Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-15 / 24. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1974. június 15. AZ ÁLLATORVOS TANÁCSOLJA: nár évvel ezelőtt, amikor tiimer gesen tért hódítottak a fejőgépek és felszabadították az embert a gürcöléstől, ezt a fejőgulyások sokasága elégedetten' vette tudomásul. Ezt törvényszerűen hozta magával szocialista mezőgazdaságunk fejlődése. ám kezdetben még senki sem gondolt arra, hogy ennek lesznek még negatív hatásai is. Senki ne értse félre. nem a gépekben volt a hiba, hanem az emberekben és a körülményekben, melyek sajnos nem voltak mindig a legmegfelelőbbek. Véletlenül kerültek kezembe a leg tijabb csehszlovák állami szabványok a tejről, és a járás szövetkezeteiben termelt tej ezen normák szerinti értékelése. Egyszerűen hihetetlennek tűntek némely eredmények, mert köztudott, hogy a teheneknek több mint 95 százaléka egészséges tejet termel, s mégis a közélelmezésnek leadott tej több mint 15 századéka Il ik, illetve a III. osztályba tartozik. Ekkor jutott eszembe, hogy ezen a téren valami nincs rendben, mert az egészséges tehenektől szennyezett tejet értékesíteni felelőtlenség és bűn. ha figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb tejfogyasztók éppen a gyerekek. Eddig még nem volt rá okom, hogy ezzel a problémával foglalkozzak, mert az általam ismert szövetkezetekben elsbnsztályú tejet termeltek, de a tapasztaltak nyomán az okok után kutatni kezdtem. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a tej mikrobiológiai szennyezettsége 10 ezer mikroba körüli 1 ml tejben, ezzel szemben nálunk az érték körülbelül 700 ezer. Szemmel látható a nagy különbség és mi őszintén örülnénk, ha csírátlanítás után elérnénk a fejlett országok fejéstisztasági átlagát. Igaz. egy kissé elhanyagoltuk a múlt évek során az állatok higiéniáját és az ebből származó betegségek megelőzését. Ma ott tartunk, hogy valamit tenni kell és szerencsére nemcsak beszélünk a problémákról, hanem cselekszünk is. Nem mindegy a gazdaságoknak ugyanis, hogy ezreket nyernek vagy veszítenek a tejtisztaság miatt. A munkaerkölcsről sem lehetett és sajnos még ma sem lehet a legjobban vélekedni. Ehhez még gyakran társul az is, hogy sok fejő aki évek óta ezt a munkát végzi, nem ismeri a gépi fejés szabályait. Persze ezért nemcsak okét hibáztatjuk, mégis valaki felelős ezért. A fejés nagyon fontos munka, s a gépi fejés még inkább. Ezt a fejőgulyásnak tudomásul kell vennie, éreznie kell ennek a munkának a fontosságát. A gépi fejést nem szabad mechanikusan végezni, mert hiszen olyan élelemmel dolgozunk, amely élőlénytől származik. A probléma annyira égető, hogy már központi szerveink is foglalkoznak vele. Az Állami Állatorvosi Intézet a Mezőgazdasági- és- Élelmezésügyi Miinsztériumnak olyan javaslatot tett, hogy valahol az országban létesítsen egy állandó iskolát a fejők részére. Egy ilyen tanfolyam 8 hétig tarthatna és a fejők a befejezésekor vizsgát tehetnének, s ezzel okleveles dolgozókként kerülhetnének vissza a gazdaságokba. Ez a terv egyelőre még mosolyt vált ki sokak arcán, de a megvalósítása bizonyára nem sokáig várat magára. Remélve azt is, hogy végre megoldódna a probléma, hogy nocsak az fejjen, aki akar vagy sajnos néha aki akad. Magyarországon például két állandó fejőképzó iskola működik. Ezek elméleti és gyakorlati képzés után (8 hét) záróvizsgát tesznek. s csak aztán kerülnek vissza a gazdaságokba. Egyelőre sajnos, ott is csak az állami gazdaságok élvezhetik ezt a kiváltságot, de a jövőben feltételezhetően a szövetkezetekre is sor kerül. Az NOK-ban az állami szerelővállalatok — olyan gazdaságokban ahol nem tudnak felmutatni kiképzett fejőkből álló névsort, — nem szerelik be a fejőberendezéseket, sőt még a hivatásos fejők mellett tartalékosoknak is kell lenniük. A Szovjetunióban a helyzet hasonló, fejőtanfolyamokat ott is szerveznek, bár a mi megítélésünk szerint azok túl hosszúak. Az oktatás 3—4 hónapig eltart. A nyugati országokban sem ismeretlen a fejők a fejést a géppel, az a tehén közreműködése nélkül szívja ki a tejet, ami nyomot hagy az állat egészségi állapotában és persze ösztönében is. Hogy ilyesmire ne kerülhessn sor, a fejő sohase fejjen egynél-, legfeljebb két tehénnél többet. A tőgy megmsoására ügyeljünk, mert annak befejeztével megkezdődik a tej ömlesztése. A tőgy szárazra törlése után azonnal fel kell rakni a fejőcsészéket, hogy ne fussunk ki az időből, mert a fejősnek 5—7 percnél nem szabad tovább tartania. A fejés akalmával állandóan figyeljük, hogy a tej minden tógynegyedből folyik-e? Erre időt kell szakítani, mert fejés közben amúgy sem szabad más munkát végezni. Ha minden szabályszerűen történik, a tőgyben negyedenként legfeljebb 0,2—0,3 liter tej marad. Az utánfejést 30—60 másodperc alatt el kell végezni. ügyeljünk a tej tisztás iskoláztatása, mert a mieinkhez hasonló gondok őket is arról győzték meg, hogy ez nagyon szükséges, jogosan felvetődik a kérdés, mit kellene tudnia egy fejőnek, hogy elfogadhatóin végezhesse munkáját. Ezt egyszerűen leírni nagyon nehéz, mert erre valóban tanfolyam szükséges. Mégis megpróbálom. Ott kezdem, ahol már minden el van rontva. A továbbiakban azonban támaszkodom a fejők gyakorlati fejlettségére. A CSSZSZK-ban szinkronizált rendszerű fejőgépeket gyártanak és használnak. Ezeknek a gépeknek az a tulajdonságuk, hogy mind a négy tőgynegyed egyszerre fejűdik. A gépek akár kannás rendszerűek, akár automaták, mind ugyanazon elv szerint működnek. Összhangban vannak a technikai vívmányok és az összes élettani tudomások a tehénről, s így nyugodtan mondhatjuk, hogy színvonalas gépekkel dolgozhatunk. íme a legfontosabb tudnivalók: A fejőberendezésnek percenként 45—50 fejomozgást kell végeznie. A nyomásnak a szívórendszerben nem szabad 380 mm/Hg alá süllyednie, de emelkednie sem. Ezt a fejés folyamán gyakran kell ellenőrizni, mert a helytelen beállításkor sok kárt okozhatunk a tehén egészségi állapotában. Tudni kell azt is, hogy a tehén tőgyének a mosása után egy percen belül kiválik a tejleadási reflex, mely 7—9 percnél nem tart tovább! Ezt a folyamatot az egyik agyfüggeléki hormon az oxytocin irányítja. Ha tehát a vázolt időn belül nem hajtjuk végre ágára! Ha mégis úgy adódna, hogy valamelyik tehén nem adná le a tejet, akkor egy pontos súlymértéket — mondjuk egy téglát kell tenni a fejőberendezésre — (mely súlyban megfelel a megszabott 4,5—5 kg-nak). Természetesen a folyamat előtt nem szabad elmaradnia a tehén újra előkészítésének a fejeshez. Mi történik akkor, ha a tehenet sokáig vagy üresen fejik? A negatív nyomás hatására olyan mikrotörések — néha szemmel látható sebek — keletkeznek a tőgy hártyájában, hogy azok soha vissza nem fejlődnek, sőt előfeltételként szolgálnak a tögygyulladások kifejlődéséhez. A folyamat ellenkezője, ha a tehenet nem fejik ki tökéletesen, s a tőgyben maradt tej állandó nyomás alatt tartja a tejmirigyeket és annak sejtjeit, minek következtében elhalások keletkeznek. Érdekessége az egész folyamatnak, hogy ha a fejés helytelenül zajlik le. Az említett oxyticin helyett adrenalin válik le a mellékvesékből a véráramba, minek következtében a tőgy görcsösen összehúződik. Ilyenkor az állat képtelen a tej leadására. További fontos tényezője a fejésnek, hogy mindig pontosan ugyanazon időben végezzék. Gondolom ez nem okoz senkinek problémát, hiszen aki valaha is tehenet nevelt azt tudja, hogy a tehén „készül“ a fejésre. (Folytatása következik.) ör. VARGA JANOS körállatorvos, Svodín (Szőgyén) Tehénistállók minőségi elemzése A gyors technikai fejlődés egyre nagyobb igényeket támaszt a mezőgazdasági üzemi épületek iránt. Különösen vonatkozik ez az istállókra. Az istállóépületek helyes tervezéséhez feltétlenül ismerni kell a bennük végbemenő munkafolyamatokat, mert például a rossz alaprajzi megoldás az egyébként helyesen megtervezett munkafolyamatok végrehajtását is akadályozhatja, és így különféle nehézségek forrása lehet. A svéd Mezőgazdasági Főiskola Építési Intézete az istállóépületek funkcionális tervezésének elősegítése végett két konkrét munkafolyamatot elemzett: a trágyakihordást és a gépi fejést. A trágyakihordást egy 1966-ban épített, 34 férőhelyes tehénistállóban vizsgálták, amely öblítéses rendszerben működött. Megállapították, hogy az egész munkafolyamat összesen 62 elemből áll és 40,67 percet vesz igénybe. Az egész munkafolyamatot két körülmény befolyásolta kedvezőtlenül: az istállőépület funkcionális hibái, és a rossz begyakorlottság. Az épület hibái közül különösen azt kell megemlíteni, hogy a trágyalékút, amely részben az épületen belül helyezkedik el, olyan kis befogadó képességű, hogy a trágyalé szintjét Uzemközben többször ellenőrizni kell. Ezért a kutat Ivi kell nyitni, amely nyilvánvaló mérgezési veszéllyel is Jár. Az egész idő alatt 24,89 percig állt a trágyalékút nyitott állapotban. A kellő begyakorlottság hiányára jellemző például, hogy a dolgozóknak az egész munkafolyamat alatt összesen 665 méter utat kellett megtenniük, azaz a trágyacsatorna hosszúságának harmincnégyszeresét. A helytelen gyakorlatra vall az is, hogy az egyes áteresztőket többször nyitották ki, illetve zárták el. A felmérés alapján az épületen bizonyos szerkezeti változásokat Javasoltak, és új munkamódszert dolgoztak ki. A javasolt munkafolyamat 36 elemből áll. A gépi fejést egy 20 fejőstehénből álló állományban vizsgálták. Az istálló halszálkás fejőállással volt ellátva 2X4 tehén számára, a szokásos fejőgépekkel. Egy dolgozó fejt. A 20 tehén fejese összesen 120 munkaelemet és 37,34 percet vett igénybe. A tehenek váltása a fejőállásban túlságosan hosszú ideig tartott; ennek megrövidítésére különféle szerkezeti változásokat javasoltak. Az állategészségügyi és hasonló munkákat a fejestől különválasztották és erre a célra külön helyiség felállítását javasolták, amely közvetlenül csatlakozik a fejőházhoz. Javasolták a fejőház olyan megtervezését, hogy a fejőnek a fejés ideje alatt ne kelljen a helyiséget elhagynia. Kiderült, hogy a fejő begyakorlottsága igen fontos tényező, de teljesítményét nem szabad túlbecsülni és túlságosan sok fejősgységet rábízni. A felmérés alapján javasolt új eljárás 102 munkaelemből 611, és összesen 28,08 percet vesz igénybe. —mevi-Gépesített tejtermelés a Szovjetunióban A szovjet szaksajtó új gépi berendezésről ad bírt, amely kötve tartott tehenek fejesére és ezzel egyidejű takarmányozására szolgál. A berendezést I. Kormanovszkij és I. Sumilov dolgozta ki. Az eljárást számos nagy kolhozban és szovhozban használják. Az új rendszer lényege, hogy a tehenek elhaladnak a jászol mellett, és eközben meghatározott sorrendben kerülnek a fejés, tisztítás, etetés és besugárzás helyére. A tehenek percenkint kb. 1,1 m sebességgel mozgó végtelen lánchoz vannak kötve, amely egyúttal a takarmányt is továbbítja. A körfolyamat befejezésekor a tehenek eredeti helyükre jutnak vissza. A módszert a Szovjetunió Állattenyésztési Gépesítési Intézete megvizsgálta, és megállapította, hogy a teheneknek a jászol mentén végzett lassú mozgása a tejtermelést nem csökkenti, sőt a tej leadását kissé serkenti. Két dolgozónak 100 tehén fejéséhez 1 óra 40 perc időre van szüksége, a gondozási munkák jiedig naponta kb. 4—5 órát vesznek igénybe. 200 tehénből álló állományhoz teljes munkaidőben foglalkoztatott három dolgozóra van szükség. Ezzel a berendezéssel az egy dolgozóra eső termelést a hagyományos módszerhez viszonyítva kétszeresére — két és félszeresére növelték. —-mevi— ■ylásfél évtizeddel ezelőtt a száz férőhelyes, magtárpadlásos tehénistállőt. s a téglából épített, évente párszáz hízót kibocsátó nagyüzemi sertésólat mutogatták büszkélkedve a tsz-ékben a vendégeknek. Napjainkban már egészen más a „sláger". Ami érthető is, hiszen külső megjelenésükben elődeiknél sokkal látványosabbak például a szakosított sertéstelepek. Jó kihasználásuk, gazdaságos üzemeltetésük viszont legalább akkora gond, mint az első nagyüzemi épületekben volt a jövedelmező nagyüzemi állattenyésztés kialakítása. Szinte minden megyében napirenden levő, gyakran vitatott téma az új sertéstelepek helyzetének rendezése. A tsz-tagság — amikor a nagy költséget igénylő beruházások beindítását megszavazta — azt várta: újabb jövedelemforrással gazdagodik majd ily módon a szövetkezet. Ehelyett azonban e telepek az első években a legtöbb helyen inkább csonkították a közös jövedelmeket... Túl Akadnak persze ellenkező tapasztalatok is. Az újkígyősi Aranykalász Tsz évi 10 ezer darab hízott sertés előállítására alkalmas szakosított telepe már az üzemelés első évében némi nyereséggel zárt. Pedig 1973-ban a tervet ők Is csak 70 százalékra teljesítették. A viszonylag kedvező eredmény elsősorban annak tulajdonítható, hogy átlagosan 3 kilő 72 deka takarmányt használtak egy kiló sertéshús előállítására. Ez üzemi rekord volt, hiszen eddig legjobb esetben is csak 4 kilő 16 deka takarmányból termeltek egy kiló sertéshúst. Ez az eredmény, s a múlt esztendő többi tapasztalata arra buzdítja a tsz vezetőit, érintett tagjait, hogy még nagyobb figyelmet fordítsanak ennek az új szakmának a tökéletes elsajátítására. Példájukat pedig azért említettük, hogy a korábbi döntésük miatt rágódó, bosszankodó tsz-tagok ebből is láthassák: egyáltalán nem reménytelen máshol sem a ma még gondokkal küzdő szakosított telepek jövője. Helyenként természetesen újabb anyagi erőforrások is kellenének ahhoz, hogy az új létesítmény azt adja, amit tervezésekor ígérni látszott. A felsőrajki termelőszövetkezet szakosított sertéstelepére például további 5 millió forintot (esetleg többet) kell beruházni ahhoz, hogy az eddiginél jobb technológiai feltételeket teremthessenek. Ilyen új igény más ágazatokban szintén előfordul. Három szomszédos alföldi termelőszövetkezet tavaly fejezte be egy olyan közös telep építését, amely a maga nemében talán országos viszonylatban is párját ritkítja. Az egyszerű gazdasági együttműködés formájában működő közös kertészeti telep azonban teljesen kimerítette mindhárom tsz anyagi erejét. Olyannyira, hogy — bár az ágazaton belüli verseny, s a jobb lakossági ellátás miatt szakemberek szerint célszerű lenne mielőbb egy új kiegészítő létesítmény építése — most egy garasuk sincs erre a célra. Ajánlották nekik, hogy az újabb (s az eddigihez mérten kisméretű) beruházás megvalósításához szerezzenek más társakat, léptessenek be anyagilag tehetős partnereket az együttműködésbe. A három bennlevő tsz közül kettő lelkesen támogatja is ezt a jó ötletet. Mi mégis az akadály? A harmadik társ. Ö hallani sem akar a társulás kibővítéséről, mert akkor veszélybeh forogna egyeduralma az együttműködésben. Most ugyanis övé a bevitt rész fele, s ebből eredően a megállapodás szerint a döntéseknél is nagyobb súlya van az 0 szavazatának. Furcsa helyzet. Annál is Inkább, mert ez az egyeduralomhoz makacsul ragaszkodó szövetkezeti vezetőség egyébként minden fórumon fellép, teljes tekintélyével küzdött és küzd a vele kapcsolatban levő állami vállalatok „indokolatlan monopolhelyzete“ ellen ... Hiába, az ember esetenként és időnként hajlamos a szükkeblűségre, a „homályos“ látásmódra. Ezt tanúsítja egyik országos hírű termelőszövetkezetünk vezetőségének zárszámadási beszámolója is, amely nemrégiben jutott el hozzánk. A beszámolóban megállapították, hogy a szövetkezet tagsága tavaly töretlen munkakedvvel dolgozott a jő gazdasági eredményekért, a tisztes üzemi és személyes jövedelem eléréséért. Külön méltatták, hogy a tsz kommunistái fáradságot nem ismerve dolgoztak, hirdették a párt gazdaságpolitikáját, mozgósítottak annak végrehajtására, élenjártak a társadalmi tulajdon megvédésében és gyarapításábán. Elismeréssel szóltak a fiatalokról, s a lányokról, asszonyokról. A nők derekas helytállását kiemelve az elnök elmondta, hogy az asszonyok elvégezték azokat a nehéz feladatokat is, amelyeket a férfiak nagylelkűen átengedtek nekik. Köszönetét mondtak a közgyűlésen a helyi tanácsnak, s azoknak a vállalatoknak, amelyekkel a tsz jó kapcsolatot, kölcsönös megértésen alapuló szoros együttműködést alakított ki. Megállapította a beszámoló — teljesen jogosan — azt is, hogy a szép eredményekben nagy szerepe volt a termelőszövetkezet csúcsvezetésének. A beszámoló ennek ellenére egyoldalú volt, csak a falu határáig látott. Nem esett szó erről, hogy a párt politikája, s a kormány intézkedései nvomán kiegyensúlyozott politikai, társadalmi, közgazdasági légkörben tevékenvkedhetfek és így gazdálkodhatnak a termelőszövetkezetek a jövőben is. M. S. a falu határán
