Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-18 / 20. szám

i 1974. május 18. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A rostnövény-termesztők szlovákiai értekezletének margójára Szlovákiában kitűnő fel­tételek vannak a len- és kendertermesztéshez. Kü­lönösen a lentermesztés­nek vannak gazdag ha­gyományai, mivel ez a nö­vény mindig fontos gazda­sági tényezőként szerepelt a hegyi és hegyaljai kör­zetek mezőgazdaságában. Ezen a vidéken a lennek legalább olyan fontos sze­repe van, mint a répa- és kukoricatermő körzetek­ben a cukorrépának. Ha­sonló a helyzet a kender­rel is. Ugyanakkor megle­pő az a tény, hogy a ter­melők kevésbé kedvelik ezeket a növényeket. Vajon miért? Részben azért, mert pár évvel ez­előtt a feldolgozó ipar in­kább a műanyagok felé gravitált, s ennek követ­keztében a termelők ér­deklődése is csökkent. En­nek az lett a következmé­nye, hogy főleg 1967 után jelentősen csökkent a rostnövények termőterü­lete. Hogy csak egy példát említsek, 1966-ban még 3840 hektáron termett kender Szlovákiában, de 1970-ben már csak 1888 hektáron, holott a feldol­gozó üzemek szükségletei­nek fedezéséhez legalább 2800 hektáros területre — 75 mázsa átlagos hektá­ronkénti kenderszár ter­més esetén — lett volna szükség. Ugyanilyen volt a hely­zet a lentermesztéssel is, hiszen 1966—1970 között mindössze két ízben vásá­roltunk fel annyi lenter­mést, hogy zavartalanul biztosítani tudtuk a feldol­gozó ipar működését. A további problémát a termelés területi elapró­zottsága, a növények kézi­munkára való igényessége okozta. Tlz-hűsz hektár kedvéért nem lehetett gé­peket vásárolni, no meg nem is igen voltak gépek. A központi szervek és a termelők egyaránt rádöb­bentek, összpontosítani, gépesíteni kell a terme­lést, ha eredményt aka­runk elérni e téren, vagyis a rostnövény-termesztés fejlesztésében. Nos az öt­éves tervidőszak elején hozzáfogtunk a célkitűzé­sek valóra váltásához. Most minden eszközzel a termelés öszpontositását, a nagyüzemi módszerek bevezetését és az egyes munkafolyamatok gépesí­tését szorgalmazzuk. Szlovákia északi és déli körzetei egyaránt kedve­ző rostnövény-termesztési feltételekkel rendelkez­nek. Az adott természeti feltételek következetes ki­használásának fontossága nem képezheti vita tár­gyát. Ám ugyanakkor azt sem szabad szem elől té­veszteni, hogy mint min­den egyéb növénynél, a len és kender esetében is, csak úgy biztosíthatók a kiváló termelési eredmé­nyek, ha szakszerűen já­runk el a termőterület megválasztása során, ha céltudatosan betartjuk az agrotechnikai követelmé­nyeket stb. A lehetőségek tökéletesebb kiaknázásával A LEN ÉS A KENDER TALAJIGÉNYE A len a tápanyagokkal, főleg káliummal kellőképpen ellátott, kö­zépkötött talajokban díszük legszebben. A talaj kémhatása lehetőleg 5,5—6,5 pH között mozogjon. Ez a növény nem kedveli a nehéz- és nedves-, Illetve kavicsos-, vagy száraz-, esetleg kiszárított homok­talajokat. A terület lehetőleg legyen sík, egyenes. 8 °-ot meghaladó emelkedőkön már nem célszerű lent termeszteni, mert ez nehezíti az egyetemes gépesítést, a növényvédelmet, a betakarítást stb. A len számára kiválasztott parcellán már az előveteményben gon­dosan irtani kell a főbb gyomnövényeket, mert ezek nagyban rontják a termés minőségét. Ne feledjük el azt sem, hogy 6—8 évig nem sza­bad len után lent termeszteni ugyanazon a parcellán, mert talajúnt­­ság következtében csökken a hozam. Itt említem meg azt is, hogy a Sumperkl kutatóintézetben szerzett többéves tapasztalatok szerint a len legjobb előveteményei a gabonafélék, főleg a rozs. A gyengébb természetes termékenységgel rendelkező talajok esetében a burgo­nya is megteszi. A len nincs káros hatással a következő növény hozamalakulására. A kender a nagy tápanyagtartalommal rendelkező — lehetőség szerint istállótrágyázott —, mélyrétegű talajokat kedveli. A homok­talajokon, kovicsos, sekély, igen könnyen kiszáradó talajok nem biztosítják a kender keléséhez, növekedéséhez és fejlődéséhez szük­séges optimális feltételeket. A kutatók felmérései szerint a legtöbb helyen kapások és gabonafélék után vetik a kendert. A kukorica elég későn kerül le a talajról, sok szár- és gyökérmaradványt hagy hátra, ezért nem sorolható a jó elővetempnyek közé. Néhol monokultúrás termesztést Is alkalmaztak, de ez terméscsökkenéshez vezetett, rá­adásul Igen elhatalmasodtak a gombabetegségek is. A savanyú kémhatású talajokat a kender nem kedveli. Legmegfele­lőbb a 7—7 pH értékű talaj. Az átlagosnál több szervesanyagot tar­talmazó humusztalajokon kifizetődőbb magra termeszteni a kendert. A TÁPANYAGPÓTLÁS szintén a len- és kendertermesztés eredményességét befolyásoló leg­fontosabb tényezők közé tartozik. A len legfontosabb tápanyaga a nitrogén, de igen nagy szerepe van a foszfornak, káliumnak, mésznek, sőt a nyomelemeknek is. Had jegyezzem meg mindjárt az elején — az is káros, ha valamiből kevés van, az is ha sok. A műtrágya adagokat — istállótrágyáról szó sem lehet — a termesztett fajták és a helyi talajviszonyok szerint kell meghatározni. Mindig gondoljunk arra, hogy a len gyöngén fejlett gyökérzettel rendelkezik, ezért könnyen felvehető tápanyagokra van szüksége. A hegyi- és a burgonya-zabtermő körzetekben, a silányabb földe­ken, gabonák után 40 kg, a trágyázott burgonya és here után 10—20 kg N-t adhatunk a len alá hektáronként. A burgonyatermö körzetben, a termékeny talajokon, here vagy istállótrágyázott burgonya után N-ből cca 10 kilogrammot adunk egy hektárra, rozs után pedig 20— 30 kg-ot. Legmegfelelőbb műtrágya a kénsavas ammónium. A meg­dőlésre leghajlamosabb fajták (Textilák, Svétoő) esetében 15—30 szá­zalékkal kisebb adagokat kell alkalmazni. Foszforból az átlagos viszonyok között 50 kg-ot számítunk hektá­ronként. A nitrogénben gazdag vagy foszforsavban szegény talajokon 00—70 kg P205-tel kell számolni hektáronként. Közepes kálitartalmú talajok esetében 80 kg kálium szükséges egy hektárra. Lucerna és jól trágyázott burgonya után 100 kg-ra kell növelni a káli adagját. Ahol kevés a kálium, ott egészen 120 kg-ot is adhatunk egy hektárra. A lentermesztésben a legjobb NPK—1 kombinált műtrágyát alkal­mazni. A levélre történő tápanyagpótlás — az igen gyenge növényzet serkentése kivételével — nem javasolható egyértelműen, mivel a nö­vényzet, főleg száraz években, csak kis mértékben vagy egyáltalán nem tudja kihasználni a tápanyagokat s csak feleslegesen drágítjuk a termelést. A kender esetében — kísérleti és gyakorlati tapasztalatok sze­rint — a tápanyagok szükséges adagját az 1:0,5 — 0,6:1,2 — 1,4 NPK arány érvényesítésével, betartásával kellene meghatározniuk a ter­melőknek. A kellő táperővel rendelkező talajra elegendő 60 kg, a gyenge táperejűre pedig 100 kg N-hatóanyag. Az egyéb tápanyagok szükséges mennyiségét ezek szerint már nem nehéz meghatározni. A semleges vagy gyengén lúgos kémhatású talajokon a kénsavas ammóniumnak, a gyengén savanyú talajokon pedig a ammónlumsa­­létromnak van előnye. A Salai Duslo nitrogéntrágyái közül az am­­móniumsalétrom, a szemcsézett karbamid felhasználása javasolható a kendertermesztésben. A Horné Saliby-i Efsz már több éve sikerrel alökalmazza a szemcsézett karbamidot. Felhasználtók még a csepp­folyós ammóniák is, de speciális felszerelésre van szükség hozzá. A foszfornak főleg a magratermesztett kender esetében van nagy jelentősége. Az istállótrágyáról (350—450 q hektáronként] és a szer­­.vestrágyékról általában elmondhatók, hogy igen fontosak a kender­termesztésben. Ahol nincs elegendő ístállótrágya, ott a komposzt is megteszi. A kender számára a trágyalé (100 literenként 2 kg szuper­foszfáttal kiegészítve) és a tyúktrágya is igen értékes tápanyagfor­rás. A tapasztalatok szerint kedvező hatás érhető el a műtrágyákkal kiegészített őszi zöldtrágyázással is. RÖVIDEN A VETÉSRŐL Len esetében olyan vetőmagot nem szabad felhasználni, ami nem éri el a 85 százalékos csírázóképességet. A lent a tavaszi gabonákkal együtt vetjük Egy hét késés 20 százalék terméskiesést okoz, nő a megdőlésre és a betegségekre való hajlamosság. Az időben vetett len alkalmasabb a gépi betakarításra. Azt is tudni kell, hogy minél sű­rűbbre vetünk, annál több rostot, Illetve kevesebb magot nyerünk. A megdőlésre kevésbé hajlamos fajtákból (Véra, Fibra, Reine) 31 mil­lió csfraképes magot ajánlatos vetni egy hektárra, mert ez az álta­lánosan elterjedt vetési módszerrel szemben 1300 koronával nagyobb bevételt biztosít hektáronként. Legalább 25—30 hektáros parcellákat kell klalaktaíni, hogy megvalósíthassuk a betakarítógépek csoportos bevetését. Kenderből (Rastislavická fajta) 4,5 millió cslraképes magot kell számítani egy hektárra: ez 95—100 kg vetőmag. A sűrűbbre vetett növényzet lassabban fejlődik, nehezebb a begyűjtése. Csak az igen termékeny, nagy tápanyagtartalommal rendelkező fekete földeken lehet az említettnél esetleg 10 kg-al többet vetni hektáronként. Bizonyos megfigyelések szerint — nitrai járás — az április máso­dik harmadában — ekkor 7—10 napon keresztül 13,8 fok C volt az átlagos hőmérséklet — vetett kender adta a legjobb eredményt. A május első harmadában vetett kender átlagosan 7,7 mázsával termett kevesebbet egy hektáron. A LEN ÉS A KENDER NÖVÉNYVÉDELME A len növényvédelmében a gyomirtásnak jut a legfontosabb szerep. A kétszikű gyomok ellen Afalon (1,5—2 kg), Dikolen (3 liter), és Gesaran 2079 (3 kg) készítményt alkalmazunk. A feltüntetett hektá­ronkénti adagokat 600 liter vízben kell kijuttatni. Az Afalont pre­­emergensen, a másik kettőt pedig a len 5—12 cm növénymagassága idején alkalmazzuk. A kétszikű és egyszikű gyomokat (tarackbúza) TCA [35 kg + 600 liter víz) és SYS 67 Omnidel (10—15 kg) szerrel is irthatjuk. Az elsőt ősszel, a másodikat júliustól szeptember végéig applikálhatjuk. A hélazab ellen vetés előtt Avadex BW (3 liter + 200 —400 liter víz), a hélazab 2—4 leveles fejlettsége idején pedig Asu­­lox 60 (2,5—3 liter + 600 liter víz) alkalmazható. Védekezés a betegségek és a kártevők ellen. A lenben a szeptóriás szárbarnulás ellen, a szárfenésedés és a bolhák ellen a vetőmag csá­­vázásával (0,8 kg Hermal L—50 egy mázsa magra) védekzünk. Trip­­szek ellen: 1 liter Fosfotion E 50 vagy 0,4 liter Intration E 50 nyújt védelmet. A bolhák ellen 20 kg Dynocid vagy 6 liter Aerosol DDT ki­juttatásával védekezhetünk egy hektáron. A gamma bagolypllle kár­tételének 2 liter Metation E 50, 4 liter Soldep, vagy 600 liter vízben kijuttatott 2 kg Wofatox Spritzpulver segítségével vehetjük elejét. A kenderben főleg a bolhák ellen kell védekezni. Itt a Hermái L—50 (0,8 kg szer egy mázsa vetőmagra) csávázószer és a Dynocid (20 kg) nyújt segítséget. A legújabb ismeretek szerint a repülőgép segítségéve) 200 liter vízben kipermetezett 3 liter Metation E 50 is kiváló eredményt biztosít. Egyes esetekben 34,5 °/o-kal növeli az át­laghozamot kendermag tekintetében. Ez a szer azonban csak 8—10 napig hat, ezért meg kell Ismételni a kezelést. A bolhák tavaszi és nyári generációjai elleni védekezésnek főleg az olyan években van nagy jelentősége, mint amilyen az idei, amikor tavasszal korán be­­köszöntenek a meleg napok, viszont az átlagosnál szárazabb az idő­járás. A BETAKARÍTÁS gépesítése A len betakarítását lentépő géppel, vagy lenkombájnnal lehet meg­oldani. A gépek alkalmazása csak ott kifizetődő, ahol megfelelő nagy­ságú területen terem ez a növény. A termelők egyelőre többféle lentépőt használnak. A TLZ—4 és a TLZ—4V típusú gépekkel a megdőlt növényzet is betakarítható, sőt az sem jelent különösebb problémát, ha kissé elgyomosodott a terület. Ezen gépek 8 óra alatt 4,5 ha termését képesek betakarítani, közben 3,4 óra kézi munkát igényelnek hektáronként. A TLN—1,5 típusú lentépő a kombájnok és más lentépők üzemelte­tése előtt alkalmazható, mégpedig a szélső sorok növényzetének be­gyűjtésére. Ez a gép megdőlt növényzet esetében 5 °/o-os veszteség­gel dolgozik. Az LK—4T típusú kombájn csak ott üzemeltethető gazdaságosan, ahol nem, vagy csak kis mértékben dőlt meg a növényzet. Működte­tését a Z—4011, Z—5611 és a Zetor—-50-Super erőgépekkel lehet meg­valósítani. Nyolc óra alatt 4 hektár termése takarítható be vele. A len forgatását és kötözését a SOVL—1 típusú géppel lehet elvé­gezni. A forgatáshoz ezenkívül az NOL lenforgatót, a termés begyűj­téséhez és kötözéséhez pedig a PTP—1 lenfelszedő és kötöző gépet is alkalmazhatjuk A gépek zavarmentes üzemelését az érettség foka, a növényzet állapota és az elgyomosodás mértéke nagyban befolyásolja. Zöldérés­ben levő lent csak kivételes esetekben — ha erősen megdőlt a nö­vényzet, vagy nagyon-nagyon megfertőzte valamilyen betegség — ta­karítunk be. Ez esetben kombájnok alkalmazásáról szó sem lehet, csak a lentépők jöhetnek számításba. A sárga érettség kezdetén jól alkalmazhatók a lentépők, ha nincs nagyon megdőlve és elgyomosodva a talaj. A sárga érettségben levő len jól téphető gépekkel még akkor is, ha a növényzet már erősen megdőlt és nagyon el van gyomosodva. A teljesen érett lenben Igen jó munkát végeznek a gépek és nagy teljesítményt nyújtanak, mégsem ajánlatos Ilyenkor végezni a tépést, mert ilyenkor a legkisebb a gazdasági eredmény. Lentépőkkel a zöl­des-sárga, kombájnokkal pedig a sárga érettség kezdetén kell elvé­gezni a betakarítást. A kender szintén a munkaigényes növények közé tartozik, ezért fontos, hogy a lehető legmegfelelőbben gépesítsük a betakarítást. A termelők általában a szovjet gyártmányú ŽSK—2,1 A típusú ka­szálógépet alkalmazzák. Ez azonban csak a közepesen vastag szárú kender betakarítására alkalmas. A vastagabb szárú és szétágazóbb szárakat legjobb az MKA—0,1 típusú speciális magyar kaszálókkal begyűjteni. Ezen gép 10 óra alatt 3—4,5 hektár termését vágja le. A kender magtól való megtisztítását legcélszerűbb szovjet MLK—4,5, német К—156, vagy magyar VMC—01 típusú speciális mozgó gépek­kel végezni. * • « Igaz, hogy maximális erőfeszítéseket teszünk a műrostok mind szélesebbkörű elterjesztése érdekében, ám a rostnövényekből nyert rost és kóc, csepű olyan specifikus tulajdonságokkal (szilárdság, rugalmasság, tartósság stb.) rendelkezik, amelyek napjainkban is igen fontos szerepet biztosítanak a len és kender számára népgazda­ságunkban. Ezért — az utóbbi néhány év hibáiból okulva — mindent el kell követni annak érdekében, hogy a távlati elképzeléseknek megfelelő ütemben fejlesszük és a kellő színvonalra emeljük a rost­­növény-termesztést. Ezt egyébként a rostnövény-termesztők szlová­kiai értekezlete is hangsúlyozta. Az értekezleten a többi között ki­értékelték a múlt évben meghirdetett szocialista munkaversenyt és az illetékes szervek képviselői kijelentették, a rostnövény-termesztés fellendítése érdekében az idén ismét meghirdetik a lent és kendert termesztő üzemek szocialista versenyét. KÁDEK GÁBOR ' a termelés fellendítéséért #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents