Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-23 / 8. szám

A szovjet-amerikai környezetvédelmi együttműködés

eddigi eredményeiről

A Lityeraturnaja Gazela riporterének több olyan szovjet tudós és szakember nyilatkozott, akik résztvesznek a szovjet—amerikai környezetvédelmi megállapodás végrehajtásában.

A környezetvédelmi megállapodás R. Nixon elnök múlt évi szovjetuníóbeli látogatásának egyik fontos eredménye volt.

J. Izrael, a Hidrometeorológiai Intézet főigazgatója első helyettese, a szovjet—amerikai együttműködési vegyes bizottság szovjet tagozata titkára, többek között elmondotta:

Az együttműködés jó gyakorlati Indítása volt 1973. januárjában az a tanácskozás, amelyet a ritka és kihalófélben levő állatok és növények, valamint a vadállomány általános védelmével és a vadgazdálkodással foglalkozó szovjet—amerikai munkacsoport tartott.

Nemrég rendezték meg Moszkvában két másik szovjet— amerikai munkacsoport ülését. Az egyik munkacsoport a vízvédelem kérdéseivel foglalkozik, a másik azokat a technológiai megoldásokat vizsgálja, amelyek lehetővé teszik az ipari létesítményektől és járművektől származó szennyező anyagok elleni harcot. E két múltévi moszkvai tanácskozáson mintegy 20 amerikai szakértő vett részt. Áprilisban két szovjet szakemberből álló küldöttség látogatott el az Egyesült Államokba, ahol a városi környezetvédelem kérdéseiről és a földrengések előrejelzéséről tanácskoztak.

Nemrég újabb szovjet küldöttség utazott az Egyesült Államokba. Az alábbi témakörökben vitatták meg amerikai kollégáikkal az együttműködési terveket: a városi levegőszennyeződés megelőzése, harc a tengerek olajszennyeződése ellen (a hajózás és kőolajbányászat következményeinek elhárítása), a szennyeződések hatása a tenger élőlényeire, a -természetes

környezet szennyeződésének biológiai és genetikai következményei, a környezetvédelem jogi és közigazgatási kérdései stb.

A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma, vadvédelmi és vadgazdálkodási főigazgatóságainak osztályvezetője, V. Krinyickij, a vadvédelemmel és vadgazdálkodással foglalkozó szovjet—amerikai vegyesbizottságban a szovjet küldöttség vezetője, a végzett munkával kapcsolatosan többek között elmondotta:

Kidolgoztuk a vándorló állatfajták védelme érdekében szükséges intézkedéseket: a Csendes-óceán északi részében élő tengeri emlősökkel (bálnák, ámbrás cetek) és a különböző madarakkal kapcsolatosan. Tapasztalatcserét folytattunk a Jegesmedvék védelmének kérdéséről. Meg kell említeni, hogy például a ludak egyik fajtájára, a nagy lilikre, Amerikában lehet vadászni, nálunk viszont tilos. Most egységes védelmi rendszerben állapodtunk meg.

Megvizsgáltuk egy olyan program kialakításának lehetőségét is, amely az ún. ökológiai hasonlóság kérdéseivel foglalkozna. Nálunk (a Szovjetunióban) és az Egeysült Államokban számos ilyen analóg állatfaj található: az európai és az amerikai bölény, az európai és a kanadai hód, a barna medve és a szürke vagy grizzli medve. Nagyrészüket az a veszély fenyegeti, hogy az ember teljesen kipusztítja őket, vagy, hogy természtes életfeltételeik roszabbá válnak. Addig, amíg az elsó veszélyt viszonylag könnyű kiküszöbölni tiltó rendelkezésekkel, a másodikkal már sokkal nehezebb a helyzet.

A cikk további részében A. Kudrjacev a városfejlesztési, M. Berljand pedig a légkörszennyeződéssel kapcsolatos kérdé sekről folytatott tárgyalásokról nyilatkozott a Lityeraturnaja Gazeta riportereinek. (T. A.)

A Budapesti Állat- és Növénykert Trópusi Akváriumházában sétálgatva sokan megállnak egy nem teljesen feltöltött medence előtt, amely felett a lövőhal (Toxotes jaculatrix) feliratú tábla látható.

A lövőhalak Délkelet-Azsia vizeiben honosak. Különösen kedvelik a brackos (félsós), mangrovés sávokat.

A vízfelszín közelében élnek, ez már „lőni tudásukéból is következik. A lövési tudományt a 2—3 cm-es iva-. dékok is megtanulják, persze ekkor még csak kisebb vízsugarakat köpnek.

Vajon mi szükség van a köpésre, 111. lövésre? Ha megfigyeljük ezeknek az álatoknak a táplálkozását, erre könnyen megtaláljuk a magyarázatot.

nyelvüket hozzáfeszítik. Ezáltal egy csőszerű képződmény alakul ki, amelyből a víz a száj elülső részébe jut, ahonnan nagy erővel kilövik.

Az eddigi megfigyelések alapján még nem tisztázott, hogy köpés, ill. lövés alkalmával a hal csak egyetlen vízsugarat lök-e ki, vagy pedig többet. Egyes elképzelések szerint a vízsugarat gyors egymásutánban kiköpött vízcseppek alkotják.

A vizet mindig nagy erővel lövik ki és ez lehet a magyarázata annak, hogy a Toxotes jaculatrix bizonyos köpésszám után elfárad. Ezt a fáradást mutatják a túl rövid (mély) köpések, majd pedig az, hogy „tudásukat“ megszüntetik.

Milyen is a javai Mai ?

Táplálékuk fő tömegét minden, a vízfelszín felett mozgó lény képezi. A kiszemelt áldozatot, főleg rovarokat, vízsugárral lelövik, amelyek ettől átnedvesedve a vízfelszínre esnek és itt a halak bekapják ezeket.

Sokáig kérdés volt, vajon milyen mechanizmus alapján megy végbe a köpés, ill. lövés?

Á választ erre akváriumi megfigyelések adták meg. Az állat a prédája alá úszik, mindig egyenes szögben, miközben a vízszintes irányban is jól mozgatható szemeivel állandóan figyeli. A víztükröt a zsákmány mellett éri el oly módon, hogy a feje felső része érintkezzék ezzel. Ez az áldozatra való „ráállás“ a lövőhalakra tipikusan jellemző. A zsákmányt igyekeznek minél inkább megközelíteni, mert így a kilőtt vízsugarak törését kisebbre tudják csökkenteni.

Ezek után az előkészületek után a köpéshez szükséges vizet a szájüregükbe veszik, majd a kopoltyúfedők hirtelen nyomásával a szájpadláson egy mélyedést hoznak létre, amelyhez

A köpési ,ill. lövési készség az éhség fokával mindig összefügg,.az éhes lövőhal lövésre „készebb“, mint a jóllakott.

A lövőhal teste — a táplálék megszerzési módjának megfelelően — nyúlt, magas, oldalról erősen lapított. Színezetük tipikus. Ezüstösen fénylő barnászöld hátukról több fekete csík húzódik le a test oldalán az oldalvonalig. Homokhát vonaluk a farkúszóig majdnem egyenes. Szájuk nagy, mélyen kitátható, felfelé irányuló.

Szemük rendkívül nagy, de kitűnik mozgékonyságuk és szerepük révén is. A fenti mechanizmusban mindkét szemük egyenlően fontos szerepet játszik; ha az egyik megsérül, nem tudnak célirányosan köpni, mivel távolságbecslésük megromlik.

Tehát kitűnő látásuk segítségével szerzik meg táplálékukat a biztos — és számukra olyan érdekes, a leeresztett vízszintfl medencében Is jól látható lövések révén.

Bogsch Ilma

Érdekességek

ANGOLNAÚVODA

C. Jakubowski érdekes angolnanevelési kísérletről számol be. Lengyelországban mesterséges körülmények közt — állandó vízszűrés, oxigénbetáplálás, rendszeres takarmányozás mellett — sikerült a 0,24 g indulósúlyú angolnákat 12,7 g súlyúra felnevelni 12 hónap leforgása alatt. A 12 g súlyú angolnák természetes tavakba, tógazdaságokba való kihelyezése sokkal gazdaságosabb, mint a fiatal, még rendkívül kényes üvegangolnáké, hiszen az előbbi esetben a megmaradási százalék sokkal magasabb

(Gosp. Rybna 73) HOGYAN

SZENNYEZŐDNEK

VIZEINK?

E. Eichenberger könynyen áttekinthető tanulmányt írt a természetes vizek emberáltali szenynyeződéséről. Az értekezés az alábbi fejezeteket tárgyalja: al A globális vízforgalom b) A belvizek, mint szennyvízgyűjtők. c) A tisztítószerek általi vízszennyeződés, d) A hő általi vízrontás, e) A különféle kémiai anyagok által keletkezett szennyezés, f) Az atmoszférából érkező szennyezések. g) A szennyanyagok a szárazföldről, h) Á szennyanyagok vízbejuttatásának módjai, i) A vízszennyezés biológiai következményei, j) A vizek szervesanyagtartalmának növekedése — az ún. eutrofizáciős folyamat. k) A vizek öntisztulása. 1) A különféle méreghatások. m) A vízvédelem, annak céljai, költségei és jövőbeni lehetőségei — A dolgozatot számos táblázat, magyarázat és irodalom egészíti ki.

(Wirtsch. Mitteil,

Zürich 73/9)

VESZIK

A PETTYES BUSÁT!

H. Jähnichen és társai az egész NDK-ra kiterjedő felmérést végeztek a pettyes busa kelendősége, ízletességének megítélése céljából. A fogyasztók 94 %-a elismerőleg nyilatkozott az újdonságról, hasonló mérvű volt az alacsony árról alkotott vélemény is.

(Z. Binnenfischerei DDR. 1973)

HASVfZKÖR —

TÖBB KÖROKOZÓ MIATT?

N. Fijan .bakteriológiai, szövettani vizsgálatok alapján érdekes új elméletet dolgozott ki a fertőző hasvfzkór eredetét illetően. Szerinte a pontyok e súlyos betegségét nem egy. hanem többféle kórokozó váltja ki.

(Symp. zool. Soc. 73.)

VESZÉLYES

LÉPÉSEK

f oha nem szerettem azo* kát az embereket, főképpen azokat a vadászokat, akik fölösleges vakmerő cselekedetükkel önmagukban vagy másokban komoly testi fájdalmakat Idéztek elő. Elég gyakori — de sajnos való — hogy a jónak induló, de meggondolatlan „lépések“ következtében elővigyázatlanságból embertársunkat, vadászbarátunkat „küldtük“ az örök vadászmezőkre.

Elég gyakori példa vadászat gyakorlása közben a szeszes ital használata. Egyesek isznak azért, mert a jó barát kínálja, mások azért, mert hideg van a „standon“ álldogálni, mert melegen süt a nap, és néhány kupica „pepramorgó“ felszárítja az ingét. Egyszóval mindig van mire inni! Ilyenkor bátrak is vagyunk. „Kapásból“ lövünk át a standon álló szomszédunk füle mellett. Vésztjóslóan süvít a golyó. Igaz, csak a barátunk halottá, de mivel ő is „pityőkás“, rá sem fittyent az ilyen csekélységnek.

Az italos vadász „barát“ társaságában főképpen az esti lesek nyomasztóan hosszúak. Mindig azt várjuk, hogy mikor fog bennünket „helyben“ marasztalni egy ingadozó puskával, ugyanis a keze remegése, látása, és az egész beállítottsága csakis a rossz sejtelmeket jelentheti. Láttam már hős vadászokat, sőt (uram bocsásd meg a kelekótya cselekedetemet) magam is részt vállaltam két esetben éjszaka megsebzett vaddisznó keresésében.

Az egyik ilyen „akció“ a következőképpen zajlott le:

Barátom, aki különben ktűnő vadász, a gyér holdfény mellett megpuskázott egy közepes kant. Villanylámpájával, amelynek fénye nagyon halványt volt — jelzett, hogy azonnal menjek hozzá Nálam nem volt villanylámpa, így gyufával adtam tudtára, hogy megértettem a hívást és azonnal hozzámentem. Néhány mondattal elbeszélte, hogy hol lőtt a vaddisznóra — merre szaladt be az a nyakig érő napraforgótáblába. Mivel sem a lámpája, sem pedig a hold fénye nem volt kielégítő, a rálövés helyét megvizsgálni. így azt

sem tudtuk, hogy egyáltalán eltalálta-e a vaddisznót. Amint latolgatjuk a rálövés és megsebzés lehetőségeit, a napraforgótáblában többszöri fújásokat hallottunk.

Vadásztársam megnyugtatóan bíztatta önmagát, valamint engem. Meg lesz a vaddisznó. Szívjunk el egy cigarettát és utána kihúzzuk a „szerinte kimúlt" kant.

Kezdtem magamat „rosszul“ érezni. A holdat teljes egészében beborította egy sűrű, sötét felhő. A villanylámpájával pedig úgy sem lehetett semmit kezdeni, hiszen a napraforgó levelei felveszik a fénycsóvát.

Kellemetlenné alakult a helyzet.

Nem akartam azt se, hogy gyávának lásson vadásztársam, viszont a „hős“ vadászt sem jó megjátszani.

Próbáltam lebeszélni a keresésről. Hagyjuk azt holnap reggelre. Most úgysem tudjuk megkeresni. Sűrű a napraforgó, meg aztán sötét is van. Ilyenkor veszélyes egy sebzett kant felkeresni.

A barátom nem állt kötélnek — itt lesz az csak a napraforgó ültetvény szélén. Talán még tíz lépésre se kell érte bemenni — mondja magabiztosan, majd ironikusan megjegyzi: „Csak nem vagy berezelve?“

Ismét védekeztem. Lehet, hogy még valóban él, hiszen az előbb még hallottuk, amint fújt. Meglátod, elugrasszuk és soha többé nem találod meg, hiszen nincsenek megfelelő kutyáink az utánkeresésre.

Nem lehetett lebeszélni. Be kellett mennünk a „pokolba“.

Lassan már az eső is szemerkélt. A „vak“ lámpa fénye pedig csak a napraforgószár levelein játszott. A szó szoros értelmében véve „lábbal“ tapogatva kerestük a vaddisznót. Mindig az járt az eszemben, hogy mi lesz, ha mégis él és megtámad bennünket. Mégcsak védekezni se fogunk tudni, hiszen lehetetlenség akárcsak megcélozni is, nemhogy meglőni.

Kollégám pedig hangos szóval bátorított — itt kell neki valahol feküdni. Lehet, hogy már többször elmeliőztük. Csak nyugodtan keresni kell.

Hát nem bírtam nyugodtan keresni. Kimásztam a napraforgó „erdőből“ és a barátomat is kicsaltam. Igaz, nem szívesen tette, de ez egyszer hallgatott rám.

Nem tudom, kinek volt igaza, élt-e még vagy már a keresésünk ideje alatt kimúlott. Másnap megtaláltuk, de akkor már nem volt benne élet.

Hasonló helyzetet idéztem elő néhány évvel később.

Kislányom, Icu, aki alig múlt el akkor még tízéves, estefelé megkívánta a cseresznyét. Mivel odahaza nem volt, megpróbáltam lebeszélni. Majd holnap veszünk. Most már lehetetlenség cseresznyét vásárolni. Azonban nála ismeretlen fogalom a lehetetlenség. Arra bíztat, hogy menjünk ki az erdő alá és jó lesz neki a „vadcseresznye“ Is, vagyis a magról kelt cseresznye. Az erdő alatt pedig nem egy fa kínálgatja fanyarízű, apró piros bogyóit, a magcseresznyét.

„Hát menjünk, ha már anynyira megéheztél arra a cseresznyére“, s beültünk a kis Skodába. Egy-kettőre az erdő alatt voltunk. Kiegészítés végett meg kell még jegyeznem, hogy magammal vittem a golyós fegyveremet is néhány tölténynyel. Igaz, nem vadászat céljából, csupán megszokásból. Ha már egyszer az erdő alá megyünk, talán görbebotot vigyek magammal? Még a rigók is kinevetnének.

Öt perc alatt a helyszínen voltunk. Az első cseresznyefa alatt leállítottam a kocsit és már szedtük is a cseresznyét. Igen ám, de az én szemem nemcsak a cseresznyét figyelte, hanem az előttem álló búzatáblát is. Ott pedig ide-oda szaladgált egy kétéves körüli korú vaddisznó. Rettenetes, gondoltam, magamban. A szövetkezetünk vagyonát éjiel-nanpal dézsmálják a vadak. Nemhiába kapta vadásztársaságunk a vaddisznó kilövésére a magas irányszámot.

Mutatom is a lányomnak a vaddisznót, amely közben leszaladt egészen a búzatábla alsó szélére és turkálgat.

— Apu — kér a lányom —

lődd meg! — Kérés nélkül is rálövök. Mikor szépen keresztbefordult, megcéloztam a lapockáját és útjára engedtem a golyót. Jól hallottam a becsapódást, de semmi Jelét nem lehetett észlelni a lövésnek. Mintha semmi sem történt volna, a vaddisznó galopba kezdett, és szaladt az erdő felé. Igen ám, de a magas búza nem engedte követését

Maradj itt — mondtam Icunak — s már tenném is fel a cseresznyefára. Én megnézem a rálövés helyét, s majd érted jövök. Icu azonban elkezdte a sírást, hogy 6 egyedül nem marad, ő jönni akar velem. Egy lépést sem! Ittmaradsz! Majd a fa tetejéről figyeled.

Nem lehetett sokáig alkudozni, hiszen a sötétség már a nyakunkon lógott. Nem maradt más hátra, mint leüt is magam után engedtem a búzatáblába.

Mivel nem tudtam pontosan meghatározni, hogy melyik részén lehet a sebzett vagy már kimúlt vaddisznó, így csak lépésről lépésre, lassan, nagyon óvatosan haladtunk előre. A búzatábla közepe felé érve pedig már elfogott a félelem is. Nem magamat, hanem leüt féltettem. Mi lesz, ha mégis él, és valahonnan oldalról belevág Icuba? Örök életén át nyomorok maradhat. Nem is tudok elképzelni egy nyomorék gyereket, akt bajának okozója az apja volt. Megbocsáthatatlan bűn lennel

Az ilyen gondolatok aztán teljesen elfeledtették velem a vaddisznó keresését. Icura vigyáztam. Alig vártam, hogy kiérjünk a búzából. Pedig még jó ötven méterre lehetett a széle. Kínomban megizzadtam, mire a búzatábla széléhez értünk. Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a rálövés helyén egy gombostűfej nagyságú vércseppet se találtunk. Sőt még néhány méterre az állat visszaszaladásának útját is tudtuk követni, de ott se volt vér. -Ezt megúszta, mondom Icunak, de mi még jobban, és már fordultunk is vissza a cseresznyefa alá, amikor Icu hátranéz és felkiált: — Apu, ott fekszik a vaddisznó!

Nagyon örültünk a közös zsákmánynak. A kocsival megkerültük a búzatáblát és a vaddisznót közös erővel betettük a csomagtartóba.

Na látod, mondia Icu — cseresznyét is szedtünk, igaz. nagyon keveset, de azért szedtünk. meg vaddisznót is lőttünk.

Igazad van, Icukám. de a meggondolatlan vaddisznókeresés végzetessé is válhatott volna.

Török László.

Hrhov (Görgő)

dik felrakni trófeáikat, a nőstények vemhessége magasfokú, a szárnyasvad pedig már a költésre készülődik. Mindezek az életjelenségek a vad jó erőnlétén múlnak, amit a megfelelő — s amennyiben ez lehetséges az eddiginél még jobb minőségű,— takarmány etetésével segítsünk elő. Néhol már zsendül a zöld fű, s ilyenkor, a friss takarmányra történő áttérés időszakában gondoskodni kell a sózók feltöltéséről is.

A vadvédelem szakaszán fel kell készülni a mérgezett tojások és a rókaírtó fáklyák kihelyezésére.

A törvényes rendelkezések értelmében március 31-én kell végrehajtani a tényleges, tavaszi törzsállomány számlálást. Április első napjaiban el kell készíteni a vadászterületek statisztikai kimutatásait és a csülkösvad kilövési tervét, s ezeket be kell küldeni a SZVSZ járási szervezeteinek

Márciusban, az egész éven át lőhető vadfajokon kívül vadászhatunk pézsmapocokra, továbbá március 16-től vadpulykára, siketfajdkakasra, nyírfajdkakasra, erdei szalonkára és gatyásölyvre. K. K.