Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-06 / 14. szám
I 1974. április В. SZABAD FÖLDMŰVES. .15 Mit kell tudnunk a herék gyülekezéséről? A gyakorlati méhészek'már régebben megfigyelték, hogy évről-ávre egy és ugyanazon a helyen a koradélutáni érákban nagy a zsongás, mintha méhraj tartózkodna körülbelül 15—25 méter ma-gasságban a föld felett. Későbben megfigyelték, hogy a zsongást a herék okozzák, melyek ezeken a helyeken gyülekeznek, majd bizonyos idő után hazatérnek. Feltűnő volt, hogy évről-évre a herék gyülekező helye ugyanazon a helyen volt. Nemrégiben Fridrich Ruttner tanár foglalkozott ezzel a problémával és kísérleteinek az eredményei nagy meglepetéseket okoztak. Röviden leírjuk megfigyeléseinek eredményeit. A herék kedvező meleg időjárást feltételezve körülbelül 13 ára táján végzik intenzív repülésüket — 15—25 méter magasságban, s a párzásra induló anyák valamelyikével körülbelül 14 órakor találkoztak. Annak érdekében, hogy a herék gyülekezési mivoltát kimutathassák, balonokhoz kötöttek fiatal be nem párzott anyákat, továbbá petézésben levő anyákat, s miután ismeretes, hogy az anya rágótövi mirigyei termelik azt a váladékot, melynek a szagát a herék érzékelve üldözőbe veszik az anyát, továbbá a ba- Ionhoz erősített anyából kiboncolt rágótövi mirigyet valamint ennek a mirigynek műúton előállított váladékét is (úgynevezett 9—oxo— decénsavat). A balonokkal bejárták a méhtelepet, de a távolabbi helyeket is, hogy megfigyelhessék hol találják meg a herék a szag észlelése által az őket érdeklő tárgyakat. Érdekes, hogy a méhtelep közvetlen közelében a ballonokhoz kötött anyák és tárgyak a heréket nem érdekelték. S ugyanez történt a méhtelep távolabbi helyein Is. Ellenkező irányban azonban — mintegy 250 méter távolságban — a teleptől egy magas fákkal övezett tisztáson tömegesen megtámadták a herék a ballonokhoz erősített anyákat és tárgyakat. A herék nem tettek különbséget a meg nem párzott, s a már petéző anyák között. Ugyanilyen érdeklődést tanúsítottak az anyák kiboncolt rágótövi mirigyei iránt is. Valamivel gyengébben, de mégis feltűnően érdeklődtek a műúton előállított 9—oxo—decénsav iránt is. Ez volt tehát a herék gyülekezési helye? A kutatók azonban váratlan és csodálkozást kiváltó megfigyeléseket tettek ezzel az alkalommal. Amint a kutató a betonnal kisebb távolágot tett, a herék száma csökkent és további 10 méter távolságban a herék teljesen elmaradtak. Tüzetes kísérletekkel megállapították, hogy a herék gyülekezési helyének a területe korlátozott. Kizárólagosan azon terület felett követték a herék a balonhoz kötött anyákat és tárgyakat, ahol rendszeresen gyülekeznek. Amint ezt a területet elhagyták a ballonok, a herék is elmaradtak. Hogy a problémát a félreértések kizárásával megoldhassák, amikor a herék megszűntek a távozó balon után érdeklődni, más ballonokkal közeledtek a gyülekezési hely fölé. Ekkor az történt, hogy a herék tömegesen körülröpködték az anyát, illetve a ballonra erősített tárgyat. Ezzel minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a herék általunk eddig ismeretlen módon érzékelik a gyülekezés helyét. Hogy milyen szabályozók döntik el ennek a helynek a kikeresését, napjainkig nem sikerült megállapítani. Rövidebb távolságban az említett helytől nagy legelőterület található. Ott sehol sem lehetett a balonokkal megállapítani a herék gyülekezésének az előfordulását. Megdöbbentő volt a következő kísérlet eredménye is. Az említett területre nagy távolságból több méhcsaládot vittek. Ezeknek a heréit még odahaza torukon festékkel megjelölték. Amint az áthelyezett méhcsaládok méhei a következő napon tájolták magukat, hálók segítségével a herék gyülekezésének helyén nagyobb számü megjelölt herét befogtak. A herék nem telelnek át, tehát egyik generáció nem adja át az utasításokat az utána következőnek a gyülekező helyre vonatkozóan. Tehát a kutatókra még sok munka vár, hogy kiderítsék vajon milyen szabályzók szerint igazodnak a herék a gyülekezési hely keresésénél, illetve kiválasztásánál. Arra, hogy a pározni készülő anyák is' felkeresik a herék gyülekező helyét, abból következtetnek, hogy az anyák sokszor 4—5 nászkirepülés után sem pároztak. Ha azonban megpároztak, akkor a megtermékenyítő mag mennyiségéből a petevezetékben többszöri párzásra joggal következtettek. Feltételezik, hogy az anyák is — ismeretlen módon — megtalálják a herék gyülekezési helyét, s azt felkeresve egymásután több herével is pároznak. SVANCZER LAJOS Hasznos tapasztalatcsere volt A Szlovák Méhész Szövetség šafarikovoi (tornaijai) alapszervezete Iván János titkár vezetésével évek óta megszervezi a hagyományos méhésznapot, s erre meghívják a szomszédos járás alapszervezeteinek tagjait is, hogy kicseréljék tapasztalataikat. A múlt évben a meghívást a rožňavai (rozsnyói) alapszervezet tagjai kapták s örömmel látogattak el Safarikovora. Elbeszélgettünk Antal Zoltánnal az egyik kiváló anyanevelővel az anyanevelés Időszerű kérdéseiről. Mindenesetre arra Is számítottunk, hogy a híres tenyésztő által bemutatott anyákból vásárolhatunk, azonban meglepődtünk, amikor sajnálattal közölte velünk, hogy nem kaphatunk anyát, mivel előzőleg 300 darabra kapott megrendelést s a leszállítási határidőt mindenképpen be akarja tartant. Ezt követően Hollő István a králi. Efsz méhésze bemutatta a salát készltményű készülékét, amelyet a pörgetésnél használ a méheknek a keretről való lefújására, s ezt a készüléket egy kis benzinmotor működteti. Ezt a készüléket a nagyüzemi méhészetekben sikeresen használni lehet Utána bemutatta a mesterséges rajok készítésének a módját és az általa szerkesztett röpnyíláson keresztül elhelyezhető etetőt. A revucal erdészet rybníky méhtelepének a vezetője Molnár Arpád megtette az észrevételeit az importéit krajnai méhekrőj, s ajánlotta, hogy ezzel a fajtával frissítsük fel méhállományunkat. Bölcsük Károly, Rožňava (Rozsnyó) Vadgazdaságunkban évszázadok óta jelentős a messze idegenből hazánkba telepített fácán, mely a tyúkalkatúak rendjébe tartozik. A közönséges fácánt 1250 körül telepítették be hazánkba, őshazája Dél-Kelet Kaukázus, ahonnan előbb a Balkánra hozták be, majd a többi európai országba is, főként Olaszországba, Franciaországba és Németországba. Tudnivalók Hazánk területére valószínűleg Franciaországból vagy Németországból került. Az ázsiai fácánok csak а XIX. század elején kerültek Európába az angol tenyésztők közreműködésével. a Hozzánk a fácán több változatét telepítették be fokozatosan s ezek sok nemzedéken át kereszteződtek, s új fácán fajtákkal egészültek ki, mint pl. az angol zöldhátú-galléros, vagy a fácánról kínai örvös fácán, a mongol fácán, az angol sötétfácán, és a japán fácán. A Cseh- és Morvaországból vérfrissítés céljából behozott példányok jóvoltából további fajtákkal bővültek fácánosaink. Ez Idő szerint nálunk az angol zöldhátú-galléros, vagy a kínai örvös fácán fordul elő leginkább, amelynek fejebúbját olajzöld tollazat díszíti a szemöldök fölött fehér csíkkal, a nyakon fehér örvvel. Jól szaporodik, s nagyobb átlagsúlyt ér el, mint a többi fácánfajta. tenyésztés. Az 1850-es év elején a Bratislava közelében levő Nagylévádon, az 1860-as évben a Nitra megyei Megyeren, azaz Palárlkovón, tenyésztettek fácánt. Így lassanként az egész országban elterjedt és teljesen meghonosodott. A fácán otthona mind az erdő, mind a mező. Kedveli a sűrű bozóttal benőtt helyeket, csendereseket, remizeket, valamint az olyan lomblevelű erdőket, amelyek mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel határosak. Jobban kedveli a sík, mint a hegyvidéket. A hegyvidéket nem annyira a hideg, mint Inkább az .erősen változó hőmérséklet miatt kerüli. Szívesen elbogarászik a nádasokban, a patakok, a vizesárkok, a folyók mentén, ezek gazos-bokros szomszédságában, egyszóval az olyan helyeken, ahol a változatos táplálék mellett kellő védelmet talál. A vetések közül leginkább a kukoricát, a lucernát és a répát kedveli. Ellensége a váltakozó hőmérsékletű nedves tavasz, a rőka, a görény, a menyét, a sün, a kóbor kutya, a macska, a sólyom, a héja, a szarka, a szürke-varjú, a Mátyás-madár stb. Életfeltételeinek elengedhetetlen feltételei a tartózkodási helyén előforduló magasabb fák, melyekre este felgallyazlk. Fák hiányában a a nádasban, vagy a magas gazban is éjszakázik. A fácán többnejűségben él. Fácánosokban egy kakasra 5—7 tyúk, a mezei tenyészetekben 3, de legfeljebb 4 tyúk jut. A kakas és a tyúk egyaránt 11 hónapos korban válik ivaréretté. A párzás — dürgés — ideje márciusban kezdődik, ami több hónapig is elhúzódik. Fűtörmelékkel kitömött egyszerű fészkét sűrű bozótba, gazos vetésbe, védett helyekre rakja, s Ide tojja dürgés után kb. 10 nappal olajbarna, egyszínű tojásait. Számuk 8—14 között Ingadozik. A fészekalját a tyúk 24—26 nap alatt költ! ki. A csibék felszáradásuk után pár órával már anyjuk vezetésével járnak élelem után kutatva. A fácáncsirkék tápláléka az első időszakban főleg lágytestű bogarakból áll. Ezek a bogarak túlsúlyban a mezőgazdaság kártevői közül kerülnek ki, tehát a fácán életének első szakaszában jelentős hasznot hajt a mezőgazdaságnak. Tagadhatatlan, hogy káros gyommagvakat és állati kártevőket fogyaszt, olykor azonban a hasznos terménybe Is belebelekap, amit eléggé eltúlozva Az eredetileg betelepített közönséges fácán, mely mint már említettem, Dél-Kelet Kaukázusból származik — melyet egyesek csehfácánnak Is emlegetnek — háttérbe szorul. A felsorolt vadászfácánokon kívül vannak még dlszfácánok Is. Ilyenek a királyfácán, az ezüstfácán és az aranyfácán. Ezek azonban igényesebbek és gyenge ellenálló képességük miatt nálunk nem honosodtak meg. Közülük Szlovákiában csak a királyfácán és az ezüstfácán volt számottevő a múltban, ma azonban, már csak az állatkertekben található meg. A királyfácán kétéves kakasának farktollai a másfél métert Is elérik. A fácánnal, illetve vadászatának szabályozásával történelmünk során először II. Ulászló 1504-iki törvénykönyvében találkozunk. A fácán tehát már akkor is fontos vadunk volt. Több adatunk van az 1850-es évtől kezdődően, amikor hazánk különböző uradalmaiban már Jelentős volt a fácánA fácán legnagyobb ellensége a kölyökróka. (A szerző felv.) rovására írnak. Mezőgazdaságunk rovarkártevői közül a szöcskék, a sáskák, a poloskák, a földi bolhák, a drőtférgek, a répabogarak, a virágclncérek, az ormányos bogarak, a rozsszipolyok, a legkülönbözőbb hernyók és a nemzetközi viszonylatban Is sok gondot okozó kolorádő bogarak szerepelnek a fácán étrendjében. A fácántyúk őszig vezeti csibéit, amikor azok különválnak és legfeljebb télen verődnek össze kisebb csoportba. Világhírű fácánállományunkat a második világháború erősen megtépázta. Azonban az állomány felszaporítása már többé-kevősbé sikerült. A további létszám növelés keltető állomások kiépítését követeli. Ilyen például az újonnan létesült Sturová-1 (komárnoi járás) üzem, amely nagymértékben hozzájárul szocialista vadgazdálkodásunk színvonalának az emeléséhez, s egyben népgazdaságunk jövedelmének a gyarapításához. Megtárgyalták az országos kongresszus határozatait A Szlovákiai Horgászok Országos Szövetségének Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) alapszervezetánek az évzáró gyűlése a Szlovákiai Horgászszövetség II. kongresszusa után ült össze, hogy értékelje az elmúlt év tevékenységét és az elért eredményeket az eddigi tevékenység tükrében. A gyűlést Simon Sándor, a kerületi szövetség tagja, és a helyi szervezet elnöke nyitotta meg, aki 1946-ban alapítója volt ennek a szervezetnek, és 1963 éta közkedvelt elnöke. Az évzárén kitűzték azokat a feladatokat, amelyek összhangban vannak a CSKP XIV. kongresszusának határozataival, különösen kiemelték a tagság eszmei és szakmai színvonalának növelését, rámutattak azokra a kulcsfontosságú tényezőkre, amelyek befolyásolják a szervezeti életet. Kijelölték a biolúigai szempontból értékes szaporítóanyag, a természetes szaporítás, a vízterületek behalasítását és a tagok iskolázásának a feladatát Értékelték a múlt év eredményeit a behalasitús terén. Tavaly 2000 kg K—1, 21 q K—2 és 9 q K—3 nemes halat helyeztek vizeikbe, továbbá 192 kg eompét, 10 000 (5—10 cm) csukát és 18 000 süllőt. Ilyen eredménnyel igazán csak kevés szervezet dicsekedhet! Nemcsak a máit évben, de már az előzőkben is törődtek a behalasítással. Ezért a tagság nagy elégedettséggel vette tudomásul, hogy a múlt évben személyenként átlagosan 66 kg halat fogtak, amely valóban nagyon jó eredmény. Ilyen sikerekkel Szlovákiában egyetlen egy szervezet sem dicsekedhet rajtuk kívül. Ezért nem csoda. hogy sok más járásból náluk váltják ki az egész évre szélé jegyet. A vizeiken gyakran találkozunk Nové Mestoból, Trenőínből. Trnavábél vagy Topofőanybél idevetődő horgászokkal, sajnos, gyakran a belső vizeken is horgásznak a helyi szervezet engedélye nélkül. Évente 20—30 más tájról származó horgász náluk veszi ki a horgászengedélyt, s többen a galántai járásból is ellátogatnak ide. Szigorúan bírálták azokat a horgászokat, akik más járásokból a tilalom alatt is horgásznak, — főleg ragadozókra. Tavaly márciusban Trenőínből két egyén azzal az űrüggyel jött Dunajský Klátovba (Dunatőkésbe), hogy mint Zväzarm tagok búváröltözékben az ottani patakban gyakorlatozzanak. Az ellenőrök elkapták őket amint szigonyokkal, vagy vízalatti puskával lőtték a halakat. Ezért 500 korona büntetéssel sújtották őket. Azóta senki sem látta őket a vizen. Ha bíróságra került volna az ügy, akkor a 150-es törvény értelmében 10 000 korona büntetést is rájuk szabhatták volna, esetleg 6 hónapi elzárással is büntethették volna őket. A szervezetnek 500 felnőtt ás 175 Ifjú tagja van. A tagság számára ismeretbővítő iskolázást rendeznek, mint ahogyan a SZHSZ Központi Bizottsága határozata — igen helyesen — erre kötelez minden szervezetet. Már ezidáig három előadás volt Trhová Hradskán (Vásáráton), Trhové Mýton (Vámosfalun), Jahodnán (Eperjesen), Gabőíkovon (Bősön), Bodikyn (Bodakon) és Dunajská Stredán. Sajnos, ehhez hasonló iskoláztatás még egy esetben sem volt a galántai helyi szervezetben. Nemcsak a tagságot iskoláztatták Dunajská Stredán, de a vezetőség több tagját is, akik részt vettek a kerületi vagy még magasabb szerv által szervezett szakmai iskolázáson, vagy értekezleten az elmúlt év folyamán. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a tagságot ismertessék a Horgász Szövetség áj alapszabályaival. Az iflá Simon Sándor, az alapszervezet elnöke horgászokkal (pionírokkal) megismertetik a halak életét, a biológiai feltételeket, a horgászat feltételeit és szabályait. A legtöbb előadást a szervezet elnöke tartja. A tagságot arról is tájékoztatták, hogy az áj tagoknak a belépés előtt kötelező vizsgán kell átesniük. Ennek lebonyolítására három tagú vizsgabizottságot létesítettek. A bizottság tagjai az évzáró után elkezdték működésüket. Az országos kongresszus azt is jóváhagyta, hogy minden szervezet alakítson saját büntető bizottságot, mely intézi a szervezeten belüli kihágásokat, valamint a vízterületeken lezajló rendellenességeket. Segíti a bizottság munkáját az is, hogy az áj alapszabályok értelmében a büntető bizottság 200 koronáig terjedő bírságot szabhat ki a kihágások elkövetőire. Krajcsovics Ferdinánd, Galante SZOKOĽ DEZSŐ A tagság figyelmesen hallgatja a beszámolót.
