Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-12 / 2. szám

I 1974. január 12. SZABAD FÖLDMŰVES­Hármas ikrek névadó ünnepsége A múlt évbűn a trsticei (nádszegi) Molnár-családot nem mindennapos öröm érte: a fiatal asszony három aranyos fiú-gyermeknek adott életat, akik a salai (vágsellyei) szülészeten láttak napvilágot. Szapnra gyermek­­áldás, ügye?... Természetesen, a hír nem lóháton járva terjedt: gyorsan tudomást sze­reztek róla nemcsak a községbeliek, hanem a környék lakosai, sőt a mo­dern tájékoztató eszközök révén az ország különböző részein lakók is. Nos, az ilyen eseményt méltóképpen meg kell ünnepelni. Így került sor nemrégiben a bensőséges, meghitt hangulatú, örömteljes névadó ünnep­ségre, amelyet a HNB polgári-ügyintéző testületé rendezett. Ez alkalommal nemcsak a községháza belső helyiségeit árasztotta cl a kíváncsiskodók tömege, hanem még az utcára is jutott belőlük. Oda­bent felhangzottak a HNB vezetőinek üdvözlő beszédei, a pionírok szava­latai, s az örökszép melódiájú Bölcső-dal. Ezt a jókívánságok egész ára­data követte. Végül szép. formás betűkkel beírták az emlékkönyvbe Jani­­ka, Szabolcs és Zsolt nevét. A névadó ünnepségnek ezt a pillanatát a fény­képezőgépünk lencséje is megörökítette. KrajčovH; Ferdinand Gondűzó italok Bort, sört és más mámorltó Italo­kat évezredek óta készítenek. A kávé, a tea az európai ember életében csak néhány száz éves múltra tekinhet vissza. Az első teát Jáva szigetéről hozták a holland kereskedők: „Isteni fűnek“ nevezték, s nagy hasznot re­mélve azt tanácsolták, hogy napi 40—50 csészét kell belőle fogyaszta­ni, ez meghosszabbítja az ember éle­tét. Szerencsére olyan drága volt, hogy csak a leggazdagabbak enged­hették meg maguknak ezt az ártal­mas luxust. A „koffát“ vagy „kapovát“ Török­országból, Egyiptomból hozták a fran­ciák. „Elűzi a gondot, erősíti a gyom­rot“ — mondták a kávéról, így a jóízű ital hamarosan megjelent a francia király díszebédjén is. S ezek a díszebédek nem voltak akármilye­nek. A francia uralkodó ebédre négy tányér levest, egy egész fácánt, egy foglyot, nagy tányér salátát, egy tá­nyér marhahúst, nagy szelet sonká­kat, gyümölcsöt, süteményt fogyasz­tott. Hogyne esett volna jól erre a traktára a gyomornedveket izgató, emésztést segítő, illatos pörkölt kávé leve. Miután a divatot akkor a ki­rályi udvar irányította, nem telt bele sok idő, már a főnemesek, sőt a pol­gárok Is kávét kortyolgattak, s Euró­­pa-szerte egymás ueán nyílnak a ká­véházak. A kávé ellenségei viszont azt találták ki, hogy „jő katolikus nem issza a mohamedán kávét“. A kávé ízlett, s az efféle kinyilatkoz­tatások, korholások már nem sokat értek. A csokoládét még a kávénál is na­gyobb bizalmatlansággal fogadták. Azt mondták, égeti a vért, nem ember, hanem disznó gyomrába való. Alig­hanem volt is ebben akkor valami, mert az első mexikói csokoládé ku­korica, kakaóbab és bors keveréke volt, cukrot akkor még nem tettek hozzá. —an mm A. Ж1Щ \щ 0 Mit tudunk az álomról ? A könyvnyomtatás feltalálása óta soha, egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy vaiaki előre közölte volna nyomtatásban az álmát s ennek alap­ján a megvalósulást teljes hitelesség­gel meg lehetett volna állapítani-. Min­dig csak utólag szoktuk hallani: meg­álmodtam! Az efféle állításoknak az a magya­rázatuk, hogy az álomkép rendszerint nem éles és határozott, hanem tétova, hézagos, összefüggéstelen. Ha utólag olyan eseményt élünk át, amely a fé­lig elfelejtett álommal valamiképp összefügg, a babonás ember emléke­zete a hézagot kitölti, logikussá te­szi, az álomkép megváltozott alakban újraéled benne és elhiteti vele, hogy éppen azt álmodta, ami valójában megtörtént. Ma már tisztában vagyunk az álom­képek jelentésével. Az emberi agy éjszaka is működik, de szünetei a nappali figyelem, amely féken tartja és kormányozza. Almunkban agyunk olyan, mint egy megbomlott gépezet: kerekei még mindig forognak, alkat­részei zakatolnak, de nem termel semmi ésszerűt, csak összevisszasá­got. Az álomanyag közeli, vagy tá­voli emlékképekböl, megtörtént ese­ményekből, dédelgetett vágyakból, friss vagy elmúlt érzelmekből táplál­kozik. Az alvás ködös állapotában az álom ezeket kiszínezi, felnagyítja, eltorzítja, össze-vissza dobálja. Mind­ebből azonban nem következik sem­mi. Legfeljebb az, hogyha jól alszunk, kellemes álomképek keresnek fel, ha pedig este a vacsorával megterheljük a gyomrunkat, álmunkban szorongás, félelem gyötör s a legképtelenebb gátlások kínoznak: ruhatárban nem találjuk a felöltőnket; hálóingben nyi­tunk be a társaság kellős közepébe; elkésünk az iskolából, orrunk előtt megy el a vonat; védekeznünk kelle­ne egy támadás ellen és megbénul a karunk; futunk a veszély elől, do nem haladunk előre; fizetni kellene és nem találjuk a pénztárcánkat stb. Ilyen jelenségeket egyes orvossá­gok is kiválthatnak, amelyeket alvás előtt szedtünk be. rp Híresincsi holdlámpás \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\WV\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\'\\W.WWWW.WAW'.Wv\\\\\\\\\\\W — Vissza az egész! — parancsolta ekkor az öregbíró. A híresincsiek nekiálltak, hogy visszamerjék a vizet a tóból a kútba. Mert akkor a tó jenekén ott marad a lámpásnak való hold, csak ki kell emelni és jelszegezni a megjelelő helyre, hogy bevilágítsa az éjszakát. Csakhogy mire kimerték a vizet a tóból, a lámpásnak való hold, hogy hogy nem, megint csak ott ringató­zott a feneketlen kút vizében. Mit tehettek egyebet? Nekiálltak, hogy kimerjék a kútból a vizet, bele a kiszárított tóba... Majd onnan meg vissza a kútba. A kútból a tóba. A tó­ból a kútba... Híresincsen azóta is merik minden holdtöltekor a vizet, hol a kútból a tóba, hol a tóból a kútba, hogy hozzá­jussanak a lámpásnak való holdhoz, de eddig még nem sikerült fülön­­csípni. Ezért a holdtalan éjszakákon egy­előre még mindig olyan sűrű a sötét­ség Híresincsen, mint a szilvalekvár. Csak nem olyan édes. Hárs László Történt egy nap, vagyis egy késő éjszaka, amikor a híresincsi sötétség olyan sűrű volt, mint a szilvalekvár, hogy Kajla Kelemen öregbíró hazajelé ballagva, a híresincsi főutca legköze­­pén megbotlott valamiben. Hogy mi volt az a valami, azt nem tudta, mert még az orra hegyéig se látott, de neki elég volt annyi, hogy megbotlott, has­ra esett, még az orra vére is eleredt. Más, kevésbé nagyeszű ember átkozó­­dott, szitkozódot, volna, de nem így Kajla Kelemen. 0 még egy zokszót sem ejtett, ellenben másnap összedo­­boltatta a híresincsi kupatanácsot, amely elhatározta, hogy a megbáná­sok és a hasra esések kiküszöbölésére világosságba kell borítani a híresincsi főutcát, az elejétől a végéig, a végétől az elejéig, hogy vége legyen a szilva­­lekvár-sötétségnek. Csupán az maradt a kérdéses, hogy milyen lámpással űzzék el a híresincsi sötétséget. Holdtöltekor aztán arra is fény de­rült. Kajla Kelemen fényes holdvilág­nál ballagott hazafelé a híresincsi fő­utcán, s jól látott minden buckát és gödröt, követ és kátyút, így nem esett hasra és nem eredt el az orra vére. De látott mást is, mert útja a feneket­­len kút mellett vitt, s abba letekintve, megpillantotta a kereíc hold mását. Ugyanolyan volt, mint az égi, csak nem fentről világított lefelé, hanem odalentről felfelé. „Ez lenne csak a jó lámpás? — gondolta az öregbíró. — Felszegez­nénk a legmagasabb kútágas hegyibe vagy a torony gombjára s holdtalan éjszkákon, amikor ä sötétség olyan sűrű, mint a szilvalekvár, bevilágítaná az egész főutcát, az elejétől a végéig, s a végétől az elejéig.“ S az öregbíró nemcsak gondolko­dott, hanem cselekedett is. Lebocsá­­totta a kútba a vödröt, hogy kihalász­­sza a lenti holdat, lámpásnak. De akárhogy ügyeskedett, a holdlámpás csak nem csobbant bele a vödörbe. Akkor megint gondolt egyet — mert olyan ember volt, aki mindig gondol egyet — és éjnek évadján felverte a híresincsi kisbírót. Az meg éjnek évadján összedobolta a falu népét, mégpedig csebrekkel, vedrekkel, és egyéb merítőeszközökkel, páldául rocskákkal és lyukas szitákkal. Az öregbíró nekiállította a falu né­pét, hogy merjék ki egy cseppig a feneketlen kutat, mert Kalja Kelemen ezúttal azt az egyet gondolta, hogy ha mind kimerik a vizet, akkor a kút fe­nekén ott marad a holdlámpás, azzal egyebet se kell tenni, mint felhozni s kiszegezni a legmagasabb kútágas­­ra. Ki is merték a tenger sok vizet, addig merték, amíg egy csepp se ma­radt a ktítban, ellenben mellette egész tó keletkezett. Csakhogy a kút fene­kén nem maradt egyéb, mint némi iszap, ellenben a holdlámpás ott für­dőit fényesen az újonnan keletkezett tó vizében. Vágjuk a fát Vágjuk a fát, Fejsze vasán hasogatjuk, fény cikázik, a hasábot fát aprítson sorba rakjuk, aki fázik. Dénes G vXXXXXVXXVXXNXX4XVVXVXX%XVXVVVXXXX4XN\4XXVXXXXXXNXNXXXXXVXXVXXNVXNxXXVX4XVXXXXXXNXXXXXVXNXXXXVVXV>X4XV>pf| I A meghűlésről A hűvös, nedves téli napokon több a tüsszögő, náthás ember, mint máskor. Ezt a náthát, amit szabatosabban hűléses hurutnak is neveznek, láthatatlan virus okozza. A vírus maga olyan kórokozó, amely csak élő sejt­ben tud szaporodni. A náthát okozó vírus viszont igen kitűnő táptalajt talál a légutak nyál­kahártyájában, ahol a sejtek ki­tűnő tenyészhelyet nyújtanak neki. A náthát okozó vírust ki­irtani nem tudjuk, és nyilván­valóan a téli hűléses hurutokat sem. Viszont sokat tehetünk an­nak érdekében, hogy a hurutok száma csökkenjen. Lényegében ezért érdemes most szót ejteni erről. 4 MIÉRT A HÜLÉS? Egyértelműen bizonyított, hogy a nátha, vagy köhögéssel, lázzal járó légúti hurut nincs. vírus nélkül. Viszont vírus egész éven át mindig van, de a hideg, a hűlés — történjen az lábról vagy más úton — külön­legesen előnyös feltételeket nyújt a vírus elszaporodásához. 4 KELL E KALAPKÜRA? Az egyszerű hűléses hurut, akár lázzal jár, akár nem, két­­három nap alatt rendszerint el­múlik. A náthát, vagy a mé­lyebbre terjedő hűléses hurutot gyógyszerrel befolyásolni alig tudjuk. Ezért kár önként, or­vosi rendelés nélkül is szedni a nagyhatású antibiotikumokat. 6va kell azonban inteni a „kalapkúrától“. Aki lázas, hű­léses állapotban sok alkoholt fogyaszt, a részegség állapotá­ban átmenetileg megszabadul ugyan a betegség kellemetlen­ségeitől, hiszen ideig-óráig ró­zsaszínben látja a világot, de mire kijózanodik, még rosz­­szabbul lesz. Az alkohol ugyan­is még egyszeri tömeges fo­gyasztása esetén is csökkenti a szervezet ellenállóképességét. 5 előfordulhat, hogy az orr melléküregeiben, vagy másutt szövődmény is keletkezhet. Viszont nagyon jó, ha bőven fogyasztunk meleg, citromos teát, gyümölcslevet vagy akár C-vitamin tablettát. Az ugyan nem állja meg a helyét, hogy a C-vitamin speciális védelmet nyújt a hűléses nátha ellen, de a C-vitaminnal jól ellátott szer­vezet erőnléti állapota, ellen­állóképessége, sokkal tökélete­sebb, mint a C-vitaminnal hiá­nyosan ellátott emberé. 4 MEGELŐZÉS Abszolút biztonsággal a hűlé­ses hurut ellen nem tudunk vé­dekezni. Még egészen a közel­múltban is azt állították, hogy a vírus cseppfertőzés útján ter­jed, tüsszentéskor, amikor a be­teg sokmilliónyi, apró, szabad szemmel láthatatlan nyálka­­cseppet ürít, amelyeken belül egy-két vírus vidáman elfér. A cseppben utazó vírus aztán az orr, a garat vagy a légúti nyál­kahártyákba jutva, szaporodás­nak indul, és létrehozza a jel­legzetes kellemetlenséget. Eb­ből természetesen nem az kö­vetkezik, hogy tüsszentéskor, köhögéskor nem fontos zseb­kendőt tenni az orrunk elé, sőt. Náthásán egyáltalán ne men­jünk olyan helyre, ahol sok ember fordul meg, akiket meg­fertőzhetünk, mert az illetlen­ség, figyelmetlenség, felelőtlen­ség embertársainkkal szemben. Újabban azonban a cseppfertő­zésnek másodrendű jfelentősé­­get tulajdonítanak és inkább a kézfogás, használati eszközök és csékolédzás útján terjedő vírusfertőzés mellett foglalnak állást. Végülis a tanulság mind­ezekből az, hogy — mivel a kézfogást az esetek nagy részé­ben nem kerülhetjük el, és a használati tárgyakkal is érint­kezünk — legalább az étkezé­sek előtt feltétlenül mossunk kezet. Dr. SZENDE! ÄDÄM .XVNXVXVVVXXVVXVVVXXXVVVVVXXVVXVVVXXXVVVXVXVVXXVVVXXVVVXXVXVXXXXVXXVVVXXVVVXXXXXVXXVXVXXXVXyXVXXXVVXVVXX!« lERESZTREJTVÉNY TÖBB FIATALT VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. 9. Leányom férje. 10. A Rhone jobboldali mellék­vize. 11. Kevert láz. 12. Részvény társaság. 13. Béke több szláv nyelv­ben. 15. A nagy tá­von közlekedő te­hergépkocsik nem­zetközi jelzése. 16. Fél zóna. 18. Há­zasságkötés. 20. Növény, főzete üdí­tő ital. 21. H. L. 22. Táplálkozó. 24. Be­teges. 26. Fél tucat. 27. Göngyölegsúly. I50' 29. A Lengyel Lé­giforgalmi Társa­­saság neve. 30. Olasz város. 31. Strázsa. 32. Folya­dék. 34. Sportág. 35. Húzásban van! 36. Szövetség. 37. Strandfürdő. 38. Létezik. 40. Vég­nélküli gőg. 42. Tiltószó. 43. -tói, -tői nagoiul. 44. Japán táncosnő. 46. Irány. 48. Nagy németül (fon.). 50. Női bece­név (é. h.). 51. Augusztus 25-én ünne­peljük névnapját. 53. Fedd. 54. Kicsi­nyítő képző. 55. ... hárfa, szélhárfa. 56. Fél millió. 58. Mesefllm. 60. Vér­edény. 61. A beszéd Jolly Joker-а. 63. Névelő. 64. Spanyol névelő. 66. Betű kiejtve. 68. Gyakori igevégződés. 69. Állatlak. 70. Sátán. 71. Bőséges tár­sas étkezés. FÜGGŐLEGES: 1. A növényszár alsó vége. 2. Francia fürdő (ВАШ), 3. Kri­tizál. 4. Ismeretlen névjele. 5. Morze­jel. 6. Nagyon idős (korú). 7. Fiata­lok köszöntése. 8. Jegyez. 9. A rejt­vény második része. 14. A kórházak nemzetközi jelzése. 17. Község a lévai járásban. 19. Cérna, fonal. 20. Hajó­rész. 21. Égési termék. 23. Felügyelő. 25. Ilyen szó is van. 26. Csapadék. 28. Balatoni üdülőhely. 30............Sán­dor magyar író. 33. Villanykörte. 34. Vágány. 39. Szlovákiai város. 41. A fej dísze. 43. Ók! 45. Igen olaszul. 46. Indonéziai sziget. 47. Afrikai főváros, 49. Azonosak. 51. Paripa. 52. Sportág. 55. Származik. 57. Glazúr. 59. ..., Emil, francia naturalista író. 62. Ket­tős betű. 65. Fegyverét használja. 67, Fej. 68. Állati hang. 69. Folyó Szibé­riában. Beküldendő a vízszintes 1. és füg­gőleges 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 51. száma keresztre, vényé­nek helyes megfejtése: KeLemes ka­rácsonyi ünnepeket! Köhyvnyertesek: Szuha Eleonóra, Radvaft n. Dunajom (Dunaradvány), Molnár Rózsa, Salov (Garamkissalló), Nagy Gyula, Hajnáöka (AjnácskőJ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents