Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 15. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. április 13. HASONLÖ FELTÉTELEK KÖZT KÜLÖNBÖZŐ EREDMÉNYEK A termelés ésszerű fokozása, a társadalom igényeinek a kielégítése! Pártunk XIV. kongresszusának a mezőgazdasági termelés fejlesztését- és népünk közélelmezésének a szüntelen javítását célzó határozatában felelősségteljes feladatokkal ruházta fel az őstermelőket s ugyanúgy az irányító- és ellenőrző szerveket. Ennek kapcsán az illetékesek a mezőgazdaságban végzett tüzetes ellenőrzés során rámutattak azokra az okokra, amelyek egyes gazdaságok gyakorlatában — ám hasonló feltételek álltak rendelkezésükre — eltérő eredményeket értek el. vetkezetekben is, melyekben az irányelveket csak külön ösztönzés után, tehát megkésve dolgozták fel. Hasonló volt a helyzet a levice! járás čatai szövetkezetében is, ahol a plenáris ülések irányelveinek a saját feltételekre való feldolgozásában az ellenőrző szervek közömbösséget észleltek — holott gyenge eredményt elérő gazdaságról volt szó, ahol a következetességre minden tekintetben szükség lett volna. Az ellenőrzés arra is fényt derített, hogy a Sahy-i (ipolysági) Állami Gazdaságban a plenáris ülések irányelveit csak összüzemi méretekre általánosítva dolgozták fel, ahelyett, hogy külön-külön az egyes részlegekre applikálták volna. Ez azért is szükséges volt, mert ez a gazdaság igényelte a járásban a legnagyobb állami támogatást — a járási mezőgazdasági igazgatóság állami támogatását célzó alapjának csaknem a 80 százalékát! Az ellenőrzésnél megállapították, hogy a Jesenské-i (feledi) Állami Gazdaság tulajdonát képező 500, és a Gern. Jablonec körzetében elterülő 800 hektárt kitevő rétterület elmocsarasodás végett hasznavehetetlen. Tehát a lecsapolás sürgető! Ugyanis nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy ilyen nagy területet belterjesen ki ne használnánk. Annál is inkább, mivel a terimés takarmányok termesztése az utóbbi évek során jórészt a szántóföldekre tolódott ki, ugyanakkor hatalmas rét- és legelőterületek parlagon hevernek, vagy csak részben használják ki azokat, gyenge minőségű- és kevés takarmányt nyújtanak. Végtére is tudatosítani kell, hogy ez nemcsak az egyes gazdaságok, hanem egész népgazdaságunk szempontjából káros jelenség, mert az eddig hasznavehetetlen területek belterjes igénybevételével szántóföldek szabadulhatnának fel a szemesek, a cukorrépa, a hüvelyesek és más fontos növények termesztésére s így egyre kevésbé szorulnánk külföldi behozatalra olyan terményekből, amelyeknek a termesztése nehézség nélkül idehaza is sikeresn megoldható. Ne feledjük el, hogy a jobb eredmények elérésének a sikere attól függ, hogy a felelős beosztásban lévők hogyan állnak a dolgokhoz, mennyire küzdötték le a túlzott leegyszerűsítés látszatát keltő közömbösséget, hogyan sorakoztatják fel beosztottaikat a főfeladatok teljesítésére. Természetesen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a módszerekben talán lehetnek eltérések, azonban a végcél, vagyis a termelékenység hatványozott emelése mindig és minden gazdaságban ugyanaz! HOKSZA ISTVÁN Дг idén immár ötödször kerül megrendezésre České Budéjowcén az elmúlt év óta országos méretű mezőgazdasági kiállítás. Az „Éltető föld ’74“ elnevezésű kiállítás augusztus 24-én nyitja meg kapuit és szeptember 8-ig várja látogatóit. Igaz, a kapunyitásig még több mint öt hónap van hátra, ám a kiállítás területén máris serény munka folyik. A mezőgazdasági kiállítást az év jelentős jubileumainak jegyében rendezik, s a szervezők, rendezők szeretnék ennek megfelelő keretek között összeállítani a seregszemle anyagát, méltóképpen fogadni a látogatókat, hogy mindenki elégedetten, gazdag élményekkel és tapaszlatokkal tarsolyában inthessen búcsút a délcsehországi kerület metropolisának. Tavaly még csak mintegy tizenkilenc hektár volt a kiállítók rendelkezésére álló összterület. Az idén már huszonhárom hektáron — ebből összesen tizenháromezer négyzetméter a fedett terület — rendezik meg a kiállítást. Az egész anyagot kilenc alapvető témakör szerint válogatják össze a rendezők. Az országos mezőgazdasági kiállítás anyaga a többi között szemléltetni fogja hazánk szocialista mezőgazdasága fejlődésének negyedszázados útját, az elért eredményeket, valamint azokat a társadalmi-termelési változásokat, melyeket a mezőgazdaság és a falu szocialista átalakításának huszonöt évvel ezelőtt meghatározott programja, illetve a CSKP IX. kongresszusán kitűzött feladatok és irányelvek valóra váltása eredményezett. Az érdekesnek ígérkező sok látnivaló a megtett negyedszázados út nehézségeit, sikereit és eredményeit méltatva vezeti el a látogatót a jelenbe, s egyúttal a jövő kapujába. Igen, a jövő kapujába, mert a kiállítás egyik leg fontosabb küldetése, hogy megmutassa az utat, amely a termelés továbbfejlesztéséhez, a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak és lehetőségeinek gyakorlati alkalmazásához, a megszaporodott ismeretek lehető legmeszszebbmenő kamatoztatásához vezet. A kiállításon jelentőségének megfelelő helyet kap az új technika, a komplex racionalizáció, az Ceské Budejovice, 1974. augusztus 24—szeptember 8: Éltető föld 74 Egy évvel ezelőtt a hazai kiállítók mellett a Szovjetunió, Bulgária és az NDK is fölvonultatta termékeit Ceské Budéjovicében. A kiállításon megfigyelőként jelen voltak a magyar szakemberek is. Bizonyára megnyerte tetszésüket ez az akció, mert az előzetes tárgyalások szerint az idén már Magyarország Is fölzárkózik a nevezett külföldi kiállítók közé, sőt előreláthatólag a lengyel mezőgazdasági gépgyártás legjobb és legkorszerűbb termékeit is megtekinthetik majd a látogatók. A C pavilon és annak környéke — összesen mintegy kilencezer négyzetméter — a nevezett szocialista országok kiállítási területe lesz. Itt kell megemlíteni azt is, hogy az idei kiállításon már részt vesznek a Cseh Mezőgazdasági Akadémia és a Szlovák Mezőgazdasági Akadémia legfontosabb kutató intézetei is. Az országos seregszemlére egyébként 170 fő hazai kiállító jelentette be részvételét. A rendezőség az idén sem feledkezett meg a kisállattenyésztőkről, háztáji kertészkedőkről, gyümölcsös szőlőtermesztőkről, méhészekről, vadászokról és sporthorgászokról: arányos kiállítási területet bocsátanak az egyes érdekköri szövetségek rendelkezésére. újító és feltaláló mozgalom, valamint az ember szerepe, a korszerű számítási technika, a nemzetközi szocialista integráció és munkamegosztás stb. A Szlovákiából Ceské Budéjovicébe látogatók számára még talán annyit: a kiállítás idején megrendezik az egyes kerületek napjait is. A kelet-szlovákiai kerület napja szeptember 3-án, a nyugat-szlovákiai kerületé 4-én, a közép-szlovákiai kerületé pedig szeptember ötödikén kerül sorra. A kiállítási napokon különféle versenyeket rendeznek, beleértve a látogatók számára rendezetteket is, és minden nap gazdag kultúrműsorok és szórakozási lehetőségek között válogathatnak majd az érdeklődők. Tavaly több mint fél millió látogatója volt az „Éltető föld“ elnevezésű országos mezőgazdasági kiállításnak, ami jóval túlhaladta az előző években tapasztalt látogatottság színvonalát. Ez is arról tanúskodik, hogy a kiállítás színvonalának javulásával arányosan nő a tanúsított érdeklődés is. Remélhető, hogy az idei seregszemle még jobban sikerül és a múlt évinél is több látogatót vonz majd a dél-csehországi kerület metropolisába. Kádek Gábor E gondolatok a zöldmezőgazdálkocSás felújításáról A Szabad Földműves február 16-i számában figyelemmel olvastam a „Miért van ez így“? című írást, amelyben a cikk szerzője már elöljáróban hangsúlyozta, hogy a múltban aránylag sokat foglalkoztunk a takarmányok belterjes tremesztésének a fontosságával, azonban a tanácsokat nem mindenhol szívlelték meg. A cikk szerzője hangsúlyozta, hogy a takarmányok szárazanyaga nagyon fontos tényezője a minőségnek. Ezért magam is ezzel kezdem. Ismeretes, hogy a takarmányok szárazanyaga szerves- és ásványi anyagokból vagyis hamuelemekből áll. A szerves anyagok égésmelege arányosan tartalmazza azt a helyzeti kémiai energiát, amelytől a szervezet parányi részei, a sejtek élettevékenysége függ, s ennek kapcsán különféle termékek keletkeznek (hő, Izommunka, hús, zsiradék, tej stb.). A szóbanforgó szervesanyagok nitrogéntartalmú és nitrogénmentes szerves vegyületekre oszthatók. Idesoroljuk a fehérjéket (1 g fehérje égésmelege = 5,7 kalória) és az amido vegyületeket. A kettő együttesen alkotja a nyersfehérjét. ' Minthogy az állati test fűtőmelege fehérjékből ered, s a szervezet a N-mentes szerves anyagokból nem képes fehérjét termelni, ennek folytán a „sejtkopás“ helyreállításában csak a takarmány fehérjék, esetleg korlátozott mennyiségben az amido vegyületek jöhetnek tekintetbe. A fiatal állat növekedési képességénél fogva testfehérje állományát nagymértékben gyarapíthatja. Az anyaállatok pedig a termelt tejjel stb., nyújtanak jelentékeny mennyiségű fehérjét. Tehát a fejlett állat igyekszik nitrogénegyensúlyban maradni, vagyis annyi fehérjét lebontani, amennyit az elfogyasztott takarmány számára nyújt. Ebben van a takarmányokban levő fehérje nagy hordereje, s a szóbanforgó cikk szerzője — nagyon helyesen — éppen ezt domborította ki. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni azt is, hogy a takarmányok valódi tápláló hatását nemcsak a fehérje, szén- és energiaforgalom kísérlettel lehet szabatosan megállapítani. Tulajdonképen ez már nem újdonság. Az említett cikket olvasva visszagondolok arra, hogy e kísérletek eredményeire támaszkodva állította fel az ismert tudós — Kellner — világhírű „keményítő értékelméletét“. Úgy vélem erről gyakran megfeledkezünk. Tehát tudjuk, hogy a keményítő-érték az a számadat, mely hűen megmutatja a takarmányok tápláló hatását. Azt, hogy valamely takarmány 100 kg-ja hány kg tiszta táplálékkal rendelkezik. Ezért a takarmányozás gyakorlatában nemcsak a szárazanyag tartalomra, s az emészthető fehérje mennyiségre, hanem a keményítő-értékre is figyelnünk kell. Ugyanis a szárazanyag tartalom arról ad számot, hogy az állatnak elegendő tömegű takarmányt adjunk. Ezzel szemben az emészthető fehérje mennyiségét azért kell figyelnünk, mert azt semmilyen más anyaggal nem helyettesíthetjük. A keményítő tartalom pedig azért fo»tpst mert az nyújtja a takarmányok tápláló értékét stb. Tehát azt a takarmányt, mely rendelkezésünkre áll — jóllehet a mennyiség kevés — etessük fel állatainkkal a keményítő-értékelmélet szerint. A rétek és a legelők kevés fűhozamára vonatkozóan csak annyit, hogy mindenkinek tudnia kell, hogyha a korábbi 30—40 mázsa termés helyett 50—60, esetleg 80 mázsa jőmínőségü szénát érünk el hektáronként, vagy ha intenzív legeltetéssel — a múltban alkalmazott „zöldmező-gazdálkodás“ felújításával — korszerű körülmények között tartjuk állatainkat, akkor a korábbi 4—6 hektár helyett egy számos állat részére 180 legeltetési napon egy hektár intenzíven kezelt terület is elegendő! Ebben rejlik a belterjesség és a jövedelmezőség lényege. Növelhető a szervesanyegok termelése, javítható a szántóföldek szervesanyag készlete stb. A „zöldmező gazdálkodásra“ azért is érdemes lenne rátérni, mert a hektárhozam emelésével csökkenthetnénk a teriméstakarmányok mázsánkénti egységárát, de ezzel együtt lényegesen jobb, tápláló értékben gazdagabb terimés takarmányt érhetnénk el és sok abrakot takaríthatnánk meg más ágazatok számára. Kmoskó László, mérnök Megállapították többek közt, hogy Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben ez utóbbi három esztendő során az áprilisi plenáris ülések irányelveinek a valóraváltásában nem mindenhol jártak el következetesen. Több gazdaságban fogyatékosságokra bukkantak. A termelés hatékonyságát befolyásoló tényezők gyakorlati megvalósításában nem jártak el eléggé következetesen. Így egyáltalán nem lehet a véletlen, vagy valamilyen előre nem látható tényező rovására írni azt, hogy a szövetkezetek több mint egyharmad részében az átlagos színvonal alatt termeltek, bár hasonló feltételek közt gazdálkodtak. A nyugat-szlovákiai kerületben 16, a közép-szlovákiaiban 23, a keletszlovákiai kerületben pedig 17 szövetkezetét tartanak számon, melyek a múltban átlagon aluli eredményt értek el. Szlovákiában tehát több szövetkezet és állami gazdaság termel átlagon elüli színvonalon. A felmérés bebizonyította, hogy a lemaradozók nem jártak el eléggé következetesen a belüzemi tartalékok feltárásában, s ennek kapcsán a termelés ésszerű fellendítésében. Az esetek többségében olyan — szinté kézzel érzékelhető — tartalékokról volt szó, melyeknek a feltárása nem igényelt volna további költségráfordítást, azaz lényeges beruházást. Különben az alábbiak is nyilván meggyőznek bennünket: A trnavai járásban levő Hubina— Ducové-i, valamint a moravanyi szövetkezetek a HMT—4 minőségi csoportba tartozó földeken termelnek, s hektáronként 7,5 korona földjáradékot kapnak. Földjeiknek a minősége, továbbá az uralkodó természeti viszonyok hasonlóak. A Hubina— Ducové-i szövetkezet ennek ellenére a termelési mutatók többségében lemaradt a szomszédságában gazdálkodó moravanyi szövetkezettől. A Hubina—Ducové-i szövetkezet például 1972-ben egy hektár földterület átlagában 2334 koronával (21,3 százalékkal) 5,4 mázsa gabonával (14,8 százalékkal) 87,7 mázsa cukorrépával (17,9 százalékkal), tehenenként évi 521 literrel (16 százalékkal, a szarvasmarha súlygyarapodásában 0.141 kg-al (14,9 százalékkal), a sertések súlygyarapodásában 0,055 kg-al (9.4 százalékkal) ért el kisebb eredményt, mint a szomszédja. A fölmérést végző szakemberek — a fogyatékosságok okozójaként — megállapították, hogy a szóbanforgó gazdaságban elmulasztották a földek rendszeres szervestrágyázását. Műtrágyából a mezőgazdasági terület hektárjára mindössze 166,6 kg menynyiségnek megfelelő tiszta hatóanyagot és 24,8 mázsa szervestrágyát használtak fel. Ezzel szemben a moravanyi szövetkezetben egy hektár mezőgazdasági földterület átlagában (beszámítva a szövetkezet összes területét) istállótrágyából 65,3 mázsát, műtrágyából pedig — tiszta hatóanyagban — 223,4 kg-ot használtak fel. Az állattenyésztés eredményeinek a felmérésénél kiderült, hogy az állatok táplálékának az összetétele és adagolása nem volt megfelelő, s a gondozás felületesen történt. Az üszők kiválasztásában és tehénsorba való beállításában is fogyatékosságokat észleltek. Hibaként, említhető az is, hogy a gazdaság zootechnikusa és a dolgozók közti személyes kapcsolatban sok kívánnivaló volt. Elmulasztották a termelési értekezletek megtartását, s ezzel nélkülözték az alkotó kezdeményezés kibontakozását elősegítő személyes ráhatást. Alapjában véve ez volt az oka annak, hogy a Hubina—Ducové-i szövetkezetben 1972-ben egy hektár mezőgazdasági földterület átlagában 4328 koronával kisebb összeget értek el, mint Moravanyban, továbbá az anyagköltségek — minden 100 korona után — 1972-ben az előző év 46.20 koronájával szemben 51.80 koronára emelkedtek! Ezzel szemben a moravanyi szövetkezetben a költségek a korábbi 42,20-ról 39,50 koronára csökkentek. Alapjában véve hasonló helyzetet észleltek a távolabbra eső Košice vidéke járásban székelő gečai és čaňai szövetkezetek termelési gyakorlatában is. Ezek a gazdaságok a HMT—11 földminőséggel rendelkező körzetben termelnek, s földjáradékként 8 koronát kapnak hektáronként. Feltételeik tehát egyformák, eredményeik mégis eltérőek. A gečai szövetkezet jócskán a čaňai mögött kullog a termelés hatékonyságát illetően. A gečai szövetkezet például 1971- ben gabonafélékből 8,6 mázsával (23,2 százalékkal), 1972-ben pedig 20,1 mázsával (46,4 százalékkal) ért el kisebb hozamot mint a čaňai. A marhahizlalásban (Geča) 1971-ben 0,20 (22,8 százalékkal), 1972-ben pedig 0,35kg-al (42,2 százalékkal) ért el kisebb hozamot; a tejtermelésben 1971-ben tehenenként 977 literrel (34,8 százalékkal), 1972-ben pedig 970 literrel (30,2 százalékkal), a malacelválasztásban 1971-ben 2 darabbal, (11,5 százalékkal) 1972-ben-pedig 3,8 darabbal (23,8 százalékkal) ért el kisebb eredményt mint a čaňai szövetkezet! Az eredményekben mutatkozó lényeges eltérések főleg abból eredtek, hogy míg a čaňai szövetkezetben a szántó 25; a gečaiban csak 10 százalékát istállótrágyázták, emellett nem tartották be a talajművelés agrotechnikai elveit sem. A szántást igen gyakran tavasszal végezték, s ezzel megbontották a talaj mikroszervezeteinek összhangját, s ezért a hozamokban lényeges eltérések keletkeztek. Ez úgy következhetett be, hogy a szóbanforgó szövetkezet vezetői a mezőgazdasági termelés fellendítése helyett a melléküzemági termelésre vagyis a kavicsbányászatra helyezték a fősúlyt, így természetesen le kellett őket cserélni. Olyan embereket állítottak helyükre, akik a mezőgazdasági termelés fellendítését elsőrendű feladatnak tekintik. Köztudomású, hogy az áprilisi plenáris ülés mezőgazdaságunkra vonatkozó végkövetkeztetései a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból erednek, melyek a termelés szocialista munkamegosztásának az elveit tartalmazzák, ezért elengedhetetlenül szükséges a termelőerők lehető legjobb kihasználása ahhoz, hogy a mezőgazdaságunk kielégítse társadalmunk növekvő igényeit. Szükséges — minden egyes mezőgazdasági üzemben — a belső tartalékok következetes feltárása, s ebben a legjelentősebb a földterületek belterjes, azaz okszerű művelése a termőképesség fokozása, a gabonafélék, a fehérje tartalmú takarmányok, a cukorrépa valamint a szarvasmarha-tenyésztés programjának komplex módon történő megvalósítása stb. A termelés szakosítása és összpontosítása — az egyes gazdaságok célravezető kölcsönös együttműködése — fontos követelménye a termelés fellendítésének, s ezzel egyidejűleg az egy termékegységre jutó költségek arányos csökkentésének. A cél tehát világos. A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium a párt februári és áprilisi plenáris üléseit, valamint a szövetkezetek VIII. kongresszusát követően realizációs irányelvet adott ki a vázolt feladatok teljesítésére. Ezt az anyagot megkapták az irányítása alá tartozó összes alsóbb szervek, hogy dolgozzák fel saját feltételeikre s abból kiindulva a mezőgazdasági üzemekben elkészíthessék a részfeladatok vázlatát stb. Sajnos előfordultak olyan esetek, hogy egyes gazdaságokban a plenáris ülések irányelveinek a saját feltételekre való feldolgozását elmulasztották, vagy pedig formálisan fogták fel a dolgot. Tulajdonképpen ez történt többek közt az említett eredményt elérő sző-
