Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-06 / 14. szám

SZABAD FÖLDMŰVES .............................. Takarékoskodjunk az üzemanyaggal (Folytatás az 1. oldalról. A fóliasátrak fűtése sem megoldott. A szakemberek a ‘ talajfűtés mellett törnek lándzsát. A fagy elleni védeke­zés céljából azon helyes az aggregá­toros, ventillációs megoldású fűtés is. Persze ez csak azokban a kertészetek­ben ajánlatos, ahol a zöldségtermesz­tést szinte egész évben folytatják. Gondolunk a kora tavaszi és a késő őszi zöldségtermesztésre. Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy min­den évben az őszi fagyok következté­ben nagyon sok vitamindús zöldség megy tönkre A sikeres fóliás zöldségtermesztés nem képzelhető el üvegházak nélkül. Van egy olyan ideális elképzelés, hogy másfél- egy hektáros üvegház kellene két-három hektáros fóliás zöldségtermesztéshez. Ez az egyik koncepció, azonban sokkal célszerűbb az a megoldás, hogyha körzetenként létesítünk üvegházas palántanevelő központot. A komárnoi (komáromi) járásban a mezőgazdasági üzemek kooperációs módon máris létrehoztak egy ilyen vállalkozást. Látjuk tehát, hogy a korszerű zöldségtermesztés a jövőben sem képzelhető el üvegházak nélkül. Sajnos, ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy az elmúlt években nagyon kevés gondot fordítottunk en­nek a problémának a megoldására. Az üvegházi zöldségtermesztés megtor­pant, sőt túlzás nélkül mondhatjuk: visszafejlődött. Elrettentő példaként említhetjük, hogy a Prievozi (Főrévi) Efsz üveg­házában egy időben csirkéket tenyész­tettek. Ezzel annyira tönkretették a vasbordázatot, hogy csak komoly be­ruházásokkal használhatták újra si­kerrel a fóliasátrakat. Más üveghá­zakban is visszaszorították a zöldség­­termesztést és inkább a virágtermesz­tést helyezték előtérbe. Az igazság kedvéért meg kell m ondanunk, hogy ennek ökonómiai okai is voltak. Ugyanig a felvásárló szervek nem fizették' meg eléggé a többszörös költ­séggel előállított primőrárút. Valószínű, hogy a közeljövőben ezen a téren kedvező változások történnek: máris többmilliő koronát fordítunk új üvegházak építésére. Az említett Prie­vozi Efsz-ben a távlati tervek szerint az első szakaszban hat, később pedig 18 hektáron termelnek zöldségféléket Л Magyar Népköztársaságban és ** másutt is a közelmúltban olyan jelentős eseményről emlékeztek meg, mint a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 55. évfordulója. Ezerkilencszáztizenkilenc március 21- én — a világon második esetben — győzött a proletárforradalom és a munkásosztály átvette az ország irá­nyítását. A tanácshatalom — amely mindössze 133 napig tartott — új jo­got deklarált, új erkölcsi jogot írt a zászlajára: az emberi együttélés új törvényeit, új tartalmú humanizmust hirdetett s próbált megvalósítani. En­nek részbeni megvalósítása aránylag rövid idő alatt azért vált lehetővé, mert a Tanácsköztársaság a magyar dolgozó nép millióinak ügye lett, mi­vel érezték, hogy az elnyomott több­ség igazáért harcolnak. Ezelőtt 55 évvel egy olyan világért harcoltak a tanácsköztársaság hívei, amelyet az akkori nemzedékből már sokan nem értek meg, mert ez a vi­lág negyedszázaddal később jött, 1945. április 4-e — Magyarország fel­szabadítása után. Amikor a Vörös Hadsereg kiűzte a sokat szenvedett földről a fasiszta egységeket, nyílt meg az út a „hárommillió koldus“ hazájának felvirágoztatására. A népelnyomó Horthy-rendszer ne­gyedszázados uralma után — amely végül véres háborúba sodorta az or­szágot — fellélegezhetett a nép és hatalmi tényezők lettek az elnyo­mottak, jogfosztottak: a munkásság és a parasztság. A nagy változást 25 esztendővel ezelőtt a magyar nép első alkotmánya rögzítette, azt, hogy minden hatalom a dolgozók kezébe került. A munkás-paraszt hatalom megteremtésében az osztálypolitika alapján nagy szerepet játszott a mun­kásokból és parasztokból kiemeltek sokasága, akik egyik napról a má­sikra birtokukba vették a hatalmi posztokat: az államot, a gazdaságot, a földet. Nem volt könnyű feladat a nép hatalmának a fejlesztése, s el­érni azt, hogy a munkás necsak érezze és tudja, hogy övé a hatalom, hanem azt gyakorolja és mindenütt, ahol az élet megkívánja, igényli. A dolgozó nép hatalmának gyakor­lása — az előforduló kisebb-nagyobb üvegházakban. A Dunajská Streda-i Agrofrigor három, a marcelovái (mar­­cellházi) 6, a podhájskál pedig négy hektár föld fölé épít Uvegházakat. Az elképzelések szerint ezek az üveghá­zak már az 1975—76-os években meg­kezdik működésüket. Csupán a nyu­gat-szlovákiai kerületben 12—15 hek­táros területen folyik majd a 6. öt­éves tervidőszakban az üvegházi zöld­ségtermesztés. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztési osz­tályának dolgozói szerint az üvegházi és a fóliás zöldségtermesztés aránylag ki tudja elégíteni a korai zöldségfélék utáni keresletet. Azonban e megálla­pítás fölött ott ágaskodik egy kérdő­jel. Ugyanis félő, hogy mindkét sza­kaszon kevesebb lesz a beruházási összeg, mint ahogy azt eredetileg ter­vezték. Tehát előfordulhat, hogy a zöldségtermesztésünk nem fejlődik majd a szükségletnek megfelelően. Persze a beruházások lelassításá­nak több oka is van. Sokan már most attól félnek, hogy hova helyezzük el a zöldséget? S esetleg a külföldi be­hozatal háttérbe szoríthatja a hazai zöldségtermelést. Meg kell monda­nunk, hogy a jövőben a szocialista integráció keretében évről-évre több zöldségfélét hozunk be a szomszédos államokból. Azonban a hazai terme­léssel együtt még így sem tudunk eleget biztosítani belőle a lakosság számára. Tehát indokolt a behozatal és a belföldi zöldségtermesztés foko­zása is. Viszont lényegesen rugalma­sabbá kell tennünk a kereskedelmet. Minden évben száz meg száz tonna vi­tamindús zöldség rothad el a déli kör­zetekben, ugyanakkor, amikor Észak- Szlovákiában és a Cseh Szocialista Köztársaságban a lakosság nem tudja beszerezni a napi vitaminszükséglet minimumát sem. A múlt évben a kertészetek 188 601 tonna zöldségfélét szállítottak a köz­ellátás számára. Idén ez a mennyiség 247 901 tonnára emelkedik, és az egy lakosra Jutó zöldségfogyasztás meg­közelítőleg 100 kiló lesz. Javul tehát a lakosság zöldségellátása, azonban az eredményekkel távolról sem lehe­tünk elégedettek. Főleg a korszerű termelési módszerek alkalmazásával juttassunk belőle minél többet a fo­gyasztók asztalára. hibák ellenére — óriási változást ho­zott az elmaradt agráripari ország­ban. A szocializmus alapjának lera­kása óta hatszorosára nőtt az ipari, s több mint kétszeresére a mezőgaz­dasági termelés, az egy keresőre ju­tó reálbér több mint kétszeresére, és a lakosság egy személyre jutó fo­gyasztása pedig két és félszeresére emelkedett. S ami százalékkal nem érzékelhető: megváltozott a társadal­mi viszonyok emberi oldala, a szo­cialista demokrácia térhódítása, a létbiztonság, vagy ellenkező oldalról közelítve: az embert elnyomó, érvé­nyesülést akadályozó tőkés termelé­si és társadalmi viszonyok felszámo­lása. Kedvező tényezőként hat a fej­lődésre az a nagyfokú művelődés és tanulás, amellyel az egész nép mű­veltségét, tudását, tájékozottságát rendszeresen tökéletesíti a felszaba­dulás utáni évektől. A magyarországi falvak gyorsüte­mű fejlődésének jelentős tényezője a mezőgazdaság szocialista átalakulása volt. Az eltelt negyedszázad igazol­ta, hogy helyes úton járnak a ter­melőszövetkezetek. A mezőgazdaság termelése már évek óta fedezi az or­szág piaci szükségletét, az alapvető élelmiszerekből és ipari nyersanya­gokból. Emellett még jelentős meny­­nyiségű mezőgazdasági terméket ex­portálnak. A mezőgazdaság legnagyszerűbb eredményei közé tartozik a búzater­mesztés ugrásszerű fejlődése. Ezer­­kilencszázhatvanháromig az évi 2,4— 2,5 millió tonna szükséglet jelentős részét kellett fedezni importból, a déli szomszédainknak. A fordulat a fo­lyamatos fejlődés után 1965-ben állt be. Azóta a termés a vetésterület némi növekedése mellett tartósan ki­elégíti a szükségleteket és még ex­portra is jut a kenyérgabonából. A 2000-nél több tsz az ország szán­tóterületének csaknem 80 százalé­kán gazdálkodik. Megállapítható, hogy a közös gazdaságok fejlődési A Szövetségi Gyűlés Elnökségének döntése szerint a jövőben az autó­­tulajdonosoknak nem kell gépkocsi­adót fizetni. Valószínű, hogy a má­sodik negyedévre befizetett összeget visszatérítik. Március 30-a óta vi­szont felemelték a benzin árát. A gazdasági szakemberek számítása szerint azok a gépkocsi tulajdono­sok, akik évente megközelítőleg 6000 kilométert utaznak jármüvükkel, az árszabályozás következtében nem ad­nak ki többet az üzemanyagért. Aki tehát jól átgondolja, hogy milyen célra használja gépkocsiját, lényegé­ben — figyelembe véve az adó el­törlését — nem üzemelteti drágáb­ban autóját. Sok felmérés, átértékelés után ke­rült sor a benzin árának felemelé­sére. Meg kell mondanunk, hogy kü­lönböző kényszerítő körülmények késztették a Szövetségi Arhivatalt er­re a lépésre. Tudomásul kell ven­nünk, hogy az egész világon energia és főleg olajválság van, amely külön­böző módon szinte minden országot érint. Hazánk előnyös helyzetben van, mert a kőolaj 90 százalékát táv­lati szerződések alapján a Szovjet­üteme a leggyorsabb az ország me­zőgazdaságában, jól szolgálják a nép­­gazdasági érdekeket, s a tervezett­nél tavaly is jóval több devizát sze­reztek az államháztartásnak. Az el­múlt esztendőben a mezőgazdaság közel 5 százalékkal szárnyalta túl az az 1972-es eredményeket. Az elért szép gazdasági eredményekből a tsz­­ek mintegy 9 százalékban vették ki a részüket. A Magyar Népköztársaság aktív részese a szocialista országok gaz­dasági integrációjának. A KGST erről szóló komplex programjában nagy súlyt kap a szocialista országok egy­behangolt optimális fejlődését szol­gáló termelési együttműködés, min­denekelőtt a nyersanyagtermelés és a legkorszerűbb iparágak kooperáció alapján történő fejlesztésének az út­ja. Magyarország és hazánk között is egyre jobban elmélyülnek a keres­kedelmi és más jellegű kapcsolatok. E hónapban lesz 25 esztendeje, hugy a két szomszédos szocialista ország képviselői aláírták a barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtá­si szerződést. Az elmúlt évtizedek igazolták, hogy a két egyenragú fél egykori megállapítása gyümölcsöző eredményeket hozott. Tizennégy évvel ezelőtt csehszlo­vák-magyar gazdasági és műszaki ve­gyes bizottság alakult, amelynek te­vékenysége még jobban segített el­mélyíteni a két ország kapcsolatait, ami által mind jobban tükröződik a mélyülő nemzetközi szocialista mun­kamegosztás. A közös bizottság először 1961-ben foglalkozott a két ország közti hosz­­szútávú — 1980-ig szóló gazdasági együttműködéssel. A bizottság akkori képviselői úgy értékelték, hogy 1980- ra az árucsere körülbelül eléri az 1960-asnak a négyszeresét. Napjaink­ban az árucsereforgalom már meg­haladja az 1960-as évinek két és fél­szeresét. Az eredmény még jobb is unióból kapjuk. Viszont 10 százalé­kát a kapitalista államokból kell be­szereznünk, az utóbbi időben már négyszeres, sőt ötszörös áron is. Ter­mészetesen ez kedvezőtlen hatással van népgazdaságunkra. Ezért a ben­zin árának emelése mellett 10 száza­lékkal korlátozzuk a vállalati jármű­vek Uzemanyagfogyasztását. Április végefelé sor kerül a személyautók sebességének korlátozására is. Az intézkedések szerint a normál benzin ára 2,10 koronáról 4.—, a speciálé 2,40-ről 4,30, a szuperé pe­dig 3 koronáról 5 koronára emelke­dik literenként, jelenleg a szocialista üzemeknek 900 ezer, az egyéneknek pedig 1 mililió 160 ezer személyautó­ja van. Ha a jövőben célszerűbben, átgondoltan tervezzük meg a szol­gálati utakat és a hétvégi kirándu­lásokat, akkor sokezer liter benzint takaríthatunk meg népgazdaságunk számára. Az intézkedések következ­tében a tüzelésre, kenésre és az ola­jozásra használt kőolaj ára változat­lan marad, azonban a külföldi gép­járművek számára az országaik árfo­lyamának megfelelően adjuk el a kő­olajat. lehetne, ha nem következnek be kü­lönféle okokból, válságos évek. Ezerkilencszázhetvenegytől a köl­csönös gazdasági együttműködés fej­lődése örvendetesen meggyorsult és a vegyes bizottság munkája rendsze­resebbé vált. A követendő kapcsola­tok elmélyítésében fontos határkő volt az 1971—1975-ös évekre szóló hosszúlejáratú egyezmény aláírása, amely a hagyományos külkereskedel­mi kapcsolatokon kívül átfogja az együttműködés egyéb területeit is . Az utóbbi időszakban az árucsere a két ország között évenként mint­egy 14 százalékkal emelkedik. A ma­gyarországi export Csehszlovákiában 271 millió rubel értékű, az import pedig 235 millió rubelt tesz ki. A jövőben az együttműködés kere­tében sok fontos feladat vár meg­oldásra. Ezek közül az egyik — a régóta vajúdó, de már jó úton lévő — a Duna közös szakaszának kihasz­nálása energetikai célú vízierőművek építése, a víziutak és vlzgazdasági viszonyuk javítása szempontjából, kooperáció a gépkocsigyártásban, együttműködés a két ország petro­­chémiai ipara között stb. Emellett hozzájárulnak azoknak a feladatok­nak a megvalósításához is, amelyek a KGST tagországok sokoldalú együtt­működésében való részvétellel, a szo­cialista integráció fejlesztésével, a komplex programban foglalt célok­kal kapcsolatosak. A sokoldalú gazdasági, műszaki, kulturális és más jellegű kapcsola­tok elmélyítését a két marxista párt- és kormányok a politikai és nemzet­közi kérdésekben elfoglalt egységes platformja teszi lehetővé és az a tény, hogy a két országnak egy a célja: a szocializmus minél előbbi felépítése. E nagyszerű feladat meg­valósítását a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való együtt­működés teszi lehetővé. Különösen az első szocialista országhoz fűződő szoros barátság segíti elő, amely fel­szabadította a két országot a fasisz­ta elnyomás alól, s ezzel megterem­tődött a lehetőség, hogy a dolgozó nép vegye át saját sorsának az irá­nyítását. TÖTH DEZSŐ 1974. április 6. SZERVEZETTEN A JUNTA ELLEN A Chilei Kommunista Párt leg­utóbbi nyilatkozatában konkrétan bi­zonyítja, hogy a fasiszta junta száz számra mészárolja le az ország leg­jobb fiait. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a demokrácia híveinek fo­kozottabb mértékben kell küzdeni az országban uralkodó áldatlan állapom tok megváltozásáért. A nép számára biztosítani kell az alkotmányos jo­gokat. A dokumentumból kitűnt, hogy a junta egyre jobban a kizsákmá­­nyolók kedvében jár. Múlt év szep­tember 11-e óta 120 üzemet és vál­lalatot juttatott vissza régi tulajdo­nosainak és a napokban bejelentette, hogy további 40 államosított cég ke­rül vissza a kizsákmányolók kezébe. SIKERES TÁRGYALÁSOK Henry Kissinger, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadó­ja, Moszkvában tárgyalásokat folyta­tott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával és Andrej Gromiko­­val, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Szovjetunió kü­lügyminiszterével. A többnapos esz­mecsere Nixon elnök szovjetunióbeli látogatását készíti elő. A kiadott köz­lemény megállapítja, hogy az előze­tes egyezmények alapján a kétoldalú együttműködés gyümölcsözően fejlő­dik és a felek elhatározták, hogy a szerződésekből eredő kötelezettséget a jövőben még jobban betartják. Meg­egyeztek, hogy a genfi békekonfe­rencián betöltött különleges szere­püknél fogva, lényegesen elősegítik: a közel-keleti kulcskérdések megol­dását. A véleménycsere építő szel­lemben folyt és a tárgyalások részt­vevői kifejezték meggyőződésüket, hogy fontos szakasz a közelgő szov­jet-amerikai csúcstalálkozó sikerének: és a szovjet-amerikai kapcsolatok to­vábbfejlesztésének biztosításában. FORRONGÁSOK ETIÓPIÁBAN A világsajtó egyre több hírt közöl az etiópiai eseményekről. Találgatá­sok folynak, vajon a nép követelmé­nyei elől meghátrál-e a császár. A nyomás ugyanis egyre nagyobb a mo­narchista rendszer korrupt miniszte­rei és hivatalnokai ellen. Hailé Sze­­lasszié császár rendeletére különbi­zottságot állítottak fel a volt és je­lenlegi kormánytisztviselők által el­követett visszaélések kivizsgálására. A császári palota által kiadott ren­delet értelmében mindazon kormány­­tisztviselőket bíróság elé állítják, akik funkciójukat személyi meggaz­dagodásukra használták fel. A diá­kok és a munkások továbbra is tün­tetnek, nagyobb szociális jogokat kö­vetelnek. A fejlődést fékező monar­chikus rendszer már csak ideig-óráig tarthatja fenn uralmát, mert a világ­nak ebben a térségében is civilizál­tabb körülmények között akarnak él­ni az emberek. ÉLTETŐ FÖLD 74 Augusztus 24-e és szeptember 8-a között České Budéjovicében országos mezőgazdasági kiállítást tartanak. Az „Éltető föld ’74“ elnevezésű ki­állításon, amelyet ez év jelentős Ju­bileumainak jegyében szerveznek, a 170 hazai kő kiállítón kívül a Szov­jetunió, Magyarország az NDK és Bulgária is képviselteti magát. Ugyan­csak az idei kiállításon először vesz­nek részt a Cseh és a Szlovák Me­zőgazdasági Akadémia fő kutató in­tézetei is. A kiállítás következetesen bemu­tatja a szocialista mezőgazdaság fej­lődésének 25 évét, azokat a társa­dalmi változásokat, amelyeket a falu szocialista átalakításának negyed év­századdal ezelőtt kitűzött programja eredményezett. A kiállítás látogatói így összehasonlítják a mai szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelést az 1949-es év termelésével, amikor egységes földművesszövetkezeteink alakulni kezdtek. A kiállítás időtartama alatt meg­rendezik az egyes kerületek napjait, így a szlovákiai kerületekét is, még­pedig szeptember 3., 4. és 5-én. Jubileumi nagygyűlés Košicén 50 ÉVE JELENT MEG A NÖMUNKÁS ötven évvel ezelőtt jelent meg Košicén a Csehszlovák Kommunista Párt lapja, a Munkás mellékleteként a Nőmunkás. A jubileumi évforduló alkal­mából a košicei Tháliában ünnepi nagygyűlést rendezett a Szlovákiai Nő­szövetség Központi Bizottsága, a Nő szerkesztősége és az SZLKP Kelet- Szlovákiai Kerületi Bizottsága. Ünnepi beszédet Elena Litvajová elvtársnő mondott, aki hangsúlyozta a fél évszázaddal ezelőtt megjelent Nőmunkás fontos politikai szerepét. Fel­adata volt a magyar nemzetiségű asszonyok tudatára hatni, hogy a cseh­szlovák proletáriátus egységes arcvonalában harcoljanak az urak, a ki­zsákmányolók, az elnyomás, az ínség és a nyomor ellen; a szovjet bolse­vikok példája nyomában harcolni a dolgozók győzelméért, a szocializ­musért. Litvajová elvtársnő beszéde további részében elmondotta: a Nőmunkás érdeme, hogy egyesítette a magyar nemzetiségű asszonyokat a CSKP poli­tikájának támogatása érdekében. Az ünnepi szónok köszönetét mondott az ünnepségen megjelent elvtárs­nőknek, akik aktív tagjai voltak a nőmozgalomnak, majd utalt arra, hogy a magyarajkú szocializmust építő nőknek van sajtója... a Nö, amely tisz­teletre méltó folytatója dicső elődjének, a jubiláló Nőmunkásnak. A jelenleg negyvenezres példányszámban megjelenő NŰ főszerkesztője H. Mészáros Erzsébet felszólalásában rámutatott: A szerkesztőség munka­­közössége igyekszik teljesíteni, amit a Szlovákiai Nőszövetség második kongresszusa elvár, hogy úgy dolgozzanak, neveljék, tanítsák a NÖ olva­sóit, hogy a nők hármas küldetésüknek a munkahelyükön, a családban s a közéletben tudatosan, elkötelezetten, a jövő iránti felelősséggel tegye­nek eleget. Az ünnepségen felszólalt a nőmozgalom több érdemes tagja is, mint például Vojnár Sarolta és Holan Zuzanna, akik méltatták a Nőmunkás ér­demeit, majd Elena Litvajová 16 elvtársnőnek emlékérmet adományozott. BÁLLÁ JÓZSEF (ib) Együttműködés - a felszabadulás tükrében A jobb zöldségellátásért

Next

/
Thumbnails
Contents