Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-06 / 14. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1 1974. április 8. TUDNIVALÓK a zsenge rozs takarmányértékéről A kora tavaszi zöldtakarmányok még a legkorszerűbb silózási módozatok mellett sem veszítik el — az állatok takarmányozása folytán — jelentőségüket. Egy azonban bizonyos, egyetlen silótakarmány sem éri el azt a minőséget, mintha frissen, zsenge zöld állapotban etetnénk fel a takarmányokat. A nitrogénműtrágyák fokozott használata eredményesen biztosítja a nagy zöldtömeg elérését. A kukorica- és a répatermő körzetben a zsenge rozs termesztésének rendkívül nagy jelentősége van. A hüvelyes és a rozs zöldtakarmány-keverékek termesztésében rendszerint károk keletkeznek, mert a hőtakaró nélküli teleken a nagy hőingadozás és az erős fagyok következtében a keverékek megritkulnak. Még az enyhe telek után is előfordul, hogy a keverékben a hüvelyesek gyengén fejlődnek, s a rozshoz képest lemaradnak. Ennek kettős hátránya is lehet: 0 a várakozás miatt kitolódik a fo-növény vetési ideje, s lerövidül annak a tenyészideje; 0 a keverékben a rozs túlérik, s így az sokat veszít a minőségéből. Ezért célszerűbb a keverékek helyett a zsenge rozs tiszta kultúrában való termesztése. Nagy nitrogéntrágya adaggal és okszerű öntözéssel kitűnő hozamot nyújt. Ezzel meghosszabbíthatjuk a jó minőségű zöldtakarmányozás időszakát. Figyelemre méltó többek közt a zsenge rozs takarmányértéke is. Különben erről néhány kutatási eredmény is megbízható adatokat nyújt. Az alábbi nitrogéntrágya mennyiség mellett (75—150 kg nitrogén/ha) lényegesen emelkedik a teVjes fehérjetartalom. Érdekes azonban, hogy a fehérjetartalom a rozs zsenge állapotában éppen a kalászolás kezdetén a legideálisabb és minden trágyázási szintnél a beérés folyamán erősen csökken. Különben erről az alábbi táblázat is megbízható adatokat nyújt: Fejlődési szakasz Teljes fehérjeérték %-han 75 kg N/ha 150 kg N/ha Kalászolás kezdetén 20,6 26,4 Kalászosán 16,8 20,7 Virágzás kezdetén 13,4 16,9 Virágzás után 11,4 14,0 Beéréskor 9,8 11,7 A táblázatból látható, mennyire fontos a zsenge rozsnak kalászolás kezdetén való betakarítása, illetve etetése, mert ha egy fejlődési szakaszt lekésünk a betakarítással, akkor a fehérjeérték annyira csökken, mintha 150 kg N/ha műtrágyát használtunk volna annak termesztésében. Ez nagyon tanulságos megállapítás, nemcsak a teljes fehérjeérték, hanem a fehérjék emészthetőségének a szempontjából nagyon fontos aminósav, a lizin tartalom is hasonló módon alakul. У Fejlődési szakasz Teljes fehérjeérték lizin %-ban 75 kg N/ha 150 kg N/ha Kalászolás kezdetén 11,3 14,5 Virágzás kezdetén 7,4 9,3 Beéréskor 5.4 6,1 Megfigyelték, hogy a különféle nitrogéntrágyázási szintek nem befolyásolják lényegesen a rozstakarmány rost- és hamuanyag tartalmát. Kalászolás kezdetén, amikor a rozsot etetni kezdjük, 120—140 q/ha zöldtermést érhetünk el. A kalász kialakulásakor azonban hagyjuk abba, vagyis azt a mennyiséget, amelyet a kalászolásig nem etettünk meg az állatokkal, árpa esetleg zabszalma szecskával silózzuk le. A szalmát nedvesség elszívó anyagként kell használnunk, mert a zöldrnzsnak 83—86 százaléknyi a nedvességtartalma. Milyen fajták alkalmasak a zsenge rúzs termesztésére? Nálunk ebből a célból csupán egy fajtát a Dobrenickát nemesítették. Ebből a fajtából sajnos még nincs elegendő vetőmag. Az NDK-ban és Lengyelországban nemesített zsenge rozsfajták vetőmagjának hátránya a késeiség, tehát ezek a fajták nem nyújtanak koratavasszal jó minőségű zöldtakarmány mennyiséget. A hazai tapasztalat azt mutatja, hogy a nálunk használatos rozsfajták is jó alapot nyújthatnak — kellő nitrogéntrágyázással — a kitűnő tápértékű nagytömegű zsenge ruzstakarmány elérésében. , A zsenge rozs trágyázása, talajelökészítése, vetése és kezelése. A takarmányrozs mint elővetemény a fő mezőgazdasági növény előtti kultúra. Erre persze már az alaptrágyázásnál gondolni kell. A rnzs előtt 60—80 kg foszfortrágyát és 80—100 kg kálitrágyát kell adnunk hektáronként. Ha főnüvényként valamilyen kapást teszünk a talajba, akkor a takarmányrozs előtt 250 mázsa istállótrágyát kell leszántanunk hektáronként. A rozs lekerülése után természetesen a hiányzó tápanyagukat műtrágyákkal pótolhatjuk. Ezenkívül közvetlenül a rozs vetése előtt 20 kg nitrogént adunk hektáronként ammóniumszulfát formájában, s a tél végén a hó elolvadása előtt 80—130 kg nitrogént használunk meszes ammőniumnitrát formájában. A takarmányrozs talajelőkészítése nem különbözik a szemhozamra termesztettől. Legjobban bevált a rozs kezelésében a teljes hatású Gramoxone herbicíd. A takarmányrozs helye a vetésforgóban. Elóveteményei a gabonafélék, utóveteménye pedig a silókukorica vagy a rövidebb tenyészidejű szemeskukurica hibridek valamelyike. A répatermő körzetben utéveteményeként megfelelő a napraforgó vagy a züldtakarmány keverékek valamelyike. Végezetül talán még annyit, hogy a zsenge rozs kitűnő takarmányértéke indokolttá teszi annak takarmánylisztté történő feldolgozását is. Ebben az irányban már megkezdődtek nálunk a kutatások. Jó lenne, ha a termelési gyakorlat felfigyelne a feldolgozás ilyen lehetőségére is! TARR GYULA, vegyészmérnök Csehországi tapasztalatok Szövetkezetünkben az utóbbi tíz évben a mezőgazdasági nyerstermelés mintegy 110 százalékkal emelkedett. Ebben nagy része van annak, hogy a gabonatermesztést a szántó 45 százalékáról 60 százalékára bővítettük. Ezzel párhuzamosan a nagyhozamú vetőmagvak használata folytán a hektárhozam a korábbi 30-ról 50,4 mázsára növekedett. Ezzel gabonafélékből 150 vagoanal értünk el többet, mint régebben. A gabonafélék vetésterületét, — mivel a cukorrépa és a zöldségfélék termesztése szövetkezetünkben ugyancsak döntő fontossággal bír — a szántóföldi takarmányok rovására bővítettük. Ezzel egyidejűleg módot találtunk arra, hogy a növénystruktúra módosításával a lehető legkisebb költséggel, a legértékesebb és legtöbb terimés takarmány mennyiséget érjük el állatállományunk zavartalan ellátására. Szinte évente ismétlődő problémárlk a mintegy ezer vagonnyi terímés takarmány mennyiségének megtermelése, s mivel ehhez mindössze a szántó 20 százaléka áll rendelkezésünkre, jól meg kell fontolnunk mit és hogyan termeljünk. Takarmánynak a legtermelékenyebb és a legértékesebb növényt, a kukoricát és a lucernát (hereféléket) választottuk. Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy ezeket a növényeket veszteségmentesen takarítsuk be, raktározzuk és ésszerű tartósítási, takarmányozási eljárással hasznosítsuk. Az utóbbi néhány évben herefélénk — a sűrű takaró gabona állomány miatt — nem volt a legjobb. Ezért újabban arra törekszünk, hogy a hereféléket takarónövény nélkül termesszük. így kiegyenlített növényállományt és nagyon jó hozamot értünk el. Ezeken a területeken 480 mázsa zöldtömeget érünk el hektáronként. Azt a nézetet valljuk, hogy a herefélék hagyományos szárítása nem gazdaságos és idejét múlta, mert a széna készítésnél a takarmány legértékesebb összetevői vesznek kárba. Így a herefélék jelentékeny hányadából takarmánylisztet készítünk, s ezzel megőrizzük a teljes tápértékét. Réttalajon kiváló a silókukorica termés Ugyancsak nagy tartalékokat látunk az eddig kevésbé kihasznált rétek termőképességének a fokozásában. Évek során tapasztaltuk, hogy az a legjobb rét, melyet Időközönként felszántunk és felújítunk. Kedvező éven az ilyen rét hektárja 110 mázsa szénát ad gazdaságunknak. Persze a természet nem minden évben ilyen bőkezű. Esős időben a takarmány minősége nem a legjobb. Ezért a fölszántott rétek bizonyos hányadát silókukorica termesztésre használjuk. U- gyanazon a területen már hat éve sikeresen termesztjük a silókukoricát, s hektáronként mintegy 600 mázsát takarítunk be! Szót érdemel talán az is, hogy a silókukorica területét tovább bővítjük. Azt is megfigyeltük, hogy a rétföldek több silókukorica termést nyújtanak, mint a szántóterületek. A silókukorica mellett szól többek közt annak egyszerű termesztése, problémamentes betakarítása és tárolása is. A korszerű nagyüzemi állattenyésztésben egyike a legjobb takarmányoknak. Esik vagy nem esik, bármikor betakarítható és elvermelhető. Egy-egy hektár 120—150 mázsa szárazanyagot nyújt gazdaságunknak a kitűnő tápértékkel együtt. S ami még nagyon lényeges, egy mázsa silókukorica megtermelése gazdaságunkban mindössze 8 koronába kerül! Természetesen nem szándékozunk a terimés takarmány termesztését a silókukoricára szűkíteni. Az összes előnyei mellett sem térünk át a monodiétás takarmányozásra, ám egész évben alaptakarmányként használjuk a silókukoricát szarvasmarha tenyészetünkben. Télen a kukorica-szilázs mellé réti szénát, nyáron pedig zöld herét is adunk az állatoknak. A silókukorica besorolása a takarmányozásba nagyban elősegítette a nagy termelékenységű állatok hasznosságának a megőrzését egész évben. Ezzel gazdaságunkban szinte ismeretlenné vált az állatok termelékenységének az ingadozása. , Azt az alapelvet valljuk, hogy egy gazdaságban nemcsak az abrakot, hanem a terimés takarmányokat is gazdaságosan, ésszerűen kell felhasználni ahhoz, hogy csökkenthessék a költségeké): és emelhessék a termelékenységet. Azt hiszem ezt mások is megszívlelhetnék. Jozef Hroneš, a Pfedméfice n/Labem-i szövetkezet agronómusa á szakemberek megállapították, г hogy a zöldségfélék természetes vitaminokban igen gazdagok. Ezenkívül tartalmaznak ásványi sókat és tápanyagokat, melyek úgyszólván nélkülözhetetlenek az emberi szervezet ellenálló képességének megtartásában, illetve az egészségi állapot megőrzésében. Ha egy dolgozó évi zöldségszükséglete 120 kg lenne, akkor nagyon ideálisan táplálkozhatna, de jelenleg sajnos, még nem tartunk itt. A zöldségfélék elégtelen fogyasztása főleg a termelés évközi kiegyenlítettlenségébol ered. Ezt a hiányosságot azonban az árutermelés fokozatos Használjuk ki fölfejlesztésével kiküszöbölhetnénk. Ennek megoldása leginkább a hagyományos zöldségtermesztő körzetek mezőgazdasági üzemeire hárul, s ilyen a galántai járás is. A szóbanforgő járásban a zöldségfélék árutermelése túlsúlyban a szocialista nagyüzemekben történik, s ez garancia arra, hogy a tervezett árumennyiség meghatározott mennyiségben és időben a rendeltetési helyére kerül; a termelés évről-évre progreszszívan emelkedik. A mezőgazdasági nagyüzemekben a termelés fokozását a terület bővítésével is elősegíthetik, s ezzel a választék is nagyobb lenne A múlt évben például mintegy 1600 hektáron termesztették a zöldségféléket, s ez a szántónak mintegy 2 %-a. Persze arról is szólni kell, hogy az utóbbi négy esztendőben a zöldségtermő területeket több mint 10 %-kal bővítették, s ezzel egyidőben a választék is javult. A termelők a zöldségfélék árutermelésének a fokozásával nemcsak a dolgozók igényét elégítik ki egyre jobban, hanem ezzel együtt a jövedelmük is nagyobb. Például 1972-ben. a szövetkezetekben egy hektárról megközelítőleg 35 ezer korona bevételt értek el zöldségfélékből. A legfigyelemreméltóbb eredményt a žiharecl (zsigárdi), a Veľké Ulany-i és a trsticei {nádszegi j szövetkezetekben érték el. Annak ellenére, hogy járásunkban a zöldségtermesztés jó úton halad, mégis vannak további tartalékaink, melyeket a jövőben fel kell tárni. Ugyanis számos probléma fékezi a árutermelés téljes kibontakozását. A termelés felfokozásához ugyanis nem állnak rendelkezésünkre a feldolgozás lehetőségei. A Sládkoviéovo-i (diószegi) Cukorgyár tervezett rekonstrukciója — zöldségfeldolgozásra — késik. Ezzel szemben a cukorgyár a pénzügyi problémák végett az ötéves tervidőszak végéig csak jelentéktelen beruházással számol, ám ezek elkészülése után sem szavatolható a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítése. A konzerváló kapacitás felújítása tehát nagy tartalékot rejt magában. Megvalósulása lehetővé tenné nemcsak a zöldségfélék árutermelésének a fellendítését, hanem tartós élelmiszerekké való feldolgozását is. ' A lakosság friss zöldséggel való rendszeres ellátását az év minden szakában csak úgy oldhatjuk meg, ha á járásban megfelelő zöldségtárolókat is építenek. Ezeknek a kivitelezése — mivel a a nyugat-szlovákiai kerületben a legnagyobb zöldségtermesztő a lehetőségeket! járások közt foglalunk helyet — nagyon időszerű lenne, hiszen a zöldségtermő terület bővítése a stabil öntözőrendszerek létezése folytán nem ütközne úgymond semmilyen nehézségbe; a zöldségtermő területet aránylag könnyűszerrel százszázalékkal is bővlthetnénk! S a nagykapacitású raktárak beruházási költsége a társadalom számára hamar visszatérülhetne esetleg a kitűnő áru exportálásával. A jelenlegi elég nagy költségek lényeges csökkentésével is jelentékeny tartalékok szabadulnának fel. A vázoltak csak részben tárták fel a zöldségtermesztés, feldolgozás és raktározás körüli problémáinkat járásunkban, s azokat a fékező tényezőket, melyek jelentékeny mértékben gátolják a termelés felfokozását. Persze módot kellene találni továbbá a primőr áru termelésére Is, mert e téren szintén nagy tartalékokkal, realizálási lehetőségekkel rendelkezünk. Anton Culka mérnök, (Galánta) A lucerna öntözéses termesztéséről A lucernaöntözésében az alábbi elvek betartása szükséges: az alávetéseket, illetve a tiszta kultúrákat száraz időjárás esetén 30—40 mm-es vízadaggal — április végén — be kell öntözni. Azonban irányelvként el kell fogadni, hogy az öntözésnél a takarónövény igényeihez kell igazodni. A takarónövény lekerülése után a lucernára 50 kg .salétromtrágyát és 30—40 mm vízmennyiséget adhatunk. Kedvező időjárás esetén a tarlóheréknél elegendő a kétszeri öntözés ahhoz, hogy még szeptemberben 15—20 mázsa szénatermést érjünk el hektáronként. A termelési gyakorlatban bevett szokás, hogy csak az egyes kaszálások után öntöznek. Feltételezik, hogy az első (érmés betakarításáig elegendő vízmennyiség áll a lucerna növényzetének a rendelkezésére a téli csapadékból. Az első kaszálást összehasonlítva a későbbiekkel, úgy néz ki a helyzet, hogy a lucerna rendszeresen jó termést nyújt. Az első kaszálás az évi termésmennyiségnek 40—60 százalékát teszi ki. Ha ezt az adatot összehasonlítjuk a további kaszálásokkal azt mondhatjuk: a lucernát nem kell öntözni. A kisérlelek azonban mást mutatnak. tgy áprilisban 50, májusban pedig 80 mm vizet kellett kijuttatni a lucernára ahhoz, hogy 76 mázsa szénatermést nyújtson hektáronként. Az őszi vízszükséglet az első kaszálásig 220 mm t tett ki. A kisérleli eredmények azt mutatták, hogy körzetünkben a lucernát az első kaszálás előtt is öntözni kell; figyelembe véve az időjárási viszonyokat. Ügyeljünk arra, hogy 8 'C hőmérséklet alatt ne öntözzünk, mert ezt a lucerna megsínylené! Az első, a második, illetőleg a további kaszálásokat követően 5—8 nap múlva öntözzünk. Addig amíg a növény el nem takarja a talajt, ne fogjunk hozzá az öntözéshez, mert párolgási veszteség áll be. Ez a körülmény nagyban növelné az öntözés költségét. A könnyű- és a középkötött talajokon az öntözést 14—16 naponként kell megismételni. A nehéz talajon azonban elegendő a 18—22 naponkénti öntözés. Ez annyit jelent, hogy az első esetben minden kaszálás után kétszer, az utóbbiban pedig egyszeri 40—70 mm vízadag elegendő az ideális hektárhozam eléréséhez. Az öntözéseket úgy kell elvégeznünk. hogy azok ne akadályozzák a lucerna gépesített betakarítását. Ez annyit jelent, hogy az öntözést a kaszálás előtt legkésőbb 5—6 nappal fejezzük be. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy öntözéssel 50— 100 százalékkal emelhetjük a lucerna hektárhozamát, ami 120—140 mázsa terméseredménynek megfelelő menynyiség hektáronként. Viszonyaink között jól alkalmazható az F. Klatt által kidolgozott öntözési módszer. Természeti viszonyaink közt ki is próbáltuk, s bizonyos módosítással nálunk is bevált. F. Klatt ugyanis ideális csapadéknak nevezte azt a vízmennyiséget, amelyre a növénynek szüksége van — normális hőmérsékleten — a nagy terméseredmény nyújtásához. Ezt a mennyiséget egyenletesen osztjuk el egy-egy hónapokban, azaz dekádákban. Ha például a levegő hőmérséklete az adott termelési körzetben — bizonyos időszakban — magasabb, mint ahogyan azt az ideális csapadékról szóló táblázat mutatja — esetleg alacsonyabb — minden 1 °C eltérésre 5 mm csapadékkal kell (pozitív vagy negatív irányban) számolnunk. A nehéz talajokon a csapadékmennyiséget emelni kell, s az esetleges többletet a következő öntözési időszakra meghagyni. Az öntözést akkor kell kezdenünk, ha a talaj-nedvesség vesztesége eléri a 10—15 százalékot; s az öntözéssel 10—15 mm természetes csapadék esetén se álljunk le. A szükséges öntözővíz mennyiséghez mindig hozzá kell számítani a párolgásból eredő veszteségeket. Nappali öntözésnél a veszteség 30—40 százalék is lehet! Ez azt jelenti, hogy ezzel a mennyiséggel emelnünk kfell az öntözővíz adagját. Tegyük fel, hogy a kiszámított menynyiség 50 mm, tehát akkor a porlasztón 60—70 mm mennyiségnek kell keresztül futnia a teljes szükséglet kiegészítéséhez. Az éjjeli öntözésnél a párolgási veszteség legfeljebb 20 százalékig terjed. Ezért az éjjeli öntözésnél a vízadagot csak ennyivel kell emelnünk. KÖNÖZSY GÄBOR
