Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-12 / 2. szám
Emelkedő életszínvonalunkkal és biológiai alapokra helyezett táplálkozásunkkal szoros összefüggésbe került a zsiradékban szegény, könnyen emészthető baromfihús fogyasztása. Az utóbbi években egyre több nagyüzemi gazdaság rendezkedik be pecsenyekacsa nevelésére, mert kevés befektetés szükséges hozzá és vállalkozásunk rövid idő alatt jövedelemszerzést biztosit.: Mivel a fogyasztóközönség is megkedvelte a pecsenyekacsa ízletes, porhanyós húsát, és a baromfifeldolgozó ipar számára is új termelési ágazat kibontakozását jelentette, így onnan is komoly segítség érkezett a széleskörű népszerűsítéshez. A víziszárnyasok hízott árujának feldolgozásához kialakított pályát a múltban csak az őszi és téleleji időszakban szezonálisan lehetett üzemeltetni. A pecsenyekacsa megjelenésével, ennek szinte folyamatos használatára nyílott alkalom, ami magával hozta, hogy az ipari üzem éves feldolgozási tevékenységét ezzel két-háromszorosára tudja növelni. A kacsanevelést terhelő egyik legnagyobb kiadás, a naposállatok beszerzéséből származik, amit azzal lehet még mérsékelni, hogy a tenyésztojások termelékenysége és vitalitása tovább javul, amitől várható majd a 80 százalék feletti kelési eredmény állandósulása. Céltudatos tenyésztőmunkával még fokozható az egy tojótól várható tojáshozam mennyisége is, ami a törzsállomány tartásából az egy tenyésztojás termelésére vetített költségtényezők kedvezőbb alakulását hozhatja. Amennyiben a nagyüzemi gazdasághoz nagyobb víziterület is tartozik (halastó, folyami zátony, átfolyó patak] úgy feltétlenül érdemes folyamatos üzemeltetéssel pecsenyekacsa nevelésével foglalkozni. Az pedig, hogy a kacsaneveléshez szükséges szaporítóanyag minden esetben az összeállított nevelési programtervezet betartásával idejében és kellő mennyiségben biztosított legyen, legolcsóbban saját törzsállomány tartásával és a tenyésztojások keltetésével oldható meg. Céltudatos tenyésztőmunkával és az állategészségügyi óvintézkedések megtételével számottevő költségmegtakarítás érhető így el, s a vállalkozásból lényegesen nagyobb jövedelem származik. Lényeges tényezőnek tekinthető a szaporítandó fajta megválasztása. Az elmúlt években a nagyobb testű pekingi fajta terjedt el, mivel 110—130 db-os tojáshozamával biztosította a szaporaságot, továbbá félintenzív tartási viszonyok között 10—12 nappal csökkent a felnevelés ideje s 250— 400 grammal javult a pecsenyekacsák egyedi átlagsúlya. Ojabb minőségjavulást hozott a pekingi tojókhoz beosztott ayesbury gácsérokkal végzett keresztezés. Nemcsak hogy gyorsabb és jobb növekedési késszéggel nevelhetők az utódok, hanem a kedvezőbb takarmányértékesüléssel csökken az előállítás költsége. A keresztezésből nyert tenyésztojások jobban kelnek, s a kacsák elhullási vesztesége 2—3 százalékkal kisebb, mjnt a tisztavérben tenyésztett pekingi kacsák esetében. Az élenjáró kacsatenyésztő országokban (Dánia, Anglia, Amerikai Egyesült Államok) a hibridtenyésztéssel nyert végtermék 7—8 hetes korban 3,00—3,20 kg-os átlagsúlyt ér '■J/f9 A kacsa-törzsállomány el s a takarmányhasznosulás is igen kedvezően alakul. Az értékmérő tulajdonságok alakulását ma már a kacsa esetében is más szemszögből kell vizsgálnunk. Legfontosabb követelmény a hústermelőképesség maximumra történő fokozása, amihez szorosan párosul a tenyésztojáshozam számszerinti tovúbbemelkedése és keltethetőségének kedvezőbb alakulása. Lényeges, hogy a betegségekkel szembeni ellenállóképesség terén is jelentkezzen eredményjavulás. Az utóbbi évtizedben komoly erőfeszítéseket tettünk a növendékkori testsúlynövekedés érdekében, elsősorban a mell- és combizomzat jó húsformáinak nyerése tekintetében. A fiatalkori gyors növekedési készség kihasználásával jelentős mennyiségű takarmánymegtakarítás is jelentkezik. Ebben nagy segítséget adott a táptakarmánygyártás gyorsütemű fejlődése, ami az előbbrelépést sokban támogatta. A változatos összetételű, fehérjében gazdag, vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészített takarmánykeverék etetésével jelentős mértékben javul a takarmányhasznosulás és sikeresen ki lehet használni az állatok fiatalkori gyors növekedési képességét. Nincs még egy háziállatunk, amelyiknek olyan kedvező növekedési készsége volna, mint a kacsának. A nevelésre beállított 50—60 grammos naposállat 48—54 napos koráig 2,40— 3,00 kg-ra gyarapodik. E téren még további eredményjavulásokra számíthatunk, amit a céltudatos tenyésztőmunkától és a még korszerűbb tartási- és takarmányozási technológiától remélhetünk. Jó tudni, hogy az expresszhizlalással nevelt kacsák fejlődésük első 3—4 hetében hasznosítják legkedvezőbben a feletetett keveréktakarmányt. Ugyanakkor a 7. hét betöltése után már romlik az állatok takarmányértékesülése, ami elsődlegesen a vedléssel és az új tollazat kialakításával magyarázható! A Csallóközben lévő Michal na Ostrove-i (Mihályfai] Efsz tenyésztőtelepén 1971-ben az előző év május 20-án és 27-én kelt pekingi kacsákból 1500 db-os tojóállományt alakítottak, melyhez 1:8 ivararányban osztottuk be az Ivanka pri Dunaji-i (Pozsonyivánkai) Kisállattenyésztési Kutatóintézettől származó — egy hónappal idősebb — tenyészgácsérokat. A tenyészállatok szálláshelye egy nagy vízfelületű kavicsbánya mellett épült, így a kacsák a nap legnagyobb részét vízen tölthették. A gondosan végrehajtott előkészítő takarmányozással, továbbá az istállók kora hajnali világításával a várt tojáshozam sem maradt el. Az 1971. évi tél viszonylag nem volt kemény s nagy hőmérsékleti ingadozások sem voltak, így a folyamatos és állandóan emelkedő tojástermelést az időjárás alakulása is segítette. A nyári nagy hőség miatt nem szenvedtek a tenyészállatok sokat, ami észlelhető volt a tenyésztojások 92—95 százalékos termékenységében. A tenyésztőjóktól nyert átlagos tojáshozam havi alakulása az alábbi volt: Pekingi kacsák a Michal na Ostrove-i (Miháyfai) Efsz-ben. —к — A kacsatenyésztés gazdaságosságában nagyon fontos tényező a tojástermelés időbeni és menyiségi alakulása. Ezen belül természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a megtermelt tojások termékenysége és kelthetősége milyen, mert a magasabb termelési költséggel nyert szaporítóanyag hasznosulása csak a jó kelési eredménnyel ellensúlyozható. Mivel szoros összefüggés van a tenyészanyagnak szánt kacsák kelési ideje, valamint az ivarérettség kifejlődéséig eltelt napok között, gyakorlati tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a május-júniusban kelt tojóktól remélhetünk január—februártól folyamatos tojásterm.elést, A 180—200 napos fejlődési idő alatt tojószervük tökéletesen kialakul s a kívánt kondícióval bíró állatok tojásrakásukat időben megkezdik. Tíz-tizenöt „jércetojás“ megtojása után a keltetésre legalkalmasabb 65—90 grammos tojások folyamatos termelésére számíthatunk. Július—augusztusban kelt kacsák igen intenzív takarmányozási és tartási körülmények esetében ugyan 140—170 napos korra ivaréretté válnak, azonban tojástermelésük mennyiségében és átlagsúlyában messze elmarad a május—június hóban kelt társaik hozama mögött. januárban 5 db februárban 14 db márciusban 22 db áprilisban 24 db májusban 21 db júniusban 20 db júliusban 14 db augusztusban 5 db összesen: 125 db Állategészségügyi okokból (kolera veszélye miatt) egyes tenyésztő telepeken évről évre új törzsállományt állítanak be. Gazdaságossági számítások igazolják, hogy érdemesebb még egy évig a tenyésztojókat meghagyni, mert a második termelési évben keltetésre kerülő tojások jobb eredménynyel kelnek és a kiskacsák nagyobb életképességgel rendelkeznek. Költség megtakarítást jelent, ha egy minőségi szelekción átesett törzsállományt még egy évig termelésben hagynak, mintha egy fiatal tenyészállomány költséges felnevelését évről-évre.vállalják. Ahol két korosztályú tenyészállományt tartanak, — az esetleges koleraveszély kiküszöbölése érdekében — ajánlatos az egyes falkákat külön-külön istái lózni és más személyzettel gondoztatni. Legyen gondunk arra is, hogy az egyes korosztályhoz tartozó tenyész-6 a tenyésztojás termelésre részére 14—15 cm vályúhosszúság álljon rendelkezésre. Az etető oldalának felső szintje mindig az állatok hátmagassá gában legyen. Ahol nincs központi vízvezetékhálózat, beiktatott itatóvályú rendszer — amely esetében három cm szélességű állatonkénti helynormát kell betartani — négy darab 10 literes vödöritatóval, vagy köritatóval biztosítható 100 darab tenyészállat folyamatos ivóvíz ellátása. Az itatóedényeket az etetővályúk közeié ben, arányos távolságra helyezzük el. Tenyésztojást termelő tyúkféle részére különösen lényeges istálló felszerelési eszköz a tojófészek, amiből legalább öt tojó részére számítsunk egy-egy darab 30X30 cm-es férőhelyet. A tojófészekben félhomály, vagy sötétség legyen, hogy a behúzódó állatok nyugodtan tojhassanak. A kigurulós tojófészek lejtős betéttel készül s a megtojt tojás a fészekből a gyűjtőhelyre gurul. Ezzel az esetleges szennyeződés vagy tojástörés a minimálisra csökkenthető. Az egyszerű tojófészkeket puha szénával, szalmával, vagy fagyapottal béleljük ki, ahonnan a délelőtti órákban gyakran gyűjtsük össze a tojásokat. Ügy szerkesszük a tojófészkeket, hogy azok éjszakára zárhatók legyenek. Így kiküszöbölhető, hogy a fészkekbe vedlő és kotló tyúkok telepedjenek! és abba trágyázzanak. A tojóház világítása során, annak figyelembevételével kell a világítási programot összeállítani, hogy a tenyészállatok a] ablaknélküli, vagy b) ablakos épületben vannak-e elhelyezve. aj Ablaknélküli istállóban tartott tenyészállatoknál a napi 14 órás világítási időt addig kell tartani, míg tojástermelésükkel elérik a 65 százalékot. A termelési szint megtartása, illetve fokozása érdekében ajánlatos a világítási időt kéthetenként további fél-fél órával növelni, míg a napi 18 órás megvilágítást el nem érjük. A terem megvilágítása akkor ideális. ha m2-ként 3,5 Watt fényerősség jut, bj Ablakos tojóházban elhelyezett állománynál is a világítás időtartama azonos az ablaknélküli éoületben elhelyezett állatokéval, azonban a reggeli világítást úgy kell beállítani, hogy napnyugtáig biztosítva legyen az állatok által igényelt világosság. Ha napközben is erősen felhős az égbolt, kiegészítő világításról kell gondoskodni. ■ 3. Tenyészállatok takarmányozása: A tenyésztojást termelő baromfi változatos összetételű, biológiailag teljes értékű fehérjéket tartalmazó, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel kiegészített táptakarmányt igényel. A keltetési idény előtt egy hónappal már meg kell kezdeni az állatok felkészítését, ügyelve, hogy kifogástalan kondícióban legyenek. Óvakodni kell az esetleges elzsírosodástól, mert annak hátránya a tojás nagyarányú terméketlenségében jelentkezik. Mivel a tojók tartós tojástermelésre vannak doppingolva, a változatos összetételű tápanyagtakarmány etetését kisérje A-, D-, B2-, B12-, vitamin folyamatos adagolása. A tenyészállatok vitamin feltültése hatásosabb, amennyiben kisebb dózisban és rövid időközönként hajtjuk végre. A tojás szilárd mészhéj képzéséhez szükséges kalciumon kívül a takarmánykeverék inérsékletü ivóvíz állandóan legyen az állatok előtt. A tojás béltartalmának túlnyomó része víz. Rendszertelen vízellátás tojástermelési kiesést, illetve apróbb tojás termelését okozza. Ez pedig a keltető tojás értékesítése szempontjából nem közömbös tényező. ■ 4. Állategészségügyi rendszabályok betartása: Tartózkodjunk attól, hogy a tenyészállatokat idegenek látogassák. Helyes módszer, ha az állatok kezelői munkahelyüket úgy foglalják el, hogy előtte az öltözőhelyiségben munkaruhát váltanak, lábbelit cserélnek és kezet mosnak. Az öltözőből a tojóházba lábfertőtlenítőbe lépve lehet csak bemenni. Gondosan figyelemmel kell kisérni az állatok viselkedését, takarmányfogyasztását. Amennyiben kéthárom napon keresztül a napi takarmányfelvétel 10 százalékkal visszaesik, kutatni kell az Fehér pliniut Jankech Róbert tenyészetéből (Trebatice, okres Trnava). —к— tartalmazzon — többek között — mangánt, és jódot is, mivel hiányuk a keltethetőségben súlyos zavarokat okozhat. Kifejlett tenyészállatok napi takarmányszükséglete 12—13 dkg granulált tojótáp. Kiegészítésképpen szemes takarmányok közül elsősorban a zab jöhet számításba, amit legfeljebb árpával lehet pótolni. Ebből egykét dkg-ot kell állatonként a délutáni órákban az istálló alomzatába széjjelszőrni, így a kapirgálással aktívabb mozgásra késztetjük tenyészállatainkat. A zúzógyomor munkájához szükséges 3—4 mm átmérőjű emészthetetlen kavics grittből hetenként ezer darab állat részére öt kilogrammot szórjunk ugyancsak az alom közé. Tizenkettö-Tizenöt C fok hő étvágytalanság okát. Ajánlatos a napi takarmány fogyasztásról és a tojástermelés alakulásáról feljegyzést vezetni. Ha beteggyanús állatot észlel a gondozó, az ilyent azonnal ki kell emelni egészséges társai közül s gyógyulásáig karanténozzuk. Elhullás esetén az elpusztult állatot vizsgálat céljából fóliazsákba csomagolva, haladéktalanul az állatorvoshoz kell küldeni. A- mennyiben az állomány vitalitása csökkenne vagy stressztényezőnek lenne kitéve, azonnal „vitamin-lökést“ kell az ivóvíz vagy a takarmány közvetítésével alkalmazni. Ha az állatokban külső vagy belső élősködők telepednek meg, a szükséges védekezést azonnal végre kell hajtani. A gondozó személyzetnek ilyen Irányban is rendszeres megfigyeléseket kell végeznie, mert a tojás keltethetőségére ezek a közvetett tényezők is károsan kihathatnak. Tenyészállományunk általános állategészségügyi védettségét jelentő pestis- és himlővakcinázást, életük 18. hetében már be kell fejezni, míg a teljes tífuszmentességet —• az esetleg megismétlődő vérvizsgálatokkal — a 24. hét végéig teljesíteni kell. Ha bármilyen állategészségügyi tömegbeavatkozásra kényszerülünk a tenyésztojás termelés időszakában, (kontroll vérvizsgálat, oltás), a legnagyobb óva- . tossággal az állatok minél kisebb zaklatásával gyors ütemben végezzük el. ■ 5. Tenyésztojás begyűjtése és raktározása: A helyes tojáskezeléssel is a jobb kelési eredmény ügyét szolgáljuk. Piszkos, fertőzött, lámpatörött, jégzsinór-szakadt tojásban nagy az embriópusztulás, s így növekszik a keltetés önköltsége. Törekedjünk a tiszta tojás termelésére, amit elősegít a gondosan rendbentartott tojófészek, a tojástermelés időszakában elvégzett gyakori tojás összegyűjtése. A tojófészkekből — esetleg az alomból — összeszedett tenyésztojást új vagy fertőtlenített tojástálcákre, illetve fémvödrökbe rakjuk, óva a töréstől. A szennyezett tojást ne keverjük a keltetés céljára alkalmasnak találtak közé. Ha kisebb trágyafoltot észlelünk a tojáshéjon, ezt óvatosan, dörzspapírral — a kutikularéteg megsértése nélkül — eltávolíthatjuk. Tenyésztojást mosni nem szabad. Mivel a tojás minőségének megóvásában a benne található széndioxidnak fontos szerepe van, szállításig lehetőleg 13—15 C fok hőmérsékletű raktárban tároljuk, mert a széndioxid a melegebb környezetben a tojásból gyorsan elillan. A helyiség szellőztetése állandó ventillációval történjen és a relatív páratartalom 60— 70 százalék legyen. Keltetés céljára csak a szabályos alakú, ép, síma és tisztahéjú 53—65 gramm súlyú tojás szállítható, ami tíz napnál nem lehet idősebb. A tojás alakjának jellemzésére a tojásindex használatos, ami az ép tojás hosszirányú és a legszélesebb ponton kereszt irányú mérete szerint alakul. A tenyésztojás formaindexe — grammsúlyától függően — 1,23—1,40 között ingadozhat. Ha a tojást elszállításig csúcsos végével lefelé tároljuk, külön forgatásáról nem kell gondoskodni. Minél frissebb a tenyésztojás, annál jobb kelési eredmény várhatő. Kerényi Ervin, agrármérnök
