Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-18 / 20. szám
SZABAD FÜLDMOVES 1974. május 18. 6 * gazdasági élet fejlődésével, a népesség szaporodásával rohamosan növekszik a vízigény. Ez a jelenség a mezőgazdaságra és az iparra vonatkozóan az utóbbi évtizedekben észlelhető. A lakosság vezetékes vízellátása az utóbbi évtizedben kezdődött. Ezzel egyidejűén megindult a hasznosítható víz értékelése és sajnos a szennyvizek keletkezése és károkozása. Mai szemlélet szerint magasfokú vízkárelhárításra, hatékony vízhasznosításra és körültekintő vízminőségvédelemre kell törekedni. Ezt kívánja a társadalom és a gazdasági élet rohamosan fokozódó igénye. A feladat jó megoldásának nehézsége abban rejlik, hogy a természetben előforduló vízkészletek mennyisége korlátozott, területi és időbeni eloszlása egyenlőtlen. Ezzel szemben az igények növekedése fokozódó, sok esetben koncentráltan jeiemezö. Ezen okok tették szükségessé a vízzel — mint az állam tulajdonában levő egyre értékesebb természeti kinccsel való tervszerű gazdálkodást. Vízminőség-védelem Közismert tény, hogy 1945-ben hazánk területén csak 20 nagyobb- és 120 kisebb szennyvízderítő állomás működött. Ugyanakkor azonban már 3000 jelentősebb szennyeződési forrás veszélyeztette a vízállományt, ez ma már äOOO-ге emelkedett. Ezért ma mind gyakrabban és nagyabb mértékben terhelik a vizeket fizikai, kémiai, biológiai, radiológiai szenynyezések. A főbb szennyezötorrások: az ipar és a települések tisztátlan szennyvizei, az intenzív állattartó telepek megoldatlan szennyvíz elhelyezése, esetenként a növénytermesztés helytelen növényvédő és gyomirtó szer használata, és alkalomként a külföldről folyóinkba érkező szennyezések. Ezek káros hatása sokféle, de mindegyik az egyébként is véges vízkészlet használhatóságát csökkenti. Az állattenyésztési telepeken az állatfajoktól és létszámtól, valamint az alkalmazott technológiától függően, naponta 50—100 köbméter szennyvíz keletkezik. Sajnos jónéhány telepen teljesen megoldatlan a szennyvízelhelyezés. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen telep egy 50 ezer lakosú város szennyvizével azonos szennyeződéssel terhelheti a talajvizet, vagy a befogadó vízfolyást. Ez az összevetés megvilágítja, hogy a területen sürgős beavatkozásra van szükség. Ma már 1S00 nagyobb állomás működik és évente 80 kisebb szűrőállomást helyeznek üzembe, viszont a termelés rohamos fejlődése és különösen a nagyobb ipari egységek kialakítása ( révén ez kevésnek bizonyul. Javulást csak szennyvízderítő állomások építése és az új technológiák alkalmazása eredményezhet. A javulást bizonyítja, hogy míg 1985-hen több mint 1 millió tonna oldhatatlan és 190 ezer tonna biokémiailag lebontható anyag került a folyómedrekbe, 1973-ben ez a menynviség 140 ezer tonnára csökkent. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek ezzel az eredménnyel. Ár- és belvízvédelem Tapasztalatból tudjuk, hogy a mezőgazdaságot az ár- és belvíz gyakran veszélyezteti. Különösen a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdaságát sújtja évről-évre az árvíz. E veszélyeztetettségnek Kelet-Szlovákiában természeti-földrajzi okai vannak. A bel viz lefolyása lassú és kis vízmagasság mellett történik, így veszélyeztotő hatása kisebb, de károkozása — különösen a roznavai (rozsnyóij, poprádi, prešovi és a humennéi járásban — igen nagy. Miután a mezőgazdaság területegységre eső termése az utóbbi évtizedben igen nagymértékben megnőtt, a kemizálás és a gépi művelés csaknem általánossá vált, az előforduló belvízelöntés többszörös kárral jár, mint korábban. Annak ellenére, hogy a vízrendezés müveinek teljesítőképessége az utóbbi években megkétszereződött és öt év alatt állami dotációval helyeztek üzembe több mint 350 szenny- és belvfzderítőt, 730 vízvezeték- és csatornahálózatot, a meglevő művek okszerű fejlesztésére és a rendszeres karbantartásra szükség van. Külön kell említést tenni a mindinkább terjedő zárt növénytermesztési rendszer vízzel kapcsolatos kérdésről. Itt a viz szerepe döntő. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt évben Kelet-Szlovákiában a nyári csapadékok kedvező elosztásúak voltak; a növények igen jól hasznosították. Ez szerencsés körülmény volt, de nem általános. Kívánatos a zártrendszerű növénytermesztést vízrendezett, lehetőleg jó vízgazdálkodású talajra telepíteni. Gondoskodni kell a fokozott vízelvezetésről, vízvisszatartásról, sőt az öntözésről is. Természetes igény — olyan csapadékszegény periódusben. mint amilyenben most is vagyunk — a csapadékvizek nkszerű visszatartása. Ez a lehetőség már számos helyen most is adott, mint például a michalovcei. humennéi és a vranovi járásokban, ahol több millió köbméteres víztároló létesült. Mindez sok pénzt és nyersanyagot igényel. Enélkül nem építhetők víztartályok, vezetékek, tehát nem biztosítható az ivóvíz-igény és a mezőgazdaság öntözési lehetősége. Csak ebben az ötéves tervidőszakban államunk XI miliárd koronát fordít a vízgazdálkodásra és további 2 milliárd koronát az ipari szennyvízderítők építésére. Ezért szocialista társadalmunk elvárja tőlünk, hogv az ivóvízzel takarékoskodjunk, a mezőgazdasági üzemektől pedig, hogy az öntözési lehetőségeiket jói hasznosítsák. Hasznosítják-e az öntözés lehetőségeit? Április lü-én a Veľký Kamenec-i Efsz ben (trebisovi járás) mintegy 110 szakember tanácskozott az intenzív víz-kihasználásáról. Az öntözés területén dolgozó szakemberek értékelték az elmúlt évet, majd megvitatták az öntözés lehetőségének szakszerű kihasználását. Tavaly a növények tenyészidöszakában a'z átlagosnál kevesebb volt a csapadék s ez is egyenlőtlenül oszlott el. A mezőgazdasági nagyüzemek a Nyugatszlovákiai kerületben 90, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 60 százalékra használták ki a rendelkezésükre álló öntöző berendezéseket. Másszóval: az öntözhető területnek csak 50 százaléka kapott öntözővizet, s az üzamek a Ital kimutatott kapacitás 50 százaléka kihasználatlan maradt. A szakemberek szerint más tényezők is közrejátszottak az öntözés mértekének alakulásában. Kezdjük azzal, hogy az öntözőgépek, felszerelések egyrésze korszerűtlen. A hordozható öntözőberendezések karbantartás, javítás hiányában, és a szakszerűtlen használat következtében nagyrészt tönkre mentek, elhasználódtak s pótlásukról nem gondoskodtak megfelelően. Emellett az öntözésnek nagy a munkaerőigénye, s mind kevesebben vállalják a hordozható berendezések nehéz fizikai munkával járó átépítését. Ez csak az átépítés gépesítésével lenne ellensúlyozható. Csökkentdleg hatott Kelet- Szlovákiában az is az öntözés termelésre, hogy a mezőgazdasági üzemek nem tudták a kívánt mennyiségű öntözőberendezést beszerezni. Mindamelett jobban ki keltene használni, foként Kelet- Szlovákiában az öntözés lehetőségeit. Tények sorával bizonyítható, hogy az öntözéssel (érméit növények termésátlaga 15—25 százalékkal meghaladja a nem öntözőitekét. S az öntözés hatékonysága, gazdaságossága is javítható, ha kerülik, megelőzik a ma még gyakori hibákat. Kelet Szlovákia sok mezőgazdasági üzemében nem jött még létre az öntözéses termesztésben az összes alapvető agrotechnikai tényező kívánatos összhangja. Vagyis, nem az igényeknek megfelelő a gépi technika, a trágyázás, az öntözovfz-felhasználás. s hiányzik az intenzív termesztést magas színvonalon hasznosítható növényfajta. Olykor, ha van is, nem a körülményekhez legjobban alkalmazkodó növényfajtát választják. Márpedig Nyugat-Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek tapasztalatai szerint csakis azok a gazdaságok érilettek el az átlagkörülinél kedvezőbb terméseredményeket, amelyek a többinél intenzívebb öntözést alkalmaztak, több szerves- és műtrágyát, s nagyobb termőképességű fajtát használtak. Veľký Kamenecen az öntözési tanácskozáson résztvett szakemberek megállapították. hogy Nyugat-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben az 50 hektárnál nagyobb területen öntözést alkalmazó gazdaságok egy hektár termőterületre 35 százalékkal több öntözővizet és műtrágyát használtak, mint Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben. Kelet-Szlovákiában az állami gazdaságokban a nem öntözött területeken is magas volt a műtrágyalelhasználás színvonala. Ennek megfelelően az állami gazdaságukban lényegesen magasabbak voltak a növények elért hozamai, mint a szövetkezetekben. A szövetkezetekben sokkal kisebb volt az öntözéses és az öntözés nélküli termelés hozamai között a különbség, mint az állami gazdaságokban. Ez azl bizonyítja, hogy az öntözésnél nagy szerepe van a trágyázásnak. Ez a példa egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a gazdaságokban sokoldalúan keli felkészülni az öntözővíz hatékony alkalmazására. A rossz termrfképességű talaj, a hiányos szakértelmű vezetés, az anyagi, technikai eszközök hiánya elsorvasztja a legjobb szándékokat is. Kellő feltételek nélkül az öntözés csak mérsékelheti a csapadékhiány okozta károkat, de az öntözés többletköltségei nem térülnek meg a többlet hozamokban. Ahhoz, hogy az öntözés jövedelmező legyen, az öntözés nélküli termeléshez képest a hozamok haladják meg az öntözéses termelésnél keletkező magasabb kiadásokat. Kelet-Szlovákiában több mint 17 ОПО hektár Öntözhető. Sajnos, a mezőgazdasági üzemek márciusban csupán a terület 13 százalékát használták ki. A kerületben február 18-tól néni volt természetes csapadék, ezért feltétlenül szükséges az ön tözési lehetőséget kihasználni. Például a michalovcei járásban a 4000 hektár területből csupán 300 hektárt öntöztek. Leg jobban a trebisovi járásban használják ki az öntözhető berendezéseket. Ott már 1200 hektáron folyik az öntözés. Illés Bertalan Tudományos fejlődésünk A történelem során — hoszszú-, közép- és rövidtávon — már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a fejlődés az esetenként visszatérő gátló jelenségek ellenére is felfelé ívelő. Akkor is, ha netán hellyel-közzel a pangás jelei mutatkoznak. Korunk társadalmi formációja arra hivatott, hogy annak első szakaszában kedvező feltételeket teremtsen az egyre bonyolultabb feladatok teljesítéséhez. Mezőgazdasági vonatkozásban ez a lehető legtökéletesebb tudományos-technikai vívmányok igénybevételét sürgeti. Ennek lényegében kettős küldetése van: először az, hogy adott időszakban a rendelkezésre álló legtökéletesebb eszközökkel és módszerekkel mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fokozzuk a termelést; másodsorban, hogy ebben a folyamatban a fejlődést elörelendítö emberek tökéletesítsék a termelés eszközeit és módszereit, s ez a körforgás a fejlődés tulajdonképpeni alapja. Aki ismeri a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás kezdetét és folytatását, jól tudja, hogy az eltelt huszonöt esztendőben milyen minőségi változáson ment keresztül népgazdaságunknak ezen döntő fontosságú ágazata, amíg eljutott addig, hogy igényesebbek lettünk önmagunkkal szemben. Kimondtuk azt, hogy még nagyobb igyekezette! következetesebben kell termelnünk, módosítanunk tökéletesítenünk a termelés eszközeit stb. Nos, a folyamat elkezdődött. Eleinte csak beszéltünk róla. Sokféle elképzelés — elmélet és gyakorlat alakult ki az emberekben. Akadtak például olyanok, akik a szarvasmarhák szabadistállózását vélték a legtökéletesebb módszernek, s a lalajmüvelésnek is megvoltak a kezdeti buktatói. Mindez csak két és fél évtized története. Embereknek ugyanazon nézőpontban alkotott különféle véleménye. A cél tehát ugyanaz, csupán a módszerek különböznek. Tulajdonképpen ebben kristályosodik ki a hogyan tovább. A termelés fellendítésének a legfőbb tényezője az ember, megtervezi és kivitelezi az ehhez nélkülözhetetlen eszközöket, módszereket, technológiákat és e közben újra és újra felülmúlja önmagát. Bátran állíthatjuk, hogy pártunk XIV. kongresszusa társadalom- és gazadságpolitikal fejlődésünk új szakaszát nyitotta meg. Ez annyit jelent, hogy lezárta a korábbi időszakot s egyben távlatot nyitott a feljebb Íveléshez. Ebben a törekvésben nagyon bölcsen, s részleteiben is kijelölte a feladatokat mezőgazdaságunk számára is. A programban nagy szerep jut a tudományos-technikai forradalmat előbbre lendítő, a kutatásban és a termelésben tevékenykedő gondolkodó emberek sokaságának. Olyan időszakban élünk, amikor elengedhetetlenül szükségesek számunkra az időszaki felmérések, s a további feladatokat meghatározó ter-ek. Szocialista társadalmunk termelőerőinek a fejlesztésében nem építhetünk az esetlegességekre, s ugyanez vonatkozik a részfeladatokra is. Köztudomású, hogy szövetkezeteink és állami gazdaságaink munkaerő készletei nem kimeríthetetlenek. Egyrészt, mert az ott dolgozók sokasága belátható időn belül kiöregszik, megérdemelt nyugalomba vonul, másrészt, mert fejlődő szocialista iparunk sok fiatalt von el a falutól. Azok pedig, akik a mezőgazdaságot választják élethivatásnak — nagyon helyesen — korszerű feltételek közt kívánnak részt venni a termelésben! így van ez rendjén, hiszen ami megfelelő volt mondjuk huszonöt évvel ezelőtt, az akkori huszonéveseknek, az a mai fiatalnak már esetleg idejét múlta még akkor is, ha netalán ez egyeseknek nem imponálna. Jólehet ami régi, nem biztos, hogy elavult, vagy rossz. Ami pedig a mezőgazdaság műszaki fejlesztését illeti, ebben a tekintetben valamicskével talán előbbre jutottunk, mint például az adott eszközök kezeléséhez szükséges emberek nevelésében. Arról van ugyanis szó, hogy a /következő ötéves tervidőszakban mezőgazdaságunk lényegesen nagyobb és bonyolultabb erőgépeket kap a gépipartól, mint korábban. Ezek a gépek nem csak bonyolultabbak, hanem egyben drágábbak is lesznek, mint például a régiek. A kis erőgépek helyett tehát nagy, 80, 100, 140, 160 lóerősek kerülnek a mezőgazdasági üzemek használatába. Ilyen erőgéppel — ha jó szakember veszi kézbe — műszakonként mégegyszer olyan terület felszántása válhat lehetővé mint például a régebiekkel. A kombinátorok használata pedig lehetővé teszi a tatajművelési folyamatok minimálisra való csökkentését, azaz egy műveletben többféle munka elvégzését. S ez nemcsak szervezés, hanem egyben hozzáértés kérdése is. Nem vitás, sok a tennivaló a mezőgazdasági Szállításban is. Ezen a szakaszon jelenleg sok kerekes traktort vesznek igénybe. Az illetékesek a következő ötéves tervidőszakban olyan feltételeket hoznak létre, hogy a jelenlegi 75-ről legalább 50 százalékra csökkenjen a szállításban igénybe vett aránylag lassú traktorok száma, § a „hézagot“ gyorsjáratú többtonnás tehergépkocsikkal töltik be. Hasonló javulás várható az új terménybetakarító gépek használatában is. Olyan gabonabetakarító kombájnokat kap a mezőgazdaság, amelyeknek a műszakonkénti teljesítménye mégegyszer olyan lesz, mint a jelenlegi kombájnoké, ami természetesen a korszerű utókezelő mechanizmusok és raktárak igényét is maga után vonja. Ez arra figyelmeztet, hogy minél bonyolultabbá válik a termelés, — gépitechnikailag — annál komplexebbnek, egymásra kapcsoltabbnak azaz szervezetebbnek kell lennie! Ugyanis egyetlen láncszem kibomlása megzavarhatná a komplex folyamatot, ezért minden oldalról, jól, okosan biztosítani kell! Tulajdonképpen ugyanez vonatkozik a takarmányok termesztésére, betakarítására, feldolgozására, raktározására és felhasználására is. Az állattenyésztésben szintén programon van egy komplex folyamat, amely felöleli az ezzel kapcsolatos összes problémát. Tehát az állattenyésztés korszerűsítése korántsem csupán istállózás kérdése. Ezt a témát tehát teljesen más oldalról kell megvilágítani, jóllehet a szlovák-tarka marha körülményeink közt hosszú ideig megfelelt a termelés feltételeinek s a jövőben sem mondunk le róla, ám a tenyészprogram keretében fel kell javítani, nagyobb termelékenységre kell nemesíteni. Ehhez minden lehetőségünk megvan. Közben a korszerű istállózás és takarmányozás kérdése is megoldódik, mint a munkatermelékenység fokozásának az elengedhetetlen szükségszerűsége. Az utóbbi tehát nemcsak akarás, hanem elsősorban pénz, azaz anyagkészlet kérdése is. Korunk tudományos-technikai forradalmának a sikere tehát nem kimondottan a sok pénzt igénylő beruházásoktól, hanem íőleg attól Is függ, hogy az emberek sokasága a tudás legjavát adja-e a valóraváltásban. Ebben a tekintetben nagyon sokat tehetnek a mezőgazdasági üzemekben megalakított szocialista munkabrigádok, újító munkaközösségek, továbbá más lelkiismeretesen dolgozó emberek. HOKSZA ISTVÁN alaptényezője az ember!
