Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-16 / 7. szám
s A méhálcák táplálása n égebben azt tartották йк ■* sokan most is azt hiszik, hogy a munkás- és hereálca elesége kezdettől mindvégig méznek és virágpornak a keveréke, az anyaálcáé tiszta mirigyváladék. Későbbi vélemény szerint a munkás- és hereálcák fejlődésüknek kb. 3,5—4. napjáig mirigyváladékot kapnak, attól fogva virágport is, az anyaálca ellenben a fejlődése teljes idején tiszta mirigyváladékkal táplálkozik. Eszerint a munkásálcából mindaddig anyát nevelhetnek a méhek, míg virágport nem kapott. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Az ürösl Pál Zoltán festett szörpös kísérlete szerint (1952) valamennyi álca, tehát az anya álca is kap kezdettől mézet a mirigyváladékon kívül. Az újabb kísérletek és vizsgálatok egyre jobban bizonyítják, hogy a nőnemű álcák fejlődésének irányát nem olyan durva különbségek szabják meg, mint az eleség méz- és virágportartalma, hanem különleges anyagok, me lyeket még kevéssé ismerünk. Rhein Werner tévesen azt vélte, hogy az anyaálca nem kap mézet. Egyébként azonban jócskán fejlesztette az álcák táplálékáról való tudásunkat, és azzal is hozzájárult a haladáshoz, hogy kitűnő kísérleti módszert kezdeményezett: az álcákat nem bízta a dajkaméhekre, hanem maga etette. Ezt a módszert máig eredményesen használják a kutatók. Rhein két évtizedig kísérlete zett a következő módon. A sejtből kiszedett álcákat üvegcsészében villanyos keltetőszekrénybe tette. Az eleséget időnként ecsettel kente a dajkámé hek nélküli álcák szájába. Csupán méz, víz és virágpor keverékével nem sikerült fölnevelni az álcákat. Fejlődtek ugyan egy darabig, de bábozódásuk előtt elpusztultak. A pempős kísérletekből az derült ki, hogy háromféle álcatáplálék van: 1. Munkásálca penipo. Ilyet kapnak a fiatal munkásálcák. Ez csak fiatal korukban alkalmas táplálék. Az álcák nem tudnak bábbá alakulni, ha mindvégig ezen élnek. Az idősebb álcáknak virágporos mirigyváladékra: „kevertre“ van szükségük. 2. Fiatal anyaálca-pempő. Ilyet kapnak kezdettől fugva az anyaálcák, majd pedig azok a munkásálcák is, melyekből a méhek anyát nevelnek. Az anyává fejlődést elindítja, de nem tudja befejezni. Az anyák nem tudnak teljesen kifejlődni, elpusztulnak, ha az idősebb álcák is ilyen peinpőt kapnak. 3. Az idős anyaálcák pempöje. Ilyet kapnak az anyává fejlődő idő sebb álcák. Ez fejezi be a fiatal anyaálca-pempő anyává fejlesztő hatását. Ahhoz tehát, hogy az álcából anya legyen, az szükséges, hogy élete két szakaszában mindkét anyapempőn éljen. A „kevert“ eleség virágportar talma nem döntő, mert ha a fiatal korában munkáspempövel táplált álca később „kevert" helyett idős anyaálca pempőt kap, virágpor nélkül is munkássá fejlődik. A Rhein vizsgálatának eredményében az a legfontosabb, hogy az anyává fejlődést egy különleges pempö elindítja, egy másik pedig befejezi. Ha az első (a fiatal kori) elmaradt, akkor a második (az idős kori) már nem fejleszt anyát az álcából. A méznek és a virágpor-pornak nincs része a fejlődés iránya meghatározásában. Ma bizonyos, hogy a munkás-, here- és anyaálca kezdettől fogva kap mézet is, mirigyváladékot is, de ezeknek az aránya és a mirigyváladék minősége más. A pempönek azt a különleges anyagát, mely az anyává fejődésben legnagyobb jelentőségű, legeredményesebben Rembold müncheni tudós vizsgálta. (A Méhész 12. számából) »VVVVVWVVWVV>VW4/VWWVWVWWWWWWWVWWWVS/WWVA/VWWWWWWW» Mi az oka? felár többször olvastam a *’* Szabad Földműves szakmellékletéből ezt a címet és a címhez kapcsolódó vitát. Engedjék _ meg kedves olvasók, bogy újra vissza térjek a témához és pár szóval bővítsem a vitát. Egy nagyüzemi dolgozó kijelentését Idézem a vitából: Ugyanis „A nagyüzemi méhtartás nem rentábilis“. Én az idézett kijelentésre egy egyszerű kérdéssel felelek a kedves nagyüzemi dolgozónak. A hústermelés vagy a tejtermelés rentábilis? Merem állítani, hogy nem, ha a hagyományos elavult takarmányozási módszert alkalmazzák. Azonban a korszerű takarmányozással rentábilis, mert az állatoknak pontos takarmányadagot, sőt termelési pótadagot is adnak és ezt a pótadagot addig fokozzák, amíg az állat hasznosítani tudja. Ezek után pedig gondoljunk csak a méhekre. Méhlegelö biztosítása helyett vegyszerrel — ha akaratlanul is — irtjuk őket. Ha tovább vitatkozunk, megállapítjuk, hogy a méhek és a növények szorosan egymásra vannak utalva (méhlegelő, beporzás). Tehát a növénytermelésben kell keresni a megoldást a méhtartás rentábilissá tételének ügyében. Figyeljük csak meg a növénytermesztés vezetőjének állásfoglalását e téren, valamint a növénytermesztési munkák folyamatát. Ha már azt tudják, és talán hiszik is az ágronómusok, hogy a méheknek nagy szerepük van a beporzásban, akkor miért nem permetezhetnek akkor, amikor a méheknek nem ártanak? Sajnos, mit lehet várni attól az agronómustól, aki azért Is akkor permeteztet, amikor a méheket pusztítja, sőt figyelmeztetésre kijelenti, hogy dögöljenek meg a méhek, vagy a méhész zárja él. Most gondolatban idézzük vissza az aratás utáni időszakot. Aratás után füstbe borul a táj, égetik a szövetkezetesek a kombájn után a szalmát, vele együtt a tisztesfűvet Is. Tegyük fel, hogy Igazuk van a nagyüzemieknek, megmarad a begyűjtésre tervezett pénz. Eddig igaz. Ellenben ott van a nagyobb baj, hogy nincs alom az állatok alá, nincs istállótrágya, nincs szervesanyag — pedig meghálálná a növény a „teljes értékű trágyát“. De ezt ne vitassuk, mert ez a kérdés ökonómiai kérdés. A kedves olvasók most azt gondolják, hogy egy kicsit elkalandoztam a témától. De nem. Ezek után ismerjük a fentiekből a gazdaságok helyzetét, a gazdálkodási módszert. Mit tenne hát a nagyüzemi vezető annak érdekében, hogy a méhtartás rentábilis legyen a nagyüzemben is? Én az illetékesek helyében felvenném a kapcsolatot a növényvédelem dolgozóival, és nem permeteztetnék akkor, amikor a méheknek a vesztét okoznám. A második lépésem lenne, hogy optimális környezetet teremtenék a méheknek. Hogy hogyan? Vetnék zöldtrágyának való növényeket, és istállótrágya híján ezzel tenném a talajt szervesanyagban gazdaggá. A zöldtrágyának vetett növény virága pedig jó méhlegelő (pl. fehér somkóró). Tehát egy kis akarás és hármas haszon, kevesebb ipari trágyát kell vásárolni (pénz megtakarítás), a talaj szervesanyaggal való ellátása, és végül a nagyüzemi méhtartás rentábilissá tétele. Ha már eddig eljutottunk, mi mégis az oka, hogy a nagyüzemiek nem foglalkoznak méhtartással. Hogy ezt a titokzatos rejtélyt megfejtsük, egy kérdésre kell megfelelni. Kedves olvasók próbáljuk tehát közösen. Vajon hiányzik-e egy-jó fizetésű vezetőnek, vagy vezetőknek, hogy kezdeményezzék a nagyüzemben a méhtartást? Vagyis hiányzik-e a többlet munka, többlet fizetés nélkül? Nem. Ez a „nem“ bizonyára így is marad, amíg a felsőbb szervek komolyan nem veszik a méhtartás ügyét a nagyüzemekben, és meg nem győzik az illetékeseket az ügy fontosságáról. Fontos is lenne a mezőgazdaságban a méhtartás, mert a magra termesztett növények hektárhozama a gabonaféléken kívül elég alacsony (pl. lóhere, lucerna). Ogy érzem, hogy talán megfejtettük a rejtélyt és talán így is van. Tegyük fel, hogy a nagyüzemiek a szívükre vették a sok vita után a dolgot és akarnának méheket tenyészteni. Vajon gondoskodik-e valaki méhész utánpótlásról? Van-e méhész szaktanító, aki tartana előadást és gyakorlati órát is. Működnek ugyan a mezőgazdasági szakiskolák, ontják a szakembereket, de a méhészethez közülük talán egy sem ért, félnek a méhszúrástól. Ha most pedig a nagyüzemiek tennék fel a kérdést, hogy „mi az oka“, hogy nincs jelentkező szakember a nagyüzemek méhészetébe? Ogy gondolom, van még mi felett gondolkodni, de nem csak gondolkodni, ha nem sürgősen tenni kell valamit, mert a méhész hiány és a vegyszer a méhek biztos pusztulását jelentik. Véleményem, hogy ne csak a nagyüzemek foglalkozzanak méhtartással, hanem ajánlom mindenkinek, aki csak egy kis hajlamot is érez a méhészkedéshez. Méhészkedni szép, nemes, megnyugtató és hasznos foglalkozás. Hobbinak Is Igen megfelel. Csizmár Bertalan, méhész Telelés utáni teendők a méhcsaládoknál A múlt év nyarának végén a méhcsaládokat leszűkítettük és elláttuk a kellő mennyiségű élelemmel (mely nálunk rendszerint cukorszörppel történik 3:2, (3 kg cukor két liter vízhez), télre viszont mérsékelten hőszigeteltük (lemezzel vagy más szigetelő anyaggal, mint pl. a mohával töltött vagy újságpapírból varrott vánkosokkal stb.) ezzel kötelességünk nek eleget tettünk. Tudatában voltunk annak, hogy méheink dacolhatnak az időjárás viszontagságaival. Viszont tavasszal nagy csalódás érheti azt a méhészt, aki az említetteken kívül nem távolított el minden akadályt, mely megzavarná a méhcsaládok téli nyugalmát. Ezek lehetnek: a röpnyílások szabadon Való tartása, melyen keresztül egerek vagy más állatok is bejuthatnak a méhcsaládokhoz. Nagyon fontos, hogy eltávolítsuk a méhhullákat, valamint a kaptárakat megszabadítsuk a hótól. Liptovský Hrádokon Kresák mérnök, megfigyelései során megállapította, hogy az anyák már decemberben megkezdik a petézést, a telelőfürt közepén és az ott tömörült méhek a petékből fejlődő álcákat ellátják élelemmel. Sokan nem tudják, hogy télen honnan szerzik a dajkaméhek a pempőtermeléshez szükséges tápanyagot. Elsősorban is az ősz folyamán bőséges virágpor fogyasztás által keletkezett, s főleg a méhek potrohúkban elraktározott ún. zsírtest anyagból termelik, mert a sejtekben tartalékolt virágport még nem képesek megemészteni, mert az emésztés csak 34 °C hőmérsékleten mehet végbe. Eleinte nagyon lassú a Hasítás, majd februárban kezd a területe terjeszkedni. Ezt a méhész a mérleg segítségével állapíthatja meg. A mérést tfznaponként Végezzük és ha az apadás nagyobb, mint a tél folyamán volt, az azt jelenti, hogy a Hasítás már nagyobb méreteket öltött. Ez rendszerint a tavaszi tisztuló kirepülés előtt történik. Ilyenkor az alaposabb szigeteléssel a méhész is segítheti a méhcsaládokat. A Hasítás kedvező fejlődése 33,2-től 30 °C közötti hőmérsékletet igényel. Ezt a meleget viszont a méhek csak nagyobb mézfogyasztás által hozhatják létre. Az is nagyon segít, ha a kaptárak hátsó részét beborítjuk kátránypapírral vagy más szigetelő anyaggal, hogy azok köze ne legyen huzatos. A szigetelést a költőtér felett lemezekkel, ronggyal és más anyagokkal elvégezhetjük. A méhcsaládokban a hőmérséklet a Hasítás nélküli telelőfürtben sosem haladja meg az említett hőfokot. Tehát a méhész kötelessége, hogy a méhcsaládokat takarja. Az első tisztuló A FUMAGILINT A KÖVETKEZŐKÉPPEN AJÁNLATOS ALKALMAZNI Az egyes méhészszervezetek a téli időszakot arra is kihasználják. hogy a méhészeket megtanítják a keretek szakszerű készítésére. A megcsappant családoknál egy két keret a költőtérben feleslegessé válik s ezeket ahogy az időjárás engedi, el kell távolítani. Azután a hőszigetelő vá laszfalat a fészekben levő lépekhez kell tolni, ezzel is megtakarítjuk a méhek által termelt meleget, s így kevesebb élelmet fogyasztanak a meleg termelésére. Az eltávolított ke retekben bizonyos mennyiségű élelem is marad, ezért legjobb ha azokat a hőszigetelő válasz fal mögé helyezzük. így a mézet a válaszfal alatti 8—10 mm-es résen a méhek a fészekbe hordják. Tapasztalataim arra vallanak, hogy ez kitűnő serkentéssel bír. Később, mikor már nagyobb a fiasítás, nagyon előnyös e fedett sejtekről eltávolítani a fe delezést. Mivel lapunk már kimerítően foglalkozott a fészek keretei alól kihúzott alátéteken (szőnyegeken) észlelt leletekkel, valamint a tisztuló repülés folyamán tapasztalt jelenségekkel, azért azzal most nem foglalkozom. De szeretném ismertetni méhésztársaimmal dr. H. Wille kísérleteinek az eredményét. melyek nagyon érdekesek a méhészek részére. A tél folyamán a telelőfészek utolsó keretein sűrűn tartózkodó méhek közül 14 naponként élő méhmintákat szedett, s azokat megvizsgálta különböző betegségekre. A december 1-től március 31-ig végzett kísérletei alapján megállapította, hogy a megtizedelésével jár, s az anya csak egynéhány száz fiatal méhhel marad meg és később ez a maradék is elhullik. MIT TEHET A MÉHÉSZ TAVASSZAL A GYOMORVÉSZ MEGFÉKEZÉSE ÉRDEKÉBEN? A szovjet Poltev tanár megállapításai alapján a gyomorvész szaparodása a méh emésztő belének a hámsejtjeiben 35 C foknál tetemesen lelassul, és 36 C foknál pedig teljesen megszűnik. Tehát a tények azt bizonyítják, hogy ha télen a családokat alaposan hőszigeteljük, s az említett hőmérsékletet a fiasítás területén megteremthetjük, akkor sokat tettünk e ragályos — pusztító betegség leküzdése ellen. Dr. Schulz—Lengémé tanárnő pedig megállapította, hogy a nyugvó állapotban levő méh potrohúnak a hőmérséklete 37 C fok. Viszont ha a gyomorvész nagyon elterjedt a méhcsaládnál, akkor ajánlatos a Fumagilin DCH pulvis antibiotikum használata. HOGYAN ISMERJÜK FEL AZ ELŐREHALADOTT GYOMORVÉSZBEN SZENVEDŐ MÉHCSALÁDOT? Gyanút kelthet erre az is, ha az alátéten a tél folyamán sok a hulla, vagy ha a keretek, a kaptár falai, vagy a kijáró nyílás környéke ürülékkel nagyon Egy csomagban 20 gramm Fumagilin van s ezt a mennyiséget két-három deciliter langyos vízben feloldjuk, melyet addik keverünk, amíg az orvosság teljesen fel nem oldódik. Az így kapott folyadékot mézzel keverjük, majd cukorral vegyítve cukorlepényt készítünk belőle. (Négy rész finom porcukorhoz egy rész fumagllinos mézet adunk.) A lepényt ajánlatos 12 kg porcukorral és 3 kg mézzel készíteni. Fontos, hogy az anyag jól el legyen keverve. Így 15 kg fumagilinos lepényt nyerünk. Ez a mennyiség öt méhcsalád kezelésére elegendő. A lepényt egy kg-onként laposra gyúrva a keretekre helyezzük s hogy a lepény a léputcákba ne follyon, ajánlatos a keretek fölé finom drótháló helyezése. Amint a család az első kilót elfogyasztotta, adjuk a másik adagot, majd a harmadikat. Érdekes, hogy a Fumagilin nem a gyomorvész spóráit öli meg, hanem mikor azok kicsíráznak (s ez a kedvező környezetben nagyon gyorsan megy végbe), a spórák véglényének különböző alakjait semmisíti meg, s ezzel meggátolja azok károsítását a méhek szervezetében. A Fumagilint a méhészek alapszervezeteinek segítségével a körzeti állatorvos közbejárásával lehet beszerezni. A betegséget teljesen csak úgy tudjuk eltávolítani, ha elvesszük a beszennyezett kereteket, a kaptárt fertőtlenítjük, valamint új múlépeket adunk a családnak, hogy tiszta lépeket építhessen. Ellenkező esetben a kórokozó állandóan veszélyeztetné a méhcsaládok egészségi állapotát. Minden esetre a betegség megakadályozása sok és fáradságos munkát igényel, mely kiadásokkal is jár, de megéri, mert azt a méhcsaládok a bővebb mézhozammal meghálálják. SVANCER LAJOS tavaszi repülés előtt a méhcsaládok más beavatkozást nem igényelnek. A kirepülés után viszont a, méhész kötelessége, hogy a fészket leszűkítse, mert télen a család népe rendszerint megcsappan. Számos elöregedett vagy beteg méh elhagyja a kaptárt és oda többé vissza nem tér. Ezt dr. H. Wille kísérleteinek eredményei igazolják, melyeket 1939-től 1.971-ig végzett. méhcsaládoknak csak a három szennyezett. További tünet a százaléka szenvedett gyomor- család erőnlétének az ingadovészben (noszémában), de má- zása, a betegség. Minden esetre jus végéig folytatta a kísérleteit a legjobban megállapítható és a további megállapítása sze- mikroszkópos vizsgálattal. Ezt rint március végétőf május vé- úgy végezzük, hogy egy gyufagéig a noszémás megbetegedés dobozba összegyűjtünk 30 méhugrásszerűen megnövekedett, hullát és megkérjük a körzeti Tehát a gyomorvész a méhcsa- állatorvost annak laboratóriumládoknál a fiasitás növekedésé- ban való kivizsgálására. A hűivel nagyon elhatalmasodik. Nem Iákkal kisérő levelet küldünk, ritka eset, hogy ez a család melyben leírjuk észrevételeinket a család állapotáról (hullamennyiség, szennyeződés stb.). Nincs kizárva, hogy a vizsgálati költségeket a méhésznek magá nak kell megtérítenie, de az nem sok, csak 6 koronát tesz ki családonként.
