Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-23 / 8. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. február 23. SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FOLDMOVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÖRÜMA Ülésezett a szövetség Központi Bizottsága Nagyobb lelkesedéssel A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága nemrég tartotta Bratislavában az idei első közgyűlését, amelyre meghívta a szö­vetség járási bizottságainak elnökeit és titkárait Is. Jelen volt dr. F. Gulla elvtárs is, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára, valamint P. JonáS mérnök, a szövetség országos elnöke, J. Sladovník mérnök, az SZLKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi főosztályának dolgozója és O. Tatarku mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium pénzügyi fő­osztályának igazgatója. A közgyűlést Cyril Mérés, az elnökség tagja, a Velkf Ďúr-1 (győrödi) Efsz elnöke vezette. Az ülés két fontos tárgysorozati pontot vitatott meg. Először a szövetség múlt évi tevékenységének értékelését, utána pedig azon feladatok végrehajtásának módozatait, amelyek a CSKP és a SZLKP Központi Bizottságainak múlt év novemberi, illetve decemberi plenáris ülésének határozataiból kifolyólag a szövetségre várnak. Az első pont előadója 0. Holec elvtárs, a szövetség elnöke volt. Meg­állapította, hogy a szövetség szerveinek múlt évi munkásságát pozitívan kell értékelni, annak ellenére, hogy még sok tartalékkal rendelkezünk. A következő időszakban, mivelhogy a társadalmi tevékenység területén Is javítani kell a munkát, szükséges, hogy a szövetség választott szerveinek valamennyi tagja és apparátusának minden dolgozója még nagyobb lelke­sedéssel dolgozzék. A második tárgysorozati pont előadója dr. Bohdanovský Tibor, a szö­vetség alelnöke volt. Beszámolójának kivonatát lapunk e számában külön cikkben közöljük. A beszámolók utáni vitában a Központi Bizottság tagjai egyhangúlag támogatták a javasolt intézkedéseket, amelyek feladata elősegíteni a CSKP és a SZLKP központi bizottságai közgazdasági határozatainak végrehaj­tását. (Jp) KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSSAL A bajnoki címért /a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériuma nemrég a brati­­slaval Hajósok Házába hívta össze Szlovákia legkiválóbb traktorosait, kombájnosait, gépkezelőit az 1973. évi szocialista munkaverseny értéke­lése és a tárgyi, erkölcsi jutalmak átnyújtása céljából. M r á z Viktor mérnök, a MÉM mű­szaki-fejlesztési főosztályának igaz­gatója üdvözölte a Szovjetunió és az NDK bratislavai kozulátusait B. J. Rjezvuskin mérnököt és H. Ne­­b e kereskedelmi attasét; mezőgazda­­sági technikánk élenjáró dolgozóit, valamint a tömegtájékoztatási szer­vek képviselőit. Ezt követően Né­meth Jenő mérnök, a MÉM minisz­terhelyettese nyújtott részletes tájé­koztatást a gépkihasználás helyzeté­ről — kerületenként —, a gépellátás problémáiról, s arról, mennyi, hány­féle új kombájnnal, betakarítógéppel gyarapszik majd az 5. ötéves tervidő­szak végéig Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek gépparkja. Megtudhattuk, hogy az elmúlt év-A lucernaliszt-gyártásl verseny I. tel­jesítmény-kategóriájába tartozó szö­vetkezetek képviselői A falusi sportélet fejlesztése nap­jainkban már szinte elképzelhetetlen az efsz-ek segítsége nélkül. A leg­több vidéki együttes a szövetkezet égisze alatt és annak hathatós támo­gatása mellett „rúgja a bőrt". Gbelce (Köbölkút) sem képez kivé­telt, ott Is hasonló a helyzet. Annál Is Inkább, mert a mintegy 3000 lakosú község gazdag sportmúlttal rendelke­zik és a közös vezetői is úgy vélik: a hagyományokat ápolni kell. Hogy a gyakorlatban mit is jelent ez a támogatás, erre a kérdésre a kö­zös elnökétől kértünk választ. Nem volt szerencsénk, mert az elnök ép­pen a zárszámadői beszámolóját ké­szítette, Így csak néhány adatot je­gyezhettünk fel, ám ez is elegendő­nek bizonyult ahhoz, hogy meggyő­ződjünk: az anyagi és az erkölcsi segítség a szövetkezet részéről jelen­tős. Illusztrációképpen elég egyetlen szám. A múlt évadban 40 ezer koro­nára rúgott az az összeg, melyet a szövetkezet a sportegyesület támoga­tására fordított. Persze az sem cse­kélység, hogy a csapat kinti mérkő­zéseire is sokszor díjmentesen hasz­nálhatja az efsz autóbuszát. Persze a focisták sem hálátlanok. Az Idény­munkáknál ók is mindig „csatasorba állnak“, s alaposan kiveszik részüket a „melóból". Amit időhiány miatt az elnök nem mondhatott el, megtudtuk a falu és talán a környék egyik leglelkesebb sportbarátjától és funkcionáriusától, e helyi sportszervezet elnökétől, és a focisták mecénásától dr. Drégely Aladár, körzeti gyermekorvostól, aki többek között arról is Ismert a köz­ségben, hogy az idegenben nyert mér­kőzések után valamennyi játékosát vacsorára Invitálja. — Csapatunk évek óta a kerületi В osztályban játszik — kezdte a tá­jékoztatást a sportelnök. — Általá­ban a középmezőnyben döcögtünk, ám az utóbbi években egyre jobban feltornásztuk magunkat, sőt tavaly már a tisztes második helyen végez­tünk. Jő szereplésünket az őszi Idény­ben Is folytattuk, olyannyira, hogy a tabella élén teleltünk. A nagy lehető­ség tehát adva van, s mi nem akar­juk elszalasztani. Célunk: a bajnoki címl — A cél merész, ám tekintettel az őszi eredményre, reális? — Igen. Derűlátásomat azonban nemcsak az őszi bajnokságunkra és a fiúk lelkesedésére alapozom, ha­nem elsősorban a lelkiismeretes fel­készülésre és a jő feltételekre. Ja­nuár 15-től fizetett edző Irányítja gárdánk felkészülését. A téli hóna­pokban hetente kétszer tornatermi edzéseket folytattunk. Jelenleg a heti két tréningen kívül még egy edző­­mérkőzést Is játszunk. A Z-akcióban épült kiváló pályánkat, melyből az öltözők, a htdég- és melegvizes zuha­nyozók sem hiányoznak, még a ta­vaszi idény megkezdése előtt bekerít­jük. — Ezek szerint semmi okuk a pa­naszra? — Azt nem mondhatnám. Létfenn­tartási gondjaink ugyan nincsenek, ám nagyon sokat jelentene, ha a szö­vetkezeten kívül más védnökünk Is lenne. Itt van például a téglagyár, a borászati üzem, vagy a Domáce po­treby, ahonnan négyen Is játszanak csapatunkban, mégsem érzik köteles­ségüknek, hogy legalább időnként tá­mogassanak. A mérkőzések bevétele a három játékvezető és a delegátus honorálására sem elég. A felnőtt együttesünkön kívül ifi-csapatunk is szerepel a bajnokságban, s mivel ők más falvakban, városokban játszanak, mint mi, ez mind külön kiadást je­lent. Persze ezért nem keseredünk el, és úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. A közelmúltban például a sportszervezet rendezte a hagyomá­nyos leánybált, melyen több mint 500 vendég vett részt, s a bevétel igen szép összeg volt. A köbölkúti focistákról érdemes még megemlíteni, hogy zömük ön­kéntes véradó. Végezetül a szokvá­nyos jókívánságok helyett csak ,eny­­nyit: reméljük, hogy a derék játéko­sok a tavaszi idényben legalább két­­háromszor vacsorázhatnak sportelnö­kük költségére, mert ha ez sikerül, az már valószínűleg azt jelentené, hogy teljesül a falu sportszerető kö­zönségének régi álma: a bajnoki cím. (ordődy Vilmos] a> 'S x e e . Dr « s s te f « ä Dt So X •B -Z 5 Dr c » ŕ « e B. D® a - se u Q 'S ben a szövetkezetek és az állami gaz­daságok a burgonyának 10,8 százalé­kát takarították be kombájnnal. Az idén a betakarítás műszaki színvona­lát további 80 darab kétsoros burgo­nyakombájn emeli majd, amit az NDK- ból hozunk be. A cukorrépa betakarí­tása területén jelentős előrehaladás történt: míg 1971-ben csupán 15,7 százalékát takarítottuk be megosztott módszerrel, a tavalyi évben már 59,2 százalékát. Kedvezően befolyásolta ezt a több háromsoros gép, s ebben a kampányban először alkalmazták mezőgazdasági üzemeinkben a hat­soros önjáró répafejelőket. Remény­teljesek a további kilátások is: min­den jel arra mutat, hogy az üjfent rendelt gépek birtokában már az idén, illetőleg a jövő évben 87 száza­lékban megosztott módszerrel — gép­vonal segítségével — sikerül majd a cukorrépa termést betakarítani. Na­gyon jól halad előre a kukorica ipar­szerű — gabonakombájnokkal tör­ténő — betakarítása: ilymódon már Barangolás Március: a könyv hónapja Szocialista társadalmunk lehetővé teszi, hogy ma már nem csak a vá­rosokban, hanem faluhelyen is (bele­értve a pár száz lelket számláló tele­püléseket) működnek a népkönyvtá­rak. Persze akad még probléma, de azt már a községek hnb-inek kell megoldani. Igaz, nem kis feladat, de élni kell a helyi lehetőségekkel. Erre is van számos példa. Legutóbb a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásban jártunk. A székhelytől alig félórát tettünk meg autónkon, amikor Rimavská Seč-be (Rimaszécsbe) ér­tünk. Meg sem álltunk volna, de egy ódon ház falán a következőket olvas­tuk: „Központi könyvtár“. Kíváncsi természetem lévén be­kopogtattam hát az említett épület ajtaján. Szemem elé nem mindennapi látvány tárult. Az öreg házban mo­dern bútorokkal berendezett könyvtár fogadott. Murányi Éva, a központi könyvtár fiatal vezetője férjével ép­pen műfajilag csoportosították a köny­veket. Erre azért is volt szükség, mert a közelmúltban a könyvtár újabb két könyvállvánnyal gazdagodott. A férj pedig nemcsak otthon, hanem a könyvtárban is segít feleségének. A beszélgetés során megtudtam, hogy Murányi Éva 1971 októberétől vezetője a könyvtárnak. Akkor még csak hatvan állandó olvasót tartottak nyiván, s mintegy 2500 kötet könyv állt az olvasni vágyók rendelkezésére. Könyvállványt nem Ismertek, szekré­nyekben voltak kénytelenek egymás hegyén-hátán elhelyezni a könyveket. A járás és a hnb hathatós segítségé­vel azután megváltozott a helyzet. Példa rá, hogy modern a könyvtár berendezése, s az elmúlt évben 900 kötet könyvet vásárolhattak. Az sem mindegy, hogy ma már 4200 kötet Szocialista versennyel a technika maximális kihasználásáért! Ä legjobbak találkozója a vetésterület 84,6 százalékán érvé­nyesült a betakarítás nagyüzemi tech­nológiája. Ezt jelentős mértékben elő­segítették az E—512-es, illetőleg az SZK—4-es gabonakombájnok, s az elegendő BRAUD, PC—4 és CLASS jelő adaptér. Az ötéves tervidőszak végéig további 950 kombájn beszer­zésével szá^n’tmk, amelyből száz KOLOS típusú lesz. A miniszterhelyettes fő beszámolója után sor került a legizgalmasabb per­cekre, amikor végül kitűnt, kik a me­zők rekorderei, a szocialista munka­verseny 1973. évi győztesei. Összesen 68 egyéni versenygyőztes és 6 mező­­gazdasági üzem képviselői sorakoztak fel, hogy kedves, biztató szavak kö­zepette átvegyék a derekas munkával kiérdemelt elismerő okleveleket, tár­gyi, valamint pénzjutalmakat. Külö­nös öröm töltötte el ezeket az áldo­zatkész, becsületes embereket akkor, amikor a Szovjetunió és az NDK fű­konzulátusainak képviselői szívből gratuláltak, elismerve kimagasló tel­jesítményeiket, majd további sikere­ket kívántak, s különféle ajándékokat adtak át nekik. A versenygyőzteseknek mi — toll­­forgatók — ezúton fejezzük ki leg­őszintébb elismerésünket a derekas, hazafias helytállásért, az elért kiváló munkasikereikért! Ügye, nem csekélység, az a telje­sítmény, amelyet (65B,5 ha, E—512-es kombájnnal) Ifaš Ondrej és Sol­tész Alajos, a Michalovcei Gépállo­más kombájnosai elértek? Méltók a szlovákiai verseny I. helyére; ugyan­csak az I. hely illeti meg a Nitrai Gépállomás kombájnosait — О 11 á r у Gézát és Borbély Jánost — akik SZK—4-es kombájnnal 295 hektárról takarították le a gabonatermést. Ku­koricabetakarításban Ján Bystríc­­kýé és Szabó Jánosé — a Hurba­novoi Gépállomás dolgozóié — az elsőség, amit 333 hektáros teljesít­ménnyel vívtak ki. Ami meg a cukor­répa-betakarítási versenyt illeti, győz­tesei C i b u 1 к a József és Vladimír Ha ch, a Tvrdošnvcei (tardoskuddi) Efsz traktorosai, 133 hektáros telje­sítménnyel. A Sokolcei (lakszakállasi) Efsz-ből Bajcsy Ferenc, a szárítóüzem vezetője és Kürthy Sándor gépesítő (A szerző felvételei) Végül a vitamindús lucernaliszlet gyártó szövetkezetek versenyének győztesei közül — a 8 q/ő teljesít­mény-kategóriában — az I. helyet a rovinkai OSVIT Efsz érdemelte ki, 1974 tonna teljesítménnyel, II. helyre a žihareci, s a IH.-ra a trsticei (nád­szegi) Efsz került. A második telje­sítménykategóriában a győzelmi pál­ma a sokolcei, a Vlcany-i (yágfarkas­­di) és a Zemianska ОН:ай (nemes­­ócsai) szövetkezeté, 3395 t, 3180 t és 2943 tonna teljesítménnyel, (-kn-) Az NDK képviselő a jutalomtárgyak átadása közben a könyvek birodalmában könyvvel rendelkeznek, és az állandó olvasók száma meghaladja a kétszá­zat. Ha figyelembe vesszük azonban, hogy a faluban 1500 ember él, akkor bizony kevés a könyv és az állandó olvasók száma. Nem beszélve arról, hogy központi könyvtárról van szó, amelyhez nyolc falu tartozik: Zádor, Hranec (Harmac); Ivanice (Iványt), Janice (Jéne), Cakovo (Cakó), Vieska nad Blhom (Balogüjfalu), Zip (Zslpp) és Radnovce (Radnót). Viszont a köz­­pontosítás ügyes megoldás, mert így a nyolc falu lakosainak Is lehetősé­gük nyílik több könyv között válo­gatniuk. Vagyis Murányi Éva állandó kapcsolatban van az említett falvak könyvtárosaival. Ok pedig a központi könyvtárból kiválasztják azokat a könyveket, melyeket a helyi lakosok a legszívesebben olvasnak. Majd he­tente egyszer kölcsönzést napot tar­tanak. A fiatal könyvtáros továbbá elmon­dotta, hogy a járástól évente ötezer koronát kap, amelyen új műveket vá­sárol. A hnb-től 13 ezer korona az összeg, azonban ebből csupán ezer koronát fordíthat könyvek vásárlásá­ra, mivel a helyi kiadások (villany, szén stb.) simán felemésztik a 12 ezer koronát. Ezért jó lenne, ha a nevelő­munkát elősegítő intézményre az eddiginél még nagyobb gondot fordí­tana a község vezetősége. A legkeresettebb könyvek közé Jó­kai, Szilvási és Berkesi müvei sorol­hatók. Murányi Éva hetente negyven­két és fél órát tartózkodik a könyv­tárban, amelyből 26 óra a kölcsönzési idő. Érdemes még azt is megjegyez­ni, hogy tavaly például a nyár folya­mán az olvasók több könyvet kölcsö­nöztek, mint a télen. Jő érzés volt azt Is látni, hogy amíg beszélgettünk többen felkeresték a könyvtárat. Köz­tük volt Bari Mária is, aki legszíve­sebben életrajzi regényeket olvas. Aki szereti a könyvet, az vigyáz is rá Az említett községet elhagyva Ge­merský Jablonec (Almágyl felé vettük az irányt, majd onnét Dubnoba (Dob­­fenekbe) értünk. Az alig 300 lelket számláló falucska békésen húzódik meg a gömörl dom­bok Között. Ott is a könyvtárost keres­tük. Farkas Erzsé­bet személyében meg is találtuk. Farkas Erzsébet Elmondta, hogy egy éve mint óvónő dolgozik a faluban, s azóta vezetője a „mini-könyvtárnak“ Is. Ugyanis mindössze 385 kötet könyv között vá­logathatnak az olvasni vágyók. Min­den szombaton reggel héttől kilenc óráig van a kölcsönzési idő. Huszon­két állandó olvasót tart nyilván, akik vigyáznak a könyvek épségére, sőt az Idősebbek még külön he is csomagol­ják azokat, mert aki szereti a köny­vet, az vigyáz Is rá. A választék vi­szont nagyon gyér, például a hazai magyar írók közül egy művel sem rendelkeznek. Legaktívabb olvasói a könyvtárnak: Szó Lenke, Farkas Ottó, Szó Gábor, Farkas Elemér, Szó Sán­dor és Farkas Mária. Befejezésül elmondhatjuk: mindkét könyvtár vezetője azon fáradozik, hogy minél több könyv álljon az ol­vasók rendelkeézsére. Az akarat azon­ban kevés, szükség volna nagyobb anyagi támogatásra annak érdekében, hogy a könyvtárat mindig újabb és újabb művekkel tudják feltölteni. Re­méljük az illetékesek elgondolkoznak ezen és segítenek a probléma mi­előbbi megoldásában. Öváry Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents