Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-27 / 17. szám
Mesterséges termékenyítés A nagy gazdasági állatok szaporításában ma már szokásosan alkalmazzák a természetes pároztatás helyett a mesterséges termékenyítést (inszeininációt). A mesterséges termékenyítésnek — a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok szerint — nagy a gazdasági és tenyésztői jelentősége. A mesterséges termékenyítés a következő előnyökkel jár: 0 csökkennek a tenyészbakok gondozására és takarmányozására jutó költségek. Mesterséges termékenyítés esetén 200—250 nőstényre az 1:10 arány helyett elég egy bak; 0 sokkal könnyebb, tökéletesebb és szigorúbb a tenyészbakok kiválasztása; 0 a tenyészbakok kis száma mellett lehetővé válik a kiváló állatok intenzív kihasználása; 0 kisebb az üres nőstények százalékos részaránya — 5—35 százalék a normális pároztatás esetén előforduló 48—65 %-kal szemben; 0 könnyen irányítható és tervezhető a tenyésztői munka. Két-három nap leforgása alatt 400—800 nőstény termékenyiil meg. Könnyen betarthatók a pároztatás és az ellés időpontjai; 0 gazdaságossá válik a tenyésztés, az almok kiegyenlítettek lesznek, mind ami a fiókák számát, mind korát illeti, a fiókák tömegesen választhatók — és helyezhetők el, egyszerűbbé válik a takarmányadagok öszszeáliítása és a fiókák felnevelése. Az ismertetett tulajdonságoknál fogva a mesterséges termékenyítés nagy jelentőséggel bír és a nagyüzemi nyúltenyésztés kereteiben nagy jövő előtt áll. Az említett előnyökön kívül igen egyszerű is. Kellő gyakorlat elsajátítása után két dolgozó naponta kb. 200 nőstényt termékenyíthet meg mesterségesen. A baknak bizonyos eljárással el kell venni az ondóját. Az ondó eredeti mennyiségét (0,5— 1,8 mi) az ivarsejtek (spermiumok) mennyisége szerint tizenötszörüsen-harmincszorosan hígítani keli. Egy nőstényre kb. 1 mi hígított ondóval keli számolni (egyszeri ondóvétellel nyert ondó elég 15—30 nőstény beondózására). Hogy a nőstényben előidézzük a petesejtek beérését, az agyalapi mirigy mellső lebenyének hormonját fecskendezzük fülerébe. Bizonyos idő elteltével fecskendő és katéter segítségével a hígított ondót a nőstény ivarszerveibe juttatjuk. —R. M.— ■ylegtörténik, hogy a nőstény elhullik rögtön ellés után és a fészekben maradt fiókákat nincs módunkban más nőstény fészkébe tenni. Ha nem akarjuk a fiókákat elveszteni, meg kell próbálnunk mesterségesen felnevelni őket. Beszerzőnk üveget szopókával, amelyből addig itatjuk a fiókákat, amíg vakok és a fészekben vannak. Később, amikor már megtanultak inni, edényből itatjuk őket. Erre olyképpen tanítjuk meg a fiókákat, hogy szájukat óvatosan az italba merítjük, vigyázva, nehogy orrukat is a folyadékba mártsuk, mert megfulladhatnának. Az egészen kicsi fiókák aránylag gyorsan megszokják a gumiszopókát és később a tej fogyasztását az edényből. A tejet, legyen az akár tehén-, akár kecsketej, felforraljuk és hígítatlanul kb. 35 °C melegen adjuk a fiókáknak. Kezdetben j jobb, ha kétharmad részben tejből és egyharmad részben oroszteából készítjük az „italt“. A tehén- és a kecsketej ugyanis sokkal több cukrot és kevesebb egyéb tápanyagot tartalmaz, mint a nyűltej, ezért a fiókák hasmenést kapnak tőle. Az első héten körülbelül ötször itatunk napjában, a második héten négyszer és a harmadik héttől kezdve naponta háromszor. A harmadik hét elteltével a fiókákat tanítjuk edényből fogyasztani az italt. A nyúlfiókák felnevelése anya nélkül A negyedik héttől kezdve zúzott zabból vagy zabpehelyből készített ivóst is adunk a fiókáknak, amelybe kevés kalciumkloridot és sót is teszünk. Az első héten fiókánként hozzávetőleg 15 g, a másodikon 60 g tejjel számolunk. Amikor a fiókák már megtanultak edényből inni, több tejet is adhatunk nekik aszerint, miképpen fogyasztják el az italt. Tejet legalább hat hétig adunk a fióáknak. Arra igyekezzünk, hogy mihamarabb megtanítsuk őket szilárd takarmányokat fo gyasztani. A fiókák mesterséges felnevelése sok munkát igényel, a melyet nagyon gondosan kell végrehajtani. Minden lehető megtett intézkedés ellenére sem érik el fejlettségben a mesterségesen felnevelt fiókák az anyjuk által tápláltak fejlettségi állapotát. A nyúltej háromszorosan-négyszeresen táplálóbb, mint a tehéntej. Wiesner foglalkozott a fiókák mesterséges táplálásának, vagyis az anyatej helyettesítésének a kérdésével. Az anya nélkül felnevelt fiókák táplálására a következő összetételű takarmányt ajánlja: 100 g teljes tehéntejet felfőzünk 10 g igen finom átszitált zabliszttel, hozzáteszünk 1 g kazeint, 0,5 g konyhasót, 0,5 g készítményt, amely vasat, rezet, mangánt, arzént és emésztést elősegítő szereket (hepatonicum, liqu, vagy tonicum), 2 g muroklevet és 2 g infadint tartalmaz. —ht— A csiperkegomba termesztése és a nyúltenyésztés Németországban a második világháború előtt a csiperkegomba termesztésére táptalajként kizárólag lótrágyát használtak. Az egyéb háziállatok — tehát a szarvasmarha, sertés és juh — trágyájával végzett kísérletek akkor eredménytelenek voltak. A háború után a lóállomány erősen lecsökkent, egyre nehezebb lett a lótrágya beszerzé- I se. A csiperkegomba termesztői ezért más, erre a célra alkalmas trágyaféleségek után kezdtek kutatni. így került sor többek között a házinyúl trágyájának kipróbálására. A kezdeti, eredmények 1945-ben biztatóak voltak, pedig akkor még laboratóriumban előállított gombacsíra nem volt forgalomban, így ! a termelőknek maguknak kellett előállítaniuk. Ez akkoriban a következőképpen történt: A csiperkegomba golyó alakban jön elő a I talajból, majd a vastag száron kalapot képez. Ez utóbbi alatt fejlődnek ki a spóratelepek, i lemezek, amelyek először rózsaszínűek, majd j barnásak és végül majdnem feketék. Az ezekben elhelyezkedő spórák sötétbarnák és igen aprók. Tapasztalt gombatermelők a legszebb gombákat hagyják megérni. Ekkor körülveszik azokat papírral, hogy a spórák arra hulljanak. A gombaspórák azonban csak akkor csírázóképesek, ha előbb valamelyik állat belein áthaladtak. Az így nyert spórát ezért kisebb adagokban, tollhegynyi mennyiségben takarmányra j szórva megetették a nyulakkal. Ezt többször j meg kell ismételni. A gombaspórák a gyomron és a beleken át- I haladva, keményre taposottt nyúltrágyában, árnyékos helyen csírázóképessé lesznek. A gombamicéliumok gyorsan átszövik a trágyát. Ilyenkor ezt kis ökölnagyságú csomókra szét{ szedve rakják aztán szét a pincében a már elő- I készített gombaágyakba. A micélium előállítá- I sának legkedvezőbb ideje március és április. Az elmondottaknak azonban ma már legfeljebb fejlődéstörténeti érdekessége van, mert a gombacsírát világszerte laboratóriumban állítják elő. Magyarországon például a csepeli Duna üzemi laboratóriuma állítja elő és hozza forgalomba. A nyúltrágyás gombatermesztésre a cikk szerzője a következő tanácsokat adja. Már a pincében, a gombaágyak előkészítésekor ügyelni kell, hogy csak jó minőségű, 8—10 naposnál nőm régebbi, tehát friss nyúltrágyát szabad erre a célra használni. A trágyának ugyanis 15— 18 C fok hőmérsékletre kell felmelegednie. A hevülést langyosvizes öntözéssel és később tömörítéssel segíthetjük. A gombaágyak készítésekor előbb a nyúltrágyához kevernek mázsánként 2,5—3 kg porszuperfoszfát műtrágyát, majd a trágyát körülbelül 40 cm vastagra rakják, és utána jól megtapossák, tömörítik. Ez után a felső trágyarétegbe kisebb csomókba szétrakják a gombacsírát. Erre komposztföldet terítenek, amelynek vastagsága ne haladja túl a két újjnyi vastagságot, (3—4 cm). i A gombatermelés idején ügyelni kell, hogy a helyiségben a hőmérséklet ne süllyedjen 10 C-fok alá, és ne haladja túl a 25 C-fokot. Az ágyakat állandóan gyomtól mentesen kell tartani. A csiperkegomba termesztése elsősorban érdekes kísérlet lehet a nyúltenyésztő részére. Ha közben nem fordulnak elő művelési hibák, eredményes is. A gombatermelésből azonban jelentősebb mellékjövedelem csak nagyobb mennyiségű nyúltrágya-termelés esetén várható. A saját házi szükséglet viszont bőven fedezhető. Számos helyen kitűnő a gombatermesztés nagyobb virágládákban vagy kétfelé vágott hordókban, üveggel takart melegágyakban, sőt nyáron a szabadföldi kultúra is sikerrel járt. Hegedűs János Sziromhullás után Az almásgyümölcsüek korai férgesedését a poloskaszagú almadarázs csak az almában és a poloskaszagú körtedarázs csak a körtében élősködő álhernyói okozzák. Jelentős terméscsökkentő hatásuk lehet. A kötődött kis gyümölcsök a kártétel következtében nagy mennyiségben hullanak le a fáról. Ez az első gyümölcshullás, sziromhullás után kb. egy hónapig tart. A lehullott almán a csészelevelek közelében kerek lyuk található, belseje kiüregesített. A leesett körtéknél is hasonlóképpen a A poloskaszagú alma- és körtedarázs álhernyói (lárvái). magház ki van rágva és a csészelevelek mellett barnás ürülékkel fedett lyuk található. A másik kórkép főleg alinaszüret alatt feltűnő: a beérett gyümölcs felületén sötétebb csík található, amely a fiatal lárva járatának a nyoma. Mindkét kártevő kifejlődött álhernyó alakban telel át a talajban, — gubóban. Tavasszal bábozódnak, majd virágzás előtt kifejlődött darázzsá változnak. A poloskaszagú almadarázs kifejlett imágója 5—7 mm nagyságú. Tojásait az almavirág bibéje és porzószálai közé helyezi. A kikelő kis lárvák a kötődött almának a héja alatt járatot rágnak (ez a gyümölcs nem hullik le, beérik, a kártétel nyoma csík formában megmarad). Az első károsított gyümölcsöt elhagyva, újabba fúrja be magát a lárva. Kiodvasítja a közepét, és mielőtt leesne, másik gyümölcsbe fúrja magát. Élete folyamán 3—4 almát pusztít el. A kifejlődött álhernyó júniusban a talajba vonul, ahol 10— 20 cm mélységben áttelel. A poloskaszagú körtedarázs a tojásait a csészecimpák tövébe helyezi. A kikelő lárvák a porzószálak és a bibe között feketeszínű aknázó járatot készítenek, amelyről a fertőzés könnyen felismerhető. Az aknázó járatban a lárva 8—10 napig károsít, majd újabb gyümölcsbe hatol, amelynek már kirágja a belsejét. Mielőtt a magház nélküli gyümölcs lehullik, másik körtébe rágja át magát. Élete folyamán 3—5 körtét károsít, s a 3—4 hét alatt kifejlett álhernyó a talajba vonul, az előzőhöz hasonlóan 10—15 cm mélységben gubót sző, amelyben áttelelt. Védekezés: Közvetlen sziromhullás után permetezzünk Metation E—50 — 0,2 °/o, vagy Anthio 0,15 %, vagy Nexion ЕС 40 — 0,2 °/o, vagy Nexion WP 25 — 0,25 % vegyszerrel. Nagyüzemben használhatók a Diazinon E 60 — 0,15 °/o, vagy a Dimecron 20 — 0,25 %-os oldatai, (a mérgekre vonatkozó munkaegészségügyi rendszabályok betartásával). A szilvafák első tömeges gyümölcshullását a szilvadarazsak okozzák. A fekete szilvadarázs gyakrabban található és a sárga szilvadarázs a szilvamoly mellett a szilvafák fő kártevői. Lárva állapotban telelnek át a talaj felső rétegében. A kifejlett imágók 4—5 mm hosszúak. A nőstények a csészelevelek cimpáiba süllyesztik tojásaikat. A tojásrakás helyén kb. 2 mm-es nagyságú felüleleten a bőrszövet megbámul, kidomborodik. Ennek alapján a virágzás alatt már megállapítható a A poloskaszagú alma- és körtedarázs ellen, valamint a szilvadarazsak ellen közvetlenül sziromhullás után védekezünk! fertőzés mértéke. A tojásból kikelő lárva a növényen vándorol és befurakodásra alkalmas helyet keres. Élete folyamán 4—6 gyümölcsöt károsít, majd kifejlődve a talajba vonul. Védekezés; Fánként leg alább 40—50 virágot nézzünk meg, és ha megtaláljuk a szilvadarazsak tojásrakásai helyét védekeznünk kell. Védekezésre a leírt szerek valamelyikét választhatjuk, a Dimecron 20 kivételével. VANEK ARANKA, mérnök ■ylindössze két éve annak, hogy a mini-karfiol gondolata megszületett. Két év elegendő volt ahhoz, hogy a gondolat tetté váljék. Ma már durva becslés alapján — mintegy 1Ü0 ha-on termesztenek félüzemi szinten karfiolt. Érdemes megvizsgálni a maxi-karfioltól a mini-karfiolig megtett utat és a minikarfiol előnyeit a termelő, valamint a háziasszonyok szempontjából. A normális karfiolt egészben mélyhűteni mérete miatt nem lehet. Feldolgozás előtt rózsákra kell szétszedni, ami egyrészt munkaigényes, költséges eljárás, másrészt rontja termék tetszetősségét. Ez a hátrány, továbbá a feldarabolással járó veszteség az oka annak, hogy a feldolgozó ipar mélyhűtött karfiolt nemigen hoz piacra. A nemesítők mindenekállapítható volt, hogy minél több az egységnyi területre jutó növény, annál nagyobb lesz a kívánt fejnagyság aránya. A legjobb eredményt a 15X15 vagy a 22,5X10 cm tenyészterület adta, amely ha-onként kb. 444 000 növénynek felel meg. A kísérletekben ezzel a vetési sűrűséggel kereken 40 q megtisztított termést kaptak, amelynek fejnagysága 80— 90 %-ban a 4 cm alsó és a 9 cm átmérőre emelt felső határérték között volt. Most már az szükséges, hogy mindezeket az eredményeket nagyüzemi körülmények között is elérjék, továbbá kidolgozásra vár a szedés gépesítésének megoldása. Egyelőre ugyanis kézzel történik a szedés, bár már egy szedőgép prototípusát kipróbálták és biztató eredménynyel. A minikarfiol-termesztés gazdaságossága akkor álla-Mini-karfiol előtt a térállás leszűkítésével közelítették meg a célt. Ismeretes ugyanis, hogy szűk térállásban kisebb méretű, de egységnyi területre vetítve nagyobb össztermés kapható. Az azonban eldöntésre várt, hogy a meglevő fajták alkalmasak-e arra, hogy sűrű térállásban megfelelő minőséget, nagy és egyöntetű beérő termést adjanak. A mini-karfiol fejnagyságát 4—7,5 cm átmérőben állapították meg, minthogy a 7,5 cm átmérőjű fejnagyság az a határnagyság, amely még egészben mélyhűtésre alkalmas. Hét fajtát állítottak be a kísérletbe, helybenvetéssel 18—22,5 és 27 cm-es négyzetes térállásban. Az első évben a hét fajta közül egy kora nyári bizonyult, mindhárom követelmény szempontjából megfelelőnek; nagy termést adott, a termés 90 %-a a kívánt nagyságú és egyszerre szedhető, tehát • gépi szedésre alkalmas volt. Az eredmények alapján további széles körű kísérleteket kezdtek egyszerre több kutató állomáson. Ezekben a kísérletekben 10 korai érésű fajtát állítottak be, hogy a trágyázásra, esetleges öntözésre és további növénysűrűségre, valamint az osztályozott magnak a hatására vonatkozó információkat szerezzenek. Az ezekből a kísérletekből kapott eredményekből megpítható meg, amikor már a szedést s megfelelően gépesíteni lehet. A konzervpar részéről és — a piaci közvélemény kutatás szerint — a fogyasztók részéről szintén nagy az érdeklődés a mini-karfiol iránt, amelyet mélyhűtött, konyhakész állapotban, kb. Vi kg-os csomagolásban terveznek forgalomba hozni. A mini-karfiol termesztése mellett és ellen szóló érvek: A termesztő szempontjából kecsegtető kilátás, hogy szinte kézi munkaerő igénybevétele nélkül termeszthető, azaz a vetés, a permetezés és a szedés gépesíthető. További előnye, hogy nincs szükség ritkításra. A minikarfiol tetszetősen csomagolható, előreláthatóan szerződéses alapon termeszthető, ami az értékesítés gondjait csökkenti. Ellene szól, hogy rendkívül precíz technológiát és nagy szakmai jártasságot kíván. A folyamatos áruellátás ezzel a termesztési módszerrel nagyobb problémát jelent, mint a hagyományos termesztés esetén. A háziasszonyok szempontjából előnyös, hogy a karfiol konyhakészen kapható és tetszetősen tálalható. Mindent összevetve, bár az eddigi tapasztalatok kedvezőek, mégis a gazdaságossági tényező dönti majd el a mini-karfiol sorsát. (Salter P. J.)
