Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-23 / 8. szám
ж természetben tavaszias időjárás uralkodik, mikor ezeket a sorokat írom, bár a naptár szerint még a telet járjuk. A határban már elnémultak a vadászfegyverek, s a vadászok a lövés és fogás helyett, a vad etetésével, gondozásával foglalkoznak. De jó ez az időszak arra is, hogy a vadászok mérlegeljék az elért eredményeket, s kitűzzék a következő év feladatait. Szabó Józseffel, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége balonyi szervezetének elnökével eredményeikről, gondjaikról beszélgettem. Szervezetüket is érintette a Szlovákiai Vadászok Szövetségének a kétezer hektárnál nagyobb vadászterületek kialakítására vonatkozó rendelkezése. A pastuchyi (patasi) szervezettel egyesülve háromezer hektáros, vadban gazdag vadászterületet alakítottak ki, ahol 24 vadász neveli, gondozza a vadat. Bár az 1965-ös árvíz érzékenyen érintette vadászterületüket, ma már nyúlból, fácánból és fogolyból elég van területükön. Őzből kb. hatvan él vadászterületükön. Az árvízkatasztrófa után jó hatással volt a vadállományra a három évig tartó lövési tilalom, valamint az, hogy vérfrissítés céljából nagyobb mennyiségű vadat te-A jövőre is gondolnak lepítettek területükre. Ennek köszönhető, hogy egészséges, szép vadállománnyal rendelkeznek, ami megmutatkozott elmúlt évi eredményeikben is. Az 1973-as idényben 400 darab fácán és 600 darab nyúl lövését tervezték, amit jelentősen túlteljesítettek, mivel 600 darab fácánkakast és 750 nyulat lőttek. Az élővad befogási tervüket azonban nem sikerült százszázalékosan teljesíteniök. A tervezett 200 nyúl helyett ugyan 253 darabot fogtak, azonban a 200 fogoly helyett csupán 80 darabot sikerült megfogniuk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ebből a vadfajtából kevés van a határban. Ugyanis nagyon kedvezőtlen volt az időjárás a fogás időszakában, ami negatívan befolyásolta a vadászat eredményét. A szövetség vezetősége szorgalmazza az élővad fogasát, hiszen az jelentősen jobb bevételt biztosít a szervezet és a népgazdaság számára egyaránt. A szervezet számára az élővad eladása a lőtt vaddal szemben előnyösebb az élővad darabonkénti ára a lőtt vadénak négyötszöröse. A népgazdaság számára az élővad kivitel jelentős valutaforrást jelent. A veszteségmentes vadászathoz nagyban hozzájárul a 14 darab törzskönyvezett vadászkutya, amellyel a vadásztársaság rendelkezik. Amikor a vad gondozására, nevelésére terelődött a szó, az elnök aggodalommal beszélt a vad búvóhelyéről, életkörnyezetéről a jövőre nézve. Ugyanis a természet mesterséges átalakításával fokozatosan eltűnnek a határból a bokrok, cserjék, a nádas lapos területek, sőt még a fák egy része is, amelyek egyrészt nyugodt életkörnyezetet, másrészt védelmet nyújtanak a vadnak az időjárás viszontagságai ellen. De nem kisebb veszély a vad számára a fokozódó gépesítés és az öntözés sem. Véleménye szerint központilag kiadott rendelettel kellene korlátozni ezeknek a vadbúvó helyeknek a felszámolását. Az einlített tények még fokozottabb, körültekintőbb munkát követelnek a vadászoktól a vadvédelem területén. Fontos feladatuknak tekintik a ragadozó vad, a kóborkutyák és macskák irtását, főleg a tavaszi és nyári időszakban. A vad téli védelmére, etetésére tökéletesen felkészültek. Időben elkészítették az őz- és a fácánetetőket, valamint az óvóhelyeket is. A vad etetésére 30 mázsa szemestakarmányt szereztek be. A szervezet vadászainak munkájáról az elnök megelégedéssel beszélt. A két egyesített szervezet vadászai között egyetértés, baráti szellem uralkodik. Mindannyian öntudatosan végzik munkájukat. A jövőre is gondolnak, mert nemcsak lövik, de gondozzák, nevelik is a vadat. Vörös György, Balon (Balóny) Л štúrovoi (párkányi) Od** borár vadásztársaság területe nincs közvetlenül a város határában. Tizenöt tagja sem kimondottan štúrovoi. Cimbalik Mihály, aki 1962-től tölti be a vadászgazda tisztségét, foglalkozás szerint Kamenica n/Hronomon (Garamkövesden) az állami gazdaság ottani részlegének intézője. — Jelenlegi 1200 hektáros vadászterületünk 1962-ben módosult mai terjedelmére — mondotta a szervezet történetéről Cimbalik elvtárs. Tagságunk nagyon szerencsés összetételű, s ezért határozottan állíthatom, hogy vadászterületünk nagyon jó. Mindig arra törekedtünk, hogy a vadállományt neveljük. Meggondolatlanul egyetlen vadat sem „puffantott“ le senki. Célunkat elértük, mert 600 hektárnyi erdőnkben stabilizáló-jó kollektíva -dott a csülkösvad törzsállománya. Mintegy negyven-ötven szarvas, több őz és még több nyilvántartott vaddisznó található itt az apró vadon kívül. Jelenlegi vadállományunk a legmagasabb mennyiségi határon mozog, amennyit a terület elbír. — A kívülállók — a nem vadászokra gondolok — többnyire csak azt látják, hogy a vadász vállára akasztja a puskát, sétál egyet, s ha valamilyen vad az útjába akad, azt lelövi. Pedig ez nagyon téves szemlélet — folytatta a beszélgetést Cimbalik elvtárs —. A vadászok elsődleges feladata a vadvédelem, csak utána jöhet a kilövés. S a jó vadállomány vadról való gondoskodás komoly munkát ad minden vadásznak. A vad téli etetésére készítettünk tíz nagyobb és több kisebb etetőt, ezeken kívül sok helyen állítottunk fel sózókat. A téltől függően feletetünk egy-másfél vagon száraz szálastakarmányt, kb. 100 mázsa csöveskukoricát, valamint takarmányrépát. Etetőinket már a tél beállta előtt telerakjuk élelemmel. Szerintem nagyon fontos, hogy a vad odaszokjon az etetőhöz még a komolyabb havazás beállta előtt. A korai etetés másik fontos velejárója, hogy a jóltáplált vad könnyebben viseli a zordabb időjárást, s az erdőgazdaságnak sem okoz nagyobb károkat. Természetseen azért vadat is lövünk. Az elmúlt évre tíz szarvas és tizenhat oz kilövését* terveztük. A kilőtt vad értékesítéséből fedezzük a takarmányt. Aprővad kilövését a múlt évre még nem terveztük, mert nagyjából tavaly értük el a kívánt mennyiséget. Cimbalik elvtárs előszobájának falán trófea trófea mellett sorakozik. Ezek sok éves vadászatról, sok vadászélményrol tanúskodnak. Búcsúzáskor mégis ezt mondta: — Persze, piindegyikhez fűződik valamilyen élmény, de legkedvesebb emlékeim a barangolásokhoz, meg a vadállomány neveléséhez kapcsolódnak. Krem mer László, Štúrovo (Párkány) Míg a múlt kapitalista rendszerben a nagyságos és méltóságos urak a vadászatban is rabló gazdálkodást folytattak, addig ma a vadász szervezetnek egyszerű, de egyúttal nagy-, szerű tagjai, nagy súlyt fektetnek a vad gondozására és nevelésére. Én, mint kívülálló egyén, szemmel kísérem a Ve- Iiká nad Iplom-i (vilkei) vadásztársaság munkáját, amelynek harmincegy aktív tagja és hét tagjelöltje van. A 3850 hektárnyi erdőt és mezőt magábafoglaló vadászterületen egész éven át találnak munkát, jó gazda módjára foglalkoznak a vad tenyésztésével, nevelésével. Ezt bizonyítja az is, hogy a csülkös vad részére 11 etetőt és két központi etetőt létesítettek, melyekbe rendszeresen hordják a jóminőségű takarmányt, sót a vaddisznók részére kukoricát is vásárolnak és Van belőle, ha törődnek vele rendszeresen etetik őket. A fácánok és a foglyok részére, amelyek az utolsó években szintén igen elszaporodtak, a vadászterületen 15 etető áll rendelkezésre, melyekbe ugyancsak párba osztva hordják vadászaink a magot. „De van is vad bőségesen a vadászterületen“ — mondja Horvát József, a szervezet elnöke. „Van ám, mert törődünk vele“ állítja a vadászgazda Kamensky József, aki izzig-vérig vadásznak született, és becsületesen végzi feladatát. Az évzáró közgyűlésen rendszerint summázzák végzett munkájukat, elért eredményeiket. Kiskoromtól jól ismerem vadászterületünket, így kíváncsi voltam arra, hogy az elmúlt évi vadászidény milyen terítéket nyújtott. Volt bőven és maradt is még elég — mondja Cerocký László, a társaság ellenőrző bizottságának elnöke —, hiszen 3 bika, 4 tehén, 2 borjú, 14 darab vaddisznó és 170 fácánkakas az elmúlt év eredménye. Ha őszinték akarunk lenni, ez a mennyiség nem hiányzik, mert a szarvasok, meg a vaddisznók szinte csapatokban járnak vadászterületünkön. Azonban ma már a mezei nyulakból sincs hiány, így belőlük 70 darab kerülhetett puskacső elé az elmúlt vadászati időszakban.“ De szlovák és magyar anyanyelvű vadászaink, akik a legnagyobb megértésben együttműködnek a proletár nemzetköziség szellemében, nemcsak a vad nevelésével, hanem a tömegpolitikai munkával is foglalkoznak, törődnek. Elsősorban rendszeresen megtartják tervezett üléseiket, és tervbe foglalt feladataikat becsületesen teljesítik. Nemrégiben a helyi pártszervezet tagsági gyűlésén a községben működő társadalmi szervezetek közül a vadászszervezetről megállapították, hogy egyike a legjobbaknak. Ezt bizonyítja az is, hogy a Nemzetközi Gyermeknapot szabadtéri rendezésben és különböző versenyek megrendezésével már kétízben tartották meg a három község szlovák—magyar iskoláinak bevonásával. Minden évben megrendezik a szinte már hagyományossá vált szabadtéri vadász népmulatságot, ahol ezer-ezerötszáz ven-4 /V vadászat az emberiséggel egykorú. Űsfoglalkozás, mégpedig nemes értelemben is. Ma a leggyönyörűbb férfi-kedvtelés. A földkerekség minden nemzete űzi, mert elszakíthatatlan lelki kötelékek fűzik hozzá. A változó korok ellenére, a vadászat megmaradt, élt mindig és élni fog! Egy alkalommal a „Zadná Suchay“ utat választottam, terv nélküli sétám irányának. A völgy nyolckilométernyi hoszszúságban húzódik a Murányi fennsíkra. A völgy mindkét oldala paradicsomi szépségű. A százhúsz éves lucfenyvest, tarvágás követi, azontúl bükk cserjés, sziklák és tisztások váltakoznak. A vadász szivet zsongító érzéssel szemléli a váltakozó panorámát. Hej, be sokszor figyeltem a szarvasok könnyed, csinos, de büszke és méltóságteljes mozdulatát, jó távcsövem csak fokozta a filmszerűen pergő képeket. Lassan, nesztelenül lopakodtam, jó széllel a vadászösvényen. A gondolatok özöne kavargóit agyamban, ős végezetül mindig odalyukadtam ki, miért vette el tőlünk az erdészet ezt a ragyogó, semmivel sem pótolható szépséget? A 2400 hektárnyi erdő egy könyv volt számomra. Pontosan tudtam vadunk létszámát. Az összes medvéről részletes ada-Medvék közelében tokát vezettem. Ha egy-egy kóbor bika elkalandozott idegen területekre, már aggódtam, vajon visszatér-e, mert a nagykiterjedésű ősvadonban sok minden előfordulhat — hiszen errefelé az orvvadászat még erősen dívik. Szinte gyermeki öröm fogott el, amikor szépséges királyi vadamat, páros 14-es agancsával újból megláttam. Minden siketfajd, kakas, dürgőhelyét számon tartottam. Én sohasem emeltem puskát erre az ősvadra. A létért vívott küzdelem — különösen télvíz Idején — amikor zúzmarás fenyőhajtásokkal táplálkozott, tartott vissza engem a lövéstől. Minden vadászvágyamat kielégítette a belopás. így tartottam nyilván a hollók és feketególyák fészkeit is. Eseményszámba ment számomra a fiókák etetése is. Extázisbán voltam, ha a telepünkre hiúz váltott be. A húszévi bérlet ideje alatt két hiúzt sikerült lőnünk. Szerintem ennek az óvatos és szép ragadozónak a természetben szintén helyet kell biztosítani. Közben, amíg a gondolatok taglalásával voltam elfoglalva, három kilométernyi utat tettem meg. Éppen egy kanyarból fordultam ki, amikor a lábaim gyökeret vertek. Előttem húsz lépésnyire egy tönkön ülő medvét vettem észre. Tőle néhány Medve a Magas-Tátrában, Sovánka Károly rajza. (K. Sz. felv.) lépésre egy tavalyi bocs döngette a köveket a medvemama nagy gyönyörűségére. Percekig ittam ezt a képet. Reggeli kilenc óra lehetett. Az anyamedve elunta ezen kép szemlélését, fejét elfordította és farkasszemet néztünk. Teljesen nyugodtan szemléltem ezt a rendkívül ritka jelenetet, tudva azt, mint minden vad és ragadozó, a medve is fél az embertől. Jobban akarván élvezni a helyzetet, lassan szememhez kívántam emelni a látcsövemet. Ezen mozdulatomat az anyamedve morgással és két metszőfogának kimutatásval nyugtázta, majd hirtelen szökéssel iramodni kezdett, mire a bocs követte. Rövid idő elmúltával éktelen kiabálás verte fel az erdő csendjét. A közelben két aszszony dolgozott új cserkészút elkészítésén, s a menekülő medve éppen közéjük rohant. Az asszonyok munkáját Piliar József erdész ellenőrizte, aki látva a helyzetet riasztó lövést adott le a medvék megfutamítására. Pillanat múlva a völgy másik oldalán láttam a felkapaszkodó medvéket, hazánŕ leghatalmasabb — és valljuk be -i- legvonzóbb vadját. Minden jól végződött, csak až asszonyok között volt nagy az ijedelem. J. M. Habrovský, Zvolen (Zólyom) Vadkacsák rajai keltek szárnyra valahol és izgatottan hápogva elhúztak a látóhatár szürkéjében. A földeket varjúk seregei lepték el, táplálékot keresve a frissen szántott határ mezsgyéin. A két ló csendesen poroszkált, húzva terhét a pótkocsit, azon pedig a vadászat nyolc puskáját, a hajtókát meg a többieket. A terep felé haladva, se vége, se hossza nem volt az élcelődésnek, a vadászok ugratták egymást, míg Vladimír Veselovsky mérnök, a Nový Dvor-t (újmajori) intéző elő nem vette kis noteszét és egyenként megkérdezte társait, hány fácánkakas elejtésére „kötelezik“ magukat. Prázdnovszky Miklós doktor, a Miklósi Állami Gazdaság igazgatóságának jogi képviselője, a vadásztársadég is megjelenik. Aktívan résztvesznek a társadalmi munkákban, a mezőgazdasági csúcsmunkákban. Az elmúlt évben 16 730,— korona értékben végeztek társadalmi munkát. És ami nagyon fontos, az utánpótlásról sem feledkeznek meg. Jelenleg is hét fiatal vadászjelöltjük van, akiket nevelnek, tanítanak. Mindebből láthatjuk, hogy mai vadászszervezeteink tagjai nemcsak passziónak tartják a vadászatot, mint ezt tették a volt tőkés társadalom urai, hanem szocialista módon élnek, dolgoznak és cselekesznek. Koncz Béla, Jelšovec Gazda» vadászszerencsét miklósi nimródok! ság elnöke nyolc darabra „vállalkozott“, július Viždák igazgató helyettes ötre, Imrich GaS- parovié mérnök üzemgazdász igazgató helyettes szintén ötre és a többiek, Jozef Kubiš könyvelő vadászgazda, Krivánek Gyula raktárnok, Haris Gyula a gazdaság főműhelyének géplakatosa és Szalai László, a Celpap dolgozója egy-egy számot mondtak. Amikor az intéző elvtárs összeszámolta, végeredményként 52 kakast mutatott a papírforma. Időközben Prázdnovszky doktor elmondotta, hogy társaságuk tíz tagból áll, területük 1444 hektár, melyből 57 hektár erdő. Helybe értünk. A kocsi megállt, a társaság leszállt és Kubiš elvtárs a felsorakozott tagokat tájékoztatta a körvadászat írott és íratlan előírásainak következetes betartásáról, majd mindenkinek, vadásznak, hajtónak egyaránt kijelölte a helyét az őszsárgította kukoricatábla peremén. Egy füttyjelre megindult a hosszú emberlánc, a puskások közelében a hajtők, a vadászjelöltek és a gyerekek taposták az őszi avart. Felröppentek az első fácánok, ezek a világszerte tőlünk irigyelt repülő ékkövek, majd rögtön a vadászfegyverek vették át a szót. Egyik lövés a másikat követte és a madarak szép hányada tűzben maradt, zuhant a kukoricásba, ahol vagy az emberek vették fel, vagy az aranyos rövidszőrű német vizsla, a másféléves Dorisz szimatolta ki és szájában tartva apportírozta. A szép vad az aggatékra került, majd egy kör befejezése után párosával a szállítókocsi rúdjaira. A következő kör is felállt, persze egy másik, távolabbi terepen, majd a harmadik, a negyedik és a többi a Koppánykút melletti kopolyáson, a Tölgyesút szegélyezte erdőrészen, a Dubník (Csúz) felé vezető országút mellékén, a vasúti töltés sásas-nádas gödrében, a szélfogó mentén, meg néhány „híres“ helyen, például ott, ahol a bajcsi határ a miklósival találkozik, s amit Viždák elvtárs úgy jellemzett, mint az egyik vadban leggazdagabb területet. Nos, akkor ott szinte egy fia kakast sem láttak a vadászok és csak a tüzetesebb vizsgálat derített fényt a felsülés okára, ugyanis egyegy elszórt francia, meg angol töltényhüvely elárulta, hogy a napokban külföldi vendégvadászok „véletlenül“ áttévedtek a tilosba, a miklósiak védterületére és bizony elijesztették a vadat. Hát ilyen is van a Nap alatt... Persze a vadászat, a vad elejtése a legszebb passzió egy fegyelmezett, vérbeli vadász számára. De amíg eljut odáig, sok a tennivaló. Közéjük való a vad őrzése, továbbá szaporodása érdekében nyugalmának biztosítása, a kietlen téli időszakban pedig az etetés fárasztó munkája. Szívesen vállalják a tagok mindezt, hiszen ma a technika, a gépek korszakában a vadat csak a fokozottabb védelem, nyugalmának viszonylagos megóvása, szaporodásának természetes, vagy félmesterséges módja mentheti meg a kipusztulástól. Mindeneseire örvendetes, hogy a fácánok, a jogolycsapatok és a mezei nyitlak mennyisége emelkedik és az őzek csoportjai is mind nagyobb számban díszítik alföldünket. Köszönhető ez a kiterjedt vadvédelemnek és azoknak, akik ennek keretében időt és fáradságot nem kímélve tevékenykednek, elősegítik e nemes vad szaporodását. Megható volt hallani, amikor Prázdnovszký doktor egy „toronyfácán“ kilövése után csendesen megjegyezte: ötven éve lőttem meg az elsőt. A vadászat a késő délutáni órákban befejeződött és a sok gyaloglástól kifáradt vadász visszatért a vadászházhoz. Örültek, miután tervüket teljesítették. Ha mindegyikük nem is lőtte ki a tervezett vadmennyiséget, mégis a végeredmény terven felüli volt, ugyanis 60 kakas örökre elpihenve feküdt a gyepen. A miklósiak jó és gondos gazdái vadászterületüknek. Féltve őrzik állományukat, hogy „amikor a mag termésbe szökken“, bő aratás jelezze fáradságos munkájuk eredményét, az élővad befogása, illetve a vadászat alkalmával. További vadászszerencsét miklósi sportvadászok! JÄNOSY SÁNDOR, Nové Zámky (Érsekújvár")'
