Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-16 / 7. szám
jlyen a méhek és a f^niélicsalád fizikai felépítési egysége? Ügy véljük, az egyedi méhekkel kapcsolatban nem sok magyarázatra lesz szükségünk. Az egyedi méhek testfelépítését legkisebb részleteiben is régóta ismerjük. Szükségtelen lenne újra ismertetni, hiszen minden érdemlegesebb szakirodalmi mü részletesen tárja elénk. Mi csak azt emeljük ki, az egyedi rovarnak fizikai testfelépítése van. Ügy az anatómia, mint a biológia tulajdonképpen csak a rovar és szerveinek részletes feltárásában, megismerésében lehet segítségünkre, mert a rovar teljes anyagának változatait fizikánk törvényei biztosítják. Az egész testi felépítése különlegesen alakult külső és belső sejtrészekből, szervekből áll. Ezek sok évezredes fejlődési változásoknak az eredményei és ezekbe a részekbe vannak ágyazódva mindazok az energiák és ösztönök, . amelyeket a mézelőméh faja kezdettől fogva máig megszerzett, és amelyek segítségével teljesíteni tudja a természetes szankciós törvény követelményeit. Az egyedi bogáron világosan látszanak a külső szervek és az azokba ágyazott energiák, az a munka-, alkotási képesség, amelyet ezek segítségével tud elvégezni. Belső szerveit és azok energiáit részletes tudományos vizsgálatok segítségével állapítottuk meg. Bizonyos tehát, hogy vannak különleges alakulatú belső és külső szervei és ezek mindegyikébe energiák, ösztönök vannak ágyazódva. Életét ezek segítségével tudja biztosítani. A méhcsaláddal egészen más a helyzet. Az kétségtelen, hogy ez is anyagi, fizikai felépítési egység, mert változásait fizikai törvények biztosítják. A szakirodalomban általában biológiai egységről beszélünk, pedig a biológia segítségével csak fejlődését, gyarapodását szaporodását tudjuk megfejteni. Az élőlények vagy születnek, vagy tojásból, petéből kelnek ki, vagy végül amint azt a legegyszerűbb lényeknél látjuk, osztódással jönnek a világra. Egészen elütő a növényzet létrejötte, mert szaporodásukat magból, tőosztásból is elérhetjük, sőt egyes növényeket dugványozásos gyökerezte-téssel (vesszők vagy törzsrészek, levelek talajba helyezésével) is szaporodásra kényszeríthetünk. A méhcsalád szaporodása Is osztódás, igaz, a sejtek osztódásától rendkívül eltérő módon, de lényegében teljese? azonos biológiai feltételek jzerint megy végbe. Amint egy sejt biológiai fejlődése során újabb magot nevelt fel, anyagi felépítésének felét vagy csak részét átadja utódjának, majd egyszerűen kettéválnak. Az anya, amikor már bizonyos, hogy utódja a méhlakás egyik anyabölcsöjében megszületett, egyszerűen kirepül és a méhcsalád fizikai felépítésének anyagát kb. fele részben magával viszi. Ez fajának biológiai fenntartási módja, és azért a fizikai anyagváltozás csupán a régi változat egyszerű kettéválása. A méhcsalád fizikai létezését a csoportosulás és az abban kialakult szervek biztosítják. össztevékenységét a megfelelő belső és külső környezeti törvényeknek úgy kell biztosítani, hogy azokat mindig optimális mértékben fejthesse ki. Bizonyos, hogy jól és célszerűen berendezett lakás nélkül nem lenne meleg és alkalmas óvóhelye, élelmének raktára és fiúsításának mindenkori energia utánpótlásának bölcsője. Az is bizonyos, hogy ha kinti környezete nem biztosítaná életterét, melyben táplálékát megszerezheti, semmi tevékenységet sem fejthetne ki. Mindenkor közrejátszanak a környezet időjárási viszonyai is, mert nemcsak a kirepülést, hanem még a nektárképződést is gátolhatják. E tények igazolják, hogy úgy a belső, mint a külső környezeti adottságokra úgy kell tekintenünk, mint egy rendkívül fontos feltételre, mert enélkül a méhcsalád biológiai fejlődése nem lenne tökéletes. Amíg a méhegyedeknél különleges sejtekből kialakult külső és belső szervesrészek alakultak ki, a méhcsaládnál különleges testfelépítésű egyedi méh, az anya, és más és más testfelépítésű rovarcsoportok alakítják ki az egyes szerveket. Az anya a rovarközösség magja. A fizikai anyagi egység csak körülötte alakulhat ki. Olyan mintha csak egy közösségi sejt magja, a szerveslény szíve lenne. Tőle indul ki az anyatermék, mely az élőlény vérkeringése. A- míg ez rendszeresen eljut a rovarközösség minden egyedéhez, a szerveslény él és minden tevékenységét kifejti. ö biztosítja a méhcsalád mindenkori energia-utánpótlását, azaz a fiasitást, s így egyben a faj nemzőszerve is. Az egyedi rovaroknál minden esetben láthatjuk a fejét, torát, potrohát és az ezekhez kapcsolódó szerveket, végtagokat, A méhcsaládnál fej, tor és potroh nem létezik, de mégis vannak szervei, melyek bizonyos egyfajta energiát kifejtő méhcsoportokból alakultak ki. Az etető és dajkáló méhek csoportja jelenti a yágószprveket és az emlőket. Az építők a méhlakással szerves kapcsolatban álló lépépítmény karbantartói és alkotói. Az őrzők és tisztogatók mindenfajta benti munkára és védelemre alkalmas végtagok. Az élelemgyűjtő kinti munkára alkalmas szállítási végtagok a szárnyak, lábak és mézhólyag. A termelt viasz és propolisz a lakberendezést jelenti, mely különböző lépépítmények formájában fűtőtest, a fiasítás bölcsője és élelemtárolő. A begyűjtött virágpor és enzimekkel átdolgozott nektár az élelemtartalék. Végül a legmagasabb biológiai fejlettség idején megjelennek a herék, melyek az élőlény megtermékenyítő szervei. A nagy rovarcsoportosulásban amint látjuk a szervek világosan láthatók. Megvan tehát minden része, amellyel fizikai létezését biztosítani tudja. A méhcsalád jellemzését sokan leírták már. Mi azonban úgy véljük, hogy a fizikai lét és élet, valamint a természetes szankciós törvény rendelkezései nélkül, pontosan elvégezni nem lehet. Mivel a méhcsaládot mi kétféle fizikai anyagváltozatban ismerjük, felépítési egysége is kétféle: 1. Vegetáció alatt: A méhcsalád rovarközösségi különleges élőlény anyagának szétszóródott változata, mely célszerűen berendezett lakásával készleteivel, Hasításával, egyedi méhekből alakult szerveivel a természetes szankciós törvény szerint egymásba kapcsolódó, láncolatokban dolgozó, élő és szaporodni képes egység, mely életterének éghajlati és élelemszerzési feltételeivel együtt képezi az organizmust, a harmonikus fizikai egységet. 2. Téli pihenés alatt: A méhcsalád rovarközösségi különleges élőlény anyagának télifürtöt alkotó változata, mely néhány lépen és az azokban elraktározott készleteken, egyedi méhekből alakított téli szerveivel, a természetes szankciós törvény szerint most csak meleg fenntartását végző egység, mely életterének éghajlati feltételeivel együtt képezi az organizmust, a harmónikus fizikai egységet. A normális méhcsalád egyedi méheinek munkája fiziológiai alapokon nyugszik. A nemi egyedek között ennek kétségtelen bizonyítéka a fizikai testfelépítés. Minden egyedfajtának más szervei és más beleágyazott energiái és ösztönei vannak. Az anya csakis a közösség egybetartását és a folyamatos energia-utánpótlást tudja biztosítani. A herék csakis a megtermékenyítést, a dolgozók pedig azokat a folyó munkákat végzik, melyeket a természetes szankciós törvény tesz a rovarkögösség számára kötelezővé. Érdekes azonban még az is, hogy a dolgozók nagy csoportjában, azok korszerinti osztályai között is fiziológiai különbségek léteznek. Mindenkor egy csoport dolgozó méh garatmirigye fejlett. Ez idővel elsatnyul, de kifejlődnek a viaszt termelő mirigyek, majd ezek is elsatnyulnak és kifejlődnek a kinti munkára alkalmas szervek. Ezért azt mondhatjuk, hogy a dolgozók fizikai testfelépítése, azok korszerinti osztálya szerint különböző és ezért végeznek normális körülmények között más és más munkát. Az előírt munka mindenkor biológiai életszükséglet. Ezt azért fontos tudni, mert minden munkát optimálisan jó minőségben, csak az a méhcsalád tud elvégezni, amelyikben adva vannak az olyan munkalehetőségek, amelyeket a dolgozőméhek elöregedési koruk szerint végezhetnek. Szirmai István A méhek és létezésük törvényei 2. SZÁM MÉHÉSZÉI A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE 1974. FEBRUAR Hl. A TARTALOMBÓL фА kártevők elleni védekezés ^Telelés utáni teendők a méhcsaládoknál ^Miröl tárgyalt a Méhészszövetség II. kongresszusa? фАг anyák súlya és minősége ^Tavaszi teendők a méhesben 0Л méhálcák tápláléka £Mi az oka? ^Emlékeztető ^Külföldi aktualitások фА méhek és létezésük törvényei A költésmeszesedés A gombás betegségek kialakulásának legfontosabb feltétele a gomba életjelenségefre kedvező hőmérséklet, nedvesség, oxigén és fény. A gombák általában 15—30 °C köpött növekednek és szaporodnak a legjobban, fejlődésükhöz azonban sokszor elengedhetetlen a hőmérséklet ingadozása is. A mézelőméh álcáinak költésmeszesedés néven ismert megbetegedést okozó gombák Spiltoir és Olice 1955-ben a tömlős gombák rendjének Ascosphaeriaceae családjába sorolta és a korábbi Pericytis nemzetségnév megváltoztatásával Acsospsphaera apisnak nevezte el! Az Ascosphaerlaceau család az ún. kaptárgombákat, az A. apist és A. elveit foglalja magába. A spórák több tömör labdaszerű spóratartó csoportba egyesülnek, s ezek közös tokban (sporocystában) foglalnak helyet. Az, hogy a méhek béltartalmából és a mézből is kitenyésztették ezt a kórokozó gombát, arra utal, hogy spóráil a méhek táplálékkal terjesztik a családban. Ugyanígy kerül a gomba egyik családból a másikba is. Az álca bélcsatornájában a táplálékkal bejutott spórák kihajtanak. A keletkező gombafonalak a bélből az álca szerveibe és testszöveteibe törnek, s néhány nap alatt behálózzák őket. Az álca szerves anyagait és nedvességtartalmát a rohamosan növekvő gomba saját testének építésére használja fel. Közben az álca elhal, fokozatosan kiszárad, kemény, mészhez hasonló múmiává alakul át. Az álcák általában a lefedést követően pusztulnak el. Mivel a kőkeménnyé vált múnTiákat csak a gombának az álca légzőnyílásain kinőtt fonalai rögzítik pókhálószerüen a sejt falaihoz, a lerágott fedelű sejtekből a méhek azokat kiszedik és kihordják. A költésmeszesedés gyakran a fiasítás vizsgálata nélkül is felismerhető a szállódeszkán fekvő vagy a kaptár elé kiszórt legtöbbször fehér, néha barnászöld álcamúmiákról. Az álcák színe a gomba termőtesteinek hiányától vagy jelenlététől függ. A termőtestek megjelenésének az a feltétele, hogy a gombafonalak a test felületére emelkedjenek mert a kitinváz alatt az 1 oxigén nem elegendő kifejlődésükhöz. Az álcát elborító számos spóratermő test változtatja a múmia fehér színét barnászölddé, » Lépvizsgálatkor a fedett fiasításban elszórtan mutatkozó, le- I rágott fedelű, sejtekben megkeményedett álcák, vagy a foltos, > helyenként horpadt sejtfedelek hívják fel a figyelmet. Erősebb к fertőzéskor az elhalt álcák több egymás melletti sejtben Is S megtalálhatók. Az A. apis spórái fertőző képességüket a múk miákban akár 15 évig is megtartják. Kéndioxidnak és a forma- J Un gőzének ellenállnak (Borchert szerint), к A betegség kialakulásának kedvez a nedves, párás meleg * környezet. Nálunk márciustól októberig, de legyakrabban má- I jus közepétől augusztus közepéig mutatkozik. |N A betegséget biztosan csak laboratóriumi vizsgálattal lehet I megállapítani. Az álcamúmiát Sabouroud-féle táptalajon 28 és 4 37 °C hőmérsékletű keltetőszekrénybe (termosztátba) helyezve I 24 óránként vizsgáltuk. Huszonnégy óra elteltével szemmel 5 látható telepképződés indult meg. A hófehér, babszem nagy- I ságú, vattaszerű anyagból vett lenyomatban mikroszkópos vizs^ gálattal gombafonalak tömege volt látható. Kilencvenhat óra к múltán tenyészeteinkben bemélyedések és árokszerű gyűrődé" sek keletkeztek, s megjelentek a sötét, barnásszürke termő- I testek (sporocysták). A telep termőtesteket tartalmazó részei * a következő napokban kiterjedtek, majd egymással összeérve I a táptalaj egész felületét barnászölddé változtatták. s A költésmeszesedésnek ritka hazai előfordulása miatt eddig I nem volt jelentősége. Gyenge fertőzéssel a család maga is s megküzd. A méhek az elpusztult álcákat kihordják. Ajánlatos h a meszesedett álcás lépek elszedése és beolvasztása. Súlyosabb ' esetekben a következőket javasolják: valamennyi építmény és к az anya kicserélése, a fészek szűkítése, az etetésre használt ^ cukorszörp felfőzése, sűrű szirup használata, a család felerő- I sftése, a kaptárak alapos kitakarítása, a belső felületek for? rasztólámpa lángjával való leégetése és a méhest környező ta- I laj felásása. Külföldön gombaölő és gátló szerekkel folyik a kutatás (Ste- I mycin, Mycostatin, Aktidion, Etilenoxid, Nystatin stb.). Ezek " közül több megakadályozza a gomba fejlődését, de némelyik £ a méheknek is árt. К. E.
