Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-18 / 20. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. május 18. Az idei tavaszi időjárás nagyon rendhagyóan alakult. Korábban el kellett kezdeni a kukorica öntözését, mint más években. A csaknem hótakaró nélküli tél után és a rendkívül meleg napokban sikerült idejében elvetni a tavaszi gabonaféléket és a cukorrépát. A Zeazin kipermetezéséhez is kedvező feltételek voltak, s a kukorica vetése a megszokottnál korábban kezdődhetett. Feltételezhetjük azonban, hogy a kukorica vetőmagja nagyon rossz talajnedvesség! viszonyok közé került. így a szokásos 2,5 hónapos (június 14-től, augusztus 27-ig) öntözési időszak is meghosszabbodik. Ahol tehát nem volt kiadósabb csapadék, ott már a vetés után el kellett kezdeni az öntözést! Az öntözéses gazdálkodást folytató üzemek az eddigi gyakorlatban nem szenteltek különösebb figyelmet a kukorica öntözésének.. Ennek egyik oka a növényzet magassága, a másik pedig a kukorica viszonylagos szárazságtűrése. Az alacsonyabb növények, például a cukorrépa, az évelő takarmánynövények és a zöldségfélék hasonlóan jól reagálnak az öntözésre, ezért az öntözéses gazdaságokban inkább ezeket részesítik előnyben. Ebből aztán olyan helyzet adódik, hogy amíg szlovákiai viszonylatban a vetésterület 7,5 %-án termesztenek kukoricát, addig az öntözéses gazdaságok összterületének csupán 5,В %-án. Ami a nyugat-szlovákiai kerületet illeti, itt a vetésterület 9,4 %-án termesztenek szemes kukoricát, 4,8 %-án pedig silókukoricát. Ráadásul az öntözéses gazdaságokban termesztett kukoricának is csupán 32 százalékát öntözték, de még erre a területre sem juttattak optimális vízmennyiséget. Az egyes vállalatoknál természetesen eltérő a helyzet, ami attól is függ, hogy milyen feltételekkel rendelkeznek az öntözéses termesztéshez. A Tesedfkovoí (Peredi) Efsz-ben például az egész művelhető földterület öntözhető, (kb. 2000 ha), s ennek 12,5 százalékán kukoricát termelnek. A KORSZERŰ TECHNIKÁBAN VAN A MEGOLDÁS A hagyományos öntözési módszernél, vagyis a hidránsra kapcsolt hordozható csőrendszerek alkalmazásánál már akkor körülményes a kőkorira öntözése, mielőtt még a növényzet elérné a teljes magasságot, fgy csak részleges öntözést sikerül biztosítani, vagyis az átlagos 3,5-szeres öntözési adag helyett rendszeresen csak egyszer. esetleg kétszer öntöznek. Ilyen körülmények között nem érvényesülhet az importált nagy teljesítményű hibridek termőképessége, amelyek elosztásánál előnyben részesítették a magasabb gazdasági fokon álló üzemek közé sorolt öntözéses gazdaságokat. A helyzet javításában bizonyos perspektívát jelentenek az új csehszlovák öntözőberendezések (PP—67 SIGMA), amelyeket a tešedíkovoi szövetkezetben ebben az évben először használják ki nagyüzemi méretekben. A szórófej mozgó alvázát, amely a gumicső végére szerelve öntözés közben fokozatosan hald a dob, illetve a hidráns irányába, már gyárilag is 50 cm-nél. Az egyes öntözések többnyire a növényzet fejlődésének „kritikus időszakára“ estek, amely a kukoricánál valamivel a címerbányás előtt kezdődik, s a viaszos érés kezdetéig tart. A nagyüzemi gyakorlatban nehéz a talaj nedvességtartalmát ilyen pontosan megállapítani, ehhez laboratóriumra és szakképzett laboránsra lenne szükség. Ezért a gyakorlatban az öntözés szükségességét inkább csak „találomra“ állapítják meg, esetleg a növényzet állapotát, fejlődési szakaszát is figyelembe veszik. A kutatási és a gyakorlati módszer eredményei között azonban nincsenek nagy különbségek, ezért a legfontosabb az, hogy a már említett kritikus időszakban legyen biztosítva a szükséges mennyiségű öntözővíz. Az idei év rendkívüli a talaj nedvességkészletének alakulása szempontjából. Hogy az elvetett mag hiánytalanul kicsírázhasson, s az adott területen minél több növény fejlődhessen egészen a betakrításig, kivételesen a vetés utáni öntözés is szükségesnek mutatkozott. Ez természetesen az optimális taljnedvesség biztosításával már minden feltételt megteremtettünk-e a termesztett biológiai anyag képességeinek a kihasználásához. A hazai és a külföldi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a nagy hozamok eléréséhez nem elég csupán az egyik tényezőről, a vízről gondoskodni. Az elegendő vízmenynyiség jelentősen megváltoztatja a növény életkörnyezetét, intenzívebben veszi fel a tápanyagokat, ennek alapján nagyobb tömegű föld feletti és föld alatti anyagot termel. Ez azt jelenít, hogy az öntözött növényzetnél a megnövekedett agrotechnikai igényeket is figyelembe kell venni. A környezet megváltozását a hibridek kiválasztásánál is tekintetbe veszszük. Például a múltban szárazságtűrésre nemesített hibrideknél kevés a valószínűsége annak, hogy a javult tenyész feltételeket képesek lesznek kihasználni a maximális hozamok eléréséhez. Bár sok esetben ezeknél a hibrideknél is elérhető öntözéses termesztésben a 100 q/ha szemtermés, ez azonban nem jelenti a végső haeléréséhez lényegesen nagyobb sűrűség szükséges, mint az öntözés nélküli termesztésben. Itt a hektáronkénti 90 000 növényegyed mutatkozott optimiálisnak (70 x16-os kötésben), amely a gyakorlatban alkalmazott 30 000—40 000 egyeddel szemben 24— 37 mázsával növelte a hektárhozamot. Ez igen jelentős tartalék, amit a mezőgazdasági üzemek nem használnak ki eléggé. A tápanyagellátás kutatása még folyamatban van. Az eddigi eredmények arar mutatnak, hogy öntözéses termesztésben 80—100 kg N/ha, 50—60 kg P205/ha, 120—140 kg K20/ha a megfelelő arány és mennyiség. Agrotechnikai szempontból ezek a kérdések a legfontosabbak. Feltételezhető azonban, hogy az agrotechnika további szakaszain is változásokra lesz szükség (szántás, növényvédelem, vetésforgó, stb.) Az utóbbiakkal kapcsolatban azonban nincsenek még megbízható kutatási eredményeink, ezért itt átmenetileg az eddig szokásos módszereket kell folytatni. A kukorica öntözéses termesztésével kapcsolatos megjegyzéseinkkel elsősorban arra akartunk rámutatni, hogy mezőgazdasági üzemeink nem használják ki eléggé e fontos takarmánynövény genetikai potenciálját. A kukorica a takarmányipar kiváló, nélkülözhetetlen alapanyaga. Az öntözéses termesztés feltételeinek tökéletes kihasználásával lényegesen növelhetjük mind a termés abszolút mennyiségét, mind pedig a kukorica részarányát a nagy tápértékü és gazdaságos takarmánykeverékekben. Doc. Ing. Mikuláš Derco, CSc. Automatikus öntözőberendezés A Square-Matic öntözőberendezés 20 ha-os területet folyamatosan öntöz; egy 80 ha-os négyszögletes tábla öntözése alig igényel áttelepítési munkát. -Nem hagyja ki a sarkokat sem. A berendezés 16 hajtott csőtartó állványból, egy 12,5 cm átmérőjű gumicsőből, egy magát előrecsörlőző csőkapcsolóból és az ehhez, valamint a csőtartókhoz csatlakozó 400 m-es alumínium csővezetékből áll. A vizet a táblán megfelelően elhelyezett hidránsrendszer biztosítja. A csörlőző egység 460 m-es utat 12—48 óra alatt tesz meg a beállítástól függően és ez alatt 12—50 mm vizet permetez. (Agric. Engng.) Tapasztalataink a kukorica öntözéséről úgy szerkesztették, hogy alkalmas legyen mind az alacsony, mind a közepesen magas növényzet számára. Ezt még további mágasitó álvánnyal is ki lehet egészíteni, ami alkalmassá teszi a magas növényzet, például a kukorica öntözésére. Ezen kívül a növényzetben is alkalmazkodni kell a berendezéshez, hogy a talaj felszínén csúszó alvázat traktorral (esetleg lóval) a növényzetbe lehessen húzatni. Ehhez tehát megfelelő „utakra“ lesz szükség, ahol néhány sorral kevesebb lesz a növényzet, de a veszteség többszörösen megtérül az öntözött növényzet hozamában. Az új technikai megoldással a tenyészidö bármely szakaszában pótolható a szükséges talajnedvesség. AZ ÖNTÖZÉS A NAGY HOZAMOK DÖNTÖ TÉNYEZŐJE A bratislavai Öntözőgazdasági Kutatóintézet kísérleti parcelláin az 1962—1972-es években (az 1965-ös és az 1966-os évet kivéve, amikor elegendő volt a természetes csapadék) a hiányzó vízmennyiség 100 százalékos pótlásához átlagosan 172 mm öntözővizet juttattunk a talajba 3—4- szerl adagolással, amivel 89 q/ha átlagos szemtermést értünk el. Az öntözésnél a talaj lemért nedvességtartalmából indultunk ki, éspedig úgy, hogy a talaj felhasználható vízkapacitását állandóan 50 % felett tartottuk, s az áztatás melysége sem volt kevesebb a legközelebbi hetek időjárása alakulásnak a függvénye! A mi éghajlati feltételeink között a szükséges vízmennyiségnek körülbelül 35 százalékát kell mesterséges öntözéssel pótolni. Ez azt jelenti, hogy bár a kukorica szárazságtűrő növény, nem elegendő számára a természetes csapadék, esetleg az egyszeri, kétszeri öntözés. A hiányzó vízmennyiség részleges pótlása csupán arra szolgálhat, hogy megmentsük a növényt a „kudarctél“, de nem fejezi ki az öntözés valódi célját. Az. igazi cél a maximális hozamok elérése az egységni területről, s e tekintetben még nagyok a különbségek a tényleges eredmények és a lehetőségek között. Ott, ahol még a régi technikával öntöznek, és nehezen tudnak eleget tenni ennek a követelménynek, célszerűnek mutatkozik, ha legalább az utolsó öntözés adagját (100—120 cm-es növénymagasságnál) megduplázzák, vagyis 40 mm helyett 80 mm vizet futtatnak a talajba, amivel az öntözés hatása időben is megnyújtható. Természetesen figyelembe kell venni a talajviszonyokat, a talajvfzfelvevö képességét, elsősorban a taljvlz szintjét, nehogy kiáztassuk a növényzetet. Ahol még nem rendelkeznek kellő tapasztalttal, legjobb ha először kísérletileg kipróbálják ezt az eljárást. AZ AGROTECHNIKÄBAN IS ALKALMAZKODNI KELL Gyakran felmerül a kérdés, hogy az alapvető feladat teljesítésével, csakis tárt! Feltételezhető, hogy a legmagasabb szintű hozamokat az öntözéses termesztés feltételeire nemesitett hibridekkel lehet majd elérni. Amíg az ilyen hibridek hiányzanak, addig az öntözéses fajtaösszehasonlító kísérletekben bevált hibrideket kell kihasználni. Ezek közül több is megőrizte kiváló tulajdonságait az öntözéses termesztés viszonyai között. Az öntözéses termesztésben a koraiság szempontjából három csoport termesztése ajánlatos. A korai hibrideket — ilyen például a FAO 300 alatti csoport, a CE 250-es, valamint az LD 7-es francia hibrid — a vetésterület 15 %-án, a középkorai hibrideket — FAO 300-től 500-ig, LG 19-es francia, OSSK 218-as jugoszláv hibrid, ZP 498-as, stb. — a vetésterület 60 %-án, a kései hibrideket — FAO 500-nn felül, TO 500-as, MV 587-es, BC 8825jös — a maradék 25 %-on kellene termeszteni. Az ilyen összeállítás több szempontbői is előnyös. Jobban el van osztva a virágzás és biztosabb a megtermékenyüiés, folyamatosabban biztosítható a víz a kritikus időszakban (három csoportnál tovább tart, mint egy csoportnál), és főleg jobban elosztható a begyűjtés, kisebb a begyűjtési veszteség. Az öntözéses termesztés jobb feltételeinek kihasználásához nagyon fontos a növényzet megfelelő sűrűségének a kialakítása. A korai hibrideket általában sűrűbb növényzetben, a késeieket nagyobb tőtávolságban termesztjük. Mivel leginkább középkorai hibrideket termesztünk, ezt a csoportot közelebbről is megvizsgáltuk a növénytávolság szempontjábúl. Többéves kísérleteinkből arra lehet következtetni, hogy a maximális hozamok Л szennyvizek nagy mennyiségben tartalmaz** nak szerves és ásványi anyagokat, amelyek oldott és szilárd alakban fordulnak elő. Ebből következik, hogy a szennyvíz hasznosítási értéke is eléggé változó. A szennyvizek és a tisztított szennyvizek fő hasznosítója lehet a mezőgazdaság, az erdőművelést is beleértve. Az öntözés — ha azt szakszerűen végezzük — egyben lehetőség az üzem számára, hogy a szennyvíztől megszabaduljon. A mezőgazdaságban központi helyet foglal el a talaj termékenységének a fenntartása, a talajerő utánpótlása, a hozamok növelése és ezáltal a gazdaságosság fokozása. A tápanyagokban gazdag tala] kedvező feltételeket biztosít a növény fejlődéséhez, növekedéséhez. A növekedésnek számos tényezője van, többek között megfelelő oxigén ellátottság, nedvesség- és tápanyagtartalom. A talajban élő mikroorganizmusok a szervesanyagokat úgy alakítják át, hogy azok a növény által felvehetővé válnak. A talaj megköti a szennyvízben levő tápanyagokat és elnyeli a vizet. A szennyvizek éppen nagy „lebegőanyag“ tartalmuk miatt nem mindig alkalmasak öntözésre. Elsősorban az ártalmas savaktól, valamint a víz színét takaró olajoktól és nagyobb tlsztátalanságoktól kell megszabadítani. Mérések szerint pl. egy köbméter szennyvízben kb. egy kilogramm oldott anyag van. Az öntözésre tehát legjobb ha szűrt vizet használunk. A mezőgazdasági vízhasznosítás lehetővé teszi a befogadó élővizek megkímélését. Ez környezetvédelmi szempontbői kedvező jelenség. Ugyanis a szennyvizektől a folyók, tavak blolólgal egyensúlya megbomlik, sőt egyes esetekben a vízbe került nagy mennyiségű szerves anyag megakadályozza a természetes vizek „öntisztulási“ folyamatát, az élővíz biológiai értékét. Azt, hogy a szennyvizes öntözés szerteágazó mezőgazdasági, talajtani, szennyviztechnológlai és egészségügyi követelményei kielégíthetők legyenek, jó előkészítésre van szükség. Ezt rendelet szabályozza, aminek a megtartása egészségügyi szempontból szükséges. A szennyvíz-öntözőtelepnek a lakótelepektől az élelmiszeripari üzemektől, A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának lehetősége közegészséglleg védett létesítményektől előírt távolságra kell lennie. Az egész területet széles védő erdősávval kell körülvenni. Mezőgazdaságilag nem használhatók például a fertőző betegségeket tartalmazó vizek, így többek közöt kórházak, vagy fertőző állati termékeket feldolgozó üzemek, bőrgyárak szennyvizei sem. Az öntözőtelep kialakításánál azokat a tényezőket Is figyelembe kell venni, amelyek a tisztavizes öntözés esetében is szerepet játszanak, így az éghajlati — domborzati —, a talajtani és egyéb mezőgazdasági viszonyokat. A szennyvizes öntözésnél az Időjárási viszonyoknak döntő befolyásuk van a kiöntözhető szennyvíz mennyiségére. Másrészt megszabják, hogy mikor lehet öntözni. Ez azért fontos, mert a szennyvizet kibocsátó telepek, üzemek nagy része egész éven át folyamatosan működik. A szennyvizek téli, késő őszi, kora tavaszi elhelyezésére a fásított területek, szántők és évelő takarmányok a legalkalmasabbak. Igen fontos szerepük van a mezőgazdasági üzemek hulladékainak. Sertés- és baromfitelepek trágyát tartalmazó szennyvizei a házi szennyvizekkel egyenértékűek, esetenként még értékesebbek is. Ezeknek a trágyáknak öntözésre való felhasználásának több módszere elterjedt. A lényeg az, hogy a trágyát legalább 1:1 arányban vízzel keverjék és az így pépesltett trágyát, illetve most már trágyalét — csővezetéken szállítsák a földre, ahol klpermetezík. A német Prämlx—Gülle módszer szerint a hígított trágyát tartálykocsikban szállítják ki a földekre, ahol „Injektálással“ juttatják a talajba. Jó tapasztalatok születtek a sertéstrágyának — vízzel való hígítása után — nyárfatelepítések öntözésénél. Bármely öntözési formát is felhasználás előtt — az öntözési módtól és a nöfelhasználás előtt — az önötzésl módtól és a növények fajtájától függően — „előkezelni“ kell. Az így előkezelt és derített szennyvíz halastavakba is bevezethető, melyet a halak Jól hasznosítanak és nagy húshozammal fizetnek vissza. Az Ilyen vizet oxigénszegénysége miatt azonban tiszta vízzel ajánlatos keverni. Dr. LÄSZLÖ LÁSZLÓ, tudományos kutató.
