Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-13 / 15. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1Э74. április 13. Az illetékesek gondolkozzanak rajta A napokban a járásban több helyi nemzeti bizottság plenáris ülésén vet­tem részt, amelyeken külön érdeklő­déssel figyeltem a képviselők számát. Az egyik községben a hiányzó képvi­selőket így igyekeztek igazolni: beteg, szolgálati úton van és hasonlóan. Am az egyik képviselő asszonynál hosz­­szabb volt a magyarázkodás. Az illető a szövetkezetben az állattenyésztés­ben dolgozik, s a képviselői funkció­ból eredő munkákat csak akkor van módjában végezni, ha maga helyett biztosít más állatgondozót, s ezt a sa­játjából meg is fizeti. A nemzeti bizottságokról szóló 69/1967 Zb. sz. törvény többek között magába foglalja: a szervezet, amely­nek a képviselő dolgozója, köteles le­hetővé tenni funkciója gyakorlását, s erre a célra juttatni számára mun­kaszabadot. Ez a törvény azt is leszö­gezi, hogy a képviselő funkciója gya­korlása miatt nem lehet megrövidítve azon jogaiban és követeléseiben, ame­lyek a munkaviszonyból számára adódnak. A törvény egyetlen szóval sem szól arról, hogy a képviselő funk­ciója gyakorlása idején maga helyett a munkahelyére más dolgozót biztosít­son, s ezt a sajátjából fizesse meg. Ahol a szövetkezetekben vagy álla­mi gazdaságokban az elnökök, igaz­gatók, csoportvezetők, állattenyésztők, növénytermesztők és egyéb gazdasági vezetők ilyen gyakorlatot alkalmaz­nak, vagy mint az említett esetben ilyet akarnak alkalmazni — nagyon helytelenül cselekednek politikai hoz­záállás nélkül és meggondolatlanul. Ugyanis ők vannak arra hivatva, hogy szükség esetén a kialakult helyzetet megoldják. Természetesen a képviselő kötelessége az előző napon — ha le­het még korábban — munkaadójának bejelenteni (ne legyen tévedés: nem kérni, de bejelenteni), hogy mint kép­viselő, ilyen és ilyen feladatot fog tel­jesíteni, amelyre szabadot vesz ki. Ami az ő munkahelyét illeti, a munka folyamatos teljesítése érdekében már az illetékes vezető szervnek kell cse­lekedni. Szeretném hangsúlyozni és kétszer is pirossal aláhúzni, hogy csakis a képviselőktől, az ő öntudatosságuktól, igyekezetüktől és akaratuktól függ, hogy tisztségüket jól be tudják tölte­ni. A képviselőket a polgárok választ­ják, tehát csakis nekik felelősek kép­viseleti munkájukért — semmi eset­ben sem a munkaadónak. Tehát a munkaadó e tisztsége gyakorlásában nem is gátolhatja. Mindnyájunknak, de különösen, akik pártunk és a munkásosztály megbízá­sából vezető helyen dolgozunk, tudo­másul kell venni, hogy a nemzeti bi­zottságok a pártunk és a munkásosz­tály akaratából az állami hatalom és igazgatás szervei, tehát hatalmi-igaz­gatási szervek. Talán az is megemlí­tendő, hogy nálunk minden hatalom a népből ered és a népé. A nemzeti bizottságoknak, szerveinek és képvi­selőinek az az elsőrendű feladatuk, hogy a mindennapi alkotó munkával mélyítsék a szocialista rendszer osz­tály-politikai alapját. Az állattenyész­tésben végzendő munkákat szintén fontosnak tartjuk, de míg a gondozót más is helyettesítheti, a képviselő munkájából eredő feladatokat csakis az adott képviselő végezheti el. Szük­séges, hogy ezek az alapfokú és lé­nyeges politikai és államhatalmi kér­dések kerüljenek a mezőgazdasági üzemek irányítóinak a tudatába, s ne gördítsenek akadályt, hanem sokolda­lúan segítsék a képviselőket feladatuk gyakorlásában. Iván Sándor, a Košice-vidéki jnb titkára Tovább nö a turistaforgalom A múlt hét végén Bratislavában vé­gétért a szocialista országok idegen­­forgalmi kormányszerveinek IX. érte­kezlete. A tanácskozáson nyolc ország (Magyarország, Szovjetunió, Lengyel­­ország, Kuba, Bulgária, Románia, Mon­gólia, Csehszlovákia) turistaforgalmi szakemberei megbeszélték a KGST országok idegenforgalmának fejlesz­tésére vonatkozó terveket és további lehetőségeket. Az európai szocialista országokból a jövőben az eddigieknél jóval többen látogatnak el Kubába és a Mongol Népköztársaságba. Hazánkból például már a jövő hónapban indul egy népes turistacsoport a tengerentúlra. Az országunkba látogató külföldiek 92 százaléka a szocialista országokból való. A jövőben ez a szám még emel­kedik, tehát az egyik legfontosabb tennivalónk, hogy még jobb szolgálta­tásokat, elszállásolási, étkezési stb. lehetőségeket biztosítsunk számukra. Ugyanakkor az idegenvezetők számát is jelentősen emelnünk kell, ügyelve arra, hogy azok necsak szakmai,' de politikai téren is megfeleljenek a kí­vánalmaknak, tehát necsak a törté­nelmi emlékekkel ismertessék nieg a hazánkba látogató idegeneket, de a szocializmus építésében elért sikerek­kel is. A magyar küldött a Duna-menti szocialista országok további idegen­­forgalmi együttműködés lehetőségeire mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy már a legutóbbi, bukaresti értekezleten olyan elhatározás született, hogy kö­zös propaganda-tevékenységet kell ki­fejleszteni a nyugati és a tengerentúli országok felé is. Az együttműködés különböző formáit tovább kell fejlesz­teni és ennek érdekében a szakembe­rek már az idén több gyakorlati lé­pést tesznek. A szocialista országok legközelebbi 10. idegenforgalmi értekezletét a jövő évben Moszkvában tartják. —ov— kommentárunk Megelőző ellenőrzéssel... Az év elejétől a belügyminisztérium több sajtóértekezletet tartott a bűncselekmények növekedésével kapcsolatban. A statisztikai ada­tok több olyan jelenségre hívják fel a figyelmet, amelyek felett érdemes elgondolkodni. Csökkent például, az úgynevezett „klasszikus lopások“ száma. Ezek közé sorolhatjuk a kisebb tárgyak eltulajdonítását, zsebmetszést, apró jószág-lopást. A „korszerű“ szarkák számára az ilyen kis lopások nem hoznak megfelelő hasznot. Az elferdült lelkű emberek tehát be­épülve a hivatalokba, üzemi szinten hajtanak végre több százezer, .sőt millió korona értékű sikkasztásokat, sokszor a felettes szervek szeme előtt. Az is megtörténik, hogy több esetben a vezetők hallga­tólagosan beleegyeznek az ilyen társadalomellenes cselekedetek vég­rehajtásába. Dél-Szlovákiában az utóbbi időben több kivizsgálás folyik a hízó­állatok felvásárlásakor elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban. A napokban az egyik szövetkezet ökonómusa fülem hallatára figyelmez­tette a fözootechnikust, hogy nagyon pontosan tüntesse fel az eladás­ra előkészített hfzóállatok sorszámát, mert a járásban „elszabadult a pokol“. E bűncselekmény felderítése még folyamatban van, ezért nem nevezem meg elkövetőit. Konkrét tények alapján mór nyilvános­ságra hozhatjuk, hogy a komárnoi járásban a mezőgazdasági felvá­sárló és ellátó vállalat húsfelvásárlási osztályának dolgozói több százezer korona értékű sikkasztásokat végeztek. A felvásárolt állatok közül jónéhány gazdát cserélt. Ugyanis ezeket nem létező tulajdono- j saik számára iktatták be és a felvásárlók pedig felvették értük a pénzt. A pűncselekménnyel kapcsolatban nem is annyira a részletek, mint inkább az a jelenség a figyelemreméltó, hogy milyen körülmé­nyek között károsíthatták meg a szocialista üzemeket. A kivizsgálás során kiderült, hogy a mohó felvásárlókkal összejátszottak a mező­­gazdasági üzemek zootechnikusai. Tehát „kéz kezet mos“ alapon gaz­dagodtak az élősködők. A visszaélést lehetővé tette az is. hogy a mezőgazdasági üzemekben nem volt rendben a nyilvántartás, mert ellenkező esetben az állatok számának csökkenésére rá kellett volna jönni. Igaz, az egyik alapos­ságáról ismert elnök épp az ellenőrzés alkalmából figyelt fel a visz­­szaélésre, azonban feltehetjük a kérdést, miért nem cselekedtek ily­­módon más üzemek vezetői is. El is jutottunk tehát a gondolathoz, hogy a bűncselekmények csők- j kenésének érdekében rendszeressé kell tenni a megelőző ellenőrzést. A gazdraságvezetők számos olyan apró-cseprő dologra jöhetnek rá, amelyek elkövetéséért ’felelősségre vonhatják a tévelygő dolgozókat j és még idejében helyes útra téríthetik őket. Ugyanis nem az a cél, hogy az embereket büntessük, hanem az összes rendelkezésünkre álló módszerekkel neveljük. A múltban elburjánzott túlméretezett melléküzemági termelésben elkövetett visszaélések miatt is sokan kerültek a „hűvösre“. A ki­vizsgálások azt bizonyítják, hogy a legtöbb esetben a járási és kerü­leti szervek is tudtak a „nem teljesen törvényes“ cselekedetekről, de az' illetőket mégsem figyelmeztették idejében arra, hogy rossz úton járnak, és ha tovább mennek, akkor bajba jutnak. Hihetetlennek tű­nik az is, hogy éveken keresztül nem tudták felderíteni, hogy az egyik szövetkezetnek 270 hektár eltitkolt földje volt és ennek követ­keztében az elnök igen magas hektárhozamokat mutathatott ki. A di­csőség babérjait minden évben megkapta, — gazdag pénzjutalom kíséretében, — és amikor a trónus legmagasabb fokán ült, egyszerre a rács mögé zuhant. Most többéves szabadságvesztése alatt elmél­kedhet fájta, hogy vajon megérte-e a dicsőség hajhászása? Persze, egy percig sem akarjuk állítani, hogy ez a szövetkezeti vezető he­lyesen cselekedem, csak ismételten arra hívjuk fel a figyelmet, hogyha elmélyültebb, rendszeresebb lett volna az ellenőrzés, ez nem történhet meg. Mivel Szlovákia-szerte enlelkedik az olyan jellegű bűncselekmé­nyek száma, amelyek nagyon sok esetben az irányító szervek hanyag­sága, elnéző politikája következtében keletkeznek, oda kell hatni, hogy minden szakaszon szigorítsuk az ellenőrzést, hogy ilymódon a társadalmat károsító „szarkák“ jogtalan pénz- és vagyonszerzési le­hetőségeit a lehető legkisebbre csökkentsük. (balia) llllllllllllllllllllliU !llllllllll!!!!!!!llll!!!!!ll!llllll!l!lll!ll!lllllllll!il!lillilll!llllii lllll!l!lllllll!lll!ll!l!lllll!llll!llllll!!lllllllllllllllllll!llllillllllli IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM A maoista „kulturális forradalom" új szakasza és a kínai parasztság Kínából egyre több hír érkezik ar­ról, hogy a „kulturális forradalom“ újabb szakasza, vagy valamilyen vál­tozata kezdődik. Megbízható hírfor­rások szerint országszerte eluralko­dott a bizalmatlanság. Pár évvel ez­előtt például a tacsaji mezőgazdasági kommuna még az élenjárók közé tar­tozott. Mao elnök követendő példa­ként emlegette Tacsaj „szellemét“, azért, mert ez a kommuna nem kért az államtól vetőmagot, szerszámot, anyagi eszközöket még elemi csapá­sok esetében sem. Tíz év óta nem vá­sároltak az irodában papírt és tintát. Azonban amíg nem is olyan régen még a Zsenmin Zsipao dicshimnuszo­kat zengedezett a tacsaji példáról, újabban már ez is kegyvesztett lett, mégpedig azért, mert a parasztok nem nézték jószemmel a maoista őr­jöngés újabb rohamát, amely a fejlő­dést ismét több évre lefékezi. A maoisták minden olyan megnyil­vánulást elítélnek, amely hiteles ké­pet akar festeni a kínai falu elmara­dottságáról. Pedig a kis- és közép­parasztok a fékevesztett, dühöngő maoisták tombolása láttán, egyre kö­zömbösebbé válnak. A Zsenmin Zsipao központi lap szerint azok mind Mao elnök ellenségei, akik nyíltan kimond­ják, hogy a kínai parasztság életszín­vonala rendkívül alacsony, lényegében ősi termelési módszerekkel műveli a földet és kevés a ruházata, valamint élelmiszerféléből sincs elég választék. Pedig a konkrét példák bizonyítják a falusiak elszegényedését. Hiába igye­keznek a terroristák foltozni a zsá­kot, a szög egyre jobban kibújik be­lőle. Nemrég Senszi megyében a Suan­­wang mezőgazdasági kommunában külön engedéllyel külföldi újságírók jártak. Szomorú dolgokat tudtak meg. A közös gazdaság földjét 354 család 1860 tagja mindössze 12 lovasfogattal és három traktorral műveli. Műtrá­gyát egyáltalán nem használnak. Jel­szavuk: „Minden sertés egy trágya­gyár“. A kevés tápanyagadagolás kö­vetkeztében a gabona hektárhozama csak 7,5 mázsa volt. A kommuna tag­jainak nincsenek szabad napjai. Mivel a munkafolyamatok sok fizikai erőt igényelnek, szinte látástői vakulásig és ünnepnapon is dolgozniuk kell. A gyenge termelési eredmények és a munkatermelékenység rendkívül ala­csony foka miatt bizony vékonyan jut pénz a bérekre is. Átszámítva egy dol­gozó mindössze 20 koronát keres na­ponta. Emlékezhetünk: annak idején a maoisták a „nagy ugrás“ politikájá­val, illetve programjával igyekeztek elámítani a világot. Olyan hektárho­zamokat mutattak fel, amelyekre ed­dig még nem volt példa. A valóság azonban teljesen más. Az óriási or­szágban a kezdeleges statisztikai szá­mítások piiatt csak megközelítőleg becsük fel az évi termés mennyiségét. Ezek a becslések sokszor teljesen el­lentmondanak egymásnak. Tény, hogy a „nagy ugrások“ éveiben és „a kul­turális forradalom“ alatt Ijesztő mér­tékben csökkent a termelés és ennek következtében az élelmiszerkészlet is. Közismert: nagymennyiségű búzát kel­lett behozni Kanadából, a polgárok minimális élelmiszer ellátásának biz­tosítására. Habár a maoisták most sem ismerik el a „nagy ugrások“ és a „kulturális forradalom“ kudarcát, illetve kedve­zőtlen hatását a termelés és a társa­dalom fejlődésére, mégis kénytelenek olyan intézkedéseket tenni, amelyek arról tanúskodnak, hogy a tartalékok egyre jobban apadnak és a népgaz­daság komoly nehézségekkel küzd. A Zsenmin Zsipao központi lap szokásos hosszú cikkében felhívta a parasztok figyelmét arra, hogy ne pazarolják a táplálékot sem lakodalmak, sem gyászszertartások alkalmával. A hely­zet eléggé válságos, mert csökken a begyűjtött termény mennyisége és ez­zel egyidőben gyorsan szaporodik a lakosság. Hivatalos kimutatások sze­rint az egy lakosra eső élelmiszerter­melés közel egynegyedével kevesebb, mint egy évtizeddel ezelőtt. A kínai vezetők a hatalmi harccal vannak elfoglalva, és a társadalmi, valamint gazdasági nehézségekből újabb kampányokkal igyekszenek ki­jutni. A legújabb hírek szerint a nagyobb városokból „vörös honvédek“ osztagai vonultak vidékre, hogy mindenkivel megismertessék a kulturális forrada­lom új szakaszának programját. Ezzel igyekszenek elvonni százmilliók fi­gyelmét azoknak a társadalmi és gaz­dasági problémáknak a megoldásáról, amelyek egyenlőre nem engedik meg az egészséges kibontakozást. Az újabb hullám tehát még azokat is megbé­­lyegzi, akik valamikor még a maois­ták előtt is példaképek voltak. Ta­­csajnak sincs többé becsülete, mert a kommuna vezetőt meg merték mon­dani a maoistáknak, hogy ez így nem mehet tovább; beruházások, állami se­gítség nélkül a termelés fokozására nincsenek meg a legelemibb feltételek sem. Az őrjöngő, soviniszta nagyhatal­mi politika tehát oda juttatta a szor­galmas parasztokat, hogy még lako­dalmak alkalmából se vigadjanak. Szórakozásra, pihenésre alig jut ide­jük a gépesítés alacsony foka miatt. Dr. Fukatsnh József Próbaüzemei a Kelet-szlovákiai Vasmű második ecélíizeme A košicei (kassai) Kelet-szlovákiai Vasműben a múlt hét végén kezdték el az acélüzem próbaüzemeltetését. Teljes üzemeléssel a vasmű mostani kát és fél millió tonna termelése évi négymillió tonnára növekszik, ami je­lentősen járul hozzá a csehszlovák gép- és fogyasztási cikkeket előállító ipar további fejlődéséhez. A II. számú acélüzemet 34 hónap alatt építették fel és végezték el a szerelési munká­kat, s ez kitűnő eredménynek számít. Az ünnepélyes átadáson résztvettek a Kelet-Szlovákiában tartózkodó CSKP KB Elnökségének a tagjai is. Ebből az alkalomból Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára beszédet mondott. Felszólalásában méltatta az acélüzem jelentőségét, amely minden tekintet­ben felveszi a versenyt az Európában és az egész világon működű hasonló létesítményekkel. A továbbiakban ki­tért hazánk dolgozóinak testvéri együttműködésére, amely jelentősen járult hozzá a nagy mű gyors felépí­téséhez. Majd a Szovjetunióval való együttműködésről szólott, amelynek óriási jelentősége van a Kelet-szlová­kiai Vasműbon. „A Kelet-szlovákiai Vasmű jó ered­ményeket ér el — emelte ki a főtit­kár beszédében, — de mindannyian tudjuk és Önök maguk is beszéltek erről, hogy vannak itt még jelentős tartalékok a minőség megjavításának, s az üzemgazdaság hatékonyságának területén.“ A továbbiakban a felszabadulás 30. évfordulóját méltatta, azt az első te­rületet, ahol összpontosultak a párt és állami szervek, ahol megalakult az első csehszlovák kormány és elkezd­ték gyakorlatban megvalósítani a nemzeti és demokratikus forradalom programját. Husák elvtárs felszólalása befejező részében foglalkozott a Szovjetunió történelmi felszabadító szerepével a szocialista társadalmunk építési sike­reivel, amelynek alapja a munkásosz­tály és a paarsztság összefogása, és a párt vezető szerepének érvényesí­tése. Majd köszönetét mondott a Ke­let-szlovákiai Vasmű és az egész ke­let-szlovákiai kerület dolgozóinak az építésben elért sikerekért s a további munkájukhoz jó egészséget és meg­elégedettséget kívánt. ÜJ ELNÖK A SZISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÉLÉN A Brnoi Mezőgazdasági Főiskola dísztermében tartotta a SZISZ Köz­ponti Bizottsága a VII. plenáris ülését, amelyen értékelték a SZISZ I. kong­resszusa, valamint az országos főis­kolai konferencia döntései megvaló­sításának eredményeit és formált. A VII. plenáris ülésen személyi vál­tozások történtek a SZISZ csúcsszer­veiben. A SZISZ KB elnökségének a javaslatára felmentette Juraj Varholf­­kot, a SZISZ KB elnöki, elnöksége és titkársága tagjának tisztsége és a SZISZ Központi Bizottságában viselt tagsága alól. Juraj Varholík elvtársat, a SZISZ Központi Bizottsága a legma­gasabb ifjúsági kitüntetésben részesí­tette. Varholík elvtársat felelős tiszt­ség ellátásával bízzák meg a CSKP Központi Bizottságán. A plenáris ülés a SZISZ KB elnöki tisztjébe Jindrich Poledníkot, a SZISZ KB -eddigi alelnökét, a SZISZ csehor­szági KB elnökét választotta meg. Emellett még több káderváltozást eszközöltek a SZISZ legfelsőbb szer­veiben. ÜZEMBE HELYEZTÉK A BASRAI OLAJFINOMÍTÖT A dél-iraki Rasrában ünnepélyes külsőségek között üzembe helyezték a Csehszlovákia által épített kűolaj­­finnmítét. Az olajfinomító évi kapaci­tása 3.3 millió tonna nyersolaj lesz. Ez a legnagyobb beruházási egység, amelyet Csehszlovákia Irakba szállí­tott, összesen 62 millió dollár értékű. Josef Simon kohászati és ne­hézipari miniszter, az olajfinomító üzembehelyezése alkalmából mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ez a létesítmény egyszer és mindenkorra Csehszlovákia és az Iraki Köztársaság népei barátságát fogja jelképezni. Em­lékeztetett arra. hogy a Szovjetunió­nak is jelentős része van az Iraki Köz­társaság olajiparának kiépítésében, s így a Csehszlovák és szovjet dolgo­zók valóraváltják kommunista párt­jaik politikájának egvik fű célkitűzé­sét — az arab népek Internaciona­lista segítését.

Next

/
Thumbnails
Contents