Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-27 / 17. szám

1974. április 27. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM: Termelésnövelés és emberformálás A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága a szövet­ség sajátos teltételeire applikálta a CSKP KB novemberi, valamint az SZLKP KB decemberi plénumának határozatait. E tevékenységének jelen­tés része a szövetkezeti tagok kezdeményezőkészségének serkentésére, il­letve a szocialista brigádmozgalomba való bekapcsolására irányul. Mint már a legutóbb közöltük, je­lenleg 1037 kollektíva versenyez a szocialista brigád kitüntető elmért. A brigádtagok 43 százaléka nő és 31 szá­zaléka olyan fiatal, aki még nem töl­tötte be a 32. életévét. A brigádveze­­tök 38 százaléka nő, s 62 százaléka férfi. A szövetség járási bizottságai az eddigiek során 35 versenyző munka­­csoportnak Ítélték oda a szocialista brigád cím I. fokozatát, s 450-nek a bronzérmet. Mi szükséges a szocialista brigád­mozgalom további sikeres fejlődésé­hez? Legfontosabb követelmény: a brigádvezetők szakmai-politikai téren a legfejlettebbek legyenek, viselkedé­sük mind a munkahelyen, mind a tár­sadalmi, mindpedig a magánéletben példás, követésre méltó legyen. To­vábbá: a brigádok — a munkaköri kö­telességeken túl — színvonalasan szolgálják az üzemi és népgazdasági érdekeket. Elengedhetetlen a párt­­alapszervezet közreműködése. A szö­vetkezet vezetőinek legalapvetőbb kö­telessége a brigádmozgalom támoga­tása. Több segítségre szorulnak a Pa­rasztszövetség, illetőleg a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási bizottságai részéről. Nos, nézzük, mi a helyzet a külön­böző járások szövetkezeteiben a ver­senyző brigádok házatáján? ф A bardejovi Družba Efsz 55 tagú gépi brigádja a főmechanizátor és a szövetkezet elnökhelyettesének jelen­létében havonta ellenőrzi a vállalt kötelezettségek teljesítését. Ezenkívül a vállalásokat negyedévenként a tag­gyűlésen, s félévenként pártgyűlésen is értékelik. A versenyző brigád röp­­gyűléseken vitatja meg az időszerű politikai kérdéseket, a brigádtagok rendszeresen olvassák a napi, vala­mint mezőgazdasági szaksajtót, saját brigádnaplóval és faliújsággal ren­delkeznek. • A voznicai szövetkezet (Žiar nad Hronom-1 járás) 28 tagú gépi brigád­jának fő érdeme a jó közösségi szel­lem kialakítása, valamint az elvtársi segítségnyújtás. Segítik egymást nem­csak a bonyolult feladatok megoldá­sában, hanem e családiház építésben, vagy más egyéb munkák keresztülvi­telében. Ez a brigád, vállalási alap­ján, többek között 20 ezer korona éré­­kű üzemanyagot akar megtakarítani. Ezen kívül a munkakörnyezet szépíté­séből Is kiveszik a részüket, sőt en­nek a brigádnak a nevéhez fűződik a gépközpont vízvezetékhálózatának az elkészítése Is, mintegy 20 ezer ko­rona értékben. A brigádtagok közösen látogatják a különböző társadalmi-, kulturális és sportrendezvényeket. A múlt évi május elsejei felvonu­lásra három jelképes kocsit készítet­tek, közösen utaztak a brnoi gépipari kiálításra, s a žilinai jégrevűre. Az említett brigád tagjai havonta tartanak brigádértekezletet, amelyen a szövetkezet vezetői is résztvesznek, s az előadódó problémákra közösen keresik a megoldás lehetőségeit. 9 goelani szövetkezet (žilinai já­rás) gépi brigádjának vezetője, Ďur­nek elvtárs három versengő brigád nevében arról tájékoztatott, hogy a növénytermesztő brigád számottevően hozzájárult a tervezett 29 mázsás ga­­bona-hektárhozam 32,5 mázsára eme­léséhez. A másik brigád meg a burgo­nyatermesztésben ért el kiváló ered­ményt: a tervezett 150 mázsás hek­tárhozam helyett 220 mázsát ért el átlagosan, 70 hektárnyi területen. 9 A Goéaltovoi Efsz fejőbrigádjá­nak vezetője Anna Oláhová. Ez a bri­gád a szocialista címet már az első évben kiérdemelte. Az 1970-es évben 3100 liter tejhozamot értek el tehe­nenként, viszont a múlt évben már a tervezett 3100 liter helyett 3316 litert. A dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a szövetkezet megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére vállalták 3400 liter tej kitermelését tehenenként — az 1974. évben. 9 A púchovi Május Kilencediké szövetkezet tojófarmjának női brigád­ja terven felül 2 millió 721 ezér tojást adott a közellátás javára, s emellett 6266 mázsa takarmánykeveréket meg­takarított. 9 A Šar. Michalany-i CSSZBSZ szö­vetkezet (prešovi járás) hét tagú, Margita Poráéová vezette brigádja ta­valy 144 ezer koronával túlteljesítette tervfeladatait, illetve vállalt kötele­zettségeit. Ám a szövetkezet más ter­melési ágazataiban is jó eredménye­ket hoz a szocialista munkaverseny. Például a fejők évi átlagban 3856 liter tejet fejtek tehenenként: a kocagon­dozók meg 21 malacot választottak el anyakocánként a múlt évben. A szö­vetkezet gregorovcei üzemegységében a sertéshizlalók a rájuk bízott álla­toknál napi 0,56 kg súlygyarapodási átlagot értek el. Természetesen, az Ostrovany-i részleg versenygyőztesei 10 ezer, a gregorovceiek 6500 korona jutalomban részesültek. # * * A szocialista brigádmozgalom még sokat hallat magáról. Főleg akkor, ha a mozgalom hármas jelszava követ­kezetesen érvényesül. Lényeges, hogy rátermett emberek kerüljenek a bri­gádok élére és a versenymozgalom irányítása együtthaladjon a követel­ményekkel. J. P. Kemény elszántságra, megalkuvás nélküli harcra buzdító szimbólum volt a kapitalizmus idején a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja. Hőstet­tel ért fel, ha valamelyik osztályöntu­datos proletárra bízták a vitelét, aki a tömeg élén haladt. S ki volt, akit leghamarabb célbavettek a „Munkát, kenyeret!“ követelő tömegek szétosz­­latására kivezényelt csendőrök? A zászlóvivőt! Ha az netalán elbukott, a másik ragadta kezébe a vörös lobo­gót, lengve, lobogtatva tört előre, ha­lált megvető bátorsággal, nyomában a félelmet nem ismerő, elszánt tömeg; kardlapozástól, letartóztatástól, ember­telen kínzásoktól, penészes börtönök­től sem riadva vissza; emberibb jogo­kat, munkát, jobb megélhetési lehető­séget követelve. Égy-egy ilyen egységes fellépés, harcos tüntetés, vagy bérsžtrólk egész vidékek, járások proletártömegeit mozgósította, sőt országos jelleget ts öltött. S a proletáregység, az össze­fogás, a kemény osztályharc nemegy­szer győzelemre vezetett. A legharco­sabb ünnepük mi lehetett az elnyo­mott tömegeknek: a MÁfUS ELSEJE. Ekkor csúcsosodott ki a megalkuvás nélküli elszántságság, a tömeg erejé­nek megmutatása, a proletárnemzet­köziség eszméjébe vetett hit, a VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! harci jelszó gyakorlati érvényre juttatása. A nemzetközi szolidaritás sem ismert országhatárokat. A lenini eszme ter­jedéséhez nem kellett útlevél, anélkül is tért hódított, s hódit ma is... S ha már a jelennél tartunk, ma is vannak zászlóvivők — a munkahőstet­tek végrehajtói ők. Éppúgy a tömegek élén haladnak, a termelés élenjárói­ként — életük kockáztatása nélkül. Ugyancsak zászló a tetteik szimbólu­ma — vörös vándorzászló, amely ki­váló termelési eredmények ellenében jut a versenygyőztes munkaközössé­gek, szövetkezetek, mezőgazdasági üzemek birtokába. Ezek a kiváló eredmények munka­hőstettek a javából. Tömegeket ser­kentenek példás, szocialista munka­­viszonyra, a termelés továbbfejleszté­sére és jövedelmezőbbé tételére, anyag- és energiatakarékosságra, az üzemszervezés tökéletesítésére, s ter­mészetesen önművelődésre. Vagyis: a szocialista mezőgazdaság leghívebb zászlóvivői a szocialista brigádok, az élenjáró szövetkezetek, példás mező­­gazdasági üzemek dolgozói. Ami meg a nemzetközi proletárszo-Vörös vándorzászlók. > < Örök dicsőség a proletárhősöknekl — Felvételünk a kolárovoi (gútai) munkás-forradal­márok emlékművé­ről készült. Azok­nak neveit vésték márványba, akik a hitleri fasizmus ha­láltáboraiban ál­dozták életüket — szabadságunkért, a szocializmusért. (A szerző felv.) lidaritást, a szocialista országok szó* ros együttműködését illeti, élő példák tucatját sorolhatjuk. A fejlődő és gyarmatj elnyomás alatt sínylődő né­pek iránti szolidaritásunknak már számtalan esetben tanujelét adtuk vi­lágfórumokon, s gazdasági segítséget is nyújtottunk számukra. A nemzet­közi proletárszolidaritás ékes példája: a chilei fasiszta junta fogságában sínylődő Louis Corvalan elvtárs és sok társának mielőbbi szabadon bocsátása érdekében megnyilvánuló, világméretű megmozdulás. Ez az erkölcsi támoga­tás önbizalmat, erőt, elszántságot és bátorságot önt a hazafiakba, szívós küzdelemre sarkall a fasiszta junta ökényuralma, féktelen terrorja ellen. A chilei példa bizonyítja a legmeg­győzőbben: a nemzetközi imperializ­mus belenyugvást színlel, s némi együttműködésre is kész, ha saját tő­kés érdekeinek veszélyben forgásáról van szó —, de nem nyugszik bele vesztett csatáiba; azon ármánykodik, miként tudná a hidegháborús hangu­latot feléleszteni, sót állandósítani, jánusz-arcának megmászására azon­­ban, bármenyire szeretné, már kép­telen ... Május elsején, ha majd a vörös és nemzeti színű lobogók alá sorako­zunk, s együtt menetelünk, magasra emelve a munkahőstetteinket hirdető transzparenseket, zászlókat, gondol­junk azokra is, akik — bár távol él­nek tőlünk, a munkás-testvéreink, — az elnyomás, a jogfosztottság, a fa­siszta terror légkörében, teljes létbi­­zonytalanságban, vagy börtönben síny­lődnek. Válaszoljunk további munka­hőstettekkel, a szocialista társadalmi rendszerünk erősítésével, a szocialista országok népeinek még szorosabb együttműködésével az imperializmus újabb és újabb ármánykodására. Kiáltsuk ezernyi, százezernyi torok­ból: Éljen május elseje, a világ dolgo­zóinak harci seregszemléje! Világ pro­letárjai egyesüljetek! (kovács] ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! A Huszonöt évvel ezelőtt — amikor a mezőgazdaság szocialista átépítését, a szövetkezeti gazdálkodás alapjainak lerakását megkezdték elődeink —, lényegében új kurszak kezdődött. A nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlődött. Egyre világosabbá vált: a szétaprózott kisüzemi mezőgazdasági termelés képtelen a növekvő nyersanyagszükség­let és elegendő élelmiszer biztosítására. S a szocialista társadalom is csak úgy lehet életképes, ha egységes és tervszerűen fejlődő, szocialista mezőgazdaságra támaszkodhat. Ezek az akkori irányelvek ma már egyértelműek. A szövetkezeti paraszt­ságnak a kezdet kezdetén bizony nem volt ennyire világos a cél, az elképze­lés. Az 1951-ben alakúit Maié Sárov­­ce-i (kissárói) szövetkezet tagjai sem gondolták, hogy a párt szava — ame­lyet a kommunista nópnevelők továb­­bitotak a tömegekhez — betűről be­tűre — megvalósul. Mégpedig első­sorban azáltal, hogy az embernek em­ber általi kizsákmányolása egyszer s mindenkorra megszűnik. Sőt, a falu dolgozóinak lehetőségük nyílik a tár­sadalmi egyenjogúságra, sokoldalúan résztvehetnek az új társadalom építé­sében és igazgatásában. A fejlődés egyre inkább szükség­szerűvé tette a haladó munkamód­szerek gyakorlati alkalmazását, majd később a dolgozók szociális-kulturális igényeinek a kielégítését. Így például a szövetkezeti tagok rendszeres üdül­tetésére is sok került, ami azelőtt el­képzelhetetlen volt a falusi dolgozók számára. Ma már a kissárói szövet­kezetben igen kevés azoknak a tagok­nak a száma, akik nem vettek részt üdülésen, társasutazáson. A szociális gondoskodást illetően is nagyarányúak a változások. Egy szo­ciális helyiséget a gépesítő csoport tagjai már birtokukba vettek, amely 60 ezer korona költségráfordítást igé­nyelt. Az állattenyésztő telepet is ren­dezettebbé, szebbé, otthonosabbá tet­ték. Ma már csak rossz álomnak tűnik a hajdani tíz mázsás hektárhozam, hiszen az 52 mázsás átlaghozamot is elérték. Az ilyen szép eredmények elérésében jelentős szerepet tölt be a tökéletesebb üzemszervezés és irányí­tás, a szovjet búzafajták, a szocia­lista munkaverseny, a dolgozók kez­deményezőkészsége, szakmai hozzá­értése, a nagyarányú gépesítés, a ke­­mizálás, stb. Ami meg a szövetkezeti demokrácia gyakorlati érvényesülésének egyik legjobban bevált formáját illeti: az a termelési ágazatok szerinti munkaér­tekezlet. Ez elképzelhetetlen a tagok, s vezetők szoros együttműködése nél­kül. Mire nyújthat nagy lehetőséget ez a forma? Kétségkívül a dolgozók kez­deményezőkészségének kibontakozá­sára, ésszerű, s hasznos ötletek, ja­vaslatok, megjegyzések tételére. Sőt, ilymódon a fogyatékosságokra is job­ban ráirányltódik a figyelem, s az ebből eredő problémák egyesített erővel könnyebben, s hamarabb meg­oldhatók. Ugyanakkor a célszerű, s hasznosítható javaslatok gyakorlati alkalmazása előrelépést eredményez­het. Ugyanez vonatkozik lényegében az újítási javaslatokra. Nem az a fontos, hány újítási javaslat születik, hanem az, hogy mennyi hasznosul be­lőlük a termelésben, az üzemszerve­zésben, stb. Csak előre... Az utóbbi évek legsikerültebb újítá­sa kétségkívül N y 1 r ő Béla főker­tész nevéhez fűződik, amelyet három paiántázógépen valósított meg. Elő­nye ennek' az újításnak, hogy a T—4-es kistraktorra rászerelték azt a félautomata palántázó gépsort, mely­nek talajnyitó berendezései a csőhá­lózatra kapcsolva, a palántázás előtt megöntözik a talajt, így a palánták azonnal hozzájutnak az életetadó víz­hez, s fejlődésnek indulhatnak. Ezen­kívül a fóliasátrakba is bevezették a központi öntözőrendszert. Eme ész­szerű ötletek alkalmazásával jelentő­sen hozzájárultak a jövedelmezőbb kertészeti termeléshez, időmegtakarí­táshoz, stb. A szocialista munkaverseny jelentő­sége egyre jobban tudatosul a szövet­kezet tagjaiban. Ennek a nemes ver­sengésnek a keretében kitűnik, ki a közösség, a társadalom ügyének híve. Például Kiss József a sertéshizlal­dában 59 dkg-ns napi súlygyarapodási átlagot ér el a gondjaira bízott álla­toknál. Nagy Vince kocagondozó vezet egyelőre a malacelválasztásban. A sertéshizlaló kollektíva eddig 40 mázsa terven felüli húsmennyiség ki­termelésére vállalkozott. A kissáróiak 1971-ben a levicei (lé­vai) járásban elsőként teljesen gépe­sítették a cukorrépa és a kukorica termesztését, illetve betakarítását. Ezáltal mentesültek a nehéz testi munkától a növénytermesztők. Ugyan­csak nagy előrelépésnek könyvelhető el az 1 millió 700 ezer korona beru­házási költséggel épült gabonaszárító és tisztító, amit tavaly adtak át ren­deltetésének. Ebben a faluban tudatában vannak, hogy az anyagi jólét — a nagy családi ház, az autó — nem minden! A szö­vetkezeti tagok szorgalmát, becsüle­tességét azzal is mérik, mennyire szívügyük a szakmai-politikai művelt­ség fejlesztése, a kulturális életforma kialakítása. A szövetkezeti klub helyi­ségeit főleg a téli hónapokban népe­sítik be a tagok: az év elején például esztrádműsor betanulásával — és si­keres bemutatásával — élénkítették a kulturális életet. Nyári időszakban a szövetkezet főleg a sportélet fejlesz­tésére irányítja figyelmét. A labda­rúgócsapatnak rendszeresen autó­buszt biztosít. Az elmúlt idényben 4000 korona összegben felszerelést vásárolt a szövetkezet a sportolóknak. A szövetkezet vezetősége a fiata­lokban látja a jövőt, ezért fordít kellő figyelmet a szakmai-politikai nevelé­sükre. Az idősebb szövetkezeti tagok meg a szövetkezeti munkaiskola, va­lamint a Haladó Tapasztalatok Isko­lája előadásait, tananyagsugárzását kisérték figyelemmel. A M. Sárovce-i szövetkezet tagjai nemcsak a termelésben, hanem a tár­sadalmi feladataik teljesítésében is élenjárók akarnak lenni. Ehhez máris megtették a szükséges intézkedéseket: ingó és ingatlan vagyonukat egyesítet­ték — közös elhatározással — a tu­­ráiakéval (tőreiekévei). fgy az eddi­ginél jobb feltételek teremtődtek a magasabb színvonalú szövetkezeti gazdálkodásra, a dolgozók szociális, kulturális és testnevelési igényeinek kielégítésére, a még örömteljesebb jövő formálásához. Az elődök szívós küzdelme, állhata­tos szorgalma teremtett szilárd ala­pot, s az ^utódaik bizton építhetnek erre az alapzatra. Persze, nagy-nagy összefogással, egységes akarattal, rendszeres és következetes szakmai­politikai tudásgyarapítással, a mun­ka- és életkörnyezet további javításá­val, a társadalmi-, a közösségi és az egyéni érdek jő összehangolásával juthatnak előbbre. Benyák József Zászló­vivők

Next

/
Thumbnails
Contents