Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-08 / 23. szám
Ötven év tükrében (Folytatás az 1. oldalról.) zatos kibővítéséhez, az ültetvények célszerű korszerűsítéséhez, meggyorsította a termelés fejlesztését, az új eljárások, módszerek mind szélesebbkörű bevezetését, az egyes munkálatok gépesítését, a vegyszeres növényvédelem tökéletesítését stb. A tudomány fejlődésének köszönhető, hogy az 1948-ban nyilvántartott 20 274 hektárról 1973-ig 37 958 hektárra sikerült növelni hazánkban a szőlőültetvények terjedelmét. Ugyanakkor természetesen a hektáronkénti átlaghozamok is növekedtek. Napjainkban már szinte senki sem lepődik meg azon, hogy némely mezőgazdasági üzemben 80—100, sőt esetenként ennél jóval nagyobb hektáronkénti terméseredményről beszélnek. A múlt évben például 865 ezer mázsával több szőlő termett hazánkban, mint 1948-ban. Országos méretben az átlaghozamok ezen időhöz viszonyítva megduplázódtak. A bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet dolgozói a tudományos-kutatói munka mellett igen széleskörű egyéb tevékenységet fejtenek ki. Aktívan bekapcsolódnak a hasonló küldetésű intézetek nemzetközi együttműködésébe, s minden alkalmat kihasználnak arra, hogy a tudományos ismeretek, a megfigyelések eredményei stb. minél hamarabb eljusanak a gyakorlatba. Igen hasznos az a jó kapcsolat is, ami az intézet, valamint a kerületi, járási mezőgazdasági igazgatóságok és a mezőgazdasági üzemek között alakult ki. Ezeknek a több oldali kapcsolatoknak köszönhető, hogy a tudományos dolgozók párhuzamosan jó néhány, különböző feltételek között tevékenykedő mezőgazdasági üzemben is végezhetnek kísérleteket, megfigyeléseket. Így egyrészt könnyebben jutnak el a tudományos ismeretek a termelőkhöz, másrészt pontosabbak a nyert tapasztalatok, mert nemcsak egy adott helyről futnak be az információk. A tudományos-műszaki fejlődés állami terve szerint egyetlen komplex állami fő feladatot keli az intézetnek az ötéves tervidőszak folyamán megoldani. Ezen komplex feladat keretén belül a tudományos dolgozóknak azt kell megállapítaniuk, hogy a biológiai és agrotechnikai tényezők efektív kihasználása milyen hatással van az optimális szőlőhozamra és borkészítésre. A feladat megoldása feltehetően lehetővé teszi, hogy 1975-ig 30 százalékkal növeljük az évi szőlőtermést, s ennek révén a feltételezetthez viszonyítva 50 százalékkal csökkentsük a borbehozatalt. Hazánk szőlészetének és borászatának jelenlegi helyzetét ismerve nyugodtan elmondhatjuk, sokat fejlődött az utóbbi néhány évtizedben, főleg a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre való áttérés óta. Azt ia bátran kijelenthetjük, hogy a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet hathatós segítsége nélkül aligha értük volna el ezt a színvonalat. Reméljük, hogy tudományos dolgozóink az elkövetkező években is hathatós segítséget nyújtanak szőlészetünk és borászatunk tervszerű továbbfejlesztéséhez. —Kg— A z öntözések gyakoriságát ** és a vízadag nagyságát az egyes zöldségfélék vízigényéhez, gyökérzetének elhelyezkedéséhez szükséges igazítani. A növény fejlettségi állapota, az Időjárás változékonysága, a talajok eltérő vízháztartása sajnos nem teszi lehetővé egy általános érvényű recept ajánlását. A tájékozódás megkönnyítésére azonban táblázatban foglaltuk össze az egyes zöldségfélék egyszeri öntözéséhez szükséges vízadagot, havi bontásban, figyelembe véve a fejlettség fokával a növekedő vízigényt és a havi időjárás várható sajátoságait. A táblázatban az öntözés ajánlott vízadagjai találhatók. A szükséges öntözések számát, gyakoriságát mindig a növények változó igényéhez igazítsuk. öntözés hatására a lomb lilára színeződik, és a répatest repedezik. A petrezselyem gyökere mélyebbre hatolt A talajnedvességet jobban hasznosítja, ezért 3—4 öntözés elegendő. Vízhiány esetén fejlődése leáll, a gyökér fás, rágós és torzult lesz. A túlöntözés csökkenti az eltarthatóságot. A zeller párás levegőt, nyirkos talajt igényel. Sokat párologtat, ezért száraz időben 10— alkalommal. Vízhiány esetén kisebb gumói fejlődnek. A paradicsom mélyrehatóié, fejlett gyökérzete jól hasznosítja a talajnedvességet. Száraz időszakban 3—4 öntözés növeli a hozamot. Vízhiány esetén fejlődése lassul, lombja sötétzöld lesz, túlöntözés hatására bogyói felrepednek. A paprika sekélyen gyökerezik, és nagyon vízigényes. A palántákat kiültetés előtt, majd utána is öntözzük be. Június A zöldségfélék de mélyre hatoló gyökerei jól hasznosítják a talajnedvességet. Száraz időben, 2—3 alkalommal nagyobb vízadagot adjunk. A sárga- és görögdinnye vízgényes, de jó vízhasznosító. Legfeljebb egy öntözésre van szüksége. Hirtelen vízbőség hatására a termés felrepedhet. A zöldbab virágzása idején igényel sok vizet, az első kötésektől kezdve kéthetente öntözzük, környezetét frissítő öntözéssel párásítsuk. Vízhiány esetén a lomb sötétzöld, túlöntözés hatására sárgászöld lesz. A zöldborsó hűvös, nedves környezetet igényel. Csapadékszegény tél után egy-két alkalommal öntözzük a virágzáskor, majd utána. Vízhiány esetén kevés hüvelyt köt. A fejcskáposzta párás levegőt, csaknem víztelített talajt kíván. Vízfogyasztása a kiültetéstől egyenletesen növekedik, s a fejképződés Idején tetőz, 2—4 alkalommal öntözzük, előbb kisebb majd nagyobb adaggal. Vízhiány esetén növekedése leáll, tőlevele lehull, túlöntözés hatására a tőlevél lilára színeződik, a fej felreped. A kelkáposzta igénye hasonló. A karalábé gyökérzete kisebb, ezért 4—5 naponként öntözzük száraz időben. Vízhiány esetén a gumó fásodik, túlöntözésre fel reped. A karfiolt 2—4 alkalommal nagyobb adaggal, és száraz időben 2—3 naponta frissítő jelleggel öntözzük. Vízhiány esetén a rózsa apró marad, barnul, majd kivirágzik. A sárgarépa 4—6-szorl öntözést igényel. Vízhiány esetén a gyökér kicsi marad, durva rostú lesz. torzul, íze romlik. Túlvízigénye A vöröshagyma sekélyen gyökerezik, de kevés vizet igényel. Száraz időben 2—3 alkalommal öntözzük. Vízhiány esetén fejlődését hamarabb fejezi be, túlöntözés hatására lazaszövetű, rosszul tárolható lesz a hagymája. A fejessaláta sekélyen gyökerezik, jó vízellátást igényel. Hűvös, párás környezetet teremthetünk az 1—2 naponkénti kisadagú öntözéssel. Vízhiány esetén hamar felmagzik, vízbóség hatására a fej felreped. A spárga a szedés időszakában igényel 2—3 nagy adagú öntözést A csemegekukoricát aszályos nyarakon 1—2 alkalommal öntözzük. A konyhakert tervezése során a hasonló vízigényű és a közel azonos gyakoriságú öntözést igénylő növényeket rakjuk lehetőleg egymás mellé, azzal az öntözés folyamatát egyszerűsíthetjük. —R— 12 naponként öntözzük. Vízhiány esetén a gumó fásodik, üreges lesz. Palántázás után — amíg gyökérzete fejletlen — gyakrabban, de kevesebb vizet adjunk. A retek kis gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért talaját állandóan nyirkosán kell tartani, csak akkor fejlődnek ki a gumói. Általában 2—3 naponként, száraz időben naponta öntözzük. Vízhiány esetén a gumó pudvásodik és hamar felmagzik, a túlöntözés hatáséra felreped. A céklát száraz időben öntözzük, a gumók kifejlődéséig 3—5 végétől rendszeresen 10—15 naponként, majd hetente öntözzük, egészen a szedések befejezéséig. Vigyázzzunk: hűvös Időben a hideg víz hatását nagyon megsínylíl Vízhiány esetén lombja haragoszöld, túlöntözés hatására sárgászöld a színe. Az uborka sekélyen gyökerezik, és sok vizet fogyaszt. Hetente öntözzük, közepes vízadaggal. Száraz, meleg Időben naponta frissítő öntözést Is adjunk. Vízhiány esetén termése apró marad, torzul, keseredik. Túlöntözés hatására gyökere pusztul. A spárgatök sok vizet igényel, f Két jó szomszéd és jó barát B i č a n Michal, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége galantai (galántai) járási bizottságának elnöke és K u b i k Stanislav a Galante Hody-i helyi szervezet titkára. Egyemeletes ikerházuk udvar felé néző ablakából a látogató szépen áttekintheti a két veteményes kertben, majd az ezek mögött elhelyezkedő két baromfiudvarban uralkodó példás rendet és tisztaságot. Bičan elvtárs távollétében Kubik Stanislavtól, mint kisállattenyésztőtől, részben pedig mint a helyi szervezet titkárától érdeklődtünk. Értésünkre adta szíve titkát, miszerint legkedvesebb kisállattenyésztői tevékenysége a szöszeksz (sussex) baromfifajta közép-nagytestű, valamint a törpe változatának tenyésztése. A szöszeksz tulajdonképpen a legrégibb angol fajta, amelyet 150 éve tenyésztenek és a dorking, a bráma és a kosin keresztezésével hozták létre. A szöszeksz fajta tollazatának alapszíne fehér, nyak- és faroktoliai fekete rajzolatúak. Ez az ún. kolumbiai színeződés egyébként az eredeti bráma fajtától származik. Tenyésztésükkel, mint bevallotta főleg szórakozásból, részint azonban haszonnyújtásuk miatt foglalkozik. Bár kettős hasznosítású fajta, 6 mégis jő tojástermelésüket helyezi előtérbe, mert az egész tél folyamán tojnak. Több éves saját megfigyelései igazolják, hogy a középnagytestű változat évi tojástermelése sohasem csökkent 180 darab alá. A minden évben végzett selejtezéssel az állományt egyre jobb termelési szintre emeli. A kakasok testsúlya 4 kg körüli, a tojóké pedig hozzávetőleg 3,5 kg. Takarmányozásukat kukoricadara, búzadara és vásárolt baromfitáp keverékével végzi. A takarmányt az állatok tetszésük szerinti mennyiségben fogyaszthatják. A törpe változatú szöszeksz baromfifajtát négy évvel ezelőtt szerezte be Lipcsében, az NDK-, ban minden évben megrendezésre kerülő LIPSIA-SCHAU nemzetközi rendezvényen, ahova Szlovákia számos kisállattenyésztője tapasztalatszerzés céljából eljár. A törpe-szöszeksz állomány fejlesztését két tyúkkal és egy kakassal kezdte meg. Tavalyelőtt ismét hozott Lipcséből egy törpe-szöszeksz tenyészkakast; más vérvonalból származik mint az előbbiek és így két törzset alakított ki, miközben az új kakast a régebbi tyúkok megtermékenyítésére használja fel. Ezzel megakadályozza az esetleges degeneráció bekövetkezését. Baromfiállományában öröme telik és szívesen foglalkozik a 34 közép-nagytestű szöszeksz tyúk és a múlt évi bratislavai ossz-szlovákiai kisállattenyésztési kiállításon vásárolt két kakas gondozásával. Ugyanez mondható el a három kakasból és 15 tojóból álló törpe szöszeksz baromfiállományáról is. Szerinte a baromfi egészségének és jó termelési szintjének fenntartása érdekében nélkülözhetetlen a meleg baromfiól. Számos tenyésztő a baromfit deszkából összetákolt hideg, huzatos ólban helyezi el és csodálkozik. hogy baromfiállománya tönkremegy. A takarmány ilyen esetben télen a fölöslegesen csökkentett testhő részbeni fenntartására használódik el és a tyúkok tojástermelése csökken. Ezen ismeretek alapján a baromfiólat téglából építette és bevakolta, majd szépen kimeszelte. Éjjelre az állatok az ólban a földszinttől számított 120 cm magasságban elhelyezett ülőléceken helyezkednek el, amelyek szélessége 10 cm és a közöttük levő távolság 20 cm. A szokásos ülőrudak helyett azért jobb a szélesebb ülőléc, mert huzamosabb idő múlva ezeken nem görbül meg a baromfi mellcsontja, ami kiállítások alkalmával számos esetben kiselejtezésre ad okot. Az ülólécek alatt 30 cm-nyi távolságban van az ürülékfelfogő, amely tulajdonképpen deszkapadozat. Az ürüléket innen hetente egyszer takarítja le. Véleményünk szerint az ürülékfelfogő fiókszerűen kihúzható megoldású is lehetne. A padozatot homokkal, esetleg hamuval szórja be és így az ürülék nem tapad a deszkára. Takarítás után a padozatot kloramin porral szórja be fertőtlenítés céljából. Kubik elvtárs galambtenyésztéssel is foglalkozik. A komáromi bukó-keringő galambfajta öt színváltozatát találja meg nála a látogató. Köztük megcsodálhatja az ezüst, a kék, a fekete, a sárga, valamint a vörös színváltozatúak szépségén, amelyek mindegyikének nyerge szívrajzolatú. Galambokból Jelenleg 20 párat tart, amelyek többsége fekete. Amikor a komáromi bukó-keringő galambokat vásárolt, aránylag kevés volt köztük a standardnak megfelelő külemű galamb. Most kiválasztással igyekszik a szabvány tipusnak megfelelő külalakot elérni galambállományában, mivel sem a domború homlokú és csőrű, sem pedig a homorú homlok- és csőrhajlatú típus nem megfelelő, ezért a homlokkal egyvonalban haladó csőrformát tartja megfelelőnek kiválasztásakor. Vérfelfrissítés céliából Győrből szerez be időnként tenyészanyagot, amelynek formája legközelebb áli a nálunk hivatalosan elismert szabványhoz Egyébként Magyarországon főleg a domború homlokú és csőrű változatot tenyésztik. Érdekes, hogyha keresztezi a domború homlokú és csőrű galambot a homorú homlokú és csőrű galambbal, úgy a nálunk elismert standred változatot kapja eredményül. Ez is mutatja milyen érdekes a céltudatos tenyésztői munka. A keresztezés első alkalommal nem mindig sikerül, mert rendszerint a szülőpár valamelyikének küllemi jellege túlsúlyba kerül, de a türelem később meghozza a gyümölcsét. Mindezeken kívül tart néhány szlovák-fehér fajta ludat, ruani kacsát, fehér pézsma kacsát, és merinó juhot. Ezt a merinó juhállományt nemrégiben bővítette egy Szovjetunióból származó ún. aszkán-nova változatú merinó kossal. Ezen változat testrámája valamivel nagyobb a nálunk honos változatnál, s gyapjútermelése rendkívül nagy. Az említett kost a Nitnai Mezőgazdasági Főiskola Zlaté Moravcen levő Iskolabirtokán vásárolta. Az aszkán-nova merinó változatot oda 1968-ban hozták be a Szovjetunióból, teljesítményvizsgálat és szaporítás céljából. A nálunk szokásos 7—8 cm gyapjúhosszal szemben ez a változat 14 cm-es gyapjúhosszat ér el, vagyis AA minőségben, esetleg kismértékben AB minőségben. Az említett kos a nálunk szokásos évi 7—8 kg-os nyírősúly helyett sokkal több gyapjút ad majd, hiszen apja a törzskönyv adatai szerint évi 16 kg gyapjút adott. Az ilyen eredmény egy kisállattenyésztő részére gazdaságilag is igen előnyös, hiszen a gyapjú kilójáért átlagosan 120 koronát fizet jelenleg a felvásárló vállalat. A négy anyából álló Juhállomány januárban hat báránynyal szaporodott. A juhállomány részére szükséges takarmányt a vízgazdasági Igazgatóság által szabályozott patak partján kaszálja, tehát Juhait nem legelteti. Ezenkívül tart még egy közép-nagytestű cseh szakállas (bradáč) kutyát, amellyel részt kíván venni a bratislavai bonitáciőn, és a brnoi nemzetközi kiállításon. Az állat füle és farka kupírozott, szőre nyírott, csupán a végtagokon és a fejen hagytak meg a szabvány előírásainak megfelelő mennyiségű szőrzetet. Kubik Stanislav a SZKSZ Galante Hody-i helyi szervezetének titkári tisztségét Is betölti. A Járási székhelyen egyébként négy helyi szervezet működik, mégpedig Galante I., Galante II., Galanta-Nebojsa és Galanta Hody. A hody-i helyi szervezet őt éve működik, s szervezeti tevékenységük Invára írható, hogy ilyen rövid idő alatt már két propagációs kiállítást rendeztek, amelyek visszhangja igen erőteljes volt. A helyi szervezet tagjai részt vettek a járási, a szlovákiai kisállattenyésztési kiállításokon, ahol Kubik elvtárs a törpe-szöszeksz baromfifajtával Bratislavában „mestertenyésztő“ címet szerzett. Helyi szervezetük tagjainak érdeklődése főleg a baromfi és a házinyúl tenyésztésére irányul, de az ötven tag közül 15-en törzskönyvezett ebek tenyésztésével is foglalkoznak. Az elmúlt évi szlovákiai kiállításon vásároltak a helyi szervezet költségén 6 darab házinyulat, mégpedig a hototi fajtából egy bakot és két anyát, továbbá a német-tarka fajtából ugyancsak egy bakot és két anyát. Ezeket a nyulakat azzal adták át a tenyésztőknek, hogy minden alomból egy nyulat a szervezetnek adnak át, amely ingyenesen, de hasonló feltételek mellett tovább! tagnak ad át az így szerzett fiókákból. így akarják náluk elérni a nyúltenyésztés bővítését. Szervezetük bár kicsi, de igyekezetük nagy, hiszen Hodyn ez évben ismét kisállattenyésztési kiállítás rendezését tervezik, mégpedig a szeptemberben hagyományosan megtartott búcsú napjával egybehangolva, mivel ilyenkor a községben nagyon sok a látogató. A járási kiállítás megrendezésekor legtöbb önkéntes munkaerőt a hody-i helyi szervezet adta, sőt kiállítási anyaggal is besegítette. A galantai járás kisállattenyésztési helyi szervezeteiben fontos lenne elérni, hogy a tagok mindegyike legalább egy törzskönyvezett kisállatot maga tenyésszen és ezekből kiállítást is rendezzenek. Ez annál inkább kívánatos, mivel vannak a járás területén 200 tagot számláló helyi szervezetek is. A szervezet célja ugyanis nem csupán - keveréktakarmány elosztása, hanem elsősorban a tiszta vérvonalban történő kisállattenyésztés. Általános kívánság, hogy á törzskönyvezés részét képező lábgyűrűzés idejében megtörténjen. Ehhez szükséges lenne, hogy a galambok és az egzotikus madarak lábgyűrűjét a tenyésztők mar februárban a baromfi lábgyűrűjét pedig már áprilisban megkapják, ezt azonban nem mindig sikerül elérni. A meglátogatott Galanta Hody-i helyi szervezet további fejlődését az a tény is igazolja, hogy a baromfitenyésztés szakaszán egy В tenyészetet és néhány A tenyészetet létesítenek, amelyek sikerét az eddigi jó szervezési munka biztosítja. KUCSERA SZILÁRD Baromfitenyésztő a javából
