Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-15 / 24. szám
1874. ftinhis IS. •SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Serkenti a méheket a bő virágporkészlet? IDEI TAPASZTALATAIM Méhcsaládaim ellenőrzésére nagyon kedvezett az Időjárás. Amikor felnyitottam a kaptárakat bő virágporhordást tapasztaltam a füzesekről és a gyümölcsfákról. Mivel a kedvező meleg már huzamosabb ideje tartott, a méhcsaládok sok virágport gyüjthettek. Igaz, a családokban nem találtam „virágpordeszkákat“ mint a repce virágzásakor, azonban akadt a családokban kellő mennyiségű virágporkészlet, s ennek kapcsán az anya Igyekezett az üres sejtek bepetézésére. Nem tudhattam meddig tart a kedvező időjárás, ezért a fészket műléppel bővítettem, a gyengébb családoknak pedig szépen kiépített világos lépet adtam. Sajnos, nemsokára bekövetkezett a hűvös, kedvezőtlen időjárás. Olyan nap is akadt, amikor a méhek az alacsony hőmérséklet miatt még a vízre sem repültek. Kezdtem bánni, hogy a fészket további kerettel bővítettem, mert a méhek a beakasztott keretet csak a kiválóan fejlett családokban lepték el sűrűn. Ezekben a napokban azonban tömegestől keltek a fiatal méhek, amelyeknek a petéit az anyák március derekán rakták, kedvező időjárás következtében. Március dereka előtt a családokban alig volt nyílt fíasltás, s az előbbi évihez viszonyítva a fedett flasítás Is kevesebb volt. Ismét ellenőriztem a családokat. Mondhatom, kellemesen meglepődtem. Minden méhcsaládban sok fiatal méhet találtam, s a beakasztott üres lépek valamint a már kiépített mfllépek sejtjei tele voltak nyílt, részben pedig fedett Hasítással! Annak ellenére, hogy nem volt nektárhordás, a családokban bőven találtam élelmet, s ami ugyancsak lényeges, kellő mennyiségű virágpor készletet. A két hét alatt a Hasítás területe 38 százalékkal (családonként átlagban 76,53 négyzet deciméterrel ] bővült. Ebből az a tanulság, hogy a bó virágpor készlet serkentően hatott a méhcsaládok további fejlődésére. Hasonló esetre emlékszem 1971-ből. Akácvirágzás előtt nagyon kedvező volt az időjárás. A családok a virágzó repcét nagyon jól kihasználták. A lépek sejtjeit telehordták virágporral. Virágpor deszkák keletkeztek. Másod-, harmadnaponként bővítenem kellett a fészket, hogy az anyának helyet csináljak a petézéshez. Az akácvirágzás kezdetén úgyszólván az egész fészek tömve volt Hasítással és virágporral. Amikor akácvirágzás után újra ellenőriztem a családokat, szinte aggodalom fogott el. Azon töprengtem, vajon az anya hol petézik majd, s a család hova teszi téli élelmét. Június végén és július első felében hűvös időjárás állt be. Aggódtam, hogy a családok a Hasítás korlátozása következtében legyengülnek. Július közepe táján, amikor ismételten ellenőriztem a családokat, nem hittem a szememnek amikor azt láttam, hogy a lépek tele vannak fedett fiasítással. Elfogyott a virágporkészlet nagy hányada, s helyét Hasítás foglalta el. Annak ellenére, hogy nektárhordás nem volt. Természetesen a mézkészlet nagyon megcsappant, s gondoskodnom kellett több családnál élelemutánpótlásról. A bő vírágporkészlet tehát serkentette a családokat a Hasításra. Feltettem azonban magamban a kérdést, mi lett volna ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű virágpor. A családok természetesen tengődtek volna és a kívánatos fiasítási folyamat szünetelt volna. Svanczer Lajos Munkabiztonság a méhészetben Méhész csak 15 évnél idősebb személy lehet, aki Ismeri a mébek körüli teendőket, tehát szakképzettséggel rendelkezik s ezt igazolni tudja. Továbbá alkalmas erre az, akinek normális érzékenysége van a méhcsípés ellen. A méhész köteles munka közben kesztyűt, méhészsisakot vagy fátyolt használni, mérsékelni a méheket füstöléssel, vagy egyéb erre a célra alkalmas eszközzel. A munkát úgy kell szerveznie, hogy ne következzen be a méhek nagymértékű háborgatása. A füstölőkben csak korhadt fát lehet égetni, vagy egyéb hasonló anyagokat, amelyek nem képeznek szikrákat. A méhesbe csak azok a személyek léphetnek be, akiket a méhész beenged. A munkásokkal ismertetni kell a berendezések működését, a munkabiztonsági és egészségügyi előírásokat. A vihar előtt a fák virágzása idején és a méz pörgetése alatt mérsékelni kell a munkát a nyitott kaptáraknái. Minden állandó és vándor méhészetet a zárt és bekerített térségeken kívül el kell látni a bejárat előtt a következő felirattal: „Idegen személyek belépése tilos". A nyilvános helyen letelepedett rajokat csak méhész szedheti le, nehogy károk keletkezzenek. A méheket csakis kaptárakban vagy olyan berendezésekben lehet szállítani, amelyek szilárdan össze vannak kapcsolva. A szállítóeszközöknek és a vándorkocsiknak meg kell felelniük a szállítási előírásoknak. A szállításnál jelen kell lennie egy méhésznek, aki ismeri a biztonságos szállítás feltételeit. A szállításnál minden résztvevőnek szükséges sisak vagy fátyol. A lófogattal történő szállítás esetén a röpnyílásokat csak akkor lehet kinyitni az új helyen, ha a lófogat már biztonságos távolságban van. ífeara) Íj ** ** f **p elleni védekezés lehetőségei Századfordulónk elejétől a bögölyök sok kárt tesznek a vadállományban. A szakirodalom már 1901-ben megemlékezett a bögölyök kártételéről. Pár évvel ezelőtt azonban B. Šoniš mérnök felhívta az illetékesek figyelmét a bögölyök biológiai és vegyi úton való irtásának a lehetőségére. Hazánkban a bögölyök rendszerint az őz- és a szarvasmarhaállományban okozzák a legnagyobb károsítást. A megfigyelések arról adnak számot, hogy a bögölyök kevésbé károsítják a dámvadat, mint például a szarvast, esetleg a muflont. A kutatások arról tájékoztatnak bennünket, hogy a muflonnál nem kell tartanunk jelentékeny bögölykárosítástól. A károsítás nyáron úgy történik, hogy a bögölyök rászállnak a kiszemelt állatokra, s lerakják tojásaikat. A tojásoknak lárvákká való fejlődése 9—11 hónapot vesz igénybe, ezzel szemben a lerakott tojások körülbelül egy héten belül beérnek és kikelnek belőlük a lárvák. A tojásrakástól számított 2,5 hónap múlva a lárvák főleg az állatok fején, azaz orrrészén tanyáznak. Későbben azonban a bőrbe hatolnak, ahol púpokat képeznek. Majd a bőrt kirágják, s a földre hullva egy-két hónapon belül ismét bögölyökké fejlődnek. A bögölykárosítás elleni védekezés a mezei vadaknál rendkívül bonyolult, mivel az ember nagyon nehezen kerül mondjuk egy-egy szarvassal vagy őzzel közvetlen kapcsolatba. Ezzel a problematikával elméleti síkon már sokan foglalkoztak. A bögöllyel megtámadott vadaknak a kilövése évek óta ismert módszer, azonban a cél az, hogy az állatokat megmentsük a bögölyök károsításától. Például a szarvasmarhák évi bögölykárosítását mintegy 100—150 millió koronára becsülik! Hazánkban évente mintegy 558 ezer 285 kilogramm vadhús vész kárba — 7 millió 592 ezer 678 korona értékben — elhullás következtében. Ha ennek a kárnak mondjuk egyharmad részét a bögölyök rovására írjuk, úgyis 2,5 millió korona az általuk okozott kár! Négy évvel ezelőtt az arra hivatott szervek 24 szarvast, 15 muflont és 3 dámvadat vizsgáltak ki. A megtámadottság foka egy-egy állatnál attól függött milyen körzetből származott. A bögölyök elleni védekezésnél ezt kiinduló pontnak vették. A tapasztalt erdészek és vadászok felhívták a figyelmet a megelőzés, illetve a védekezés bizonyos módozataira, amelyek napjainkban eléggé kezdetlegesnek tűnnek. Azt tanácsolták ugyanis, hogy az etetőket rendszeresen be kell kenni karbolinnal, esetleg a szénába dohányt kell keverni, mely ingerli az állatok szaglószervét s azok a váladékkal együtt az orrnyíláson keresztül a lárvák nagymennyiségét kiprüszkölnék. Ez a módszer az orrüreg tisztítását célozza. Egyesek azonban azt tanácsolták, hogy a bögölyök biológiai irtása céljából mesterségesen el kell szaporítani — a károsított körzetekben — a rovarevő hasznos madarakat. Azok felfalnák a bögölyök sokaságát. Többen tanácsolták, hogy az etetők és a sózók környékén a bögölyök irtására hatásos anyagokat kellene kiszórni s ezenkívül a vadcsapásokat is kezelni kellene rovarirtó-szerekkel. Nagyon fontos azonban, hogy az elmondottakon kívül a vadak számára lehetőleg több helyen tiszta ivóvíz legyen. Ezzel nemcsak egy-két helyre járnának szomjukat oltani, s a nagyobb vízfelület a levegő relatív páratartalma szempontjából is ideális volna. A szakemberek foglalkoztak a rovarok vegyi úton történő irtásának a lehetőségével is. A bögülylórvúkkal megtámadott vadak gyógyítására Hypodermin készítményt használtak. Az őzet úgynevezett lavázs módszerrel 8—10 cm szélességben kenték be. Ezt követően az őzön bizonyos ideg jelenségeket figyeltek meg, ami 3 napon belül megszűnt. Ezzel a módszerrel figyelemre méltó eredményt értek el. Am a gyógymód meglehetősen bonyolult. Elvégzéséhez megfelelő befogó rendszert kell építeni. Az állatok egyedi gyógyítása az erdőgazdaságok szempontjából nagyon megterhelő. Ezért ez a gyógymód legfeljebb az állatkertekben esetleg a már befogott állatoknál jöhet számításba, azonban erre a célra az újabb vagyis a Hypocid készítményt tanácsos használni, amelyet szakembereink a Mongol Népköztársaságban a szarvasok bögöly elleni védelménél már kipróbáltak. A Negunon készítmény Is jól beválik az orr-üregben és a bőr alatt tanyázó bögölylárvák irtásában. A kísérletek során megfigyelték ennek a szernek a hatását is. A szabadban 3,5—10 alkalommal adagolták. Csak a több mint tízszeres adag után kezelt állat mutatott bizonyos nyugtalanságot, fekve maradt és nem táplálkozott. Azonban az állat egykét órán belül újra normálisan viselkedett. A vérvizsgálat során az állatnál cholinesterozát állapítottak meg. Ismételten nyolcszoros kezelést bírt ki az állat kedvezőtlen hatás észlelése nélkül. Ojabban a Negunon készítményt abraktakarmányban adagolják a vadállománynak. Azonban a készítmény adagolásánál nagyon fontos az egyedi etetők készítése az abrak elhelyezésére. Egyegy állatra számítva élősúlykilónként egy alkalommal 50 mg készítményt keverhetünk az abrakba. A vadak takarmányozásánál figyelembe kell venni az éghajlati viszonyokat. Ahol lehetséges a Negunon készítményt decembertől keverhetik az eleségbe. A kísérleti állatok szervezetében megfigyeltek bizonyos reziduális jelenségeket. A vadhús emberi fogyasztása végett ez lényeges megállapítás volt. Ezért ki kellett vizsgálni a hús minőségét. Ennek során kiderült, hogy a Negunon tízszeres adagját gyakorlatilag nullának lehet tekinteni, tehát az emberi szervezetre nincs toxikus hatással. A vadhús íze megmaradt a szokásos minőségben. Ojabban a chemoterapikus és a biológiai küzdelem módot nyújt arra, hogy a bögöly károsításból eredő veszteségeket csökkentsük. A végleges megoldáshoz azonban még szükséges a kutatók további segítsége: — a Puri nyomán hai — földigiliszta a legjob** ban bevált csalik egyike. Gyakran előfordul, hogy életben tartásuk számot tevő gondot okoz a horgászoknak. Már igen sok és A vizet kinyomkodjuk belőlük és nedvesen belehelyezzük őket a vederbe. A vedret csak kétharmadáig töltsük meg a nedves papírral és utána helyezzük bele a gilisztákat, s fedjük be száraz újságlapokkal. Igen fontos, hogy mind a veder alján, mind a tetején kb. 2—3 ujjnyi vastag legyen a száraz újságpapír, összehajtogatott állapotban. Tapasztalat szerint, igen káros lehet, ha a víz a veder aljára összegyűlik. Az alulra helyezett papír felszívja a csöpögő vizet és így a fenék Á giliszták igen jól bevált módszert Ismerhettünk meg, de úgy gondolom nem árt, ha ismereteinket állandóan és hasznosan bővítjük. A frissen begyűjtött gilisztákat mindenekelőtt állott vízben át kell mosni, ügyelve arra, hogy a víz hőfoka és a gilisztáké közel egyforma legyen, mert ellenkező esetben a gilisztaállomány száraz marad, Felül viszont megakadályozza, hogy a giliszták kimásszanak, mivel a szárazságtól óvakodnak és így inkább visszahúzódnak a nedves újságpapír-gombócok közé. Az így tárolt giliszták frissek, élénkek és megtartják vörös színüket is. 20 napon át tároltam így a gilisztákat, gondosan ügyelve arra, hogy lehetőleg hűvös, éietbentartása sokkot kap és hamarosan elpusztul. öblítés után száraz újságpapírra helyezzük a gilisztákat, ha van közöttük élettelen, azt távolítsuk el. Tárolásra igen alkalmas egy bádogveder. Nekem külön erre a célra készült műanyagvedrem van. Ennek a fedele a szokásos módon van átlyuggatva és rugősan záródik a veder peremére Helyezzünk a veder aljára száraz és összehajtogatott újságpapírt. A fényes vagy színes papír nem alkalmas erre a célra. Ezután készítsünk vizes üjsággombócokat, olyan nagyságban, ahogyan azt marékkai összegyúrhatjuk. árnyékos helyen álljon a veder. A veder falát egy Idő után sűrű, fekete, mákszerű újságpaplr-morzsalék fedi be ez azt jelzi; hogy a giliszták fogyasztják a papírt. Hogy a giliszták feltűnő élénkségét netán az újságcikkek ldézték-е elő, azt nem állt módomban megállapítani. Bizonyos idő elteltével á giliszták a cellulózé tartalmú papírt elhasználják, ezért célszerű az egész mosást megismételni és üj újsággombócokat helyezni a vederbe. Ozelnai Rezet A jó horgász pedagógus is Könnyű észrevenni az útszélen növő vadvirágot, á rajta pihenő pillangó megfigyelése sem okoz különösebb gondot, de a vizek mélye „titkokat“ rejt A titok fátyla csak akkor lebben fel, ha a víz élővilágának, a halállomány életének egyes mozzanatait ellessük, életmódját megfigyeljük. Ebbő) a szempontból kiindulva a jó horgásznak bizonyos mértékig biológusnak Is kell lennie. S ha a horgász tapasztalatait, tudását Igyekszik átadni a fiataloknak, akkor már pedagógusnak is nevezhető. A vázolt szempontot figyelembe véve, az elismerés hangján kell szólnunk a Samoríni pionírotthon és a helyi horgászszervezet kezdeményezéséről. A pionírotthonban ugyanis jól működik a horgászkör. A szükséges felszerelést és a megfelelő szakirodalmat a pionírház igazgatósága biztosítja, a szakmai irányítást pedig a horgászegyesület tapasztalt tagja, Németh Zoltán végzi. A szakköri tevékenység jóvoltából fokozódik az Ifjú horgászok érdeklődése a nemes tevékenység iránt, s közben elsajátítják a horgászattal járó szükséges ismereteket. A gyakorlati munka során Ismereteket szereznek a természeti jelenségek törvényszerűségeiről, s szinte maguktól döbbennek rá, hogy a halak gondozása rendszeres, hozzáértő munkát Igényel. Ezért ha kell, szívesen vállalják a társadalmi munkát is. A szakkör tevékenységében talán az a legértékesebb, hogy a nemes „foglalkozás“ megszerettetése abban az időszakban történik, amikor a gyermekek egyéniségének vonásai éppen kialakulóban vannak. Kép és szöveg: Csiba László Gyakorlati oktatás a vízparton. „Ez bizony mértéken aluli..mondja Husvéth elvtárs, a halászgazda. I
