Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-04 / 18. szám
lSW.Vméjiis 4. .SZABAD FÖLDMŰVES, Bármennyire Is örül a kezdő az első rajoknak, a gyakorlat bebizonyította, hogy a rajzás noha természetes folyamat, nem éppen gazdaságos. A rajzásra készülő család kijáró méhei már napokkal a raj kivonulása előtt tétlenkednek, s a rajzás után viszszamaradt, • felére csökkent nép ez új anya megtermékenyüléséig sem ér el érdemleges hordást.-■A rajzás lényege tulajdonképpen az anyaváltás. Ezért rajzanak Inkább az öreg anyás családok. Az anya a vártam, megtudnak-e pflrza-*, ni. Már három szép fiatal anyám vált herepetézövé, mert nem sikerült megpárM- nlok. Pedig az anyaváltásra készülő családok heréket Is nevelnek, csak valószínűleg Ilyen korán (március közepe) még nem repülnek ki a szabadba. Hiába hát a korai anyanevelés, ha a herék nem teszik meg a magukét. A rajzás meggátlásának legértelmetlenebb mődja a bölcsők kltörde|ése. Ezt, ha a család erősen rajzóhajlamú, hetenként kell ismételgetni, mert a méhek újra húzzák a bölcsöket. A rajzási hajlamot tehát nem szünteti meg, csak elodázza. Ráadásul, ha véletlenül a zsúfolt kereteken egyetlen bölcsőt nem vettünk észre, a család ezzel az egy bölcsővel is megrajzik és minden fáradozásunk kárba veszett. MI a teendő, ha a rajok mégis kijönnek?. Az első raj TUDNIVALÓK fejlődés tetőfokán 2000 — 3000 petét is rak naponta. Ez megviseli, s ha már nem fiatal, kimeríti. A nép egy részével tehát kivonul, hogy a fiatalabb erőnek, az új anyának adjon helyet. Magéval viszi azonban a család erejét, a gyüjtőméheket, ezért elmarad a mézhozam. Az anyaváltásnak neta okvetlenül a rajzás az egyedüli módja. Az anyaváltást némely család elvégzi maga, két-három szép bölcső húzásával, melyekből rendszerint igen szép és jő anyák kelnek. Ezt nevezzük csendes váltásnak, mert rajzás nélkül megy végbe. Ennek a folyamatnak a legnagyobb elő- I nye, hogy az öreg anya mindaddig jelen van és petézik, míg a fiatal meg nem párrendszerlnt akkor vonul ki, amikor a méhek az első bölcsőt befödik. A kivonulás majdnem kivétel nélkül verőfényes, páradús, esős éjszaka utáni napnak a délelőtti óráiban történik. Az első rajok nem szállnak messzire, mert az öreg anyákkal történik s azok nehézkesek, esetleg szárnyuk is hibás. Ezeknek a befogása nem nagyon nehéz. Általános tanácsot erre adni nem lehet, ha csak nem azt, hogy a rajbefogó kast permetezzük meg bőven mézes vízzel. A többi művelet mindig attól függ, milyen helyre szállt a raj. A siker a méhész leleményességén múlik. Ha a raj olyan helyen van, hogy nem tudjuk berázni, a mézzel kikent kast föléje A MÉHEK zott, sőt még azután Is és ilyenkor két anya is petézik egyszerre. A család fejlődésében tehát nincs leállás. Okos dolog az ilyen családok felesleges bölcsőit megmenteni és tar- - talékcsaládokban elhelyezni, mert ez a hajlam igen előnyös és öröklő, bár köze van hozzá a megfelelő méretű kaptárnak Is. Ugyanis a rajzást hajlam legfőbb előidézője az öreg anyán kívül a túlzsúfoltság, melyen a mézür Időbeni feltevésénél segíthetünk. A felső kíjárós kaptárak szellősebbek az alsónál, ami szintén célravezető. Hátrányos e tekintetben a fekvőkaptár. A méh természete lakásának felső részét elfoglalni. Oldalra vagy hátra küborítjuk s abba szívesen bevonul. Ha a rajt befogtuk, a kast szájával lefelé fordítva egy kiterített lepedőn, vagy papírzsákra borítjuk, oldalt alul kissé feltámasztjuk, hogy azon keresztül a méhek közlekedhessenek és a még fán lévő méhek a nyíláson bejuthassanak. Az így elhelyezett rajt védjük a forró naptól, ezért zöld gallyal árnyékoljuk be. Ha már a raj teljesen beszállt a kasba, az előre elkészített, kitakarított végleges helyére tesszük. Ha a rajt csupán mülépes keretekre tesszük, előfordul, hogy másnapra megszökik. Ezért ajánlatos a műlépes keretek közé a fészek közepébe egy kiépített friss flasításos keretet is adni. Ez a rajt leköti. Ha nincs jó RAIZASARÚL lönösen ha ráccsal van tőle elválasztva, csak akkor húzódik, ha már igen megszorult, addigra pedig a család hangulata már a rajzás felé hajlik. Akik fekvőkaptárral dolgoznak, sokat bosszankodnak emiatt. A felső mézűrből a méhészek már pergetnek, amikor a fekvőkaptárakban a rácson át a méhek csak vonakodva foglalnak teret. Addigra vagy vége a hordásnak, vagy a család megrajzik. Nem rajzik a család az Idei anyával, de azt nehezen lehet elérni, hogy a rajzás idejére a családokban már idei megpárzott anyák legyenek. A mostani rendkívüli és tartós meleg időjárás az öreg anyás családjaimat csendesváltásra késztette. Az igen szép bölcsőkből szépen fejlett anyák keltek. Kíváncsian hordás, ajánlatos a rajt erősen etetni. Érdemes, mert három hétig, azaz az első méhek kikeléséig, csak dolgozósejtet építenek még szabadon is. Ha ezt ki akarjuk használni, adjunk a rajnak csak műlép szalagokat néhány kereten. A műléppel megtakarítjuk a feletetett cukor árát. Ha mér áttér a heresejtek építésére, a kiépítetlen szalagos kereteket szedjük ki s más újabb rajoknak adjuk. Úgy etessünk tehát, hogy a raj három hét alatt építse ki fészkét. Ha ez nem történt meg, már csak egész műlépes kereteket adhatunk a rajnak. A rajt mindig annyi keretre helyezzük, amennyit el tud foglalni, és csak fokozatosan az építés ütemét figyelembe véve bővítsük újabb mülépes keretekkel, míg fészke nem lesz teljes. Nagy Júlia Röviden C:Lb-dSL. Г a sa!ymászatról A vadászatnak ennek a fajtájáról és kezdetéről álta. Iában keveset tudunk. Nem mondhatunk biztosat a ragadozó madarakkal történd vadászat eredetéről sem. Annyi azonban bizonyos, hogy a vadfogás eme rendkívül vonzó módja többezer évre vezethető vissza. Régi feljegyzésekből tudjuk, hogy Kína, India, de különösen Ázsia népei betanított ragadozómadarakkal vadásztak. A magyar- és csehországi idomított madarakkal való vadászatról több hiteles feljegyzés maradt fenn. Ezek szinte történelmi részei az akkori időknek. Hát igen, akkor az volt a divat. Ma meg kell értenünk a régi vadászkultűrát is. Magyarországon körülbelül százötvenesztendön keresztül szünetelt a solymászat. Komoly kezdeményezés valósult meg a gödöllői vadászhivatalban. Tíz betanítotott vándorsólymot vásároltak Indiából, ezeket a madarakat indiai solymászok idomították. Ez volt az alapja a solymásztelepnek. (Egy gödöllői solymészbemutatón én is résztvettem.) A vadászati világkiállítás (Budapest 1971) rendezvényének egyik gyöngye a „vadászmadár“ bemutató volt, — amit szintén megtekintettem. Csak sajnálni lehet, hogy ilyen vadászati világkiállítás nem minden évben lehet, mert a rendezvény nagyszabású válailkozásának sikere minden képzeletet felülmúlt. Ez a kiállítás sokáig emlékezetes marad, maradandó élménnyel mindenki számára, aki résztvett a jól megszervezett rendezvényeken. A képzettársítás következtében valahogy elkalandoztam a világkiállítás útvesztőiben, de ez nem csoda, az elmúlt három év még nem „radtrozódott“ ki emlékeimből. A lőpor feltalálásával kezdődött a tulajdonképpeni vadászfegyver története is. A történeti idők vadászfegyvereitől a mai kor nagy átütő erejű és tüzgyorsaságfi fegyvereit előállító ipar viszonylag rövid idő alatt sokat fejlődött. El a fejlődés hazai és külföldi viszonylatban nagy hatéssal volt — legalábbis én Így következtetek — magára a solymászatra is. Az első világháború után szerte Európában mind többen hódoltak a solymászatnak. Közben azonban kitört a második világháború, minek következtében jelentős visszaesés mutatkozott e szép sport életében. A ragadozómadarakkal foglalkozó ornitológusok Csahszlovékiában, — hasonlókép Magyarországon, felismerték a vadászmadarak gazdasági jelentőségét. Lengyelország ebben a tekintetben erősen elől jár. A második világháború utáni nekilendülés határozottan számottevő gyarapodást jelent e sportágnak a felvirágoztatásában. Erről tanúskodik a Brnoban megrendezett országos tröfeakiállítás 1985-ben, ahol 15 solymászó mutatta be madarait. Ezzel szemben Szlovákia nagyon lemaradt. Egyéni érdeklődés csak a zvolení Erdészeti és Faipari Főlsknla két hallgatója részéről volt. Ezek részt vettek az ausztriai versenyen le. Akadtak követőik is a Banská Štiavnica-I és más technikumok diákjaiból. Ez a hév azonban csak addig tartott, amíg kezükbe nem kapták az érettségi bizonyítványt. Ezután jött az igazi gyakorlati élet minden bajával. Megfeledkezünk héjáról, karecsényröl, karvalyról, vándorsólyomról, sarokba vágunk sapkát, béklyót és zsineget. Szóval a solymászás nem olyan egyszerű dolog. A madarat fel kell szerszámozni, jóllaktatni, meg kell tanítani a kézreszállásra, be kell gyakorolni a bőrsüveg hordására.' Tollbábú nélkül kézreszállni, röptetni és végül pedzeni. Annyi sok figurája van a solymászásnak, hogy lassan el is felejtem őket. Az egész művelethez nagyon erős bőrkesztyű dukál a aolymásznak, ha nem akarja, hogy karját leamputálják a vadászmadár nagy szereteta miatt, mert 6 szinte szeretetböl jő mélyen engedné karmait alsőkarunkba. Valamibe kapaszkodni csak kell, ez a regula. Nálunk az SZSZK-ban még nincs szervezve: ragadozómadár kísérleti telep, amelynek az lenne a feladata, hogy rendszeresen kutatná a ragadozömadár fészek-lelőhelyeit. De nemcsak ezt. Csak kevesen tudják, hol fészkelnek például a hollók, a feketególyák, a szirti sasok. Mennyi körülbelül a megnevezett madarak létszáma ez időszerint és milyen a prognózis a jövőt Illetőleg. Madártani szempontból a szint grafikonja lefelé mutat. Talán nem lenne érdektelen több figyelmet szentelni ennek a problémának is, mert úgy vélem, ebbéli tapasztalataimból — Szlovákia térképén sok a fehér folt. M. HABROVSKÝ, Zvolen Mesterségesen nevelt foglyok Három egymás utáni évben összesen 873 db 8—25 hetes fogolycstbét engedtek szabadon mésterséges keltetés után. Előzőleg valamenynyit a hátukon megjelölték, hogy későbbi sorsukat nyomon követhessék. Az akkllmatizálás nélkül szabadon engedett csibék 5-24-es csapatokba verődtek; a következő év tavaszára átlag 75 százalékuk elpusztult. A csapatok később egymással, sőt a vadon nevelődött csapatokkal is keveredtek. A mesterségesen neveltek 500—600 méterre távolodtak el a szabadonengedés helyétől és 88 Vo-uk 1 km-nél messzebb nem távolodott el. A párosodás során az esetek 65 Vo-ában a vadon nevelődött kakas a mesterségesen nevelt tojóval, 25 Vo-ban a mesterségesen nevelt kakas vadon nevelődött tojóval és 10 %-ában mesterségesen keltetett, illetve nevelt kakas ugyanilyen tojóval került össze. (mv) 15 Halbetegségek Az egysejtű paraziták közül Igen kevés látható szabad szemmel, azonban a mikroszkóplkus méretűek Is jellegzetes tüneteket Idézhetnek eló a halakon, melyekből egyes betegségekre tudunk következtetni. Nagymértékben fajspecifikusak és különféle szerveket támadnak meg a spórás egysejtűekhez tartozó Myxobolus és Henneguya fajok. Könnyen diagnosztizálhatók, mert rendszerint nagy, szemmel látható, ellipszis alakú cystákat képeznek. Tavaszszal és nyáron gyakoriak. Megtalálhatók a bór alatt az lrharétegben Is. Ilyenkor apró gócok, kiemelkedések észlelhetők a testfelületén. Gyakran találhatjuk süllő kopolytyújén a Henneguya cysták tömegét. Pontyfélék kopoltyúln viszont a különféle Myxobolus fajok által előidézett tömlók láthatók. Növényevő halaink közül a fehér busán ismeretes a viszonylag nagy cystákat létrehozó Myxobolus. A márnák izomzatában sokszor diónagyságú elgennyesedő gócokat Idéz eló a Myxobolus pfeifferi, mely a bőrön levő kldudorodásokról észlelhető. Az ilyen márnák húsa a nagyfokú elváltozás következtében fogyasztásra alkalmatlan. Egyes véglények' okozta bántalmak hatására á halak testfelületén termelődő nagy mennyiségű nyálka alapján a fátyolbetegség Ismerhető fel. A tulajdonképpeni fátyolbetegséget a Costla necatrix nevű ostoros véglény okozza. Hasonló tüneteket Idéznek elő a csillős fajok Is. Tünetek: Az élősködők kiváltotta izgató hatásra a halak nagymennyiségű nyűikét termelőiek, mely testüket és kopoltyúlemezeiket vastagon borítja, a hám tej szerűen átszíneződik, ellöködtk és a nyálkával keveredik. Az ellökődött hámréteg a nyalkával és az élősködők tömegével együttesen a testfelületen és a kopoltyúhám felett új hártyát képez, mely utóbbi következtében a fulladás jelel mutatkoznak. A halhús mosás után fogyasztható. A halak vérében élősködő rendszertanilag ostorosokhoz tartozó Trypanoplasma fajok idézik elő a halak álomkőrja néven Ismert megbetegedést. Súlyos megbetegedést Időz elő pontyfélékben a Trypanoplasma cyprlnl, de megtalálható más halfajokban Is. Tünetek: Nagyfokú vérszegénység jelel mutatkoznak, a bőr és a kopoltyúlemezek elhalványodnak, valamint erős lesoványodás és a szemgolyók beesettsóge jellemző. A fertőzést a halpiócák (Plscicola geometra) terjesztik, ezért ezek jelenléte Is gyakran észlelhető az álomkóros halakon. A halhús az erős senyvessóg miatt értékéből veszít, egyébként fogyasztásra alkalmas. Különböző halfajoknál nagyon veszélyes lehet в tavaszi vlzfelmelegedés esetén, valamint a nyáron Jelentkező Ichthyophthirlus multlfllllls körülcslllós egysejtű által előidézett danakór. E parazita, főként a nagy nyári melegben, 3 nap alatt kifejlődik és osztódás útján egyetlen élősködőből 250—1000 rajzó ütőd keletkezik. Megbetegít különböző halfajokat, így terjesztésében a „szeméthalak* is lényeges szerepet játszanak. Ponty és harcsaállományokban a testfelület minden hozzáférhető részén megtelepedhetnek. Tünetek: Az 1—1,5 mm átmérőjű, gömb alakú, fehér színű élősködők szabad szemmel könnyen észrevehetők a halak sötétebb színű testrészein: a fejen, a hát mentén és a vöröses színű kopoltyúlemezeken. (Mintha a hal finom darával lenne behintve.) A halak á víz felszínén bandákba verődnek. Ezáltal a fertőzés hatvényoződlk. Erős kopoltyűkárosodás következtében pipálnak, oldalukra fordulnak, majd fulledásos tüneteket mutatva elhullanak. Néhány esetben a' nagymennyiségű parazita miatt a hal undorkeltő, de egyébként fogyasztásra alkalmas. Sziklai Ferenc Halak jelölése folyékony nitrogénnel A halászatban az állandó és nem roncsoló felélés mindig nagy probléma volt. Nagy reményeket ébreszt a radioaktív és fluoreszkáló elemek bevezetése. Eteknek a módszereknek nagy jelentőségük van a halak asoportoe jelölésénél. Pillanatnyilag azonban a hozzáférhető szakirodalomban nem találhatók adatok a folyékony nitrogénnel való jelölósre, holott e módszer más állattenyésztést ágakban már bevezetésre került. Konrad Dabrowskl lengyel kutató kísérleteihez egynyaras pontyot, oompót és angolnát (50 cm) használt. Fontos, hogy a hal bóra, ahová a fal kerül, tökéletesen száraz legyen. A jelek a fémbe ágyazott számok, fafogantyúval. A számozások a kővetkező nagyságúak voltak: 1,2 X 0,8 cm és 0,2 cm vastagságú a pontyoknál és a compónál; 0,8 X 0,3 cm és 0,05 cm vastagságú az angolnáknál. Néhány perces hűtés után a számolót energikus mozdulattal 5 mp-ig rányomjuk a hal bórára. Használat után megvárjuk, amíg a számosé felmelegszik és megszárad. A jelölés után a halakat malachitzöldben fürdették meg. A jelölt halakat hat hónapon keresztül vizsgálták. Ez idő alatt a legtöbb jel jól olvasható volt. A jelölés helyén fehér heg keletkezett a pikkelyek és a bőr kifehéredése folytén. Ha az angolnfinél a jelölést az oldalán végezték, a heg fehér maradt, ha viszont a háton, akkor aránylag hamar elfeketedett ás eltűnt. A jelölés helyét halpenész nem lepte el, ha legalább kétszer megfürdették a halakat malachitsöldee oldatban. Egy hónap elteltóval a heg kifakult, Így nagyobb volt a kontraszt, és jobban leolvasható. Pontynál a háti rész a legmegfelelőbb a fagyasztásra (legsötétebb). Állíthatjuk, hogy tógazdasági körülmények között e módszer nagy segítséget nyűjt majd a szelekciós munkában. Ha az angolnánál hosszú időn keresztül megmaradna a jel, akkor nagy segítséget adna a vándorlás vizsgálatában. Hasonló kísérleteket végzett P. Wolny növényevő halakon és pontyokon. Csordás Sándor
