Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 21. szám
I 1974. május 25. SZABAD FrtT.DMÜVES, 15 Hogyan állítsuk fel a méhcsaládokat a vándortanyán? Mielőtt erre a kérdésre megadnánk a feleletet, tudnunk kell, hogy szokásos a tavaszi vándorlás (fűzre, gyümölcsösre, repcére) a nyári vándorlás (akácra, esparzettára, olajos növényekre, réti virágokra) továbbá az erdei vándorlás (málnára, erdei virágokra, fenyőre) stb. Tudnunk kell továbá, hogy meleg vidékre vándorlunk-e — mondjuk Dél-Szlovákiába, — vagy hűvösebb éghajlatú vidékre — Szlovákia fenyővel borított hegyes vidékeire. Még létezik egy harmadik tényező is a gyenge méhcsaládokkal való vándorlás, továbbá az erős családokkal történő vándorlás. A- zonban ezen harmadik tényezővel nem foglalkozom érdemben, mert alaptörvény, hogv a gyenge családdal ne vándoroljunk! A vándortanya, vándortelep kiválasztásánál két fontos tényezőre kell támaszkodni. Először is a hely kiválasztására, másodszor a közlekedési lehetőségek mérlegelésére. A kaptárak felállításánál a fentiek figyelembe vételével foglalkozom. Tehát a tavaszi vándorlásnál elengedhetetlenül fontos a hely kiválasztása. A kijelölt tanya legyen széltől védett és napos. A családokat lehetőség szerint a röpnyílással kelet vagy dél-kelet irányába állítsuk, mert a méhek a meleg napsugár hatására előbb indulnak. Egyesek a kaptárak felállítására tanácsolják a zeg zugos, illetve a hézagos elhelyezést. Ezzel szemben mást mutat a gyakorlat. , Vidékünkről sok méhész vándorol méheível, így egyes tájakon sokszor a zsúfoltság jelei mutatkoznak. A képtárakat helytakarékosság miatt sorba rakják 30—50 cm-es közökkel. Ebből az a tapasztalat, hogy a méhek a családok tulajdonságaihoz mérten többé-kevésbé egyformán hordanak. Azonban a szélső kaptárak rendszerint felerősödnek, illetve a teherrel hazaérkező méhek gyakran már az első kaptárba bekéredzkednek s ott is maradnak. A nyári vándorlásnál a kiválasztott hely feltétlenül árnyékos legyen. A röpnyilások kelet, dél-kelet felé irányuljanak, de más irányú röpnyílással sem mutatnak a méhek hordásban lemaradást. A nyári vándorlásnál kerüljük a forró napos helyeket, mert méheink a szellőztetéssel nagyon el lesznek foglalva, esetleg a Hasítás is csökken, mert 36 C fokon felül a Hasítás elpusztul, de sokszor ez sem segít, mert a mézzel meghordott keretek lerogynak, kidőlnek, s a méz kárbavész. Az erdei vándorlásnál a képtárakat szélvédett, napos helyre tegyük, a röpnyílásokkal délkelet felé fordítva. Az erdei levegő ugyanis hűvös, s a méhek szeretik a védett meleg helyeket. A fentiek figyelembe vételével a kaptárak elhelyezését (kis-méhészetről lévén sző) az 1. számú ábra szemlélteti, a 2. számú ábra pedig a nagy-méhészetek kaptárainak az elhelyezéséről nyújt áttekintést. Óvakodjunk a nagy fáknál való elhelyezkedéstől, mert az esetleges rajainkat az ilyen fákról leszedni képtelenek lennénk. A kaptárakat sohase tegyük a földre, hanem az erre a célra készített állványokra, a földtől mintegy 30—50 cm-re. Így a kártevő rovarok nem zavarhatják méheinket betolakodásukkal, s a kaptár feneke sem nedvesedik, illetve nem rothadhad a földtől. Ügyeljünk arra is, hogy a kaptárak alatt huzat ne legyen, mert a teherrel hazatérő méheket a légáramlás (szívóhatás) a röpdeszka alatt a kaptár alá vinné. A kaptárakat egymás elé soha ne állítsuk, mert a második sorban levő kaptának teherrel hazatérő méheinek egy része az első sor kaptáraiba száll be. A vándortanya kiválasztásánál ügyeljünk az alábbiakra: • a méhek a közlekedési utakat ne veszélyeztessék; 9 a legelő állatokban méheink kár ne tegyenek; 9 a telek tulajdonosának kárt ne okozzunk (fakivágás, legelő taposás stb.) által; 9 az esetleges kellemetlenségei előfordulását kerüljük; 9 más kaptárai elé (repülés irányában) ne rakodjunk; 9 ne legyünk sem méhésztársaink, sem a közelben lakók terhére. Lnzsica László, méhészeti szaktanító 1./ Kis méhészet« A fácánállomány létszámának növelésében fontos feladat hárul a keltető állomásokra. Ilyen állomás létesül a komárnoi járás Stúrová községében is. Felvételünkön a fácánkeltető állomás dolgozója, I. Poliakova látható. Foto: —pm— О L £ Tudnivalók az ellenőrző lövészetről A vadászok lövész-képzése egyike a Szlovákiai Vadászok Szövetsége legalapvetőbb, azaz legfontosabb feladatának. Az ellenőrző lövészetek alkalmával a vadászok jól megismerhetik, szakszerűen felelősségtudattal, sikeresen forgathatják fegyvereiket, aminek a vadászatok alkalmával nagy hasznát veszik. A szövetség tehát céltudatosan irányítja a vadászok ez irányú képzését, s közülük sokan nagy sikereket érnek el a vadászlövészetben. Az ellenőrző lövészeteknek az a célja, hogy a vadászok a gyakorlás kapcsán |ó tapasztalatot gyűjtsenek s kiváló tulajdonságú lövészekké váljanak. A lehető legtökéletesebben elsajátítsák a Iövásztechnlkát. s azt hasznositsák a kiszemelt vadállomány kilövésében. Arról van ugyanis szó, hogy a vadászoknak a vadászatok alkalmával körültekintően, felelősségtudattal kell eljárniuk; a vadállományból mindig azokat az egyedeket kell kilőniük, amelyek esetleg nem kívánatosak a fajtafenntartás céljából, s ezzel egyben szabályozóivá is válnak a vadállomány céltudatos tenyésztésének. Az ellenőrző lövészeteken való részvétel a szövetség minden tagja számára kötelező. Ezeken legalább három évenként egyszer kell résztvenniük a vadászoknak. A helyi viszonyoktól függően a szövetség járási bizottságai körzetükben elrendelhetik az ellenőrző lövészet metgartását gyakrabban Is, például évente vagy két évenként egyszer. A szövetségnek azon tagjai, akik első ízben kapták meg a vadászati engedélyt, az ellenőrző lövészeteken három éven keresztül évente kötelesek részt venni. Ezeken kívül az ellenőrző lövészeteken résztvesznek azok az egyének is, akiknél a vadászgazdák a vadászatok levezetői, a lövészversenyeken a verseny vezetői, vagy a döntőbizottságok vezetői arra lettek figyelmesek, hogy az illetők a lőfegyvert ügyetlenül kezelték. A vadászok az ellenőrző lövészeteken olyan fegyvert (golyós vagy sörétes) használhatnak, amilyen tartására érvényes jogosítvánnyl rendelkeznek! Az ellenőrié lövészeteket a szövetség járási szervei vagy saját léterükön szervezik meg, vagy pedig az alapszervezetek közreműködésével egy, vagy több hivatalosan elismert lőtéren a járás területén. Ellenőrző lövészetre naponta mindig csak annyi vadászt szabad meghívni, amennyinek képességét fegyverfajták szerint az instruktorok 8—10 órán belül felelősségtudattal megállapíthatlak. A szövetség tagjait három csoportba tanácsos beosztani, (legnépszerűbb a csoportokat ábécé sorrendben kialakítani) úgy, hogy a három év alatt minden vadász rásztvaheseen az ellenőrző lövészeten. Köztudomású, hogy az ellenőrző lövészetek levezetéséért a járási lövészbizottság elnöke felelős, vagy pedig olyan illetékes szakember, aki körül lövész Inštruktori és versenybírói testület tömörül, esetleg olyan egyén, aki sok versenytapasztalattal rendelkezik s olyan vadász, aki tagja a járási bizottságnak. Ezek felelősségük tudatában képesek a rugalmas szervezésre, azaz a szakszerű ellenőrző lövészet lebonyolítóiéra, a fegyverek előírás szerinti ellenőrzésére stb. Ha esetenként előfordulnak bizonyos fogyatékosságok, jegyzőkönyvileg rögzítik azokat, s megfelelő javaslattal együtt az előforduló hlbók kiküszöbölésének a módját is megjelölik. Szólni kell természetesen arról is, hogy az ellenőrző lövészeteken való részvétel helyi megszervezéséért a vadászgazdák és az alapszervezetek elnökei a felelősek. A járási bizottságok lövószcsoportjának az elnöke és az instruktorok az ellenőrző lövészeteken megfigyelés, ellenőrzés és irányitás céljából vannak jelen, s az esetleges fogyatékasságokat is ők hivatottak kiküszöbölni. Arra kell törekedniök, hogy a lövészetek színvonala minden tekintetben megfeleljen az előírásokban rögzített követelményeknek! —hai— A vadegészségügv A vadegészségügy terén még sok a tennivaló. Főként a vad betegségeinek az emberre és háziállatokra gyakorolt hatása nem eléggé Ismert. A háziállatokra elsősorban a száj- és körömfájás, valamint a veszettség lappangó fertőzési lehetősége rejt veszélyt. Kárt okozhat a háziálatokban a brucellózis Is. Veszélyes az emberre a vad betegségei közül a veszettség, a tularémia, a brucellózis és a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás. A vadegészségügyi tennivalók ellátása céljából Javasolják az NDK-ban vadegészségügy szolgálat létesítését. —ví.— A „VARIA" úszókról A jó úszóról sok szó esik. Alakja, anyaga, súlya, az antenna hossza, az úszó súlypontja, a bóbita alakja, nagysága, színe mind-mind mérlegelésre kerül, amikor eldöntjük, hogy szeressük, vagy ne... Cserélhető antennájú úszókat készítettem, kipróbáltam, de igen sok antennám leesett (dobáskor, bevágáskor, nádasban, hínárban). Az alább ismertetett megoldást azonban évek éta használom, kitűnően bevált. Az úszótest anyag lehet: műanyag: balsa, parafa, fenyőfa, sőt a barkácsolásban jártasak készíthetik mfianyaghabból is. Az úszótest alakja általában forgástest, hengeres, csepalak formák. Az úszótest nagysága átmérőben 10—20 mm, hosszúságban 30—80 mm. Az antenna anyaga lehet acéldrót, alumínium, durál, műanyag (tömör vagy cső), keményfa, bambusznád, réteges lemez, müanyaglemez. Az antenna hossza arányos ez úszótest nagyságával, általában 50—25 mm. A bóbita alakja és formája tetszés szerinti, lehet forgástest (gömb, hengeres, csepp-alak), de lehet az úszófűllel egy síkban elhelyezett síkidom is., (Kör, ellipszis, téglalap, * négyzet stb.) anyagot először fúrjuk át hosszában, majd esztergáljuk (faragjuk, reszeljük, csiszoljuk) formára. A forgástest alakú bóbitákat ugyanígy készítjük. Az antennákat célszerű bambusZ- nád-szeletből elkészíteni. (A nád két csomó közötti részét késsel elhasítjuk, majd csiszoló vászonnal megcslszoljuk). Nádból készítjük az úszó alsó szárát Is, amire majd a fémfelületet fogjuk kötözni. Az üszőtest felső részét e belsőmenetes cső külső átmérőjének megfelelően elófúrjuk. A menetes csöveket ragasszuk be, illetve fel az antennák végeire, az úszótest alsó szárát szintén. (A lemezantennát úgy ragasztjuk be a menetes csőbe, hogy hosszában félig befűrészeljük a csövet, majd e nyílásba ragasztjuk a lemezt). Száradás után csiszoljuk le a felesleges ragasztót, majd cérnázzuk fel az úszófüleket. (A cérnázást célszerű nitrolakkal rögzíteni.) Csavarjuk be az antennákat az úszótestekbe és egyenként ellenőrizzük a súlypontot. (Ha erősen a fül felé billen az antenna tövében alátámasztott úszó, akkor a súlypont jó, ha nem rövidítjük az antenna hoszszát, vagy az úszó alsö szárára tegyünk súlyt. (Pl. vékony drótból csavarjunk a kötésre meneteket...) Az így hozzávetőlegesen stabilizált úszó antennáira felragasztjuk a „bóbitákat“ Is. (Így is ellenőrizzük.) javasolt a farészek alapozása (különösen balsa esetében) éspedig nitrlolakkal (nitróhigítóval felhígítva) 2—4 rétegben. Száradás után nitrozomán^cal fessük be legalább két rétegben. (Az így kezelt balsa évekig nem repedezik meg.) Az antennákat alapozás után fessük fehérre, majd erre vigyük fel a különböző színű csíkokat, gyűrűket. A nltroval festett úszókat nem kell külön lakkoznll A bóbita anyaga a lehető legkönnyebb (kis fajsúlyú) anyag legyen, mert „fejnehéz“ lesz az úszónap. (Parafa, mflanyaghab). Mivel a „variálhatóság“ az antennák cserélhetőségében rejlik, ezért az úszókhoz szükségünk van M—3-as, vagy M—4-es külső, Illetve belső menettel ellátott csőre (rézből, vagy alumíniumból), amelynek hossza 6—15 mm legyen. Az eddigiekből az derül ki, hogy nem szigorú tervrajzról van szó, hanem ki-ki tetszésének, elképzelésének, lehetőségének megfelelő anyagok, alakok, formák és méretek közt válogathat. Ha az úszótesteket és az antennákat azonos menettel láttuk el, Igen sok variációs lehetőségünk lesz! NÉHÁNY gyakorlati TANÄCS A hosszméretre vágott úszótestnek kiválasztott A fémből készült antennákat a fémek megfelelő alapozóval kenjük át. A műanyaghat is festhető nltrőlakkal, nltrozománccal, ha az alapozást parketta lakkal végezzük (szintén 2—4 rétegben). A műanyagból készült antennákat Igen nehéz tartósan megfesteni, mert legtöbbje ledobja a festéket. Az Ilyen, műanyagokat bandázsoljuk át vékony cérnával, amit nitrolakkal rögzítsünk. Így tartósan festhető) Hogy „Irányba nézzen“ a lemezantenna (lapjára merőlegesen lássunk) egy vékony csavaranyát is tegyünk az antenna csavarmenetére és ennek megszorításával állítsuk az antennát az úszófülel egy síkba. Az antenna lapjait így különböző színűre festhetjükl (Egy darab ilyen festett lemezantenna eleve két variációt ad!l —úgy—
