Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-09 / 10. szám
ÍVTA. március 9. . SZABAD FÖLDMŰVES Az eredmények margójára A vrakúűi (várkonyi) földművesszövetkezet 1603 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik. A szántő mintegy négyszáz hektárral kisebb. A szövetkezetnek 203 tagja van, a női munkaerők száma 35. Az efsz eredményesen gazdálkodott a múlt évben, de egy kis szorgalommal jónéhány mutatón még sokat lehetett volna javítani. Először vegyük talán a növénytermesztést. A bruttó termelés 9,3 millió, a piaci termelés pedig 6,4 millió koronát képviselt a múlt évben. A növénytermesztés össztermelése 1970-hez viszonyítva 33, a piaci termelés pedig 28,7 százalékkal növekedett. A szárazság következtében a búza gyengébben sikerült, mint egy évvel korábban, de a kukorica remekelt — majd 63 mázsát adott hektáronként. Jól sikerült a repce, a silókukorica és a kertészet is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Szóját 40 hektáron termeltek, — sajnos kevesebb sikerrel, mint korábban. Az idén a jobb hozamok érdekében sokkal tökéletesebben ki kell használniuk az öntözés nyújtotta lehetőségedet és a gépeket is jobban be kell á'Iítaniuk, hogy kevesebb legyen a < onvűjtési veszteség, valamint a betakaróé gépek által megkárosított szemek részaránya. A kukorica-termesztéssel kapcsolatban annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy jobban meg kell választani a vegyszeres kezelés időpontját, mert az esetleges csapadékhiányos időjárás ismét rányomhatja bélyegét az ezirányú tevékenység eredményességére. Tavaly csak 50 százalékban hatottak a gyomirtó szerek, s az elgyomosodott növényzetben jelentősen csökkent a betakarító gépek átlagteljesítménye. A gyomirtás eredményességét nagyban befolyásolja a monokultúrás termelés is, mivel a monokultúrában nagyobb vegyszer-adagokkal dolgozhatunk. Sajnos a vetésforgó összetétele egyelőre nem engedi meg, hogy ez a szövetkezet teljes mértékben áttérjen a kukorica monokultúrás termesztésére. Tavaly az összterületből 60 hektáron volt, az idén pedig kétszer ekkora területen lesz monokultúrás kukoricájuk, ami már némileg javít a helyzeten. A növénytermesztésről még annyit, hogy a múlt évben 44 százalékkal túlteljesítették a szemesek termelési tervét, ám ugyanakkor a lucerna és a cukorrépa termelésben 33 százalékos hiányt kellett elkönyvelni. A jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk ezen két növényféleségre, mert a takarmányalap biztosítása szempontjából koránt sem lehet közömbös mennyi lucernát vagy répát produkálnak egy egységnyi termőterületen. Néhány szó az állattenyésztésről A szövetkezet száz hektáron 63,3 darab szarvasmarhát, illetve 24 tehenet tart, száz hektár szántóra pedig 225 sertés jut. A múlt évben hektáronként 385 kg húst produkáltak. Malacnevelés, marha- és sertéshizlalás tekintetében a legjobbak közé tartoznak a járásban, de a tejtermelésben van mit behozniuk, hogy legalább a jó átlagosak közé felzárkózhassanak. Ehhez elsősorban a termelés feltételeit kell megjavítaniuk, hisz még ma is olyan feltételek között termelik a tejet, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Sajnos a tervezett 470 férőhelyes istállót egyelőre nem kivitelezhetik, viszont az eredmények javításához a dolgozók nagyobb szorgalma, odaadóbb munkája is hozzájárulna. Ehhez már nem kell új épület, csak az állatokhoz. a munkához és általában a közöshöz való viszonyulást kell helyes kerékvágásba terelni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy az állattenyésztés termelési költségei 16, maga a termelés nedig 22 százalékkal nőtt a múlt év végéig. A különböző hiányosságok ellenére pozitív eredménnyel zárta az évet e várkonyi szövetkezet. A tiszta jövedelem 1970-hez viszonyítva 32 százalékkal növekedett, az össztermelésben pedig 11 százalékos javulás volt tapasztalható. Az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték 12, az átlag jövedelem pedig 7 százalékkal növekedett az említett évek viszonylatában. Persze a fejlődés lehetett volna sokatmondóbb is. A nagyobb siker érdekében az idén sokkal jobban ki kell használniuk például a gépeket is. A gazdaság 850 ezer koronát tervez a gépesítés fokozására fordítani ebben az évben. Azonban nem elég megvenni a gépeket, biztosítani kell azok gazdaságos kihasználását, helyes karbantartását és megbecsülését is. Azon sem ártana elgondolkodni, nem volna-e célszerű legalább a csúcsmunkák idején két-három műszakban üzemeltetni a gépeket. Ezzel egyébként Horváth Barnabás mérnök, a szövetkezet főgépesítője is egyetértett, sőt a többi között azt is elmondta, hogy évente mintegy félmillió koronáért vásárolnak alkatrészeket. Ha a traktorosok és gépkezelők jobban megbecsülnék a gépeket, nagyobb gondot fordítanának az észlelt hibák azonnali eltávolítására, akkor nem volna szükség ekkora kiadásra. A gabonabegyűjtés idején Csiba Mátyás műhelyvezető szocialista munkabrigád címért versenyző hét tagú munkaközössége megmutatta, hogyan kell a gépeket tökéletesen kihasználva úgy üzemeltetni, hogy közben a minimálisra csökkenjen a meghibásodások és a kényszerpihenők száma. A várkonyi szövetkezet ősszel ünnepli megalakulásának negyedszázados évfordulóját. Reméljük, az efsz tagjai szorgalmas munkával igyekeznek megoldani a múlt évben felgyülemlett problémákat és mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy az eseményhez méltó eredményekkel köszönthessék és ünnepelhessék ezt az évfordulót. Kádek Gábor Az elnök A közelmúltban a Nový Život-i egyesült Csehszlovák-Mongol Barátság Efsz-ben jártunk. A fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepló 1552 hektáros gazdaság elnökével, Bankó István elvtárssal a szövetkezet múlt évi eredményeiről, a felmerült problémákról és a jövővel kapcsolatos elképzelésekről beszélgettünk. ■ Elnök elvtársi Milyen eredménynyel zárták a múlt évet? — hangzott az első kérdés. — A növénytermelésben 1 millió 621 ezer koronás termelési lemaradást voltunk kénytelenek elkönyvelni. 1960 óta ez volt a legaszályosabb évünk: mindössze 394 mm csapadék hullott egész évben. A cukorrépát például öntöztük, adott is hektáronként közel 470 mázsát. A kukoricát már nem tudtuk öntözni, s ez meg is mutatkozott az átlaghozamnál. Az állattenyésztésben már szebbek voltak az eredmények, de itt meg az év elejei betegségek okoztak problémát. A kocánként! átlagos malacelválesztás 19,65 darab volt, egy tehéntől 3779 liter tejet fejtünk. A szövetkezet legjobb fejőgulyása Farkas Ernő volt, aki 12,47 literes napi és egyedenkénti tejtermelést mutatott fel. Az ő és néhány további szorgalmas állatgondozó eredményei azt bizonyítják, igenis tovább fokozható a tehenek átlagos évi tejhasznossága. Ezt igazolja az a tény is, hogy egyes fejők még a 9 literes napi átlagot sem voltak képesek elérni. Négy és félszáz tehén esetében pedig már nem mindegy, milyen az átlagos hasznosság. Pénzügyi tervünket több mint 2 millió koronával túlteljesítettük. Jelentősen túlszárnyaltuk a teljesítmények tervezett értékét is. Egy dolgozóra 78 ezer 984 korona mezőgazdasági nyerstermelési értéket produkáltunk. Sajnos, ugyanakkor a költségek tervezett értékét is túlléptük több mint 2,5 millió koronával. Itt kell megjegyezni, hogy ebben már fel van tüntetve a terven felül vásárolt állatok értéke is. A költségek növekedéséhez az aszályos időjárás és az állatbetegségek is nagyban hozzájárultak. A múlt évben válaszol összesen 1 millió 504 ezer m3 vizet öntöztünk ki 847 hektár termőterületen. Az elmondottak együttesen azt eredményezték, hogy a tiszta jövedelem közel félmillió koronával kevesebb lett a tervezettnél. Milyen problémákat kell megoldaniuk ebben az évben? — A lehető leggyorsabb ütemben gépesítjük a termelést, hogy könnyebbé tegyük az emberek munkáját. A növénytermelésben már elég jól állunk, de az állattenyésztésben még van tennivaló bőven. Legfontosabb feladat a takarmányozás gépesítése a szarvasmarha-tenyésztésben, mivel itt sok szálast, tömegtakarmányt kell évente feletetni. Ha lehetőség nyílik rá, hozzálátunk egy tehénistálló korszerűsítéséhez is. További megoldásra váró probléma — a munkalehetőség biztosítása a női dolgozók számára. E célból tavaly 1,5 hektáron fóliaházakat építettünk, zöldségtermesztési célokra. Az idén további, legalább másfél hektáron szeretnénk fóliaházakat építeni. Itt azonban meg kell oldanunk a fűtés kérdését, hogy a zöldség valóban primőráruként kerülhessen piacra. ■ Es a dolgozókról való gondoskodás? — A lehetőségekhez mérten Igyekszünk minden tekintetben megkönynyíteni az emberek munkáját, kedvezőbbé tenni a munka- és életfeltételeket. A szociális épületek már minden gazdasági udvaron megvannak, sőt hosszas meggyőző munkával elértük azt is, hogy az emberek már használják is őket. A dolgozók munkaruhát is kapnak a szövetkezettől. A gazdasági udvarokról száműzzük a gyomokat és a rendetlenséget. Folytatjuk a parkosítást, fákat, díszcserjéket ültetünk ki mindenütt. Persze mindemellett dolgozóink egyéb irányú szociális és kulturális igényeinek kielégítéséről sem feledkezünk meg. Azt akarjuk, hogy a? emberek jókedvvel, örömmel végezzék munkájukat. Reméljük, ez a sokrétű gondoskodás majd az elért eredményekben is visszatükröződik.-bor-Az Ipolymente földművesei a múltban sok verejték árán termelték ki a humuszszegény, árvizes területeken a megélhetéshez szükséges javakat. Az ország más részeihez hasonlítva, sokkal nagyobb volt itt a lemaradás a termelésben. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára a volt kapitalista rendszer gyenge örökségével Indultak. Bizony, hatványozott mértékben göröngyös volt itt a szövetkezeti gazdálkodás útja. Ebben a körzetben már a kezdet kezdetén a Sečiankyi (Szécsénkei) Efsz magaslott ki világítótoronyként, és példát mutatott a környék földműveseinek. A szomszédok mindig figyelemmel kísérték a példás gazdaság fejlődését és sokszor eljártak az akkori vezetőkhöz tanácsokért. Végül is annyira összeszoktak, hogy 1971-ben az Ipeľské Predmostie-i (ipolyhidvégi) és a Veľká Ves-i (nagyfalusi) szövetkezeti tagok úgy döntöttek, hogy „Ipolymente“ név alatt egyesülnek az úttörő sečiankyi gazdasággal. Bizony az indulás nem volt könnyű Sokan úgy vélték, hogy a nagyobb családban még több lesz a gond és a tagok munkabérére is kevesebb jut. Az 1973-as év zárszámadása pedig az ellenkezőjét bizonyítja. Deák Ferenc elvtárs, a közös sok tapasztalattal rendelkező elnöke beszámolója bevezető részében konkrét adatokkal támasztotta alá, hogy az egyesülés óta lényegesen több mind az össz-, mind pedig az árutermelés és a béralap is sokkal »nagyobb. Olyan adatok ezek, amelyeket nem lehet megmásítani, és arról tanúskodnak, hogy a termelés koncentrációja meghozta a hozzá fűzött reményeket. A tagság legnagyobb fóruma az elhangzott beszámolók és vitafelszólalások után arra a következtetésre Jutott, hogy a tagság hangyaszorgalma nyomán rendkívül jó gazdasági eredmények születtek, azonban sok még a behoznivaló, úgy a munka szervezésében, az irányításban, mint a termelés korszerűsítésében. Ebből a szemszögből elemezgetjük az egyes szakaszokat. A növénytermesztés lényegé ben teljesítette a múlt évi tervből eredő feladatokat, azonban egyes szakaszokon olyan lemaradások is észlelhetők, amelyeket el lehetett volna kerülni. Gabonából például 20 vagonnal több termett és a gazdaság járási méretben is csúcseredményeknek számító hektárhozamokat ért el. Ezen belül azonban a kukorica távolról sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A nem megfelelő vetőmag, csapadékhiány és többek között a szakszerűtlen gondozás következtében felét le kellett silózni. A megmaradt területen a hektárhozam májusi morzsoltban mindössze 15 mázsa volt. Igaz, nehéz a vetésforgót beállítani a 2000 hektáros gazdaságban az Ipoly árterületei miatt, azonban jó lenne olyan területeken termelni kukoricát, ahol kedvezőbb előfeltételek vannak. Egy részét talán öntözni is lehetne. A kertészeti csoport tagjai szintén nem érték el a tervezett hektárhozamot vízhiány és nem kielégítő növényvédelem miatt. Kissé hihetetlenül tűnik ez, mert már egy évtizeddel ezelőtt olyan virágzó kertészet működött itt, amely párját ritkította a környéken. Úgy látszik a növénytermesztés sikertelenségei lényegesen összefüggnek az eléggé megkésett Ipoly-szabályozási és öntözőrendszer-építési munkálatokkal. Egyrészt túl sok a víz, ezért kevés és rossz minőségű rétifű terem, másrészt csapadékhiány miatt kevés hozamot adnak a növények. A múlt évben 111 hektáron elvégezték már a talajjavítási munkákat és az újévben újabb 147 hektáron teremtik meg a többtermelés előfeltételeit, azonban a felsőbb szervek • támogatásával jóval előbb és nagyobb mértékben kellene végezni ilyen jellegű munkákat. Az állattenyésztésben az egyesülés után kedvező és mondhatnám döntő fordulat következett be, úgy az állatállomány létszámának növekedésében, mint az állatok hasznosságában. Jelenleg minden 100 hektáron 64 darab szarvasmarhát (ebből 21 tehén) tartanak. Az előző évekhez viszonyítva jóval több üszőt fedeztettek be, tehát újabb lehetőségeik vannak a tehénállomány számának szaporítására, azonban nagy gondot okozott nekik az állatok elhelyezése. A szakosítás keretében a borjakat lényegében összpontosították, de ezen a szakaszon is helyszűke miatt nem tudják teljesen megvalósítani elképzeléseiket. Valamilyen módon a felsőbb A tagok érdeklődéssel hallgatják Deák Ferenc elvtársnak, az „Ipolymente" Efsz elnökének beszámolóját hízósertések átlagos napi súlygyarapodása 60 deka körül mozog, az egy anyakocára jutó A hangyaszorgalom eredménye szervek segítségével, közös öszszefogással kellene megoldani ezt a problémát. A tehenek évi tejhozama már most meghaladja darabonként a 3000 litert. A malacelválasztás pedig évi 18 darab. Mind olyan mutatók ezek, amelyek az állattenyésztők jó munkáját dicsérik. Ezeknek köszönhető, hogy a szövetkezet az 1970-es évhez viszonyítva tavaly 1500 mázsa hússal termelt többet. Ez egyrészt a csúcseredménynek számító súlygyarapodásnak, másrészt átmeneti anyakocák beállításának köszönhető. Az állattenyésztésben olyan nagy a dolgozók kezdeményezése, versengése, hogy az elkövetkezendő időszakban — mivel jobbak a termelési feltételek — még nagyobb eredményekre lehet számítani. A szövetkezet vezetősége az üzemi pártszervezet vezetőségének kezdeményezésére minden feltételt megteremt a szocialista munkaverseny kiszélesítésére. A kötelezettségvállalási mozgalomba szinte minden termelési szakaszon bekapcsolódtak. A vállalás összértéke 658 ezer korona volt, amit 1 millió 928 ezer 800 koronára teljesítettek. A legnagyobb dicséret az állattenyésztőket illeti, akik többszörösen túlteljesítették vállalásukat. A szocialista munkaverseny, illetve a kötelezettségvállalási mozgalom szervezői elismerést érdemelnek azért, hogy a dolgozók versengését az élet és munkakörülmények javítására is kiterjesztették. Örvendetes jelenség, hogy a munka kultúrájának javítására a kötelezettségvállalási mozgalom serkentő hatása következtében 352 ezer koronát fordítottak. A különböző korszerűsítések, ésszerűsítések nyomán a tagok egyre kevesebb fizikai munkaerő kifejtésével dolgoznak úgy a növény-, mint az állattenyésztésben. A tagok egyre több szocialista juttatásban részesülnek. Negyvenezer korona értékben kaptak munkaruhákat, hárman voljtak gyógykezelésen, ketten a Szovjetunióban, 45-en pedig Bulgáriában üdültek, ezenfelül 300 tag vett részt kisebb-nagyobb kirándunlásokon. Erre a célra a közös 80 000 koronát fordított. jól halad tehát az egyesült „Ipolymente“ szekere az évtizedekkel ezelőtt megkezdett úton. Igaz, akadnak még olyan problémák, amelyek átmeneti jellegűek, de a kellő politikai szaktudással rendelkező vezetőség hozzáértéssel igyekszik ezeket megoldani. A közös gazdaságban egyre jobban érvényesülnek a szocialista nagyüzemi Néhányan az alapítótagok közül. A szövetkezet veteránjai önfeláldozó munkával rakták le a ma már milliomos szövetkezet alapjait. gazdálkodás előnyei, és újabb tartalékok felhasználásával minden lehetőség megvan a termelés fokozására, amely végső soron a tagok életszínvonalának emelkedését segíti elő. Summa summárum, megizmosodott ez a gazdaság és nagyon szép távlatok előtt áll. Menet közben azonban átfogóbb, a helyi lehetőségeket magába foglaló koncepciós terveket kel! kidolgozni. Érthetetlennek tűnik például, hogy miért nincs a valamikor élenjáró kertészetben fóliás zöldségtermesztés. Az öntözési lehetőségek nagyon kis mértékben történő kihasználása arra vall, hogy ezzel a fontos problémával nem foglalkoznak érdemben. Munkaszervezési hiányosságok miatt a szőlő egy része is elgyomosodott. Előbb kellett volna gondolni a vegyszerek beszerzésére. Aránylag elég sok borjú pusztul el fertőzéses megbetegedés következtében, de jobb gondozással, a higiéniai előírások betartásával valószínűleg csökkenteni lehetne az elhullást. Vannak tehát erényei és hiányosságai is ennek az Ipolymenti szövetkezeti gazdaságnak. De hozzátehetjük, hogy a mérleg serpenyőjébe több jó, mint rossz került. A nagy család tagjai eredményes munkával, a lehető legtöbb termék előállításával ünnepük a szövetkezeti gazdálkodás negyedszázados évfordulóját. Balia József
