Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-01 / 22. szám

.'-Tflniue 1. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Szocialista mezőgazdaságunk egyik alapköve a nagyüzemi gabonatermesztés. A CSKP XIV. kongresz­­szusa a legközelebbi időszakra vonatkozó irányelvei­ben feladatul tűzte a hazai gabonatermesztés foko­zását, ami egyben a külföldről történő behozataltól való függőség csökkentését jelenti. Ezen célkitűzés sikeres elérése megköveteli társadalmi fejlődésünk leghaladóbb tényezői közül a tudománynak és a ku­tatásnak e folyamatba való teljes bekapcsolását és azok kihasználását. Ez a tudományos-műszaki forra­dalom jelenlegi körülményei közepette, amikor a tu­domány közvetlen termelőerővé válik, különben is elkerülhetetlen. Jozef Bo ďi an mérnöktől, a Pieš­­ťany-t Növénytermesztési Kutatóinté­zetben megtudtuk, hogy az 1990-ig kidolgozott távlati tervek szerint a SZSZK területén, az 1970-ben elért terméseredményekhez viszonyítva na­gyobb hozamot kell elérnünk mégpe­dig: búzából 56,1 %-kal (16 q/ha), ta­vaszi árpából 52,9 %-kal (15,1 q/ha), rozsból 63,7 %-kal (11,8 q/ha), zabból pedig 105,1 %-kal (16,4 q/ha). A Jobb eredmények a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak is köszön­hetők. A gyakorlati eredmények szem­pontjából lényeges, hogy hazai vagy külföldi tudományos ismeretek-e. Fon­tos azonban ezen ismeretek lehető legszélesebb körben való kihasználá­sa. Ennek egyik legjobb példája a ki­tűnő genetikai potenciájú szovjet bú­zafajták és a hazai körülmények kö­zött legjobban megfelelő agrotechni­kai módszerek közös alkalmazása. A kutatók és pedagógusok 100-nál több kutató feladat megoldásán fára­doznak. A „gabonatermesztés fejlesz­tése“ nevet viselő állami feladat egy­behangolásával a Kcoméŕfži Gabona­­termesztési Kutatóintézetet bízták meg. Ennek részfeladata a „gabona­­termesztés agroökolőgiai tényezőinek kutatása az SZSZK körülményei kö­zött“ nevet viselő kutatási témakör. Ezen részfeladat koordinálója a Pieš­­fany-i Növénytermesztési Kutatóinté­zet. BIOLÓGIAI ALAPANYAG A gabonafélék biológiai alapanya­gával szemben a kutatók távlatilag az alábbi követelményeket támasztják: • A növény legyen rövidszárú, le­­vélzete fenn függőlegesen megtörő, lent pedig elálló és széles, úgy, hogy a fény minden szinten egyenletesen osztódjon el. A levélfelület nagysága az eddigi hektáronkénti 30—40 ezer négyzetméterről, 50—60 ezer négyzet­­méterre emelkedjék. ® A búza kívánt kalásztipusa zárt, a lehető legnagyobb mennyiségű szemmel és a legnagyobb ezermag­­súllyal. A sörárpa típusa lényegében nem változna, csupán a szemmennyi­ség növekedne a kalászban. Takarmá­nyozási célra rövidesen új árpatipus forgalomba hozását engedélyezik. Az árpa, a rozs és a zab kalásza mereven felálló, esetleg félmereven felálló len­ne. A Triticale magszáma és ezermag­­súlya növekedne. 9 A gabonák szárazságtűrő és fagy­álló képessége fokozódna, s jobban meghálálnák az öntözést. 9 Felvett tápanyagot jobban meg kell hálálniuk, terménymennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. .® A levélfelülete optimális kihasz­nálása érdekében meg kell szabni a növénytávolságot és a tápanyag felvé­telt végző gyökérrendszer legmegfele­lőbb széthelyezését. A gabonafélék belterjes termesz­tésének lehetőségét teljesen ki kell használni és ennek érdekében kizárni minden más növénnyel való kombiná­ciót. Mindezek végrehajtása elérhető. Kérdéses azonban például az assziml­­látumok áthelyezésének megoldása és az elpárolgás csökkentése. Egyes ku­tatók nézete szerint az elpárolgást foszfor és kálium adagokat kell alkal­mazni a vetés előtt. Tartaléktrágyázás is alkalmazható például az őszi búza alá, amelyet kukorica vagy herefélék után termesztünk, továbbá a tavaszi árpa alá, amely trágyázott kapásnö­vények után következik. A kutatási eredmények szerint ezt a tartaléktrá­gyázást legfeljebb három, esetleg négy évre előre lehet végezni. Figyel­met érdemel az ún. meliorációs trá­gyázás egyszeri nagy P2O5 adaggal, melynek előnye a gyorsabb és na­gyobb arányú szabadon felvehető foszforszint telítettség a talajban, mint a gyakrabban alkalmazott, de ki­sebb adagok esetén. Az ipari trágyák választéka az össz­pontosításra, a kombinálásra, vala­mint a granulációra irányul majd. Ezt kiegészíti a folyékony trágyák — de nemcsak a nitrogén tartalmúak, ha­nem a más összetételűek — gyártásá­nak bővítése a kukorica valamint a répatermesztő körzetek részére. A gabonatermesztés összpontosítása során megfigyelték a humusz minő­ségcsökkenését. Ez ugyan lassanként megy végbe, főleg azokon a talajo­kon, ahol a humusz minősége külön­ben sem kielégítő, minek folytán je­lentős terméscsökkenés állhat be. A huminsav tartalom csökken az ilyen esetekben, és képtelen kellő mérték­ben felújulni. Így a talajban levő mér­gező anyagok oxidációja csökken, s ez a talaj levegőkapacitására is vonatko­zik. A vetésforgó nagy gabona-aránya esetén csökken a talaj biológiai tevé­kenysége, mivel minőségileg ugyan­azon organikus anyag talajba jutása egyes mikroorganizmus csoportok el­nyomásába vezet, amelyek fontosak a talaj termőképessége szempontjából. Ennek következtében, a szervesanyag lassúbb felbomlása miatt növénymér­gező hatás károsíthatja a vetésforgó­ban az utónövény csírázását, a táp­anyag felvehetővé tételét a soron kő-Hazai gabonatermesztésünk fokozása érdekében vül az utóbbi időben az ún. minimális talajművelést is alkalmazni kezdik. Az eredmények ezen a téren még nem egyöntetűek. A leegyszerűsített talaj­művelést a jól trágyázott területeken lehet végezni. Ez nem alkalmazható a túlságosan gyomos, valamint a be­takarítás után keréknyomos talajon. A talajművelés minimálizációja tulaj­donképpen javítja a kultúra csapadék­­viszonyait. A talajnedvesség a szántó­­terület felső rétegeiben összpontosul, minek következtében a vetőmag gyor­sabban megduzzad és kezdeti növeke­dése erőteljesebb. Ennek főleg az őszt gabonafélék vetésekor van nagy Jelen­tősége. A hereféléket mint az őszi búza elő­­veteményét legalább 5—6 héttel a ve­tést megelőzően kell leszántani, hogy a talajban marad-t anyagok mikrobiá­­lisan feldolgozódjanak. A kutatás feladata, hogy megvizs­gálja a gabonafélék repülőgéppel tör­ténő vetésének lehetőségét, továbbá hagyományos vetés esetén a szükebb sorközök alkalmazását. NÖVÉNYVEDELEM nem intenzitásának csökkentésével, hanem azon orgánumok kisebbítésével érhetnénk el, melyek nem befolyásol­nák fékezően a terméshozamot. TÄPANYAGELLÄTÄS Mivel a talaj természetes tápanyag­tartaléka nem képes fedezni a mező­gazdasági termények által elvont táp­anyagokat, azért iparilag előállított valamint szerves trágyák formájában kell pótolni a tápanyagot. A megdőléssel szemben ellenálló gabonafajták nemesítésével, valamint az ún. morforegulációs készítmények felhasználásával elért ellenálló képes­ség segítségével ma már lehetőségünk van a nitrogénadagot foszfor-kombi­nációval nagymértékben növelni, míg 1970-ben a SZSZK területén egy hek­tárnyi mezőgazdasági területre 211 kg NPK műtrágya jutott tiszta táp­anyagban, addig a tervek szerint 1990- ben ez a mennyiség elérné a 306 kg-ot. Ez az emelkedő folyamat meg­követeli, hogy a műtrágyákat ökonó­­miailag átgondoltan alkalmazzuk. Ál­talánosan érvényes elv, hogy az őszt búza alá alkalmazott nitrogénmennyi­séget előnyös megosztani, vetés előtti és fejtrágyaként alkalmazott adagok­ra, ami főként az áteresztő és a na­gyobb humuszmennyiséget tartalmazó talajokra vonatkozik. Amint megoldó­dik a hugvany egyes kondenzátor for­máinak aldehidekkel való gyártása, ami a nitrogént fokozatosan tenné szabaddá, lehetővé válik a növények­nek az egész vegetációs idő alatti nitrogénellátása, azok szükséglete szerint. Jelentős szerepet játszanak majd a mikrorészekkel és új morfo­regulációs készítményekkel kiegészí­tett műtrágyák is. A foszfor és a kálium trágyázással szerzett kutatói tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a jó kötőképességű tala­jokon,' valamint a szárazabb körzetek­ben ajánlható a teljes adagok leszán­­tása még a nyár végén (az ősziek alá), vagy ősszel (a tavasziak alá). A kis kötőképességű talajokon teljes Elterjed majd a kultúrnövények tápanyagellátásának korrekciója a te­­nyészidény folyamán, mégpedig a nö­vények vegyi elemzése alapján. VETÉSFORGÓBA-SOROLÄS A gabonafélék 1970-ben (a kukorica kivételével) a szántóterület 46,5 szá­zalékát foglalták el, amely százalék­­arány 1990-ben 1 százalékkal csökken majd. A kukoricával együtt viszont a gabonafélék 1970-ben a szántóterület 53,1 százalékát foglalták el, amely százalékarány 1990-ben előrelátható­lag 57,8 százalékra növekedik. Az ár­pa és a rozs tekintetében jelentősebb vetésterület változással nem számol­nak. Az egyes mezőgazdasági üzemek­ben a jövőre vonatkozóan csökken a termesztett növényfélék választéka, mivel bekövetkezik a mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosí­tása. Előfordul majd, hogy pl. két ga­bonaféle váltja majd egymást a szán­tóterület 80 százalékán több éven ke­resztül, sőt előfordul majd egyazon gabonaféleség monokultúrában törté­nő termesztése is. Mindez felborítja a vetésforgó jelenleg is ismert rend­szerét. * Ezen témakörrel számos hazai és külföldi kutató foglalkozik, s nézeteik eltérőek. A terményváltás szószólói­nak fő érve a talajfáradás és a ter­méscsökkenés. A világ szakirodaimá­ban túlsúlyba került az a nézet, hogy a jelenlegi agrotechnika és talajerő­fokozás körülményei között a szántó­­terület 60 százalékán lehet gabona­féléket termeszteni a vetésforgóban. A kísérletek eredményei azt mutat­ják, hogy az elővetemény hatása a feltételezettnél erősebb. A gabona­félék emelkedő részarányával párhu­zamosan csökkent azok hektárhoza­ma. A kutatás keresi az utat, és az eszkzöket a hozamcsökkenés megaka­­dállyozására a gabonafélék / magas részaránya kapcsán a vetésterülete­ken. Azt is kutatják, melyek a fő ga­bonafélék legmegfelelőbb elővetemé­­nyei. ki­vetkező növény számára és nem elégítő humusz-képződést okozhat. A talajerő fenntartása érdekében fontos a szabályos időközökben tör­ténő istállótrágyázás vagy zöldtrágyá­zás. TALAJMÜVELÉS, VETÉS ÉS NÖVÉNYÁPOLÁS Az egyetemes agrotechnika, a táp­anyagellátás és a vetésforgó a gabona­félék terméshozamának fokozása te­rén még jelentős tartalékokkal ren­delkezik. A hagyományos talajművelésen kf-A gyomok, a növénybetegségek és a kártevők az elmúlt években országo­san 25—30 százalékos veszteséget okoztak. Világviszonylatban folyik a gabonafélék nemesítése a betegségek­kel szembeni ellenállóképesség tekin­tetében. A kártevők elleni védekezés terén olyan rovarirtószereket keres­nek és próbálnak ki, amelyek a gyom­irtószerekkel esetleg a herbícidekkel együttesen lennének alkalmazhatók. Többek között figyelmet szentelnek a gyom elleni biológiai harcra is, amit különféle betegségek segítségé­vel érnének el a gyomokon. A gabonatermesztés különféle prob­lémáinak megoldása 10—15 éves táv­latokra igen nagyarányú feladat. A KGST országai igen szorosan együtt­működnek a gabonatermesztés körüli problémák megoldásában. A megláto­gatott kutatóintézet igyekszik a hazai és a külföldi tapasztalatokat megvizs­gálni, s a javasolt módszerek hazai bevezetését gyakorlatban alkalmazni. KUCSERA SZILÁRD A gabonacsávázás helyzete és fejlődése A fejlett mezőgazdaságú országokban a vetőmagcsávázás a nagy termés egyik feltétele. Erre a célra évtizedek óta higany­­vegyületeket használnak, amelyek csak a maghoz tapadt kór­okozókat pusztítják el, a mag belsejében levőkre (pl. a por­üszögre) hatástalanok. A gabonacsávázás a jövőben a higany­mentes, általános hatású, azaz a porüszögre is ható szerek felé halad, amelyek megfelelő kombinációja minden gabonagomba ellen tökéletes védelmet nyújt. Pl.: réz, quintozen, chinolin származékok, benzimidazol származékok. (—) A búza szúrtöröbetegsége A búza szártörőbetegségét a Cercosporella herpotrichoides talajlakó gomba okozza. A fertőzött és elkorhadt szalmán leg­alább 3 évig elél a talajban. Ha korán fertőz, igen nagy lehet a termésveszteség. A fertőzött búza a Benomyl szisztemikus gombaölőszerrel hatásosan kezelhető. A megelőző védekezés kevésbé célravezető, mert a szer a kijuttatás után tíz nap múl­va az új fertőzést már nem képes megakadályozni. (Mitt. DLG.J A nitrai járásban a jelšovcei szö­vetkezetét a legjobb gazdaságok rang­listáján tartják számon. A múlt évben például az átlagos 45.8 mázsás gabo­natermés-hozamával (ebből a búza 45,3 mázsa), a második, megtisztelő helyet vívta ki a maga számára. Idén a gazdaság új, korszerű per­metezőgépet szerzett be. hogy a nö­vényvédelmet még tökéletesebben végezhesse, s ennek kapcsán nagyobb hozamokat érhessen el. Az egyik ké­pünk a Magyar Népköztársaságból behozott Rertitox típusú 2000 literes 18 méter fogás szélességű új perme tezőgépet mutatja munka közben. A másik kép Eugen Janák gépesítő! mutatja, amint magyarázza a gép mű­ködési elvét a hnb elnökének. Foto: P. Matis.

Next

/
Thumbnails
Contents