Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
<r* A szőlőtőke tápanyagellátása (Folytatás az 5. oldalról.) gű foszfort s káliumot és kevés nitrogént használtak, sokkal nagyobb mennyiségű műtrágya fogyasztásával kisebb termést értek el, mint azok, akik keve sebb tápanyagot Juttattak a nő vénynek, de azokat optimális arányban adagolták. Tapasztalataink szerint ökológiai viszonyainknál ha a telepítés előtt maradéktalanul elvégeztük az alaptrágyázást, az a mennyiségű tápanyag, amiről a táblázat tájékoztat, teljesen megfelel a 100—150 mázsa termésátlag eléréséhez. Minél nagyobb mennyiségű NPK tápanyagot használunk és minél nagyobb termésátlagot érünk el, annál korábban beállhat a magnézium, a vas, a bőr, a mangán és esetleg a cink hiánya. Azért ahol a talaj elemzése alapján vagy pedig a levél tünetei szerint magnézium hiányt figyelünk meg, ott a lú-V gos talajon legalább minden negyedik évben a szervestrágyával együtt 500 kg/ha Kleseritet kell használnunk. A savanyú talajokon viszont legalább ötévenként Vítkovice! salakot, vagy dolomitot, azaz darált mészport applikáljunk. A többi nyomelem hiányát viszont kombinált, úgynevezett Cererit műtrágyával vagy lombtrágyával pótolhatjuk. A lombtrágyázásra legalkalmasabb ha minden 1000 liter permetlére egy liter Mikrolát vagy 1—2 liter Woxolt adunk. (Bordói lé-4. számú tábla A zöldtrágyázást kielégítő tápanyagok kg/ha A trágyázás éve Nitrogén Foszfor Káli A zöldtrágyázás kezdetén 165—190 105—145 220—275 A zöldtrágyázás második évében 85—110 80 -120 150—200 A zöldtrágyázás harmadik évében 85—110 80-120 150—200 A következő három évben istállóvagy tözeg-fekál trágyát kell használni. ben a nyomelemek nem érvényesülnek!) Ha a permet lét nyomelemekkel dúsítottuk, szükséges, hogy a permetezés műveletét reggel legalább 10 óráig befejezzük, mert ebben az Időben jut a levelek által a növényekbe. A permetlét legalább három ízben tanácsos nyomelemekkel dúsítani, vagyis virágzás előtt, virágzás után és a bogyók zsendülésekor. Azon kívül fontos, hogy az egész tőkét tökéletesen bepermetezzük, mert a fejlett levelek szállítják a legtöbb tápanyagot a virágzatba, a termésbe. A célszerű trágyázás sok' gonddal és fáradsággal járó munka, de ha megadjuk a növénynek amire szüksége van, az feltétlenül bő, Jó minőségű terméssel hálálja meg. JOZEF MRVA, mérnök CSc, a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet dolgozója A növénybetegségek és a kártevők előrejelzésének módszerei r Közismert tény, hogy az alkalmazott növényvédőszerek kémiai összetételüknél fogva biológiailag agresszívek, durva, erőszakos beavatkozást jelentenek a termesztett növényre, valamint a termőhelyen kialakult élőközösségre egyaránt. A biocönózisra gyakorolt hatásuk pozitívuma — a tulajdonképpeni cél — előnyös, ugyanis a kártevők, kórokozók, gyomnövények bizonyos csoportját elpusztítják, más oldalról ellenben igen jelentős az a kár, amit az élőközösség hasznos tagjainak megsemmisítése, az ember számára hasznos paraziták és ragadozó rovarok elpusztítása, az alkalmazott peszticidekkel szemben kialakult rezisztencia okoz. Az okszerű és eredményes növényvédelmi munka alapja az egyes növényi kórokozók és állati kártevők valószínű megjelenésének előrejelzése. Kívánatos lenne annak elérése, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink az egyes vegyszeres védekezési munkákat ne programszerűen, esetleg hagyományok alapján, hanem a kellő kémiai, biológiai és ökonómiai ismeretek birtokában okszerűen, a valóságos szükségletnek megfelelően végezzék, a kémiai beavatkozások számát minél kevesebbre korlátozva. Általánosan ismertek azok a károk — a gazdasági kihatásokon túlmenően — melyeket a peszticidek felesleges, szakszerűtlen, túlzott használata a talaj élővilágának, a természetes vizeknek és így közvetve természetesen az embernek okoznak. Nem szabad az ebből eredő veszélyeket, problémákat eltúlozni, de ugyanakkor lebecsülni sem! Ha a mezőgazdasági károsítok előrejelzéséről beszélünk, megkülönböztetjük az előrejelzés területi formáit, az előrejelzés időbeni fokozatait. Az előrejelzés területi formái a következők: üzemi előrejelzés, tájegységi előrejelzés, országos előrejelzés, nemzetközi és kontinentális előrejelzés. A mezőgazdasági gyakorlat szempontjából az üzemi és tájegységi előrejelzésnek van szerepe. Az üzemi előrejelzés mindig az adott táblázatra vonatkozik, a védekezés helyes időpontját adja meg. A tájegységi előrejelzés a várható kártétel veszélyét, a védekezés hozzávetőlegesen helyes időpontját határozza meg. Az okszerű üzemi növényvédelem szempontjából nagyon jelentős, hiszen az egyes kártevők, kórokozók tömegszaporodása csak nagyobb területen figyelhető sieg teljes biztonsággal. Az előrejelzés időbeli fokozatai azt jelentik, mikor kell az egyes védekezési munkákat elvégezni. Adott üzemi táblára a védekezés szükségességét a szignalizációban (jelzés) határozzuk meg. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kártevő, kórokozó egyedszáma meghaladja az ún. veszélyessági küszöbértéket, a már mérhetően gazdasági kár okozására képes létszámot, a védekezést azonnal végre kell hajtani. Ebben az esetben nemcsak a károsító egyedszáma a döntő, hanem fontos annak jelenlevő fejlődési alakja is. Nem mindegy ugyanis, hogy pl. a fejletlen, vegyszerekre érzékeny fiatal lárva ellen vagy pedig a kifejlett ellenállóbb imágó ellen alkalmazzuk a növényvédőszert. A védekezési munka szükségességét mindenkor a gazdaságossági szempontok figyelembevételével határozzuk meg, kivéve azt az esetet, ha közvetlen járványveszély fenyeget. Ekkor a gazdaságosság rovására is el keli végezni a szükséges kezeléseket. Az úgynevezett rövid előrejelzésben a vegetációs időn belül néhány napra, néhány hétre előre határozzuk meg a védekezés optimális időpontját, jelezzük előre a tömegszaporodás veszélyét. A táveldrejelzésben a következő vegetációs időszakra jelezzük előre a károsítok várható fertőzésének mértékét. A következőkben egyik legértékesebb mezőgazdasági kultúránkban, a szőlőben gyakran igen nagy kárt okozó peronoszpőra (Plasmnpara viticola) gomba kártétele előrejelzésének módját ismertetem. Tavasszal, április végén, május elején következik be a levél és bogyó maradványokon áttelelő peronoszpóra gomba elsődleges (primér) fertőzése. Amikor a szőlő levelei elérik a 3—4 cm-es levél nagyságot, a napi középhomérséklet minimum 10 °C és ezt megelőzően legalább 10 mm csapadék hullott a területre, a leeső esőcseppek felverik a talajfelszínről a növénymaradványokat az első levelekre és a levelén fevő légzőnyílásokon keresztül a gomba behatol a növénybe, megtörténik a fertőzés. A fertőzés tipikus tünete a levél színén megjelenő „olajfolt“ és a fonáki részen a penész kivirágzás. Ez a fertőző képlet lesz a későbbi ón. másodlagos (secunder) fertőzés kiindulópontja. A későbbiekben a fertőzés bekövetkezésének feltétele, hogy a leveleket legalább 2—4 (Folytatás a 7. oldalon.) és a tőkepusztulás oka (Folytatás a 2. oldalról.) ran a legyengülő szőlő elhalásához!). Legveszélyesebb pedig a fehérpelyhes gyökérpenész [Rosellinia necatrix). A megfigyelés alatt álló gazdaságok 40— 50 százalékában kisebb-nagyobb mértékben előfordult. A patogén gomba a szőlőgyökér kércgszövelén fehérpelyhes gombafonal szövedékét alkotja. Ezeket vastagabb fehér szálak, rizomorfák kötik össze. Behatolnak a kéregszövetbe Is. A kéreg és a farész között Is megindul egy szövedék képzés (7. sz. ábra). A kéreg és a faszövet megbámul, illetve megfeketedik és elhal. A talajban a gomba tőkéről tőkére rizomorfával terjed. Nagyon veszélyes betegségek közé tartozik nemcsak a szőlőnél hanem más gazdanövénynél is. További gyakran előforduló, de nem elsődlegesnek vélt gyökérpenész a szegesfejfi gyökérgomba — Coniocybe palida —, melyet a szőlővidékeknek kb. 30 százalékán megtaláltunk. A gyökérzet felületén jól látható 7—8 mm nagyságú termőteste fejlődik ki fehér nyélen szürke színű fejjel (8. sz. ábra). A gyökérpenészek főleg kedvezőtlen talajviszonyoknál fordulnak elő, mély fekvésű, nedves, kötött, hideg talajokban — legyengült tőkéken. A leírt patogének azok, amelyek körülményeink között szőlőinket károsítják, elhalást idéznek elő. Ezenkívül gyakori oka az elhalásnak az általunk — a termelők által — okozott helytelen szőlőkezelésből ered. Ezek közül leggyakrabban a szőlögyökér sebzése fordu elő. Kapával vagy különféle mechanizmussal megsebzett győkérnyak nem gyógyul be, mert rendszerint a fertőzött talajban a seben keresztül a sejtbe behatoló patogének ezt nem teszik lehetővé, hanem továbbterjednek, s idővel hatalmas seb képződik (9. sz. ábra). Rendszerint ez is a tőkék pusztulását idézi elő. Említésre méltó még a nemes részből (szőlőfejből) kinőtt harmatgyökerek helytelen kezelése is. Gyakran előfordul, hogy fiatalabb szőlőkben nem végezzük el a gyökerezést. Ez okozza az amerikai alany gyökérzetének szerepét (10. sz. ábra). Ezzel a tőke érzékenyebbé válik a fagyokra, a filoxéra-érzékenysége miatt elgyengülést, elhalást szenvedhet. Az 1973. év az elmondottak alapján a szőlőtermelők számára nagyon tanulságos volt. Megmutatta, hogy a szőlőfejlesztésben nagyon fontos szerepe van a terméshozam növelése mellett a szakszerű növénytáplálásnak, s hogy betartsák az ültetvény erőállapota, illetve a termés mennyisége közti helyes arányokat. Ebben látom uz említett kórokozók elleni védekezés lényegét. Mert hiábavaló a vegyszeres védekezés akkor, amikor a kórokozók fejlődéséhez ideálisak a feltételek, beleértve elsősorban a szőlő legyengülését, ellenállóképességének a minimumra való csökkenését. Tehát a szőlő elhalás elleni elsődleges védekezésben az ültetvényt helyes agrotechnikával, tápanyagellátással, metszéssel, arányos hozamszabályozással megóvhatjuk. Ezzel nemcsak a patogének közvetlen támadásától védjük a tőkét, hanem megvédjük a hosszantartó, évről-évre megbízhatóbb terraésnyújtó ültetvényeket is. Az említett elsődleges védekezéssel párhuzamban fontos természetesen a kórokozók ellen való közvetlen védekezés is, hogy megakadályozzuk a ragály elterjedését, csökkentsük a fertőzés veszélyét. Elsősorban a kórokozók helyes meghatározása az alapvető feladat. Tehát az elhalt, vagy a pusztulás előtti állapotban levő tőkét úgy ássuk ki, hogy az egész gyökérnyakot és a gyökérfejet megvizsgálhassuk. Első látásra szembetűnők a golyvásodás tünetet, főleg a tőkefejen, de gyakran az alatta levő részeken is daganatokat észlelünk. Ezek vagy frissek, puhák, barna színűek, vagy pedig már kemények, sötétek, illetve porhanyősak. A szegesfejű gyökérgomba is szembetűnő, főleg a gyökérzeten, illetve a tőgyökér alsó részén. Ott láthatjuk a gyökératka károsítását is, ha a kéregszövetek apró sötét szemcsés alakjában széjjelhullanak. Továbbá megtaláljuk a sebzések által okozott károk helyét, Illetve a helytelen harmatgyökér kezelés által előidézett káros állapotot, amikor a nemes részek gyökerei részben vagy teljesen elnyomják az alany amerikai fajta gyökereit. Ha nem találjuk meg az említett kórokozók tüneteit, késsel hámozzuk le a kérget a tőkefejről, illetve a tőgyökérről. Itt figyelhetjük meg a fiatal kéregrészen a szembetűnő sötétszínű szemcséket, kupacokat, melyek nagy valószínűséggel a szőlő Phomosis viticola gomba patogén piknidlumai, a farészen megállapíthatjuk a kéregszövet teljes eltávolítása után a vírusos faszöveti barázdaság tüneteit. Hasonlóképpen főként a tőgyökér alsó részén találhatjuk meg a fehérpelyhes gyökérponész pelyhes gombafonal szövetét, amely rendszerint a nyár folyamán fehérszínű, későbben azonban bámulni kezd. Ez a gomba a kéregszövet széthullását, elhalását a farészek korhadását Is okozza. Ha a tőkefejet és a tögyökeret hosszában szétfürészeljük, megállapíthatjuk az „Esca“ betegséget, amely a fás részek elhalását, megbarnulását, részleges korhadását idézi elő. Ha megállapítottuk a kórokozót, akkor a védekezés módját kell megtalálnunk. Minden esetre a kipusztult tőkéket kiássuk és kupacba rakva elégetjük. Ezzel a kórokozók további elterjedését, illetve az infekció csökkenését akadó lyozzuk. A baktérium golyvá sodás vírusos faszöveti baráz daság ellen nem tudunk hatá sósán védekezni, tehát csak megelőző védekezéssel, egészséges anyag ültetésével, kerülhetjük el a károsodást. Ha észleljük jelenlétét, ajánlatos a fertőzött tőkét kiásni és eb égetni. A Phomosis viticola előfordulásakor hatásos védőpermetezés sorozatot Iktatunk be a növényvédelembe. Alappermetezés a téli DNOC — nálunk Nitrosan néven ismert szerrel való lemosó permetezés. Rügyfakadáskor és utána a Dithane M-45 bizonyult hatásosnak, do jó fungitoxikus hatása van a Captannak, az Euparennek, a Polybaritnak stb. A gyökérpenészek elleni védekezés nagyon nehéz s csak ritkán hatásos. Itt már a szőlő ültetése előtt kell gondoskodnunk arról, hogy mélyfekvésű, hideg, kötött talajokba ne ültessünk szőlőt. Ahol mégis magas a talajnedvesség-szint, a vizet alagcsövezéssel csapoljuk le. Nagyon káros az erdőirtásba. Illetve a régi fertőzött szőlő helyébe új szőlőt telepíteni, mert ott igen nagy a fertőzés veszélye. Védekezésre a szénkéneggel való gázosítás (széndiszulfid) alkalmas. Ezt csak szigorú szabálybetartás mellett szabad használni, mert tűzveszélyes, az egészségre és a növényzetre egyaránt ártalmas. VANEK GÄSPÄR mérnök CSc a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet dolgozója
