Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-16 / 7. szám
Miről tárgyalt a méhészszüvetség II. kongresszusa? Az anyák súlya és minősége Taranov a következőket állapította meg a kaukázusi anyákon. 1. Az anyák súlya közötti különbségek legnagyobb részét a potrohsúly eltérései okozzák. A potroh súlyát pedig legjobban a petecsövecskék száma befolyásolja. Ezért az anyák kikelés utáni súlyából következtetni lehet petézőképességükre. 2. Az anyák átlagos súlya a kikelésük utáni 6. napon 210 mg-ról 166 mg-ra csökkent. Azonban nem valamennyi anya volt a 6. napon legkönnyebb. Némelyik súlya a 10. napon süllyedt a legalacsonyabb szintre.' Mivel az anyák akkor párzanak, amikor legkönnyebbek, ez ez azonos korú anyáknál sem következik be egyszerre. Az anyák általában 6—10 napos korukban párzanak. 3. A párzás után az anyák súlya rohamosan növekszik. 2—3 nap múlva petézni kezdenek. A 180 mg-nál könnyebb anyádat seltejtezni kell. A bölcsők nagysága szerinti selejtezés nem megbízható. Nincs összefüggés az anya és a bölcső kibúvó nyílásának nagysága között sem. Nem kelnek könnyebb anyák a későbben befedett bölcsőkből sem. A bölcsőben visszamaradt pempő menyisége sem jellemző az anyák súlyára. 5. A puha cukorlepénnyel táplálkozó anyák súlya szállítás alatt csökken. A súlyveszteség az első napokon 10 mg körüli. 6. Az anyák a termelő családban ismét elérik eredeti súlyukat. Gyakran még nehezebbek is lesznek, mint a pároztató kaptárakban voltak. — Taranov a következőket szűri le a gyakorlat számára: A kaukázusi méheknél azokat az anyákat kell jól fejletteknek tekinteni, amelyek súlya kikeléskor legalább 180 mg, a petézés megkezdése utáni 4—5. napon legalább 200 mg, a szállítókalitkába való helyezése után 2 nap múlva pedig legalább 190 mg. (Pcselovodsztvo 1973: 1. r Szovjetunió)'* A Szlovákiai Méhászszövetség az elmúlt év december 8—9-én Košicén (Kassán) tartotta második kongresszusát, mely hivatva volt értékelni a központi bizottságnak és a titkárságnak az elmúlt választási időszakban végzett tevékenységét. Egyben azt is megállapította, hogy az 1968-ban megtartott első kongresszuson elfogadott határozatokat teljesítették. Megállapítást nyert az is, hogy — a párt és állami szervek segítségével — nagy politikai és szakmai fejlődésen ment keresztül a szövetség tagsága s ezáltal nagyobb lehetőségek jöttek létre a további feladatok teljesítésére. A kongresszus megvitatta a Szlovák Belügyminisztérium által 1969-ben jóváhagyott (módosított) szervezeti szabályokat. Az alapszabályokat azzal egészítették ki, hogy a szövetségben teljes mértékben érvényesíteni kell a párt vezetőszerepét és hogy a Szlovákiai Méhészszövetség mint társadalmi szervezet hivatott támogatni és szilárdítani szocialista rendszerünket, valamint pártunk marxista-leninista politikáját. Jóváhagyták a választási időszak három évről öt évre való meghosszabbítását és hogy a szervezet keretében minden alkalommal a választások nyilvános szavazással legyenek lebonyolítva. Javaslat született a központi bizottság további tagokkal való kibővítésére, mert csak így lehet elérni, hogy a központi bizottságban minden járás képviselve legyen. Az új központi bizottságot és az ellenőrzőbizottságot már e szerint választották. A kongresszus értékelte a központi bizottság tagjainak a tevékenységét. A fogyatékosságok eltávolításával lehetőség nyilt arra, hogy több fizikai dolgozó és párttag kerüljön a központi bizottságba. Mindamellett nem feledkeztek meg a nemzetiségek képviseletéről sem. Megállapították, hogy a Méhészszövetség eddigi tevékenysége nagyon eredményes volt s kitűzték a következő választási időszak teendőit. Ezek a következők: Meg kell valósítani a CSKP XIV. kongresszusa, Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa, a CSKP és az SZLKP plenáris ülésének s az állami szerveknek a határozataiból a szövetségre háruló azokat a feladatokat, melyek a méhészet fejlesztését irányozzák elő Szlovákiában. Intézkedések történtek a szervezeti élet fellendítésére. Politikai és szervezési téren meg kell erősíteni a pártnak, mint a munkásosztály élcsapatának a vezetőszerepét az alapszervezetekben s gondoskodni kell arról, hogy a méhészet a dolgozók széles tömegei között meghonosodjon. Feltétlenül fontos, hogy minden méhész kivegye részét a Nemzeti Front által előirányzott a Méhészszövetségre tartozó feladatok teljesítéséből. Össztársadalmi érdekként — a Nemzeti Front segítségével — ki kell használni a természet adta lehetőségeket. A méhek széthelyezését úgy kell irányítani, hogy azok minden mezőgazdasági és erdei növényt beporozhassanak. Ezáltal növelhetjük a magra termesztett mezőgazdasági kultúrnövények, a zöldség és a gyümölcs hektárhozamát. A szervezet érdeke és kötelessége a szocialista ember nevelése, valamint a munkaerő fejlesztése. Meg kell teremteni a feltételeket a szocialista munkaverseny széleskörű kibontakozására, a tagságnak e téren való kezdeményezésére. Szlovákiában a párt- és az állami szervek irányításával, valamint a tömeg- és társadalmi szervezetekkel s a tudományos intézményekkel karöltve feltétlenül biztosítani kell a szövetség minden olyan akcióban való részvételét, amely a méhészet fejlesztésére irányul. Szükséges, hogy az ilyen kezdeményezéseknél a szervezet aktív tevékenységet fejtsen ki. A tudomány és technika vívmányait is ki kell használni e célokra. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szlovák és a cseh Méhészszövetség közötti testvéri kapcsolat elmélyüljön. Ezáltal együttesen oldhatnánk meg a méhészet vitás kérdéseit, kapcsolatainkat közösen bövíthetnénk a külföldi méhészszervezetekkel. Fontos feladatunk a szocialista országok méhészszervezeteivel való kapcsolat felvétele. Kívánatos, hogy tovább fejlesszük a tagság politikai és szakmai képzését. A méhészek szakmai képzettségét már az alapiskolák méhészeti szakköreinél kellene kezdeni. Azért, hogy ifjúságunkkal is megszeretessük a méhészetet. Ehhez nagyon fontos lenne Szlovákiában egy szabadtéri méhészeti múzeumot, valamint egy központi méhészkönyvtárt létrehozni. így összpontosíthatnánk az összes gyűjteményeket, s azokat a széles tömegek látogathatnák. Ebben nagy segítségünkre van a „Včelár“ szlovákiai szakfolyóirat, melynek a színvonalát és példányszámát emelni kell. A következő időszakban a Méhészszövetség munkájának, a méhek szakszerű gondozására kell irányulnia. Harcolnia kell a méhbetegségek ellen és méhészetek fejlesztéséért (anyanevelés és törzskönyvezés). Feltétlenül fontos, hogy megtermeljük a tervezett mézmenynyiséget, viaszt és a többi méhterméket. Ez azért fontos, hogy elláthassuk az élelmiszer-, a gyógyszer-, valamint a kozmetikai ipart az igényelt alapanyaggal. Gondoskodni kell a méhlegelök karbantartásáról és azok maximális kihasználásáról. A méhészek részére állandó vándorlásra alkalmas területeket kell kijelölni s ehhez szükséges manipulációs berendezéseket szerezni. A Szakszerűen elkészített vándorkocsival nagyon egyszerű és gyors a méhek áthelyezése az egyik tanyáról a másikra. Mire ezek a sorok eljutnak az illetékesekhez, minden méhész türelmetlenül figyeli az időjárást, a meteorológiai intézet jelentéseit, hogy mikor lesz alkalmas az időjárás az első tisztuló kirepülésre (+10 ’С]. Minden esetre ez azért fontos, mert a méhésznek ilyenkor feltétlenül méhei között kell tartózkodnia, de azért is, hogy. szükség esetén beavatkozhasson. , Bizonyára minden méhész elvégezte a téli munkákat, és a képtárak, keretek tisztán, készen várják a tavasz ébredését. Fontos, hogy a raktárban legyen tartalék szójaliszt, mézestészta és műlép Azoknak, akik a méhekkel vándorolni akarnak, február végéig kérvényt kell benyújtaniuk, az illetékes helyi szervezethez. Március 15-ig minden méhész -köteles méheit bejelenteni a helyi nemzeti bizottságon, az e célra kiadott nyomtatványon. Ellenkező esetben nem tarthat igényt az esetlegesen vegyi anyagokkal pusztított méhcsaládjainak a kárpótlására. A vándorméhésznek — minden községben, ahova vándorolni megy —, érkezését be kell jelentenie az ottani nemzeti bizottságon. ni, ami további bajt okozhat a noszéma terjedése által, mert közismert, hogy a méhek ürülékében nagymennyiségű noszéma-spőra van. Amennyiben az első tisztuló repülés csak szép időben esedékes, ilyenkor megtörténik, hogy a szomszédoknál mosott ruhát terítenek ki. Ilyenkor figyelmeztetni kell őket, hogy a ruhát szedjék le, mert a méhek összepiszkítják. Ha ezt nem tesszük, fölösleges kellemetlenségnek tehetjük ki magunkat. Az általános tisztuláskor a magam részéről gyors átvizsgálást és szűkítést is teszek. Azért, mert az ősszel leszűkített családoknak tavaszra bizonyos hányada elpusztul s a méhek ilyenkor még jobban összehúzódnak, mint ősszel, s ezért megtörténik, hogy egy-két esetleg három keret is tákaratlanul marad. Ezek a keretek fölöslegesek a kaptárban. Azokat én kiveszem, még ha mézesek is. és beteszem a válaszdeszkát, amelynek a felső harmadában 20 mm-es lyuk van fúrva s emellé helyezem a kivett, több mézet tartalmazó keretet. A födelezést felkarcolom, s egy másik válaszdeszkával lezárom a fészket és a hiányzó Tavaszi teendők —a méhesben— Tavasszal a méhész mintát szed méheitől, az erre kijelölt bizottsággal s erről jegyzőkönyvet készítenek s azt az egészségügyi megbízott aláírásával igazolja. A méhész minden elküldött minta után a Méhészszövetség Központi Bizottságának két koronát fizet a pénzesutalvánnyal. Ellenkező esetben a beküldött mintákat ki nem vizsgálják. A mintákat olyan gyufásdobozban küldjük, amelynek az egyik oldalán több lyukat készítettünk, hogy a méhek meg ne penészedjenek. A küldés idejéig a mintákat száraz helyen tartjuk. Annak a méhésznek, aki télre a kaptár fenekére „ruberoid“ alátétet helyezett, az első kirepülésig, nem kell várnia a mintaszedéssel. Az alátétet előbb is kiveheti a méhek zavarása nélkül. Az alátét nemcsak arra jő, hogy a mintát előbb kiszedhetjük, hanem arra is, hogy arról le lehet olvasni, hogyan teleltek a méhek. (Sok-e a hulla, sokat fogyasztottak-e a méhek és írem pusztult-e el az anya?) Ha az anya elpusztult, még nem jelenti azt, hogy a családnak nincs anyja. Ugyanis csendes váltással is nevelhettek fiatal anyát. Rendszerint gumicsővel állapítjuk meg, hogy a családban van-e anya, úgy, hogy megkoppintjuk a kaptárt s ha a méhek robbanásszerűen felzúdulnak, de rögtön elhallgatnak, akkor a családnak van anyja. Ha pedig nyugtalanul és hullámszerűen sír, az anyát elvesztette. Ha megállapítottuk, hogy a családnak nincs anyja, akkor legcélszerűbb a tartalékcsaládok egyikével egyesíteni. Az egyesítést még akkor is végre kell hajtani, ha a hőmérséklet fagypont körül van. Ezt úgy tesszük, hogy az anyátlan családot odavisszük a tartalék család mellé, a tömítéseket eltávolítjuk, tartalék- és az anyátlan családból, s az anyátlan családot átrakjuk a tartalékcsaládhoz. Jó, ha az anyátlan családot kis ideig takaratlanul hagyjuk. így a méhek összehúzódnak, és széjjel nem másznak. Utána könnyű az átrakás. Tapasztalatok szerint az átrakás után így szépen egyesülnek. Azok a méhészek, akik a kaptárba nem tettek télre alátétpapírt, ott a mintaszedéssel várni kell az első tisztuló repülésig, mert ha a családokat előbb zavarjuk, annyira fölizagatjuk, hogy könnyen vérhast kaphatnak. A zavarás folytán ugyanis a méznek esnek és a már amúgy is megtelt végbelük az élelem felvételével még jobban megtelik s előidézheti a bent űrítkezést. Az ürüléket a többi méhek iparkodnak felszívüres részt kitömöm, mert a méheknek már ebben az időben jobban kell a meleg, mint télen. Aki ezt így teszi és megfigyeli, mennyi Hasítás volt a takarás és a szűkítés előtt és két hét múlva (ha jő az időjárás) ezt ellenőrzi, meglepődik, mennyire fejlődik a Hasítás. Arra viszont figyelni kell, hogy a kamrázott keretből nem fogyott-e el a méz. Az első kamrázott keretből (ha a fészekben is volt elég méz), még két hét múlva sem fogyott ki, mert először bent fogyasztják az élelmet, azért, mert a Hasításnak kell a hely. Ha elfogyott a tartalék mézeskeret, akkor mézestésztát kell a keretek fölé helyezni. A mézestésztát melegen kell laposra nyújtani, s az igelit csomagolást egy kis helyen felbontahi. Amikor elfogyott a mézestésztánk is, szörppel serkentek, mindaddig, amíg a mérleg nem mutat emelkedést, ami rendszerint a gyümölcs virágzásánál következik be. Tehát az az elvem, hogy amíg nincs hordás, addig állandóan serkentek. Az elegendő élelmet szintén a mérleggel állapítom meg. Ha a családnak van legalább 3 kiló élelme, akkor még nem fontos az etetés, és ha nincs élelme, akkor már nagy adagokban adok a méheknek élelmet. Szeretném megindokolni, hogy az etetést előbb miért mézeskerettel, aztán mézestésztával és végül szörppel végzem. Elsősorban is azért, mert a keretben levő mézet a méhek már ősszel feldolgozták, vagyis invertálták, amit minden ellenőrzés nélkül fogyaszthatnak. A mézestésztában pedig szintén van méz és a kaptár páratartalmát magába szívja, s ezáltal nem ingerli a méheket tavaszszal hidegebb időben a kirepülésre. Viszont a szörp víztartalmát a méheknek el kell távolítaniuk és az minél később történik, annál könynyebben mehet végbe, mert az időjárás már akkorra melegebbre fordult és a méhek is jobban röpködhetnek. Mikor bővíteni a családokat? Amikor a takarólép külső oldalán találok petéket, akkor a kamrából a keretet beteszem takarólépnek és így fokozatosan bővítem a családokat. Ha észre veszem, hogy a keretek szélét a méhek kezdik fehéríteni, akkor beteszem a műlépet és amikor azt kiépítették, akkor teszem be a következőt. A műlépet a méhek legjobban gyümölcsvirágzás alatt építik. Kovács Lajos, Lučenec (Losonc) A Német Demokratikus Köztársaságban évente több kiállítást rendeznek méztermékekbűl, hogy így ismertessék a lakossággal a méztermékek jelentőségét a közélelmezésben. Képünkön embernagyságú — mézeskalácsból készült — figurát látunk a lányok körében. A pároztatók teljesítménye Magyebejkin, a Méhészeti Kutatóintézet munkatársa szerint egy pároztatőból 15 naponként kell egy párzott anyát kapni. Ezt több ok nehezíti. A következőket említi: 1. A pároztató szerkezete. A több éves pároztatók több anyát adnak a jobb hőgazdálkodás miatt. Hűvös nyáron a belső, forrón a szélső fiókok eredménye jobb. 2. A kis családok kiszökése amiatt, hogy a pároztatót helyben gyűjtött, illetve öreg méhekkel telepítették be. 3. Az anyásítás ideje. Minél korábban kapja az anyát a pároztató népe, annál korábban párzik az anya. 4. Az anyásítás módja. Legjobb a bölcsős anyásítás. 5. A pároztató telepet a törzsállománytól legalább 3 km-re kell elhelyezni. 6. Legjobb eredményeket júniusban lehet elérni. (Több a here, a méhek bővebben táplálkoznak, a párzásra alkalmas napok száma nagyobb.) 7. A tenyészanyák származása. A különféle vérvonalakból származó anyák nem ugyanannyi idő alatt párzanak meg. 8. A pároztatók betelepítésére használt méhek fajtája. Jó az eredmény, ha egy pároztatóból egy idény alatt 4 anyát kapunk. (Pcselovodsztvo 1973. 7,; Szovjetunió)
