Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-08 / 23. szám

1974. jfiníus 8. SZABAD FÖLDMŰVES I Új távlatok előtt (Folytatás az 1. oldalról.) ként megdöngették a bűvös 4000 lite­res határt. A fejlődés titka végeredményben nem titok. A tagok viszonya változott meg a szövetkezethez, kialakult a kollektív szellem, a gépeket hozzá­értő emberek irányították, kiváló ta­lajmunkát végeztek, nagyhozamú ga­bonafajtákat vetettek, törődtek a jó tápanyagellátással és a termés nem maradt kint a határban. (Az első idő­szakban például hat évig nem hordták ki az istállótrágyát.) Természetesen törődtek a tagok politikai és szakmai nevelésével és mindez együttvéve a szövetkezet gazdagodásához és a tag­ság jólétéhez vezetett. A HOLNAPRA GONDOLNAK A két volt elnök nem veszi zokon, amiért más beosztásban kell dolgoz­niuk. Jól tudják, hogy a termelőerők fejlettségének utat kell nyitni. Ezért került sor a társulásra, és most, 3300 (ebből a szántó 3000) hektáron gaz­dálkodnak a Kék-Duna szövetkezet­ben. A társult efsz elnöke Pisch József mérnök. Első látásra az ember el sem hinné, hogy a szimpatikus fiatal szak­ember már több mint egy évtizede te­vékenykedik a mezőgazdaságban. Jő néhány évig e Trebišovi Mezőgazda­­sági Termelési Igazgatóságon dolgo­zott és fél évtizedig a Veľká Paka-I (nagypákái) szövetkezet elnöke volt. — Még csak egy jó éve jött létre a Kék Duna — említi az elnök. — A társult efsz neve hangzatos, és sze­retnénk, a termelési eredményekben is méltók lenni hozzá. * Miként képzeli a jövőt a hozzáértő szakember? A véleménye szerint semmi értelme nem lenne a társulásnak, ha minden maradna a régiben. Csak akkor ered­ményes az optimális gazdasági egység kialakítása, ha a tudomány és tech­nika vívmányait alaposan ki tudják használni. Ehhez az első lépés a sza­kosítás. A társulás után a növénytermesz­tésben három részleget alakítottak. Kettőt a szemesek, a cukorrépa, a si­lókukorica, takarmányfélék termesz­tésére, s egyet a speciális növénye­kére. Minden részlegnek külön agro­­nőmusa van, akik a főgazdász irányí­tása alá tartoznak.' Növénytermesztésben a nagytáblás rendszer kialakítására törekednek. A samoríni részlegen a meglevő 52 hek­tár szőlő, 20 hektár gyümölcsös, 8 hektár zöldség s a fóliasátor alatti zöldségtermesztés mellett, a főnövény a kukorica. A jövőben 900 hektáron termelnek szemeskukoricát és 300-on silókukoricát. A tengeri termelése monokulturálisan, komplex gépesítés­sel történik. Az első évben 10 kg Zea­­zint adagolnak, amelyet csökkentett mennyiségben a következő évben is megismételnek. Ez azért fontos, mert az első esztendőben adagolt Zeazin nem jut le kellő mélységbe és nem pusztít el minden gyomot. Valójában a kukoricánál csak a talajmüvelés lesz a szövetkezet feladata, amelyet két Skoda 180-as traktorral végeznek. Ä Dunajská Streda-i járásban (koope­ráció alapján) az idén 10 korszerű kukoricabetakarító gépsort vásárol­nak és ezekkel végzik a szakosított üzemekben a fontos munkálatokat. végezték a fontos munkát. A szója termesztése hosszabb időszakra kitű­zött feladatuk. Az idén már 110 hek­tárnyi területbe vetettek szóját. A fon­tos hüvelyes termesztésében az elnök­nek már vannak tapaszatlatai, hiszen Vefká Pákán öt évig foglalkozott ve­le, méghozzá sikeresen. Az elképzelé­sek szerint az öntözhető területen két évig termesztenek egymás után szóját, s aztán silókukoricával váltják. A szó­ja termesztése a szakember vélemé­nye szerint a fontossága mellett jö­vedelmező is, s ezért a jövőben még nagyobb területen termesztik azt. Az öntözést a Kék Duna Efsz-ben mesterségesen létesített kavicsgödör­ből oldják meg. Eddig 475 hektár te­rületen van öntözőberendezés, ame­lyet az elkövetkező években 710-re növelnek. A termelőeszközök és a kézi mun­kaerő a szakosított csoportok között széjjel van osztva, csak nagyon fon­tos esetekben történik átcsoportosítás. A Kék Dunában nemcsak a terme­lést szakosították, hanem a szakmai továbbképzést is. Télidöben mindenki « saját termelési szakaszán iskolázott. A szakmai továbbképzéseket tudomá­nyos dolgozók részvételével tartják meg. Például a szója termesztésével kapcsolatban kérdés-felelet formájá-Pisch József mérnök, a Kék Duna szövetkezet agilis elnöke. ban szerveztek beszélgetéseket, ahol három tudományos dolgozó vett részt és válaszolt a vetőmaggal, agrotech­nikai munkával, a tápanyagellátással és a betakarítással kapcsolatban fel­tett kérdésekre. Az állattenyésztés szakosítása is megkezdődött. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztést külön-külön zootech­­nikus irányítja. Az elképzelések sze­rint a zárt rendszerű állattenyésztést valósítják meg a mezőgazdasági üzem­ben. A teheneket két gazdasági rész­legre csoportosítják, a borjakat, nö­vendékeket és az előhasúakat pedig Vajkára. Néhány éven belül megszün­tejtermelés majdnem egy helyre össz­pontosul, Természetesen azzal Is tö­rődnek, hogy a meglevő gazdasági épületeket korszerűsítsék. A šamoríni részlegen már egy 470 férőhelyes te­­hénistállőt építettek át. A kiürült szarvasmarhaistállókat szintén kor­szerűsítik és sertéshizlaldákat létesí­tenek belőlük. Az 500 anyasertést a bacsfai átépített istállóban helyezik el. Az elsőrendű feladatok közé tarto­zott az alacsony hozamú nem megfe­lelő tehenek és anyasertések kiselej­tezése. Ez jelentős beruházást igé­nyelt az elmúlt évben és a termelésre is negatív hatással volt. De a haté­konyság már lassan kezd megmutat­kozni. hiszen az első negyedévben 80 000 literrel több tejet adtak el, mint a múlt év hasonló időszakában. Üzembe helyeztek egy 7 milliós költséggel létesített szárítóberende­zést, amelyet maximálisan kihasznál­nak. Amellett, hogy évente 450 vagon herelisztet készítenek, felhasználják a szemesek szárítására, télidőben pe­dig szalma, kukoricaszár, carbamid, hereliszt, melasz, vitaminok, stb. ke­verékéből teljes értékű takermánypo­­gácsát készítenek, s így fokozatosan áltérnek a monodiétás takarmányo­zásra. Az irányítás, a napi problémák meg­beszélése, a funkcionáriusok rendsze­res napi megbeszélésein történik. A központi vezetőség tervezett ülésein kívül negyedévenként küldött-gyűlést tartanak és kétszer évente tagságit (külön-külön a növénytermelésben és az állattenyésztésben dolgozók részé­re). A vezetőségnek nagy segítségére van a 120 tagot számláló összüzemi pártszervezet, amelynek tagjai minden haladó gondolat megvalósítását sokol­dalúan támogatják és sokat tesznek az emberek közötti jó viszony kialakí­tásáért. A társult szövetkezetben 10 fiatal mérnök tevékenykedik. A középká­dereknél lassanként nemzedék-váltás­ra kerül sor, mert a nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakem­berek közül többen nyugdíjba mennek. * * • Egy negyedszázaddal ezelőtt néhány fogattal, rozzant gazdasági felszere­léssel, jóformán állatállomány nélkül láttak a közös gazdálkodáshoz az út­törők. Nehéz körülmények között ke­ményen kellett dolgozniuk a minden­napiért. A fáradságukat siker koro­názta, mert napjainkban virágzó nagy­üzemi mezőgazdasági termelés van kibontakozóban. Az alapftótagok, a nyugállományba vonultak, már elfe­ledték a küzdelmes éveket, s szinte áhítattal hallgatják azokat a merész elképzeléseket, amelyeket az új gene­ráció tűzött ki célul. Azért sem irigy­kednek, hogy napjainkban az ötszö­A szövetkezetben 220 hektáron ter­melnek cukorrépát. A fontos ipari nö­vény megművelését — vagyis a még mindig nem elkerülhető egyelést — kollektíván végzik. Néhány napra összpontosították az összes munkaerőt (a szállítás autóbusszal történt) és el-Hadd tudja minden tag, hogyan áll a szövetkezet a terv­teljesítésével. Ezt és sok más propa­­gációs célt szolgál­nak a szövetkezet székháza előtt fel­állított tablók. —tt— tetik a szarvasmarha-hizlalást, mert felépül a Dunajská Streda-i cukorgyár mellett — a közös vállalkozásban — a 7600-as nagyhizlalda. A tervek sze­rint 1977-ben elkezdik a 600-as tehén­farm építését (Mliečnán) s ezzel a rösét keresik annak, mint ők hajda­nában. Utővégre, az ő leszármazott­jaik élnek jobb körülmények között és nekik sincs okuk panaszra. Amint látjuk, a mezőgazdasági ér­telmiség nemcsak tervez, hanem a XIV. kongresszus szellemében a tudo­mány, a technika, a korszerű techno­lógia, a termelőeszközök jelenlegi szintjének maximális kihasználása mellett minden lehetőt megtesznek, hogy valóra is váltsák a kitűzött fel­adatokat. Persze mindehhez elenged­hetetlenül szükséges a gépeket irányí­tó ember, a termelésben dolgozók rendszeres politikai és szakmai kép­zése, és a munkájuk elismerése, meg­becsülése. A vezetőknek mindent meg kell tenniük, hogy jó munkaszervezés­sel, a szakismeretek állandó fokozá­sával, a legzökkenőmentesebben vi­gyék át az új technikát és technoló­giát -a termelésbe, mert csak így lehet az a munkatermelékenység fokozásá­nak, a gazdaságos termelésnek leg­fontosabb tényezője. TÓTH DEZSŐ A barna lányka tíz éves volt, ** amikor 1931-ben apját egy sztrájkharo alkalmából agyonver­ték a francia kapitalistákat szol­gáló csendőrök. Csak annyi volt a bűne, hogy nagyobb darab kenye­ret akart családjának. Halála után azonban az öt apró gyerek még­­jobban nélkülözött, mert a kommu­nista harcos fiának a gazdagok csak alkalmi munkát adtak. Apjuk példája és a nyomor a küzdők so­rába állította az árvákat. Madlein Petit, a haladó ifjú­sági szervezetekben fejtett ki tevé­kenységet és ezért a rendőrség „feketelistájára“ került. Amikor a német fasiszták lerohanták Fran­ciaországot, testvérével együtt nyomban elhurcolták a stuttgarti koncentrációs táborba. Nem sok reményük volt a menekülésre, de egy szőnyegbombázáskor a meg­zavarodott őrök között sikerült ki­csúsznia a haláltáborból. Jószívű falusi embereknél húzódott meg és csak hosszú idő múlva láthatta vi­szont Normandiát. Szerencséjére szülővárosából Lisieuxból egy szlo­vák család épp akkor készült haza Szlovákiába. Megkönyörültek rajta és hamis útlevéllel Magda Bla­ho v á néven csempészték át a határon és Ružomberokban rejte­gették. Az illegalitásban dolgozó kommunisták mindent megtettek Magdaléna Murinová, az egykori Jánošík-brigád tagja. iík-brigád egyik járőre. A partizá­nok rögtön felismerték és kiszaba­dították a fogságból, ahol már a halálos ítélet végrehajtását várta. Az élet-halál harcban ismerke­dett meg Ján Murinnal, a Jánošík partizánbrigád IV. oszta-Normandia lánya azért, hogy a fasiszta rendőrség fel ne fedje kilétét. Mivel akkori­ban még nagyon keveset tudott szlovákul, egy munkahelyen a „be­épített“ besúgó feljelentette. A hit­leristák azonnal elfogták, kínoz­ták, vallatták, még a fogait is ki­verték, de ennek ellenére nem árulta el, hogy kikkel volt kapcso­lata. Már-már úgy látszott, hogy töb­­hedmagával együtt a németek ki­­végzik őket, de a Jegorov és B i e 1 i к partizáncsoport épp ak­koriban foglalta el a várost. Üjra megszabadult tehát. Azonnal a par­tizánokhoz csatlakozott és az első akcióban, egy egész teherautó né­met katonát pusztítottak el kézigrá­náttal. Ekkor megfizetett apjáért és testvéréért, aki sohasem tért vissza a koncentrációs táborból. Amikor a partizánbrigádok vissza­gának parancsnokával, aki alapos kiképzés után még 1942-ben jött a Felső-Garam-mentére, hogy meg­szervezze az ellenállást. Megked­velték egymást és közösen jobban bírták a megpróbáltatásokat. A Martin környéki harcokban nagyon legyengült és ezért orvosi kezelés­re szorult. A partizánok álnéven csempészték be a kórházba. Ismét hajszálon függött az élete, mert a más vidékre vonuló partizánosztag tagjai az ablakon keresztül, lepe­dőbe csavarva lopták ki a kórház­ból. Alig ugrották át a sövényt, máris golyózáport zúdítottak rájuk a hitleristák. Gjra a Felső-Garam mentén hajtottak végre több ak­ciót. Pohorela fölött rejtőz­ködtek, nagyon kellett vigyázniuk, mert a benderisták (a német fa­sisztákkal együttműködő ukrán katonaszökevények) többször átfé­sülték az erdőséget. Ha partizán­nal találkoztak, irgalmatlanul ki­végezték. Az utolsó időszakban tehát már csak védekezésre szo­rultak, és a lehető legkevesebbet mozogtak, mert élelmiszerük is fogytán volt. Bizony gyakran a havon feküdtek és ágakkal álcáz­ták magukat. Amikor 1945 február 3-án rájuk találtak a szovjet csa­patok, már alig tudtak beszélni. Nyomban kórházba szállították őket, és csak hosszú kezelés után kaptak ismét erőre. Emléktábla a Jánošík-brigád vezérkarának székhelyén. * vonultak, huszonnégy asszonytár­sával együtt, ő is a hegyekbe vo­nult. Az átszervezés után a J á no­­š 1 k - b r i g á d tagja lett. Több harci akcióban vett részt, Švermovonál (Teglárt), Červená Skálánál, Bujakovon, Harmanecnél és Martinban. Červená Skálánál egy ágyúsortüz következtében be­temette a sziklatörmelék. Erős szervezetének köszönhette, hogy kibírta addig, amíg társai kikapar­ták alóla. Amikor beszélgettünk vele, többször elérzékenyedült, aki­nek ugyancsak kijárt a szenvedés­ből. Amikor egy ízben a németek szétszórták egységüket, egy másik partizáncsoport tagjai elfogták és kémkedéssel gyanúsították. A vé­dekezésnek nagyon kevés lehető­sége volt, mert nem tudott szlová­kul. Az utolsó órákban érkezett a bujakovói községházára a Jáno-Amikor végétért a háború vér­zivatara, parancsnokával együtt a Breznoi Hírgyárban kezdte meg a termelő munkát. Örültek az élet­nek és nemsokára egybekeltek. Három szép gyermekük született, akik ma már különböző szakaszo­kon dolgoznak. Magda Muri­nová jól megtanulta a szlovák nyelvet és beilleszkedett a szocia­lista életközösségbe. Bár olykor­olykor elvonulnak szeme előtt a normandiai tájak, a végtelen gyü­mölcsösök, a mezei virágokkal szőtt rétek, de a szép emlékek mellett annyi rossz történt vele szülőhazájában, hogy schasem tért oda vissza. Állampolgára lett an­nak a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságnak, amelyért vérét hul­latta a Felső Garam mentén. BÁLLÁ JÖZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents