Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. máfus 25. GALAMBOS LAJOS: Reggelenként még mindig belesaf- az unokája lehet ama hajdani Sanyi­­dult szivébe az emlék, pedig fél éve nak, hisz azóta negyven esztendő telt már a furgont vezette. Nem volt rossz ell Ismét mások kitartottak amellett: kocsi, bár a szövetkezet a városi te- csakis az eredendő szamárról lehet hertaxi vállalattól selejtként vette szó, mivel nemére nézve fiúnak mon­­meg. Megjavították, átfestették, s az datik, s más szamarat itt a környéken apróbb munkákra azóta is kiválóan nem láttak, pláne kancát. Anya nélkül megfelelt. Ömböly Balázs mindjárt, nem születhet újabb Sanyi. Különben ahogy a keze alá került ez a kis ко- is téved, aki azt gondolja, mondta esi, zöld színű deszkaoldalára kát- a szövetkezet főállattenyésztője, hogy ránnyal írta rá: Sanyi. S ha csak a a szamár csupán addig él, miként a betűkre nézett, mindig megdobbant a ló. A szamár szívós állat, elélhet ad­­szíve. dig, akár az ember. Azon a kilenc hónappal ezelőtti — Drága Sanyikám, igyekezzünk — reggelen nyugtalanul ébredt Ömböly mondta a szamárnak Balázs. Balázs. Rossz álma volt, mind a négy Ömbölynek is megvolt a sorsa; csa­­gyermeke tüzes ostorral kergette őt, ládjában tizenkettedik gyereknek szü- és a felesége sem szólt rájuk, sőt bzíz- letett. Apja határkerülő volt, édes­­tatta a kölyköket: üssétek csak, üssé- anyja a szülés pillanatában el akarta tek. Felébredvén aztán láthatta: a fe- rekkentent őt azon a zimankós téli lesége is, a négy gyerek is szuszogva, éjszakán, épp a 32-es aratósztrájkot nyugodtan, mélyen alszik. követő télen. Bokájánál fogva vitte öt órakor már a szövetkezet köz- ki őt a hófúvásba, mivel a sok éhes pontjában volt, s megértette mindjárt, szájnak tengerikásából sem jutott már miért volt nyugtalan az álma. Nem elegendő. A készülődő szörnyűséget tudhatta, mikor érkezett a furgon, de észrevette a hazafelé botorkáló, falu­­e nagy hajnalon már ott állt a tsz széli koldusasszony; s eme koldus­központjának udvarán. És akkor Öm- asszony nevelte fel Ömböly Balázst, böly Balázs azt gondolta: vége, min- A szövetkezet I-es tehenészeténél dennek vége. átvették a tejet, s indultak a begyűjtő Ólomlábak vitték Sanyihoz, a sza- felé. A falu hosszú során már vártak márhoz, akiről több napja tudta már, rájuk az asszonyok telt kannákkal, de hogy ki akarják selejtezni; most is a Balázs most csak intett nekik: lóistálló eresze alatt lehajtott fejjel — Nem lehet. aludt. A szamár nem feszik le soha, — Mi az, hogy nem lehet, Balázs, szétterpeszti a égy lábát, lehajtja a eddig nem ti vittétek a tejünket? fejét, még a füle is lekókad, úgy al- — Nem terhelem tovább a Sanyit, szik. Ömböly Balázs szólította őt: — Itt a pálinka, kortyolhatsz, és — Sanyikám. kap a Sanyi abrakot. A szamár lassan nézett fel, tekin- — Nem kell a pálinka nekem, nem tete megtörtnek tetszett. kell a Sanyinak az abrak. — Loptam neked maréknyi zabot a Megtették, ami a kötelsségük volt, lovaktól. Hivatalosan neked nem jár. a gazdaság mindhárom tehenészetéből De itt van, nézd csak. elszállították a csarnokba a teli kan-Nyújtotta neki tenyerén a zabot, de nákat, aztán Balázs kifogta a kordé- Sanyt éppen csak belekóstolt, s indult bál a szamarat, és elengedte. A sza­­mindjárt az itatóvályűhoz. Balázs már ivott megint a vályúból, és na­­frlss vizet eresztett neki a csapból — gyón lassan a lóistálló eresze alá bal­­a gazdaságnak önálló vízmüve volt —, lagott. így pihent kissé. Balázs nem s csak nézte, mily mohón, s milyen akart hinni a szemének, pláne, ami­sokat iszik a Sanyi. kor a hátsó lábaival is letérdelt a Sa­vén cimbora — ölelte magához az nyl. Odoszaladt hozzá: állat nagy fejét —, csak nem vagy be- — Cimbora, ne hagyj cserben, itt a teg? Csak nem azoknak lesz igazuk, furgont — mondta neki. akik vágóhídra akarnak küldeni? Sanyi a pofáját fáradtan odadör-Frtss lucernát hozott neki a lovak gölte hozzá. És akkor szaladt hozzá­­etetőkaducsából, s abból valamit evett juk a kamaszlány az irodáról, mond­­a szamár. Hálás tekintetet vetett a ván: gazdáidra, még bársonypofáját ts oda- — Balázs bácsi, kéreti magát a ve­­dörgölte Balázs vállához. zetöség. — Jól van, öregem — paskolta őt — Engem? a férfi, — de vigyázz, itt a furgon. — Magát, de sürgősen. _ Igyekezzünk és menjünk, az első szál- Hát ment Balázs, lítmánnyal hat órára oda kell érnünk Fodor Jankó elnök azt mondta neki a tejbegyűjtöhöz. a vezetőség előtt: Bofogta a szamarat a kordéba, s el- — Te holnap gépkocsivezetői tanfo­­indultak. Ömböly Balázs nem ült fel lyamra mégy, Balázs. Elvégzed a dol­­a bakra. god rendesen, becsületesen, mint ed­— Elég lesz neked az a sok tej — dig mindenkor. Amint megvan a vizs­mondta a szamárnak. — Három for- да, a furgon a tiéd. Világos? dúló, és kilenc óráig meg kell len- — Es a Sanyi ? nünk vele. — Délután viszik. Ne dögöljön ránk. Hétezer hektáron gazdálkodott a Megértetted, szövetkezet, s három olyan tehené- Megértett eddigi életében Ömböly szete volt ahonna tejet szállítottak a Balázs már sok mindent. A kezdet csarnokba. Sanyinak és a gazdájának kezdetétől e szövetkezetnek adta tes­­jobbára csak a tejszállítäs volt a tét-leikét, igaz, nem Is nagyon volt gondja. Fölszedték útközben külön ju- más választása. Ötvenhatban géppisz­­talomért a háztájiban levő tehenek folyt akasztott a nyakába, úgy Pi­téjét ts. E csendes munkákat elvégez- gyázta a szövetkezet vagyonát. A vén, pihenhettek kedvükre. helyzet tisztulása után mindjárt öt Senki sem tudta, maga Ömböly Ba- választották párttitkárnak. Aztán, tel­­lázs sem, mennyi idős lehet Sanyi jesen lábra kapva a gazdaság, azt szamár. Némelyek, főleg akik Sanyi mondták, már nem megfelelő arra a vágóhídra való küldése mellett sza- posztra. Doktor Míle Pista lett a párt­­vaztak, úgy vélték, már az 1942-es titkár, Mile Pityu bácsi fia, akt egye­­aratósztrájk Idején ts élt, amikor a temet végzett, s lényegében tán nem falu határának nagy része Ráday szá- is az elnök, gazdaságilag 0 tartja ke­­zados úr birtoka volt; és a Sanyi vizet zében a szövetkezetét, hordott az aratóknak. Mások erősen A Pista. Akit gyerekkorában 0, öm­­kétségbe vonták ezt, mondván, a sza- böly Balázs mentett ki a folyó hídjá­­már sem él tovább a lónál, így hát nak háborús roncsai közül. Mert ид­ете mostani Sanyi csakis a fia vagy ráltak a kölykök ész nélkül, játszot­tak a halállal a felmeredezö vasbe­tondarabok között. Ez a Pista ts. Még szerencse, hogy fennakadt a kiálló vasrúdban. — Jobb dolog lesz, mint eddig bár­mikor — mondta most neki doktor Mile. Akkor ő szótlanul kiment. Sanyi szamárnak azt mondta: — Gyere velem, cimbora. Az állat nagy nehezen felállt. Kö­vette a gazdáját. Otthon valami ételt vett magához Ömböly Balázs, a fele­ségéhez és a gyerekekhez szót sem szólva elindult a Kötöny-domb irányá­ba. A domb alatt, mélyen, hétszáz esztendős álmát aludta már a kunok vezére. Az 6 testéből táplálkozott a domb gyönyörű erdeje. — Hírlik — mondta a szamárnak Balázs —, hogy egy csárdát mívelnek majd ide, amelyet Kötöny vezérről fognak elnevezni. Nyilván úgy is lesz. De téged éntőlem vágóhídra vinni nem fognak. Örökös kenyeret követelek neked Megérdemled. Akár te hordtad a vizet a szegény embereknek abban a másik világban, akár az apád, nem érdekes. A szövetkezet tejét mindvé­gig te hordtad. Ez nagy bizonyosság. Nagyon egyedül lennék nélküled, Sa­nyi. Nagyon magányos vagyok én, Sanyi. A gyerekek? Hát gyerekek. Az asszony? Ez kell, az kell. Végig a falu hosszán az asszonyok: viszed a tejet, Balázs? A pártszervezetnél: befizetted már a tagdíjat, Balázs? A kocsmában? Fizess már egy pohár bort, te koldus­­nevendék. Itt maradunk mindaddig, Sanyi, amíg ránk nem találnak, és a kövtelésemet nem teljesítik. Elmond­hattam volna mindezt a vezetőség előtt, persze, de valahogy már ott ne­kem nem jön a szó. Csak akkor jön már nekem a szó, ha az életben tal­pon kell maradni. Az a koldusasszony, aki felnevelt engem, tudod-e, hogy még mindig él? Amikor párttltkár voltam, kétszázhatvan forint havi nyugdijat jártam ki neki. Most szo­ciális otthonban van, Vay Adóm ku­ruc tábornok kastélyában él. Így bi­zony, cimbora. Pihenj le. A szamár letérdelt. — Dűlj is egészen, ha úgy jobb ne­ked. A szamár a két hátsó lábával is le­térdelt és a pofáját Balázs combjára hajtotta. — Így, így, testvér. Akarsz egy falat kenyeret? Valóban csak egy falatot nyújtott neki, a szamár elvette, két ajka közé fogta, de már nem nyelte le. Elfe­küdt egészen és lehúnyta a szemét. Nagy lélegzetet vett és nem mozdult többé. Ömböly Balázs azt hitte: alszik csupán. Szamárhoz nem illőn ugyan, de alszik csupán. — Pihenj, Sanyikám, korán keltünk, elvégeztük a munkánkat, a jó, meleg pofádtól én is elpilledek mindjárt. De nem ptlledt el, a szamár szájából kiesett a kenyér. Akkor hazament Ömbölyi Balázs, ásót és kapát kerített elő. Várta, hát­ha megkérdezi valaki tőle, minek az a szerszám? De nem kérdezte senki. Már rég eltemette Sanyi szamarat, ak­kor sem kereste Őket senki. Csak majd este, amikor a szövetkezet mindhá­rom tehenészetéből a tejet kellett vol­na vinni a csarnokba. S amikor meg­tudták mi történt, megrótták Ömböly Balázst: annak a szamárnak a bőre értékesíthető lett volna. Aztán persze elvégezte a gépkocsi­vezetői tanfolyamot Ömböly, s ha a tejszállításon kívül építőanyagot fu­varozott a Kötöny-dombra, a leendő csárda felhúzásához, vetett egy pil­lantást arra, ahol Sanyi szamár fe­küdt. Néha mondta is a már nem lé­tező szamárnak: — Lám, e mostani társamat Is Sa­nyinak hívom, nem haragszol testvér? Ez is fó cimbora, hidd el. Egy napon aztán,' alig végzett a tefszállltással, szaladt hozzá az irodá­ról ama kamaszlány. Szinte már vár­ta. Hisz a szövetkezet udvarán haj­nalban észrevette, hogy mindjárt a bejáratnál új, háromtonnás teherkocsi áll. Az irodán azt mondták neki: — Te holnap átképző tanfolyamra mégy, Balázs, a háromtonnás miatt. Elvégzed a dolgot becsületesen, mint eddig mindenkor. Amtnt megvan az új vizsgád, ülhetsz is a háromton­násra. — És a mostani? Ez a szegény? — kérdezte 6. — A, selejtként vettük, selejtként adjuk tova. Délután már jönnek érte, ne dögöljön ránk, megértheted. Megértette Ömböly Balázs, mint­hogy eddigi életében sok mindent megértett már. Kimenőén a szövetke­zet udvarára, a nagyon magas égbe nézett. Nem tudott sokáig a nagy égbe nézni, a napsugártól megfájdult a szeme. Arra gondolt, fö lenne megtö­rölni a szemét a fénytől, de mtndfárt utána úgy vélte: mtnek? Nem lenne jobb inkább az új kocsira azonnal rá­mázolni kátránnyal, hogy Sanyi? El­végre hátha társa lesz ez ts? Cimbora. Sanyi. 1 A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség megtisztelő Bevet viselő Raíai Efsz dolgozói a máfus elsejei felvonuláson. A barátság, együtt­működés elmélyítői BEFEJEZŐDTEK A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÄTI SZÖVETSÉG JÄRÄSI KONFERENCIAI A csehszlovák—szovjet barátság régi keletű, s már a burzsoá köz­társaságban Is elmélyült volt a dolgozók körében. Hazánk felsza­badítása után az őszinte kapcso­latok még jobban kiszélesedtek, ez jelentősen hozzájárult hazánk gyors szocialista fejlődéséhez. A kapcsolatok meghittebbé, szé­­lesebbkörüvé tételének zászlóvivő­je a CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BA­RÁTI SZÖVETSÉG. Igaz, az elmúlt évek során voltak a szervezet te­vékenységében zökkenők, de az utóbbi időben fellendült a sokolda­lú tevékenység. Ezt a taglétszám­mal is lehet igazolni, hiszen a Szlovák Szocialista Köztársaságban a Szövetség 8994 alapszervezetének több mint 820 ezer tagja van, vagyis a lakosság 13 százaléka te­vékenykedik a CSSZBSZ-ben. Persze nemcsak a taglétszám fontos, hanem о sokoldalú tevé­kenység, a barátság elmélyítésének érdekében. Az elmúlt esztendőben a szervezetek 138 ezer rendezvé­nye a duplája a két évvel ezelőtti­nek. Fokozott gondot fordítanak az orosz nyelvtanfolyamok szerve­zésére. Ennek megvan az eredmé­nye és az 1278 tanfolyamot 19 122 hallgató látogatja rendszeresen. Az utóbbi Időben jelentősen emelke­dett a sajtóelőfizetők száma és a pedagógusok egyre jobban felhasz­nálják azokat a szovjet irodalmi termékekkel együtt a tanításnál. jelentős a szocialista brigádmoz­galom is a szervezetben. Eddig már 295 kollektíva kapta meg a CSSZBSZ szocialista brigádja elne­vezést és további 805 versenyez a megtisztelő elmért. Mintegy ne­gyedmillió fiatal van a szervezet­ben, akik kezdeményezői, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés és ha­zánk felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából minél több olyan akciót szervezzenek, amely öreg­bíti hazánk és a Szovjetunió népei­nek barátságát. A még eredménye­sebb tevékenység érdekében Szlo­vákia több városában Barátsági Házat létesítenek, amely elősegíti majd a klubélet kibontakozását is. '☆ ☆ ☆ A barátsági szervezetek a közel­múltban tartották meg a járási konferenciákat, örvendetes tény­­kényt lehet megállapítani, hogy többhelyütt a szervezetek küldött­jei száz százalékosan megjelentek a tanácskozáson s hozzászólásaik­kal hozzájárultak a konferenciák sikeréhez. A CSSZBSZ Kassa-vidéki járási konferenciáját április végén tartották meg, mintegy 300 részt­vevővel. Ez a járás is azok közé tartozik, ahol a taglétszám az utóbbi két esztendőben megduplá­zódott (5060 új tagot szereztek), s napjainkban a 220 szervezetben 11 930 tag tevékenykedik. A tagság fele 35 éven aluli és jelentős a mezőgazdasági üzemekben dolgo­zók száma is. Amellett, hogy a já­rási irányítók nagy súlyt helyez­tek a taglétszám bővítésére, a te­vékenység is sokoldalú volt a já­rásban. A szervezetek megalakítá­sa, a tagság létszámának emelése mellett a legfontosabb tennivaló volt a sokoldalú politikai, kultu­rális, művelődés lehetőségének a megteremtése. Sokat tettek a szo­cialista embertípus formálásáért, s annak a megvilágításáért, hogy a Szovjetuniónak milyen szerepe van a kommunista- és munkásmoz­galomban, a békeharcban. Előadá­sok egész során kérésztől népsze­rűsítették a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Együttműködés és Köl­csönös Segélynyújtási Egyezmény jelentőségét és az egyre jobban el­mélyülő integrációs kapcsolatokat. A konferencia abban a szellem­ben zajlott le, hogy az eddiginél még tervszerűbb, céltudatosabb munkát kell végezni. Többhelyütt megelégszenek a barátsági hónap­ban szervezett akciókkal, s a tag­ság rendszeres politikai kulturális nevelésével vajmi keveset törőd­nek. Mindenütt szem előtt kell tar­tani a szocialista ember formálását — hangsúlyozták többen Is — s mindent meg kell tenni a haza­fias, internacionalista szellemben történő nevelésért. Sokkal jobban el kell mélyíteni a szervezetekben в/ versenymozgalmat, elősegíteni, hogy minél több versenyző kollek­tíva szerezze meg e szocielista brigád'címet és az CSSZBSZ üzem nevet. A mezőgazdasági üzemek közül is van jó példa a járásban. A S e­­ňai (Szlnai) Efsz az első fecske, amely a CSSZBSZ szövet­kezet nevet viseli a járásban. Az efsz 312 dolgozója egyben üzemi CSSZBSZ-nek is a tagja. A jónevfl efsz-ben nyolc kollektíva verse­nyez a CSSZBSZ szocialista brigád­ja megtisztelő cim elnyeréséért. Közülük négy csoport a gépesítés­ben dolgozik. A szervezet tagjai a művelődési életben is aktívan rásztvesznek és mindent megtesz­nek a kollektivizmus elmélyítésé­ért. A megtisztelő nevet viselő szövetkezet kiválóan gazdálkodik, amit az is igazol, hogy 1970-hez viszonyítva az össztermelés több mint 50 százalékkal növekedett. Természetesen az a tény is, hogy a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselő mezőgazdasági üze­mek szlovákiai szocialista munka­­versenyében egyszer az első he­lyen végeztek és elnyerték a tulai kolhoz vándorzászlaját. A konferencia beszámolójában felhívták a figyelmet a seiíai jó példára, és feladatul adták a me­zőgazdasági bizottságnak, tegyenek meg mindent, hogy minél több efsz és állami gazdaság versenyezzen a CSSZBSZ megtisztelő mezőgazda­­sági üzem név elnyeréséért. A konferencia Igényes feladato­kat tűzött ki az elkövetkező évek­re. A legfontosabbak közé tartozik az SZNF és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó megün­neplése. Természetesen sok más olyan fontos határozatot hoztak, amelyek megvalósítása jelentősen elősegíti a szervezeti élet megszi­lárdítását, a sokoldalú politikai­­kulturális nevelőmnnkát, a barát­ság elmélyítését, a kapcsolatok szilárdítását a Szovjetunióval. TÓTH DEZSŐ ✓ )

Next

/
Thumbnails
Contents