Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. március 30. r I hüvelyestermesztés kitűzött fejlesztési feladatainak teljesítése megköveteli, JL~ hogy a termelők a hüvelyesek össztársadalmi jelentőségének megfelelő szorgalommal lássanak hozzá az igényes feladatok teljesítéséhez. A takarmányhüvelyesek termélése kibővítésének jelentőségét a múlt évi kormányhatározatok is hangsúlyozták. Ez érthető is. hiszen ezek a termékek képezik a takarmánykeverékek gyártásához szükséges fehérjék egyik legfontosabb hazai forrását. Mindenkinek tudatosítania kell. hogy a hüvelyesek az ésszerű Emberi táplálkozásban éc mint fehérje-összetevők, a takarmánykeverékek készítésében is fontos szerepet játszanak. Jelenleg, a gabonatermesztés magasfokú koncentrációja idején, tovább növekszik a hüvelyesek termesztésének, s ezen növények vetésforgóba besorolásának jelentősége. Ismert és tudományosan bizonyított tény, hogy a hüvelyesek jelentős mértékben hozzájárulnak a talaj termékenységének fokozásához is. Egy hektár hüvelyes 160—400 kg nitrogént képes lekötni gumóbaktériumai segítségével. Az sem megvetendő, hogy a hüvelyesek az alsóbb termőrétegekből is képesek „felemelni" a tápanyagukat, s az egyéb növényektől eltérően azokat a nehezebben oldódó PtOs és K?0 tápanyagokat is tökéletesen ki tudják használni, amelyeknek termésnövelő hatását más növényféleségek képtelenek saját javukra fordítani. A hüvelyesek termelésének gazdasági jelentőségét növeli, hogy többféleképpen is termeszthetők és hasznosíthatók, A hüvelyes növények különböző éghajlati és talajigényei gyakorlatilag lehetővé teszik, hogy minden termelő körzetben foglalkozzanak velük. Napjainkban a hüvelyesek magra történő termesztésének kell a legnagyobb jelentőséget tulajdonítani, mert némely hüvélyes — pl. a vetési borsó, lóbab, szójabab — magtermése fontos fehérjeforrásként szerepel. Érthető, hiszen ezek a növények két-háromszor annyi fehérjét tartalmaznak, mint a gabonafélék, sőt 15-ször annyit, mint a kapások. A hüvelyesek termesztésének bővítéséhez és sikeres termeléséhez Szlovákiában minden feltétel rendelkezésünkre áll. Mindenekelőtt arról van szó, és arra van szükség, hogy a mezőgazdasági gyakorlat legalább olyan felelősségei viszonyuljon és lásson hozzá a fehérjeprobléma megoldásához, mint ahogy azt a gabonakérdés esetében tapasztaltuk és tapasztaljuk. A hüvelyestermesztés eddigi fejlődése és jelenlegi helyzete azt jelzi, a mezőgazdasági gyakorlat még nem értékeli kellőképpen ezen növények jelentőségét. Hiszen az étkezési hüvelyesek termőterületeinek fejlődését a háború utáni időszakban az állandóan csökkenő tendencia jellemezte. A termőterület kisebbedésével arányosan csökkent az évi össztermelés is, mivel az átlagos hektárhozamok megközelítőleg azonos színvonalon voltak. A takarmány-hüvelyesek vetésterülete ezzel szemben nőtt a háború utáni években, viszont 1965, főleg 1967 után itt is lényeges csökkenés volt tapasztalható. Semmi esetre sem válik becsületére mezőgazdaságunknak, hogy jelenleg aránylag kis területen és kevés hüvelyest produkál, mert a dolgokhoz való ilyen hozzáállás merő ellentétben van az agro- és zootechnikai alapelvekkel. Tekintetei arra, hogy a takarmánymérleg minden évben hiányt mutat ki az emészthető nitrogén-tartalmú anyagokból, s hogy ezeket a hiányokat többnyire a takarmányipar számára külföldről, a kapitalista államokból behozott olajpogácsákkal és állati eredetű lisztekkel pótoljuk, gyors ütemben meg kell teremteni az étkezési és takarmány-hüvelyesek ezévi vetési és termelési feladatainak maradéktalan teljesítéséhez szükséges optimális feltételeket. A nevezett feladatok teljesítésének biztosításakor megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az étkezési babnak, vetési borsónak, lencsének, lóbabnak és szójának. A takarmány-hüvelyesek vetésterületét és össztermelését azért is szükséges növelni, mert a világpiacon egyre kevesebb a fehérje komponens, az árak viszont mindinkább növekvő tendenciát mutatnak. Ezzel szemben, vagy ha úgy tetszik ettől függetlenül, nekünk minden évben rendszeresen és tervszerűen növelnünk kell a takarmánykeverékek gyártását és javítani kell azok minőségét. A hüvelyesek közül a szója termelésének van legnagyobb jelentősége. Ezt a növényt elsősorban magjáért kell termeszteni, mert sok értékes fehérjét és növényi zsiradékot tartalmaz. Ezenkívül megtalálható benne az А, В és D-vitamin, valamint a teljes értékű lecitin is; lényegében ezzel múlja felül a többi hüvelyeseket. A szójában található fehérjék összetétel szempontjából igen közel állnak a húsban és tejben található fehérjékhez. A szója biológiai értékét növeli, hogy kétszer annyi foszfort és négyszer annyi ásványi anyagot tartalmaz, mint a húsban lévő fehérjék. Ezért van fontos szerepe a szójának az élelmezésben is. A szója tehát nemcsak fontos technikai, hanem igen értékes takarmánynövény Is. A takarmányiparban a szójadara és az egész növényből készített liszt is kitűnően értékesíthető. Az utóbbi három év szójatermesztési eredményeiből kitűnik, hogy számos mezőgazdasági üzem már megtanulta, hogyan kell termeszteni ezt a növényt. 1972-ben pl. a klúéoveci szövetkezet (Dunajská Streda-i járás) 10 hektár területen 22 mázsa átlaghozamot ért el. A dráhovcei efsz (trnavai járás) 20 hektáron 19,1 q, a Gabčíkovoi Állami Gazdaság 80 ha-on 18,5 mázsa átlaghozamot takarított be egy egységnyi termőterületről. A múlt évi szélsőségesen száraz időjárás nem kedvezett a szójának. Ám ennek ellenére is voltak mezőgazdasági üzemek, amelyek az említett viszonyokhoz képest szép eredményt értek el. A legjobb eredményt a dunaszerdahelyi járás azon üzemei mutatták fel a múlt évben, ahol öntözéses viszonyok között termett a szója. A Horná Potôň-i szövetkezetben 5 ha-on 18, a Gabčíkovoi Állami Gazdaságban 55 hektáron 15,6. a vrakúiii efsz-ben 20 hektáron 15,1 mázsa átlagot könyveltek el. Tudjuk, hogy a hüvelyestermesztés fejlesztésével kapcsolatos igényes feladatokat sem az idén, sem a jövőben nem lehet megoldani az anyagi-műszaki bázis megerősítése és a biológiai biztosítás javítása nélkül. Az is ismeretes, hogy az első problémák már a tervezett vetésterületre szükséges vetőmag beszerzésénél felmerülnek. Sajnos, ezeket a problémákat, ezt az áldatlan helyzetet túlsúlyban magunk teremtjük meg, mivel a magszaporítással megbízott üzemek nem fordítanak kellő gondot a szaporító területekre, a termés betakarítására és az ezt követő magápolásra, kezelésre. A kerületekben és járásokban már kidolgozták a hüvelyestermesztés 1980-ig szóló távlati fejlesztési tervét, viszont a vetőmag-szükséglet nincs az igényeknek megfelelően fedezve. Ezen oknál fogva a termelők fokozott igényeket támasztanak az állami vetőmag alappal szemben — gyakorlatilag szinte 100 százalékos igénylésről van szó —, holott a növénytermesztés fejlesztéséről szóló törvény (61/64 Zb) értelmében a mezőgazdasági üzemek kötelesek annyi magot termelni és meghagyni saját alapjaikon, amennyire a következő év vetési tervfeladatainak teljesítéséhez szükségük van. Ahhoz, hogy a tervezett területen földbe kerülhessenek a hüvelyesek, már csak kisebb mennyiségű bab, lencse, lóbab és szója-vetőmagot kell biztosítani. Ennek érdekében már kapcsolatba léptünk külföldi partnereinkkel s megvannak a feltételek arra, hogy rövid időn belül beszerezzük a hiányzó vetőmag-mennyiséget. Tekintettel a hazánkban elismert és termesztésre engedélyezett szójafajták kis választékára (Zora, Nigra), intézkedtünk a választék bővítése ügyében is. Már az idei vetéshez behozunk némi vetőmagot, pontosabban TÖBB FIGYELMET A HÜVELYESEKNEK! • a* ииинттитп1»«миа1 MIM mm nyolc fajtát az USA-ból. továbbá Romániából a Merit Magyarországról pedig az ISZ—8 fajtát. Ezeket a fajtákat Szlovákia kiválasztott üzemeiben félgyakorlatias kísérletekben fogjuk ellenőrizni 1974-ben, s az elért eredmények és a szerzett tapasztalatok szerint a legjobban bevált fajtákból 1975-re már több vetőmagot biztosítunk termelőink számára. Gondoltunk a gépesítésre is. Négy darab szújabetakarító adaptert hozunk be Franciaországból, s azokat az idén kipróbáljuk és ellenőrizzük. A hatásos gyomirtó szerek (főleg a Ryzelán, Afalon stb.) biztosításáról sem feledkeztünk meg. Jelentős problémába ütközik a borsó betakarításának gépesítése. Magyarországról rendrakókat hozunk be. de emellett még számos helyen kell majd alkalmazni a hazai gabonarendrakókat és SZK—4-es gabonakombájnokat is, természetesen megfelelő átalakítás, módosítás után. A hüvelyesek betakarítási munkáihoz behozunk az idén egy magajáró rendrakót is az USA-ból, s az idényben ellenőrizzük annak tulajdonságait, előnyeit és alkalmazhatóságát. , Az idén megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a hüvelyesek vetőmag-szaporításának. Ez az állami és üzemi alapokra egyaránt vonatkozik. Összesen 7500 tonna hüvelyes vetőmagot kell produkálnunk 1974-ben, beleértve a szóját is, hogy legyen mit vetnünk az ötéves tervidőszak utolsó évében, és biztosítani tudjuk a fejlesztési elképzelésekkel kapcsolatos vetési terv teljesítését. A magszaporító üzemek feladata, hogy három év alatt biztosítsák a nagyüzemi technológia segítségével megvalósítandó intenzív hüvelyestermelésnek megfelelő fajtaösszetételben a magszaporítást. Ezzel kapcsolatban Szlovákiában a Meteor, Dalibor, Proteus vetési borsó, az Inovec és Prerovszký lóbab, a Ragala, Álba, Magna vetési bab és a Lenka, valamint Okula étkezési lencse vetőmagjának termelésére kell a legnagyobb gondot fordítani. A szója esetében egyelőre a Zora és Merit fajták szaporítását kell szorgalmazni. A fehérjeprobléma hüvelyesek termesztése révén történő megoldásában azt akarjuk elérni, hogy ez az év a következő időszak hüvelyestermesztési feladatainak sikeres teljesítését elősegítő év, vagyis a sikeres indulás éve legyen. Bízunk abban, hogy a mezőgazdasági üzemek és dolgozók olyan felelősséggel fognak viszonyulni az említett, cseppet sem igénytelen feladatokhoz, ahogy azt a gabonakérdés megoldása esetében tették! Ing. MILAN KOVÄC, az SZSZK MÉM-nak dolgozója Aki gyomot vet... Hozzászólás a Szabad Földműves február 9-i számában közzétett „Hogyan tovább a növénytermesztés racionalizálásában?“ című íráshoz. Figyelemmel olvastam a szóban forgó írást. Annál is inkább figyelemre méltó ez a közlemény, mert rámutat a gyomirtáshoz szükséges vegyi készítményekkel való ellátásban időről időre jelentkező hiányosságokra. Sajnos, de igaz, hogy mindig van valami, ami panaszra ad okot. Tegnap még a gépek és pótalkatrészek hiányát, majd a foszfortarthlmú műtrágyával, jóminöségű vetőmagokkal történő ellátás és a szárító, illetve raktárkapacitások hiányának okait firtattuk; most a vegyszerek vannak soron. A cikk írója nemcsak leírja, tolmácsolja a komárnoi járás mezőgazdasági üzemeinek problémáját, hanem fel is hívja az Illetékesek figyelmét a problémák gyors, rugalmas megoldásának szükségességére. Sajnos, szerintem máris késön érkezik az illetékesek válasza vagy segítsége, ha egyáltalán sor kerül ilyesmire. Gondolom, helyes volna, ha mint minden panaszt, az ilyeneket is harminc napon belül kellene kivizsgálni és orvosolni! De ez már a dolgok jogi oldala. Van az éremnek azonban egy másik oldala is: a vetőmag kérdése. Mint tudjuk, gazdag termést csak jó, egészséges, jó csíraképességű mag vetése után remélhetünk. De ez nem minden. A vetőmagnak tisztának is kell lennie! Sajnos e tekintetben valami nincs rendjén. Kitűnik ez Bucko mérnöknek, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium dolgozójának a „Roľnícke noviny“ ez évi 35. számában közzétett „Vyššie zámery“ című írásából is, melyben a szerző többek között ezt írja: „Sajnos, a valóság olyan, hogy a nagyteljesítményű kukorica-hibridek vetőmagját drága pénzért külföldön vásároljuk és a saját vetőmagunk előkészítésére nem fordítunk elegendő figyelmet. Hiányoznak a betakarítás utáni kezeléshez szükséges berendezések, viszont a meglevő berendezéseket sem használják ki mindenütt tökéletesen. Ha jóminöségű vetőmag előkészítéséért felelős mezőgazdasági termelő és egyéb üzemek munkájával egyáltalán nem lehetünk elégedettek. És itt nemcsak a kukorica vetőmagjáról van szó, hanem a zab, hüvelyesek, szója, lucerna, len, fűfélék vetőmagjáról és az ültető burgonyáról is. A vetőmagnak tisztának, helyesen csávázottnak és magasfokú csírázó képességgel rendelkezőnek kell lennie.“ Igen ám, csakhogy a vetőmag tisztasága, főleg gyommentessége néha Igen sok kívánni valót hagy maga után. Tudjuk, Ismerjük a régi közmondás igazát: „Aki gyomot vet, gyomot arat!“ Miért van az, hogy mégsem vesszük figyelembe a mindennapi gyakorlatban? Mint ismeretes, a gyomok nemcsak a tenyészterületet és a tápanyagokat vonják el növényeinktől, hanem a nedvességet, az életet adó vizet is, ami a mi száraz éghajlatunk esetében Igen döntő tényező. Különösen a gabonák érzékenyek az elgyomosodásra, mert nehezebben veszik fel a „beárnyékoló“ gyomokkal a harcot, mint az erőteljesebben fejlődő növények. A gabonaféléket a vegyszer-használaton kívül szakszerű talajműveléssel, vagyis a gyomok magérlelése előtti tarlószántással, tarlókeverékek termesztésével is védhetjük az elgyomosodástól. Erre egyébként Frideczký professzor is több ízben felhívta e lap olvasóinak és a széles termelői gyakorlat szakembereinek figyelmét. Vannak azonban a gabonával egyidöben beérő gyomok is, s éppen ezek a legveszedelmesebbek, mert magvajk belekerülnek a vetőmagba: teliát nemcsak a termés mennyiségét, hanem annak minőségét is rontják. Ezért kell a vetőmagokat nagy gonddal tisztítani. Ez még mindig olcsóbb, mint a sok vegyszer használata, vagy a hekövetkező elgyotaosodás okozta mennyiségi és minőségi hozamcsökkenés. Ne feledjük, hiába harcolunk minden eszközzel a gyomok ellen a szántóföldön, ha azok magját megtűrjük a vetőmagban, és például a gabonával együtt gondosan elvetjük a jól „táplált“ magágyba! A szakirodalom adatai szerint egy kilogramm gyommagból sok-sok ezer gyomnövény fejlődik ki. A vadrepce, vagy mustár magjának kilójából átlagosan 50 ezer gyom kel ki. Ha most figyelembe veszszük, hogy a 98 százalékos tisztaságú vetőmagot már kiválónak tekintjük, akkor könnyen kiszámítható, milyen mértékű lesz az elgyomosodás, s az ennek következtében beálló mennyiségi és minőségi terméscsökkenés. Arról már inkább ne is beszéljünk, hogy olykor az említettnél tisztátlanabb vetőmagot is kénytelenek elvetni a termelők, mert az van. A Szabad Földművesben és a Roľnícke noviny-bán megjelent írás egyaránt arra figyelmeztet, hogy körültekintőbben kell megmegszervezni a gyomok elleni harcot, ha azt akarjuk, hogy eredményesebb legyen a termelők munkája. Elsősorban jó és tiszta vetőmagot kell biztosítani számukra, el kell őket látni a gyomirtáshoz szükséges vegyszerekkel és minden eszközzel arra kell ösztönözni a termelőket, hogy ésszerű agrotechnikai Intézkedésekkel maguk Is a gyomok terjedésének megakadályozását szorgalmazzák. KMOSKO LÁSZLÓ, mérnök' A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága nemrég megtartott 23. ülésén megvitatta a mezőgazdaság legidőszerűbb problémáit. Az ülés tárgysorozatában szerepelt az új mezőgazdasági adózás rendszerének tervjavaslatával kapcsolatos vita, továbbá jelentés a hasonló természeti adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési hatékonysága közötti eltérések okairól, valamint az SZSZK népgazdaságának elmúlt évi fejlődéséről szóló beszámoló. Az ülésen ]án Janovic mérnök, Csc., az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere adott kimerítő tájékoztatást szocialista mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és legközelebbi feladatairól. A hasonló természeti adottságok között nem használják ki célszerűen a rendelkezésűkre álló talaj- és egyéb tartalékokat, a szerves- és műtrágyákat, az öntözést, a rétek és legelők hasznosítását. Hogy csak egy példával szemléltessük a helyzetet: a nitrai járás felülvizsgált tíz szövetkezete közül 1973 első félévében négy szövetkezet egyáltalán nem használta ki az öntözés lehetőségét, habár e szövetkezetekben 318 hektáron áll az öntözőberendezés rendelkezésükre, amit 2 millió 680 ezer korona költséggel (ebből az állami hozzájárulás 2 millió 78 ezer koronát tett ki) létesítettek. Ez a mulasztás annál is súlyosabb, mivel az elmúlt évben nagyon kevés volt a természetes csapadék. A jelentés vitájában ján Janovic mérnök, mezőgazdasági miniszter rámutatott arra. A további fejlődés érdekében gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési intenzitása között mutatkozó eltérések okairól szóló jelentéssel kapcsolatban a tájékoztató anyag kihangsúlyozza, hogy az SZSZK mezőgazdasága a legutóbbi esztendők során a nyerstermelés, valamint a piaci árutermelés rohamos növekedését érte el. Ez az emelkedés az 1971—1973-as esztendőkben, ötéves tervünk első három évében a mezőgazdasági nyerstermelés 0,7 százalékos, valamint az állami alapok feltöltésére szolgáló piaci árutermelés 2,8 százalékos növekedését mutatja ki a tervben meghatározott értékeken túlmenően. Az említett időszak alatt a tervben kitűzött mennyiséggel szemben 900 ezer tonna gabonával többet termeltünk ki. A mezőgazdasági nyerstermelés térfogata e három év alatt 500 millió koronával és a piaci árutermelés térfogata pedig több mint 900 millió koronával szárnyalta túl az ötéves terv feladatait. E kitűnő eredmények ellenére a jelentés megállapítja, hogy továbbra is fennállnak a hasonló éghajlati és természeti adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési eredményeiben mutatkozó indokolatlan különbségek. A jelentés konkrét formában. pontos adatok felsorolásával mutat rá a különböző gazdasági eredményeket elérő mezőgazdasági üzemekben a lemaradás okaira. A gyenge gazdasági eredményt felmutató mezőgazdasági üzemek sok esetben hogy a mezőgazdasági üzemek termelési szintjében mutatkozó különbségek első és legfontosabb tényezői a káderek, az emberek. A vezetés és az irányítás színvonala törvényszeruleg a termelési eredményekben mutatkozik meg. Ehhez járul az elfogadott intézkedések és feladatok teljesítésének elégtelen ellenőrzése a felettes szervek részéről. Mindent összevéve megállapíthatjuk, hogy mezőgazdasági üzemeinkben nagyobb gondot kell fordítani a céltudatosabb munkaszervezésre, a gépek gazdaságosabb kihasználására és a technológiai fegyelem pontos betartására. A szakosítás és az összpontosítás által a mezőgazdasági termelés jelentős tartalékait szabadíthatjuk fel és ezáltal még a gazdaságilag gyengébb üzemekben is jobb eredményeket mutathatnak ki. Ne veszítsük szem elöl a célt, mely szerint a gyengén gazdálkodó üzemeket a közepesek, a közepeseket pedig a legjobbak szintjére emeljük. Ez a feladat teljesíthető és megvalósítása komoly hozzájárulást jelent szocialista mezőgazdaságunk további fejlesztéséhez. A gyorsabb előrehaladás pedig mezőgazdaságunkban a CSKP XIV. kongresszusa azon határozatainak maradéktalan teljesítését segítheti elő, hogy a növekvő élelmiszerszükségletet saját termelésünkből eredő élelmiszerekkel fedezhessük. (obenan)
