Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-06 / 14. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1974. április 6. Fokozottabb figyelmet a hüvelyesek termesztésének! A hüvelyesek termesztésének és betakarításának gépesítése (Folytatás a 13. oldalról.) Az SPC—6 vetőgépeket már jónéhány éve használják hazánkban. A gépek jelentősen elhasználódtak, különösen a pneumatikus rendszer légmentessége van megbontva. Ezért a szója vetéséhez alaposan elő kell készíteni a vetőgépet. Mindenekelőtt szükséges: — ellenőrizni az exhausztort, vagyis az elszívó gépet és a kisnyomású kamrát összekötő tömlőt. A hibás tömlőt ki kell cserélni. A különböző módon végzett ragasztás után a tömlő nem mindig megbízható, ezért alaposan ki kell próbálni vetés előtt. A Régiónét elsősorban az öntözött kultúrák esetében ajánlatos alkalmazni, ahol»az érés ideje meghoszabbodik és egyenlőtlenebb az érés, vagy azokon a parcellákon, ahol viszonylag sok a gyom. A Regióne készítményt 7—10 nappal a betakarítás előtt kell kijuttatni. Az egy hektárra szükséges 1,5—2 liter vegyszert 200—300 liter vízben lehet kipermetezni. A deszikációs készítmények használatával megakadályozhatjuk az elgyomosodás okozta' géphibásodásokat, a sziták eldugulását, a A Zora fajtára jellemző adatok. szállító berendezések rongálódását és a fokozott magkárosítást, ellenben növelhetjük a gépek teljesítőképességét. Az elmúlt két évben a rovinkai Mezőgazdasági Gépkisérleti Kutatóintézetben, illetve annak kiválasztott bázisán, a Gabőíkovoi Állami Gazdaságban, —amely az elért hektárhozamok szempontjából a szójatermesztés nagy népszerűsítőjévé vált — foglalkoztunk a szója gépesített betakarításának problémájával. Itt szereztük az első tapasztalatokat a szója gépi betakarításával és cséplésével kapcsolatban, valamint a nagyüzemi technológiát illetőleg is. A gépi betakarítás kísérleteit a nálunk legelterjedtebb fajtával, a „Zorá“-val végeztük. A 2. számú táblázatban azok az adatok vannak feltüntetve, amelyek 1972-ben legjellemzőbbek voltak a Zora fajtára a Gabőíkovoi Állami Gazdaság viszonyai között. 2. számú táblázat. — a kisnyomású kamra vetőtárcsával érintkező felülete már többnyire igen elhasználódott, egyenetlen, minek következtében úgynevezett hamis levegő juthat a kamrába. Legjobb, ha az ilyen meghibásodott kamrát kicseréljük. Kisebb elhasználódás esetén az érintkezési felületet marógéppel egyenesre munkálhatjuk. — ellenőrizni, nlncsenek-e eltorzulva, meghullámosodva a vetőtárcsák. A hibásakat ne renováljuk, hanem cseréljük ki. A szója vetésekor az SPC—6 munkasebessége 4—8 km/óna között mozogjon. Közben be kell tartani az exhausztor névleges fordulatszámát, vagyis a percenkénti 3150 fordulatot. Az alacsonyabb fordulatszám ronthatja a vetés egyenletességét és sűrűségét. A szóját más pneumatikus vagy szalagos Vetőgépekkel is vethetjük. Úgyszintén felhasználható a Saxónia gabona vetőgép is, de ez esetben nem lehet pontosan betartani a vetés kívánatos mélységét és sűrűségét. A NÖVÉNYZET ÁPOLÁSA A gyomirtó szerek kijuttatásához a nálunk használatos síkpermetező gépek egész sorát — pl. P—900, S—083 — és a Kertitox gépcsaládba tartozó К—10 és K—20 építőszekrényes permetező gépeket is felhasználhatjuk. Ezek a gépek megfelelnek az agrotechnika jelenlegi követelményeinek. A sorközi növényápolásban a tenyészidőben szükség szerint alkalmazhatjuk a cukorrépában használatos 8—KPX rotációs sarabolőkat, melyeknél be lehet állítani a megművelt sáv és a sorköz szélességét is. A BETAKARÍTÁS GÉPEI A hüvelyesek termésének betakarítása az egyéb növényféleségekhez viszonyítva nagyon kis mértékben van gépesítve. A hüvelyeseknél — pl. a borsó esetében — többnyire az emberi munka van túlsúlyban. Ha esetenként a betakarítás egyes munkálatait gépesítik is, az többnyire nagy betakarítást veszteséggel jár. Ezek a veszteségek néha az egész termés 25—30 százalékát képviselik. A cséplésnél alkalmazott gépek ezen kívül jelentős mértékben megkárosítják egyes hüvelyesek — pl. főleg a bab és a szója valamivel kevésbé a borsó — magját. Mivel 1970 óta az eddiginél jóval nagyobb figyelmet szentelünk a szójának, a kutatás is hozzálátott a minimális veszteséget és magkárosítást okozó gépi eszközök kifejlesztéséhez. A feladat még csak a megoldás stádiumában van, de mezőgazdaságunk már megkapta az első útmutatásokat arra nézve, hogy pillanatnyilag hogyan lehet megoldani az SZK—4 és E—512 gabonakombájnok vágó- és cséplőszerkezetének szükséges módosításával a szója betakarításának gépesítését. Ennek ellenére a betakarítási veszteségek még mindig 5—10 % között mozognak, de a magvak károsítása már minimális. Mutató mértékegység ' Értékek min. max. átlag A növény magassága СШ 55 125 93,14 A hüvelyesek elhelyezkedése m m 40 190 84,11 A szár vastagsága a vágásnál ni m 1.2 8,9 5,78 Növényenkénti terméshozam Abszolút termés Egyedszám a betakarításkor Ezermagsűly 8 q ha egyed/ha g 4,6 36.3 20,5 192 000 142,75 18,19 A NÁLUNK HASZNÁLATOS GABONAKOMBÁJNOK szempontjából a Zora fajta aránylag a földhöz nagyon közel helyezi el hüvelyeit. A hüvelyek a földhöz legközelebb 4 cm-re, legmagasabban pedig 19 cm-re voltak a száron. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes a termés száron való elhelyezkedése, amely bizonyos mértékig kihatással van a hüvelyek földtől számított magasságával együtt a betakarítási veszteségre. Csak-a hüvelyek 2 %-a helyezkedik el 4 cm-re a földtől. A legtöbb hüvely, vagyis azok 21 %-a a földtől számított 7—8 cm-es szármagasságban található. A termés összsúlyának 1,73 százaléka helyezkedik el 10 cm-es szármagasságig. A növény 10—20 centiméteres szármagasságában a termés 11,51 százaléka, 20 és 50 cm között pedig a hozamnak csaknem fele, pontosabban 43,56 százaléka található. Legalább is ezt mutatta a termés súlyának száron való elhelyezkedésére irányuló megfigyelések eredménye. A magveszteség tehát függ a hüvelyek elhelyezkedésének magasságától, valamint a gabonakombájnok mechanizmusának vágómagasságától is. A betakarításhoz Ausztriából importált EPPLE 1000 S és szovjet gyártmányú SZK—4-es kombájnt használtunk. Az EPPLE típusú kombájn 4,5—9 cm-es tarlót hagyott maga után és a tarló átlagos magassága 6,7 cm, a magveszteség pedig 1,2 százalékos volt. Ezzel szemben az SZK—4-es kombájn után 7—15,8 cm-es tarló maradt, s az átlagos tarlómagasság 10,4 cm, a tarlóra lehullott hüvelyveszteség pedig 5,6 százalékos volt. Tarlómagasság 1 3. számú táblázat. Tarlámagasság-tó] 0-41 51 61 71 81 91 101 111 121 131 141 151 161 mm-ben ' -ig 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 160 170 Kombájn Epple 6 32 30 16 16 %-ban SZK—4 4 20 14 12 12 10 14 10 4 2 Ha az SZK—4-es kombájn vágószerkezetéről eltávolítjuk a talajletapogatót, akkor a tarlómagasságot 7—8 cmre módosíthatjuk. Általában a hazánkban és a külföldön rendelkezésre álló betakarítógépekkel 5—6 cm-es magasságban vágható le a növényzet; így is veszteségek keletkeznek. Ez arra figyelmezteti növénynemesítőinket, hogy belátható időn belül olyan szójafajtákat adjanak a termelési gyakorlatnak, amelyeken a hüvelyek a talajszint felett legalább 10 cm magasságban helyezkednek el. Az Amerikából származó Amsoy szójafajta Magyarországon a múlt évben viszonylag bőven termett — vagyis 20 mázsán felüli átlagos hektárhozamot adott — ugyanakkor nagy előnyére szolgált, hogy a hüvelyek a talaj felszínétől 12—15 cm magasságban helyezkedtek el. Így helyenként 13 cm-es tarlőmagasság esetén is csak 0,12 százalékos volt a hüvelyveszteség, ami nagyon biztató eredménynek mondható. Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy az illetékesek olyan fajtákat nemesítsenek, melyek a bő tennőség mellett azzal a jó tulajdonsággal is rendelkezzenek, hogy a szárakon a hüvelyek magasan helyezkednek el, s ennél fogva gépi betakarításuk minimális veszteséggel jár. A szója gépi betakarításánál végzett kísérletek alkalmával a múlt évben arra is figyelmesek lettünk, hogy a nagy nedvességtartalom erősen befolyásolja a kicsépelt szemtermés minőségét; viszonylag sok kicsépeletlen hüvely került a szalmába és jelentős mennyiségű sértett mag a tartályba. Azt is megfigyeltük, hogy a hüvelyek éjjel magukba szívták a levegő páratartalmát s a kora reggeli órákban, amikor a nöVénv cséplésére sor került, bizony a minőség nem volt a legideálisabb. Különben erről az alábbi táblázat is hű képet nyújt: (A nedvességtartalom befolyása a cséplési veszteségre és a mag-sértésre Gabőíkovon (Bősön), 1972. október 7-én.) A betakarítás optimális ideje akkor következik be, amikor a hüvelyek 70 százaléka már száraz, barna színű és a babok a szójára jellemző fényt, csillogást kapnak A szója betakarítási idényének a lehető legrövidebbnek és legveszteségmentesebbnqk kellene lennie. A betakarításnak 6—10 napig kellene tartani. Ha a babok elérik a 13—15 százalék nedvességtartalmat, azonnal meg kell kezdeni a betakarítást! A gépi betakarítás megkönnyítése érdekében alkalmazni lehet a Regióne deszikációs vegyi készítményt. A nevezett készítmény megfosztja a növényt a víztől és elősegíti, hogy a növényzet a természetesnél hamarább érje el a hüvelyek szárazsági fokát. Megnevezés Epple 1000 S kombájnnál 4. számú táblázat. A mérés ideje (óra) 9,00 10,00 11,00 12.00 13,00 14,00 15,00 16,30 nedvesség %-ban 19,6 18,2 17,2 15,7 14,30 13,8 13,6 13,7 cséplési veszt, %-ban 1,81 0,81 0,36 0.23 0,13 0,12 0,11 0,097 sértett szemek %-ban 0,82 0,73 0,56 1,20 1,72 2,55 2,84-2,78 A cséplőrendszer adatai: 500 ford, perc -1, a kosár és a dob közti hézag 30/20 mm (felül/alul) Száraz napokon a szója nedvesség- így a kombájn dobjának a fordulattartalma 11—12 százalék közt válta- számát perc -1-ként 700—800-ra kelkozott. Ezzel szemben a páradús éjjé- lett felfokozni a szokásos 500-zal leken a hüvelyek nedvesség tartalma szemben. Ezért nagyon jó, ha a komhatványozott mértékben emelkedett, bájnt fordulatmérő mechanizmussal is ellátják. Az SZK—4-es és az E— 512-es kombájnok előnytelensége, hogy ilyen mechanizmussal nem rendelkeznek. Ezzel szemben az Epple kombájnon ilyen berendezés van, de az újabban forgalomba kerülő egyéb kombájnokon is megtalálható. Az összehasonlítások során megfigyeltük, hogy az SZK—4-es kombájnok lényegesen gyengébb minőségű munkát végeztek a cséplésnél, mint például az Epple kombájnok. A magsértés átlagban 8,14 százalék volt, vagyis 4,47 százalékkal nagyobb mint az Epple kombájnoknál. A teljes veszteség 11,08 százalék volt (ebből a tarlón maradt 5,3 százalék, a kipergett szemek mennyisége 4,5, a pelyvában maradt szemek mennyisége pedig 1,28 százalék volt). A ki nem cséplésből eredő veszteség szintén nagy volt; elérte a 9,67 százalékot! A szemtermés szennyezettsége 1,13 százalékot tett ki, tehát kissé többet mint az Epple kombájnnál. A tarló magasság elérte a 19,27 mm-t. A múlt évben öt szójafajtát értékeltünk a gépesített betakarítás szempontjából. Köztük volt a To—1394 es (topofníkyij, a Merit (románai), a Smená és a Chersonskája (szovjet) és a Zora (hazai) fajta. Nagyon biztató cséplési minőséget értünk el a To— 1394 és a Zora fajtáknál, s megközelítő adatok birtokába jutottunk a többi ellenőrzött fajtánál is. A szemveszteségről az alábbi táblázat nyújt tájékoztatót: 5. számú táblázat. Fajta To—1394 Merit Chersonskája Smena Zora Szemveszteség pergés %-ban 1,4 1,3 \ 1.6 2,6 1,B Veszteség a tarlón 4,3 4,5 4,6 8,7 4.3 A KOMBÁJN ELŐKÉSZÍTÉSE /3,6 típusú rendrakókkal a BMG török- SZÖJABETAKARÍTÁSHOZ szentmiklősi üzemben kísérleteznek. A szója betakarításához a gabonakombájnokat olymódon készítjük elő, hogy a betakarítás, illetve a cséplés folyamatos legyen, azaz minél kisebb veszteséggel járjon. Nálunk ez főleg az SZK—4-es és az E—512-es kombájnokra vonatkozik. Ezeknek a kombájnoknak a vágószerkezetére olyan betakarító adaptert szereljünk, amely hasonló módon megemeli a növényzetet, mint az Epple kombájn adaptere. Ez nagyon jó szolgálatot tesz a megdőlt szója növényzetének a betakarításában. Az SZK—4-es kombájn beállítása szőjacsépléshez: 1. A cséplődobot 450—500 perc -1 fordulatszámra kell beállítani a szíjtárcsa kicserélésével; 2. a cséplőkosár közti hézagot felül 30, alul pedig 20 mm-re kell beállítani; 3. a vágőszerkezetről szereljük le a talajletapogatót, hogy lehetővé tegyük az alacsony tarlómagasság elérését; 4. a maximális haladási sebesség 4 km/ő-t, az optimális pedig 3 km/ó-1 legyen. Abban az esetben, ha megdőlt szójanövényzet betakarítását végezzük, akkor a haladási sebességet 2 km ó-I-ra redukáljuk. AZ E—512-ES KOMBÁJN BEÁLLÍTÁSA Ez a típus a jelek szerint jobb lesz a régebbieknél. Teljesítménye 0,82 ha/ó-1 és a veszteség pedig 5—12 százalék közt váltakozik. A második menetben a rendre rakott borsót felszedővel ellátott SZK— 4-es kombájnnal takarítják be — csépelik ki. A borsó betakarításánál és cséplésénél a cséplődob fordulatszámát 500 perc_1-re kell csökkenteni. Ojabban Magyarországon a borsó és a bab betakarításához gumírozott vágószerkezetet és cséplőkosarat használnak az SZK—4-es kombájnoknál, hogy ezzel Is csökkentsék a sértett magvak mennyiségét. BAB A BETAKARÍTÁS TEKINTETÉBEN — teljes érésben — a legkevésbé gépesített termények egyike. Betakarítását problematikussá teszi a nem kielégítő fajtaválaszték. Vonatkozik ez a legújabb Álba és Magna fajtákra is. Ezért azt tanácsolhatom, hogy a bab betakarítását is két menetben kell a mezőgazdasági üzemekben megoldani. Mégpedig az első njenetben a bab növényzetét kézi erővel kell kitépni a földből és rendre rakni, majd a második menetben hasonló módon cséA kombájn beállításánál hasonlóképpen járunk el, mint az SZK—4-es esetében azzal a különbséggel, hogy a cséplődob fordulatszámát hasonlóan mint a kukorica cséplésénél, leredukáljuk. Az itt leírtak természetesen olyan szója gépi betakarítására vonatkoznak, melynek a nedvesésgtartalma nem haladja meg a 14 százalékot! Olyan esetekben, amikor a szója növényzetének a nedvességtartalma a vázoltnál nagyobb, elengedhetetlenül szükséges a dob fordulatszámának a fokozása olymódon, hogy a ki nem csépelt hüvelyekből eredő veszteség a lehető legkisebb legyen. A BORSÓ BETAKARÍTÁSÁT érett állapotban rendszerint két menetben végezhetjük. Az első menetben a borsót ŽUL—152 típusú, vagy pedig UBA típusú Magyarországról behozott rendrakókkal vágják (az utóbbi az RS—09-es traktorokra szerelhető, de ez a rendrakó már idejét múlta, s ezért korszerűbbek gyártására került sor). Magyarországon kifejlesztették a RA típusú rendrakót, melyet az SZK—4-es kombájnra szerelhetnek. Hasonló rendrakót készítettek a Szovjetunióban is ŽBA—3,5 jelzéssel, melyet ugyancsak az SZK—4-es kombájnokra szerelhetnek. A Magyarországon kifejlesztett RA- típusú rendrakók munkaszélessége 305 cm, mely 5,5—6 km/ó-1 munkasebesség mellet 1,6—17 ha/ó-1 teljesítményt nyújt. A rendrakók okozta veszteség a növényzet állapotától függően 5—18 százalék közt váltakozik, s a terményt a gép haladása irányában annak a középpontján rakja rendre. Ojabban Magyarországon az RA— pelhetjük ki, mint a borsót. A bab közvetlen gépi betakarítása nálunk és a KGST többi tagállamában még megoldásra vár. Még csak a kezdet kezdetén tart. Persze a bab teljes érésű gépi betakarítása a kapitalista országokban is problémát okoz. Hasonlóan mint nálunk, ott is az ideális, vagyis a növényen magasan elhelyezkedő hüvelyű fajták hiányoznak a gépi betakarításhoz. Azonban kísérletek folynak a probléma megoldására. Az USA-ban és Hollandiában olyan bab betakarító gépek kifejlesztésén dolgoznak, amelyekkel ezt a problémád megoldhatják. Az USA-ban például a bab betakarításának a problematikáját ún. három menetes technológiával oldják meg. A babnak a sorokból való kiszedésére szerkesztettek egy speciális gépet, mely a kerekes traktor elejére szerelhető. Ezt a hatsoros Lockwood típusú gépet 40—70 cm sortávolságra lehet beállítani; a babot kitépi a földből és rendre rakja. A második menetben rendsodróval két-három rendet egy nagyobb rendre gyűjtenek. A rendsodrót 3,96—5,48 méterre lehet beállítani. A harmadik menetben a babot erre a célra módosított gabonakombájnnal csépelik ki. Egy-egy bab betakarító gépsor 100 hektár betakarítására elegendő. Magyarországra behozták ezt a gépsort, s idén próbálják ki a teljesen érett bab betakarításában. Ez arra enged következtetni, hogy mégis van megoldás, s amit külföldön lehet, az nálunk sem lehetetlen.
