Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-18 / 33. szám

Érdemes-e méhészkedni és vándorolni ? (Folytatás az 5. oldalról] szemlét tartottunk gépkocsin. Volt olyan év, amikor máfus 4-én levittük méheinket. Ve­lünk együtt „vándorolt“ a hideg, szeles, esős idő is. Ugyanakkor a rádió jelzése szerint meleg időre számítottunk s másnap már az ellenkezőjét jelezte. Északról váratlanul be­tört a hideg a Kárpátok medencéjébe. Ezt úgy tekinti a költségesen vándorló méhész, hogy egy-két nap és Ismét jó idő lesz. Leg­többször ez csak remény és nem a valóság. Volt esztendő, amikor 13 nap alatt 70 dekás gyarapodást mutatott a mérleg, de ez is az esőtől átázott kaptár súlya volt, de nem a hordásból származó gyarapodás. Ott tartóz­kodásunk alatt a napsütés alig tett ki né­hány órát. A hátralevő időben felhő borí­totta a Napot. Az akácvirág fehérlett, szép volt, de nektár nem volt benne. S ha a mé­hek kiröpülhettek — csekély ideig tartó fel­­melegedésre — a rohanó felhők újra hide­get „teremtettek“ és a virágokon megder­medtek. Üres kaptárakkal tértünk haza, mert azokban sem méz, sem dolgozó méh nem volt. Szerencsére egy ilyen rosszul si­került vándorlás után az itthoni felmelege­dés jól jövedelmező hordást eredményezett. A kikelő fiasítás bogarai — a maradékkal — segítettek enyhíteni nehézségeinken. Előfordult olyan év, amikor visszatérve a vándorlásról, itthoni méhészeink négy nap óta napi három-négy kilót mértek a fekete homoki akácosunkban. Mi délen a néhány nappal korábban nyíló virágról nem mér­tünk többet, mint az itthoniak, vagy nem is értük utói az itthonmaradottakat, mert méh­családjaink a vándortanyán és szállítás köz­ben visszaeestek. Akadt olyan év is, amikor az itthoni virág teljesen azonos állapotban volt, mint a 200 km-el délebbre fekvő aká­cosokban. Ilyenkor rendszerint fogadalmat tesz a méhész, hogy soha többé nem vándo­rol. De a két virág nem minden évben fej­lődik egyszerre. Egy méhészeti előadást hallgattam, me­lyen az előadó külön kihangsúlyozta, hogy a vándorlás nagyon meggondolandó. A ván­dorlás gazdaságosságát is érthetően megvi­lágította s úgy véltem, nem érdemes vándo­rolni. Sajnos a hangulat, az idegen befolyás sokszor rontja, azaz megváltoztatja a mé­hész tervét. S ha az idő eljár, nem vagyunk eléggé leleményesek, nem nézünk körül az erdőkben, elmulasztjuk azt, amit nem lett volna szabad Következő tavasszal összehasonlítottam sa­ját területeimet a délvidékivel s úgy döntöt­tem, hogy még most elmegyek. Arról is ha­tároztam, hogy a következő évben — ha csak fagykár nem lesz idehaza — nem vándor­lók. Ezen elhatározásom azért született, mert meg akartam győződni az előadás után, hogy valóban mi az eredmény. Ván­dorlással, vagy anélkül? 1964-ben voit az első kísérletem, amikor elmentem délre és eredményeim akkor a következők voltak: Termelt áruméz 69Я kg, értéke 11 400 Ft Ezen termés eredményét terhelik: szállítási és élelmezési költségek: 2 100 Ft a vándortanyán megszökött 4 raj: 800 Ft Az utóbbi 2 tétel levonásával maradt a tiszta haszon. 8 500 Ft 1963-ben az itthoni akác eléggé korán fej­lődött, így tervemet kedvezőnek minősítet­tem. Vándorlás nélküli eredményem a kö­vetkező volt: Azonos létszámú méhcsaládtól pergetett áruméz értéke: 7 600 Ft IS kg raj értéke: 1 500 Ft A rajokkal építtetett keretek értéke (ez délen nem volt teljesíthető) 750 Ft Az új rajoktól kapott, pergetett méz értéke: 580 Ft Vándorlás nélkül elért tiszta bevétel összege: 9530 Ft A két év összehasonlításával megállapít­ható, hogy vándorlás nélkül is több mint 1000 Ft-al magasabb volt a bevételem. Itthonmaradásom biztosította a méhcsalá­dok teljes erejét, azaz a szállítás és egyéb okok miatt a méhkaptárak népessége nem szenvedett veszteséget. Itt bizonyíthatók azon tények, melyekkel utalhatunk a szál­lítással keletkező méhcsaládok legyengülé­­sére oda-visszaszállítás, törődés stb.j. Tehát azonos körülmények között a két év ered­ménye az itthonmaradás mellett szólt. De ebbe nem nyugodtam bele, megtekintettem a vándorok eredményeit is. A vándorlás költségei akkor térülnek meg igazán, ha a két akác közötti idő megfelelően elkülöníti a két legelőrész virágzásának idejét. Volt olyan évem, amikor itthon már fehér volt az akác és délre mentünk, de csak három napra. Ez jól sikerült. Lent is és itthon is a „dandárt“ fogtuk ki. Nem volt egyik hG- lyen sem kezdés a hordásban. Mindkét he­lyen délen és itthon is a legteljesebb nektár­­képződés idején pakoltuk le a méheinket. Igen ám, de teljes tudattal, megfelalű szá­mítással ilyen alkalmat nem lehet kifogni, ilyen csak véletlenségből adódik. A jelzett években a méheknek adott cu­kor és gyógyszeres anyagok értéke azono­sak voltak, így a kiadásokat — melyek ezek­kel kapcsolatosak — nem vettem figyelem­be. Nem célom a vándorlás ellen agitálni. Nem vitatom azt, hogy a vándorlás hoz-e többlethasznot, vagy sem? De amikor nem számítva a délen bekövetkezhető rossz idő­járásra, lemegyünk hiszen ez egyben kirán­dulás, nyaralás és a méhek zenéje az aká­cosban a legszebb muzsika s ez bíztató és reményteljes. S ha ez a zene hosszú napo­kon át zavartalanul hallható, bizony a jó családokkal haszonnal is jár. Ezen írásommal ellentétbe kerültem saját magammal. De ki az a méhész, aki nem ví­vódik a vándorlással kapcsolatosan? Én vég­eredményben állíthatom, hogy aki fiatal és bírja a kaptárakat, meg a strapát, s ha egy­néhány napot biztonságosnak lát a hordás­ra — menjen. De nem szenved hátrányt az sem. aki már idősebb — s a vándorlással járó nehézségeket nem bírja elviselni — otthon marad és-méhcsalédjait — akár ösz­­szevonva is — erősíti és otthon használja ki erdőségeit. KOVÁCS ISTVÁN, Örhalom ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> *t*4 v v ♦> ♦> ♦: Л» Л Л Л Л Л Л ^ "ф* »фТ »фТ "ф- *фТ ТфТ Тф* A MÉHANYA CSERÉJE A méhesben évenként cserél­ni lehet a méhanyákat, s evvel növelhető a méhcsaládok méz­hozama. Ez a mesterséges cse­re azonban nem mindig slkertij, mert előfordul, hogy a méhek nem fogadják el, hanem meg­ölik az új méhanyát. A kutatók vizsgálták ezt a je­lenséget, és összefüggést álla­pítottak meg a méhcsalád által kibocsátott hangok jellege és a családnak az új méhanyával szemben való beállítottsága kö­zött. A méhek más hangokat bo­csátanak ki, ha az új méhanya „tetszik“ nekik, és megint mást ha nem. Ha elfogadják, akkor a szárnyuk mozgatásával kel­tett hangok frekvenciája 165 és 240 hertz között mozog, ha el­lenséges magatartást vált ki be­lőlük, akkor 300—440 hertz kö­zött. A hangok ellenőrzésével a méhész az új méhanya beülte­tése után azonnal megtudja ál­lapítani a méhek beállítottsá­gát, és azt, melyik beültetési eljárás jár a kívánt eredmény­nyel; s nem kell az új méhanya életét veszélyeztetnie, mert amíg ki nem derül, hogy befo­gadják-e, addig egy hálóval le­takart lépbe helyezheti, ahol biztonságban van. A hangok el­lenőrzése szükségtelenné teszi, hogy a méhész a méhanyák cseréje közben megtekintse a családokat. Ez megkönnyíti a munkáját, és hozzájárul ahhoz, hogy a méhek elfogadják az új anyát, mert a családok zavarása ebben az időszakban hátrányo­san befolyásolja a magatartásu­kat a változással szemben. (Szelszkaja nov.) GYURGYALAGOK FALVA A pákozdi homokos dombol­dalt valósággal szitává lyukasz­tották a gyurgyalagok. A Velen­cei-tó északi partjának ez a szakasza évek óta a tarka tollú madarak kedvenc jészkelőhe­­lye. A homokos partjaiba már egész kis „falut“ fúrtak maguk­nak a szárnyas vendégek. Az ornitológusok megfigyelése sze­rint az idén több mint ezer gyurgyalag-család ütött tanyát a pákozdi madárfaluban. (Esti Hírlap 1971. VI. 23.) Megjegyzés: A gyurgyalag köznyelven mé­hészmadár. Ékes tollazatukért nálunk a legszebb madarak kö­zé tartozik. Fó táplálékuk a méh és egyéb rovarok. Elősze­retettel keresik fel a közeli mé­heseket és a röpködő méheket elkapdossák. Megjelenésűkkel a méhesekben nagy kárt tesznek. 6 /А z a méhész, aki figye­*** lemmel kiséri a ná­lunk és külföldön megjelenő méhészújságokat, megfigyel­hette. hogy az utóbbi időben egy újabb méhtermék, a pro­polisz felé fordul a méhé­szek figyelme. Emlegetik mint gyógyszert, esetleg mint egy újabb bevételi for­rást. Nekünk, méhészeknek örömmel kell fogadnunk mindazt, amit a méhek ter­melnek, mert ma már a ván­dorlás adta lehetőség mel­lett Is meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a szórakozás mellett némi kis haszon is jusson. Ez adta az ötletet arra, hogy fölhívjam a méhészek figyelmét a propolisz terme­lésére, nehogy úgy járjunk, mint a perapő termeléssel. Mire a méhésztársaság észrevette, hogy a pempóből is lehet bevételt növelni, ak­korra egyesek már autót Is vettek a pempő árán. Ha a méhészeti szakkönyveket ol­vassuk, csak egész röviden találunk említést a propo­liszról, mint olyan anyagról, amit a méhek azért gyűjte­nek, hogy a kaptár repedé­seit betömjék s a molyok ne fészkelhessenek a repedé­sekbe. Állítólag a röpnyilást szokták vele leszűkíteni té­lire. A méhészek között még az a mondás, is járja, hogy ha a méhek ősszel nagyon ragasztanak, akkor igen erős tél lesz. Viszont azt Is ta­pasztaltam, ha a kaptárba olyan anyag kerül, ami rom­lásnak indulhat, azt a méhek propolisszal bevonják, mint a múmiát, és így megakadá­lyozzák annak romlását. Ezt megfigyeltem egy halálfejű lepkével és egy dm2 nagysá­gú fiasításnál, amit a méhek takaratlanul hagytak és utó­lag bevonták propolisszal. —Ez csak akkor követ­kezik be, ha még nincs nagy hideg és a méhek elhagyták a méhcsomét. Ha a méhészek nem is ír­nak a propoliszról bővebben, annál inkább Írnak a méhé­szeti szaklapok. Hogy komo­lyan kell venni a propolisz jelentőségét, ml sem bizo­nyltja jobban, mint az, hogy a legutóbb Moszkvában meg­rendezett nemzetközi mé­hészkongresszus is sokat foglalkozott a propolisz hasznosságával. De még in­kább kiemeli a jelentőségét az, hogy 1972. november 9-én volt egy nemzetközi méhészkongresszus Bratisla­­vában, kizárólag a propolisz­ról, ahol nemzetközi neves méhésztudósok és orvosok is résztvettek. Erről könyvet adnak ki. Annak ellenére, hogy a propolisz hasznosságáról már annyit írtak, termelésé­ről viszont még sehol sem olvastam. Amennyiben sike­rült már körülbelül hat kilo­grammot gyűjtenem, melyből egy kilónyit kísérleti célokra Is adtam, szeretném a gyűj­téssel szerzett tapasztalatai­mat a következőkben közzé­tenni. Gyűjtsünk minél töb­bet ezen hasznos anyagból, amit eddig figyelembe sem vettünk, mert a kezünket bepiszkolta s azt csak nehe­zen lehetett lemosni. (Pedig a Solsapun könnyen segít rajta, és bármelyik drogériá­ban kapható.] HOGYAN TERMELEM A PROPOLISZT? Nálam a keretek között lé­­cecskék vannak elhelyezve, mivel a méhek minden repe­dést rendszeresen betapasz­tanak, így a kerelek és a lé­­cecskék között a hézagot minden alkalommal betömik propolisszal. Azt annyiszor megismétlik, ahányszor a méhész széjjelszedi a csalá­dot. Ez aztán idővel úgy rá­rakódik a keretekre, hogy a méhész kénytelen a felgyü­lemlett propoliszt letisztíta­ni a keretről és a lécecskék­­ről. Ezt egy ideig a letakarí­­tás után eldobtam, mivel azonban egyre több cikk je­lent meg a propoliszról, fel­figyeltem erre és hozzáfog­tam gyűjteni. Vannak méhészek, akik a keretek között nem használ­nak lécecskéket és azok Is akarnak propoliszt termelni. Azoknak ajánlom, hogy ige­­littel takarják le a kereteket és ahol az igelit érintkezik a keretekkel, ott a méhek azt propolisszal összera­gasztják. Ugyanis a családo­kat évente többször át kell vizsgálni és az igelitet min­dig föl kell venni. Amikor újra ráterltjük a keretekre, azt a méhek szintén lera­gasztják, és ezáltal tekinté­lyes mennyiség gyülemlik össze, amit ősszel — amikor az igelitet úgyis el kell távo­lítani a keretekről (ha nem akarjuk, hogy a lépek ta­vaszra penészesek legye­nek), az igelitről lekapa­runk. Lekaparás előtt az igelitet hidegre tesszük, mert úgy könnyebben lehet tisztítani. Ha melegben akar­juk lekaparni, akkor nagy része széjjel kenődik. Az új kereteket lecsiszoljuk üveg­­papfrral, hogy minél keve­sebb forgács kerüljön az összegyűjtött anyagba. Ösz­­szel, amikor a mézelőbői összeszedem a kereteket, a fészkeket leszűkítem, ekkor tisztítom le a keretekről a propoliszt is. Az így nyert anyagot labdaszerűen össze­nyomkodom és úgy elraktá­rozom Bármeddig tárolható, minden károsodás nélkül. A Szovjetunióban és a Német Szövetségi Köztársaságban rendszeresen fölvásárolják, sőt Magyarországon is ösze­­szedik. Ennyit a termelésről, s ha valaki többet tud erről, írja meg lapunknak, hogy abból is többet tanuljunk. Most pedig szeretném Is­mertetni olvasóinkkal, hogy mi minden készíthető a pro­poliszból: házilag is készít­hető belőle orvosság és egyéb célokra is felhasznál­ható. Először az Odborné pre­­kladyből idézek egy kijevi orvos szerint leírt propoli­­szos recepteket: A propolisz összetétele: 55 százalék növényi mézga és balzsam, 10 százalék éter olaj (Ilié olaj), 30 százalék viasz. Gazdag vitaminokban és erős baktériumölő hatása van. Forráspontja 65—70 fok. Összetétele változó a ve­getáció alakulása és a gyűj­tő méhek fajtája szerint. A propoliszból a rómaiak már 1. e. készítettek sebkenőcsöt és már a középkorban lakk­készítésre használták. Szeszes oldatban bőrbajok és sebek gyógyítására alkal­mas. Készítéséhez apró da­rabokra kell összetörni a 100 gramm tiszta szeszhez 50 gramm propoliszt keve­rünk, azt többször összeráz­zuk, amíg a propolisz föl nem oldódik s azután hagy­juk leülepedni, majd gézen átszűrjük. A sérült testrész a beke­­nés után éget, majd egy perc múlva szürkészöld hártya Keletkezik rajta. Ä kivona­tot 1:1 arányban vízzel lehet hígítani, s az Így keletkezett emulziót eredményesen le­het nátha ellen használni. Pár cseppet cseppentünk, vagy vattára téve tesszük az orrlyukba. Ezt naponta két­szer megismételjük a gyó­gyulásig. A föloldott propolisz át­­szürés után visszamaradt sű­rűjéből szintén készíthetünk nagyon jé „kenőcsöt" a kö­vetkezőképpen: 100 gramm vajhoz vagy vazelinhoz ke­verünk 15 gramm sűrű vlsz­­szamaradt anyagot. Ettől ha­mar beforrad a seb és gyor­san gyógyul. Lakkot pedig a következő­képpen készítünk: 1 rész propolisz, V6 rész viasz és 2 rész lenolaj. Ezen keveré­ket felolvasztjuk és meleg állapotban kenjük a fára. Ha jól lecsurgatjuk, száradás után gyapjúronggyal fényes­re dörzsöjük. Az ilyen lakk nagyon tartós és a meleg víz sem árt neki. Kiváló minőségű lakk ké­szítéséhez 100 gramm propo­liszt oldunk 200 gramm de­naturált szeszben s azt lan­­gyorsra fölmelegftjük, hozzá­­dunk 30 gramm terpentint, ezt Jó elkeverjük és melegen használjuk. Oltéviasz készítése: 50 gramm gyanta, 20 gramm propolisz, 30 gramm viasz, 10 gramm terpentin. Ezen keveréket föl kell olvasztani és jól elkeverni, hogy egy­nemű legyen. A Včelár 1973 áprilisi szá­mában M. Krajňák ezt Irta: Kipróbáltam a propolisz gyó­gyító hatását, úgy, hogy 100 gramm tiszta szeszbe körül­belül 20 gramm fagyasztott állapotban porrátört propo­liszt adtam. Bár a propolisz nem fog teljesen feloldódni, ez nem von le semmit gyógy­hatásúból. Ezen keveréket úgy használom, mint a Jód­­tinktúrát sebeknél vagy hor­zsolásoknál. Torokfájásnál inhalálok. Ügy gyógyít, ha 2 dl forrásban lévő vízbe öntök ezen oldatból egy ke­veset és a kipárolgását be­­lélegzem — nagyon kelle­mes erdei illata van. (Ezen belégžést magam Is kipró­báltam és sikerrel.) A lábpenészt úgy gyógyít­ja, hogy vagy hatszor kell a lábat belemártani az olyan meleg vízbe, amelybe propo­lisz oldatot öntünk. Az ekcé­mát is eltünteti. Előfordul azonban, hogy csak részben segít, vagy nem használ. Egy Ismerősöm, ahányszor a foga fáj, minden alkalom­mal eljön hozzám propoliszt kérni, hogy a lyukas fogába tegye, öttói elmúlik a fájda­lom. Az alulírt méhésztárs kéri azokat, akik kripróbálták az említett oldatot, írják meg tapasztalataikat szaklapunk hasábjain. KOVÄCS LAJOS, méhész A méhszurok vagy ragasztó gyanta... (propolisz)

Next

/
Thumbnails
Contents