Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-08 / 23. szám

JĽ Hány fiókát u m hagyjunk meg? Mikor kezdenek tojni? A nyúltiókük száma mindig a fajtától függ. Számuk egyszeri ellésnét 18—21) is lehet. A fió­kák egészséges, arányos fejlő­dése érdekében annyi utódot célszerű meghagyni, ahány csecsbimbőja van az anyának. Mivel némely nősténynél csak az ellés utáni második-harma­dik napon indul meg a teljes tejtermelés, nem szükséges azonnal az ellés után redukálni a fiókák számát. Ez annál Is inkább hasznos, mert ha az egész almot meghagyjuk a har­madik napig, akkor a fiókák tökéletesen kihasználják az összes csecsbimbót és ezzel kedvezően befolyásolják a lak­­tációt. A selejtezést csak az el­lés utáni második-harmadik nap elteltével célszerű és taná­csos elvégezni. Az általános tenyésztői ta­pasztalat szerint hat-nyolc fió­kát a legcélravezetőbb meg­hagyni egy alomban. A döntés­kor figyelembe kell venni a faj­tát, az anya teherbíró képessé­gét, tápláltságát, tejtermelő ké­pességét és a csecsbimbók szá­mát. A tejképződést elegendő mennyiségű folyadék — például tejeskávé, lisztből készített le­ves, esetleg tiszta víz — bizto­sításával serkenthetjük. A rossz laktációjú anyától származó utódokat nem ajánla­tos továbbtenyésztésre meg­hagyni, sőt magát az anyát is ki kell sorolni a tenyésztésből, ha a következő elléskor sem ja­vul a laktációja. (Chovatel) A jércék tojástermelésének kezdetét nemcsak az határozza meg, milyen idősek az állatok, hanem az is, milyen fajtáról van szó és milyen a takarmányozás színvonala. A könnyű faj­tához tartozó jércék 3—6, a nehezebb fajtához tartozók 6—7 hónapos korban kezdenek tojni. A márciusi keltetésből szár­mazó jércék szeptemberben lesznek ivarérettek, ekkor kezde­nek tojni és jó, kedvező életfeltételek között a követkzö év július—augusztusáig megszakítás nélkül termelik a tojást. Ha a napi takarmányadag a szokásosnál több állati eredetű fehérjét tartalmaz, akkor hamarabb kezdetét veszi a tojáster­melés. Ez azonban nem kívánatos jelenség a hathónapos kor elérése előtt, mert a tojástermelés idő előtti jelentkezése az állatok szervezetének fejlődése rovására megy. Ha jó tojóállo­mányt akarunk, ne sürgessük a tojástermelést. Várjuk meg amíg kellően kifejlődnek az állatok, s csak azután szorgalmaz­zuk az intenzívebb takarmányozást. (Ptyicevodsztvo) A kottások takarmányozása Ä tojások melegítése idején is a követelményeknek megfelelően kell takarmányozni az állatokat, a kot­­lósokat. Érdekes megfigyelésnek számít, hogy a kot­­lós még a legkörültekintőbb és legszakszerűbb ta­karmányozás esetén is mintegy 14 százalékot veszít testsúlyából. A kotlósoknak kivételesen csak szemet, kukoricát, jó minőségű árpát vagy búzát adunk. A szükséglet nem nagy — körülbelül 30—50 gramm naponta és egyedenként. Esetenként megfigyelhető, hogy a kotlósok ma­guktól nem hagyják el a fészket. Ezért naponta egy­szer (este) levesszük őket a fészekről. Egyik ke­zünkkel az állat alá nyúlunk, a másikkal megfogjuk a szárnyait és óvatosan leemeljük a kotlóst a fé­szekről, ügyelve arra, hogy a szárnyai alatt ne ma­radjon tojás. Ebben az időben az állat általában ürí­teni is szokott. Ez csak előnyünkre szolgál, mert nem kell a fészket és a tojásokat tisztogatni! A ka­csák és libák többnyire megmártóznak a vízben, ha van a közelben, ami szintén hasznos, mert így meg­felelő nedvességhez jutnak a tojások is. A kotlós 10—15 perc elteltével tér vissza a fészekre. Lágytakarmányt ilyenkor semmi esetre se adjunk, mert ez gyorsan áthalad az emésztőrendszeren, az állat a következő etetés ideje előtt kénytelen üríteni, és így feleslegesen bepiszkítja a fészket és a tojáso­kat. A lágytakarmányok etetésének további hátrá­nya, hogy a kotlós gyorsan megéhezik. Ezért inkább a szemeseket részesítsük előnyben. (Chovatel) Jól működik A nitrai Branko Közös Szövetkezeti Vállalat Trnovec nad Váhom-i (tur­nééi) üzemében pulykakeltető műkö­dik. A keltetők számára a tojást saját cabaji tenyésztelepükről, továbbá a Smolenicei Egységes Földművesszö­­vetkezetből és Kyncefovából kapják. Hetente mintegy 25 000 tojást kapnak. A keltető 10 előkeltető géppel rendel­kezik, ahol a tojások 24 napig meleg­szenek, továbbá 3 olyan utókeltetö géppel, ahol a tojások az utolsó 4 na­pon át kapják a szükséges hőmérsék­letet. Az említett keltetőkben hetente az elhelyezett tojások 60 százalékából kelnek ki a pulykapipék. Az egynapos pulykákat saját farmjaikra, továbbá a szlovákiai és csehországi állami gazdaságokba és egységes földműves­­szövetkezetekbe szállítják. A keltetőben egy 12 tagú munkacso­port dolgozik, amely a közelmúltban elhatározta, hogy megszerzi a szocia­lista munkabrigád büszke címet. Felvételünkön Lőrinczová Vlasta, a tojások ellenőrzése, és Kramáriknvá Etela, a kikelt pipék ellenőrzése köz­ben. ' ч; (Matis Pavel felvétele) Dombos vidék Demandice (Deiténd) határa, amelynek déli fekvésű lankái alkalmat nyújtanak a Szlovákiai Gyiimölcsé­­szek és Kertészkedők Szövetségébe tömörült tagoknak, hogy kertjükben hasznos időtöltést nyújtó szőlőtermesztést végezze­nek. N e m č о к Jozeftől érdeklődtünk ezzel kapcsolatos he­lyi tapasztalatai iránt. Elmondotta, hogy 80 tőkén termeszt szőlőt háztáji kertjében, ezenkívül egy nehezen hozzáférhető területen még 4,3 ár négy éves szőlője van, amely idén kezd teremni. Az utóbbi területen teraszos telepítési megol­dást választott, ahol az egyes tera­szok 2,20 méter szélesek és 80—90 cm magasak. Minden teraszon két sor szőlő kapott helyet, ami összesen hoz­závetőleg 150 szőlőtőkét jelent. Ez a tőkemennyiség jó évben 6—7 méter­mázsa szőlőtermést adhat. Az elmon­dott körülmények között egy hektárra történő átszámításban 150 mázsa kö­rüli lehetne a termés mennyisége. A feljebb eső fekvés miatt a május első felében jelentkező ön. „fagyosszen­tek“ idején még nagy a fagyveszély. Ezért az ottani szőlőtermesztési kör­zet részére ajánlott szőlőfajtákat ter­meszti. Ezek később sarjadnak s így « fagy már nem veszélyezteti növeke­désüket. Ezen a vidéken igen kedve­lik azonban a peszeki leányka nevű szőlőfajtát, amelyből szintén termeszt. Ez a fajta egyébként а I. В kereske­permetezéssel végzi. A rézbázisú Cup­­rikol vegyszert 0,50—0,75 százalékos töménységben, a Sulikol-K vegyszert pedig a szőlőlisztharmat ellen 1 szá­zalékos töménységben használja. A kritikus években ezenkívül még bor­­dóilét is alkalmaz. Az utóbbi időben a kutatók megállapították, hogy pél­dául az eddig alkalmazott Ortofaltan vegyszer a növények asszimilációját megközelítően 60 százalékkal csök­kenti, ami ismételt alkalmazás után gutaütést okozhat. Újabban használt vegyszer Ditane—M-49 jelzésű vegy­szer a peronoszpóra ellen, amely jól bevált a szőlőn kívül például az al­mafa védelmére is, ahol még termés­­növelő hatása Is van. A magyarorszá­gi gyártmányú Fundasol vegyszer hi­bája, hogy csak egy hétig tapad jól a növény felületén, azután már az eső lemossa. A vegyiszerek beszerzésekor gondot okoz a kistermelők részére az a tény, hogy nálunk a vegyszereket kizárólag nagy csomagolásban hozzák forgalomban. Át kellene vennnünk azt a gyakorlatot, amit pl. Magyarorszá-Egy szőlőtermesztő tapasztalatai delmi csoportba tartozik és felvásár­lási ára kilónként 7,80, amennyiben cukortartalma eléri a 20 fokot. Kisebb mennyiségben Müller-Thurgau szőlő­fajtája is van. TECHNOLÓGIA Vezetékes szőlőtermesztési mód­szert alkalmaz, közepes magasságban. A négy karú Rajna-Esszeni vezeték szálvesszőin 42—60 hajtást hagy ki­fejlődni. Újabban a Pannónia kincse nevű szőlőfajtát próbálja termeszteni. Ez tulajdonképpen kékes-fekete héjú csemegeszőlő-fajta, amely például a Gbelcei (Köbölkúti) Efsz nagyüzemi szőlőtelepén hektáronként 200 mázsa körüli termést adott. Az állami szőlészet 12 évvel ezelőtt kezdte meg a nemes szőlőfajták ter­mesztését ezen a vidéken, és érdekes megfigyelni, hogy ma már az ún. ma­gántermő fajtákról a kistermelők las­sanként áttérnek a nemes szőlőfajták termesztésére. Egy másik megfigye­lésre méltó tény az, hogy a tökefejes termesztési módról fokozatosan áttér­nek a kistermelők a magasvezetékű módszerekre olymódon, hogy minden második tőkesort újonnan, a magas vezetékű rendszernek megfelelően te­lepítenek. A nemes szőlőfajták gyor­sabb elterjedésének akadálya az, hogy az érdeklődők nem jutnak a szüksé­ges oltványhoz. NÖVÉNYVÉDELEM Vendéglátónk szőlője védelmét a vegetációs Idő alatti három négyszeli gon vezettek be. Ez abból áll, hogy a vegyszert futószalagszerűen mű­anyag tasakokba csomagolják, s így a vásárlónak módjában áll például 20 liter vízhez szükséges vegyszer meny­­nyiséget vásárolnia, amit a tasak-sza­­lagról levágnak. Ha figyelembe vesz­­szük, hogy a vegyszerek élettartalma rendszerint két év körüli, úgy nyil­vánvaló, hogy nálunk nagymennyisé­gű vegyszer kihasználatlanul tönkre­megy, miközben az a veszély is fenn­áll, hogy a folyadék esetleg kisgye­rekek kezébe kerül, ami egészségüket veszélyezteti. Nálunk a legkisebb vegyszeranyag csomag 1 kg súlyú, ami 100—150 liter vízhez szükséges. A csomagolást például műanyag dózi­sokban is forgalomba hozhatnák, pl. két deciliteres tartalommal. A Szlovákiai Gyümölcsészek és Ker­tészkedők Szövetségének egyes városi szervezetei már módot találtak arra, hogy a parlagon fekvő területeket művelés alá vegyék. Ezt, különösen a szőlő esetében az egyes községek­ben is meglehet tenni, de tapasztalat szerint itt az ilyen nehéz talajjaví­tásra kevesebb a vállalkozó. Ezen a téren a helyi szervezetek vezetőinek még van mit tenniük. Igyekezni kellene a kistermelők kö­rében a jelenleginél nagyobb mérték­ben telterjeszteni az asztali szőlőfaj­ták termesztését, mert a szőlőtermesz­tés túlságosan egyoldalúan a borszőlő­fajták termelése felé hajlik. Például a Csabagyöngye már július végén, augusztus elején ízletes gyümölcsöt ad. —ke*— Válasz egy olvasónk levelére A közelmúltban egy olvasónktól névtelen levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyben leírja, hogy ötéras kertjében paprikát, uborkát és mákot ter­mel, azonban valami oknál fogva növényeinél ká­rosodás következett be. Így elöljáróban talán csak annyit, hogy általá­ban névtelen levelekre elvből nem válaszolunk; ebben az esetben mégis kivételt teszünk, mert ol­vasónk olyan közérdekű problémát vetett tel, amely más kiskettészkedöt is érdekelhet. Meg kell azonban jegyezni: az illető leveléből nem állapíthattuk meg, hogy a szóban forgó pap­rikát, uborkát és mákot évenként ugyanazon a te­rületen termeszti-e. Ha így lenne, akkor a ter­mesztés során észlelt fogyatékosságok (a papriká­nál a levelek zsugorodása és lehullása, az ubor­kánál a termés hiánya, a máknál a levelek tetve­­sedése és a bogarak megjelenése) az egymásutáni termelésből is adódhat. Most pedig kissé aprólékosabban az észlelt je­lenségekhez: A paprika, mint ismeretes — melegkedvelő nö­vény. Nagyon igényes a tápanyagokra (NPK) az öntözésre és az ápolásra. A növény ápolása nagy­ban befolyásolja a termés hozamát és minőségét. A paprikát számos vírusos betegség támadja. Az olvasónk által leírt kórtünetek vírusos megbete­gedésre utalnak. Persze az is feltételezhető, hogy a már kiültetett palánták is fertőzöttek voltak, ha pedig nem, úgy a már előzőleg fertőzött gyomok lehettek terjesztői a betegségnek. Ez arra figyel­mezteti a termelőt, hogy a paprika-földet tartsa tisztán, kapálgassa stb. Természetesen az is lehet­séges, hogy a szívó vagy a rágcsáló kártevők vit­ték a paprikára a betegséget. Ezért a növényvéde­lemnél mindig komplex módon kell eljárni. Erre nagyon alkalmas a poralakú Gamadin, a vírusok ellen pedig a 0,025 százalékos Citawett. „Szeretném tudni mi is az az uborka nőivarú virága?“ — írja olvasónk levelében. A kérdéshez talán csak annyit, hogy a nővirágzat alatt értjük az egyivarú virággal rendelkező olyan növényeket, amelyek csupa termüs virágokat hoznak. Azonban érdekes az, hogy olvasónk termésnélküliségröl pa naszkodik. Mi lehet ennek az oka? Erre a témára talán csak annyit, hogy az uborka kitűnő táperö­­ben lévő, bőven istállótrágyázott, jó vízkapacitású talajt igényel. Az uborka nagyon meghálálja a nitrogént- és a foszfortrágyát. Tehát tudnunk kell, hogy a sovány, valamely tápanyagban szegény föld legfeljebb csak lombozatot hozhat, termést nem. A mák kártevői, rendszerint a fejlődésükhöz kedvező feltételek közt jelentkeznek. A magot még a tavaszi gabonák előtt a talajba kellett ten­ni, hogy a kártevők megjelenése előtt a növényzet jól kifejlődhessen. A levéltetveket Intrasollal vagy Intrationnal le hét sikeresen irtani, azonban más szerek is van­nak erre a terményfelvásárló és ellátó vállalatok raktáraiban, a speciális üzletekben, a drogériák­ban stb. A gyökérbarkó és az ormányosok ellen a talajt (ősszel) HCH-val kellett fertőtleníteni vagy pedig tavasszal a növényt Gainadynnal porozni. Természetesen a máknak gombabetegségei is van­nak, melyek ellen jó szolgálatút tehet a Kuprikol vagy a Novozir készítmény. Még talán annyit, hogy a mák termesztésénél nagyon fontos a helyes növényváltás, a kiegyenlí­tett tápanyag ellátás, a gondos növényápolás. Szük­séges a növénymaradványok betakarítás utáni el­égetése, és a bérben szegény talajok bóraxal való ellátása. (.halj

Next

/
Thumbnails
Contents