Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-04 / 18. szám

to

SZABAD FÖLDMŰVES

1974. május 4.

MIHAIL ZOSCSENKO:

Nem tudom, hogy van ez: némely ember nem tudja, hogyan kell pihenni.

Az ilyenek lehangoltan töltik egész szabadságukat, nyugtalankodnak: nehogy a dajka, míg 6k odavannak, leejtse a kisgyereket a karjáról. Mások, fürdőhelyre érkezve, két hétig úgy jönnek-mennek, mint a háborodottak: képtelenek megszokni a másféle tájat, vagy, teszem azt, a közös szállást.

Vannak, akik egyáltalán nem tudnak meglenni dologtalanul. Amint munka nélkül maradnak, nyomban kicsúszik alóluk a talaj: fogynak, köhögnek, pesszimista hangulatba esnek.

Némelyek attól riadóinak: mi lesz, ha földrengés támad.

Megint mások tele vannak balsejtelemmel, hogy szabadságuk idején valaki kifúrja őket állásukból.

Nem mondom, az utóbbiakat még meg lehet érteni, amennyiben ez csakugyan előfordul. Egyik-másik ember évekig ül a helyén, és nem történik vele semmi. De mint szabadságra utaznak, okvetlenül megesik velük valami ilyesmi.

Emiatt sokan nem szeretnek elmozdulni a helyükről, szívesebben pihennek odahaza.

De nemcsak ezekről a kategóriákról van szó. Ha jobban körülnézünk, azt látjuk, hogy az emberek többsége nem ért a pihenéshez.

Nemrég alkalmunk nyílt a feketetengeri partvidékre utazni.

Szevasztopolból autóbuszon indultunk faltába.

Az út, mint tudjuk, kivételes szépségű. Némelyik újonc csupa áh meg óh, amikor először utazik arra. Valóban, ilyen festői körös-körül minden. Lenn a Fekete-tenger. Balról a hegyek. Délszaki nap süt le a sötétkék égről. A természet részben vad, de ugyanakkor olyan, hogy azt a vágyat kelti bennünk: bár mindig itt élhetnénk.

No, szóval, halad az autóbusz ezen a festői úton. Egyszeresük — durrdefektI

Kezdődött erre az aj meg a jaj. Az utasok leszálltak, káromkodtak, vonítottak szidták a sofőrt, mért Indult útnak ilyen nyavalyás gumival.

Különösen egy madám esett kétségbe. Iszonyú patáliát csapott a sofőrrel.

Stpákolva támadt rá:

— Föl fogom, aszongya, jelenteni! Ml pihenni megyünk. Es nekünk minden óra drága. Maga meg itt csak úgy

várakoztat bennünket. Maga, aszongya, biztosan ellssza az új gumit, minket meg a régi gumival szállít. Még szép, hogy a szakadékba nem zuhantott bennünket a vacak gumijával. Az volna még nekem a szép kis üdülés!

Azt mondja erre a sofőr:

— Tudja mit: kopjon le rólamI Különben rosszul javítom meg a gumit, aztán megint lerohadunk. Ha pedig éppen tudni akarja, a gumi elég jó állapotban volt, amikor elindultunk. De annyi cókmókot meg málhát hoztak a kocsiba, hogy attól még a vadonatúj gumit is szétenné a fene ... Menjen arrább, ne fogja el a világosságot!

A madám egészen kikelt magából ezekre a szavakra. Még a szava ts elakadt. De akkor más utasok morális támogatást nyújtottak neki, és yelkezdték kárpálnt a sofőrt.

Egyszeresük megszólalt egy meglehetősen testes utas:

— Hallják, elnézem itt maaukat, és mint százszázalékos szovjet államoolaár, szívemből szenvedek mindnyáluk helyett. Kiváltképpen ez a slpákoló személy késztet csodálkozásra.

A madám rögtön össze akarta vele rúgni a patkót, de a testes utas azt mondta neki:

— Ide figyeljen, madám. Maga most pihenni megy. Es ha föl értettem, fel akarta újítani az idegeit és fölszedni egypár kilót. Hát kezdje a pihenést! Itt most, hogy úgy mondjam, kényszerleszállás történt. Használia ki az alkalmat. Körülöttünk csodálatos szépség. Természet. Nézzen csak oda: mintha róka szaladt volna ott a he-, gyen. De tegyük fel akár, hogy nem róka, hanem kutya *- akkor ts érdekes. Sétáljon el. egészségügyi okból, addig a heguig. Váljon meg egy időre a társasáatól, mivel, mint látnivaló, nincs rendben az idegrendszere, és majdnem hoay ráveti magát az emberekre. Rendkívül hasznára válna a séta. De ehelyett mit látunk? Mpga már bocsánat, üvöltöz, rontja a becses vérét, s emiatt biztosan le ts adott már egy kilót amúgy ts siralmas súlyából.

Azt mondja a sofőr:

— ö egy kilót, én meg az 0 kilója miatt hármat. Adja össze.

A testes utas így folytatja:

— Vagy elnézem a többi utast. Mindenki óbéoat, sopánkodik: minek veszteglünk? Ogy sietnek, mintha a házuk égne. Pedig vannak közöttük látnivalóan tüdőbetegek, ideggyengék, vagy olyanok, akik műtéten estek át. Valamennyiüknek hasznára válnék heverészni egy kicsit a nap gyógyító sugaraiban, járni-kelni virágot szedni, vagy csak ülni egy kövön, és gyönyörködni a szűzi természetben ... Nézzenek meg engem. Hát veszekszem én a sofőrrel, vagy mérgelődöm, amiért kidurrant a gumi? Ellenkezőleg, inkább felvidultam. Es nagyon örülök, hogy еду-két órát eltársaloghatok a természettel. Így értelmezem én a pihenést. És így kell értelmeznie mindenkinek.

A madámnak csak úgy tüzelt az arca, látszott rajta, hogy szeretné összerúgni a patkót ezzel a jólelkü, testes utassal. De belátva, hogy értelmes dolgot mondott, félresétált és elkezdte szedni a pitypangot, hogy ha majd megérkezik, az éjjeliszekrényére tegye.

A többi utas is otthagyta a sofőrt. Többen a hegy felé indultak. Mások leültek az út szélére, és gyönyörködni kezdtek a kilátásban. Egy kisasszony meg nekifogott levelet írni.

Es már béke és csend uralkodott köröskörül.

Odamentem ahhoz a testes utashoz, és így szóltam hozzá:

— Hadd szorítsam meg a kezét. Valamennyiünk fölé fejjel magaslik bölcsességével. Maga, mondom, filozófus módjára közelíti meg a pihenés kérdését. Es én, mondom, örülök, hogy közelebbről megismerkedhettem magával.

Kellemes csevegésbe kezdtünk, s én, hogy még jobban összebarátkozzunk, megkérdeztem tőle, hová megy pihenni.

Azt felelte:

— En nem pihenni megyek. Itt dolgozom a partvidéken. Es ebben a hőségben, képzelje csak el, valami bizottságban veszek részt, visszleszámítolás, miegymás, hogy az ördög vinné el!

Azt mondtam rá:

— Hát akkor azért nem siet!

Nevetett egy kicsit, és így felelt:

— Sietnt sietek, de mivel itt kényszerleszállás történt, mtért ne üldögéljek a természet lágy ölén? Azok ott várnak engem. Deliát, ha defektet kaptunk...

— Hát akkor azért agitál a pihenés mellett, és terjeszti filozófiáját ebben a kis körben!

Erre azt mondja:

— Nem, szívből agitáltam, mivel őszintén megvallva, megörültem ennek az esetnek. Mert amint megérkezem, mindjárt rázendítenek a számokra, összegekre, kiadásokra — lehervad tőlük a lelkem. De itt — ez az isteni szépség, ez a délszaki szimfónia ...

A sofőr ebben a pillanatban végzett a szereléssel és dudált. Az utasok az autóbuszhoz nyargaltak, és hamarosan megérkeztünk faltába, a Krímnek ebbe a gyöngyszemébe.

Az elmúlt évtizedekben szovjet művészegyüttesek egész sora látogatott el hazánkba. KUztük katonaegyüttesek is számos esetben léptek fel az ország nagyobb városaiban.

jl VLADIMIR RE1SEL: ]t

I TEÉRTED I

(> Mint fiatal asszony, kinek ajakára , •

i > szállott a szerelem, kis falum úgy szunnyad. ,1

Tele van a lég széna Illatával,

i1 gyermekeknek álmát öleli a dunyha. ('

i' Falum mélyen alszik, álma zavartalan. (

( Elszánt nép őrzi a nyugalmát, csendjét. <

i, J6 és rossz napjai, — belőlük annyi van — ((

áratások láza: el nem múló emlék.

(i S bár a harangtáblán az őr elbóbiskol, 1 >

(i s így őrzőangyalunk szemel máshol járnak, S

I nem kell mégsem félnünk, aludhatunk bizton. I

i Vége van a hétnek. Holnap már vasárnap. i

, t Hogy a falvainknak békés legyen álma, (>

{1 küzdött és vérezett a szovjet hadsereg.

i1 És sokan talán azért mentek a halálba, , *

i1 hogy elolvashassátok most a versemet. (1

11 1 Hogy mosolygó arccal ejthessünk vidám szót, i

i amellyel köszöntjük minden év tavaszát, i

< estek el a hősök, mint érett kalászok, (

1, oltották ki értünk éltüknek parazsát. <,

' i És még ma Is minden pillanatban 1,

11 távoli testvérek halnak, hogy békén élj, 1>

' i mindenütt hogy béke legyen szakadatlan, 1>

'» ne kelljen véreznünk mások érdekéért. J \

Az elmúlt hét végén jelentős bel” politikai eseményre került sor. Bratislavában, a Szlovák Filharmónia hangversenytermében ünnepelte 25. évfordulóját a Csehszlováklat Magyar Dolgozók Kulturális Szervezete — a CSEMADOK. Az ünnepi beszédet Lőrinci Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke tartotta.

Beszéde bevezető részében felelevenítette a jogfosztottság Időszakát, majd szőlt a kultúregyesület megalakításának körülményeiről. Ezerktlencszáznegyvenkilencben a szövetségnek mindössze 63 helyi szervezete és 3800 tagja volt. Napjainkban a taglétszám meghaladja a 62 ezret; a tagok 521 szervezetben fejtenek ki sokoldalú tevékenységet.

Lőrlncz elvtárs a történelmi múltat elemezve kijelentette: „őseink elkövetett hibáit nem kendőzzük el, de a felelősséget sem vállalhatjuk érte, hiszen az elnyomó volt uralkodó osztálytól szocialista társadalmi rendszerünk elhatárolta magát, elítélte kizsákmányoló, elnemzetlenító politikáját. A volt uralkodó osztály elhibázott, népellenes politikáját leleplezni

Lőrincx Gyula, a CSEMADOK Központi Bizottságának elnök« о beszámolót tartja a jubileumi év lord uhui

mindkét részről kötelességünk, okulásul, hogy ne tévedjünk az ő útjukra, mert az csak nemzeteink pusztulásé* hoz veztene. Viszont meg kell ismernünk közös haladó hagyományainkat Is, hiszen erre épül békés együttélénlncs ellentétben a proletár- nemzetköziség eszméivel. Ellenkezőleg, gazdagítja, teljessé teszi az internacionalizmust. A proletár nemzetköziséget nem szabad a talajtalan, a gyökértelen kozmopolttizmussal összetéveszteA proletár-nemzetköziség 2Й!

sünk. Közős harcaink eredménye a mai magas színvonalú gazdasági, politikai és kulturális életünk.“

A CSEMADOK országos elnöke foglalkozott a népművelésben és népművészeti tevékenységben elért eredményekkel, majd ünnepi beszédét a következő gondolatokkal fejezte be: „Megalakulásunknál a proletár Internacionalizmus elvét hirdettük meg, mely egymás megismerését, megbecsülését jelenti. Az alakúié közgyűlésen nemzeti kultúránk hagyományainak ápolását is célul tűztük ki. Szeretném újra leszögezni, hogy a nemzeti kultúra, a nemzeti tudat

ni. Tények, adatok bizonyítják, hogy megalakulásunk óta igyekeztünk becsületesen teljesíteni az alakuló közgyűlésen tett fogadalmunkat.“

A párt- és állami szervek nevében Miroslav Válek, az SZLKP KB elnökségi tagja, az SZSZK művelődésügyi minisztere köszöntötte a jubiláló CSEMADOK-ot és kiemelte, hogy erre akkor kerül sor, amikor népünk — tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásra — legújabbkorl történelmünk egyik legjelentősebb eseményének, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának a méltó megünneplésére készül. .4

A „veteránok' az ünnepi küzgyülésen

Zsila József, az elmúlt évtizedekben kiválóan irányította a CSEMADOK rozüavai (rozsnyói) járási Bizottságának munkáját

►

Az ünnepség keretében Válek elvtárs A Művelődésügy Érdemes Dolgozója kitüntetést adományozta Varga Bélának, Varga Jánosnak, Rados Pálnak, Schultz György mérnöknek, Major Ágostonnak, Őszi Lászlónénak, Pintér Ferencnek és Fél Miklósnak. A Művelődésügy Példás Dolgozója kitüntetést Ozsvald Árpád és Csák István kapták.

A kitüntetések átadása után felolvasták az SZLKP KB Titkárságának és Peter Colotkának, az SZSZK miniszterelnökének üdvözlőlevelét.

Ezt követően jubileumi emlékérmet adományoztak a párt- és állami szervek vezető képviselőinek, számos tő megszervezetnek, Intézménynek, vala mint a legaktívabb CSEMADOK-alapíté tagoknak, kiváló kulturális dolgozóknak és egyes helyi csoportoknak.

Kép és szöveg: -tt-Csák István, a CSEMADOK Luöenecl (losonci) járás) Bizottságának titkára megérdemelten kapta a Művelődésügyi Minisztérium kitüntetését.

Mezei Sándor már megette a kenyere javát, de amikor a szövetkezet éléről nyugdíjba került, nem tétlenkedett, henem olyan táncegyüttest szervezett, amely nemcsak hazai körökben, hanem külföldön is öregbítette a csehszlovákiai magyar kultúra hírnevét.

V