Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-06 / 14. szám

1974. április 6. SZÖVETSÉGI SZEMLE- S ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT!ANKÉT! ANKÉT Ujjabb összefogással. •. Növekszik a tanulás lehetősége Az iskolák és neveldintézmények befogadó- és teljesítőképességére! az 1973/74. tanévben akkor nyerünk teljes képet, ha ezt már az óvodáknál kezdjük vizsgálni. E tanévben 132 530 gyermeket kellett volna felvenni az óvodákba, 7019-el többet, mint tavaly. De tekintettel arra. hogy 9352 felvé­teli kérvényt nyújtottak be, így az óvodások száma csaknem kétezerrel növekedett. Az alapfokú kilencéves iskolák első osztályába 74 ezer gyerek iratkozott be. Összlétszámúk Szlovákiában 717 900 fő. A kisegítő iskolák növendékei­nek száma 14 781 fő. A napközi otthonokban 595 iskolással növekedett a létszám és összesen 7160 gyereket gondoznak itt. Az iskolai éttermekben 371340 gyermek étkezik, 12 732 gyerekkel több mint tavaly. Az iskolai beruházásokra az Iskolaügyi Minisztérium költség­­vetésében 242 millió koronát, a nemzeti bizottságok költségvetésében pedig 928 millió koronát irányoztak elő. Elkészült 190 iskola, összesen 1049 tan­teremmel. Tavaly 133 új iskola építését kezdték meg, összesen 554 tante­remmel. A főiskolákra összesen 10 450 diákot vettek fel. Mezőgazdasági főiskolák első évfolyamaiba összesen 1130 hallgatót, éspedig a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára 730, a Košicei Állatorvosi Főiskolára 120 és a Zvolení Erdészeti- és Faipari Főiskolára 280 hallgatót. A szlovákiai főiskolások tanulmányi eredménye évröl-évre jobb. A jó ta­nulmányi eredményeket az egyes fakultások pártszervezetei által vezetett eredményes politikai nevelőmunka sikereként könyvelhetjük el. —rn— Kerek évforduló Mindjárt elöljáróban hadd említ­sem: a Csallóköz szívében fekszik Ohrady (Csallóközkürt). Huszonötén kezdték itt a szövetkezeti gazdálko­dást 1951. elején, 330 hektárnyi terü­leten. Miből is állt a gépállományuk? Egy Sloboda traktort és egy teher­autót tudhattak magukénak. Erről Hegedűs Gyula bácsi beszélt, aki már 69 éves és még ma is aktívan dolgozik a szövetkezetben. — Mondhatom, nem volt könnyű Ilyen nehézségek közepette bizonyíta­nunk. Ennek ellenére sikerült 1952- ben már a falu népét az oldalunkra állítani. Arról beszélni — mosolyin­­totta el magát Gyula bácsi, az egykori szövetkezeti elnök —, hogy milyen eredményeket értünk el akkor, a mai­hoz hasonlítva szinte nevetségesnek tűnik. Hiszen a legjobb hektárhoza­mok sem haladták meg a tizenöt má­zsát. Ebből — valamit egyéb gazda­sági nehézségekből, szervezési tapasz­talatok hiányából — adódott, hogy egy munkaegység értéke csupán 4—5 koronát ért. No meg az állatállomá­nyunk sem volt valami híres ... Sokat törték a fejüket az akkori vezetők, hogyan lehetne gyorsabban előre lépni. S rájöttek: a legelső lé­pésként a növénytermesztést és az állattenyésztést kell összehangolni. Jó takarmányalap nélkül állattenyésztés nem létezhet. — Hatvanegyben választottak el­nökké — folytatta beszélgetését a ve­terán szövetkezeti tag. — Ekkor már 12 koronát tudtunk fizetni munkaegy­ségenként, ami 1968-ban 26 koronára emelkedett, s év végi prémiummal el­érte a 30 koronát. Mondanom sem kell, ez jórészt lendületet adott a közös munkának, felfokozódott a ta­gok munkakedve, szilárdult a fegye­lem, s gazdagodott a közös, ugyan­akkor a dolgozóknak Is több jutott. Szóval, felerősödött gazdaságilag és szervezésileg egyaránt a közös gaz­daság. Jutott már pénz gazdaságfej­lesztésre is. Node, beszéljen erről a legilletéke­sebb, aki Hegedűs bácsi kezéből át­vette a közös „kormánykerekét“. — 1968-ban már gazdaságilag és káderszempontból is megalapozott volt ez a szövetkezet — fűzi tovább a beszéd fonalát Tóth István, a mos­tani efsz-elnök. — A vezető kádereket hosszabb távra is állandósítani tud­tuk. A továbbiakban néhány szemléltető példával hozako­dott elő Tóth el­nök. Elmondotta, míg az ötvenes években 500 koro­na körül mozgott a tagok havi átlag­­jövedelme, ma már meghaladja a 2000 koronát. Többek között kitért arra is, hogy a búza átlaghozama több mint a háromszo­rosára emelkedett (14,5 mázásról 51,1 mázsára), s az árpából meg a tíz év­vel ezelőtti 24 mázsa helyett 40,1 má­zsát takarítottak be hektáronként. — Mit tartunk egyik legfontosabb feladatunknak, hogy a fejlődés útján előbbre haladhassunk? Nem mást, mint az állattenyésztés korszerűsíté­sét. Ennek érdekében a legújabb me­zőgazdasági irányelvek szerint bizo­nyos termelési ágazatokban kooperá­lunk más szövetkezetekkel: így pél­dául közösen építünk sertés- és szarvasmarhahizlaldát Jelenleg 100 hektárnyi területre 117 szarvasmarha jut. Ez a mutatószám kissé magas. Az évi tejhozamátlag 3500 liter, ami jő eredménynek mondható. Az elnök még hozzátette, hogy bi­zonyos átszervezésre feltétlenül szük­ség van, ami az állattenyésztést illeti. Erre rövidesen sor kerül. A szövetkezeti demokrácia érvénye­sülését illetően Németh László agro­­nómustól érdeklődöm. — Az irányítás kollektív szellem­ben történik — feleli. — A gyűlése­ken valamennyi tag érvényesítheti er­re vonatkozó jogát. Ha egy bizonyos kérdésben határozat született, annak gyakorlati keresztülviteléért nemcsak a vezetőknek, hanem a tagoknak is síkra kell szállniuk. Merthiszen köz­tudott, nem csupán jogai vannak a szövetkezet tagjainak, hanem köteles­ségei is. Az egyéni érdeket- mindig alá kell vetni a közösség, illetve a társadalom érdekeinek. Ebben rejlik a közös gazdaság irányításának leg­­fontosabbja, lényege. Ha ebben nincs összhang, akkor a szövetkezeti de­mokrácia sántikál. A beszéd sora kihozta: a szövetke­zeti tagok až ipari munkásokéhoz ha­sonló szociális juttatásokban része­sülnek. Hozzá kell még tenni, az új szövetkezeti székház földszintjén szo­ciális helyiségeket rendeztek be, ahol a dolgozók kedvükre tisztálkodhatnak, rendelkezésre állnak a hideg-meleg­vizes zuhanyozók, öltözők — ezzel a lehetőséggel élnek is a tagok. Elmondható, ma már jómódúak a szövetkezetesek. Bizonyítja ezt az is, hogy a tagok többsége gépkocsival rendelkezik. Továbbá évente mintegy 15—20 korszerű családi házat építe­nek. Ennek tudható be, hogy ma már alig ismerni rá a 25 évvel ezelőtti csallóközi falura. Az utcák többnyire portalanítottak. Üj iskola épült, s most épül a hnb-épület, valamint az új árú­­ház. jobb-mdnk akörnyezet SZEBB ÉLET A lakosság nagy mértékben hozzá­járul a „Z“ akció célkitűzéseinek meg­valósításához, a falu csinosításához és fejlesztéséhez. Természetesen, a községfejlesztéshez a szövetkezet anyagilag is hozzájárul. Elmondható: az eredmények mögött sok fáradságos munka rejlik. A látot­tak alapján még sokminden megoldás­ra vár, amit a hnb és a szövetkezet vezetői egyaránt szorgalmaznak. Hi­szen ezen alapul a továbbfejlődés. A nagy nehézségekkel küszködő szövetkezet az eltelt 23 év alatt meg­erősödött, s a falu arculata is szebb lett. Nem kétséges, hogy a további összefogás és egyetértés újabb gyü­mölcsöket érlel. Trgo Imre, Dun. Streda (Dunaszerdahely) Huszonöt évvel ezelőtt, 49 taggal alakult meg Nesvadyban (Naszva­­don) a Csemadok helyi szervezete. Ami a taglétszám-csúcsot illeti, 1954- ben értük el: ekkor már 570 tagunk volt. Sajnos, a későbbi években a községi vezetők megfosztották szerve­zetünket a helyiségtől, amit társa­dalmi munkával hoztunk rendbe. Ezeknek a községvezetőknek fonto­sabb volt az említett helyiségben cí­­pőjavító műhelyt létesíteni, mintsem a népnevelés kérdéseivel, a kultu­rális élet fellendítésével törődni. ... Csak a hatvanas években talált magára a helyi szervezet, amikor a taglétszám elérte a hatszázhármat. Ez a lakosság tíz százalékát jelentet­te akkor. Az elmúlt 25 év alatt helyi szer­vezetünk színjátszói 17 színdarabot mutattak be. Tánccsoportunk is sike­resen működött. Esztrádműsorok egész sorát rendeztük. Több kirán­dulásra is sor került „Ismerd meg hazádat!“ címmel. Ápoltuk a népi hagyományokat. Betanultuk a Nasz­­vadi lakodalmast, a Fonó-t, s 1972-1973-ban felelevenítettük a régi ha­gyományok alapján a szüreti felvo­nulást. A járási rendezvényeken Is többször részt vettünk énekkel, tánc­cal, citerával. 1973 őszén megalakí­tottuk az Irodalmi színpadot, Lilla néven, ifj. Nénteth Gyula vezetésével. Az 1973-as évzáró taggyűlésen a szín­pad Csokonai Vitéz Mihály emléké­nek szentelte a műsorát. A Komáromi Magyar Területi Szín­ház szinészgárdája évente háromszor vendégszerepei nálunk. Az énekmozgalom Polgár Boldizsár személyében jó kezekben van. Az ez évi Tavaszi szél vizet áraszt... ver­senyen a férfi-énekkar a kerületi ve­télkedőbe jutott. A női énekesek a népes mezőnyben a negyedik helyet vívták ki. Citeraegyüttesünk úgyszin­tén a kerületi döntőbe jutott. Mindezt fáradságos munkával sike­rült elérnünk — dologidő után, hogy fennen lobogjon a kultúra fáklyája. Köszönet a fáradságot nem ismerők­nek! Köszönet a kultúra zászlóvivői­nek! Dobosi József, Nesvady (Naszvad) Többet a tegnapinál Tóth István, a mostani efsz-elnök. ANKÉT! ANKÉT! ANKÉTÜNKÉT! ANKÉT! ANKÉTÜNKÉT! ANKÉT! Kedvenc városomba, Sahyba (Ipoly­ságra) látogattam el a közelmúlt­ban. Derűs hangulatom menten le­romlott, amikor a cukrászdában néni ihattam presszókávét. Elromlott a fő­zőgép. Sebaj, megteszi a török is, nyugtattam magamat. A Mototechnában egy fiatal eláru­sítónő savanyú képpel közölte: már­pedig motorkerékpár-fékzsinór nincs. Ezen az eseten már bosszankodni kezdtem, mert később kiderült, volt a fékzsinőrből elég, csak a függöny mögé rejtették. Az üzletből kilépve, az eget is borúsabbnak láttam. Kissé rosszat sejtve léptem át a 702. számú élelmiszerüzlet küszöbét. Alig néztem körül, máris visszahő­­költem: Ügy látszik, rossz helyre téved­tem, itt egy deka húst sem lá­tok .. .71 — Nem tévedett uram — igyeke­zett megnyugtatni az egyik hentes. — Elfogyott a hús, vegyen inkább konzervet. Megköszöntem a jőtanácsát, de mégsem vásároltam konzervet. Arra gondoltam, a lenti üzletben majd csak akad egy kis pörköltnek, vagy levesnek valő hús. A Jednota-üzletben azonban Szögei bácsi a legnagyobb lelkinyugalommal közölte: nála is elfogyott a hús, eset­leg a pult alól adhat egy fagyasz­tott csirkét. Kaptam az alkalmon és azonnal fizettem, azonban nem hagy­tam sző nélkül az esetet. Kutattam­­flrtattam :.? cicát, miért üresek a húsüzletek szombaton délelőtt, tize­negy óra tájban...? Azzal érveltek, hogy mostohán bánnak velük, mond­ván, kinek fáj egy határmenti kis­város lakóinak baja. Hát, nekem legalábbis fájt. S ezért bekopogtam a Levicei (lévai) Járási Bizottság kereskedelmi osztályára, hogy magyarázatot kapjak a hús­hiánnyal kapcsolatban. Kriszták elv­társ, az osztályvezető tágranyilt szemmel nézett rám, s azt hitte, ápri­lisi tréfát űzök vele. De amikor lát­ta, nem vagyok éppen mókázó ked­vemben, számokkal bizonyította, hogy a húszüzletek vezetői több esetben nem veszik át a részükre kiutalt hús­termékek jő részét. Aztán telefonált. Végül, hímezés-hámozás után kide­rült: azért nem volt hús, mert az illetékes üzletvezetők nem rendeltek Miért nincs elegendő olcsó hús Šahyban? eleget belőle. Majd ígéretet tett az osztályvezető, hogy a jövőben több húst juttatnak az erfilített körzetbe és alaposabban kivizsgálják a ellá­tási zavar okait. Egy hét elteltével kíváncsian néz­tem körül a városkában, vajon a panasztevés után javult-e a helyzet. A 702-es húsüzletben Kovács József vezető régi ismerősként üdvözölt, persze, nem a megszokott nyájasság­gal. — Ne bíráljon minket túlságosan — kérlelt. — Tudja, menetközben sokminden előfordul. Most vásárol­hat akár marha-, akár sertéshúst. örültem, hogy használt a bírálat — de nem sokáig. Egy fiatalasszony újabb problémára hívta fei a figyel­memet; — Csontos marhahúst kérek, le­vesnek — hallottam a hangját. — Csak kicsontozottal szolgálha­tunk. Sajnos, leveshúsunk nincsen — válaszolt az elárusító. Természetesen, a vásáló lehangol­­tan távozott. Mi pedig tovább foly­tattuk a parázs vitát. Érvek, ellenér­vek hangzottak el. Megállapítottuk, hogy sok esetben nem kapják meg a rendelt árut. Fehér holló a füs­tölt tarja, a máj, a juhhús, az ol­csó vagdalthús, valamint a ritka- és velőscsont. Állítólag az utóbbi iránt nincs kereslet. Hihetetlen. Azt vi­szont nagyon is hihető, hogy inkább a drágább árut adják el, mert azon ' több a haszon. Pörköltnek jómagam is a drágább sertéshúsból vásároltam, mivel ol­csóbbat nem kaptam. Vasvilla-tekin­­tetektől övezve ballagtam le a Jed­nota húsüzletébe. Szögei bácsi, a hentes kissé megmosta a fejemet, amiért Levicén jelentettem a múlt­kori esetet. De végülis felengedett és elismerte, hogy a húshiány a nem összehangolt árúrendelés következté­ben keletkezett. Az említett napon csak az ő üzlete 70 kg hússal keve­sebbe« kapott. Most több áruja volt az üzletben, de a választékkal ö sem volt elégedett. Elrettentő példaként mutatott egy jókora oldalast, ame­lyen legalább 10 centi vastag szalon­naréteg volt. Egyetértettem vele: ilyen árut nem kínálhat senkinek. Az újabb szabad szombati szemle arról győzött meg, hogy némileg ja­vult a húsellátás Šahyban, azonban a választékkal továbbra is baj van. Ügy néz ki a helyzet, hogy a vásárló nem válogathat, hanem olyan húst vehet csak, amilyent eléje tesznek. A Levicei Járást Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztálya Is többet tö­rődhetne e körzet húsellátásával. Ért­hetetlen, amikor egyrészt nem merí­tik ki a járás lakossága részére ki­­ultalt hús- és hústermékmennyiséget, másrészt a vásárlók pénzükért nem olyan áruhoz jutnak, amilyenre szük­ségük lenne. BÁLLÁ JÓZSEF Az idei jubileumok tiszteletére közel 21 millió korona értékű munkaköte­­lezettséget vállaltak a Košice-vidéki járás mezőgazdasági üzemeinek dől* gozói. Egyöntetűen a gabona-probléma megoldására, a nyersanyagalap bővíté­sére, valamint a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére törekszenek. Mire irányulnak a vállalt kötelezettségek? Cél: 40 mázsa hektárhozam­átlag elérése járási méretben, továbbá 60 q/ha szemesi kukorica és 3100 liter évi tejhozamátlag. Vállalták, hogy 1974-ben a tervezett feladatokhoz viszonyítva 1,2 százalékkal emelik a mezőgazdasági termelést, a piaci ter­melést meg 0,5 százalékkal növelik. A vállalások szerint a hektáronkénti 1,5 mázsás hektárhozamtöbblet 4050 tonna gabonát jelent, az őszi repce­többlet 500 tonnára tehető; s ilymódon a tejeladási tervet egymillió literrel túlteljesíthetik. Az eredeti tervhez viszonyítva a 100 korona teljesítményre jutó anyagi és egyéb kiadásokat a szövetkezetek 55,4 koronáról 54,4 koronára csökkentik. Ugyanakkor a szociális létesítmények, utak építésénél, valamint a gazda­­ságiudvar-szépítésnél 50 ezer óra társadalmi munkát végeznek. A mezőgazdasági üzemeket a járási tejtermelési verseny is a kitűzött cél — 3100 literes tejhozamátlag — elérésére serkenti. Iván Sándor Legalább 55 mázsa bektárhozamot — Célom, vágyam mindig az volt, miként lehetne nagyban és sokat ter­melni. Apám kisparaszt volt — kicsi­ben hiába kísérleteztem — mondotta Pápai lózsej, a Zihareci (zsigárdi) Ejsz agronómusa. Ogy tudom, elérte célját: nagyban és sokat termelhetnek. — Ősz/ búzából elsők voltunk a já­rásban. Háromszáz hektárról 55,59 mázsás hektárhozamátlagot takarítot­tunk be. A járási mezőgazdasági Igaz­gatóságtól és a minisztériumtól elis­merő okleveleket is kaptunk. — Melyik búzajajta fizetett a leg­jobban? — A múlt évben az Auróra adta a legbőségesebb termést, 73,73 mázsa hozamátlagot. A Kaukaz valamivel kevesebbet, 72,96 mázsát. A búza­­átlaghozamot a Mironovi fajta lecsök­kentette, amelyből 200 hektárnyit ve­tettünk. Ez a fajta 49,88 mázsájával szerénykedett. — Persze, levonták a tanulságokat? — Természetesen! Jelenleg 280 hek­táron díszük a legjobb fajta. Idejében jejtrágyáztunk. Négyzetméterenként 550 növényegyed van, ami feljogosít bennünket az 55 mázsás hektárhozam­ban való reménykedésre. De nemcsupán a búzát „futtatják“, cukorrépából is legalább 500, kukori­cából 60 mázsát akarnak elérni. Lu­cernalisztből már tavaly is elértek hektáronként 100 mázsát, amit az idén még tetézni szeretnének. Szöveg és kép: F. Krajőoviő

Next

/
Thumbnails
Contents