Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 21. szám
Egy kis ötletesség - kevesebb bosszúság A fóliasátrak alatti zöldségtermesztés előnyei ma már közismertek. Élenjáró mezőgazdasági nagyüzemeinkben esetenként több hektáron folytatnak fóliás zöldségtermesztést. Persze a kiskertészkedők sem akarnak elmaradni a fejlődéstől. Ennek következménye, hogy egyre több háztáji kertben és a kiskertészkedők kerttelepein is találkozhatunk hasonló — kisebb vagy nagyobb méretű — építményekkel. A kiskertészkedők által épített fóliasátrak azonban többnyire nem ütik meg a követelményeknek megfelelő színvonalat, s esetenként több gondot és bosszúságot okoznak tulajdonosaiknak, mint örömöt. Miért? Általában az elkészítés módjában van a hiba. Mielőtt hozzálátnánk a fóliasátor készítéséhez, nem árt figyelembe venni azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy a nagyobb méretű fóliasátrak használata mindig több előnnyel jár. Először is a nagyobb légtérnek kedvezőbb a högazdálkodása, kisebb a levegő páratartalma és ami szintén fontos, nem kell gyakran szellőztetni, tehát kisebb hőveszteséggel szabályozható a sátor levegőjének páratartalma. Az sem lebecsülendő tényező, hogy a nagyobb, magasabb fóliasátorban álló testhelyzetben is lehet dolgozni, tehát nem olyan megerőltető a mupka. Ez főleg a háztáji kertekben előnyös, mert a napi munka után, vagy hét végén inkább kedvtelésből, felüdülés céljából dolgozhatunk a kiskertekben, semmint azért, hogy holt fáradtan, sajgó derékkal várjuk a következő napot. Sokan azzal érvelnek, hogy a nagyobb fóliasátor többe kerül, ezért inkább kisebbet építenek, még akkor is, ha van rá helyük bőven, hogy legalább közepes nagyságúra készítsék. Igaz, hogy a nagyobb sátor több ráfordítást igényel, de ha tökéletesen kihasználjuk a lehetőségeket, akkor ez már az első évben megtérülhet. ■ A körülményekhez mérten két méter magas, 4,5—7,5 méter széles fóliasátrakat legcélszerűbb építeni. A hosszúság mindig az adott lehetőségektől függ. A kisebb sátrakat PVC- csövekböl, a nagyobb fesztávolságúakat fém- vagy fa tartószerkezettel építjük. Sokan feles, háromnegyedes, vagy egycolos selejtcsőből házilag készítik a vázat, mások inkább az akácfa mellett döntenek. A bordák felállítása után a gerincvonalat csővel, vagy vékonyabb léccel kell összekötni. A szelesebb vidékeken a kisebb sátrak esetében is kialakítják az oldalgerinceket, mégpedig hasonlóan, mint a tetőgerincet. A bordák és az oldalgerincek találkozásánál sokhelyütt támasztékokat helyeznek el. A támasztékot lécből, vagy csomómentes karókból készítik. Szelesebb vidékeken sok kiskertészkedő fóliasátrát mentették már meg ezek a támasztékok a pusztulástól. Jónéhány kiskertészkedőt hallottam már panaszkodni, hogy aránylag rövid idő alatt hasznavehetetlenné válik a vázszerkezetet borító fólia, mert kiszakad, kidörzsölődik stb. Noa részben ezen is lehet segíteni. Ez a felvétel egy hasonló fóliasátorban készUlt. Ennek gazdája már gondolt a palást védelmére is. « Kádek Gábor felvételei. A PVC- vagy fémcsövekből készített váz esetében a keresztezés! pontokat körül kell tekerni fóliacsíkokkal, s így a váz mozgása során nem dörzsölődik ki a palást. A fából, deszkából vagy lécekből késített váz esetében legjobb az egész vázszerkezetet — vagy legalább az érintkezési, keresztezési pontokat — fóliacsíkkal, vagy rongydarabkákkal körültekerni. Ez egy kis többletmunkát jelent, de megéri, mert tartósabb lesz a fóliapalást. Egyszerű, de jól kihasználható fóliasátor. Váza akácfából és lécből készült. A fóliasátor belső látképe. Ez a sátor nem lesz tartós, mert az érintkezési felület és a találkozási pontok nincsenek körültekerve, a váz mozgása következtében kidörzsölődik a palást. Fokozott atkabántalomra számíthatunk! Tavaly a szőlőkben és a gyümölcsösökben — még ott is ahol a szokott gondossággal védekeztek — jelentős volt az atkabántalom. Az egyedszám rohamos növekedését elsősorban a vegetációs időszakban uralkodó száraz, meleg időjárás idézte elő. Ha az atkák számára kedvező az ősz időjárása is, nagyszámú kétfoltos takácsatka, áltakácsatka, szőlőgnbacsatka, szőlőlevélatka vonul telelésre, és tömeges lesz a piros takácsatkák által lerakott áttelelő téli tojásszám is. Ha pedig ilyen előzmények után az atkák áttelelését elősegítő enyhe tél következik, feltétlenül számítani kell a fokozott tavaszi kártételükre. Ez a helyzet jelenleg is! Ezért hívjuk fel elsősorban a kiskertekben szőlészkedők figyelmét az atkák elleni védekezés időszerűségére és fontosságára, hogy elkerülhető legyen e kártevőknek az elszaporodása* és kártétele. Az atkák elleni védekezést még a peronoszpóra elleni első permetezés előtt, közvetlenül a fakadás után 2—4 leveles korban kezdjük meg, mert ilyenkor az egyedszám még nem túl maags, az atkák ekkor a legérzékenyebbek az akaricid szerekre, és a csekély lombfelület folytán aránylag kevés permetlével gazdaságosan védekezhetünk. Ahol az utóbbi években az atkák évről-évre gondot okoztak, a szőlőmolyok ellen lehetőleg olyan inszekticidet használjunk, amelyek a szívókártevők, s az atkák ellen is védenek. A jó védőhatás érdekében a permetezés során bőséges léhasználatra törekedjünk. Ügyelni kell arra, hogy a növény minden zöld részére, hajtására és levelére jusson permetlé, mert a védelem nélkül maradt „szigetek“ a kártevő ismételt elszaporodásának forrásai. Egyes, peronoszpóra ellen (például az Antracol, Dithane M(45, Euparen) és valamint lisztharmat ellen (Karathane, Kumulus, Morestan, Thiovit, Kolosul, Mikrolux használható fungicidek, és ezek kombinációi jelentősen korlátozzák az atkák egyedszámát. A porzószerek közül elsősorban a kéntartalműak fejtenek ki akaricid mellékhatást. A védekezés gerincét a peronoszpóra elleni permetezések és porzások adják. Ha nincs perouoszpóra veszély, általában nem védekeznek. Ez igen súlyos hiba, mert éppen ekkor erősödik a lisztharmat- és az atkakártétel. Ismét hangsúlyozni kell ezért: ne hagyjuk magára szőlőt, ha az időjárás száraz és meleg, s nincs peronoszpóraveszély, mert a lisztharmat sé az atka ekkor támad legerősebben! Egy-egy augusztusi önálló akaricides vagy kombinált Karathane-os, kumuluszos, morestanos vagy Pol-Sulcolos stb. kezeléssel (akaricid, lisztharmat elleni szerrel kombinálva) az atka egyedszáma ebben a kritikus időszakban is a veszélyességi szint alatt tartható. SÁROSPATAKI GYÖRGY Az a nagyszerű eredmény, amit a Marek-betegség elleni küzdelemben a vakcinázás nyújtott az utóbbi időkben, joggal felveti a kérdést, hogy továbbra is szükséges-e a tenyésztők erőfeszítése a genetikai ellenállőképesség kifejlesztésére. A tenyésztők véleménye megoszlik. Az egyik nézet szerint a tenyésztés terén is eredményes ugyan az ellenállóképesség növelése, de tökéletesen a cél nem érhető el, mint ahogy más betegségek ellenében sem volt soha elérhető. Ha a tenyésztőnek ilyen irányban is szelektálnia kell, romlik a lehetősége egyéb tekintetben, gazdaságilag fontosabb tulajdonságok javítása terén. A tenyésztők másik csoportja viszont a szelekció híve és azt tartja, hogy ez sikeres és hasznos lehet a baromfitartó szempontjából is, mert szükségtelenné teszi a drága vakcina használaA MAREK-BETEGSÉG LEKÜZDÉSE tát. Ma a Marek-betegség elleni védelmet lényegében megoldottnak tekintik. A gyakorlati tapasztalatok adatai szerint a vakcinázás még mindig csak 95 %-os biztonságot nyújt. Nem valószínű, hogy a Marek-betegség teljesen eltűnik, mert mindig előfordulhat gondatlanul végzett vakcinázás, függetlenül attól, hogy a használt vakcianféle mennyire megbízható. Kutatók kísérleteik során arra az eredményre jutottak, hogy a betegség leküzdésének legjobb fegyvere a genetikai ellenállóképesség kombinálása a vakcinázással. Alapjában véve minden baromfifajta védhető vakcinázással a Marek-betegség ellen, de a genetikailag ellenálló állományok immunitásának mértéke rendszerin nagyobb, mint a fogékonyaké. Kísérleteiket öt fajtával, illetve vonallal végezték. Az állományok felét az első vagy a második napon Marek-betegség ellen vakcinázták. Háromhetes korban az egész állományt érintkeztették virulens vírussal fertőzött csirkeállománnya). A kísérleti időtartama a betegség jelentkezésétől számított 17 hét volt. Az első kísérlet eredménye szerint az ellenállóképesnek ítélt 4-es leghorn vonalban az elhullás nem volt kevesebb, mint az érzékeny vonalakban. Mind a további (négyszeri ismétléses!) kísérlet viszont azt igazolja, hogy ha van genetikai ellenállóképesség, akkor a fogékonyakhoz viszonyítva relatíve mind vakcinázva, mind vakcinázás nélkül kisebb az elhullás. Az ellenállóképességgel rendelkező vonaliakban vakcinázás nélkül is kevesebb állat hullott el, mint a fogékony, de vakcinázottakból. Vizsgálták a forgalomban kapható vakcinaféléket is, így a szárított-hűtött, élősejtet tartalmazó, gyengített virulenciájú és pulyka-herpes vírusból készített vakcinák hatékonyságát, de ezek között gyakorlatilag értékelhető különbséget nem találtak. A kísérletekben gyengített virulenciájú MD vírust használtak. Az állatorvosi kollektíva azt a végső konklúziót vonta le, hogy „bármely, a Marek-betegség elleni védekezésre irányuló hosszútávú programban szerepelnie kell mind a betegség elleni genetikai ellenállóképesség fejlesztésének, mégpedig a vakcinázásnak“. —V. B.— fingván továbba szőrmés állatok tenyésztésében ■ ■ W II 1 U II Ъ U ■ U M M ЛЛЛЛА^ЛЛ/\Л/ЧЛЛЛЛ/\ЛЛЛЛЛЛ/ЧЛЛ^ЛЛЛ/\АЛ/ЧЛАЛ^ЧЛ Dolgozó népünk életszínvonalának kedvező méretű alakulása többek közt kifejezésre jut abban is, hogy egyre nagyobb a kereslet a korszerű öltözködéshez szükséges finom szőrmeárú irányában. A gondos felmérések arról adnak számot, hogy az igény a későbbiek során még fokozódik. Ez egyben arra figyelmeztet, hogy csak a hazai nyersanyagalap lehet a biztosítéka a növekvő igények kielégítésének. Éppen ez ösztönözte az illetékeseket arra, hogy kidolgozzák a szőrmés állatok tenyésztésének a távlati tervét. A kidolgozásnál figyelembe vették a tenyésztés, azaz a szőrme realizálás kápcsán létrejövő melléktermékek további feldolgozását és felhasználását is. A tervjavaslatot az Ivánkái Baromfinemesítő-Kutatóintézet, valamint a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola munkaközössége bírálta el s ebben közreműködtek más intézmények is. A szőrmés állattenyésztés fejlesztésében leginkább azok a fajták jönnek számításba, arlielyeknek a tenyésztése nagy farmokon megoldható, s ehhez rendelkezésre állnak az összes feltételek. Természetesen a nagy farmokon történő tenyésztés mellett nem szabad elhanyagolni a szőrmés állatok háztáji nevelését sem, hiszen a kistenyésztők eddig is bizonyították a tenyésztésre való rátermettségüket. Az értékes nyersanyagok beszerzésének két módja is lehetséges: egyrészt úgy hogy a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége tagjai közt megszervezi a szóbanforgó állatok tenyésztését, másrészt pedig úgy, hogy a nagyüzemi tartásra berendezkedett farmok hálózatát építjük ki. A kisállattenyésztőktő! az alábbi gereznamennyiséget várjuk: Megnevezés 1975 1980 1985 Nutria-gerezna 12 000 14 500 19 500 Nerc-gerezna 1800 2 600 3 250 Nyúl-gerezna 555 000 670 000 900 000 A nagyüzemi farmok (szocialista szektor) feltételezhetően az alábbi gerezna-mennyiséget nyújthatják a szőrmeiparnak: Megnevezés 1975 1980 1985 1990 Nerc-gerezna 15 750 36 000 54 000 75 000 Róka-gerezna 5 250 22 500 44 000 63 000 Ezüstróka-gerezna 900 2100 3 200 4 000 Nutria-gerezna 27 000 52 500 120 000 190 000 A FARMOK SZAKOSÍTÁSA ÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSA A szőrmés állatok nagyüzemi tenyésztésének fontos követelménye a céltudatos tenyészmunka. Ennek kapcsán a távlati terv számol korszerű nemesítő farmok létrehozásával. Ennek kapcsán a nemesítői munka két farmra összpontosulna: az egyik farmon tenyésztenék a húsevő, a másikon pedig a növényevő szőrmés állatokat. Húsevőkből az alábbi optimális (három csoportos) összpontosítás jöhet számításba: • a húsevő szőrmésállatokból 2—2,5 ezer darabot számláló tenyészállomány; • ötezer állatot számláló alapállomány; • tízezer, esetleg töb állatot számláló nagyfarm, azaz hír-' szontenyészet. A növényevőkből az alábbi összpontosítás tűnik ideálisnak}’ Ф hagyományos farmok 1000 állattal (alapállomány); ф korszerű nagytenyészetek. A korszerű nagytenyészetekben számításba jöhet a pogácsázott eleségek adagolása. A szakosított nagytenyészetek kiépítésében számításba jönnek a külföldi, de közülük leginkább' a Szovjetunióban szokásos módszerek. Az első időszakban kiépítik a nerc és a nutria nemesítő farmokat. Ezt követően előkészületeket tesznek a szaporító- és a haszonállat-tenyésztő farmok hálózatának a kiépítésére. Ebben a tekintetben megvizsgálják a már üzemben levő nagytenyészeteket, hogy ott hogyan oldják meg a takarmányozást stb. A második időszakban megépítik a haszontenyészetek farmjait a lehető legnagyobb állatmennyiség befogadására. A szőrmésállatok tenyésztésében mindenkor számításba jön a gazdasági célszerűség. A jelenlegi haszontenyészetek rentabilitása ugyanis nagyon eltérő. A rentabilitás mintegy 40 százalékos! A FEJLESZTÉS IRÁNYA A külföldi szakirodalom adatai a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Kanadában és Finnországban szerzett tapasztalatok alapján Szlovákiában a szőrmésállatok tenyésztésében optimális összpontosításra kell törekedni. A tenyészetek megalapozását követően gondosan elemezni kell az egyes állományok hasznosságát. Csak így tehetünk hatékony intézkedéseket a célszerű fejlesztés tekintetében a termelés fellendítésére, a szőrmeipar igényeinek kielégítésére! A tenyészmunkában nagyon fontos tényező, hogy az illetékesek ragaszkodjanak a táblati tervben megszabott programhoz. Abból kidolgozzák a nemesítés irányát, s ebben támaszkodjanak a hazai, valamint a testvéri szocialista országokban meghonosodot tenyészanyagra stb. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a tenyészmunka sikere nagyban függ az állatok helyes táplálásától. Tehát meg kell állapítani, hogy vajon helyes volt-e az eddigi takarmányozás gyakorlata. Szükség esetén módosítani kell a tápanyag ellátást, összetettebb eleség juttatásával. Ezt annál is inkább meg kell tenni, mert az állatok táplálása szorosan összefügg a jó egészségi alapok megtartásával. Befejezésül csak annyit, hogy a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének vidéki tagjai különösen a jó minőségű nyűlgerezna szállításával járulhatnak hozzá a szőrmeipar nyersanyag szükségletének kielégítéséhez, ezért tanácsos, hogy szervezeti szinten megtegyék az erre vonatkozó előkészületeket. —hai—
