Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-27 / 17. szám
Az utóbbi évek tapasztalatai a dinnye termesztésében A dinnye vetésterülete ha lassan is, de növekszik, ám távolról sem a szükséglethez és a lehetőségekhez mérten. Sajnos a termesztés nagyobb méretű elterjedését nagymértékben fékezi az egységes felvásárlási ár, s ez főleg a korai dinnye termesztésénél hátrányos. Mindennek ellenére bizonyos fejlődés mégis tapasztalható, egyre több azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a száma, amelyek nagyobb területen, 10—15 hektáron termesztenek dinnyét. Az alábbiakban szeretnénk összegezni az utóbbi évek tapasztalatait járásunkban a dinynyetermesztés terén. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy dinnyét is csak ott lehet sikeresen termeszteni, ahol nem ötletszerűen, kis kimaradt területen, hanem gondosan felkészülve és a termesztéshez szükséegs feltételeket biztosítva végzik a termesztést. Ahhoz, hogy a termesztés kisebb üzemben kifizetődő legyen legalább 5 hektáron, nagyobb üzemben pedig 10—20 hektáron kell termeszteni a dinnyét. Az eddigi nézeteket — hogy a dinnye igénytelen növény — pontatlannak kell tekintenünk. A dinnye is csak intenzív művelés, jó tápanyagellátás mellett képes bő termés nyújtására. Igaz, a dinnye kedveli a könnyebb, meleg talajokat, ugyanakkor * a bőséges tápanyagellátást nagyon meghálálja. Például az 1972-es évben a klučoveci (kulcsodi) szövetkezetben a dinnye alá 500 q/ha istállótrágyát és 12 q/ha műtrágyát adtak és rekord termést értek el. A betegségek nem hatalmasodtak el a dinnyén, mivel a növényvédelmet is mintaszerűen szervezték meg. A lapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a jó tápanyagelltás a dinnyénél is döntő a termésmennyiségre. A tápanyagellátásnak azonban nem szabad egyoldalúnak lennie — például csak nitrogénnel túltrágyázva — a többi tápanyagot a foszfort és a káliumot is a nitrogénhez kell irányítani. Általában az volt a nézet, hogy a dinnye szárazságtűrő növény és nem igényel öntözést. Azonban az elmúlt 1973-as év is azt mutatta, hogy a dinynye is'nagyon megérzi a száraz Ságot — különösen a sárgadinnye. A jövőben azokon a helyeken, ahol erre lehetőség van, száraz években számolnunk kell elsősorban a sárgadinnye öntözésével. A dinnye öntözési igénye eltérő a legtöbb kertészeti növénytől mivel a túlméretezett öntözéssel a dinnye minőségét nagyon le lehet rontani. Fóliás termesztésnél — ha száraz a tavasz — ajánlatos a fólia lerakása előtt a talajt jól beönteni (legalább 30—50 mm vízzel), de a kiültetés előtt legalább 7—10 nappal, hogy a fólia alatt a talajnak még legyen ideje jól átmelegedni. Közvetlenül a kiültetés utáni öntözés a legtöbb esetben többet árt mint használ, mivel fölöslegesen lehűti a talajt, ami nagyon hátráltatja a begyökerezést. A tenyészidő alatt valószínűleg még száraz évben is elég lesz az 1—2-szeri öntözés nagyobb adag vízzel (30—50 mm). De sem a közvetlen kiültetés után, sem pedig az érés előtt nem tanácsos az öntözés. A görögdinnye vízigénye kisebb mint a sárgadinnyéé. Itt kell megemlítenünk, hogy maga a fóliás talajtakarás nem old meg minden problémát a dinnyetermesztésnél, így a szárazság problémáját sem. Igaz, hogy a fólia jelentős mennyiségű vizet visszatart a talajban, de nem szabad elfelejteni, hogy a talajnak csak a fele van letakarva és ha a dinnye elhasználja a talaj vízkészletét, természetes, hogy a fóliás dinnye is szenved a szá„Oranzs“ sárgadinnye. razságlól. Az eddigi tapasztalatok szerint (hat év) mindig a fóliás dinnye adta a nagyobb termést — száraz években is. Többen felteszik a kérdést, hogy görög- vagy sárgadinnyét érdemesebb-e termeszteni. A legtöbb helyen az előző év eredménye alapján döntenek, így pl. az 1973-as év kedvezőtlenebb volt a sárgadinnye termesztésére, ezért az elkövetkező 1974-es évben a legtöbben csak görögdinnyét akarnak termeszteni. Ha közelebbről nézzük ezt a problémát, akkor a következőket állapíthatjuk meg: Hűvösebb, csapadékosabb évben jobban sikerül a sárgadinynye termesztése, mivel kisebb a melegigénye. Jobb a felvásárlási ára, ezért jó évben 5000—10 000 koronával «agyobb jövedelmet biztosít hektáronként, mint a görögdinnye. Ezzel szemben a sárgadinnyének kisebb a szárazságtűrése és nagyobb a munkaigénye (nagyobb a ha-kénti növényszám, többszöri a szedés). Ugyancsak több gond van vele a szállításnál, ami sokszor megoldhatatlan problémák elé állítja a termelőt. Mindent egybevetve az a nézetünk, hogy legmegfelelőbb ha a terület felén görög-, a másik felén pedig sárgadinnyét termelünk. Nagyon fontos tényező a dinnye termesztésénél még a kiültetési időpont helyes megválasztása. Általában a múltban az volt a nézet, hogy meg kell várni a májusi fagyok (fagyosszentek) elmúlását és csak azután ajánlatos kiültetni a dinynyét. Az elmúlt 23 év alatt Solaryban (Sósszigeten) május 5-ike után csak egy esetben mértünk komolyabb fagyot (1945. május 12-én —1,5 °C), négy esetben pedig —0 C°-ot, többnyire május 20-ika körül. Vagyis a 23 év alatt egy esetben fagyott volna el a dinnye, ha május 5-ike után kiültettük volna. Több éves tapasztalat azt mutatja, hogy a korai kiültetés a legtöbb esetben jelentősen nagyobb termést hoz és jobb minőségű. Ezért ajánlatos a dinynye kiültetését május elején megkezdeni és legkésőbb 20-ig az ültetést befejezni. Azonban ajánlatos megfelelő mennyiségű tartalékpalántáról is gondoskodni arra az esetre, ha a korán kiültetett palántát fagykár érné. Különösen a korai ültetésnél nagyon fontos, hogy a palánta erős, zömök, edzett legyen, amelynek a gyökérzete is fejlett, mert a fejletlen, gyenge gyökérzetű palánta nagyon megsínyli a kiültetést. Ha a klültetés előtt a táp-, vagy gyepkocka jól át van áztatva, akkor a kiültetéshez fölösleges az öntözés, mert csak lehűtenénk a talajt, ami hátráltatná a begyökerezést. Ha az ültetés előtt a fólia legalább 7—10 nappal előbb le van fektetve, alatta a talaj jól átnyirkosodik, a dinynyepalánták beöntözés nélkül is nagyon jól gyökereznek. A múlt években több helyen kipróbálták a dinnyét szabadföldbe vetve — palántanevelés nélkül. Az eddigi tapasztalatok alapján csak a sárgadinnye ajánlható szabadföldi vetésen. Több év átlagában kb. 7—10 nappal későbben kezdődik az érés a szabadföldi vetésnél és a termés rendszerint 10—20 °/o-kal kevesebb, mint a palántás termesztésnél. Igaz viszont, hogy jelentős anyag- és munkaerőmegtakarítással jár a palántás termesztéssel szemben. Mindazonáltal nem ajánljuk az egész területre, legfeljebb a terület egyharmadára, mert a palántáról termesztett dinnye biztosabb. Még néhány szót a növényvédelemmel kapcsolatos tapasztalatokról. A dinnyetermesztésnél a kedvezőtlen időjárás esetén a betegségek nagyban veszélyeztetik a termést. Minél kedvezőtlenebb az időjárás (esős, hűvös idő) annál nagyobb a veszély arra, hogy a betegségek tönkreteszik a termést. Ezért a gombabetegségek elleni védekezés (elsősorban antraknózis, lisztharmat) az egész tenyészidő alatt szükséges, nem szabad megvárni a betegségek megjelenését. Kedvezőtlen időjárás esetén hetente ajánlatos a permetezés. Antraknózis ellen a Perozin, Dithane 45, Morestan és Fundazol, a lisztharmat ellen Karathan és Fundazol ajánlható. A tenyészidő alatt szükséges, hogy az egyes védőszerek váltakozva legyenek alkalmazva, nehogy az egyes betegségek ellenállókká váljanak valamelyik szervvel szemben. Dinnyetermesztésünk fejlesztése még sok kívánnivalót hagy maga után. Jelenleg a lehetőségeink még távolról sincsenek kihasználva. A déli lekvésü területeken (Komárno, Nové Zámky, Dun. Streda, Levice, Galante, Bratislava) járásonként legalább 100—150 hektáron lehetne dinnyét termeszteni, Közép- és Kelet-íjzlovákiában (Lučenec, Trebišov, Michalovce) szintén lehetne 300—400 hektáron dinnyét termeszteni és ez már nagyjából fedezné a szükségletet, nem volnánk csaknem teljesen a behozatalra utalva. Azonban, hogy ez megvalósulhasson, szükséges a kedvezőbb felvásárlási ár bevezetése és a rugalmasabb felvásárlási módszer kialakítása. Ezek nélkül nehezen képzelhető el a dinynyetermesztés nagyobb arányú fellendülése. Rákóczi Lajos, Solary (Sóssziget) nér az utóbbi években ** több korszerű nagyüzemi gyümölcsöst létesítettünk, — amelyek búsásan megtérítik a beruházásokat — mégsem lehetünk elégedettek az eddigi eredményekkel. A távlati tervek szerint 1985-ig 32 500 hektár korszerű gyümölcsösünknek kell lennie, amelyből 350 ezer tonna vitamindús gyümölcsöt takaríthatunk be. Ha ez sikerül, akkor az egy lakosra jutó jelenlegi gyümölcsfogyasztást egy évi 40 kg-ról 70—80 kg-ra emelhetjük. Sajnos, jelenleg mindössze 11 026 hektár belterjes gyümölcsészelünk van. Ez bizony nagyon kevés és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kitűzött terveket teljesítsük. A gyümölcsfák telepítésének üteme több okból maradt hátra. Tehát elsősorban a főprobléniákat kell megoldani. Az egyre javuló tápanyag- és védószer ellátás, valamint a szakszerű gondozás következtében lényegében már a termelési problémákat megoldottuk. A korszerű gyümölcsösök kifizetődők a mezőgazdasági üzemek számára. Azonban elmegy a kedve a gyümölcstermeléstől a termelőknek az értékesítési problémák miatt. Sajnos, amíg az idényben Szlo vákia déli részein tönkremegy a gyümölcs, egy része, mert a felvásárló szervek nem akarják átvenni a termelőktől, addig az északi részekben gyümölcshiány van. Persze ezt mind el lehetne kerülni, ha komplex módon igyekeznénk megoldani a gyümölcstermesztés fejlesztését. A szakemberek szerint a csonthéjas gyümölcsök ideális területe 100—200 hektár között mozog, a bogyósoké pedig 50 hektár. Ilyen parcellákon már ki lehet hasznosítani az új technológia adta lehetőségeket. De újabban kiderült, hogy már ilyen nagy parcellák is kicsinek bizonyulnak. A leghelyesebb az lenne, ha körzetenként kooperációs gyümölcstermesztést hoznánk létre. A Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban már történt egy kísérlet — az Agrofrigor nemcsak a termeléshez ad szaktanácsokat, hanem a gyümölcs egy részét korszerű módszerekkel igyekszik csomagolni, tárolni és feldolgozni. Sajnos, ez még csak az első lépés, és eddig még nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket, mert raktáraiban nagyon kevés gyümölcsöt tárolnak, inkább helyet kapnak benne más élelmiszerfélék. A komáméi (ко maroini) járásban is kooperációs módon igyekszenek fejleszteni a gyümölcstermesztést, azonban eddig még nem született meg a végső döntés ebben az ügyben. Ahhoz tehát, hogy gyors ütemben növeljük a gyümölcsmennyiséget, komplex módon kell megoldanunk a problémákat. Ha a termelőknek nem lesznek értékelési, csomagolási, raktározási gondjaik, akkor szívesen fordítják majd pénzük egy részét gyümölcsösök telepítésére. Viszont ha a problémákat nem oldjuk meg egyetemesen, akkor továbbra is átmeneti pangásra számíthatunk. Jelenleg az eladott gyümölcs 70 százaléka kistermelőktől származik. Ez arra figyelmeztet, hogy az eddiginél jóval többet törődjünk a házkörüli gyümölcsösökkel. Az ültetóanyag beszerzése ma már nem túl nagy probléma, azonban szinte minden községben gondot okoznak a védelmi munkák. Egyrészt a kistermelők sajnálják a pénzt a drága permetezőgépek vásárlására, másrészt nem szívesen pepecselnek a különböző permetezöszerek előállításával. Jűnéhány községben, köztük Mužlán is a Kiskertészkedök Szövetségének helyi szervezete egy nagyobb teljesítményű permetezőgépet vett, amelyet bárki kikölcsönözhet és elvégezheti vele a permetezést. Még sokkal jobb megoldás lenne, ha a nemzeti bizottságok, vagy a Kiskerlészkedők Szövetségének alapszervezetei községenként egy emberre bíznák a permetezési munkák elvégzését, mert ilymódon gyakorlott, szakavatott ember jóminőségben végezhetné el ezt az igényes munkát. Sok-sok probléma megoldása függ még össze a gyümölcstermesztés fejlődésével, ezért próbáljuk meg ezeket közös erővel egységesen megoldani, hogy a jövőben az évi egy lakosra jutó gyümölcsfogyasztást 80—100 kilóra növelhessük. (balia) Gyümölcstermesztésünk A FEJLŐDÉS TÜKRÉBEN Az elkobzás oka a pulyka feldolgozásánál Az Egyesült Államokban a baromfit szigorú egészségügyi ellenőrzéssel dolgozzák fel. A földművelésügyi minisztérium havi jelentésében rendszeresen közli, hogy egy-egy hónapban milyen okból mennyi állatot koboztak el a feldolgozó láncon. Ezek az adatok rámutatnak a jelentősebb betegségek előfordulására és a kár mértékére, s az is megállapítható belőlük, hogy az elkobzások mikor milyen arányban adódnak a felnevelésből, illetve a feldolgozásból. Több éves statisztikai adatok átlagában azt állapították meg, hogy a pulykafeldolgozás kapcsán a „feldolgozási hiba“ okozta elkobzás aránya az összesnek körülbelül 10 %-a. Az összes elkobzás 1972-ben 2,09 millió baromfi volt, az évi feldolgozott mennyiségnek mintegy 2 °/o-a. Figyelembe véve a nagyon szigorú elbírálást, ez arányszámban nem túl magas, de a mennyiség tekintélyes, mert egy kisebb pulykatermelő állam egész évi termelése lehetne. Az elkobzás okai a következők (1972). Mintegy a fele „septicemia“. Ezt követi 29 %-os arányszámban a légzsákgyulladás. A synovitis az Ízületek gyulladása 9 °/o-os arányban szerepel. 6 % az olyan elkobzások száma, amelyek oka közvetlenül a feldolgozási műveletekhez kapcsolódik, és ezért az’ ellenőr az állatot „hullának“ minősíti. Az ilyen egyedek nem az elvéreztetés okából múltak ki a láncon, és természetesen nem véreztek el jól. A rossz vágás, a „túlbődítás“ lehet ennek leggyakoribb oka. Más — 6 %-on felüli — de ugyancsak a feldolgozásra visszavezethető tényezőket „helymegtakarítási“ okoknak jelölnek meg. A szállítási zsúfolás, a helyi tárolás stb. sorolható ide Az egyes elkobzási okok idényenként más arányban fordulnak elő. Más, kisebb arányúak előfordulása kiszámíthatatlanul szabálytalan. A „septicemia“ nagyobb problémának látszik a nyári hónapokban. A légzsákgyulladás a fiatalabb állatoknak tömegesebben az őszi-téli hónapokra jellemző betegsége. A synovitis 1972-ben jelentős (20—25 %-os) arányban a kora tavaszi hónapokban volt észlelhető, majd 5—7 %-ra süllyedt. 1973 első két hónapjában azonban az előző évihez hasonló magas szintet ért el. V. B. jy pulykanevelés sikere két tényezőn múlik. Az egyik: biztosíthatjuk-e a magas, 34—35 C fokú hőmérsékletet az almozott nevelőhelységben? A másik: időben elkezdik-e a táplálkozást, az ivást a kispulykák? Ez az utóbbi nem mindig szokott megtörténni. A kispulyka ugyanis élhetetlen, nem veti magát olyan mohón az első takarmányra, vízre, mint az egyéb naposbaromfi. Ha nem ösztökélik, nem hívják fel a figyelmét a takarmányra, elmulasztja megkezdeni a fogyasztást. Egyen-igyon Pedig ez igen fontosl Általános szabály, hogy a keléstől számított 24 órán belül kezdje el az evést, ivást a kispulyka. Kísérletek szerint a 24 órán belül takarmányt fogyasztó pulykák 5 százaléknál alacsonyabb elhullással nevelődtek fel, s amelyek csupán 48 órán belül jutottak élelemhez csaknem 12, s amelyek a keléstől számított 72 óra múlva fogyasztottak takarmányt, vizet — 30 százalékos elhullással nőttek fel! A táp hiányában a kispulykák első takarmánya szitált kukoricadara lehet. A pipéket — helyesen — nem a forgácsalomra szokták helyezni, amelyből módja lenne a fürészport csipegetni és nem is szalmaaiomra, hanem alomra terített fóliákra, csomagolópapírra helyezik megérkezés után. Az első takarmányt is a csomagoló- vagy hullámpapírra, a fóliára — lehetőleg sötét színűre — célszerű pergetni. Az is jó, ha a szállítódoboz aljára szórjuk az első takarmányt. Ilyen esetben a kispulykákat már kirakáskor az alacsonyra vágott peremű dobozba kell rakni. Vizet közel találjon a pulyka, mert ügyetlen ahhoz, hogy a keresésére induljon. A megérkezés után figyelni kell a kispulykákat: eszik-e valamennyi, megtalálja-e az ítatót? Amelyik nagyon 8 kispulyka! ügyetlennek látszik, tanítani kell az evésre, ivásra. A kispulykák akkor tanulnak meg gyorsan enni-inni, ha a nevelőhelyiség is megfelelő hőmérsékletű. Ha a szükségesnél hidegebb a helyiség, összebújnak, sipognak, s márcsak emiatt sem esznek A kispulykáknak nem szükséges kamillateát adni víz helyett, mint sokan vélik. A tiszta ivóvíz teljesen megfelelő, de csak ha 20—-22 C-foknál nem hidegebb, és nem is melegebb. A bélgyulladás a túlzott hideg víz következménye, ha viszont túlzottan meleg a víz (ez erősen fűtött helyiségben gyakori), akkor nem szereti a pulyka. —K— ^ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ/ЧЛ/\ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ.1ЛЛЛЛЛЛЛА/\ЛЛЛЛЛЛЛЛЛ/^\/^'Л/
