Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-11 / 19. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. májas 11 Az ütem gyorsabb is lehetne A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, a terme­lési egységek, a kerületi és já­rási mezőgazdasági igazgatósá­gok vezető funkcionáriusai Prie­­vldzán kétnapos értekezleten értékelték az elmúlt gazdasági év eredményeit és megvitatták a sikeresebb előrehaladás lehe­tőségeit. Az értekezleten Ián Janovic mérnök, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter alapos, részletes, elemző beszámolójá­ban megállapította, hogy a me­zőgazdasági és élelmiszeripari termelés dinamikája jóval na­gyobb, mint ahogy azt az ötéves terv elején a szakemberek gon­dolták. A mezőgazdasági nyers­termelés a múlt évben az 1972-es évhez képest 6 száza­lékkal, az árutermelés pedig 5,5 százalékkal növekedett. Az élelmiszeripar a nyerstermelési tervet 5,6 százalékkal lépte túl és a piaci alapba 6,4 százalék­kal több árut adott a tervezett­nél. A számok is bizonyítják, hogy mindkét szakaszon sike­resen teljesítik a terveket, de amint a miniszter beszéde befe­jező részében taglalta, még sok tartalék van a termelés fokozá­sára. A mezőgazdasági nyersterme­lés tervét csak 98,5 százalékra teljesítettük, mert cukorrépából nem értük el a tervezett hek­tárhozamokat. A takarmányhü­velyesek területe az előző év­hez viszonyítva a felére csök­kent, és emiatt is lényeges ki­esés mutatkozik. A mezőgazda­­sági üzemek zöldségkertészetei is jóval kevesebb árut adtak el a tervezettnél. Ezzel szemben rekordtermést értünk el búzá­ból és szőlőből. A mezőgazda­­sági üzemek 273 ezer tonna bú­zát termeltek terven felül. Az olajosfélék eladási tervét 15 ezer tonnával szárnyaltuk túl. Az állattenyésztési termelés görbéje merészen felfelé ível. Tejből és tojásból egyes idősza­kokban még túltermelésünk is volt. Azonban általában nem használjuk ki a lehetőségeket sem az állatállomány számának növelésébe, sem pedig a hasz­nosság fokozására. A fejőstehe­neket túl gyorsan selejtezzük ki, ennek ellenére kevés hasas üszőt állítunk helyükre. A bor­­júelválasztásban sem érjük el a kívánt eredményeket. A két borjazás közti legelőnyösebb időszak 365 nap, de a jelenlegi átlag tehenenként 410. Ha ezt az időszakot legalább 400 napra tudnánk csökkenteni, akkor 14 000 darabbal több borjú szü­letne évente. A hízósertések vá­gósúlya 8—10 kg-mal alacso­nyabb, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban. Amíg a Dunaj­ská Streda-i (dunaszerdahelyi) és senicai járásban a hízóser­tések elérik a 120 kg-os vágó­súlyt, addi ga őadcai és humen­­néi járásban csak a 95 kg-ot. Ha sikerülne kiegyenlíteni a különbözetet, akkor évente 15— 20 ezer tonnával több sertés­húst termelhetnénk. A felhozott példák bizonyít­ják, hogy más szakaszokon is nagy lehetőségek vannak a ter­melés fokozására. Az új tech­nológia felhasználásával a ren­delkezésünkre álló nyersanya­gokból jobb minőségű árut ké­szíthetünk. A takarmányliszt és a szemcsézett takarmányfélék felhasználásával például egyes keverékekbe 75,5 százalékról 64 százalékra csökkenthetjük a szemestakarmány-szükségletet. A műtrágya gazdaságosabb fel­­használásával — jelenleg 200 kg jut tiszta tápértékben hek­táronként — lényegesebben fo­kozhatjuk a hektárhozamokat. Az értekezlet második napján értékelték a járási mezőgazda­­sági igazgatóságok között folyó szocialista munkaversenyt. Az értékelő bizottság szerint Nyu­gat-Szlovákiában a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) já­rás került az első helyre, a má­sodikra pedig a komárnoi. Kö­­zép-Szlovákiában a Banská Byst­­rica-i járás kapott első helye­zést, a második pedig a prievid­­zai járás lett. Kelet-Szlovákiá­­ban a Spišská Nové Ves-i nyerte el az első helyezést, a másodi­kat pedig a poprádi járás. —b— Az elmúlt hónap legjelentősebb világ- 04 politikai eseményei közé tartozik a katonai zendülés Portugáliában, amely elsö­pörte Caentono fasiszta rezsimét. Európa legdélnyugatibb csücskében egy héttagú jun­ta vette át a hatalmat a fegyveres erők kép­viseletében, élén Antonio de Spinola tábor­nokkal. A puccs egyik előkészítője Spinola tábor­nok, nemrégiben megjelent nagy vihart elő­idéző könyve volt, amely a portugál jövő kérdéseivel foglalkozott, sürgette az értel­metlen gyarmati háború megszüntetését. A gyarmati háborúskodást alaposan ismerő tábornok — aki jó ideig vezető funkciót töl­tött be Afrikában — jól látta, hogy az ed­digi módszerekkel lehetetlen uralkodni ^ benszülöttek fölött. Spinola a korszerű neo­­kolonista rendszer híve, mivel meg van győ­ződve, hogy a mérhetetlen szenvedéseket FORDULAT okozó háborúskodás teljesen kilátástalan. Lényegében úgy tűnik, hogy csak a gyar­matosítók taktikája változott meg, amit leg­jobban a junta élén álló tábornok nyilatko­zata igazol: „Portugália minden körülmé­nyek között megtartja tengerentúli terüle­teit, de nagyobb autonómiát biztosítanak a leigázott népeknek“. Egyes nyugati hírfor­rások szerint a Britt Nemzetközösséghez hasonló valamit szeretnének létrehozni, ter­mészetesen portugál vezetéssel. Miért került sor a zendülésre? Azok az erők, melyek lényegében hűséges kiszolgálói voltak a fasiszta rendszernek, egyre inkább felismerték, hogy a fegyver, a féktelen terror útja járhatatlan. Amellett, hogy a háborúskodás jelentős véráldozato­kat követel, óriási gazdasági terheket is ró az országra, és ez a katasztrófa szélére so­dorta Portugáliát. A világ közvéleménye élénk figyelemmel kiséri a portugáliai eseményeket. Nem cso­da, hiszen Európa egyik legtovább élő fa­siszta rendszerű országában történt a hata­lomátvétel, s napjainkban a legjelentősebb gyarmatbirodalmat uraló ország helyzete dől el. Hogy milyen lesz a változás, azt egy­előre nehéz lenne megjósolni. Tény viszont, hogy az ország jelenlegi vezetői leszögezték: az új rendszer tiszteletben tartja majd Por­tugália eddigi nemzetközi kötelezettségeit, vagylis a NATO és az USA-támaszpontok továbbra is biztonságban lesznek. Ettől eltekintve, több biztató demokratikus intézkedés vagy ígéret történt. Az új por­tugál vezetőgárda szabad választásokat Ígért, az alapvető emberi jogok érvényesítését he­lyezte kilátásba, s meghirdette az általános politikai amnesztiát, a rettegett titkosrend­őrség feloszlatását és eltörölte a sajtócen­­zurát. Portugáliában 1926 óta először a dol­gozók szabadon ünnepelték május elsejét, amelyet a jelenlegi vezetők államünneppé 'Sornmentá runR nyilvánítottak. Lisszabonban, a demokrati­kus választási bizottság ülésén résztvett a Portugál Kommunista Párt küldöttsége Is. A párt Központi Bizottságának titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben bejelen­tették, hogy aktívan támogatnak minden olyan intézkedést, amely a fasizmus felszá­molására és az ország politikai életének de­mokratikus tartalommal való megtöltésére irányul, A kommunista párt ragaszkodik ahhoz, hogy haladéktalanul kezdjenek tár­gyalásokat a gyarmati háború mielőbbi be­fejezéséről a portugál kolonializmus rab­igájába hajtott népek jogainak elismerésé­ről, teljes függetlenségük biztosításáról. A rendszer várható demokratikusságát igazolja az a tény is, hogy négy év után visszatért hazájába Mairo Soares, a Portugál Szociáldemokrata Párt főtitkára. Utána rövi­desen megérkezett Alvaro Cunhal, a Kom­munista Párt főtitkára is, aki tizenhárom évet töltött száműzetésben. Cunhal elvtárs megérkezése után egységre szólította fel a baloldali és a fasizmúsellehes erőket, s ta­nácskozott a junta és a szociáldemokrata párt vezetőivel. Az érkezése utáni beszédé­ben amellett, hogy egységre szólította fel a baloldali antifasiszta erőket, síkra szállt a gyarmati háború haladéktalan beszüntetése mellett is. A május elsejét valóban lelkes hangulat­ban ünnepelték meg Portugáliában. A fővá­rosban százezrek vonultak fel a kommunista és a szociáldemokrata párt, valamint a szak­­szervezet zászlaja alatt. A katonai junta szó­vivője elégedetten nyilatkozott arról, hogy közel fél évszázad után először megrende­zett május elsejei ünnepségek teljes rend-0 0 PORTUGÁLIÁBAN ben és fegyelemben zajlottak le. A hatalom átvétele óta eltelt hetekben a világsajtót élénken foglalkoztatják a portu­gáliai események. A moszkvai hírmagyará­zatok az eddig történtekből azt a következ­tetést vonják le, hogy Portugáliában olyan pozitív folyamatok indultak el, amelyek jelentősége messze terjed ennek az ország­nak a határain. A leglényegesebb — ami valóban igazolja majd a fordulást —, hogy milyen gyorsan tud az új rezsim rendet teremteni az ország­ban, eltávolítani a felelős posztokról a fa­siszta rendszer „bekötött szemmel“ élő hí­veit. További lényegbevágó kérdés a háború mielőbbi befejezése Angolában és a többi afrikai' területeken, valamint az ENSZ hatá­rozatának szellemében, minél előbb biztosí­tani a függetlenséget, a volt gyarmatok számára. Tóth Dezső A megfelelő embert a megfelelő helyre Mind gyakrabban végeznek nálunk számításokat az optimális gyártmány­összetételre, a beruházási program­ra, sorozatnagyságra. Alig foglalkoz­nak azonban az emberek és a mun­kahelyek, az emberek és feladatok optimális összehangolásával, pálya­alkalmassági vizsgálatokkal. Holott a gazdasági életben — de egyebütt is — a hatékonyság nagymértékben függ attól, hogy megfelelően válasz­tották-e ki az ott dolgozu kollektíva tagjait, a különböző munkaköröket azok látják-e el, akik arra viszonylag a legalkalmasabbak. Természetesen az előbbi megálla­pítás nem jelenti azt, hogy a veze­tők — a jó vezetők — nem törek­szenek ilyen optimumra. Megfelelő élettapasztalattal, érzékkel többségé­ben helyesek lehetnek az ilyen ve­zető döntések. A tudatos elemek nö­velése azonban, általában a tudomá­nyos megalapozottság, a szubjektív tényezők lehetséges csökkenése, a je­lenleginél lényegesen kedvezőbb ered­ményekhez vezet. A technikai fejlődéssel növekszik a szakmák, a képesítések sokfélesé­ge, sőt mindenné] nagyabb mérték­ben emelkedik a munkakör és a fel­adattípusok szama. A munkamegosztás fejlődése a szel­lemi munkák területén messzemenően meghaladja a szakképzés differenciá­lódási lehetőségeit. Az iskola, s ezen belül az egyetem is egyre inkább csak alapképzést nyújthat. Az egyes munkakörökben szükséges ismeret­­anyag tekintélyes részét már a gya­korlat során, illetve azzal párhuza­mosan kell megszerezni. Ebből vi­szont szükségszerűen következik, HELYREIGAZÍTÁS! Lapunk 17. számában, a harmadik oldalon „Sorsok — májusok“ című cikkhez magyarázatként — az esetle­ges félreértések elkerülése végett — megjegyezzük: Boros János, a Magyar Vörös Hadseregnek a Nová Dedina (Garamújfalu) és Pusztaszentkereszt körüli harcokban nyújtott segítséget. hogy mind nagyobb szerepet kapnak az egyes emberek személyi adottsá­gai. A technikai fejlődés eredménye­képpen mind nagyobb kollektívák dolgoznak együtt. Egy-egy kollektívá­ban több azonos képzettségű ember van. Ebben az esetben a köztük levő munkamegosztás alapja — mint kizá­rólagos tényező — a szakképzettség már nyilván nem lehet. A munkásknl­­lektfváknál is megtaláljuk a lényeges különbségeket az azunus képzettségű és gyakorlatú dolgozók között. Egyik munkásnak jobb a kézügyessége, a lormakészsége, a másik gyorsabb, a harmadik alaposabb, a negyedik talá­lékonyabb, az ötödik kitartóbb, szivó­­sabb, mint a többiek. Ha ezeket a különbségeket a munkák elosztásánál nem veszik figyelembe, az eredmény a lehetségesnél lényegesen kisebb lesz. Hamis illúziót kergetnénk, ha azt tűznénk célul, hogy mindegyik dolgozó minden szempontból a leg­magasabb színvonalra jusson. Hasz­nos és megvalósítható az a cél, hogy bizonyos színvonalat mindenki elér­jen. Mindazokat, akik valamilyen szem­pontból kiemalkedűk, elsősorban az ilyen tulajdonságuknak megfelelűen foglalkoztassunk, kiemelkedő képes­ségeik továbbfejlesztését segítsük. Ez­zel egyrészt javítjuk az átlagos szín­vonalat, másrészt továbbfejlesztjük az egyének legkiválóbb tulajdonsá­gait. Hasonló a helyzet a „szellemi“ munkáknál is. Egyáltalán nem biz­tos, süt igen valószínűtlen, hogy ugyanaz a szakember, aki a legkivá­lóbb kutató, egyben a legjobb vezető Is; vagy aki a legeredményesebb ku­tató, egyben a legjobb pedagógus is; hogy ugyanaz tudja az adott problé­ma. megoldását a legjobban leírni, aki megoldotta. Az alkotó kutató nem ki­sebb értékű tagja azért a kollektívá­nak, mert nem rendelkezik a veze­téshez szükséges adottságokkal. A vezető attól még lehet kiemelkedő, ás logosan igen magasra értékelt egyéniség, ha beosztottjai között van nála műszaki vagy egyéb alkotás te­kintetében tehetségesebb ember. Emellett a különböző egységek kü­lönböző típusú vezetőt igényelnek. Más típusú vezető szükséges például iparvállalatnál, kutatóintézetben, azok különböző egységeinél, sőt azokon belül is a kollektíva összetételétől függően. Ha mindezt nem vesszük fi­gyelembe, az emberek felőrludnek, s a gazdasági eredmények is lényege­sen kisebbek lesznek. Nagy a szerep itt az emberek ön­ismeretének. Ha az emberek jobban megismernék saját erejüket és gyen­geségeiket, lényegesen csökkenne az a veszély, hogy olyan munkakört vál­lalnak, amelyben egyéni képességei­ket kevésbé tudják kifejteni, mint egy másikban. Az elvállalt munkakör vagy feladat nagymértékben függ — egyebek kö­zött — attól, hogy milyenek a kere­seti lehetőségek. Ha a kereseti lehe­tőségek csaknem kizárólag a beosz­tástól és munkakörtől függnek, tehát nem attól, hogy milyen eredménnyel tevékenykedik az ott dolgozó, akkor egész érdekeltségi rendszerünk „a megfelelő embert a megfelelő hely­re“ olv ellen dolgozik. Ha csak úgy lehet magasabb jöve­delemhez jutni, hogy valaki vezető lesz, akkor úgyszólván mindenki ve­zető akar lenni, iia azzal, hogy kutató­­intézetben vagy tervezőirodában dol­gozik, akkor túl sokan igyekeznek kutatóintézetben vagy tervezőirodá­ban elhelyezkedni. Különösen áll ez abban az esetben, ha ezekben a mun­­kakörkben elért kereset független a tevékenység színvonalától. Érdekeltség és teljesítmény A jövedelemarányok, bérarányok alapvető funkciója — a munka sze­rinti elosztás elvéből következően —, hogy segítsék az embereket, a mun­kaerőt, a társadalmi szükségleteknek megfelelően elosztani. Л bérarányo­kat — bizonyos elvonatknzéssal — alapvetően két tényezőnek kell be­folyásolnia: a munkakör jellegének és a munkakör ellátási színvonalá­nak. Ha a két tényező közül bárme­lyik háttérbe szorul, abból problémák származnak. Ha a munkakör jellege nem szá­mottevő tényező a bérarányok kiala­kításában, akkor a hosszú tanulást igénylő, a nehéz és kedvezőtlen kö­rülmények között végzendő munka­körök elnéptelenednek. Abban az idő­ben. amikor a bányászatban vagy az efsz-ben dolgozók keresete nem volt elég magas az ipar egyéb területéhez viszonyítva, a bányászat és a szövet­kezetek krónikus munkaerőhiánnyal küszködtek. Nem kisebb zavarok származnak abból, ha a másik ténye­ző sikkad el, s a bérek nem kellő mértékben tükrözik azt a különbsé­get, amely az egyes emberek teljesít­ményében, munkaeredményében je­lentkezik. Ilyen körülmények között alakul ki az a nézet: nem érdemes jól, eredményesen dolgozni. A tehet­ségesebbek nem adják tudásuk leg­javát, a többiek pedig nem igyekez­nek a legjobbak színvonalára emel­kedni. Az ilyen értelemben torz bér­arányok, tehát viszonylag alacsony színvonalon nivellálják az eredmé­nyeket, a teljesítményeket. Az igazság kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy a bér, az anyagiak csak egyike a pályaválasztás és a munkakör jobb ellátását befolyásoló tényezőknek. A helyes elvek érvénye­sítése irányában hat a többi között, hogy az emberek igyekeznek elkerül­ni, hogy szakmájukban, munkakörük­ben megbukjanak. Ugyancsak a he­lyes irányba ösztönöz a siker és a megbecsülés vágya. Az átlagon felüli tehetségekre pedig különösen erősen hat — de az többé-kevésbé minden embernél megvan — az alkotás vá­gya, a szakma, a választolt pálya iránti vonzalom. Az ember és e munkakör „optimá­lis“ összehangolása, amelyre a szo­cializmusban van meg valójában a lehetőség, a vezetés színvonala eme­lésének, a gazdaság hatákonysága fo­kozásának egyik alapvető eszköze. M. T. Necsak a nyereségre törekedjünk A Fogyastási Szövetkezetek Szlová­kiai Szövetségének tagjai a Szlovák Nemzeti Felkelés, valamint hazánk­nak a Szovjetunió általi ielszabadítá­­sa 30. évfordulója tiszteletére sok­­millió korona értékű felajánlást tet­tek a termelési és beruházási tervek túlteljesítésére, valamint az önkölt­ség csökkentésére. Ezek szerint az ötéves tervből ere­dő feladatokat előbb teljesítik. Az eddigi eredmények arról tanúskod­nak, hogy a Vállalások reálisak, mert a fogyasztási szövetkezetek a múlt évben 1Ö1,5 százalékra teljesítették a kiskereskedelmi forgalom tervét, te­hát 240 millió korona értékű áruval mozgattak meg többet. Ezen a téren a legszebb eredmények a kelet-szlo­vákiai kerületben születtek. Idén a tervek szerint a múlt évhez képest 1 milliárd 60 millió koronával lesz több. Az élelmiszertermelés 6,3, az ipari árutermelés pedig 7,6 százalék­kal növekedik. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan igyek­szünk több és nagyobb választékú árut adni a fogyasztóknak. Ha azon­ban az adatokat közelebbről elemez­zük és figyelembe vesszük, a szük­séglet és a valóság alakulását, akkor távolról sem lehetünk megelégedve. A fogyasztó lépten-nyomon tapasz­talja, hogy az üzletekbe főleg a drá­gább árut igyekszenek előtérbe he­lyezni. Amin az üzletnek nincs nagy bevétele, annak értékesítésével nem szívesen foglalkoznak. Az utóbbi idő­ben megmutatkozik ez a vendéglátó­iparban is. A múltkor betértem a bra­­tislavai PRIOR melletti központi élel­miszerüzletbe, hogy szomjamat olt­sam. Az üzletvezető előzékenyen tes­sékelt a pulthoz és azt tanácsolta, hogy igyák popsit, vagy coca-colát. Megköszöntem a tanácsát, de szóda­vizet kértem. Ugyanis egy sajtóérte­kezleten azt hallottam, hogy mindkét üdítő italban túl sok a cukortartalom és ez nem kívánatos a szervezet szá­mára. Gondoltam, hogy csak Brati­slava szegény az olcsóbb és szomjat oltó üdítőitalokban, de nemsokára meggyőződtem róla, hogy vidéken is hasonló a helyzet. A palkovicovói (szapi) halászcsárdában a méregdrá­ga, de ennek ellenére vékonyka hal­szelet után szintén alkoholmentes italt akartam fogyasztani. Legnagyobb meglepetésemre a negédesen mosoly­gó pincérnő irőntkúsan közölte, hogy csak pepsijük és coca-colájuk van, esetleg tonikot ihatok. - Erre viszont rá van írva, hogy gyerekek és váran­dós asszonyok nem fogyaszthatják. Ebből arra következtettem, valószínű­leg a gyengébb szervezetű emberek­nek se majánlatos. Ismét szódát kér­tem. Persze ezzel az ebéd nem lett olcsóbb, mert a blokkon egész szám­oszlopok növekedtek és alaposan bele keltett nyúlnom az erszényembe. Csak két esetet hoztam fel annak igazolására, hogy Szlovákia szerte kevés az olcsó üdítőital. Egy Időben több olyan kis üzemről írtam, ame­lyek különböző szörpök felhasználá­sával kitűnő minőségű üdítőitalokat készítettek. Sajnos, időközben ezek egy részét megszüntették, arra hi- I vatkozva, hogy majd központilag old­juk meg az ellátást. Azonban a köz­ponti üzemek nagy része nyereség­­hajhászásra törekedve, főleg olyan italféléket készít, amelyek eladásával busás haszonhoz jut. A közétkeztetés színvonala sem megfelelő. Ez főleg egyrészt abbéi ered, hogy új éttermek, büffék épí­tésére 78 millió koronával keveseb­bet fordítottunk a tervezettnél. Pe­dig, mivel növekedik a foglalkozta­tottság, egyre többen vennék igénybe az Ilyen szolgáltatásokat is. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb köz­ségben és városban háttérbe szorul­nak az olyan önkiszolgáló éttermek, amelyekben olcsón és gyorsan lehet étkezni. Ezzel szemben egy kis dí­szítéssel, valamilyen történelmi név előkaparásával, felsőbb osztályba so­rolják az éttermet és a fogyasztó több pénzért gyengébb minőségű ételhez jut. Elgondolkoztató dolgok ezek akkor, amikor a fogyasztási szövetkezetek tagjai második kongresszusukra ké­szülnek. A résztvevők necsak arról beszéljenek, hogy hány ezer koroná­val teljesítik túl a terveket, hanem arról is, hogy mennyivel bővítették a különböző szolgáltatásokat. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata ugyanis azt sürgeti, hogy a lakosságnak mi­nél több és olcsóbb szolgáltatást nyújtsunk. Jelenleg sajnos az a hely­zet, hogy egyes üzemek és üzletek drágább áru eladásával igen számot­tevő nyereséget mutatnak ki, viszont a fogyasztók nem jutnak olyan áru­cikkhez, amilyenre szükségük volna. (balia)

Next

/
Thumbnails
Contents