Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-11 / 19. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. májas 11 Az ütem gyorsabb is lehetne A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a termelési egységek, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok vezető funkcionáriusai Prievldzán kétnapos értekezleten értékelték az elmúlt gazdasági év eredményeit és megvitatták a sikeresebb előrehaladás lehetőségeit. Az értekezleten Ián Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter alapos, részletes, elemző beszámolójában megállapította, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés dinamikája jóval nagyobb, mint ahogy azt az ötéves terv elején a szakemberek gondolták. A mezőgazdasági nyerstermelés a múlt évben az 1972-es évhez képest 6 százalékkal, az árutermelés pedig 5,5 százalékkal növekedett. Az élelmiszeripar a nyerstermelési tervet 5,6 százalékkal lépte túl és a piaci alapba 6,4 százalékkal több árut adott a tervezettnél. A számok is bizonyítják, hogy mindkét szakaszon sikeresen teljesítik a terveket, de amint a miniszter beszéde befejező részében taglalta, még sok tartalék van a termelés fokozására. A mezőgazdasági nyerstermelés tervét csak 98,5 százalékra teljesítettük, mert cukorrépából nem értük el a tervezett hektárhozamokat. A takarmányhüvelyesek területe az előző évhez viszonyítva a felére csökkent, és emiatt is lényeges kiesés mutatkozik. A mezőgazdasági üzemek zöldségkertészetei is jóval kevesebb árut adtak el a tervezettnél. Ezzel szemben rekordtermést értünk el búzából és szőlőből. A mezőgazdasági üzemek 273 ezer tonna búzát termeltek terven felül. Az olajosfélék eladási tervét 15 ezer tonnával szárnyaltuk túl. Az állattenyésztési termelés görbéje merészen felfelé ível. Tejből és tojásból egyes időszakokban még túltermelésünk is volt. Azonban általában nem használjuk ki a lehetőségeket sem az állatállomány számának növelésébe, sem pedig a hasznosság fokozására. A fejősteheneket túl gyorsan selejtezzük ki, ennek ellenére kevés hasas üszőt állítunk helyükre. A borjúelválasztásban sem érjük el a kívánt eredményeket. A két borjazás közti legelőnyösebb időszak 365 nap, de a jelenlegi átlag tehenenként 410. Ha ezt az időszakot legalább 400 napra tudnánk csökkenteni, akkor 14 000 darabbal több borjú születne évente. A hízósertések vágósúlya 8—10 kg-mal alacsonyabb, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban. Amíg a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) és senicai járásban a hízósertések elérik a 120 kg-os vágósúlyt, addi ga őadcai és humennéi járásban csak a 95 kg-ot. Ha sikerülne kiegyenlíteni a különbözetet, akkor évente 15— 20 ezer tonnával több sertéshúst termelhetnénk. A felhozott példák bizonyítják, hogy más szakaszokon is nagy lehetőségek vannak a termelés fokozására. Az új technológia felhasználásával a rendelkezésünkre álló nyersanyagokból jobb minőségű árut készíthetünk. A takarmányliszt és a szemcsézett takarmányfélék felhasználásával például egyes keverékekbe 75,5 százalékról 64 százalékra csökkenthetjük a szemestakarmány-szükségletet. A műtrágya gazdaságosabb felhasználásával — jelenleg 200 kg jut tiszta tápértékben hektáronként — lényegesebben fokozhatjuk a hektárhozamokat. Az értekezlet második napján értékelték a járási mezőgazdasági igazgatóságok között folyó szocialista munkaversenyt. Az értékelő bizottság szerint Nyugat-Szlovákiában a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás került az első helyre, a másodikra pedig a komárnoi. Közép-Szlovákiában a Banská Bystrica-i járás kapott első helyezést, a második pedig a prievidzai járás lett. Kelet-Szlovákiában a Spišská Nové Ves-i nyerte el az első helyezést, a másodikat pedig a poprádi járás. —b— Az elmúlt hónap legjelentősebb világ- 04 politikai eseményei közé tartozik a katonai zendülés Portugáliában, amely elsöpörte Caentono fasiszta rezsimét. Európa legdélnyugatibb csücskében egy héttagú junta vette át a hatalmat a fegyveres erők képviseletében, élén Antonio de Spinola tábornokkal. A puccs egyik előkészítője Spinola tábornok, nemrégiben megjelent nagy vihart előidéző könyve volt, amely a portugál jövő kérdéseivel foglalkozott, sürgette az értelmetlen gyarmati háború megszüntetését. A gyarmati háborúskodást alaposan ismerő tábornok — aki jó ideig vezető funkciót töltött be Afrikában — jól látta, hogy az eddigi módszerekkel lehetetlen uralkodni ^ benszülöttek fölött. Spinola a korszerű neokolonista rendszer híve, mivel meg van győződve, hogy a mérhetetlen szenvedéseket FORDULAT okozó háborúskodás teljesen kilátástalan. Lényegében úgy tűnik, hogy csak a gyarmatosítók taktikája változott meg, amit legjobban a junta élén álló tábornok nyilatkozata igazol: „Portugália minden körülmények között megtartja tengerentúli területeit, de nagyobb autonómiát biztosítanak a leigázott népeknek“. Egyes nyugati hírforrások szerint a Britt Nemzetközösséghez hasonló valamit szeretnének létrehozni, természetesen portugál vezetéssel. Miért került sor a zendülésre? Azok az erők, melyek lényegében hűséges kiszolgálói voltak a fasiszta rendszernek, egyre inkább felismerték, hogy a fegyver, a féktelen terror útja járhatatlan. Amellett, hogy a háborúskodás jelentős véráldozatokat követel, óriási gazdasági terheket is ró az országra, és ez a katasztrófa szélére sodorta Portugáliát. A világ közvéleménye élénk figyelemmel kiséri a portugáliai eseményeket. Nem csoda, hiszen Európa egyik legtovább élő fasiszta rendszerű országában történt a hatalomátvétel, s napjainkban a legjelentősebb gyarmatbirodalmat uraló ország helyzete dől el. Hogy milyen lesz a változás, azt egyelőre nehéz lenne megjósolni. Tény viszont, hogy az ország jelenlegi vezetői leszögezték: az új rendszer tiszteletben tartja majd Portugália eddigi nemzetközi kötelezettségeit, vagylis a NATO és az USA-támaszpontok továbbra is biztonságban lesznek. Ettől eltekintve, több biztató demokratikus intézkedés vagy ígéret történt. Az új portugál vezetőgárda szabad választásokat Ígért, az alapvető emberi jogok érvényesítését helyezte kilátásba, s meghirdette az általános politikai amnesztiát, a rettegett titkosrendőrség feloszlatását és eltörölte a sajtócenzurát. Portugáliában 1926 óta először a dolgozók szabadon ünnepelték május elsejét, amelyet a jelenlegi vezetők államünneppé 'Sornmentá runR nyilvánítottak. Lisszabonban, a demokratikus választási bizottság ülésén résztvett a Portugál Kommunista Párt küldöttsége Is. A párt Központi Bizottságának titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben bejelentették, hogy aktívan támogatnak minden olyan intézkedést, amely a fasizmus felszámolására és az ország politikai életének demokratikus tartalommal való megtöltésére irányul, A kommunista párt ragaszkodik ahhoz, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a gyarmati háború mielőbbi befejezéséről a portugál kolonializmus rabigájába hajtott népek jogainak elismeréséről, teljes függetlenségük biztosításáról. A rendszer várható demokratikusságát igazolja az a tény is, hogy négy év után visszatért hazájába Mairo Soares, a Portugál Szociáldemokrata Párt főtitkára. Utána rövidesen megérkezett Alvaro Cunhal, a Kommunista Párt főtitkára is, aki tizenhárom évet töltött száműzetésben. Cunhal elvtárs megérkezése után egységre szólította fel a baloldali és a fasizmúsellehes erőket, s tanácskozott a junta és a szociáldemokrata párt vezetőivel. Az érkezése utáni beszédében amellett, hogy egységre szólította fel a baloldali antifasiszta erőket, síkra szállt a gyarmati háború haladéktalan beszüntetése mellett is. A május elsejét valóban lelkes hangulatban ünnepelték meg Portugáliában. A fővárosban százezrek vonultak fel a kommunista és a szociáldemokrata párt, valamint a szakszervezet zászlaja alatt. A katonai junta szóvivője elégedetten nyilatkozott arról, hogy közel fél évszázad után először megrendezett május elsejei ünnepségek teljes rend-0 0 PORTUGÁLIÁBAN ben és fegyelemben zajlottak le. A hatalom átvétele óta eltelt hetekben a világsajtót élénken foglalkoztatják a portugáliai események. A moszkvai hírmagyarázatok az eddig történtekből azt a következtetést vonják le, hogy Portugáliában olyan pozitív folyamatok indultak el, amelyek jelentősége messze terjed ennek az országnak a határain. A leglényegesebb — ami valóban igazolja majd a fordulást —, hogy milyen gyorsan tud az új rezsim rendet teremteni az országban, eltávolítani a felelős posztokról a fasiszta rendszer „bekötött szemmel“ élő híveit. További lényegbevágó kérdés a háború mielőbbi befejezése Angolában és a többi afrikai' területeken, valamint az ENSZ határozatának szellemében, minél előbb biztosítani a függetlenséget, a volt gyarmatok számára. Tóth Dezső A megfelelő embert a megfelelő helyre Mind gyakrabban végeznek nálunk számításokat az optimális gyártmányösszetételre, a beruházási programra, sorozatnagyságra. Alig foglalkoznak azonban az emberek és a munkahelyek, az emberek és feladatok optimális összehangolásával, pályaalkalmassági vizsgálatokkal. Holott a gazdasági életben — de egyebütt is — a hatékonyság nagymértékben függ attól, hogy megfelelően választották-e ki az ott dolgozu kollektíva tagjait, a különböző munkaköröket azok látják-e el, akik arra viszonylag a legalkalmasabbak. Természetesen az előbbi megállapítás nem jelenti azt, hogy a vezetők — a jó vezetők — nem törekszenek ilyen optimumra. Megfelelő élettapasztalattal, érzékkel többségében helyesek lehetnek az ilyen vezető döntések. A tudatos elemek növelése azonban, általában a tudományos megalapozottság, a szubjektív tényezők lehetséges csökkenése, a jelenleginél lényegesen kedvezőbb eredményekhez vezet. A technikai fejlődéssel növekszik a szakmák, a képesítések sokfélesége, sőt mindenné] nagyabb mértékben emelkedik a munkakör és a feladattípusok szama. A munkamegosztás fejlődése a szellemi munkák területén messzemenően meghaladja a szakképzés differenciálódási lehetőségeit. Az iskola, s ezen belül az egyetem is egyre inkább csak alapképzést nyújthat. Az egyes munkakörökben szükséges ismeretanyag tekintélyes részét már a gyakorlat során, illetve azzal párhuzamosan kell megszerezni. Ebből viszont szükségszerűen következik, HELYREIGAZÍTÁS! Lapunk 17. számában, a harmadik oldalon „Sorsok — májusok“ című cikkhez magyarázatként — az esetleges félreértések elkerülése végett — megjegyezzük: Boros János, a Magyar Vörös Hadseregnek a Nová Dedina (Garamújfalu) és Pusztaszentkereszt körüli harcokban nyújtott segítséget. hogy mind nagyobb szerepet kapnak az egyes emberek személyi adottságai. A technikai fejlődés eredményeképpen mind nagyobb kollektívák dolgoznak együtt. Egy-egy kollektívában több azonos képzettségű ember van. Ebben az esetben a köztük levő munkamegosztás alapja — mint kizárólagos tényező — a szakképzettség már nyilván nem lehet. A munkásknllektfváknál is megtaláljuk a lényeges különbségeket az azunus képzettségű és gyakorlatú dolgozók között. Egyik munkásnak jobb a kézügyessége, a lormakészsége, a másik gyorsabb, a harmadik alaposabb, a negyedik találékonyabb, az ötödik kitartóbb, szivósabb, mint a többiek. Ha ezeket a különbségeket a munkák elosztásánál nem veszik figyelembe, az eredmény a lehetségesnél lényegesen kisebb lesz. Hamis illúziót kergetnénk, ha azt tűznénk célul, hogy mindegyik dolgozó minden szempontból a legmagasabb színvonalra jusson. Hasznos és megvalósítható az a cél, hogy bizonyos színvonalat mindenki elérjen. Mindazokat, akik valamilyen szempontból kiemalkedűk, elsősorban az ilyen tulajdonságuknak megfelelűen foglalkoztassunk, kiemelkedő képességeik továbbfejlesztését segítsük. Ezzel egyrészt javítjuk az átlagos színvonalat, másrészt továbbfejlesztjük az egyének legkiválóbb tulajdonságait. Hasonló a helyzet a „szellemi“ munkáknál is. Egyáltalán nem biztos, süt igen valószínűtlen, hogy ugyanaz a szakember, aki a legkiválóbb kutató, egyben a legjobb vezető Is; vagy aki a legeredményesebb kutató, egyben a legjobb pedagógus is; hogy ugyanaz tudja az adott probléma. megoldását a legjobban leírni, aki megoldotta. Az alkotó kutató nem kisebb értékű tagja azért a kollektívának, mert nem rendelkezik a vezetéshez szükséges adottságokkal. A vezető attól még lehet kiemelkedő, ás logosan igen magasra értékelt egyéniség, ha beosztottjai között van nála műszaki vagy egyéb alkotás tekintetében tehetségesebb ember. Emellett a különböző egységek különböző típusú vezetőt igényelnek. Más típusú vezető szükséges például iparvállalatnál, kutatóintézetben, azok különböző egységeinél, sőt azokon belül is a kollektíva összetételétől függően. Ha mindezt nem vesszük figyelembe, az emberek felőrludnek, s a gazdasági eredmények is lényegesen kisebbek lesznek. Nagy a szerep itt az emberek önismeretének. Ha az emberek jobban megismernék saját erejüket és gyengeségeiket, lényegesen csökkenne az a veszély, hogy olyan munkakört vállalnak, amelyben egyéni képességeiket kevésbé tudják kifejteni, mint egy másikban. Az elvállalt munkakör vagy feladat nagymértékben függ — egyebek között — attól, hogy milyenek a kereseti lehetőségek. Ha a kereseti lehetőségek csaknem kizárólag a beosztástól és munkakörtől függnek, tehát nem attól, hogy milyen eredménnyel tevékenykedik az ott dolgozó, akkor egész érdekeltségi rendszerünk „a megfelelő embert a megfelelő helyre“ olv ellen dolgozik. Ha csak úgy lehet magasabb jövedelemhez jutni, hogy valaki vezető lesz, akkor úgyszólván mindenki vezető akar lenni, iia azzal, hogy kutatóintézetben vagy tervezőirodában dolgozik, akkor túl sokan igyekeznek kutatóintézetben vagy tervezőirodában elhelyezkedni. Különösen áll ez abban az esetben, ha ezekben a munkakörkben elért kereset független a tevékenység színvonalától. Érdekeltség és teljesítmény A jövedelemarányok, bérarányok alapvető funkciója — a munka szerinti elosztás elvéből következően —, hogy segítsék az embereket, a munkaerőt, a társadalmi szükségleteknek megfelelően elosztani. Л bérarányokat — bizonyos elvonatknzéssal — alapvetően két tényezőnek kell befolyásolnia: a munkakör jellegének és a munkakör ellátási színvonalának. Ha a két tényező közül bármelyik háttérbe szorul, abból problémák származnak. Ha a munkakör jellege nem számottevő tényező a bérarányok kialakításában, akkor a hosszú tanulást igénylő, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között végzendő munkakörök elnéptelenednek. Abban az időben. amikor a bányászatban vagy az efsz-ben dolgozók keresete nem volt elég magas az ipar egyéb területéhez viszonyítva, a bányászat és a szövetkezetek krónikus munkaerőhiánnyal küszködtek. Nem kisebb zavarok származnak abból, ha a másik tényező sikkad el, s a bérek nem kellő mértékben tükrözik azt a különbséget, amely az egyes emberek teljesítményében, munkaeredményében jelentkezik. Ilyen körülmények között alakul ki az a nézet: nem érdemes jól, eredményesen dolgozni. A tehetségesebbek nem adják tudásuk legjavát, a többiek pedig nem igyekeznek a legjobbak színvonalára emelkedni. Az ilyen értelemben torz bérarányok, tehát viszonylag alacsony színvonalon nivellálják az eredményeket, a teljesítményeket. Az igazság kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy a bér, az anyagiak csak egyike a pályaválasztás és a munkakör jobb ellátását befolyásoló tényezőknek. A helyes elvek érvényesítése irányában hat a többi között, hogy az emberek igyekeznek elkerülni, hogy szakmájukban, munkakörükben megbukjanak. Ugyancsak a helyes irányba ösztönöz a siker és a megbecsülés vágya. Az átlagon felüli tehetségekre pedig különösen erősen hat — de az többé-kevésbé minden embernél megvan — az alkotás vágya, a szakma, a választolt pálya iránti vonzalom. Az ember és e munkakör „optimális“ összehangolása, amelyre a szocializmusban van meg valójában a lehetőség, a vezetés színvonala emelésének, a gazdaság hatákonysága fokozásának egyik alapvető eszköze. M. T. Necsak a nyereségre törekedjünk A Fogyastási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének tagjai a Szlovák Nemzeti Felkelés, valamint hazánknak a Szovjetunió általi ielszabadítása 30. évfordulója tiszteletére sokmillió korona értékű felajánlást tettek a termelési és beruházási tervek túlteljesítésére, valamint az önköltség csökkentésére. Ezek szerint az ötéves tervből eredő feladatokat előbb teljesítik. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy a Vállalások reálisak, mert a fogyasztási szövetkezetek a múlt évben 1Ö1,5 százalékra teljesítették a kiskereskedelmi forgalom tervét, tehát 240 millió korona értékű áruval mozgattak meg többet. Ezen a téren a legszebb eredmények a kelet-szlovákiai kerületben születtek. Idén a tervek szerint a múlt évhez képest 1 milliárd 60 millió koronával lesz több. Az élelmiszertermelés 6,3, az ipari árutermelés pedig 7,6 százalékkal növekedik. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan igyekszünk több és nagyobb választékú árut adni a fogyasztóknak. Ha azonban az adatokat közelebbről elemezzük és figyelembe vesszük, a szükséglet és a valóság alakulását, akkor távolról sem lehetünk megelégedve. A fogyasztó lépten-nyomon tapasztalja, hogy az üzletekbe főleg a drágább árut igyekszenek előtérbe helyezni. Amin az üzletnek nincs nagy bevétele, annak értékesítésével nem szívesen foglalkoznak. Az utóbbi időben megmutatkozik ez a vendéglátóiparban is. A múltkor betértem a bratislavai PRIOR melletti központi élelmiszerüzletbe, hogy szomjamat oltsam. Az üzletvezető előzékenyen tessékelt a pulthoz és azt tanácsolta, hogy igyák popsit, vagy coca-colát. Megköszöntem a tanácsát, de szódavizet kértem. Ugyanis egy sajtóértekezleten azt hallottam, hogy mindkét üdítő italban túl sok a cukortartalom és ez nem kívánatos a szervezet számára. Gondoltam, hogy csak Bratislava szegény az olcsóbb és szomjat oltó üdítőitalokban, de nemsokára meggyőződtem róla, hogy vidéken is hasonló a helyzet. A palkovicovói (szapi) halászcsárdában a méregdrága, de ennek ellenére vékonyka halszelet után szintén alkoholmentes italt akartam fogyasztani. Legnagyobb meglepetésemre a negédesen mosolygó pincérnő irőntkúsan közölte, hogy csak pepsijük és coca-colájuk van, esetleg tonikot ihatok. - Erre viszont rá van írva, hogy gyerekek és várandós asszonyok nem fogyaszthatják. Ebből arra következtettem, valószínűleg a gyengébb szervezetű embereknek se majánlatos. Ismét szódát kértem. Persze ezzel az ebéd nem lett olcsóbb, mert a blokkon egész számoszlopok növekedtek és alaposan bele keltett nyúlnom az erszényembe. Csak két esetet hoztam fel annak igazolására, hogy Szlovákia szerte kevés az olcsó üdítőital. Egy Időben több olyan kis üzemről írtam, amelyek különböző szörpök felhasználásával kitűnő minőségű üdítőitalokat készítettek. Sajnos, időközben ezek egy részét megszüntették, arra hi- I vatkozva, hogy majd központilag oldjuk meg az ellátást. Azonban a központi üzemek nagy része nyereséghajhászásra törekedve, főleg olyan italféléket készít, amelyek eladásával busás haszonhoz jut. A közétkeztetés színvonala sem megfelelő. Ez főleg egyrészt abbéi ered, hogy új éttermek, büffék építésére 78 millió koronával kevesebbet fordítottunk a tervezettnél. Pedig, mivel növekedik a foglalkoztatottság, egyre többen vennék igénybe az Ilyen szolgáltatásokat is. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb községben és városban háttérbe szorulnak az olyan önkiszolgáló éttermek, amelyekben olcsón és gyorsan lehet étkezni. Ezzel szemben egy kis díszítéssel, valamilyen történelmi név előkaparásával, felsőbb osztályba sorolják az éttermet és a fogyasztó több pénzért gyengébb minőségű ételhez jut. Elgondolkoztató dolgok ezek akkor, amikor a fogyasztási szövetkezetek tagjai második kongresszusukra készülnek. A résztvevők necsak arról beszéljenek, hogy hány ezer koronával teljesítik túl a terveket, hanem arról is, hogy mennyivel bővítették a különböző szolgáltatásokat. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata ugyanis azt sürgeti, hogy a lakosságnak minél több és olcsóbb szolgáltatást nyújtsunk. Jelenleg sajnos az a helyzet, hogy egyes üzemek és üzletek drágább áru eladásával igen számottevő nyereséget mutatnak ki, viszont a fogyasztók nem jutnak olyan árucikkhez, amilyenre szükségük volna. (balia)
