Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-20 / 16. szám
2-SZABAD FÖLDMŰVES 1974. április 20. Együtt a szocializmus útján (Folytatás az 1. oldalról.) Beszédében hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiában a munkásosztály megszilárdította hatalmát és a marxista-leninista elvek szerint dolgozó Csehszlovák Kommunista Párt úgy bel, mint külföldön nagy tekintélyre tett szert, mert célszerű, tudományos alapra helyezett irányító-szervező és agitációs munkával mozgósítani tudta a dolgozókat a népgazdaság megszilárdítására. A tények beszélnek arról, hogy a párt vezető szerepének elmélyítése a társadalmi és gazdasági élet minden szakaszán komoly eredményeket hozott. Kádár elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy az internacionalista elvekre helyezkedve tovább kell szilárdítani a szocialista országok népeinek egységét, mert csakis így lehet eredményesen küzdeni a világimperializmus és az őket szolgáló különböző revizionista és felforgató elemek ellen. A LÄTOGATÄS ÜTOLSŰ NAPJÄN A MAGASSZINTÜ TALÄLKOZÖRÜL KÖZÖS KÖZLEMÉNYT ADTAK KI, AMELYET KIVONATOSAN KÖZLÜNK. A két küldöttség áttekintést adott a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV., illetve a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról, a szocialista építés eredményeiről, valamint feladatairól. Nagyra értékelték azokat a sikereket, amelyeket a csehszlovák és a magyar nép marxistaleninista pártja vezetésével elért. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két pártnak és a két országnak a marxizmus-leninizmus, és a proletár internacionalizmus alapelvein nyugvó kapcsolatait a teljes bizalom, az egyre szorosabb testvéri együttműködés és a kölcsönös megértés jellemzi. Országaink baráti kapcsolatai a 25 évvel ezelőtt aláírt és az 1968-as évben megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szellemében eredményesen fejlődnek. Kiemelték, hogy gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésünk sokoldalúan fejlődik. Gyorsan növekszik az árncsereforgalom, a gazdasági együttműködés jelenlegi állása szilárd alap a következő időszak kölcsönös gazdasági kapcsolatai fejlesztéséhez. A gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének legidőszerűbb feladata az 1976—1980. évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetése, jelentős előrelépésnek tekintik, hogy a központi tervező szervek megállapodtak az alapvető nyersanyagok és termékek cseréjében. A tervegyeztetés további menetében a feldolgozóipar együttműködési feladatainak meghatározására összpontosítanak. Nagy jelentőséget tulajdonít a Duna csehszlovák—magyar szakasza közös komplex hasznosításának az energiatermelés, a folyami közlekedés, az árvízvédelem, az öntözés szempontjából. A két ország népgazdasága számára jelentős az Adria - kőolajvezeték megépítése. Közös érdekű feladatnak tekintik a folyóvizek tisztaságának védelmét. Fontosnak tartják az együttműködést a gépiparban, a személy- és tehergépkocsi-gyártásban, a vegyiparban és a könnyűiparban. Ezzel összefüggésben kidolgozzák az ipari és a mezőgazdasági szakosodás és kooperáció, valamint a műszaki-tudományos együttműködés további bővítésének lehetőségeit. Elismeréssel nyilatkoztak a csehszlovák—magyar gazdasági és műszaki tudományos együttműködési vegyesbizottság és a központi tervezőszervek munkájáról. A két fél kifejezte készségét, hogy továbbra is elősegíti a tudományos, az oktatási, a kulturális kapcsolatok bővítését, hogy népeink méginkább megismerjék egymás kultúráját és tudományos eredményei. A küldöttségek nagy jelentőségűnek tartják, hogy a nemzetközi feszültség érezhetően enyhült. Ebben kiemelkedő szerepet tölt be a Szovjetunió békepolitikája és a szocialista országok összehangolt tevékenysége. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi helyzet enyhülésében kiemelkedő jelentősége van a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogramnak. Elsőrendű feladatuknak tekintik a szocialista közösség országai egységének erősítését. Tovább szilárdítják és fejlesztik a Varsói Szerződés tagállamainak sokoldalú együttműködését és a KGST-n belül tökéletesítik a szocialista országok gazdasági együttműködését, a szocialista integráció komplex programja alapján. Meggyőződésük, hogy a KGST egyre nagyobb szerepet játszik a szocialista építőmunka eredményeinek növelésében. A nemzetközi enyhülés folyamatában különös szerepe van Európának. A tárgyalófelek üdvözölték az európai biztonsági és együttműködési konferencia első szakaszának eredményeit, a második szakaszban történt előrehaladást. A jövőben is arra törekszenek, hogy rövid időn belül sor kerüljön a konferencia harmadik szakaszának legmagasabb szintű öszszehívására. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a közép-európai haderő- és fegyverzet-csökkentésről folytatott bécsi tárgyalásoknak. Nagy jelentőségűnek tartják az európai földrészen bekövetkezett kedvező változásokat. A Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia által a Német Szövetségi Köztársasággal kötött szerződés, valamint a Nyugat- Berlinről szóló négyoldalú megállapodás érzékelhetően csökkentette a nemzetközi feszültséget. Következetesen támogatják az arab népeknek az igazságos és a tartós béke megteremtéséért vívott harcát. Határozottan elítélik a Chilében végrehajtott katonai puccsot, valamint a katonai junta fasiszta terrorját. Követelik a chilei haladó erők elleni terror és üldöztetés megszüntetését, az igazságtalanul fogvatartott hazafiak — köztük Louis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának — azonnali szabadonbocsájtását. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői kiemelték, hogy a nemzetközi tevékenységükben továbbra is a kommunista és a munkáspártok 1969. évi muszkvai tanácskozásán elfogadott dokumentumokból, valamint pártjaik XIV., illetve X. kongresszusa határozataiból indulnak ki. A marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek megfelelően a jövőben is lankadatlanul munkálkodnak a kommunista és munkáspártok eszmei és akcióegységének, összeforrottságának erősítésén. Határozottan elítélik a kínai vezetőknek a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységére törő szakadár-tevékenységét, szovjetellenességét, nagyhatalmi sovinizmusát, a szocialista közösség elleni politikáját és elvi harcot folytatnak ellene. Megelégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt időszakban újabb lendületet vett a nemzetközi munkásosztály harca a monopoltőke ellen, fokozódott a béke és a haladás erőinek antiimperialista küzdelme. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya csehszlovák párt- és kormányküldöttséget hívott meg hivatalos, baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba. В A harcnak nincs vége Több mint egv fél év telt el azóta, amikor Dél-Amerikában olyan eseményre került sor, amelyet minden jóindulatú, haladó gondolkodású ember elítél. A chilei katonai junta erőszakkal megdöntötte a népi egység kormányának hatalmát és megölte az alkotmányosan megválasztott köztársasági elnököt, Allende Salvadort. A katonai junta a hatalom átvétele után nagy szavakkal hangoztatta a „demokratikus“ elképzeléseit és különböző ígéretekkel kecsegtette a dolgozó tömegeket. Mi történt valójában? A „nemzeti megújhódás“ ürügyén feloszlatták a parlamentet, a politikai pártokat, még olyanokat is, amelyek annakidején támogatták a puccistákat. „A szakszervezeteket örökre száműzni kell Chile politikai életéből“ — jelentette ki Augosto Pinochet tábornok, a chilei fasiszta katonai diktatúra feje, majd hozzátette: „A politikai tevékenységet a szakszervezetekben végérvényesen eltemettük, nem két vagy három évre, hanem örökie.“ Az eltelt néhány hónap alatt a gazdasági életben mindent elkövettek a „régi rend“ visszaállításáért. A bányák, iparvállalatok jelentős részét visszaadták a régi tulajdonosoknak, eltörülték a meghirdetett földreformot, és a már felosztott földek újból a nagybirtokosok kezébe kerültek. A dolgozók munkaidejét meghosszabbították, s legtöbb esetben fizetésemelés nélkül. A többletmunkát szép jelszóval honorálták: „A szabadságért áldozni kell!“ Nem kapnak több fizetést, holott az alapvető élelmiszerek árai is hihetetlen arányban emelkedtek, s ezért kénytelenek nélkülözni a dolgozók családjai. A törvényes kormányt erőszakkal megdöntő chilei kálónál junta véres terrort vezetett be, amelynek már eddig is ezrek és ezrek estek áldozatul. Szörnyű kínzások és gyilkos golyók végeztek azokkal, akiknek egyetlen „bűnük“ van, hegy szerették hazájukat és készek voltak dolgozni felemelkedéséért, az önálló nemzeti létért. A Chiléből menekültek és az ott tartózkodó diplomaták és mások, — hazatértük után — az emberi jogok tiprásának legszörnyűbb eseményeiről számoltak be. Ezt nemrégiben megállapította a Helsinkiben ülésező chilei katonai junta bűntetteinek kivizsgálására alakult nemzetközi bizottság és mélyen elítélie a terrorral uralkodó rezsim gaztetteit. Többek között szeptember vége óta tartják fogva — Dawson szigetén — az idős Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát és az ügyét katonai bíróság tárgyalja. De mit tárgyal? Hiszen mindössze egy „bűne“ van, hogy kommunista, tizenöt éve áll a párt élén, és tizenhét éves korától, amióta a kommunista párt tagjainak sorába lépett, tollal, szóval harcolt a dolgozó nép jogaiért. A fasiszta rezsim nem tud megalapozott vádat emelni ellene, mert éppen a kommunista párt volt az; amely a legkövetkezetesebben az alkotmány védelmében lépett fel, s leghatározottabban támogatta a törvényes kormány intézkedéseit, s legerélyesebben szállt síkra a közrend betartásáért. Fogvatartói Corvalánt és a többi kiváló chilei hazafit embertelen körülmények között kínozzák és azt remélik, hogy fizikai állapotuk romlása végül is a halálba sodorja őket. A harcnak azonban nincs vége. Az erőszak erőszakot1 szül, a dolgozók nem hajlandók térdet-fejet hajtani a fegyveres erőszak előtt, s burkolt vagy nyílt formában ellenállnak. A junta döbbenten konstatálja, hogy a terror ellenére sem tudja elfojtani a szabadságért harcolók törekvéseit. A fegyver hatalma Chilében ma sem döntő tényező, s azt a következőképpen lehet magyarázni: a demokratikus hagyományokkal rendelkező államban már régóta osztályharc folyik. A tengerparton hosszan kígyózó országban szervezett, képzett munkásosztály küzd a jogaiért s csatlakoztak hozzájuk a mezőgazdasági dolgozók, akik Allende kormánya ideje alatt tömörítették soraikat és megtalálták a közös hangot az ipari muuKássággal. A chilei munkásosztály — a nehéz körülmények között is — folytatja harcát és az egyre több gondot okoz a népelnyomó tábornoki juntának. A harcokban nincsenek jgyedül, mert elsősorban a szocialista országok, de az egész világ haladó közvéleménye támogatja igazságos küzdelmüket. Tóth Dezső A szövetkezeti demokrácia Jielyes értelmezése és gyakorlása a szocialista társadalmunk fejlődésének minden szakaszában rendkívül fontos követelmény. Falvainkban, főleg azonban ott, ahol az uralkodó gazdasági-szervezeti egységet az egységes földművesszövetkezetek alkotják, a szövetkezeti demokrácia képezi a szocialista demokrácia megnyilatkozásának legismertebb formáját. Ezért nem lehet számunkra közömbös, hogy milyen irányban halad faivainkon a szövetkezeti demokrácia kibontakozása. A szövetkezeti demokráciának, mint a szocialista demokrácia egyik vállfájának sajátos jellege abból ered, hogy az egykori kistermelők a földjüket ás a további termelőeszközeiket önkéntesen összpontosították, s így a szövetkezeti gazdaság összes javai nem össztársadalmi, vagyis állami, hanem szocialista csoporttulajdont képeznek. A szövetkezeti demokráciának ez a sajátos gazdasági alapja az esetek döotő többségében már nem vezet az össztársadalmi érdekek lebecsüléséhez. Szövetkezeteink tagsága ugyanis*tudatosította, hogy az egyéni és a sajátos csoportérdekei csak az egész társadalom érdekeivel összhangban érvényesülhetnek. Persze, kivételes esetekkel még ma is találkozhatunk. Nem egyszer elhangzanak még szövetkezeti vezetők szájából is olyan megjegyzések, amelyek az állami tervfegyelem, s így a társadalmi igények mellőzésére való törekvéseket tükrözik. Lényegében itt olyan jelenséggel találkozunk, amikor a szövetkezeti demokrácia leple alatt — az egész társadalmunk érdekeinek rovására — a helytelenül értelmezett csoportérdekek érvényesítéséről van szó. V Szövetkezeteink a szocialista népgazdaságunk szerves részét képezik. Gazdasági életünk fejlődése csak abban az esetben lehet zavarmentes, ha kizárja az üsztönösség érvényesülésének lehetőségét a népgazdaságunk minden szakaszán, tehát a szövetkezeti szférában is. S ha a termelésben és a gazdaságfejlesztésben a társadalom szükségleteiből és lehetőségeiből kiinduló állami termelési és gazdaságfejlesztési tervet mindenki tiszteletben tartja. Ezért a szövetkezeti demokráciát soha, egy pillanatra sem szabad a kötelezettségek alóli kibúvók keresésére kihasználni. A szövetkezeti demokrácia fejlesztése tehát elsősorban is abban nyilvánulhat meg. hogy a szövetkezeti tagok részt vesznek a termelés- és gazdaságfejlesztési lehetőségek feltárásában és optimális kihasználásában, vagyis a sajátos természeti és közgazdasági előfeltételeikhez igazodva, felelősségteljes hozzáállással törekednek az állami tervből eredő termelési és gazdaságfejlesztési feladataik teljesítésére. Ezek a nemes törekvések — amelyek végső soron a társadalom szükségleteinek kielégítését szolgálják — a szövetkezeti tagok egyéni és csoportérdekeinek megvalósulását, vagyis a szövetkezetek szüntelen gazdagodását és tagságuk boldogulását is eredményezik. Kétségtelen, hogy nagy hibát követnek el azokban a szövetkezetekben, ahol a vezetésben tapasztalható kényelmesség, vagy a tagság körében észlelhető látszólagos közömbösség miatt, a szövetkezeti demokráciát leegyszerűsítik, vagyis a tagság demokratikus jogainak gyakorlását csupán a vezetőség megválasztására, valamint az évi termelési és pénzügyi tervek formális jóváhagyására korlátozzak. Az persze magától értetődik, hogy a taggyűlés által jóváhagyott termelési és gazdaságfejlesztési feladatok teljesítésének biztosítása, a szükséges anyagi és szervezési előfeltételek megteremtése, a vezetőségre tartozik. A vezetőség azonban csak akkor tudja ezeket a feladatokat eredményesen teljesíteni, ha minden fontos kérdés megoldásában, a fejlődést gátló jelenségek eltávolításában, a tagság széles rétegeinek segítségére támaszkodik. S ha minden lehetőséget kihasznál a dolgozók kezdeményező készségének teljes kibontakoztatása céljából. NÉHÁNY GONDOLAT a szövetkezeti demokráciáról A termelési feladatok teljesítésével összefüggő kisebb-nagyobb problémák leküzdésében, az anyagi bázisban, a munkaerő kihasználásában, a termelőeszközök kapacitásában rejlő tartalékok feltárásában, vagyis a termelés és a termelési folyamatok, a munka és munkafolyamatok racionalizálásában, komoly küldetést tölthetnek be az egyazon termelési ágazatban dolgozó szövetkezeti tagok rendszeres termelési értekezletei. Itt, tehát ezeken az értekezleteken kerülhetnek legjobban felszínre az üzemirányítás és a munkaszervezés fogyatékosságai éppen úgy, mint ahogy konkrét formában elemezhetők a különböző termelési feladatok teljesítésével megbízott szövetkezeti tagok helytállása is. Joggal állítható tehát, hogy a szövetkezeti demokrácia teljes kibontakozásához, a szövetkezeti tagoknak a gazdaságirányításában való felelősségteljesebb részvételéhez, a termelési értekezletek meghonosítása, a szövetkezeti tagok alkotó és kezdeményező készségének szüntelen fejlesztése vezet. A szövetkezeti demokrácia semmi esetre sem ruház fel senkit olyan egyéni, tehát önző érdekeket leplező jogok gyakorlásával, amelyekből a közösségnek kára származik. A tagság demokratikus jogai tehát nem vezethetnek anarchiához sem. Ahhoz pedig, hogy a helyenként előforduló önkényeskedéseknek és a munkaszervezésben mutatkozó lazaságnak végérvényesen gátat vessünk, feltétlenül fontos az irányításban, a munkaszervezésben és a szövetkezeti közösség életében a szó legszorosabb értelmében meghonosítani és következetesen gyakorolni a demokratikus centralizmus alapelveit. A demokratikus centralizmus azonban nemcsak jogokkal ruházza fel a szövetkezetek tagságát. Tehát nemcsak azt igényli a tagságtól, hogy ellenőrizze és értékelje az általa választott vezetőség tevékenységét, valamint a jóváhagyott termelési és pénzügyi tervek teljesítését. A demokratikus centralizmus, amely nélkül elképzelhetetlen a szoeialista üzemek és vállalatok fejlesztésének céltudatos irányítása — de a szövetkezeti tagúk alkotó-termelő tevékenységének harmonizálása sem — feltételezi, hogy a szövetkezet alsóbb fokú szervei és a szövetkezeti tagok általában, alárendeljék akaratukat a felsőbb szerveik akaratának, s hogy ezt a fegyelmet, amely a szervezeti és munkafegyelem megszilárdulását eredményezi, önkéntesen vállalják, szüntelenül szilárdítsák. Meg kell mondani nyíltan, hogy a szövetkezeteink fejlődésében — egyik helyen kisebb, másik helyen nagyobb mértékben — még mindig fékezőként hat a szövetkezeti demokrácia leegyszerűsítése, helytelen értelmezése, vagyis a demokratikus centralizmus gyakorlásának tudatos vagy tudat alatti mellőzése. Gyakran találkozhatunk például olyan jelenségekkel — főleg a mezőgazdasági csúcsmunkák idején —, hogy nemcsak beosztott dolgozók, hanem eléggé gyakran még a vezetésben közvetlenül részt vevő szakemberek is — meghiúsítják a szövetkezet veeztöségénsk ésszerű elképzeléseit. Önkényes magatartásukkal meggátolják a gépek és a munkaerő szükségszerinti átcsoportosítását, olyan munkák elvégzésére való összpontosítását, amelyek nem tűrnek halasztást. S ezek az anarchikus jelenségek bizony több szövetkezetben már komoly károkhoz vezettek. Kevés az, ha a vezetőknek csupán a megválasztásuk alkalmából kézfelemeléssel szavazunk bizalmat. Nyilván azért tiszteljük meg a kiválasztott személyeket bizalmukkal, mert azoktól sokat várunk. Elsősorban is elvárja tőlük a szövetkezeti tagság, hogy tudásukat, képességüket és rátermettségüket a közösség javára gyümölcsöztessék. Ha már ilyen igényes feladatokat támaszt a szövetkezeti tagság a vezetőkkel szemben, akkor nem hagyhatja őket cserben és nem formálhat senki arra jogot, hogy önkényes magatartásával, a szocialista munkafegyelem megszegésével emeljen nehezen leküzdhető gátakat a vezetőség és a tagság döntő többségének termelés- és gazdaságfejlesztési törekvései elé Ne feledjük: az önző, egyéni érdekekkel párosuló önkényeskedésnek semmi köze nincs a szövetkezeti demokráciához, s az mindig kedvezőtlen következményekkel jár. РЛТН0 KAROLY
