Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-04 / 18. szám

1974. május 4. „ SZABAD FÖLDMŰVES 11 mövénytermesztésünk jelenleg mintegy BB százalékba^ az állattenyésztést szolgálja. A termelésfejlesztés során ebben a tekintetben mezőgazdaságunkra nagy feladatok há­rulnak. A jövőben a takarmány termőterületet tovább kell bő­víteni. Minél fokozottabb és gazdaságosabb lesz a takarmány­­termesztés, annál sikeresebben teljesítheti állattenyésztésünk a ráháruló feladatokat. Alapjában véve az állattenyésztés nem több, hanem inkább lényegesen jobb minőségű takarmányokat igényel, főleg a termelő-energia és a jóminőségű fehérje­tartalom szempontjából. A következő években tovább növe­kedik a szemestakarmány szükséglet. Viszonyaink között a takarmányok termesztése az alábbiak szerint oldható meg: kooperáló gazdasagokban — úgy kellene megszervezni a ta­karmánytermesztést. hogy teljes mértékben biztosítsák a szá­rítóberendezés három műszakos üzemelését knratavasztól késő őszig. A kukoricatermesztő körzetben ezt a takarmányfajta okszerű megválasztásával az intenzív trágyázással és öntözés­sel, a betakarítás rugalmas megszervezésével, a zöldtakarmá­nyok fonnyasztásával, ideális felaprításával, valamint a kapás­takarmányok — főleg a takarmány cukorrépa — beiktatásával lehet jól megoldani. Azokon a területeken, ahol az öntözéses takarmánytermesz­­tésre tértek át a háromműszakos munkaharmonogramot az alábbiak szerint lehetne megoldani: 0 a gabonafélék hozamának az emelésével, elsősorban a nagyhozamü szovjet fajták használatával, valamint a vetés­­terület bővítésével; 0 a knkoricahozam további emelésével, főleg a termelés komplex gépesítésével; • a fűfajták termésének a növelésével, a rétek és a legelők betakarítási veszteségének a csökkentésével; 0 a takarmánytermoterületek bővítésével a legjobb fajták elterjesztésével, valamint a gabonafélék és a nagy fehérje­­tartalmú növények vetésterületének a bővítésével; 0 a kapások, de főleg a takarinánycukorrépa termesztésének a növelésével; Szárítási periódus Szárítás április III. dekádja—júni.us II. dek. június III. dekádja—július I. dek. július II. dekádja—szept. I. dek. szept. II. dekádja—szept. III. dek. zöldtakarmány zöldtakarmány, takar­mánygabona zöldtakarmány zöldkukorica, szemes­kukorica, zöldtakarmány október I. dekádja—okt. III. dek. szemeskukortca, takar.­mkorrépa, zöldtakarmány november I. dekádja—dec. II. dek.' tak.-cukorrépa, szemes­kukorica 0 a takarmánytermesztés komplex gépesítésével, mely alap­ját képezi a korszerű termelésnek, valamint a betakarítási és a raktározási veszteségek csökkentésével, s a közgazda­sági hatékonyság javításával. Az öntözött területeken túlsúlyban zöldtakarmányok ter­mesztésével kell számolni. A szárítóberendezések üzemelése április III. dekádjában történő megkezdésének az alapfelté­telét az őszi keverékek zöldtnmegének a feldolgozása bizto-Ipari termelési formák Az állattenyésztésben nagy szerep jut a szárítóberendezé­seknek. A meleglevegos szárítás fejlődése hazánkban 1964- ben kezdődött. Szükségessé vált a takarmánykeverékek gyár­tásához a herelisztek használata, jelenleg Csehszlovákiában 260 meleglevegos szárítóberendezés üzemel, ezekből Cseh­országban 180, Szlovákiában pedig 80. Az illetékesek azonban kidolgozták a szárítókapacitások további fejlesztési program­ját is, s ennek kapcsán 1972—75 között további 73 BS-6 típusú szárító kerül felépitésre. Az 1976—80-as években a BS-18 ás a BS-30-as típusú nagykapacitású takarraányszáritők még gyor­sabb ütemben épülnek, mint a korábban említettek. A követ­kező ötéves tervidőszakban összesen 251 szárítóberendezés felépítését tervezik. Az új irányvonal, mely további takarmány­szárító berendezések üzembehelyezését tűzi ki, nemcsak he­lyes, hanem nagyon fontos is. Ezt jól bizonyítja a takarmány­­mennyiség és tápanyagmennyiség egyes termesztett fajtáknál. Takarmány­Érték Súlyveszteség Veszteség összes fajta Kčs/ton. % Kčs % Kčs veszteség Széna 50 15 75 3,5 168 243 280 10 28 1,2 32 60 szilázs 150 30 45 3,5 51 90 Szénaliszt 940 5 47 — — 47 A grnulált takarmányok helyes használatával ötven százalék alá lehet csökkenteni a költségeket a tápok gyártásánál. A szárítókra jutó nagy beruházási költségek megkövetelik, hogy a berendezéseket egy-egy évben minél tovább kihasználjuk. Ezt természetesen csak a jó fajták meg­választásánál az intenzív trágyázással és a betakarítási idő­pont helyes kiválasztásával lehet elérni. Ha a szárítókat'ebből a szemszögből értékeljük, akkor azt láthatjuk, hogy nagy tartalékaink vannak. Két évvel ezelőtt a szárítók átlagosan 1460 órát dolgoztak, s az egy szárító­berendezésre jutó termelés mindössze 800 tonna szénaliszt volt! Ez természetesen a berendezések elégtelen kihasználá­sát bizonyítja. Tehát jelentékeny károk keletkeznek az állat­állomány számára annyira szükséges szénaliszt termelésben, a költséges berendezések rossz kihasználása miatt, ami jelen­tékeny módon emeli az egy üzemórára és egy mázsa széna­lisztre jutó költségeket. Az önköltség és a szárítók üzemelési órászáma közötti összefüggés grafikunja jól mutatja ennek a jelenségnek a hátrányát. Ezek szerint az önköltség a 4500 üzemóra számig erősen csökken. Ez azt jelenti, lingy minden szárítóberende­zéssel rendelkező mezőgazdasági üzemben — továbbá a velük Ä szárítóberendezések gazdaságosabb kihasználása öntözéses viszonyok között sitja. Az öntözött területeken főleg az őszi rozs zöld növény­zetének a szárítása jöhet számításba. Azokról a területekről, amelyekre 160—180 kg műtrágya mennyiséget adtak a talajra, április III. dekádjában 150—200 mázsa zöldtömeggel számol­hatnak hektáronként. Nitrogéntrágyázással a takarmány szá­raz anyaga eléri a 17 százalék nyarsfshérje mennyiségét. Tekintettel arra, hogy az őszi rozs feldolgozhatósági minő­sége gyorsan romlik, célszerű rozsból több fajtát vetni. Szárí­tásra nagyon megfelelőek az NDK-ból behozott Petka és Da­nae fajták és a kései tetraploid Pos fajta. Az április végi szárításra — a koratavaszi hektáronkénti 80—120 kg nitrogéntrágyázás ős öntözés után — nagyon meg­felelnek a telepített legelők termékei. A legkoraibb füvek közé tartozik az egyéves angolperje, az olaszperje és a cso­mós ebír. Külföldön ezekből egész sor változatot nemesítet­tek. Ilyen a korai, a félkorai, a kései és a nagyon kései vál­tozat. Az újabb szárítóberendezések — az öntözhető terüle­teken — növelik ezen fajták időszerűségét, jelenleg már ren­delkezésre áll az újonnan nemesített tetraploid olaszperje. Fokozott öntözéssel nagyon jól bevált a sokvirágú olaszperje Diiana fajtája is. öntözéses viszonyok között az első kaszálásból a szárítók részére április III. dekádjában számolhatunk. A szárítóberendezések munka-harmonogramjá­nek a kidolgozásánál ez öntözött szántóföldi legelők eseté­ben 200—250 mázsa zöldterméssel számolhatunk hektáron­ként, ebből 20 százalékos fehérjetartalmú szénalisztet készít­hetünk. A jelenleg termelt fűfajtákkal azonban lehetetlen a szárítók folyamatos üzemeltetése. Ezek ugyanis a legnagyobb hozamot a tenyészido első felében nyújtják, s a hozam e második időszakban erősen csökken. A szárítók részére öntözéses viszonyok között a fő nyers­anyagot a lucerna-, a -füves és a here-füves keverékek adják. Az évelő takarmányok szárítás szempontjából május II. de­­kádjától október II. dekádjáig jöhetnek számításba. Ezen ta­karmányok szárítását úgy kell megszerveznünk, hogy jó minő­séget (magas nyersfehérje, alacsony rost-tartalommal) nagy hektárhozamot érhessünk el két-három éven keresztül! Ez megköveteli az évelők évenkénti négyszeri kaszálását. Csupán a mélyrétegé, humuszban gazdag talajokon ajánlatos az öt­szöri kaszálás! A gyökérzet jó kifejlődése és a tápanyagok kedvező felgyülemlése érdekében az első évben csak a virágzás kezdetén ajánlatos a kaszálás elvég­zése. A későbbi években mór a bimbózás kezdeti időszakában haszálhatunk. A szárításra szánt lucerna negyedik, esetleg ötödik kaszálására — öntözéses viszonyok közt — október I. és II. dekádjában kerülhet sor. Kora tavasszal a fő-növény­ként vetett zab 150—180 kg N/ha trágyázás és öntözés mellett június közepére 300—350 mázsa jőrainőségű zöldtömeget nyújt szárításra hektáronként. Július elején — a lucerna második és a füvek harmadik kaszálása után — a szárító kapacitást a zöld árpa viaszérésű időszakában hasznosíthatjuk. Ezzel nagyon magas 500—550/kg energiaegységnyi takarmányt érhetünk el. Az őszi — szep­tember-november közti — időszakot a lucerna, a füveskeve­­rékek, a repce, a tarlókeverékek, valamint a zöldkukorica, a szemes kukorica és a cukorrépa szárítására ütemezhetjük be. Az ismertetett módon kiterjeszthetjük a szárítók évi üze­melési idejét 3500—4500 üzemórára! Az önköltség csökkenésének a lehetősége a szállítási távolság csökkentésével függ össze. A távolság 1 km-es csökkenésével minden tonna takarmány után 4 koro­na megtakarítást érhetünk el. Az NDK-ban végzett gazdasági elemzések alapján 6,5 km-es távolságig gazdaságosnak bizo­nyult a takarmányok szállítása. Erre természetesen a vetésnél kell figyelemmel lenni. A szárítás önköltségének a csökkenését döntő módon be­folyásolja az is, ha a zöldanyag nem frissen, hanem fonnyasz­­tott állapotba kerül a szárítóhoz. Ez a körülmény a szárító­­berendezések teljesítményét mintegy 150 százalékra emelheti a költségek 30 százalékos csökkenésével. A megtakarítás fő­képpen az energiaszükséglet csökkenéséből ered. Ez azonban komplex gépsorokat követel meg a betakarításhoz. A vázoltak valéraváltásához az öntözött területeken úgy­szólván semmilyen beruházás nem szükséges. Alkalmazásuk leginkább a céltudatos és a tervszerű termelés-szervezésen múlik. Hatásuk népgazdasági és üzemi szinten egyaránt je­lentős, ezért már ebben az évben szükséges eszerint csele­kednünk. MICHAL SANTA mérnök, az Öntözögazdasági Kutatóintézet dolgozója, Podunajské Biskupice A KGST VII. ülésének határozata alapján a Szovjetunió mel­lett tíz évvel ezelőtt Magyarország is megkezdte a csávázógé­pek gyártását. Ez időtől fogva déli szomszédaink 12 ezernél több nagy teljesítményű, univerzális csávázógépet produkáltak, s a hazai szükséglet kielégítése mellett a környező szocialista országokba is szállítottak ezekből a gépekből. Legtöbbet a Mobitox önfelszedős, magajáró, univerzális csávázógépből gyár­tottak. A felvételen látható Mobitox típusú gép csávázási elve ma­gyar szabádalom, amely kiváló minőségű, biztonságos csává­zási tesz lehetővé. A gép önjáró- és felszedő berendezéssel van ellátva. A csávázást előrehaladás közben végzi, így a gabona garmadában tárolható. *• A gép nedves, nedvesített, poros *és kombinált csávázásra egyaránt' alkalmas. A gép adapter-rendszerrel is ellátható, mi­nek következtében nő a gép kihasználhatósága, viszont csök­ken az idényjellege. A külön kihordó csigával és átömlő toldat­tal ellátott gép gabonafélék rakodására, és szellőztető átfor­gatására is alkalmazható. A Mobitox csávázógéppel óránként 2—15 tonna szemes ke­zelhető. Tizenöt tonnás óránkénti teljesítmény esetén 2—25 liter porozó szer adagolható egy tonna magra. A KGST tagállamokban és más országokban is egyre nagyobb’ ft Mobitox iránti érdeklődés. Kép és szöveg: —Kg— i

Next

/
Thumbnails
Contents