Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-08 / 23. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. június 8. T A tudomány vívmányaival a többtermelésért (Folytatás az 1. oldalról.) közi vállalkozás közül jó példaként említhetjük meg a leviceit, amely a ma­gyarországi Bábolnai Állami Gazdaság segítségével — törzs-, és tenyész­­állományt vásárolnak tőlük — olyan mutatókat ért el, amelyek világméret­ben is csúcseredményeknek számítanak. Ebben az esetben már kibontako­zóban van a nemzetközi szocialista integráció is. A hízósertések 40 száza­lékát összpontosítottuk már nagyhizlaldákba, de Szlovákia-szerte újabbakat adunk át rendeltetésének. Nemrég kezdte meg működését a Veľká Čalomi­­ja-i (nagycsalomijai), vráblei (verebélyi) és a Vlčany-i (farkasdi) kooperá­ciós alapon létesített nagyhizlalda is. Az aránylag rövid üzemeltetésből szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a munka termelékenysége rend­kívüli mértékben iukozódott. A Vlčany-i nagyhizladában például a hízóser­tések napi átlagos 60 dekás súlygyarapodása mellett feltételezik, hogy egy dolgozó évente 2 millió 200 ezer korona értékű húst termel. Szédületes adat ez, és azt bizonyítja, hogy a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása, az új technológia kihasználása, eddig soha nem látott mértékben járul hozzá a több és olcsóbb termeléshez és ezzel egyidejűleg a termelési folya­matok meggyorsításához is. A Vlčany-i nagyhizlaldában például úgy számít­ják, hogy a 40 kilós súlyban ide hozott sertések négy hónap múlva elérik a 110 kg-os vágósúlyt. Az új módszerek bevezetése, új termelési formák, a termelés koncentrá­ciójának megvalósítása, természetesen nem megy simán, és a visszahúzó erők inkább a hagyományos módszerek mellett törnek lándzsát. Szakembe­rek jelentős része úgy véli, hogy kisebb koncentrációkat kellene létrehozni. A központi bizottság határozata viszont világosan a nagyobb koncentrációk mellett tör lándzsát. Igaz, ezek építése, berendezése nagy beruházásokat igényel, de pontos kimutatások szerint ezek aránylag rövid idő alatt meg­térülnek. A fejlődés különben is a termelési folyamatok további korszerű­sítésére és központosítására kényszerít minket. Az új generáció ugyanis a gépek szerelmese és nem hajlandó elavult módszerek szerint dolgozni. Az ilyen nagy koncentrációkba viszont, már annyira automatizálták a termelési folyamatokat, hogy az állatgondozók már inkább karbantartók, mint etetők. A higiénikus szociális berendezések, a munka kultúrájának magas szintje vonzza az ifjúságot és szívesen dolgozik ilyen körülmények között. A példák bizonyítják, hogy a tudomány legújabb vívmányai alkalmazására megvan minden lehetőségünk és ezért a párt határozatának szellemében tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán újabb és az eddiginél nagyobb koncentrációkat hozzunk létre. Ez ma már a fejlődés korparancsa, ami elöl egyszerűen nem térhetünk ki. BÁLLÁ JÓZSEF Megkezdődött i csapatszétválasztás Az elmúlt héten Genfben Szíria és Izrael képviselői aláírták a Golan­­fennsíkon szembenálló csapatok szét­választásáról kötött egyezményt. Az egyezmény értelmében még az elmúlt szombaton megkezdődött a sebesült hadifoglyok kicserélése Izrael és Szí­ria között. Közben Genfben megkezdte tanácskozását a közép-keleti békeér­tekezlet katonai munkacsoportja, a szíriai—izraeli csapatszétválasztási egyezmény végrehajtásával kapcsola­tos kérdések végleges megoldására. A szíriai—izraeli csapatszétválasz­tási egyezmény világszerte nagy vissz­hangot váltott ki és pozitív fejlemény­ként ítélik meg a közép-keleti kérdés tartós és igazságos rendezésének út­ját. Jakov Malik, a Szovjetunió állan­dó ENSZ-kiildöttje, a Biztonsági Ta­nács ülésén arról tájékoztatta a tag­államok képviselőit, hogy a Szovjet­unió kormánya igen pozitívan érékeli az egyezmény létrejöttét és különösen Szíria álláspontját, amelyet a tárgya­lások során tanúsított. A Szovjetunió azonban csak az első lépésnek tekinti az egyezményt az izraeli agresszió által megszállva tartott arab területek teljes felszabadítása és a palesztínai­­arab nép törvényes jogai biztosításá­nak útján. Kairóban különben tanácskozott a Palesztíniaí Nemzeti Tanács, amely valamennyi palesztin szervezet legfel­sőbb szerve. A tanácskozáson első al­kalommal vettek részt az Izrael által megszállva tartott Gazai-övezet és a Jordán-folyó nyugati partjáról érke­zett palesztin szervezetek képviselői is. Tekintettel a közép-keleti fejlemé­nyekre, a tanácskozás nagy jelentő­séggel bír, mert azon dolgozzák ki az elkövetkezendő időszakra az új poli­tikai elképzeléseket. Jjk z Indokínai háború kiter­­jesztése idején, 1970. már­cius 18-án Kambodzsában állam­csínyt hajtottak végre. Szihanuk herceg éppen Moszkvában tartóz­kodott hivatalos látogatáson. A Lón Nol tábornok vezette puccsista kormány kikiáltotta a Khmer Köz­társaságot. Nem sokkal később azonban a felszabadító erők, ame­lyek magvát a „vörös khmerek“ képezték, ffelentős katonai és poli­tikai tényezővé váltak az ország életében. A szabadságharcosok ka­tonai győzelmei mind súlyosabb helyzetbe hozták a Lón Nol-rezsi­­met. Lón Nolék, hogy megőrizzék pozícióikat, az USA közvetlen be­avatkozását kérték. Ezt követően az amerikaiak mind gazdasági, mind katonai és politikai téren mident megtettek, hogy hatalmon tartsák a Lón Nol-kormányzatot. Kambodzsa Nemzeti Egységfront­arra, hogy a földműveseket meg­szabadítja a nagy adóterhektől és ösztönözni fogja a szövetkezeti gazdálkodást. A párt szükségesnek tartja szakszerevetek megalakítá­sát s terveiben teljes foglalkozta­tottságot irányoz elő. A munkás­­osztálynak szilárd béreket, a kül­kereskedelem fejlesztését, vala­mint a nemzetgazdaság megvédé­sét ígéri a külföldi konkurrenciá­­tól. A közművelődés és közokatás terén a nemzeti egységkormány a hazafiasságon alapuló nemzeti kultúra létrehozását tartja szüksé­gesnek, a nemzeti nyelv bevezeté­sét a közoktatásban és a közhiva­talokban, továbbá a szegény nép­rétegek ingyenes oktatását. A kambodzsai szabadságharco­sok napjainkban az ország terü­letének körülbelül a 90 százalékát ellenőrzik, és a felszabadított te­rületeken él a lakosság körülbelül A végső győzelemig ja napjainkban — mint azt a párt programja is hangsúlyozza — min­den társadalmi osztályt, réteget, politikai pártot, vallási és más szervezetet tömörít, hogy helyre­állítsa Kambodzsa függetlenségét, a békét, az ország semlegességét, területi integritását, és ' vereséget mérjen a Lón Nol-rezsimre. A Nemzeti Egységfront politikai programja demokratikus társada­lom kialakítását tűzte ki célul: a „társadalmi igazságon, egyenlősé­gen és valamennyi khmer testvéri­ségén alapuló társadalom“ létre­hozását, amelyben felszámolják a korrupciót, a törvénytelen keres­kedelmet, a csempészkedést és a nép kizsákmányolásának minden formáját. A politikai program hangsúlyozza továbbá, hogy a ha­talmat a népnek kell gyakorolnia. A párt politikai programja rá­mutat, hogy a felszabadított terü­leteken az általános szólás- és sajtószabadság, továbbá az általá­nos szavazati jog biztosításával megkezdődött a kambodzsai társa­dalom demokratizálódásának fo­lyamata. A buddhizmust államval­lássá nyilvánították ugyan, de en­gedélyezték más vallások híveinek gyülekezéseit is. A végső győzelem utáni időkre a Nemzeti Egység­front független nemzetgazdaság létrehozását tűzte ki célul. Ezzel kapcsolaban a párt hangsúlyozta, hogy az országnak mindenekelőtt saját erejére, saját természeti kin­cseire kell támaszkodnia, szava­tolni kell a parasztok jogát akkora földterületre, amekkorát meg tud­nak művelni, továbbá ígéretet tett 80 százaléka, ezzel szemben a Lón Nol-rezsim már csak Phnom Penht és néhány vidéki közigazgatási székvárost, valamint a thaiföldi ha­tár mentén levő Batamang tarto­mányt mondhatja magáénak. Kambodzsa fővárosa elfoglalá­sáért, hosszú hónapok óta súlyos harcok folynak. A közelmúlt na­pokban már az elnöki palota köze­lében is rakétabecsapódások vol­tak. A felszabadító erők a főváros több fontos területére is behatol­tak, s így jelentős pozíciókra tet­tek szert. Elfoglalták az egyes számú főútvonalat is, amelyet a Lón Nol egységek sikertelenül pró­bálkoztak visszaszerezni. A hírügy­nökségek a legutóbbi napokban azt jelentették, hogy a hazafiak, már fővárossal összekötő minden főútvonalat ellenőrzésük alatt tart­ják. így az élelmezést csak légi úton oldhatják meg. A szorongatott helyzetben a népellenes rezsim egyre nagyobb rémuralmat tart fenn a főváros­ban. A katonák egész sorát taróz­­tattak le a „nem megfelelő enge­dély“ hiányában, a diáktüntetése­ket is megtorolták — a fiatalok közül sokat vizsgálati fogházban tartanak — és a házkutatások so­rán sok fegyvert elkoboztak. A hurok napról-napra jobban szorul a Phnom Penh-i rezsim fe­lett és kambodzsai hazafiak rövi­desen kiharcolják a végső győzel­met a nép érdekelt sárba tlpró rendszer felett, s végre valahára majdcsak elhallgatnak a fegyverek a sokat szenvedett Indokína térsé­gében is. DÉL-AMERIKAI HELYZETKÉP ÄZ egyházi arisztokrácia a haladé mozgalmak ellen Dél-Amerikában a jelenlegi időszak­ban nagyszabású társadalmi mozgás észlelhető. Chilében a jobboldali kato­nai junta uralomra jutása következ­tében, amint ismeretes, tragikus ter­rorakciókra került sor. A mai napig tűzzel-vassal üldözik a demokratikus jogokért küzdő hazafiakat. Más álla­mokban is fokozódik a terror a hala­dó erők ellen. Ugyanakkor a haladó mozgalmak aktivizálódásának hatásá­ra egyes országokban köztulajdonba mennek át a gyárak, inézmények. Ve­­nezulában Kolumbiában, Argentíná­ban, fokozatosan valósítják meg a földreformot. Államosítják a nagyobb gyárakat és földbirtokokat. A szom­szédos szocialista Kuba ragyogó pél­dája lényegesen fokozza a jobb szo­ciális körülményekért folyó harcosok aKttvitását. Mozgolódás van tehát Dél-Ameriká­ban. Ma már világszerte elismerik, hogy a foidgömbnek ezen a részén egyre nagyobb tömegek küzdenek a kenyérért, a haladó eszmék megvaló­sításáért. A kizsákmányolók viszont abban bíznak, hogy a helyzetet külön­böző terrorakciókkal, népellenes in­tézkedésekkel sikerül konzerválni. Mindenféle módon igyekszenek meg­félemlíteni az elnyomottakat. A világsajtóban közölt cikkek sze­rint a társadalmi haladás fő fékezője ebben a térségben az egyházi arisz­tokrácia. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy egyes egyházatyák fel­emelték hangjukat a chilei jobboldali terroristák véres akciói miatt, elítélik a brazíliai rendőrség garázdálkodását, Paraguayban tiltakoznak az indiánok üldözése miatt. Tény, hogy a szegény papság nézetei nem egyeznek az olyan arisztokrata püspökökkel, és más egyházi vezetőkkel, akik sok esetben többezer holdas földbirtokkal és jól jövedelmező gyárakkal rendel­keznek. Nekik Is elég kevés jut a ja­vakból és ezért érdekből is a jobb megélhetést követelő tömegek mellé állnak. Mielőtt mélyebben boncolgatnánk a dél-amerikai társadalmi viszonyokat, nem árt egy kis földrajzi áttekintés sem. A 20 millió 553 ezer négyzetmé­ternyi területen mindössze 265 millió lakos él. Bennszülött indiánok mesz­­ticek, idehurcolt négerek és elenyésző számban fehérek lakják. A rendkívüli nagy technikai elmaradottság követ­keztében távolról sincsenek kihasz­nálva a nafta, a nemesfém, és a föld­gázlelőhelyek A fakitermelés is kez­detleges. Ezekben az országokban az agrár termelési formák uralkodnak. Az egyik világlap konkrétan kimutat­ja, hogy a földterület 30 százaléka az egyház tulajdonában van. Ezzel szem­ben 50 millió kisparaszt mindössze fejenként három hektár földterülettel rendelkezik. A mezőgazdaságban 105 millió földmunkás dolgozik, emellett az idénymunkások száma 80—120 mil­lióra tehető ki. Ezek olyan nyomorú­ságos bért kapnak, hogy hozzájuk vi­szonyítva az Amerikai Egyesült Álla­mokban dolgozó idénymukások „dús­gazdagoknak“ számítanak. A nincste­lenek helyzete napról-napra rosszab­bodik. Az egyház — amely a testvéri­séget, az egyelőséget, a felebaráti sze­­retetet hirdeti, például egyre jobban gépesíti földbirtokain a termelési fo­lyamatokat és ennek következtében ezer meg ezer indián kénytelen visz­­szatérni az erdők közé, falvaiba, ahol újra félnomád életmódot kell folytat­­niok. Az utóbbi időben az éhezők föld­foglaló akciókat hajtanak végre az évek óta parlagon heverő egyházi bir­tokokon. Az egyház minden esetben megtorló intézkdésekre serkenti a ki­­zsákmányolókat szolgáló rendőröket. Az ünnepi miséken és különböző ájta­­tossági szertartásokon a prédikálók azt hangoztatják, hogy a szegények­nek bele kell nyugodni sorsukba, mert az isten ezt így rendelte. Az egyházi földek elfoglalása, művelése megbo­csáthatatlan bűn. Aki ilyet tesz, az elkárhozik, és a másvilágon sem nyer elégtételt. Amint a felsorolt példák és helyzet­jellemzések is bizonyítják, a haladó erőknek nagyon összetett harcot kell vívniuk a konzervatívok és a kizsák­mányolók ellen. A tömegek nagy része írástudatlan és ezért könyveken vagy folyóiratokon keresztül nem ismerheti meg a nyomorúságos helyzet igazi okát. Ezért a forradalmárok sokszor félillegális gyűléseken szónokolva éb­­resztgetik a szociális elnyomásban le­vőket és konkrétan megmutatják ne­kik, hogy a kivezető út csakis egy gyökeres társadalmi átalakulás lehet. Élő példaként hozzák fel, hogy a szo­cialista Kubában nincs többé nyomor, nélkülözés, mert a földeket, gyárakat a nép vette tulajdonába és a javakból mindenki úgy részesül, ahogy dolgo­zik. Levonják a tanulságot • a chilei eseményekből is. Elmondják a töme­geknek, hogy a Népi Egység Kormá­nya földet, munkalehetőséget adott a nincsteleneknek, ezzel szemben a jobboldali katonai junta újra a ki­zsákmányolók kezébe juttatta a föld­birtokokat, gyárakat és ezért ijesztő mértékben szaporodott el a munkanél­küliek száma A földönfutók népes tá­bora máról holnapra embertelen kö­rülmények között tengeti életét. Nehéz a forradalmi kibontakozás Dél-Amerikában, főleg a lakosság túl­nyomó többségének alacsony művelt­sége miatt. Súlyosbítják a helyzetet a maoista és egyéb ultra baloldali szer­vezetek is, amelyek olyan esetekben is nyílt lázadásra ösztönzik a tömege­ket, amikor nem érett meg a helyzét a hatalomátvételre. A jobboldalnak kapóra jönnek az ilyen akciók és meg­torlásokkal likvidálják a forradalmi erőket. Jelenleg tehát a legfontosabb feladat a népművelés magasabb szint­re való emelése és olyan taktikai küz­delmek megszervezése, amelyek bár egyelőre részeredményeket hoznak, de mégis jobb szociális körülményeket hoznak létre a tömegek számára. A részleges államosítás, a földreformok gyengítik az arisztokrácia erejét és egyben fokozzák a haladó erők küzdő­­szellemét. Harc a párt vezető szerepének elmélyítéséért Belgrádban végétért a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kong­resszusa, amely összesen 18 rezolú­­ciót fogadott el a pártépítéssel, a bél­és külpolitikai kérdésekkel, a gazda­ságfejlesztéssel, a nemzetközi kapcso­latokkal és egyéb problémák megol­dásával kapcsolatban. A kongresszus, nem véletlenül állt a nemzetközi mun­kásmozgalom vezetői érdeklődésének középpontjában. Neves politikusok joggal várták, hogy a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége IX. kongresszu­sa utáni politikai, társadalmi és gaz­dasági zűrzavar és nehézség után mi­lyen határozatot hoz majd a X. kong­resszus. amely a leszűrt tapasztalatok alapján világos távlatokat tűzhetett ki célul. A kongresszuson vezérvonalként hú­zódott végig a párt vezető szerepének érvényesítése a társadalmi és gazda­sági élet minden szakaszán. Ugyanis eddig a párt helyi szervezeteinek na­gyon kevés beleszólása volt az üze­mek, vállalatok, intézmények tevé­kenységébe. A többségben levő utcai szervezetek általában kisebb jelentő­ségű problémák megoldásával foglal­koztak. A kongresszus ezért elható­­hozta, hogy minél több üzemben, in­tézményben alapszervezetet kell ala­pítani, amelyek konkrétan harcolhat­nak a kongresszus határozataiból ere­dő feladatok teljesítéséért. Előtérbe került a párt tagalapjának bővítése. A kongresszuson elhangzott beszámo­lóból, felszólalásokból kitűnt, hogy nem kielégítő az alapszervezetekben a munkások száma, a földművelésben dolgozó kommunisták pedig csak a taglétszám 5,8 százalékát képezik. Néhány ezer faluban nincs pártszer­vezet. A kongresszus határozata vi­szont hangsúlyozza, hogy falusi párt­­szervezetek létesítése nélkül nem va­lósítható meg a mezőgazdaság szo­cialista átépítése. Igen figyelemre méltó az egységre való törekvés, mégpedig az osztály­szempontok figyelembe vétele alapján. Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke még 1972 decemberében levelet inté­zett a párttagokhoz, hogy megalkuvás nélkül küzdjenek az osztályellenség, a szocialista ellenes erők ellen. Abban az időben a soviniszta, revizionista és jobboldali elemek aknamunkájukkal meg akarták bontani a Jugoszláviában élő népek egységét. Főleg Tito elvtárs érdeme, hogy a Központi Bizottság többi tagjával és más harcos kommu­nista vezetőkkel leleplezte az egyes összeesküvő központokat, és a mun­kásosztály segítségével megsemmisítő csapást mért rájuk. A kérlelhetetlen harcból a marxista-leninista eszmék­hez hű erők kerültek ki győzesen, és soha nem látott mértékben kovácsoló­­dott össze az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek egysége. A kong­resszus tehát konstatálta, hogy a párt az elmúlt időszakban megerősödött, marxista-leninista eszmék figyelembe vételével és alkalmazásával dolgozik, és rendkívüli nagy mértékben megnö­vekedett alapszervezeteinek eszmei­politikai egysége, az irányítószervek mozgékonysága és akcióképessége. Egyre jobban tölti be a forradalmi csapat szerepét. A párt ütőképességé­nek fokozása érdekében a módosított alapszabályzat kidombroítja a demok- / ratikus centralizmus elvének érvénye­sítését és betartását. Növekednek a párttagok jogai és kötelességei, ame­lyek szerint az eddiginél jóval tevé­kenyebb munkát kell kifejteniük. Nem elég tehát a párttagsághoz csak a bé­lyegek fizetése, az egyik fő feltétel az aktív tevékenység. üt bizottság dolgozta ki részletesen a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális téren megvalósításra váró feladatokat. Többek között következe­tes harcot kell folytatni a még meg­levő nacionalizmus ellen és mindent meg kell tenni az internacionalista eszmék megvalósításának érdekében. A X. kongresszuson részvett Cseh­szlovákia Kommunista Pártja küldött­sége is, amelynek vezetője felszólalá­sában elégedetten állapította meg, hogy az utóbbi időben ígéretesen fej­lődnek a két párt kapcsolatai. A két ország kereskedelmi kapcsolatai mindkét fél számára előnyösek és ezért a jövőben olyan egyezmények megkötésére kerül sor, amelyek hoz­zájárulnak ezek bővítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents