Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-18 / 20. szám
1374. május 18. SZABAD FÖLDMŰVES 11 *ь mezőgazdasági termelés ** és az élelmiszeripar sikeresen teljesíti a CSKP XIV. kongresszusán és a Központi Bizottság történelmi jelentőségű áprilisi ülésén előirányzott feladatokat. A dolgozók ellátásában a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás hosszú évek során jelentős szerepet tölt be. A hús, a tojás és a tejtermelés területén olyan eredményeket ért el, melyek évek óta az ország járásai közt folyó termelési versenyben az elsőséget biztosítja részére. Járásunk mezőgazdasága előtt az elmúlt években új távlatok nyíltak, s egyre jelentősebb szerepet töltenek be a mezőgazdasági termények és termékek termelése területén. Nem szabad azonban túlbecsülni az elért eredményeket, észrevétlenül hagyni a gyenge pontokat az eddig megoldatlan és az újabb problémákat. Ugyanis a világon jelentős mértékben megnőtt a szarvasmarha hús Iránti kereslet! A járás szarvasmarha tenyészetének keretében nemcsak a gazdaságos tej- és hústermelést kell megoldani, hanem gondoskodni kell olyan tenyészanyag utánpótlásáról is, amely a termelés távlati fokozására képes. Az 1971-es járási pártkonferencia határozata úgy szólt, hogy 1975-ig tehenenként járási átlagban el kell érni a 3600 literes fejési átlagot és az 1 kg-os napi súlygyarapodást — a hízómarháknál. A járás mostani eredménye! azt mutatják, hogy a célkitűzést az előírt határidőre teljesíthetjük. Az elért eredmények ugyanis azt mutatják, hogy 1980-ig tehenenként el lehet érni a 3900—4000 literes fejési átlagot és az egy fejőre jutó évi 120 ezer liter tejtermelést! Az utóbbi években javult a borjú születések száma, azonban ezen a területen még vám nak tartalékok. Itt elsősorban az előhasi üszőkről van szó, vagyis arról, hogy istállókat kell- létesíteni az elsőborjasok számára, mert a hagyományos módszer már elavult. Persze az elsőborjasok istállóiról vitatkozni lehetne, hogy milyen feltételek mellett és körülmények között érdemes ezt a módszert alkalmazni. Általában az a vélemény, hogy az üszőnevelés a legtöbb helyen drága. Ez meg is felelne a valóságnak, azonban az illetékesek bizonyos szubvenciót juttatnak a tenyésztőknek abban az esetben, ha az egyszer leellett üsző tovább tartásra nem alkalmas. Járásunkban a merhahizlalást a 7600 férőhelyes nagyhizlaldába összpontosítják. A marhahús termelésének az egyes ötéves időszakokban emelkedő irányzata lesz. A szarvasmarha tenyésztés szervezése szakosított farmokon valósul meg. A tenyésztés keretén belül a szakosított telepek az alábbi központok szerint létesülnek: Щ tehéntelepek; Ф vemhes- és előhasi üszők telepei; 0 borjúnevelő telepek; 0 üszőnevelő telepek (a vemhesség öt hónapjáig); 0 növendékmarhák hizlalását végző telepek. vasmarha tenyésztésére. Jelentős mértékben befolyásolják a hasznosságot. Elsősorban veszélyes méreteket öltött a tejmirigy megbetegedés, a mastitis, mely a tehenészetek egyik legveszélyesebb fertőző betegsége. Ezt a betegséget több tényező is előidézheti, ezért elsősorban a betegséget kiváltó okokat kell megszüntetni, mert a gyógyítás nehézkes és meglehetősen drága. A megelőzéshez tartozik a betegség felismerése és a beteg állatok elkülönítése, s ilyen esetben a kézifejés bevezetése. Persze nem lehet egyértelműen azt állítani, hogy a betegség előidézője a gépifejés. Annyi azonban bizonyos, hogy a fejőgép helytelen használata feltétlenül hozzájárulhat a tejmirigyek megbetegedéséhez [üres járat, vákum, a szí-A tartalékok feltárásával a jobb eredményekért! A tehéntelepeken (egy-egy farmon) csak egy haszonlrány jön számításba. A meglevő istállók ellető vagy lefejő istállók lesznek; esetleg átalakítás után tehénfarmá szervezik. Új építkezésekre ott kerül sor, ahol a régi épületek korszerű technológiára való átépítése megoldhatatlan, vagy az istállók más célokra szükségesek. A vemhes és az előhasi üszők telepei vagy a tehenészetek tartozékai lesznek, vagy a kooperáció keretében önálló farmokká alakulnak. Üszőnevelő farmokat ott létesítenek, ahol legelők is vannak; 1990-ig 37 tehén-, 13 borjúnevelő, 27 üszőnevelő és 13 hízómarha-telepet létesítenek az említett 7600-as hizlaldán kívül. A tervezett átlagos állatlétszám egy telepre: tehenekből 640, borjakból' 470, üszőkből 600, hízómarhákból pedig 550 (a 7600-as hizlaldán kívül) lesz. Bizonyos tényezők azonban zavarólag hatnak a járás szarvási ütemek rossz beállítása, a gépek szennyezettsége stb.). Ennek az elkerülése céljából iskolázni kell a fejőket! Ismertetni velük a tőgy felépítését, a fejőgépek helyes működésének az elvét és valamennyi egészségügyi követelmény helyes betartását. További veszély — mely állandóan visszatérő jelenség — a gyakori borjúelhullás Sok helyen éppen az említett tőgymirigy fertőzésben szenvedő tehenek tejét itatják a borjakkal. Előfordul, hogy az itatásra szánt tejet nem tőgyemelegen (36 fok C) kapják a borjak. Az istállókból hiányoznak a hőmérők. Nincs melegvíz, hiányzik a melegítő- és az itatóedény. A legalapvetőbb egészségügyi követelmények sincsenek betartva, sokszor semmilyen fertőtlenítő- és tisztítószerek nem találhatók az istállókban. Kevés az állatok alatt az alomszalma, mely néha ráadásul még vizes is. Gyakran előfordul olyan eset, hogy azokat a dolgozókat osztják a borjakhoz, akik másutt nem állták meg a helyüket. Ilyen helyzetekben az állatorvosi szolgálat sokszor tehetetlen, mert egy borjút, amelyet egészségtelen tejjel tápláltak és huzatos istállóban tartottak, megmenteni már igen nehéz. Mi tehát a teendő? Az. hogy a bajokat meg kell előzni, megfelelő környezetet kell teremteni fejlődésükhöz. Az üszőnevelés Is sok kifogásolni valót hagy magaután a túletetés végett. Az volna az ideális, ha a tenyészüszök naponta 75 dkg-őt gyarapodnának, de vannak olyan üzemek, ahol az átlagos napi súlygyarapodás eléri az 1 kg-ot, vagy ennél is többet! Jó tenyészkondícióban levő üsző aránylag kevés van. A túlzott etetés következtében a tenyészállatok belső nemi szervéi nem működnek normálisan, a kelleténél rosszabb az ivarzási ciklus, nehezebb a megtermékenyülés, s ezt követően az ellés. A tenyészüsző gondozóknál (aholjnég nincs így) sürgősen módosítani kell a hízás utáni javadalmazást s más formát kell keresni. A tenyészüszök nevelésénél különösen a vemhes állatok esetében olyan nehézségek is fennállnak, mint például a rossz kitőgyeltetés. A gondozók ugyanis abból indulnak ki, hogy az első ellés után a tehén kevesebb tejet ad, mint a második vagy a harmadik laktációsok. Ezért főleg az erőtakarmányokat vonják meg az előhasi üszőktől, nem gondolva arra, hogy ennek milyen káros következményei lehetnek későbben. Ezért indokolt az előhasi üszők külön istállóban való elhelyezése. Tehát ebben az évben is elsődleges feladat a hasznosság fokozása, amit a haszontulajdonságok még behatóbb ellenőrzésével lehet elérni. A fedeztetési tervet már ennek megfelelően dolgozta ki az Állattenyésztési Felügyelőség samoríni (somorjai) üzemegysége. A takarmányozási technikáról csak annyit, hogy legfőbb cél a monodiétás takarmányozás elterjesztése, küíehösen a tehenészetekben és ott ahol szárítók vannak vagy új technológia van kialakulóban. A takarmánytápok gyártásánál nagy figyelmet fordítanak az állatorvosi központ bevonásával a tápok minőségére és összetételére. K. Molnár Ferenc A tartósítószerek kiszórása szántóföldi takarmányra A szálastakarmányok tartósításában két eltérő hatású vegyszercsoport vált általánossá: a szálastakarmányok nedvességtartalmának csökkentésére, a fonnyasztás meggyorsítására a felszívódó, perzselő hatású gyomirtószereket (pl. Gramoxone, Regióne j használják. A másik csoportba azok a szerves savak (hangya-, ecet- és propinsav) tartoznak, amelyek maró hatásuk révén a növény élettevékenységét, elsősorban lélegzését meggátolják, és a növény felületén a víz leadását fokozzák. Az előbbi vegyszercsoportot általában széna- vagy szénaliszt, az utóbbi szereket szénázs, vagy szilázs készítésekor alkalmazzák. Mindkét tipusú tartósítószer kiszórását megnehezíti, hogy a növény levélzete — nagyobb felülete, kisebb vízmegkötő képessége miatt — gyorsabban szárad mint a szára. Így a levél, ill. a szár tartósításához nem azonos mennyiségű vegyszer szükséges. A felszívódó gyomirtószereket a fonnyasztás meggyorsítására technológiai okokból csak élő növényálományban alkalmazzák, a szerves savakat azonban vágás, esetleg szecskázás után, szilárd vagy folyékony formában keverték a tartósítandó anyaghoz. A legújabb kísérletek szerint élő, szántóföldi növényállományra a levágott friss anyag 0,5—10 %-os mennyiségében szerves savat szórtak ki. A módszer nemcsak munkaművelet-megtakarítással (a tartósítószer keverésének mellőzésével) járt, hanem jobb szecskaminőséget is eredményezett! Az enyhén hátranyúló szórőcsö és az állomány magasságában haladó szórófej elé a haladási irányra merőlegesen vonórudat függesztettek, amelyet az állomány 2/3 részének magasságában vontatnak. Az állomány a rúd nyomóhatására a szórófej előtt szétnyílik, a szerves sav nagyobb mennyisége közvetlenül a szárra jut, így maró hatása a száron jobban és gyorsabban érvényesül, mint az elhajló levélzeten. A vonórúd — amely szisztemikus gyomirtószer kiszórásakor is jól alkalmazható — a levélzet, ill. szár eltérő vegyszerigényének érvényt szerez. Ez vegyszer-megtakarítást, egyúttal jobb takarmányminőséget is jelent a vágás utáni vegyszeres kezeléshez képest. A szántóföldön lábon álló növényállomány vegyszerezésekor fontos követelmény, hogy a kiszórás egyenletességét, a vegyszer területi eloszlását biztosítsuk, ugyanakkor nagy munkaszélességű gépet használjunk. Az ismertetett módszer és szerkezet használata ui. csak az előbbi igények kielégítésekor gazdaságos. (Zimmer) Új növényvédelmi repülőgép A Cessna Agwagon „A“ típusból továbbfejlesztett „B“ jelű gépet három változatban hozták forgalomba. Maximális sebessége 240 km/ó, utazósebessége 227 km/ó. Hatósugara 352 literes benzintartállyal 764 km. A startnál 186 m-es nekifutást, a leszállásnál 128 m-es kifutást igényel. Szárny-fesztávolsága 12,2 m. Műanyagtartályába 757 liter permetoldat fér. Folyadékpermetezésre és porszórásra egyaránt alkalmas. Szárnyfelülete 18,8 m2, fajlagos felületi terhelése 79,8 km/m2. (Macch Mot) ----- lá ÖTLET -—i HASZNOS ÚJÍTÁS I Tárcsás kultivátor evümölcsösok megművelésére A kolárovoi földművesszövetkezetnek negyven hektár gyümölcsöse van. A tavaszi talajműveléskor és a nyár folyamán gyomirtási céllal végzett kétszeri kultivátorozáskor az ültetvényben hagyományos tárcsás kultivátorokkal dolgozták meg a talajt. A gépekkel azonban csak a sorközöket lehetett megművelni, a fasorokban viszont több mint egy méter széles sáv műveletlenül maradt. Ezeket a sávokat kézzel kelleti bekapálni, hogy a fák körül és között el ne hatalmasodjanak a gyomok. Ez a feladat évente harminc napon keresztül tíz állandó munkaerőt kötött le. Mint mindenütt, a kolárovoi szövetkezetben is az a fő cél, hogy a lehető legkönnyebbé tegyék az emberek munkáját, s mindamellett meggyorsítsák az egyes munkafolyamatokat és a rendelkezésre álló gépi eszközök mind tökéletesebb kihasználásával tovább javítsák a gazdaságossági mutatókat. Ezért örömmel nyugtázta a gazdaság vezetősége Rigó Ferenc gépesítő szavait, amikor az rámutatott, hogy egy kis ötletességgel, no meg némi ráfordítással át lehetne úgy alakítani a régi tárcsás kultivátorokat, hogy azok a sorközökön kívül a fák sorait is megműveljék. A szövetkezet vezetői helyeselték az elgondolást, Rigó Ferenc pedig munkához látott, hogy ötlete alapján — a régi kultivátorok módosításával — megszerkessze a gyümölcsösök megművelésére alkalmas tárcsás kultivátoru Az újító oldalhordozású kultivátorokat javasolt és szerkesztett. A 250 cm munkaszélességű munkagép tizenhat tárcsából áll. Kétféle kivitelben készült: bal- és jobboldali toldalékszárnnyal. Mindkettő vezető kerékkel van ellátva. A vezető kerék feladata, hogy a barázdában tartsa és vezesse a kultivátort. A vezető kerék különböző mélységre állítható. A vezető keréknek a kultivátorhoz viszonyított szöge szintén tetszés szerint szabályozható. Ezzel a megoldással az újító elérte, hogy a kultivátor minden esetben elég stabil munka közben. A módosított kultivátor három pont függesztéssel van felerősítve, felfüggesztve az üzemeltetéséhez szükséges Z—50—Super traktorra. Ez a munkagép már a fák sorait is megműveli, mégpedig mindkét oldalról — ezért van szükség jobb- és bal oldalas kiképzésre is. Az újító által kivitelezett gépek üzemeltetése révén a kolárovoi szövetkezetben sikerült teljesen gépesíteni a gyümölcsös talajművelését. Az újítás lényegében abból áll, hogy a hagyományos kultivátor, tehát az Mit adott ez az újítás a szövetkezetnek? Az újítási javaslatok elbírálásával és kiértékelésével megbízott járási szakbizottság véleménye a következő. A kolárovoi szövetkezetben már nem kell tíz munkaerőnek évente harminc-harminc munkanapot a gyümölcsfák sorainak kapálásával, gyomtalanításával eltölteni, hanem más, talán sürgősebb és hasznosabb munkát végezhetnek ez alatt az idő alatt. Ez már magában nagy jelentőséggel bír. De van a dolognak anyagi oldala is. A gyümölcsösben dolgozók naponta átlagosan hatvan koronát kerestek. Ez az említett tíz munkaerő foglalkoztatása esetén évente 18 ezer korona ráfordítást vett igénybe. A tökéletesített tárcsás kultivátorok üzemeltetésével már megtakaríthatja a szövetkezet ezt.az összeget. Vagyis, hát nem az egészet, csak egy részét, mert az első évben számolni kell az újítási javaslat kivitelezéséhez szükséges anyagi és munkaköltségekkel is. A kolárovoi szövetkezetben két darab tárcsás kultivátort alakítottak át. Ez összesen 800 korona anyag- és 1080 korona munkaköltséget vett igénybe. Ebből már könnyen kiszámítható, megérte-e a szövetkezetnek foglalkozni ezzel az újítással, vagy sem. — K. G.— Munka közben a gyümölcsösök megműveléséhez átalakított tárcsás kultivátor. (Radzo Pavel mérnök felvétele,) alapgép jobb- vagy bal oldala kitol- részére, a tárcsák fölé védő-takaró ható, kinyitható karral, szárnnyal meg lemezt erősített Rigó elvtárs, hogy a van hosszabbítva. A váz, annak eile- munkagép tárcsái még véletlenül se nére, hogy hulladékvasból készült, sértsék meg a gyümölcsfákat munka elég szilárd, erős. A kultivátor felső közben.