Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-09 / 10. szám
Gazdaságosan üzemel az EKT egyszintes ketreces tojóház Magyarországon a baromfitartás a szövetkezeti gazdaságok megszervezése után elég gyorsan fejlődött, mivel aránylag csekély és gyursan megtérülő beruházással lehetett az üzemeltetést megvalósítani. Kezdetben igen sok helyen — meglehetősen primitív körülmények között — meglévő istállókban, istállók padlásterében, kezdetleges gépesítéssel igyekeztek a nagyüzemi baromfitartás alapjait lerakni. A baromfitartás technológiájának állandó fejlődése megteremtette az „iparszerű“ baromfitenyésztést, ahol már kisebb, zárt területen a nagyobb állomány nevelése rentábilissá tette ezt az állattenyésztési ágazatot is. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban 1963-tól foglalkoznak a baromfitartás technológiai gépeinek, berendezéseinek gyártásával, melyekből évente több mint 600 garnitúra került belföldön forgalmazásra. A vállalat 19S6-tőI már komplett, zárt baromfitartó telepek gyártását és létesítését végzi nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Így például a vállalat termékei elkerültek a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Lengyelországba, sőt Vietnamba is. Csehszlovákiában több baromfifarmot létesített a vállalat, ahová részben az épületeket és a tenyészállományt is a gyártó cég szállította. Az 1970-es év fordulópontot jelentett a vállalat életében. Ebben az évben a KOMPLEX külkereskedelmi vállalattal együttműködve kötötték azt a nagyjelentőségű szerződést, amelynek értelmében az MMG a Szovjetunió részére öt esztendő alatt (1975-ig bezárólag) 1300 darab EKT egyszintes ketreces tojóházi berendezést gyárt és szállít 57 millió rubel, azaz kettő egész egynegyed milliárd forint értékben. Ezen vállalást nagyban elősegítették a már 10 éve kifogástalanul működő és üzemelő baromfitartó berendezések a Szovjetunió különböző területein. Az első EKT „mintaberendezés“ a Moson Máriakálnok-i „Egyesült Dunanienti“ Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben került felállításra. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával tovább tökéletesítették a berendezést és az elmúlt időszakban elkészült az első KKT- kétszintes ketreces tojóházi berendezés is. amely a jánosso mórjai „Kossuth“ Mg. Termelőszövetkezetben került felállításra, illetőleg betelepítésre. A szovjet Traktorexport elnökhelyettese legutóbbi gyári látogatásának eredményeként a Szovjetunió 1976 és 1980 között újabb 1800 darab egyszintes, illetve kétszintes ketreces tojóházi berendezést rendelt meg a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyártól. Ez az újabb megrendelés is azt igazolja, hogy az EKT típusú tojóház rendelkezik mindazokkal a modern berendezésekkel, amelyet egy korszerű „tojófarmtól“ elvárunk. Az EKT optimális körülményt biztosít a tyúkok maximális tojástermeléséhez, ugyanakkor a tojáskihordás is gépesítve van. tárolására szolgál. Feltöltése takarmánytöltő kocsival végezhető el. A takarmánybetároló a külső tartályból kaparólánc segítségével, a belső „napi-tartályokba“ szállítja a takarmányt. A takarmány-behordás automatizált, s a belső tartályok (eltöltése után a betárolás automatikusan megszűnik. A betároló vályú lefolyócsonkján keresztül történik a 4 db tartály feltöltése. Egy tartály befogadó képessége 0,12 m3. Az etetővonal vályús rendszerű. A vályúk korrózió védelem Az EKT-egyszintes ketreces tojóházi berendezés belső elrendezése Melyek az EKT berendezés előnyös tulajdonságai? Az egyszintes ketreces tojóház 106X11,30 méter alapterületű típusépületében elhelyezett tojóketrecekben 14 600 tojótyúk termel, de ettől eltérő épületbe is beépíthető a technológiai berendezés, mivel minden egysége Märklin rendszerű. A szükséges épület minimális szélessége 11,3 m, optimális hossza 90—110 m, ennek megfelelően 13—15 ezer férőhely biztosítható. A technológiai berendezés a következő fő egységekből áll: A külső takarmánytároló tartály 12 m3 térfogatú, amely több napra elegendő takarmány céljából horganyzással készülnek, az azokban elhelyezett végtelenített lánc szállítja a takarmányt a tyúkok elé, előre meghatározott program szerint. A lánc hajtását a belső tartállyal egybeépített hajtómű végzi, óraműről vezérelve, de ettől függetlenül kézzel is kapcsolható. A vályúprofil olyan kiképzésű, hogy a takarmány kiszórása minimális. A láncelemek nagy szilárdságú acéllemezből sajtolással készülnek, könnyen össze- és szétkapcsolhatók. Az itatóvályúk az etetővonal felett helyezhetők el. Ugyancsak horganyzott kivitelben készülnek. A vályúk magassága tetszőlegesen beállítható a tyúAz EKT központi tojá^gyűjtő asztala EKT tojásszállító szalag a tisztító kefékkel kok testnagyságának megfelelően. A túlfolyó tartály lehetővé teszi a folyamatos víz-utánfolyást és elvezetést. A vízhálózatba beépített mágnesszelep - a világítási programnak megíe lelően — szabályozza az utánfU,AzS épület hossztengelyében 4 ketrecoszlopsor helyezkedik el, melynek 'mindegyike 4 kRtrecsort tartalmaz. Egy ketrecegység mérete: 2400X2044 mm 8eygy8tojóra 450 cm* alapterület jut. A ketreclapok koracélból ponthogesztéssel Mezőinek, horganyzott kivitelűek, így a korróziós hatásoknak ellenállnak. A fenékalap megfelelő mértékű, lejtése biztosítja a tojás kignrulását. A kiguruló tojásokat a ketrecsorok előtt végigfutó to)áskihordó szalagok szállítiák az előtérbe, majd a to)ásgyű]to asztalra. Minden ketrec oszlopsorhoz 2-2 db textíliából vagy műanyagból készült k.hordoszalag tartozik, a szalagokat elektromotorok' il hajtott korkefék folyamatosan tisztítják. A fűtőberendezés a tojőtér optimális hőmérsékletét biztosítia. Nyáron elősegíti az istálló szellőztetését. A klimatikus viszonyoktól függően 1 vagy 2 db 180 000 kcal/óra hőteljesítme nyű termogenerátort szállít a a vállalat, illetve épít be az EKT ketreces tojóházakba. A termogenerátorok üzemeltetése együttesen és külön-külön is megvalósítható, vezérlésük a teremben elhelyezett termosztátok segítségével történik. A meleg levegőt a termogenerátortól a tojótérbe egy a menynyezet alatt elhelyezett téglalap alakú, lemezekből készített befúvócső szállítja az istállótér teljes hosszában, egyenletesen elosztva. A termogenerátorok olajellátását egy, az épületen kívül földbe süllyesztett 5 m3- es olajtároló tartály végzi. Az istállóban képződő széndioxid és ammóniák eltávolítását, illetve a friss levegő beáramlását az épület oldalfalaiba beépített 20 db egyenként 6000 m3/6ra teljesítményszellőző teszi lehetővé. A szellőzési rendszer a tojóház 5—40-szeres légcseréjét tudja végezni fokozat nélkül A ventillátorok elé, az istállótér felől beépített légterelő lemezek beállításával különböző elszívási funkciók valósíthatók meg; elszívás az istálló alsó részéből, kifúvás a szabadba; elszívás alulról—felülről egyaránt. A ventillátorok fordulatszáma 400—1440 f/perc között folyamatosan szabályozható az istálló és a külső bőmérsékelt függvényében termosztátok által vezérelve. Lehetőség van a kézi indításra, illetö(Folytatás a 7-ík oldalon.) аь tavasz beköszöntővel a nyu” lak ivarzása lendületet vesz. A fedeztetés a tavaszi hónapokban a legkönnyebb. Nagyobb állomány esetében azonban még ekkor is időrabló munka figyelni, várni, hogy az anya felveszi-e a párzásra kiválasztott bakot. Némelyik anyát 4—6 alkalommal is a bakhoz kell vinni, amíg eredményesen párzik. Kéthároin hét múlva történő vemhességvizsgálat után a nem vemhesült anyákkal újra kezdődik az egész eljárás. A bizonyos létszámú anyákból álló falkához betett bakkal való fedeztetéssel az időveszteség megszűnik, de ennek a módszernek is vannak hátrányai. Egyik, hogy nem tudjuk pontosan az egyes anyák ellésének időpontját. Ezt pedig igen hasznos lenne tudni, különösen, ha a téli időszakban szabadon tartjuk az anyákat, és a fagymentes elletőhelységben szűkös a férőhely. Hasznos tudni a fészek elkészítésében való segédkezés szempontjából is, mert ilymódon irányítani és öszünözni tudjuk az anyát a megfelelő helyre való ellésre, s csökken a fészken kívüli ellések száma. Ez utóbbiak különösen akkor veszélyesek az újszülöttekre, ha nem vittük be ellés előtt az anyát a fagymentes elletőhelyiségbe. Ha a falkában tartott anyák közül akár csak egy megbetegszik, az a lappangási időszakban a többit is fertőzheti. Az értékes anyákat biztonságosabb, egyedenként elkülönítve tartani. Csökkenthető a pároztatással eltöltött idő, ha az anyák ivarzását provokáljuk. Erre igen jól bevált módszer, hogy a dróthálóval elkerített bak közelségét egyszerre több anya érezheti, viszont az ilyen berendezés költségesebb. Hátránya az is, hogy az élénk vérmésékletű bak vizeletét a dróthálón keresztül szétfröcsköli az anyákra s ez igen kedvező azok ivarzásának kiváltása szempontjából, de az anyák a provokáló bak illatát huzamos behatásra megőrzik. Amikor aztán az így beillatosított anyát a kiválasztott másik bakhoz betesszük párzás végett, a bak párzás helyett gyakran azonnal támadni kezdi A nyulak pároztatása az anyát rivális baknak ítélve, és ha később fel is ismeri tévedését, már úgy megtépte az anyát, hogy annak a párzástól elment a kedve, s védekezési reflexei nem oldódnak fel. Ha viszont olyan bakot használunk provokálásra, amely erős nemi jellegre utaló illathatások kiváltására képtelen, nincs is kellő hatással az anyák ivarzásának előidézésére. E nehézségek miatt a következő fedeztetési eljárást alkalmazom. Minden 10 anyára 1 — löslegesen, vagyis a párzás a lehető leggyorsabban megtörténhessen. Kosarakban hozom az anyákat, gyorsan mindegyik bakhoz berakok egyet-egyet, majd hátrább lépve egyszerre figyelem az anyák viselkedését. Azokat a bakokat szeretem, amelyek erős horkantással vagy visítással jelzik a párzás megtörténtét. Különösen szívesen használom tenyésztésre azokat a bakokat, amelyeket nem zavarja, ha az anyát párzás alatt a kezemben tartom. Ha a párBécsi kékszemű fehér házinyúl, Stopka Jozef tenyészetéből (Drietoma, č. 262, okr. Trenčín) (Kucsera Szilárd felvétele) így összesen 6 — bakot használok állandó fedeztetésre, s kettő a tartalék. A hat bak ketrece úgy helyezkedik el, hogy 3—3 egymás fölött és szorosan egymás mellé állítva, így — mivel minden ketrec eleje teljesen dróthálóval fedett — a bennük lezajló események egy tekintettel ellenőrizhetők. A ketrecek sarkai lekerekítettek, hogy az anyák ott ne találjanak menedéket, s ne fárasszák fölöslegesen a bakot, hogy az a kaparásával, tépésével kimozdítsa onnan és hozzáférhetővé tegye őket, másrészt ezzel ne vegye el az időmet fözás megtörtént, az anyát azonnal kiveszem, s félreteszem, hogy 1—2 órán belül megismételjem a fedeztetést. Ahol a párzás nem történik meg, de az anya az ivarzás jeleit mutatja, más bakhoz kerül, és igen gyakran ott a párzás le is zajlik. Ha ez sem vezetne eredményre, mert az anya felveszi ugyan a bakot, de valami oknál fogva nem „tart“ a baknak, akkor olyanhoz kerül, amelyik hajlandó a kezemben tartott anyát befedezni. Természetesen ez a művelet akkor kerül sorra, amikor a fedeztetésre kiválasztott anyák mindegyike volt már bakoknál. Az anyát bal kezemmel lefogom, hogy lelapuljon, a jobb kezemmel a hasa alá nyúlok, úgy, hogy a lecsapott farka a hátára felsimuljon. Ezt két ujjammal való feltolással érem el, s amikor a bak teste az anya farkát a hátához szorítja, megemelem az-anyát a lágyékánál. A párzás szinte minden esetben megtörténik, de a vemhesülés valószínűsége sokkal kisebb, mint a spontán párzás esetében. Ezt a műveletet ezért a peteleválás várható idejére újra és újra meg kell ismételni. Gyakori, hogy az első ilyen kierőszakolt párzás ntán néhány óra múlva vagy a következő napokon az anya spontán párzik. Természetesen arra törekszem, hogy a párzás lehetőleg spontán zajlódjon le, s inkább többször viszem az anyát a bakhoz, és kissé hosszabb ideig hagyom a baknál, hogy az provokálhassa. Egy bakot egy nap kétszer engedek fedezni, háromszor csak kivételesen, inkább a tartalék-bakokat használom fel, ha az anyák ivarzása igen kedvezően alakult, vagy elhagyom a második, ismételt pároztatást. így egy nap 18—24 anya kerül a hat bakhoz, s ha 12 bepárzott közülük, akkor a már bepárzottak ismételt fedeztetése elmarad, vagy á tartalék bakok feladata lesz. Ha viszont az anyák arra alkalmas időben hajlandók a párzásra, be kell pároztatni őket, még ha a baknak naponta háromszor is kell párzania, de ebben az esetben tejet, vagy nyerstojást keverek a lucernaliszt és korpa keverékből álló lágy eleségükre. A 24 anya párzási kísérletét 1 óra alatt kényelmesen lebonyolítom. A párzás utáni 15— 20-ik napon a magzatok kitapintásával elvégzem a vemhesség vizsgálatát és a vemhesülés elmaradása esetén azonnal újra megkísérlem a pároztatást. Az állományomban nem tűrök üresen álló anyákat. A meddőnek bizonyultakat az első értékesítési lehetőség alkalmával kiselejtezem. Ugyanez a sorsuk azoknak, amelyek másodízben sem vagy rosszul nevelték fel választásig az almukat. Dr. Dómján Mihály A lengyel hiúz, mint Ahhoz, hogy egy tenyész törzsállományt „kihozzunk“, végtelen türelemre és pontos törzskönyvezésre van szükségünk. A kiválasztott párhoz — amely a hazai viszonylatban megfelel a követelményeknek úgy felépítésben, mint színben — igyekezni kell hasonló anyagot beszerezni külföldről. Amikor a két pár birtokában vagyunk, nevezzük az egyik párt „A“-nak, a másik párt „B“-nek. A gyakorlatból tudjuk, hogy sokszor a legszebb és a legjobb kiállítási példány sem hozza meg tenyésztésben a remélt eredményeket. A rendelkezésünkre álló fiatalokban már látható az eredmény, irányt ad a fajta azonosság és annak megfigyelése hogy felépítésben van-e változás a szülők és az utódok közt. Ekkor érkeztünk el ahhoz, hogy az utódokat jó hozzáértéssel párba tegyük saját tenyészetünk olyan egyedeivel, amelyek javítani kívánt hiányosságokat mutatnak. Az „A“ és „B“ párból levett flatálokból legalább két-két párt viszek be a saját tenyészetembe, és így biztosítva van az 3 eredeti törzs utánpótlása, és akkor az „A“ és „B“ párt felcserélem és ezek utódai már kimutatják a változásokat s nyilvánvalóvá válik, helyes volt-e a felcserélés. Természetesen, gazdasági galamb itt a legnagyobb igényeket kell szem előtt tartani, mert Ilyen esetben kiütközik az a hiba. amelyet eddig csak sejtettünk, a hímnél vagy a tojónál, s ez adja meg az irányt a továbbtenyésztésre. Ahhoz, hogy gazdaságos legyen a lengyel hiúz tenyésztése, tudni kell, hogy ez a legnyugodtabb galambok egyike. A félintenzív tartást nagyon meghálálja, s gyakorlatban ketrecben tojik, gipsztányérba. Alomnak hosszú tűfenyőt kap, amely kezdteben gyantás, de hossza nagyon megfelel a fészek méreteinek. Egy-egy ketrec 40—50 cm-es távolságban van egymástól, tehát teljesen külön van minden pár. Ezek kis szekrényt alkot, amelyet akkor használunk, amikor a fiatalokat már a szülők nem ülik. Ebbe az úgynevezett bölcsőbe kerülnek a fiatalok, amely három oldalon teljesen zárt, csak elől van rács. így a szülők tudnak etetni, de a kicsinyek nem tudnak kijönni és a nagyobb galambok sem zavarhatják őket. A bölcsőben ugyanúgy megvan a gipsztányér, a takarmány és a víz, mint a fészekben, s így a szülőket sem zavarja ésezek nyugodtan kezdhetik újra a fészekrakást (8—10 nap múlva). Koós Imre
