Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-27 / 17. szám

1874. április 27. SZABAD FÖLDMŰVES .15 Teendők a méhészetben Március második telében és az e hónap elején ural­kodó rendkívül kedvező idő­járás a méhészt sürgős teen­dők elé állította. Amint ren­des körülmények között eb­ben- és a jövő hónapban kellett volna intéznie, a ked­vező időjárási viszonyok kö­vetkeztében ebben a hónap­ban elvégezheti. A gondos méhész a múlt hónap elején annyira leszű­kítette a költőtér terjedel­mét, hogy az utolsó lép is fehve legyen méhekkel. Ezt a családok célszerű hőgaz­dálkodása érdekében tette. Amint azonban a múlt hónap közepe táján az idő felme­legedett, a családok hozzá­láttak az intenzív Hasítás­hoz. Az időjárás persze to­vábbra is kedvezett, így a méhcsaládok jól kihasznál­hatták a gyümölcs- és a fűz virágzását. A fiasítás terje­delme napról napra nőtt, persze csak azoknál a csa­ládoknál, melyeknél fiatal tevékeny anya működött, s ott a fészket szinte heten­ként bővíteni kellett, fgy a méhész állandóan újabb és újabb lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy az anyának a petézéshez elegendő üres sejt álljon a rendelkezésére. jelenleg is ez a méhész legnagyobb feladata. A repce virágzása folyamatban van. A méhek a repce virágporát nagyon kedvelik. Bőven hor­danak belőle. Egész lépeket megtöltenek vele, ezért ü­­gyeljünk arra. hogy ezáltal az anyát ne gátoljuk a pe­tezésben. Ojra és újra szép, világos kerettel kell bővíte­ni a fészket. Erősebb csalá­doknál erre a célra a műlép is megfelel. A család a be­akasztott műlépet nagyon gyorsan kiépíti. Az anya az építő méhekkel szinte ver­senyre kel a kiépített sej­tek elfoglalásában. Pár nap kérdése, s a kiépített műlép sejtjeiben virágport és peté­ket találhatunk. A méhész­nek mindig ' ébernek kell lennie. Nem szabad megen­gedni, hogy az anya korlá­tozva legyen további peték A mézelő méh nemesítése Koptyov megállapította, hogy . a méhnemesítés az új gazdasági fajták előállí­tása messze elmaradt a töb­bi háziállatétól. Ennek oka főként az, hogy nehéz az ellenőrzött pároztatás. Pe­dig a méheknél is lehet több jó tulajdonságot egy fajtában összpontosítani. Felhívja azonban a figyel­met egvrészt arra a veszély­re, ami az idegen méhfajták tervszerűtlen behozatalával a helyi méheket — mint nemesítő munka alapját — veszélyezteti, másrészt arra, hogy a keresztezett méhek ellenőrzés nélküli tovább­­tenyésztése a későbbi nem­zedékben nagyon károsan jelentkezik. Sürgeti, hogy a Szovjetunió területén élő természetes .méhfajták meg­óvására védett területeket jelöljenek ki. [anj rakásában. Üjabb műlépet, illetve világos, üres lépet kell a költőtérbe tennie. Ha már az egész költőtér meg­telt, — ami a szokásos В típusú kilenc keretes kaptá­raknái hamarosan megtörté­nik — úgy a méheknek a mézkamráhan való bejutását lehetővé kell tennie. Na­gyon előnyös, ha a költőtér lépjeinek a mérete megegye­zik a mézkamra kereteinek a méreteivel. Ha a költőtér megtelt lépőkkel és méhek­kel, célszerű a kereteket a költőtérből áthelyezni a tisz­ta, elkészített mézkamrába. Ugyanakkor a költöteret el­látjuk szép. világos léppel és műléppel. Ha ilyenkor a nektárhordás tovább tart, tanácsos a műlépeket egy­más mellé helyezni. Ha a kiépített keretek közé he­lyeznénk a műlépes kerete­ket, a kiépített sejtek falait hordáskor a méhek meg­­hosszabítanák, s a műlép sejtjei nem érnék el a meg­kívánt (kb. 11,5 mm) mély­séget. Ezután a költőtér lép­­jeivel megtelt mézkamrát a knltőtérre helyezzük. Anya­ráccsal azonban még nem választjuk el a mézkamrá­kat a költőtértől. Ezzel az anya lejuthat a költőtérbe helyezett üres keretekre, ott zavartalanul petézhet. A méhek bőven találnak he­lyet a virágpor elhelyezésé­re. A vázolt eljárásnak az a hátránya, hogy a virágpor­ral telt lépek a mézkamrá­ba kerülnek. Így az akác­hordásnál ott a virágpor nem kívánatos, ezért köz­vetlenül az akáchordás előtt a virágporos kereteket ki kell onnan szedni, s áttenni a költőtérbe és zárt fiasítá­­sú, vagy üres kereteket he­lyezzünk a mézkamrába, így a mézkamra kereteinek üres sejtjei befogadhatják az akácvirág nektárját. Olyan kaptár-rendszernél, amelynél a mézűr keretei eltérnek a költőtér méretei­től (ilyen pl. a Balogh rend­szerű kaptár) a mézkamrát megtöltjük az abba való ke­retekkel és a méheket fel­engedjük a mézkamrába (ha már a költőtér kereteit sűrűn takarják a méhek). Ha a bő repce-virágpor hordáskor nem gondoskod­nánk a fészek bővítéséről, akkor az anya nem petéz­hetne kellően, s így a méh­családban felébredne a raj­zás ösztöne. A méhcsalád éppen akkor rajzana ki, ami­kor az erő az akáchordás­hoz kellene. Közben gondot kell fordítanunk a fiasítás mennyiségén kívül annak a minőségére is. Könnyen megítélhetjük a méhcsaládok anyáinak a minőségét. április 4-ike és 6-ika kö­zött felmértem a fiasítás mennyiségét és minőségét. Megfigyeltem, hogy az ál­cák hogyan vannak pempő­­vel ellátva és milyen a kül­sejük. Nem fertőzött-e a család európai vagy nyúlós költésrothadással stb. Ugyanis az európai költés­rothadásnál az álca sárgás majd barna színű, s elhagy­ja normális helyzetét. A nyúlós költésrothadásnál a fiasítás hézagos, egyes fe­dett sejtek nincsenek kidom­borodva, hanem horpadtak, s némelyek közepén lyukat találhatunk. Ha gyufaszálat dugunk a sejtbe, ragadós, nyúlós anyag tapad rá. Ilyen tünetek észlelésekor a mé­hész köteles értesíteni a körzeti állatorvost. A szán­dékos eltitkolás ugyanis büntetendő cselekmény. Az említett felmérés al­kalmával megfigyeltem, hogy a fiasítás terjedelme nagyon különböző — 2D négyzetdecimétertől 84 négy­­zetdeciméterig terjed! A 20 négyzetdecimeter terjedelmű Hasítást gondozó családnak múlt évi rajanyja volt. Va­lószínűleg valamilyen hibája van, ezért még az akáchor­dás előtt lecserélem. Ebből az a tanulság, hogy a fiatal anya is 1 lehet rossz-minősé­gű. Az említett időben mé­hesemben a fiasítás átlagos terjedelme 55, 54 négyzet­­deciméter volt. Svanczer Lajos OÍSIAT Irtsuk a rókát! A róka azon a területen, ahol vad él és tartózkodik mindenütt megtalálható. Mozgási köre meglehetősen nagykiterjedésű, de kedvelt tartózkodási helyei az ún. gazosok, nádasok, vadrejtő sűrűk, erdők, zárt, nehezen megközelíthető, részei. A fel­sorolt tartózkodási helyeken azonban vadászatok alkal­mával csak néhány róka ke­rül terítékre. A vadászatok ugyanis rendszerint nagy zajjal kez­dődnek és folytatódnak a be­fejezésig. Különösen az egy­re gyakoribb ráhajtásos va­dászatok alkalmával, amikor a mesterséges zajkeltést, mint a vadászat egyik ele­mét intenzíven alkalmazni kell. Ezek a tényezők lénye­gesen csökkentik a rókák elejtésének a lehetőségét. A téli róka-létszámapasz­­tás megkezdése előtt fel kel­lett mérni azokat a terüle­teket, ahol a vonszalék és méregfalatok kihelyezésével a legeredményesebben irt­hattuk a területen élő róká­kat. A preparátumok kihe­lyezését vázlaton jelölni és számozni kellett, hogy a munka befejezése után az érintetlen helyeken hagyott vonszalékot és méregfalatot össze lehessen szedni, meg­lehessen semmisíteni. Az injektált tojásokat gya­korlatilag a szárnyas kárte­vők apasztása céljából he­lyeztük ki, de a feladat el­végzése során a kirakott to­jásokból meglehetősen nagy­számú róka is terítékre ke­rült és kerül. Szükséges, hogy az injektált tojások, műfészkekbe való kirakása, kártevők által járt területek­re úgy történjen, hogy a ter­mészetességet minél jobban megközelíthesse. A számo­zott fészkek elkészítéséről vázlatot kell készíteni és a fészkeket rendszeresen, ha lehetséges naponta, le kell ellenőrizni. A fészkek körül a távolabb elhullva talált ra­gadozókat össze kell szedni, meg kell semmisíteni. A mélyre történő elásásnál lé­nyegesen könnyebb és biz­tonságosabb ha gázolajjal leöntik az elhullva talált egyedeket és elégetik. Ezzel a módszerrel ki lehet zárni azt a lehetőséget, hogy az elásott hullákat róka, vagy kóbor kutya kikaparja. A kotorékban való apasz­­tás eredményességét lénye­gesen növelhetik, ha a vadá­szok, a vadásztársaság te­rületét bejárják úgy, hogy a területen levő kotorékokat feltérképezve megfigyelés alatt tartják. A megfigyelé­sek alapján a kotorék lefoj­­tását akkor kell elvégezni, amikor až eredmény a leg­biztosabb. Sok vadásztársa­ságnál ezt az apasztási mó­dot igen jól szervezik és a hozzá szükséges eszközöket időben biztosítják. Az injektált tojással — és a kotorékban való apasztás­­nak nagy előnye, hogy az így elpusztított rókákat biztosan megsemmisítik, mert az a sajnálatos szemlélet, amely a róka bőrének a megszer­zését helyezi előtérbe, ko­moly gondot okoz különösen a téli hónapokban elejtett rókáknál. A nyári róka apasztás nagymértékben csökkentheti azokat a gon­dokat, amelyeket a téli hó­napokban a veszélyt leki­csinylő kapzsi emberek fe­lelőtlenségükkel okoznak. Szeretnénk nyomatékosan ráirányítani a vadásztársa­ságok vezetőinek, a vadá­szoknak a figyelmét arra, hogy a területen bármilyen körülmények között és mó­don elejtett rókák vizsgála­tát el kell végeztetni. A ró­kák fejét — több rétegű szi­várgásmentes fóliába csoma­golva — be kell küldeni vagy szállítani az állategész­ségügyi szervekhez. A vizs­gálat eredményeiről az ál­lategészségügyi szervek min­den esetben tájékoztatást adnak a beküldő vadásztár­saság elnökének. Az ered­mény esetleges negativitása senkit nem old fel az alól a kötelezettség alól, amelyet a közegészségügyi szabályok előírnak, mert a róka moz­gási körével változatlanul magával hozza a fertőzés ál­landó veszélyeit. A feladat közegészségügyi jelentősége minden vadászt arra kötelez, hogy maximá­lisan működjön közre a ve­szettség terjedésének az el­hárításában. Különös figye­lemmel járjanak el azok a vadászok, akik a vadászterü­letekre kutyát visznek ki. Az engedetlen, nem kellően idomított vadászkutyákat nem szabad a vadászterület­re kivinni. A veszettség ter­jesztői lehetnek a kóbor ku­tyák és macskák is, ezért lépjünk fel ezekkel szemben is kellő eréllyel. —ni— A fogoly és a burgonyabogár A fogoly rovarirtó tevékenységét hol túl-, hol pedig alábecsülték. Valószínű hogy egy fogoly naponta maxi­málisan 150 g, vagyis kb. 750 db burgonyabogár lárvát képes elfogyasztani. Szerepe tehát nagyon jelentős a burgonyabogár elleni védekezésben, de egymagában qem elegendő. A vegyszeres védekezés mellett a megmaradt bogarakat teljesen kipusztítja. A DDT-vel szemben szinte érzéketlen, szervezetében alig lehet DDT lerakodásokat találni. A DDT azonban — amerikai megállapítás sze­rint — csökkenti a fogoly szaporodási képességét. (Ha­zai viszonyaink között a DDT eltiltása óta az utóbbi ve­szély nem fenyeget.) (Ochrona Rostiin) Növényvédőszerek a vadállományban Számos kísérlet során kü­lönböző országokban kimu­tathatók voltak a növényvé­­dőszer-maradványok, főleg a klórozott hidrogének. A ra­gadozó madarak az élelmi láncban elfoglalt helyük ré­vén a leginkább fertőzöttek. A szermaradványok kon­centrációjának toxikológiai és biológiai kimutatása az állati szervezetből még alig ismeretes. A laboratóriumi toxikológiai kísérletek pon­tosan rögzíthető feltételek mellett teszik lehetővé a ha­lálos mérgezés feltételeinek vizsgálatát. A klórozott szén­­hidrogének a madarak sza­porodására is hatnak, felté­telezhetően a májban mű­ködő fontosabb enzimeknél bizonyos szteroidok átalaku­lását befolyásolják. —В. Т,— A horgász­­sportban is fiatalos lendületet! Hazánkban a sporthorgá­szat gazdag múltra tekint vissza, úgyis mondhatnánk, hogy tömegsport jellegénél fogva össztársadalmi hord­­erővel bír. Különben erről számot adnak a horgászat­ról szóló rendelkezések is, melyek világosan kimond­ják, hogy a horgászásra al­kalmas vizek az állam tulaj­donát képezik, s a horgá­szat gyakorlására joguk van mindazoknak a dolgozóknak, akik erre engedélyt váltot­tak. A sporthorgászat tehát azon túl. hogy gyakorlóját szép zsákmánnyal kecsegte-' ti, egyben aktív pihenést is nyújt a horgászok széles ré­tegeinek. A víz mellett el­töltött szabad idő, a termé­szettel való ismerkedés va­lóban a legjobb nyugtatok a dolgozók számára. Ezért na­gyon örvendetes, hogy ha­zánkban egyre nagyobb az érdeklődés a horgászsport irányában. A sporthorgászat ténylegesen tömegsporttá fejlődik. Mindamellett, hogy e sportnak a halfogás az ér­dekessége, van benne újsze­rűség is. Ilyen például a halfogás technikája, a leg­újabb ismeretek alapján. S ennek a sportnak hódol a horgászok sokasága, főleg a fiatalnk. Talán mondanunk sem kell, hogy ez nagyon helyes. Kívánatos, hogy még több fiatal felsorakozzon a sporthorgászok közé és tölt­se szabad idejét az egész­séges környezetben, a hal­zsákmányban gazdagon fize­tő vizek mellett. Ez tulaj­donképpen közérdek, még­pedig azért, hogy a fiatalok hasznos elfoglaltságot ta­láljanak maguk számára a szabad időben. A szövetség tehát a fiatalok megnyerésé­re továbbra is megkülönböz­tetett figyelmet fordít. A Csehszlovák Halászok és Horgászok Szövetségének régebbi tagjai jól tudják, hogy a szövetség 1964-től aktív tagja a horgászok nemzetközi szervezetének. Ennek kapcsán rendszere­sen részt vesz a nemzetkö­zi szövetségben a halász és a horgász technika tökéle­tesítési munkálataiban. Ezenkívül aktív résztvevője a fiatal horgászok nevelésé­nek, s a nemzetközi vizek védelmében is eredménye­sen segédkezik. A nemzetközi szervezetben a Csehszlovák Halászok és Horgászok Szövetsége éven­te részt vesz a világverse­nyeken. Ilyen világméretű versenyt már hazánkban is rendeztek. Többek közt 1972-ben Prá­gában a világverseny után világkongresszust is tartot­tak. Spnrthorgászaink a vi­lágversenyeken egyszer job­ban. máskor kevésbé jól sze­repeltek A legjobb ered­mény azonban az, hogy a Csehszlovák Halászok és Horgászok Szövetsége része­se — nagyon értékes tag­ja — a világméretű szerve­zetnek, ahol szinte hangadó­ja a horgásztechnikának. Fő­képpen a női versenyzők nyújtanak hazánknak sok örömet elért eredményeik­kel. Kevésbé jó eredményt ér­nek el versenyzőink például a világversenyeken a hal­fogásban. Azonban hazai vi­zeken az 1972-es évben még gyengébben szerepeltek mint máskor szoktak. A világver­senyeken ugyanis csak az utolsó helyezést érték el! Vitathatatlan, hogy ez so­kaknak fejfájást okozott. Azonban egyben figyelmez­tető is volt arra, hogy a világversenyekre lelkiisme­retesebben készüljünk fel. Persze ennek a cikknek nem az a célja, hogy elemezze a fogyatékosságokat, arra azonban szeretne felhívni, hogy máskor igényesebbek­nek kell lennünk önmagunk­kal szemben. Ez ugyanúgy vonatkozik a versenyzőkre, mint az edzőkre, továbbá azokra, akik kiválasztják • versenyzőket. A tanulságokat természe­tesen a Csehszlovák Halá­szok és Horgászok Szövet­sége központi szerveinek kell levonnia, s olyan felté­teleket szabnia, amelyek le­hetővé teszik a korábbi hiá­nyosságok mielőbbi kiküszö­bölését, azaz a versenyeken való sikeresebb szereplést. Erre nagyon jó lehetősé­get nyújtanak az új verseny­­szabályok. Ezeknek részét képezi a fegyelmi szabály, továbbá a szervezeti sza­bályzat. Természetesen sok függ majd a kollektívák együttes munkájától, akik nagymértékben közreműköd­nek a fegyelemben. A jobb eredmény elérése megköve­teli a dolgokhoz való fele­lősségteljesebb hozzáállást az objektivitást, a szerveze­ti- és a verseny szabályok betartását stb. Ennek kapcsán hazánk nemzeti szövetségei a jövő­ben a fegyelem fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet fordítanak, ugyanakkor a közös cél érdekében meg­követelik mindenkitől a fe­gyelmezettséget, az alapos­ságot. A Csehszlovák Halászok és Horgászok Szövetségének nagyon fontos feladata a sporthorgászat fejlesztése mind hazai, mind nemzetkö­zi viszonylatokban — a le­hető legjobb sikerek eléré­se. A nemzeti szövetségek — erre a célra — a többi feladatokhoz arányosan használják fel pénzeszközei­ket. Merjük remélni, hogy a jövőben a nemzetközi ver­senyeken való részvétel nem kizárólagosan a horgászok ügye marad, hanem egyben egész társadalmunk ügyévé is válik. Szükséges, hogy a sporthorgószat fejlesztése ebben az új értelmezésben kerüljön a horgászok köztu­datába. Annál is inkább, mert a sporthorgászat sok hasznos érdekességet tarto­gat számunkra. Ne feledjük, hogy az egészséges környe­zet nagyon hasznos az em­ber energiájának a felújítá­sában. Azok, akik már ré­gebben felsorakoztak a hor­gászok népes táborába, jól tudják, hogy mennyi örö­mük telik a nemes sportban. Végezetül talán még annyit, hogy célszerű lenne a nem­zetközi versenyekre fiatalok­ból összeállftott csapatot küldeni. —h—

Next

/
Thumbnails
Contents