Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-20 / 16. szám

10

SZABAD FÖLDMŰVES

1974. április 20.

Megyek a napokban az utcán, éjszaka. Barátaimtól hazajelé.

Az utca néptelen. Fülledt meleg van. Valahol dörög az ég.

Megyek az utcán. Leveszem a sapkámat. Éjszakai zefír lengedezi körül a fejemet.

Nem tudom, hogy vannak ezzel maguk, tisztelt polgártársak, de én szeretem éjiéi az utcákat róni. Az ember valahogy szabadnak érzi magát. Lengetheti a karját. Senkise lökdösi. Lépegethet kedvére.

Szóval, megyek az utcán, és egyszeresük furcsa nyögést hallok. Nem Is nyögést, inkább elfojtott kiáltást. Körülnézelődtem. — Senki.

Fülelek — megint hallom azt a nyögést.

Hirtelen, mintha a föld alól, ezt hallom: „Édes fiam! Édes fiam!" Miféle ördögség ez?

Felnézek az ablakokra. Talán ott zajlik, gondolom, valami kis családi jelenet? Megeshet! Talán egy részeg férj esett neki a feleségének, vagy ellenkezőleg, az nyüvt a férjét?

Végignézem az emeleteket — nem, semmi.

Egyszer csak hallom: valaki az ujjával kocorász az üvegen.

Odanézek: egy üzlet. Az üzlet két ajtaja között elaggott férfi ül egy tonetszéken. Láthatóan éjjeliőr. A boltot őtzi.

Közelebb lépek. Megkérdezem:

— Mi az, bátyó?

Az éjjeliőr azt kérdi tompa hangon:

— Hány Óra, édes fiam?

— Négy — mondom.

— Jaj, azt mondja, még két órát

órát kell itt üldögélnem... Nem hoznál nekm, azt mondja, egy kis vizet? Nyisd ki a csapot a pince előtt, és csurgass ebbe a bögrébe. Igen szomjas vagyok. Meleg van!

A kirakat törött felső üvegén kinyújt egy bögrét. Teljesítem a kérését. Aztán megkérdezem:

—- Mi bajod, talán beteg vagy, hogy nem tudsz magadnak vizet hozni?

Azt mondja az őr:

— Hoznék én örömest! Szívesen járnék egy kicsit, hogy megmozgassam a tagjaimat. De nem tudok kimenni innen, hiszen be vagyok zárva az utca felől.

— Ki zárt be? — kérdem. — Hiszen te vagy az éjjeliőr. Minek téged bezárni?

Azt mondja az őr:

— Nem tudom, mindig bezárnak. Attól félnek, hogy ttthagyom a boltot, és elkódorgok valamerre, a tóival meg azalatt tisztára kihordja a boltot. De ha itt ülök a két ajtó közt, még ha elszundítok is, belémbotlik a tolvaj, én meg lármát csapok. Ez a szabály minálunk: egész éjjel a két ajtó közt kell ülnöm.

Mondom neki:

— Buta szabály. Sérelmes dolog itt zárt ajtó mögött üldögélni.

Azt mondja erre az őr:

Én nem táplálok sérelmeket. Nekem is kényelmes, ha elzárnak tolvajok elöl. Ügy félek tőlük, mint a tűitől. De ha bezárnak előlük, csöppet se félek. Akkor nyugodt vagyok.

— Dehát, mondom, mért nem járszkelsz legalább a boltban egy kicsit, papácska? Hogy mozgasd a lábad. Itt ülsz, mint egy madárijesztő, a széken

egész éjjel. Utálatos dolog lehet.

Azt feleli:

— Mit beszélsz, édes fiam! Hogyan mehetnék én be a boltba? Mennék szívesen, de a bolt ajtaja két lakatra van tárva, hogy be ne mehessek.

— Szóval, mondom, papácska, itt ülsz a két ajtó között és úgy őrködöl?

Azt mondja az őr:

— Ahogy mondod... De te meg mért nem tágulsz már? Hoztál egy kis vizet, eridj isten hírével! Nem hagysz aludni. Csörögsz, mint a szarka.

Az éjjeliőr erre megitta a vizet, megtörülte a száját a ruhája ujjával, és lecsukta a szemét, mutatva ezzel, hogy az audienciának vége.

Tovább baktattam. Nem minden kíváncsiság nélkül vettem szemügyre más ^boltok ajtaját. Ehhez hasonló éjjeliőrt azonban nem láttam többet.

Későn értem haza. Sokáig forgolódtam az ágyban. Nem jött álom a szememre. Egyre azon gondolkodtam: nem lehetne-e feltalálni valami elekttromos készüléket, hogy az csörögjön, ha valaki besurran a boltba? Mert bedugni két zárt ajtó közé egy eleven embert — ez bosszantó és elkeserítő. Mégiscsak: az ember a teremtés koronája. És belegyömöszölni egy résbe, mint valami csapdát —- furcsa ötlet. ..

Aztán arra gondoltam, hogy efféle elektromos készülékeket valószínűleg feltaláltak már. Például, ha az ember rálép a küszöbre, dübörgés meg csörömpölés támad. De úgy látszik, ezt még nem vezették be, vagy talán drága, vagy egyéb technikai akadálya van, ha egyszer emberi erőt állítanak be helyette.

Aztán összekeveredtek gondolataim, és elaludtam. Álmomban eljött hozzám az éjjeliőr, és bögréjével a váltamra csapott. Azt mondta: „Mit kötsz te bele az éjjeliőrökbe? Békésen élünk, csöndesen. Őrködünk. Te meg a nyakunkra jössz az ambícióiddal. Tönkreteszed a karrierünket..."

Utána más álmok következtek, mindenféle könnyelmű álmok, tánccal meg énekszóval.

Es reggel egészen jó hangulatban ébredtem.

ftXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\V\XXXXX\X\4VVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVíVXXXXXXVXXXXXXXV^>ÍX^X>XXXXXXXXXXXX>Ä>XXVwXXXXXXXXXXNX>XXXXXXXXXXXXXXXX

járási seregszemle

Nemrégiben Nitrán megrendezték a járás területén működé énekkarok nagyszabású — versennyel egybekötött — seregszemléjét. A vetélkedő az „SZNF hagyatékához hűen“ jelszó Jegyében zajlott le. A megnyitó beszédet Ján Blanár elvtárs, a Nitrai Járási Nemzeti Bizottság kultúrügyi szakosztályának vezetője tartotta. A beszéd után megkezdődött a nemes vetélkedés. Sok-sok ember ajkáról szállt szabadon és boldogan a szebbnél-szebb dal, magyarul, szlovákul, oroszul és csehül. Minden énekkar a lehető legjobb felkészültségről tett tanúbizonyságot. A zsűri, melynek élén Bartolomej Urbanec érdemes művész volt, a következő döntést hozta:

A falusi énekkarok kategóriájában az első helyet a brand (berencsi) vegyeskarnak ítélte. Az énekkar karmestere Kazán József. A második helyre a žiranyi (zsérei) vegyeskar került. A zsérei énekkar vezetője Simek Viktor. A megtisztelő harmadik helyezést a koliňany (koloni) énekkar nyerte, Dunajszky Géza karnagy vezetésével. A női karok versenyében az első helyezést a žiranyi énekkar szerezte meg a brand női kórus előtt. A városi énekkarok kategóriájában a zsűri az első helyezést a Nitrai PKO mellett működő vegyeskórusnak ítélte oda.

A résztvevő énekkarok a jól sikerült szereplésükért értékes tárgyi jutalomban részesültek.

Ez a jól sikerült járási seregszemle Is azt bizonyítja, hogy a nyitral járásban szintén nagy népszerűségnek örvend az énekkari mozgalom.

Löricnx László

Szokatlan kopogás messze húzódott meg az atmoszférában. A motorbőgetés, aszfaltbontás zaja csaknem a villogó neon-csövek és táblák kényelmes szféráiban rezegtette meg a levegőt. A kopogást nem hallotta senki... Nem akarta hallani senki..., csak a vakember hallotta saját kopogását... Belül mennydörgéssé változtatott kopogását.

Gépek zúgtak az aszfalton, a levegőben és ezrek mozogtak fontoskodva, lökdösődve a tömött járdán, ö tovább kopogott. Néha lökést érzett, taszították tovább —

Kopogás

valakinek a lába beléakadt a fehér botba. Állt a járdaszélen. Kopogott tovább. Várt. Lökést érzett. Az úttesten gépek százai száguldottak kegyetlen akarattal. S aztán minden megállt. Fékek csikorogtak, idegszálak feszültek... Valaki egy karlendítéssel leállította ezt a mennydörgést, s a botot tartó férfi mellé vette útját. Az emberektől ellepett járdákról dülledt szemekkel bámultak kettőjükre, ahogyan a férfi felemelt bottal lépkedett előre az úttesten keresztül — rábízva magát egy Emberre. Bámultak. Szinte érthetetlenséget tükröző tekintettel. A gépek teste megfeszülve várta a mennydörgést, s mintha ugrásra készen meredtek volna a keresztül haladók felé.

Az ember ismét intett...

Az úttesten gépek száguldottak kegyetlen akarattal..., valakinek a lába beléakadt a fehér botba.

KALITA GABOR

^gggsfiggigtggsigegggsfeiesstgiteeKeeeeeeeeeieeeeceeceeBiieeeeBtmKeeHtteeaesetieeteseeteeeeMeeeteeeeeeoieeseeemteeeeeceeeeíeeeeeíteeeteeeeeeseeeassaet

В

eke Sándor rendezésében mutatták be Örkény Istvánnak a tragikum mélységein és a mostoha kor ellentmondásai között mozgó, mégis hórom teljes órán keresztül szórakoztató és kacagtató Tóték című színjátékát.

A kassal Thália Színházat megtöltötte az érdeklődd, s mindvégig hálás közönség, mely hosszantartó tapssal Ünnepelte a helybeli színészgárdát kifejezetten |6 és színvonalas játékáért. Örkény Istvánnak ez a színmüve sokak előtt ugyanis már Ismert, mert a

Ä Thália bemutatójáról

•S x *-c X

s о

sí

я л

■£ a

'CB .r~t

я

"ста

о

X U ЧД QJ Я

•с

С- я

< S я

budapesti magyar tv adásában L a t inovics Zoltánnal a főszerepben néhány héttel korábban élvezték. Mnst a bemutató mégis újdonságként hatott. Elevenségével, életközelségével s a közvetlen játék meggyőző erejével. A színtársulat igen jó és előnyös oldaláról mutatkozott be ezen az esten. B o r á r o s Imre őrnagya még Latlnovics Zoltán művészete mellett is kitűnt fiatalos hevével, mozgékonyságéval. s helyenként tálén túlzásba is vitt tüzével. Ági szerepében a „Tóték“ igen megnyerő, melegszívű növendékleánykáját tudta életre kelteni К övesdi Szabó Marika s nem kevésbé volt meggyőző V. Szabó Rózsi is Tőtné szerepében. A bemutató két legkimagaslóbb teljesítményét azonban Tót szerepében Kovács József, és a postás szerepében V árady Béla nyújtották. Tőről metszett, ízes, hamisítatlan paraszt-alakításaik országos viszonylatban is figyelemre méltóak. Várady Béla emberábrázolása éppen egyszerűségével és keresetlenségével a magyar falu mindennapos életének egyik jószívű és rokonszenves alak|e. Kovács József pedig egynesen remekelt. Mintha magyar falvaink egyik derék, becsületes, de nem túlzottan gyorsfelfogású gazdája lépett volna vele színpadra.

Az előadás alkalmából ízléses színházi újsággal tájékoztatták a közönséget. A „Téték“ kassai bemutatója a Thália Színpad komoly és megérdemelt sikere volt.

MOHR GEDEON

V4XXXXXV4X4XXXXXXXXXXXXXX4XNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXV4XW>>

ž ž

Százné^y évvel ezelőtt született VLAGYIMIR ILJICS LENÍM, az oroszországi munkásosztály és a világ proletariátusának vezetője, az első munkás-paraszt államhatalom megalapítója. A nagy gondolkodó emlékét az egész világ haladó emberisége kegyelettel őrzi, s aligha van megmondhatója, hogy az utóbbi évtizedekben hány emlékszobrot emeltek a marxizmus továbbfejlesztőjének. A képen látható Lenin szobor a Lučeneci (Losonci) Járási Pártbizottság előtt látható.

2 > VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVsX

Zöld erdőben, zöld mezőben

pásztorok

„Szent György napján kihajtom a gulyámat...“ — mondja egy régi dal, s nem is véletlenül. Hazánk éghajlati viszonyai között erre az időszakra megújul a természet, megérkezik a tavasz. A fák kilombosodnak, a növényzet üdén zöldéi], madárdaltól zeng az erdő, mező. A hegyek lankáin és a virágzó réteken nyájaikkal megjelennek a pásztorok is, hogy a friss fűtől új erőre kapjanak a télre istállóba kényszerített állatok. Szerephez jut akkor a karikás mellett a pásztorkodás ősi szerszáma, kelléke, a bot Is.

A bot, amelyért régen szinte versenyeztek a pásztorok, hogy kinek van nagyobb és szebb. Görcsös kurta botja volt például a disznókat terelő kondásnak, míg a juhász' egyenes, főleg hosszabb, kampós fadarabot használt a juhok megfogásához ezelőtt háromszáz évvel is. Szükség is volt rájuk, mivel egy 1717-ből való csallóközi pásztorszabályzat a céh tagjaitól egyenesen megkövetelte, hogy „egyik kezükben mindig legyen bot.“

Természetesen nem minden fát tartottak alkalmasnak arra, hogy abból botot vágjanak A vörös gyűrűfa azért nem volt jó, mert azt vallották, hogy minden állat elsorvad tőle. A fekete gyűrűfa viszont csak akkor vált tartós és erős Jószághajté eszközzé, ha három hétig pácolták a lóistállóban a hidlás alatt. Abban mindannyian ■egyetértettek, hogy tartósságban a tölgyfa felülmúlhatatlan. A gulyások ezért csakis tölgyfabotot fogtak a kezükbe.

Később — jobb híján — sokan felhasználták a galagonya- és a csipkefát Is botnak. Sőt többen kísérleteztek az akácfával is, csakhogy azzal már régen is baj volt. A legfőbb hibájának azt tartották, hogy a súlypont változtatta a helyét. Kezdetben nehéz volt, végül nagyon elgyengűlt, és ha egyszer a botban nem volt meg az egyensúly, már nem állt annyira kézbe s nem lehetett pontos irányítással a legelésző állatok után dobni. A bot elhajítására pedig nagyon sokat adtak. Szinte a pásztor mesterségbeli tudásának mércéiéként tekintették. Rossz volt szerintünk a pásztor, ha úgy dobta el a botot, hogy annak a vége ütötte meg a jószágot. Attól ugyanis eltörhetett az állat lába, színt kaphatott, esetleg csonthályog is érhette. Az összeroncsolt hús vagy kiütött szem pedig soha nem vetett jó fényt a pásztorra. A botot az hajította el tehetséggel, akinek kezéből lapjával érte az állatot. Ettől nem tört el semmije és a pásztor is megleckéztethette a rendbontót.

A próbabojtárok gyakorolták is szorgalmasan a botdobálást mielőtt az idősebb pásztorok előtt számot kellett adniuk tudásukról. Akinek ' rossz volt a kezejárása, nem ismertek vele szemben kíméletet, ügyefogvottnak gúnyolták a jelöltet. Szerintük a mesterségbeli tudás, a lészágőrző hatiam mellett, aki negyven-ötven méterre jól el tudta hajlítani a botját,

térré jól el tudta hajítani a botját, remekül működött, ezért jó pásztor válhatott belőle.

A bot felhasználásán kívül a régi pásztoroknak külön tudományuk volt arra is, hogyan készíthettek egy-egy faágból jól hasznosítható baltát. A levágott tölgyfaágat először tűzbe tartották. Lassan végighuzogatták jónéhányszor az Izzó parázs között. Ügyesen kellett ezt tenniök, mert a nyers háncs átgőzölése miatt sokszor meggörbült a törzs, örültek, ha a háncs elhúzása után egyenes maradt az ág, de ha meggörbült, akkor sem estek kétségbe. Ha így történt, akkor kétágú fa közé szorították, és ktegyengették. Sokszor faragással és egyéb módon ki is díszítették botjaikat. Nagyapáink Idejében a bot egyenessége, görcsössége, hajlékonysága, rangbeli különbséget is jelzett. A gulyás csak nyílegyens bottal járt. A kondás gircses-görcsös kurta botot használt, míg a juhászé volt a leghosszabb, hiszen neki nem dobásra kellett ez az eszköz, hanem a juhok lábának lefogására, amikor el akart egyet-egyet adni, vagy amikor nyírni akarták a juhot. Országos vásáron és egyéb helyeken, ha összeverődött a kondás, gulyás és juhász, egymás botjáról meg tudták állapítani, kivel állnak szemben.

Nagy becsben is tartotta mindegyikük ezt a munkaeszközét. Olyannyira, hogy még egy tehénért sem voltak hajlandók elcserélni. Kolompot, csengőt , pipát és kutyát még odaadtak pénzért, vagy pipát elcseréltek pipáért, de botot semmi pénzért sem vettek át mástól. Ennek két fő oka volt. Egyrészt féltek, hogy vakmi átok rejtőzik benne, másrészt az Idegen ember súlyérzékéhez szokott, illetve kialakított bot nem állt a kezükhöz.

A pásztorbotnak až állatok terelgetésen kívül még megvolt az a szerepe is, hogy amikor a nyáj pihent, a tulajdonosa arra támaszkodott. Hordták is magukkal mindenhová, templomba, kocsmába egyaránt, azután is, hogy ősszel — a dal szerint Szent Mihály napján — beterelték téli pihenőre az állataikat. A bot hű társuk volt örömükben, bánatukban.

A rohanó évek során a technika fejlődésével, a villanypásztorok megjelenésével stb. a bot szerepe lényegesen csökkent. A ma pásztora sok helyen már motoron, autón közlekedik és a bot mellett ott található nála a zöld mezőben a tranzisztoros rádió is.

Nagyüzemi gazdaságokban terelgetik a nyájat és szolgálatukon kívül nehezen Ismerni már fel őket. Egy dolog van csupán, ami hosszú Időn át nem változott náluk Változatlan az, hogy a jő, szakmáját alaposan ismerő pásztor ma is megbecsült tagja a közösségnek.

Még az egykor nagyrabecsült bot nélkül is.

Kanizsa István