Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-02 / 9. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. március 2. Mezőgazdaságunk eredményei és feladatai a novemberi plenáris ülés vetületében Irta: LADISLAV ČUPÍK mérnök, az SZLKP KB osztályvezető-helyettese A CSKP KB novemberi és az SZLKP KB decemberi plenáris iilése tartalmában szorosan kapcsolódott az 1972-es februári és áprilisi plénumnknak a tárgyköréhez, s nagyan jelentős szerepet töltött be a CSKP XIV. kongersszusa határozatainak megvalósításában. A plenáris ülésen leszögezték, hogy szo­cialista társadalmunkban nagyon kedvezőek a feltételek az ötéves tervidőszak célkitűzéseinek vaióraváltására. Örvendetes tény, hogy szocialista mezőgazdaságunk a múlt évben sok tekintetben előretört és a gabona termesztésében elérte az ötéves terv utolsó évére előirányzott feladatot. Nem a véletlen műve — hanem a tudatos, a korszerű ter­melés-szervezés eredménye —, hogy a múlt évben a mező­­gazdasági nyerstermelés az 1936-os valósághoz képest 90 szá­zalékkal emelkedett; a mezőgazdasági terület 10 százalékos csökkenése mellett. Ilyen sikereket a mezőgazdasági termelés szempontjából a legfejlettebb országokban sem értek el! MIBŐL ERED MINDEZ? Abból, hogy nálunk a mezőgazdasági termelésben a fel­aprózott kisparaszti küiterjes termelés felett a szocialista termelési viszonyok győzedelmeskedtek, s így a földterület­nek mintegy 90 százalékán korszerű nagyüzemi termelés fo­lyik. A kis- és középparasztok saját erőből képtelenek lettek volna ilyen rövid időn belül a kezdetleges színvonalú kis­gazdaságok korszerű nagyüzemi termelésre való átépítésére. Szükségük volt ebben az egész társadalom, a munkásosztály hathatós, sokrétű politikai és gazdasági segítségére. Az utóbbi évek termelési eredményeinek értékelése azon­ban feltárta a fogyatékosságokat is, melyeknek a felszámolása pártunk alapszervezeteire hárul. Gyenge pontnak mutatkozott például a terimés takarmányok termesztése. Ilyen takarmá­nyokból — szénaegységre számítva 1973-ban — mintegy hét százalékkal értünk el kevesebbet, mint az előtte való eszten­dőben. Ezt nem lehet és nem szabad objektív okokkal ma­gyarázni! A szárazságra való hivatkozás csak részben fogad­ható el, mert éppen abban a száraz évben értük el a leg­kiválóbb gabonatermést. Meg aztán a rétek és a legelők hoza­ma tekintetében még most sem tartunk az 1937-es év hoza­mainál, tehát itt is felbecsülhetetlen értéket rejtő tartalékaink vannak. Ha például a szőbanforgó területekről hektáronként csak egy mázsával érnénk el többet, úgy országos méretekben legalább 40 ezer tonna olyan gabonamegtakarítás válna lehe­tővé, amelyet jelenleg a szarvasmarhák atkarmányozásában felhasználunk. Talán mondanom sem kell, hogy a rétek és legelők termő­­képességének a fokozásában sokszorta jobbak a lehetőségeink mint gondolnánk. Az ÜKSUP hároméves felmérése azt bizonyította, hogy a Szlovákia területén lévő mintegy 390 ezer hektár rét és lege­lőterület semmiféle műtrágyát nem kapott. Persze helyenként célszerű lenne megvizsgálni például azt is, hogy a gabonákra adott nagy műtrágyaadag nem volt-e felesleges?! A cukorrépa és a burgonya terméseredményének a vizsgála­tánál ARRA LETTÜNK FIGYELMESEK, hogy az egyes évek hozamai közt néhány járásban, de a hasonló éghajlati és talajviszonyok között termeld gazdaságok eredményében is viszonylag nagy az eltérés. A helyzetet még ezeknek a fontos növényeknek a gépesített betakarításában észlelt vontatott előrehaladás is bonyolítja. Sokhelyütt arány­lag nagy az emberi munkaráfordítás, a szállítási költség és a betakarítási veszteség. A betakarító gépek szakszerűtlen, felületes üzemeltetése nem egyszer 15—20 százalékos termés­veszteséggel járt. így nem csoda, hogy a múlt évben jóval kevesebb cukorrépát gyűjtöttünk be, mint eredetileg tervez­tük. A múltbeli gyakorlat, mely szerint a takarmányfehérjék hiányzó hányadát főleg a tőkés országokból importáltuk, nap­jainkban szinte lehetetlen, mert a takarmányfehérje össze­tevők világpiaci ára az utóbbi két évben mintegy két-hároin­­szorosára növekedett. Bár a takarmány és az étkezési hüvelyesek termesztésében vannak jó tapasztalataink, ezek termesztését az utóbbi évek­ben kissé elhanyagoltuk, sőt olyan megjegyzések is elhang­zottak, hogy a hüvelyesek termesztéséhez való ragaszkodás akadályozhatja a szakosítás kibontakozását. Ma már köztudo­mású, hogy Ľubomír Š t r o u g a 1 elvtárs, a CSSZSZK kormá­nyának az elnöke, a CSKP KB elnökségének tagja, a párt no­vemberi plenáris ülésén ezt a kérdést mint halaszthatatlan, azaz sürgető feladatot jelölte meg. Ennek kapcsán idén 12 ezer hektáron vetünk hüvelyeseket, s ebből a szója több mint 4000 hektár lesz. az Érdekesség kedvéért csak annyit, hogy például 1972-ben a szója termőterülete 300 hektár körül volt. Szólnom kell arról is, hogy ez év április elejétől a hüve­lyesek termesztésének fejlesztése céljából Horná Streda szék­hellyel szakosított tudományos-kísérleti munkahelyet létesí­tünk. Ennek a munkahelynek olyan feladatot szánunk, hogy szoros kapcsolatban a termelési gyakorlattal módszertanilag és szervezésileg irányítsa a hüvelyesek, de főleg a szója nagyüzemi termesztését. így az ötéves tervidőszak végére a szója termőterülete hazánkban eléri a 23 ezer hektárt, s ará­nyosan módosul majd az egyes hüvelyesek termőterülete is. Bizonyos fórumokon már szóba kerüli, hogy Szlovákiában nem teljesítettük a sertéshús árutermelési tervét. Ebben a helyenként kiütközött állatbetegségek is közrejátszettak. Am a közép-szlovákiai kerületben, ahol nem pusztítottak a fertő­ző betegségek, a sertéshús árutermelési tervét mégis csak 93 százalékra teljesítették! A hizlalásra szükséges malacok beszerzésében ugyanis nem a saját forrásokra, hanem a kül­földről történő behozatalra alapoztak. Ez arra figyelmeztet, hogy A TERV CSAK AKKOR LEHET REÁLIS, ha az túlsúlyban a saját forrásokra támaszkodik. Az idei fel­adatok folyamatos teljesítése azt követeli, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben átmeneti kocákkal hidalják át a problé­mákat. A vágómarhahús termelésének 30 százaléka a tehenek, 15 százaléka pedig az üszők sorából származott. Sok még a tennivaló a továbbtarlásra szánt üszőnevelésben, a gondos kiválogatásban is. A múlt esztendőben nem kevesebb mint 60 ezer üsző került a vágóhidakra. Gondot okoz továbbá az állatok hizlalásában felhasznált abraktakarmányok aránytalanul nagy mennyisége is. A párt­program — mint ismeretes — a szemes takarmányok takaré­kosságára hívta fel a termelőket. A közelmúltban történt fel­mérések szerint a hatvanas évek valóságos abrakfogyasztásá­hoz (5,5 kg) a múlt évben 1 kg sertéshús termeléséhez már csak 4,2 kg abrakot fogyasztottak a mezőgazdasági üzemek­ben, mégis azt kell mondanunk, hogy még mindig van lehető­ség az adag csökkentésére. Az egyes szakosított szövetkezeti és állami üzemközi nagyhizlaldák eredményei ezt megerősí­­‘ tik. Példa erre a Nyitrai Üzemközi Baromfitenyésztő Vállalat, ahol 1073-ban 180, a levicei és a racsai üzemközi baromfi­farmokon pedig 170 gramm takarmánykeveréket fogyasztottak egy tojás termeléséhez. Ezzel szemben a szlovákiai átlag 200 gramm volt. Az említett üzemközi vállalatokban 1 kg brojler baromfihús termeléséhez 2,4—2,6 kg abrakot fogyasz­tottak, a szlovákiai átlag pedig 2,9 kg volt. A sertéshús termelésében a Calovoi (nagymegyeri) Nagy­­hizlaldában, a Krupái, a Hrnčiarovcei és más Efsz-ben 3,8— 4,1 kg takarmánykeveréket használtak 1 kg hús termeléséhez, a szlovákiai átlag pedig 4,2 kg volt. Ha a tojás és a hús ter­melésében А ТАК ARM ANY ADAG ОТ AZ ALSO HATÄR ALA szorítanánk,„úgy mintegy 120—140 ezer tonna abrakot takarít­hatnánk meg a népgazdaságnak. A szőbanforgó problémának megoldását a közelmúltban kidolgozott komplex tervezet hiva­tott sikerre vinni. Ennek a megvalósításában a mezőgazdasági irányító szerveken kívül részt vesz a gépipar, az energetika és az egészségügy irányító szerve is. Leginkább a takarmány­­szárító kapacitás kibővítéséről, a csontliszt termelés, a takar­mányliszt, a takarmányélesztő és a lizin műszaki gyártásának a fokozásáról van szó. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek az utóbbi évek során dinamikus fejlődésen estek át, a hasonló természeti viszonyok közt termelő gazdaságok eredményeiben aránytalanul nagy a különbség. Ez egyrészt az irányítás színvonalának hiányossá­gaiból, másrészt abból ered, hogy ésszerűen Iiaszuálják-e ki a közgazdasági ösztünzók-adía lehetőségeket. Nem ritkaság például, hogy egyes kerületi és járási szervek a jól szervezett, kiváló eredményeket elérő gazdaságokat (járásokat) a kelleténél jobban beterhelik. Ezzel mentesítik a gyenge közgazdasági színvonalon lévő üzemeket (járásokat), sokszor egyes túlbuzgó vezetők ösztönzésére, akik úgy'Véle­kednek, hogy náluk a feladatok teljesítéséhez jók a feltételek. Erre csak azt mondhatjuk: szemellenzős gazdaságpolitika az olyan, mely KONZERVÁLJA A MARADISAGOT! Az ilyen gyakorlat csak tovább szélesíti a jók, a közepesek és a gyengék közli űrt. Az ilyen megkülönböztetés tehát nem­csak hogy ellentétben van a CSKP KB áprilisi plenáris ülése határozatával — mely az elmaradott gazdaságoknak a föl­fejlesztését is programra tűzte — hanem egýben takargatja a gyenge színvonalú gazdaságok irányításában és káderpoli­tikájában kiütköző fogyatékosságokat! Az idei feladatokkal összefüggésben csak annyit, hogy a gabonatermesztés fellendítésében továbbra is a CSKP XIV. kongresszusa és az áprilisi plenáris ülés irányelvei alapján kell eljárnunk. Ez az esztendő ugyanis döntő fontossággal bír az öt évre szóló feladatok lehető legjobb teljesítésében. Ennek kapcsán tavasszal számolnunk kell a kukorica vetés­­területének a bővítésével — esetleg az árpa rovására. A nö­vénytermesztési feladatok teljesítéséhez mintegy 5 százalékkal több műtrágyát használunk fel, tehát Szlovákiában kb. 200 kg tiszta hatóanyag jut egy hektár mezőgazdasági területre. Na­gyon kedvezőtlen azonban az egyes műtrágya szállítmányok beérkezése a termelőkhöz. Az első negyedévben sajnos még egy negyedét sem kapják meg az egész évi szükségletnek. Az állattenyésztésben továbbra is a tejtermelést kell a fel­színen tartanunk, mert a tej nemcsak emberi táplálékul szol­gálhat, hanem egyre nagyobb jelentőséggel bír (szárított tejl a takarmánykeverékek gyártásában. Tehát nagyon fontos — mondhatnánk nélkülözhetetlen — összetevője az iparilag gyár­tott abrakkeverékeknek. Ezért a tej termelésében még NAGYOBB EREDMÉNYEKKEL SZÁMOLUNK mint a múltban. Az összes takarmányalap — a terimés takar­mányok hiánya ellenére is (gondos takarékossággal) — fedezi az idei szükségletet. Évközben sor kerül a takarmánykeveré­kek termelésének a fokozására, de ezzel párhuzamosan in­tézkedések történnek az abraktakarmányalap lehető leggaz­daságosabb kihasználására. Az építkezési beruházások az irányelvek szerint készülnek, ám a mezőgazdasági üzemekben törekedni kell a meglévő istállók korszerű technológiára való átépítésére. A műszaki bázis jó feltételeket nyújt a termelés fellendítésében. A múlt évben Szlovákia mezőgazdasági üzemei 1600 gabona­­kombájnt kaptak, s idén 950 új kombájn kerül a gazdasá­gokba. Az említett mennyiségből az E—512-es típusú 450; a Niva 400; a Kolos pedig 100 lesz. Az idei ármódosítás rezorton belüli jelleggel bír, s az előző évek intézkedéséhez kapcsolódik. A vágó baromfi kilónkénti felvásárlási árának 1 koronával való csökkentését a brojler takarmánykeverék árának 6 százalékos módosításával egyenlí­tik ki a mezőgazdaság javára. A naposcsibék darabonkénti realizálási ára 0,30 koronával csökken, s a száraz fűszer­paprika felvásárlási ára kilónként 9,27 korona felárral javul. A többi árszabályok és prémiumok alapjában nem változnak. Az idei terv teljesítésének a feltételei tehát minden tekin­tetben reális támpontot nyújtanak a 6. ötéves terv alapjainak lerakásához, az arra szorosan kapcsolódó össztársadalmi cél­kitűzések teljesítéséhez. Л kártevők elleni harcban is szem előtt kell tar­tani a növényvédelem haté­konyságát. Ez azt jelenti, hogy a lehető legkisebb költséggel védjük meg növé­nyeinket a betegségektől és a kártevőktől. Hogy mennyi­re hatékony a munkánk, az elsősorban a védekezés tech­nológiájától és a használt szerektől függ. Általánosan ismert a készítmények árá­nak az emelkedése. Például az aránylag olcsó Lindán (HCH) típusú szereket fel­váltották a drágább, fosz­forsav észterei, még a talaj­fertőtlenítésben Is. Ezért a talajfertőtlenítés költségei növekedtek. Az okkal, oknélküli poro­zásnak, permetezésnek vé­get kell vetni, mert az nem­­■csak a termelési költséget növeli, hanem egyben a kör­nyezetet is fölöslegesen be­szennyezi. Tudatosítani kell, hogy a kiszórt, kipermete­zett készítmények nem ma­zés már csak részeredmé­nyeket adhat, minek követ­keztéidén jelentős termés­veszteség várható. A talaj­­lakó kártevők felmérése gaz­dasági szempontból indo­kolt s különösen azzá válik a jövőben, amikor a viszony­lag olcsó Lindán (HCH) tar­talmú szereket a jóval drá­gább — más típusú ható­anyagot tartalmazó — talaj­fertőtlenítő granulátumok váltják fel. A felméréseket augusztus és szeptember hónapokban kell elvégezni a gabona, a kukorica, a cukorrépa és a zöldségfélék vetésére kije­lölt földeken. A felmérést átlag-négyzetméteres mód­szerrel végezzük, úgy hogy a parcellát átlósan átjárjuk és 50X50X49 centiméteres szondákat ásunk. A kiásott talajból kézzel átmorzsolva kiszedjük a kártevőket. Az eredményt egy négyzetmé­terre számítjuk át. Pajöros kártétel esetén a szonda Előrejelzés a talajlakó kártevők elleni védelemhez radnak meg ugyanazon a te­rületen, hanem a természet­ben a körforgás részeként lényegesen nagyobb terüle­teket szennyeznek meg. El­sősorban a víz legjelentő­sebb hordozója és terjesztő­je a szennyező anyagoknak. A levegő, de az állatvilág is résztvesz az alkalmazott szerekkel való szennyezés­ben. A természetes körforgás­ban — a felépítésben és a lebontásban — nem marad­nak vissza szennyező anya­gok, vagyis mérgek. Az em­ber- tevékenysége azonban nem ilyen folyamat, renge­teg szennyező, salak és mér­gező anyagot hagy maga után. Ezáltal a saját élette­rét veszélyezteti. A környe­zetvédelem hazánkban is mindinkább előtérbe kerül; ezért tartjuk fontosnak a propagálását. Szokássá vált a gyakorlat­ban, hogy a vélt nagyobb biztonság hiedelmében növe­lik a készítmények adagjait s akkor is védekeznek, ami­kor arra semmi szükség. En­nek a helytelen gyakorlat­nak aztán hátrányai vannak. A védekezés technológiájá­hoz tartozik annak az el­döntése, mikor védekezzünk. Meg kell határozni, milyen egyedsűrűségnél, melyik idő­pontban végezzük például a talajfertőtlenítést. Ehhez ter­mészetesen alaposan ismer­nünk kell a kártevők bioló­giáját s ebből kiindulva elő­re jelezhetjük azok előfor­dulását. A talajlakó-kártevők elle­ni eredményes küzdelem nagy mértékben függ a ta­lajban lévő rejtett életmódú kártevők időbeni felderíté­sétől. A megkésett védeke-100X100X60 centiméteres legyen. A kártevők jelenlé­tének értékelését az aláb­biak szerint végezzük: 1. Ha a drótférgek száma 1 m2-en 0—5, akkor gyenge a fertőzés; 5,1—10, akkor közepes a fertőzés, 10,1—, akkor erős a fertőzés. 2. Ha a pajorok száma 1 m;-en 0—0,4, akkor gyen­ge a fertőzés, 0,5—1,0, ak­kor közepes a fertőzés, 1,1— akkor erős a fertőzés. Ahol a fertőzés gyenge, ott védekezésre nincs szük­ség. A közepes fertőzés ese­tén — a kultúrától függően — úgy védekezhetünk, hogy növeljük a vetőmagmennyi­séget, vagy azt csávázzuk rovarölőkészítménnyel, eset­leg talajfertőtlenítést vég­zünk. Általában minden olyan parcellát fertőtlení­tünk, ahol átlagosan öt da­rab a m2-ként talált kárte­vők száma. A felvételezés során kitű­nik, hogy a talajlakő-kárte­­vők egyenlőtlen elhelyezke­dése miatt sohasem alakul olyan helyzet, hogy vála­­mennyi tábla kezelésre szo­rulna. Ezzel jelentős össze­get takaríthatunk meg. A kézi talajfelvételezés költsége egy hektárra szá­mítva 10, esetleg 12 korona, ezzel szemben a talajfertőt­­lenftés 190—210 korona hek­táronként. így például egy 50 hektáros parcella fertőt­lenítésének elhagyásakor a megtakarítás 2500 hektáros terület előrejelzési vizsgála­tának költségeit fedezheti. Az előrejelzés módszeré­nek az alkalmazásával meg­takarítható költségeket egy magyarországi gazdaságban készült táblázat szerint ké­szítettük el. > íd о -f и « > í(D -2 ® S « Cli -Z £3 c 0) :p 0 III s c ^ и Я > 40 £} tb J2 tu c § Ш JD ; О 4-1 ^ £2 я ® 1S 2 £ ад о <л 22 1969 532 486 1926 96 994’ 8 234 1970 740 369 2671 66 051 66 409 1971 912 544 3292 97 376 65 872 1972 620 388 2238 69 452 41 528 A talajfertőtlenítésen kívül a talajkártevők mennyiségét a helyes vetésváltással is csökkenhetjük. A vázoltak az előrejelzési módszerek közül a legfontosabbak. Jó eredményeket adnak a költ­ségek jelentős csökkentésé­hez. A kezelés ugyanis csak a közepesen fertőzött par­cellákon szükséges. A talaj­lakó kártevők a kezelést kö­vető években csökkennek. Az előrejelzési módszert minden nagyobb gazdaság­ban érdemes bevezetni, de főleg ott, ahol nagy terüle­ten folytatnak monokultúrás termelést. Blabla Károly mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents