Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-06 / 14. szám

1974, április 6.

SZABAD FÖbDMÜVES

A bátor emberek szerények...

PATAKI PÄLT а milhosti (raigléci) szövetkezet évzáró gyűlésén ismertem meg. Arcáról az elégedettség széles mosolya áradt, amikor a szövetkezet elnöke egy-egv sikeresen megoldott munkáról számolt be. A gyűlés után elbeszélgettem vele. A következőkkel kezdte élete történetét:

— Ezerkilencszázhúszban születtem Miglécen. Édesapám parasztember volt, s amikor elvégeztem a hat elemit, mellette kezdtem dolgozni. — Pillanatra megáll, elkontolyodik, érzem visszapereg előtte a múlt sötét árnyéka. — Ilyenkor, amikor értékelőgyűlés van, bizony még jobban belemerülök a múltamba, mennyi mindent kellett megélnem ahhoz, hogy most békésen, együtt a többi emberrel, a közösben gazdálkodhassam. Ilyenkor döbbenek rá: volt értelme az emberfeletti küzdelemnek, a jelen bizonyítja.

— A háború engem is a frontra vezényelt. Itt rövidesen fogságba kerültem, ahol értesültem a csehszlovák légió megalakulása felől. Több bajtérsammal csatlakoztam hozzájuk. Ezerkilencszáznegyvennégy augusztus 1-én mentünk kiképzőtáborba. Aztán megtudtam, kitört az SZNF.

— A tűzkeresztségen Rimaszombat

környékén estem át. Az egyik este a magyar határőrökkel kihivattuk a parancsnokukat, mivel a mi századosunk szeretett volna vele beszélni. Ezek persze reggel felkészülve vártak, és sortűzzel fogadtak. Szerencsére csak egy zászlósunk vesztette életét...

S így ömlenek belőle egyre a történetek. Sohasem a saját hőstetteit mondja, mindig a közösségről beszél, magát csak szemlélőként állítja be, pedig oroszlánrésze volt a harcokban.

Beszéd közben vibrál a szeme. Az a tekintet lehetett csak ilyen, amikor farkasszemet nézett a fasiszták öldöklő fegyvereivel.

— Hallottam, hogy Ön tagja volt a Petőfi-partizáncsoportnak?

— Igen, tagja voltam. Amikor a Szovjetunióból hazatértünk, még a Rákosi nevet viselte a csapatunk. De a magyar tisztek — akik velünk voltak — nem akartak e név alatt harcolni, s így felvettük a Petőfi nevet. A mai meglevő dokumentumaim szerint ennek a csapatnak 247 tagja volt.

— Miért vett részt a SZNF-ben?

— Amikor jelentkeztem, még nem tudtam, hová megyünk. Csupán arról értesültem, hogy visszahoznak minket magyar területre, ahol az életemmel is kell számolnom. Nem voltam soha vakmerő ember, de ekkor mégis furcsa erő lett rajtam úrrá, hogy nem tudtam ellenállni. Láttam a többi katonát, tisztet, hogyan viselkedik. Ügy gondoltam, nekem sem drágább az

életem, mint az övék, ha ők meg merik tenni, miért ne mernék harcolni

én is.

A háború utánra, a békés időkre terelődik a szó.

— A háború után Debrecenbe egy katonai iskolába kerültem. Ott nagyon kértek, maradjak, tanuljak velük, de én hazavágytam, kíváncsi voltam az otthoniakra. Húzott a föld, s újra a mezőgazdaságban kezdtem dolgozni, majd 1949-ben egyik alapító tagja lettem a Szövetkezetnek, ahol jelenleg is, mint traktoros dolgozom.

így történt. Családom van, s a közösben jobban tudok haladni, amire egyedül nem lennék képes.

A évzáró gyűlésen gyakran emelte Pataki Pali bácsi magasba a kezét, többször kért szót. Nemcsak a hiányosságokra mutatott rá, jól megfontolt javaslatokat is terjesztett a szövetkezet vezetősége elé. Hangsúlyozta az asszonyok nagyon nehéz munkáját, amelyen minél előbb kellene segíteni a korszerű gépek alkalmazásával. Javaslatot tett, hogy szövetkezetük egyesülhetne a szomszédos Kechneci (Kenyheci) Efsz-el, ami az eddiginél még nagyobb lehetőségeket biztosítania a nagyüzemi gazdálkodás kínálta lehetőségek kihasználására.

— Most már nyugodtan mondhatom — fejezte be a beszélgetést — büszke vagyok rá, hogy a világ, amelyről egykor beszéltek, amelyre vágyakoztunk, itt van, valóság.

ZOLCZER JÄNOS

Az efsz-ek megalakulásának két és fél évtizede óta az óriási változás falvainkon minden téren tapasztalható. A lakáskultúra hihetetlenül gyors fejlődése mellett jelentősen megjavultak a szolgáltatások és a közellátás is. Ahogy nőttek az igények, a népi fogyasztási szövetkezet (Jednota) igyekezett bővíteni az üzlethálózatot és új vendéglátók építésével, átalakításával, kielégíteni a lakosságot.

SZALAI JÁNOS húsz esztendeje vezető a močai (dunamocsi, komárnoi járás) vendéglőben. Az ötvenen felüli szimpatikus férfi, a kalaposmesterséget kitanulta, majd később a szakmában dolgozott, — aligha gondolt arra, hogy a közös megalakulása jelentős változást hoz az életébe.

Miként is kezdődött?

Az ötvenes évek elején a gyenge lábon álló szövetkezetekben úgy kellett a fiatal munkaerő, mint egy harapás kenyér. Az efsz akkori vezetői Szálait is megszólították, lenne-e kedve belépni a közösbe. A háromcsaládos fiatalember, akit húzott az otthoniét, kötélnek állt.

Hazatérte után két évvel a Jednota vendéglőst keresett a rozzant csár dába. A hnb és a szövetkezet vezető az udvarias, mozgékony Szalaira gon doltak.

— Miért ne lenne közülünk való? - így legalább jobban szót értünk é közösen vehetjük fel a harcot a ma gukról meg-megfeledkezők ellen.

Az újdonsült vendéglősnek eleinti nem nagyon tetszett a kocsma füstö levegője, ahol vajmi kevés lehetőség volt a bejárogatók igényeit kielégí teni. Sokszor sörből volt hiány, fris sítőböl is csak málnaszörpöt tudtál kiszolgálni, de azt sem kaptak rend szeresen. A higiéniai lehetőségek pe dig valóban kritikán aluliak voltak

A község irányítói addig-addig ki lincseltek, mígnem felépült az új ven déglátóüzem, korszerű konyhával. Er re már nagy szükség volt, mert jelen tösen bővült az idegenforgalom. Rö videsen alaposan próbára tették vendéglátó üzemet. Az 1965-ös duna árvíz idején mintegy 300 személy kellett ellátni — napról-napra — étel lel, itallal,

Hogyan változtak meg a szövetke zeti tagok és általában a lakossá! igényei?

A régi, „dühöngőben“ a vendége’ csak a legolcsóbb cigarettát vásárol ták. Mostanában azokból a fajtákbő alig adunk el valamit, legtöbben „márkásakat“ keresik. Az ital kérdé sében is hasonló a helyzet. S gyak ran hallják a kiszolgálók „valami kü lönlegeset, jót kérek“. S ami a légié nyegesebb, hűsítő, alkaholmentes ita lókból bő a választék, s a fiatalol többsége azt fogyasztja.

A fiatalok szabad idejükben szíve sen találkoznak a szépen berendezet vendéglőben, vonzza őket a zeneszek rény, a bllliárdasztal, a hűsítő italo! nagy választéka.

A szép, tágas, korszerűen berende zett konyhát Is jól kihasználják. Mint

— Nekem az ő tevékenységük komoly segítséget jelent — mondja őszintén Szalai elvtárs. — Az elnök" minden hónapban ellenőrzi a tervteljesítést, s közösen beszéljük meg, mivel szélesíthetnénk a választékot, milyen problémák fordultak elő az utóbib időben. De a bizottság nemcsak ellenőrzést végez, hanem már több esetben szerveztek brigádot, s rendet teremtettek a vendéglátó házatáján. A tekepálya és a kerítés készítésénél szintén sokat fáradoztak.

A délelőtti órákban majdnem üres a vendéglő. A közös vezetői nem szeretik, ha a tagok munkaidő alatt betévednek. Ezt a vezető helyesnek tartja. Tudja mennyi kárt okozott annak idején, ha a tagok a kocsmában feledkeztek.

Két évtized nagy idő. Különösen az a vendéglátó iparban, pláne, ha valaki a falujában úgy megállja a helyét, mint Szalai János. A hosszú évek jók arra is, hogy valaki alaposan megismerkedjen az emberekkel, értsen a nyelvükön, mindig tudja, mi a vendéglátás, s kit meddig illet meg az. Tudni kell, ki a 18 éves, a gépkocsivezető, az italos, akiket nem szolgálnak ki. Aki a faluban mindenkit ismer, az említettek betartása nem okoz különös gondot. A sokoldalú vezető tevékenységét a Jednota járási irányítói megbecsülik és már többször részesítették elismerésben.

A falu a közös fejlődését, az emberek jómódját, a vendéglátásban dolgozók alaposan meg tudják figyelni. Különösen az tudja mérlegelni, aki emlékszik a szövetkezeti tagok nehéz éveire, amelynek egy ideig a moči „vendéglős“ is részese volt. Most pedig jól látja a virágzó nagyüzemi mezőgazdaságban a boldogulás útján járó tagokat, akik jómódúak, s mindenben a minőséget keresik. Őszintén örül annak is, hogy a falu fiatalsága jó úton jár, és a vendéglátóban is tud illedelmesen viselkedni, szórakozni; és elsősorban ők ítélik el a magukról megfeledkezőket.

TÓTH DEZSŐ

így 30 nyugdíjasnak rendszeresen őznek ebédet. De egyre több nyaraóház is épül a környéken, amelyekíek a lakói szívesem ízlelik meg a izakácsnő kiváló főztjét. A faluból is ;okan eljárnak lángosra, s a vendéglő pecialitására, a pacallevesre. Persze i különböző nagyobb méretű rendez•ények alkalmából úgyszintén a ven-SZÓRAKOZM, DE HOGYAN?

Változik

az emberek igénye

léglátóüzem oldja meg az étkezést. Jemrégiben például a szövetkezet éváró közgyűlése alkalmából 530 tagiak és vendégnek szolgálnak fel va:sorát.

A legtöbb vendég — s főleg a fiaalok — a rend barátai. A nemzetbizonságj szervek dolgozói már többzör megkérdezték a vendéglátó veetőjétől — maga sohasem hív benünket és nem jelent semmi vissžássá;ot? —

— Nincs miért — hangzik mindig i népszerű „kocsmáros“ egyszerű váasza.

Nem minden vendéglőben, üzletben zeretik az ellenőrző bizottságot.

Közel harminc éve annak, hogy áprilist országszerte az erdők hónapjának nyilvánították. Ebből az alkalomból Szlovákia Erdő- és Vízügyi Gazdálkodásának Minisztériuma sajtóértekezletet tartott, amelyen Augustin Mistrík, mérnök elvtárs tájékoztatta a megjelenteket az erdőgazdaság múlt évi eredményeiről, valamint az elkövetkező -időszak tervfeladatairól.

Erdőgazdaságunk legfőbb feladata minél előbb megszüntetni a fa kitermelése és növekedése közti aránytalanságot.

Ez év áprilisától az Állami Erdőgazdaság a belső üzemi sezrvezés keretén belül jelentős újításokat vezet be,

A termelés fokozása érdekében a ki- i sebb erdőgazdasá- Щ gokat összevonják.

Így kedvezőbb lehetőség nyílik a * nagykapacitású fakitermelő gépek gazdaságosabb kihasználására. Az integráció után a jövő hónap elejétől Szlovákia területén mindössze 52 erdőüzem lesz.

Ogy mint más ágazatokban, az erdőgazdaságban is a technika előrehaladottsága megköveteli a dolgozók szaktudásának növelését. Ennek érdekében a közeljövőben az erdőgazdaságban dolgozók számára szakmát továbbképző tanfolyamok megszervezését tervezik.

Mindezek az intézkedések azt bizonyítják, hogy államunk méltóképp kívánja megünnepelni az erdők hónapját, és mindent megtesznek a népgazdasági szempontból fontos ágazat fejlesztéséért.

Foto: — tt—■

Tiszteletbeli

elnök

A močai (dunamocsi) fiatalok nemcsak a vendéglátó hanem a legtöbb szabad idejüket a szépen berendezett honban töltik.

üzembe járnak, művelődési ott-Foto: —tt—

A kultúrteremben gyülekeznek a szövetkezeti tagok. Már több mint százan ülnek a székeken. Nagy a zsongás. A zárszámadó taggyűlés mindeddig esemény Kapušanské Klačanyban (Kaposkelecsénybenf. De ma még van valami, ami különösén jelentőssé teszi ezt a napot. Most búcsúzik az elnök, Léko István.

Megilletődve figyeli a körülötte lévő ismerős arcokat. Lelkében feszültség vibrál. Megpróbál nyugalmat erőltetni magára. Hiszen nem ez az első közgyűlés, amelyen elnököl. Az elmúlt év sikeresnek bizonyult, s az idei terv is bíztató. Ö mégis szomorkás. Ez a közgyűlés az utolsó munkanapja.

*

Az ökonómusé a szó. Beszámolójából kitűnik, hogy a múlt évben a növénytermesztésben és az állattenyésztésben sikerült teljesíteni a terveket és így bőven jutott az alapok feltöltésére, sőt néhány millió koronát tartalékolni is tudtak. Léko István ismeri a számokat. Nem is nagyon figyel rá, gondolatban visszakalandozik a múltba. Tízéves korában már hajtotta az ökröt. Hajnali háromkor kelés és így ment ez napról-napra. A délelőttöt az iskolában töltötte, majd ment az apja után dolgozni a határba. Tanulásra alig-alig jutott idő.

Á néhány hektár földben keményen kellett fogni az eke szarvát, hogy meglegyen a betevő falat. Aztán jött a közös megalakítása. Léko végigcsinált mindent, a szervezést, ott volt a közös szétesésénél, s aztán kezdődött az egyéni küszködés. Aztán 1955-ben újra alakították a szövetkezetét. Akkoriban mint ökonómus igyekezett simára egyengetni a közös rögös útját. Hét év múlva került a szövekezet élére.

*

Figyeli az arcokat, s visszazökken a mába. „Ebben az évben 8 százalékkal lesz magasabb á béralap. Egymillió koronáért gépeket vásárolunk. Harmincöt százalékkal növeljük az állattenyésztési termelést. Kétszázezret fordítunk a kulturális alapra.“

Nehéz volt eljutni idáig. Egy községből közösséget formálni.

*

Az asztalra hűsítő italok kerülnek. A ventillátor nem működik. A füst már maró. Az ember feltűnés nélkül megtörölheti a szemét. Most jótékony ez a füstfelleg. Léko István tétován matat a papírok között. Közben egy asszony összekoccant két málnásüveget. Talán most nem figyelnek oda. Léko István szemét bántja a cigarettafüst, lopva megtörli.

*

Ha ezt látná az apja, ugyancsak elcsodálkozna. Álmodni sem merte, hogy fiából mi lesz. Fő felelőse a közös gazdaságban dolgozó emberek boldogulásának. Ez persze rendkívül sok felelősséggel, gonddal jár. Ott vannak például a Latorca-parti parlag földek. Már 200 hektárt termeivé tettek, de még van vagy 500 hektár belőle. Megfontoltan kell dolgozni. Szervezett, gyűjtötte a szakembereket, és érezte, lassan elfárad ebben a harcban. Most, 61 éves. Élete és ereje javát a szövetkezeti' mozgalomnak áldozta.

Végétért a terv ismertetése. Ez volt a legszebb búcsúbeszéd. A tagok és az elnök sokéves együttdolgozásának bizonyítéka. A tények azt bizonyítják, hogy az ő elnöksége alatt mindig rentábilis volt az efsz. Sosem akart mást, mint a tagság. Közülük való volt, ismerték egymás gondolatát is. Most itt ülnek szemben vele, tapsolnak. Neki valami nagyon szorítja a szívét.

*

Léko István a húsz év alatt többször is részesült magas kitüntetésben. Nemrégiben a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságától háromhetes üdülési beutalót kapott. A járási mezőgazdasági igazgatóságtól pénzjutalmat, a járási pártbizottságtól pedig elismerő oklevelet.

Az elnöknek nagyon fáj a-búcsú... Egyszerre csak váratlan dolog történt. A tagság, amely bizony szigorú bíró a gyűlés záróakkordjaként olyat tett, amely feloldotta a feszültséget. Léko Istvánt tiszteletbeli elnökké választotta.

, *

íróasztalát elrendezte, írásait összecsomagolta. Látszólag megkezdi a pihenés napjait, a valóságban azonban tovább folytatja a munkát. Hasznos tanácsokkal látja el utódját. A trebišovi ftöketerebesi) járásban ő az első elnök, aki nyugdíjba vonult, s olyan akinek sohasem kell szégyenkeznie amiatt, amit maga után hagyott. ILLÉS BERTALAN

Április az erdők hónapja