Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-19 / 3. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1S74. Január 18. A Béke és szocializmus című folyó­irat 1972—1973. évi tevékenységéről Prágában 67 kommunista és munkás­párt képviselői tanácskoztak Január 7—9 között. A nagy Jelentőségű érte­kezletről közleményt adtak ki, amely megállapítja, hogy nagyon hasznos találkozón cserélték ki nézeteiket a testvérpártok képviselői, a folyóirat tevékenységével kapcsolatban. A résztvevők megállapították, hogy az elméleti jellegű folyóirat betöltötte hivatását, kifejtette a Jelenkor idő­szerű problémáit, hozzájárult a marxista-leninista elmélet kérdései­nek mélyebb megtárgyalásához a testvérpártok részéről, a szocializmus és a kommunizmus építése, a forra­dalmi harc terén szerzett tapasztala­tok cseréjéhez. Leszögezték, hogy a folyóiratnak, mint a kommunista- és munkáspártok kollektív, elméleti és tájékoztató kiadványának jelentősége növekszik és ajánlatokat tettek tevé­kenységének megjavítására. Az érte­kezlet résztvevőinek véleménye sze­rint minden lehetőség adva van ah­hoz, hogy a folyóirat növelje részvé­telét abban a harcban, amelyet a kom­munisták folytatnak a népek főellen­sége, az imperializmus ellen, amely­kezlete irányvonalának következetes megvalósítása, az SZKP XXIV. kong­resszusa határozatainak a kongresz­­szus külpolitikai offenzivájának meg­valósítása, a hatalmas szovjet gazda­ság sikeres fejlesztése, a szocialista országok egységes fellépésének egy­behangolása és megerősítése, vala­mint a testvérpártok kongresszusi ha­tározatainak teljesítése. Megállapítot­ta, hogy az 1969-es értekezlet által ki­tűzött feladatok többségét sikerült teljesíteni. A kommunista- és munkás­pártok tevékenységének még jobb összehangolása céljából megemlítette, hogy a CSKP Központi Bizottsága úgy véli, hozzá kell kezdeni egy ú] nem­zetközi értekezlet előkészítéséhez. Részletesen foglalkozott a világ imperializmus olyan irányú tevékeny­ségével, amellyel igyekszik szétforgá­csolni a haladó erőket. A „megkülön­böztetett közeledés“ politikájának ke­retében egyes szocialista országoknak előnyösebb gazdasági kapcsolatokat kínál fel. De differenciált magatartást tanúsít az egyes országok, pártok és szocialista csoportok, különösen az ifjúság és az értelmiséggel kapcsolat­ban is. A burzsoázia nem adta fel szándékát, hogy a szocialista orszá­kommentárunk A lakosság szükségleteinek figyelembevételével Az ideológiai egység megteremtéséért nek főtámasza az amerikai imperia­lizmus. Minden feltétele megvan an­nak, hogy a folyóirat az eddiginél fo­kozottabb mértékben vegyen részt a kommunistáknak a békéért, a demok­ráciáért, a nemzeti és szociális fel­­szabadulásért, a szocializmusért és a kommunizmusért, a nemzetközi kom­munista mozgalomnak a marxízmus­­leninizmus, a proletár internaciona­lizmus elveinek alapján, a kommu­nista pártok közötti kapcsolatok álta­lánosan elismert normáival összhang­ban való összeforrottságáért folyta­tott harcában. Az értekezlet nyilatkozatot fogadott el, amelyben szolidaritását fejezi ki a chilei demokratákkal és hazafiakkal, я fasiszta juntát felszólítja, helyezze szabadlábra Luis Corvalán szenátort, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát és a többi börtönben és koncentrációs táborokban sínylődő hazafit. Ugyan­csak nyilatkozatban Ítélték el a többi latin-amerikai, ázsiai és afrikai or­szágokban kibontakozó jobboldali ter­rort a kommunisták és az összes ha­ladó erők ellen. Az ideológiai értekezlet részvevői­nek felszólalásaiból kiemelkedik Va­­str Bifaknak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a KB titkárának alapos elemző beszámolója. A bevezető rész­ben konkrét tényekkel alátámasztva elégedetten állapította meg, hogy a Béke és szocializmus című folyóirat eleget tett kötelezettségeinek. Nagyra értékelte a szerkesztőségi kollektíva munkáját. Hangsúlyozta, hogy az 1973-as esztendő nagy lépést jelentett előre úgy az elméleti, mint a tájékoz­tató tevékenység területén. Az elért sikerek alapja a kommunista- és mun­káspártok 1969. évi nemzetközi érte­gokba ellenforradalmat exportáljon, azonban a tapasztalatok alapján új módszereket alkalmaz. A marxizmus­­leninizmus általános érvényű igazsá­gát, a „szocializmus egyes modelljei­nek“ különböző változataival cseréli fel, amelyek lemondanak a szocializ­mus fejlődésének általános törvény­­szerűségeiről. A demokratizmus hang­­súlyozásával nagy tömegeket vezet félre és lehetővé teszi a jobboldal előretörését. A „demokratikus szocia­lizmus“ fattyúhajtásai okozták lénye­gében a chilei tragédiát is. Elítélte Kína egységbontó tevékeny­ségét is. Sajnálattal állapította meg, hogy a maoisták már a világ legreak­­ciósabb erőivel szövetkeznek, „az ellenségem a barátom“ jelszó égisze alatt. A világ békeszerető emberei millióinak tiltakozását kiváltó chilei junta vérengzésével a kínai kormány egyetértett és támogatja a népek jo­gait sárba tipró antidemokratikus rendszert. B. N. Ponomarjov elvtárs a Szovjet­unió Kommunista Pártjának titkára szintén pozitívan értékelte a lap mű­ködését és külpolitikai kérdésekkel foglalkozva rámutatott arra, hogy a világimperializmus, a kapitalista álla­mokban egyre jobban elmélyülő gaz­dasági válságot az arab országokra hárítja. A valóság az, hogy a kapita­lista gazdasági rendszer ellenmondá­sai révén általános krízisbe jutott, és az energiaválság ennek csak az egyik ismertetőjele. A részvevők elhatározták, hogy kö­zös összefogással még sikeresebben fejlesztik a nagyjelentőségű elméleti folyóiratot, hogy az eddiginél még ha­tásosabban küzdhessen a haladásért és a tartós béke megteremtéséért. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya a legutóbbi ülésén foglal­kozott a lakosságnak nyújtott szolgál­tatások színvonalával. Megállapította, hogy a közüzemek és a helyi gazdál­kodási üzemek általában sikeresen teljesftik Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa határozatai­ból eredő feladataikat, s ennek küvet­­keztében egyre javulnak a lakosság élet- és munkakörülményei. Örvende­tes jelenség, hogy már a vidéki váro­sokba, sőt a falvakban is szolgáltatá­sokat nyújtanak, amelyek pár évvel ezelőtt még a nagyobb központokban sem léteztek. A benyújtott jelentésből kitűnik, hogy amíg a kémiai 'tisztítók egyre színvonalasabb szolgáltatáso­kat nyújtanak, habár a mosodák 6 százalékkal emelték teljesítményüket, a minőség nincs mindig kellő szinten. Határozat született, hogy a technikai berendezések korszerűsítésével és újabb munkaerők felvételével el kell érni, hogy a lakosság minél több fe­hérneműt adjon a mosodákba, hogy több ideje jusson a pihenésre és a szórakozásra. Az ellenőrzési rendszer rugalmasabbá való tételével döntő fordulatot kell elérni a minőségben. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a mun­ka szervezésben és az ellenőrzésben van a legnagyobb hiba. Néhány kitün­tetett közüzem például pár évvel ez­előtt még szinte jobban kimosta és vasalta a fehérneműt, mint a házi­asszonyok. Azonban az utóbbi időben felületesen végzik munkájukat és a lakosság joggal elégedetlen az ilyen színvonalatlan szolgáltatásokért. A lakosság szükségleteinek megfe­lelően a szolgáltatások terén külön­böző átcsoportosításokat végeznek az illetékes szervek. Előfordul, hogy egyes szakaszokon munkaerőfölösleg mutatkozik, viszont más szakaszokon nem tudják teljesíteni a tervet. A szol­gáltatások összetételét tehát az igé­nyeknek megfelelően kell meghatá­rozni. Ennek érdekében Bratislavában 50 szabót a konfekciós ruhák készíté­sétől a megrendeléses szabóműhelyek­be csoportosítanak át. Erre az intéz­kedésre már igen nagy szükség volt, mert főleg a női ruhák készítése vett igénybe túlságosan hosszú időt. A szép ruhaanyagot vásárló nő bizony nagyon sok esetben félévig is várhat arra a pillanatra, amikor gyönyör­ködhet a vásárfiában. Az előrelátób­bak rendszerint már télen készíttetik a nyári ruhákat. Az ilyen hosszadal­mas munkának az a következménye, hogy sokszor asszonyaink nem járhat­nak divatos ruhákban, mert amíg az elkészül, már rég idgjét múlta. Bra­tislavában tehát az átcsoportosítás révén már több új rendeléses szabó­ság nyílt, jó lenne ezt követni a vidé­ki városokban is. A szolgáltatásokat általában a köz­ős helyi gazdálkodási üzemek dolgo­zói nyújtják. Ezek nagyon ígéretesen fejlődnek, azonban amint a gyakorlat mutatja, mégsem tudják teljesen ki­elégíteni a szükségleteket. Ezért a kormány határozatának értelmében nagyobb teljesítőképességű ipari üze­mek is kötelesek olyan közszükségleti cikkeket készíteni, amelyekre a la­kosságnak szüksége van. jó néhány üzem, köztük a martini túród gép­gyár máris megkezdte az ilyen jellegű tevékenységét. Azonban ezen a téren az eredményekkel egyáltalában nem lehetünk megelégedve. Sok esetben az ipari üzemek vezetői csak a nagy hasznot hozó gyártási programokat helyezik előtérbe és egyáltalán nem veszik figyelembe a lakosság vagy pedig az egyes nemzetgazdasági ágak szükségletét. Az elmúlt napokban például meglepetve hallottam a ko­máméi (komáromi) hajógyárban, hogy úgyszólván semmivel sem segítik a környékbeli falvak és a mezőgazdaság fejlődését. Pár évvel ezelőtt még gyártottak műanyag fedőlapokat, a traktorokra, és szó volt különböző talajművelő vontatott gépek gyártá­sáról is. Konkrétan talajfogasolókat kellett volna készíteniük. Azonban a terv füstbe ment és a mezőgazdaság, sem a lakosság nem kap semmilyen szolgáltatást a Csallóköz délkeleti csücskén levő gyárból. A szolgáltatások mennyiségét tehát olymódon is fokozhatjuk, hogy újabb üzemektől biztosítunk bizonyos köz­szükségleti árucikkeket és munkák végzését a lakosságnak, a másik ol­dalon viszont mindent meg kell tenni a munka termelékenységének fokozá­sára. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a lehető legkorszerűbb gépeket he­lyezzük el a köz- és helyi gazdálkodá­si üzemek műhelyeiben. A távlati kon­cepciók szerint sor kerül a szolgálta­tások összpontosítására is. Ugyanis a kis üzemrészlegecskékben már nem lehet többet és ölesebben termelni. A munka végzése is nehézkes és egy­általán nem felel meg a kor követel­ményeinek. Bratislavában a „Vela“ rendszer szerint például a közeljövő­ben nagy borbély és fodrász pavilo­nok nyílnak, amelyekbe szinte futó­szalag szerűen, rendkívüli, korszerű körülmények között kapják meg a polgárok a kívánt szolgáltatásokat. De fokozatosan felszámoljuk például a kisebb autójavító műhelyeket is és áttérünk a félautomata óriási szervi­zek építésére. Tény, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatások mennyisége és színvo­nala évről-évre javul, azonban még sokat kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük a kívánt szintet. (balia) чХЧХХХХХХХХХХХХХЧЧХХЧХХХХХХХЧХХХХЧХЧХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХЧХХХЧХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХЧЧХХХХХХХХЧХХЧХЧХХХХХХХХЧЧЧХЧХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХЧХХХЧХХХХХХХЧХХХХХХЧЧХХХХЧХХХХЧХЧХХХХХХХХЧХЧЧХЧХХХХЧ.ХХЧЧХ ä szocialista integráció, a Kűlcsö­­** nős Gazdasági Segítség Taná­csa mostanában ünnepelte megalaku­lásának negyedszázadát. Huszonöt év­vel ezelőtt, 1949 januárjában alakítot­ta, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bul­gária, Magyarország, Románia és Len­gyelország. Később hozzácsatlakozott a Népiét Demokratikus Köztársaság. Jugoszlávia 1964 óta vesz részt a KGST ülésein és bizonyos fokú együtt­működés alakult ki a tagországokkal annak ellenére, hogy formálisan még nem tagja az Integrációnak. Kuba 1972-ben lépett e tagok sorába és az­óta igen aktív tevékenységet fejt ki úgy a társadalmi, mint a gazdasági együttműködés szakaszán. Ugyanis nem egyszerű gazdasági csoportosu­lásról van szó, hanem arról, hogy a szocialista országok tevékenységét ez a szervezet Is hivatott úgy politikai­­társadalmi, mint gazdasági téren ösz­­szehangolni. A gazdasági együttműkö­dést Is úgy határozták meg, hogy az egyes országokban lehetőleg a ha­gyományoknak és a helyi viszonyok­nak megfelelően fejlesszék az ipart a nemzetközi szakosítás keretében. Az 1949-es alapokmány a következő elveket fektette le: „Az erők egyesí­tése és koordinációja révén, segíteni a tagországok tervszerű gezdasági fejlődését, meggyorsítani a gazdasá­gi és műszaki haladást, a kevésbé fejlett iparral rendelkező országok­ban növelni az Ipari termelés színvo­nalát, álllandóan fokozni a munkater­melékenységét, és szüntelenül javítani a népek életszínvonalát.“ Persze en­nek a programnak megvalósítása nem volt könnyű feladat. A tagállamok ipara eléggé széttagolt volt. Ennek következtében át kellett szervezni például a Német Demokratikus Köz­társaság iparát. Csehszlovákiában bi­zonyos problémákat okozott Szlovákia gyorsütemű Iparosítása, amely nem minden esetben felelt meg a nemzet­közi integráció követelményeinek. A nyersanyaghiány Is sok akadályt gör­dített a fejlődés elé. Gyapotot, fát, szenet, kokszot, rezet, főleg a tőkés országokból kellett behozni, azonban az embargó miatt többször kerülő Magyaroirszágon 5,1, az NDK-ban 3,6, Lengyelországban 8,1, Romániában 6,6, Csehszlovákiában 4,7, Jugoszláviában 5,2, a Szovjetunióban 9,1-szeresére emelkedett. Az ipar fejlődése egyes orszáogzban hihetetlen ütemben tört előre. Bulgária például úgyszólván a semmiből teremtett gépipart, a Német Demokratikus Köztársaság és Cseh­szlovákia iparában pedig a gépek és különböző berendezések gyártása el­érte az 50 százalékot. Hazai példával A KGST negyedszázada utakon más országok közvetítésével Jutott hozzánk a szükséges nyers­anyag. Természetesen ilymódon lénye­gesen megdrágult a termelés. A szocialista integráció tagjai 1962 júniusában döntő jelentőségű értekez­letre jöttek össze. Állandó végrehajtó bizottságot hoztak létre, amely a kor­mányfők helyetteseiből áll. Ettől kezd­ve nagyobb gondot fordítottak a rá­szoruló országok nyersanyag techni­kai és gépi berendezéssel való ellátá­sára. Sikeresen oldották meg a fej­lettebb Iparral rendelkező országok árueladásának problémáját is. A KGST legnagyobb eredményének könyvelhetjük el, hogy lényegesen hozzájárult a tagállamok Iparának fej­lesztéséhez. Hogy csak néhány példá­val éljünk: az ipari termelés mennyi­ségének növekedése Bulgáriában 15, élve iparunk 1950-ben az összterme­lésből 26,4 százaléknyi mennyiségű gépet és berendezést gyártott, de már 1967-ben ez a részarány 49,7 száza­lékra emelkedett. Az együttműkdést lényegesen elő­segítette az 1969-es áprilisi tárgyalás, amely határozatot hozott közös vállal­kozások létesítésére, amelyek létreho­zása érdekében megalakították a kö­zös beruházási bankot. A máig érvé­nyes együttműködési alapelveket 1971 júliusában a KGST 25. Ulésszkaszán a hosszútávra szóló komplex programba fektették le. Ebben 15—20 évre előre határozták meg a szocialista integrá­ció fejlődésének irányelveit. Tehát az egyflttmžkôdés ma már világos távlati koncepciók alapján történik. A tagállamok között korszerű ipa­rával a Szovjetunió viszi a főszerepet. A szocialista integrációban termelt árúk 75 százalékát álltja elő. Ez a hatalmas ország solgáltatja a gyár­táshoz szükséges nyersanyagok 80 százalékát. Az országok közötti ke­reskedelemből 40 százalékban veszi ki részét számos közös vállalkozás, kez­deményezője és részese. Szinte fel­mérhetetlen -segítséget nyújt a test­véri szocialista országoknak. Az 1968-as év elejéig 1400 vállalat építé­séhez és felszereléséhez nyújtott se­gítséget és 36 ezer szakembert küldött a közös üzemekbe. Ezek a szakembe­rek türelmesen tanították a dolgozó­kat az egyes munkafolyamatok leg­megfelelőbb elvégzésére. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió vezetőszerepet tölt be a szocialista integrációban, ezzel nem él vissza és minden tag egyforma joggal rendel­kezik. A KGST tanácsa csak akkor fogadja el az ajánlásokat, és hoz ha­tározatot, ha azzal az érdekelt ország is egyetért. Egyetlen tagállamot sem kötelezhetnek arra, hogy egy számára hasznot nemhozó, veszteséges vállal­kozásban vegyen részt. Bogomolov szovjet közgazdász cik­ke szerint a KGST piacain 205 millió tonna szén, több mint 163 millió kő­olaj és olajtermék, 175 millió tonna vasérc, 45 millió tonna hengerelt árú és cső, 3 millió tonna gyapot, 45 mil­lió tonna gabona, 2 millió tonna hús és hűsárú, mintegy 7 millió tonna friss főzelékféle és gyümölcs, 15 mil­liárd méter pamutkelme, és 240 mil­lió pár lábbeli cserélt gazdát. Ezek a számok beszédesen bizonyítják, hogy milyen nagyméretű kereskedelmi for­galom zajlik le a tagországok között. rp • ÖTPONTOS JAVASLAT. Külpolitikai megfigyelők úgy vélik', hogy Közel-Keleten kevésbé bonyolult a helyzet. Az asszuán! tárgyalások után megszületett az ötpontos egyipto­mi javaslat, amely szerint a csapatok ■ szétválasztása szorosan összefügg a megszállt arab területek kiürítésével. Az arab nép jogait Palesztinában az általános rendezéssel együtt kell I meghatározni. Anvar Szadat egyip­tomi elnök leszögezte, hogy a Szuezi­­csatorna keleti partjáról nem vonják ki az egyiptomi alakulatokat és a Sínei-félszigeten sem csökkentik lét­számukat. A Szuezi-csatorna felújítá­sa, és a háborúban elpusztított váro­sok újjáépítése Egyiptom belíigye. Az egyiptomi és Izraeli csapatok szétvá­lasztását követni kell a szíriai és az izraeli csapatok szétválasztásának. Az ötpontos javaslat azokon az alapelve­ken nyugszik, amelyeket az arab or­szágok a múlt évi decemberi algériai csúcsértekezleten fogadtak el. A je­lentések szerint Izrael egyrészt tel­jesíthetetlen követeléseket támaszt Egyiptommal szemben, másrészt halo­gatja az érdembeni tárgyalások meg­kezdését. • KONCENTRÁCIÓS TÁBOROKAT LÉTESÍTENEK. A Chiléből kiszivárgott hírek sze­rint az egész ország egy nagy börtön. A városokban és munkásnegyedekben géppisztoly és ágyúlövések hallatsza­nak. Csak az utóbbi két hét alatt tíz­ezer békés polgárt tartóztattak le a I jobboldali terroristák. Az egyik jeges­völgyben, fasiszta mintára építettek koncentrációs tábort, amelyben 1200 polgár sínylődik embertelen körülmé­nyek között. A tábort elektromos árammal töltött drótkerítéssel vették körül. A chilei anyák és gyermekek felhívással fordultak a világ haladó erőihez, hogy akadályozzák meg fegy­verek szállítását a katonai junta ré­szére. • ÁREMELÉSEK. A kapitalista államokban egyre job­ban elmélyül a gazdasági válság. Az energiahiány következtében Angliában a dolgozók nagy része már csak há­rom napot dolgozik hetente. Az NSZK. ban a BMW autógyár leállítása miatt 26 ezer dolgozó került az utcára. Az olajválság egyre nagyobb gondot okoz a közlekedésben és a gyárak üzemel­tetésében. Ezért Nixon amerikai elnök február 11-re tizenegy olyan ország képviselőjét hívta össze, amelyeket legjobban érint az arab olajbojkott. Azonban a meghívottak egy része nem szívesen megy az értekezletre. Az arab államok képviselői egyébként máris úgy nyilatkoztak, hogyha nem­zetközi bojkottot hirdetnek meg elle­nük, akkor felrobbantják az olajforrá­sokat. Emléke, tánítása orokke el (Folytatás az 1. oldalról.) más okok megviselték egészségét és ágynak dőlt. De még halálos ágyán sem a szenvedésével törő­dött, hanem a világ első szocia­lista országának a jövőjével, az volt a legnagyobb gondja. Taná­csokat adott, figyelmeztette a leg­közelebbi munkatársait, mik a leg­fontosabb teendők, mitől óvakod­janak. Lenin olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely mindig min­den időben tanít, nevel, megmu­tatja a munkásosztálynak s annak élcsapatának a helyes utat. Egy fél évszázad telt el Lenin halála óta, de a szovjet emberek és más országok népei még min­dig búcsúzkodnak a proletár for­radalom nagy vezérétől. A Vörös­téren napról-napra hosszan kí­gyóznak a sorok, és amikor a Kreml toronyórája elüti a tizen­egyet, a menet lassú léptekkel megindul a mauzóleum felé, hogy kegyeletét lerójja Lenin emléke előtt. A jubileumi év alkalmából a Szov­jetunióban, a szocialista országok­ban és az egész világon hatalmas méreteket ölt az emlékező tiszte­letadás. A haladó emberiség száz­milliói gondolnak hálával az első proletár állam megalapítójára, aki­nek tanítása, emléke örökké él. Tóth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents