Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-12 / 2. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. Január 12. 10 Választották és vállalták Fábry József neve nem Ismeretlen számunkra, hiszen életének jelentős része összefügg nemzetiségi hovatartozásunk és politikánk kialakulásának kezdeti időszakával. Ugyancsak feladatot vállalt a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentőségű és joggal mondhatjuk sorsdöntő eseményeiben. Neve szorosan összefügg a „Petőfi partizáncsoport“ életével harcaival Szlovákia területén. Az elkövetkezendő 1974-es évfordulókban gazdag esztendőben munkásságának szélesebbkörű értékelésére minden bizonnyal sor kerül majd, de most nem erről van szó ... Fábry József egyénisége szimpátiámat főként a magyarországi TV-ben elhangzott műsora után nyerte meg teljes egészében. Nem tagadom, talán szubjektív okok miatt. (Ugyanis a négy-öt évvel ezelőtti műsorban Fábry József említette egy harcostársának, Kovács Domonkosnak a nevét, azzal a kis tévedéssel, hogy verebélyi (Vráble) származású. Kovács Domonkos nem Verebélyről, hanem Pana (Nemespann) községből való és egyik gyerekkori pajtásom édesapja.) Igaz, Kovács elvtárs Verebélyen kapcsolódott be a munkásmozgalomba és lett kommunista. Alkalom adtán Kovács bácsit felkerestem és elbeszélgettünk a múltról, a háború időszakában Szovjetunióban eltöltött évekről. Fábry József nevének hallatán szeme fellángolt. — Jóskát ne ismerném? Ismerte azt mindenki! Aztán arról beszélt, hogy a háború után gyakran váltottak levelet, de személyesen nem találkoztak. Nos, innen ered érdeklődésem *^ábry József iránt, egy hozzám közel álló volt partizán, Kovács Domonkos nyomán. Könyvében „A szabadságért harcoltunk“, visszaemlékezéseit gyűjtötte össze 1938 őszétől, 1944 őszéig döbbenetesen meggyőző erővel. Dél-Szlovákia elcsatolásakor Fábry mint nem kívánatos elem került Magyarországra, Kassáról Budapestre került, de ott sem kerülhette el sorsát, amelyről így vall: „Pintér századoshoz, a kapitányság vezetőjéhez vittek. — Itt vagy, jómadár — fogadott. — Mit gondoltok ti — folytatta — rohadt kommunisták, rátok nem vonatkozik a törvény? Természetesen ezek után 40 napi elzárás következett. Nem az első és sorban nem az utolsó. Közben gondok, családi gondok, Pista öccsét 1936 decemberétől nem látta, ki önkéntesként ment Spanyolországba, végül öt év után megérkezett. A bányász elvtársak hozták át szlovák területről. (Fábry Istvánról a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökéről van szó.) Együtt van a család, de Pista helyzete a legbizonytalanabb. Aztán elérkezett 1941 június 22-e, Hitler aljas támadása a Szovjetunió ellen, majd a kassai bombázás, amelyet német repülők hajtottak végre, ürügyül, hogy a népet a Szovjetunió ellen hangolják. Fábry József könyvében színre lép az egyedüli főszereplő, az aljas, fasiszta „háború“. Ne várja az olvasó, hogy Fábry József könyve, amolyan háborús regény, ahol a főhős — ez esetben a szerző — kalandos csatákban, véres ütközetekben vesz részt és emberfeletti hőstetteket hajt végre. A szerző mindvégig megmarad tárgyilagosnak, tényeket állapít meg és azokból von le következtetéseket. Megmarad kommunistának, kit nem a bosszúvágy állít a hatalmaskodókkal, az ellenséggel szemben, hanem az Igazság, a fasizmus elleni megvetés. Addig azonban még várni kellett, míg Fábry József fegyvert foghatott kézbe. Jött az internálás, majd az internáltakat is bevonultatták és marhavagonokban Szlovákián, Szilézián és Lengyelországon keresztül szállították a frontra; sokakat közülük a biztos halálba. Fábry az első kínálkozó alkalommal végrehajtja elhatározását és a fronton át a szovjetek oldalára szökött. Természetesen kivizsgálták hovatartozását és miután meggyőződtek, hogy igazi munkásmozgalmi emberrel, kommunistával állnak szemben, a szovjet elvtársak bizalmukba fogadták. Antifasiszta iskolába küldték, majd a kiképzés, felkészülés a partizán harcokra következett. Közben Fábry József az Igaz Szó című frontújság állandó levelezője lett. A kiképzés után Nógrádi Sándor javaslatára a szlovák századhoz került. Itt találkozott Kovács Domonkossal is. Igazán csak akkor fogadták be, amikor a spanyol önkéntesekről szóló könyvben a jugoszláv „spanyolosok“ között felfedezte öccse, Fábry István fényképét. Végezetül újra a magyarok csoportjához került és egy ejtőernyős partizán csoport tagjaként 1944. szeptember 19-én bevetették Szlovákia területére. Eddig a könyv ... Elolvasása után az emberben akaratlanul is felmerül néhány kérdés. Mi volt tovább? Vajon megírja-e Fábry József a cselekmények további fonalát? Ezt már hiába kérdezzük, mivel Fábry elvtárs a közelmúltban elhúnyt. Egy azonban bizonyos. Életével, tetteivel sokak előtt bizonyított és akadtak követői, mert hittek, s az utat, amelyet választottak, vállalták és becsülettek végigjárták. Motesfky Árpád Megjelent a tejtermelők kézikönyve A tej az ésszerű táplálkozást illetően egyedülálló és semmi más élelmiszerrel nem helyettesíthető. A tej azonban nemcsak mint emberi táplálék nélkülözhetetlen, de a visszamaradó tejtermékek biológiailag nagyértékű fehérje- és ásványi anyag tartalma a takarmánykeverékek értékes része és kiegészítője is. A kazeint és tejcukrot pedig némely ipari ágazatban is felhasználják. Nemzetgazdasági szempontból tehát a tejtermelés elsőrendű helyet foglal el s ezt az előrejelzések szerint a legközelebbi évtizedekben, esetleg még évszázadokig is megtartja. Ezalatt természetesen egészséges tehenektől származó és a higiénia előírásainak megfelelő módon nyert és kezelt tejet értjük. Az állandóan érvényes szabály, hogy jó minőségű tejtermékek csak kiváló nyersanyagokból készíthetők, még akkor is, ha a tejkezelés és a tejfeldolgozás technológiájában nagy haladást értek el. A tej minősége a kifejéstől a tejcsarnokokba való elszállításig, ma még mindig világprobléma, bár ezt gyakorlatilag több országban már sikeresen megoldották. Nálunk sajnos ez még megoldásra váró feladat. Tejtermelő üzemeink legfőbb feladata, hogy a tejtermelésnél a tejet olyan állapotban tudják tartani, ahogyan az elhagyja az egészséges tehén tőgyét. Ezért a fejőskor a tőgyből nyert tejet a begyűjtő vállalat rámpájára juttatásig elsődleges kezelésben kell részesíteni. Hogyan és miképpen, arról szól a legújabb és legmodernebb kutatások alapján nyert ismereteket és tapasztalatokat tartalmazó gyakorlati kézikönyv, amelyet Ing. Š. Sejman, doc., CSc., Ing. V. Való CSc. és Ing. J. Kábán írt. Elsődleges tejkezelés, amely a Príroda kiadó gondozásában jelent meg (116 old., 22 kép, 20 táblázat, ára fűzve Kčs 7.— ). Ez a világosan, szabatosan stilizált könyvecske első fejezetében megismertet a tej vegyi összetételének elváltozásaival a mindazon tényezőkkel, amelyek ezen elváltozásokra hatással vannak. A második fejezet a tej csíratartalmával foglalkozik. Felvilágosít a tejben levő mikróbák eredetéről, tevékenységéről a tejben, a csírák szaporodásáról és a szaporodást befolyásoló tényezőkről a tejben. A nálunk nyert tej 1 ml-ében a csírák száma igen magas, ami nagy gondot okoz mind mezőgazdasági- mind feldolgozó üzemeinknek egyaránt. Ezektől a gondoktól akar megszabadítani a legterjedelmesebb — a harmadik fejezet, amely a tej elsődleges kezelését részletezi Felhívja a figyelmet, a kifejt tej minőségét befolyásoló tényezőkre, a fejőstehenek helyes takarmányozására, a fejőszemélyzet egészségi állapotának, személyi higiéniájának fontosságára, gyakorlati és elméleti tudásuk elmélyítésére, valamint a tejtermelés higiéniája kérdéseinek elsajátítására. Hangsúlyozza a fejés technikájának befolyását a tej minőségére Figyelmet fordít a tisztítási és fertőtlenítésl munkák helyes elvégzésére a tejtermelésben, a tisztító és fertőtlenítőszerek tárolására, s a munkabiztonsági intézkedésekre. Foglalkozik a fejőberendezések tisztításának és fertőtlenítésének állami normáival. Külön tárgyalja a tej kezelését á kifejés után. Leírja a tej kezelését a kifejés után. Leírja a tej tisztításának és hűtésének módjait, ismerteti a hazai gyártmányú hűtőberendezéseket s végül a tejhűtés jelenlegi fejlettségét a külföldi termelőknél. A negyedik fejezet a tejbegyűjtés és tejszállítás kérdéseit tárgyalja. Az utolsó — ötödik — fejezet a tejtermelő üzem szempontjából igen fontos kérdéssel, a tej minőségvizsgálatával foglalkozik. A könyv rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy tejtermelő üzemeink értékes segítségre és nélkülözhetetlen tanácsadóra lelnek benne. Ugyanis a tejtermelésben dolgozók szaktudásától és hozzáértésétől függ ezen termelési ágazat sikere, s tudatlanságától és gondatlanságától kudarca. Li Ha jellemezni akarnánk a kassai magyar tannyelvű Gépipari Technikum mellett működő „Glóbusz“ amatőr bábegyiittes munkáját, valami olyat kellene mondanunk, hogy „bábozás nem műkedvelő fokon“. Valóban a Glóbusz produkcióiban éppen a legmeglepőbb motívum, az előadott müvek aprólékos „profi színvonalú“ kidolgozottsága, a dramaturgiai érettség és magas színvonalú előadásmód. Az ötödik évforduló alkalmából ünnepi előadásra került sor a kassai Thália színpadán, amikor is a nagy sikert megért, „Székely népballadá-Ötéves a Glóbusz kat“ ismételték meg eddigi repertoárjukból, s az újonnan betanított „Csupaszív úr kalandjait“ mutatták be a szívesen tapsoló közönségnek. Mindkét műsorrész nagy sikert aratott. A Glóbusz öt évének rövid krónikáját könnyű összefognunk, ha csak az évente elért sikereket ismertetjük: a bábcsoportok ünnepi versenyén Rozgonyban első díjat nyertek, ugyanebben az évben a szlovákiai szemlén, Zsolnán a népművelési intézet különdíjának nyertesei. Ezerkilencszázhetvenkettőben a XX. Országos Bábfesztiválon Chrudimban a fesztivál nagydíját nyerik el, valamint Chrudim város vándorserlegét és az IINIMA (a bábjátszók nemzetközi szervezete) főtitkárának különdíját. Ugyanebben az évben nagy elismerést aratnak a Pécsi II. Felnőtt Bábfesztiválon. Ezerkilencszázhetvenkettőben sikeresen szerepelnek a Jókai Napokon, Komárnoban, és 1973-ban az Országos Bábfesztiválon Žilinán a CSSZSZK Kultúrügyi Minisztériumának díját nyerik el. Az ötödik évfordulót megérő igencsak nehéz körülmények között dolgozó kis együttes az ünnepség alkalmából értékes ígéreteket kapott a Gépipari Technikum igazgatóságától. Reméljük a szavak valósággá válnak és az iskolán kívüli felelős szervek is kellő figyelmet szentelnek a jövőben ennek a különösen érdekes együttesnek, mely műkedvelő viszonyok között néha az alapfeltételek hiányában is magas színvonalú produkcióival értékes szellemi és kulturális többletet bizonyít. —gágyor— Télen egyre többen látogatják a könyvtárakat A KULCS Tél van. A kályhában melegen duruzsol a tűz. A szoba közepén, a szőnyegen gyerekek hancüroznak. Kockából házat építenek, huncutkodnak, vidáman szórakoznak. Jó érzés nézni gondtalan, örömteli játékukat, őket nézve az idősebbek ajkán felelevenednek a régmúlt idők, ma már szinte hihetetlennek tűnő epizódjai. Talán ezek hallatán tudjuk igazán értékelni a mát... Gyurinak minden nap két testvérével kellett megosztani az asztalra tett kenyeret, amit apjuk keresett keserves munkával. Gyurka talán ezért is látogatott el gyakrabban nagyapjához, mert ott is jutott számára mindig еду-két falat. Szülei se bánták, ök is jobban jártak, meg a gyerek is. Így lett Gyuri bentlakó az öreg szüleinél. Minden rendes családtag, segített is tőle telhetőén a konyha körül. Hozott be fát, vizet, de legszívesebben az ólban segédkezett. Szerette az állatokat, a jámbor bárányokat, a tarka tehenet, meg a szürke kiscsikóját, amellyel vidáman táncoltak az udvaron. A nyuszikkal Órákat is elszórakozott. Egyszóval részt vett a család minden örömében-bánatában. Télen csupán a konyhában fűtöttek, de csak úgy tessék-lássék módra. Takarékoskodni kellett a fával. Ez volt egyben a „hálószoba“ is. A kemence melletti magas ágyban aludt János bácsi, a nagyapa Gyurival. Nagyanyó pedig az ágy végénél lévő heverőn pihente ki napi fáradalmait. Téli időben nem sok munkája volt a parasztnak. Többnyire az állatok körül foglalatoskodtak, vagy a szerszámokat javítgatták. Így János bácsi is az unokájával. Az öreg napközben többször is betévedt a kamrába. Volt egy kis borocskája, azt iszogatta: Mindig egy kicsit, egy bögrével. De ezt naponta jónéhányszor megismételte. Így nem csoda, hogy napnyugtára rendszerint becsiccsentett. Persze nagyanyának ezzel nem okozott soha nagy örömet. Sokat veszekedtek, vitatkoztak. Gyurkának sem tetszett a dolog. Nagyon restelte, ha a nagyapja becsípett. Már csalf azért is, mert együtt aludtak. Becsiccsentés után János bácsinak hajnalban nehezére esett a felkelés. Ezért rendszerint az unokáját költötte fel. — Te gyerek, te, ereggy vess az állatoknak! — mormogta nagy álmosan. Gyuri félt a sötétben, nem mert kimenni. Így aztán az öreg nagykeservesen beleereszkedett az ágy mellett lecö hosszúszárú csizmájába, és csak úgy ingbe-gatyába kicsoszogott az ólba. Néhány villával vetett az állatoknak, utána visszament és újra lefeküdt, Így ment ez napról-napra. Egyik napon Panni mama a tyúkokat etette. Gyuri is ott sürgött-forgott a szárnyasok körül. A gazda is elvégezte a teendőjét az ólban, majd hosszú léptekkel, tántorogva a kamra jelé indult. Gyuri már tudta, hogy minek megy oda. Már hogyne tudta volna. — Meg kell akadályozni —, mint a villám suhant át az agyán a gondolat. Nem tétovázott soká. Egyet ugrott és máris a kamra ajtajánál termett. Egyet fordított a kulcson, majd ügyesen zsebrevágta őzt. Az öreg nem vehetett észre semmit, olyan gyorsan cselekedett. Egy perc múlva cifra káromkodások közepette támadt rá az öreg a párjára. — Tyü az erre-arráját..., még hogy énelőttem csukod be az ajtót! S hogy mérgét enyhítse, a fal mellett lévő négylábú széket úgy vágta a szerencsétlen tyúkok közé, hogy közülük három rögtön kimúlott. Még hogy én becsukom előtted az ajtót, te vén bolond, — zengi az asszony. Közben Gyuri látta, hogy több a kettőnél. Ügyesen az ajtóhoz rohant és visszacsúsztatta a kulcsot a zárba. — Már annyira részeg vagy, hogy nem is látsz? Hát nem látod, hogy a kulcs a helyén van — harsogja Panni mama. János bátya, mint egy paripa, úgy rohant az ajtóhoz, és valóban a kulcs a helyén volt. Még valamit mormogott az orra alatt, de egyszerre meghunyászkodott, majd eltotyogott a őert felé, úgy hogy még a nagyanyja sem vehette észre. NAGY LÁSZLÓ 4\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^
