Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-18 / 33. szám
Érdemes-e méhészkedni és vándorolni ? (Folytatás az 5. oldalról] szemlét tartottunk gépkocsin. Volt olyan év, amikor máfus 4-én levittük méheinket. Velünk együtt „vándorolt“ a hideg, szeles, esős idő is. Ugyanakkor a rádió jelzése szerint meleg időre számítottunk s másnap már az ellenkezőjét jelezte. Északról váratlanul betört a hideg a Kárpátok medencéjébe. Ezt úgy tekinti a költségesen vándorló méhész, hogy egy-két nap és Ismét jó idő lesz. Legtöbbször ez csak remény és nem a valóság. Volt esztendő, amikor 13 nap alatt 70 dekás gyarapodást mutatott a mérleg, de ez is az esőtől átázott kaptár súlya volt, de nem a hordásból származó gyarapodás. Ott tartózkodásunk alatt a napsütés alig tett ki néhány órát. A hátralevő időben felhő borította a Napot. Az akácvirág fehérlett, szép volt, de nektár nem volt benne. S ha a méhek kiröpülhettek — csekély ideig tartó felmelegedésre — a rohanó felhők újra hideget „teremtettek“ és a virágokon megdermedtek. Üres kaptárakkal tértünk haza, mert azokban sem méz, sem dolgozó méh nem volt. Szerencsére egy ilyen rosszul sikerült vándorlás után az itthoni felmelegedés jól jövedelmező hordást eredményezett. A kikelő fiasítás bogarai — a maradékkal — segítettek enyhíteni nehézségeinken. Előfordult olyan év, amikor visszatérve a vándorlásról, itthoni méhészeink négy nap óta napi három-négy kilót mértek a fekete homoki akácosunkban. Mi délen a néhány nappal korábban nyíló virágról nem mértünk többet, mint az itthoniak, vagy nem is értük utói az itthonmaradottakat, mert méhcsaládjaink a vándortanyán és szállítás közben visszaeestek. Akadt olyan év is, amikor az itthoni virág teljesen azonos állapotban volt, mint a 200 km-el délebbre fekvő akácosokban. Ilyenkor rendszerint fogadalmat tesz a méhész, hogy soha többé nem vándorol. De a két virág nem minden évben fejlődik egyszerre. Egy méhészeti előadást hallgattam, melyen az előadó külön kihangsúlyozta, hogy a vándorlás nagyon meggondolandó. A vándorlás gazdaságosságát is érthetően megvilágította s úgy véltem, nem érdemes vándorolni. Sajnos a hangulat, az idegen befolyás sokszor rontja, azaz megváltoztatja a méhész tervét. S ha az idő eljár, nem vagyunk eléggé leleményesek, nem nézünk körül az erdőkben, elmulasztjuk azt, amit nem lett volna szabad Következő tavasszal összehasonlítottam saját területeimet a délvidékivel s úgy döntöttem, hogy még most elmegyek. Arról is határoztam, hogy a következő évben — ha csak fagykár nem lesz idehaza — nem vándorlók. Ezen elhatározásom azért született, mert meg akartam győződni az előadás után, hogy valóban mi az eredmény. Vándorlással, vagy anélkül? 1964-ben voit az első kísérletem, amikor elmentem délre és eredményeim akkor a következők voltak: Termelt áruméz 69Я kg, értéke 11 400 Ft Ezen termés eredményét terhelik: szállítási és élelmezési költségek: 2 100 Ft a vándortanyán megszökött 4 raj: 800 Ft Az utóbbi 2 tétel levonásával maradt a tiszta haszon. 8 500 Ft 1963-ben az itthoni akác eléggé korán fejlődött, így tervemet kedvezőnek minősítettem. Vándorlás nélküli eredményem a következő volt: Azonos létszámú méhcsaládtól pergetett áruméz értéke: 7 600 Ft IS kg raj értéke: 1 500 Ft A rajokkal építtetett keretek értéke (ez délen nem volt teljesíthető) 750 Ft Az új rajoktól kapott, pergetett méz értéke: 580 Ft Vándorlás nélkül elért tiszta bevétel összege: 9530 Ft A két év összehasonlításával megállapítható, hogy vándorlás nélkül is több mint 1000 Ft-al magasabb volt a bevételem. Itthonmaradásom biztosította a méhcsaládok teljes erejét, azaz a szállítás és egyéb okok miatt a méhkaptárak népessége nem szenvedett veszteséget. Itt bizonyíthatók azon tények, melyekkel utalhatunk a szállítással keletkező méhcsaládok legyengülésére oda-visszaszállítás, törődés stb.j. Tehát azonos körülmények között a két év eredménye az itthonmaradás mellett szólt. De ebbe nem nyugodtam bele, megtekintettem a vándorok eredményeit is. A vándorlás költségei akkor térülnek meg igazán, ha a két akác közötti idő megfelelően elkülöníti a két legelőrész virágzásának idejét. Volt olyan évem, amikor itthon már fehér volt az akác és délre mentünk, de csak három napra. Ez jól sikerült. Lent is és itthon is a „dandárt“ fogtuk ki. Nem volt egyik hG- lyen sem kezdés a hordásban. Mindkét helyen délen és itthon is a legteljesebb nektárképződés idején pakoltuk le a méheinket. Igen ám, de teljes tudattal, megfelalű számítással ilyen alkalmat nem lehet kifogni, ilyen csak véletlenségből adódik. A jelzett években a méheknek adott cukor és gyógyszeres anyagok értéke azonosak voltak, így a kiadásokat — melyek ezekkel kapcsolatosak — nem vettem figyelembe. Nem célom a vándorlás ellen agitálni. Nem vitatom azt, hogy a vándorlás hoz-e többlethasznot, vagy sem? De amikor nem számítva a délen bekövetkezhető rossz időjárásra, lemegyünk hiszen ez egyben kirándulás, nyaralás és a méhek zenéje az akácosban a legszebb muzsika s ez bíztató és reményteljes. S ha ez a zene hosszú napokon át zavartalanul hallható, bizony a jó családokkal haszonnal is jár. Ezen írásommal ellentétbe kerültem saját magammal. De ki az a méhész, aki nem vívódik a vándorlással kapcsolatosan? Én végeredményben állíthatom, hogy aki fiatal és bírja a kaptárakat, meg a strapát, s ha egynéhány napot biztonságosnak lát a hordásra — menjen. De nem szenved hátrányt az sem. aki már idősebb — s a vándorlással járó nehézségeket nem bírja elviselni — otthon marad és-méhcsalédjait — akár öszszevonva is — erősíti és otthon használja ki erdőségeit. KOVÁCS ISTVÁN, Örhalom ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> *t*4 v v ♦> ♦> ♦: Л» Л Л Л Л Л Л ^ "ф* »фТ »фТ "ф- *фТ ТфТ Тф* A MÉHANYA CSERÉJE A méhesben évenként cserélni lehet a méhanyákat, s evvel növelhető a méhcsaládok mézhozama. Ez a mesterséges csere azonban nem mindig slkertij, mert előfordul, hogy a méhek nem fogadják el, hanem megölik az új méhanyát. A kutatók vizsgálták ezt a jelenséget, és összefüggést állapítottak meg a méhcsalád által kibocsátott hangok jellege és a családnak az új méhanyával szemben való beállítottsága között. A méhek más hangokat bocsátanak ki, ha az új méhanya „tetszik“ nekik, és megint mást ha nem. Ha elfogadják, akkor a szárnyuk mozgatásával keltett hangok frekvenciája 165 és 240 hertz között mozog, ha ellenséges magatartást vált ki belőlük, akkor 300—440 hertz között. A hangok ellenőrzésével a méhész az új méhanya beültetése után azonnal megtudja állapítani a méhek beállítottságát, és azt, melyik beültetési eljárás jár a kívánt eredménynyel; s nem kell az új méhanya életét veszélyeztetnie, mert amíg ki nem derül, hogy befogadják-e, addig egy hálóval letakart lépbe helyezheti, ahol biztonságban van. A hangok ellenőrzése szükségtelenné teszi, hogy a méhész a méhanyák cseréje közben megtekintse a családokat. Ez megkönnyíti a munkáját, és hozzájárul ahhoz, hogy a méhek elfogadják az új anyát, mert a családok zavarása ebben az időszakban hátrányosan befolyásolja a magatartásukat a változással szemben. (Szelszkaja nov.) GYURGYALAGOK FALVA A pákozdi homokos domboldalt valósággal szitává lyukasztották a gyurgyalagok. A Velencei-tó északi partjának ez a szakasza évek óta a tarka tollú madarak kedvenc jészkelőhelye. A homokos partjaiba már egész kis „falut“ fúrtak maguknak a szárnyas vendégek. Az ornitológusok megfigyelése szerint az idén több mint ezer gyurgyalag-család ütött tanyát a pákozdi madárfaluban. (Esti Hírlap 1971. VI. 23.) Megjegyzés: A gyurgyalag köznyelven méhészmadár. Ékes tollazatukért nálunk a legszebb madarak közé tartozik. Fó táplálékuk a méh és egyéb rovarok. Előszeretettel keresik fel a közeli méheseket és a röpködő méheket elkapdossák. Megjelenésűkkel a méhesekben nagy kárt tesznek. 6 /А z a méhész, aki figye*** lemmel kiséri a nálunk és külföldön megjelenő méhészújságokat, megfigyelhette. hogy az utóbbi időben egy újabb méhtermék, a propolisz felé fordul a méhészek figyelme. Emlegetik mint gyógyszert, esetleg mint egy újabb bevételi forrást. Nekünk, méhészeknek örömmel kell fogadnunk mindazt, amit a méhek termelnek, mert ma már a vándorlás adta lehetőség mellett Is meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a szórakozás mellett némi kis haszon is jusson. Ez adta az ötletet arra, hogy fölhívjam a méhészek figyelmét a propolisz termelésére, nehogy úgy járjunk, mint a perapő termeléssel. Mire a méhésztársaság észrevette, hogy a pempóből is lehet bevételt növelni, akkorra egyesek már autót Is vettek a pempő árán. Ha a méhészeti szakkönyveket olvassuk, csak egész röviden találunk említést a propoliszról, mint olyan anyagról, amit a méhek azért gyűjtenek, hogy a kaptár repedéseit betömjék s a molyok ne fészkelhessenek a repedésekbe. Állítólag a röpnyilást szokták vele leszűkíteni télire. A méhészek között még az a mondás, is járja, hogy ha a méhek ősszel nagyon ragasztanak, akkor igen erős tél lesz. Viszont azt Is tapasztaltam, ha a kaptárba olyan anyag kerül, ami romlásnak indulhat, azt a méhek propolisszal bevonják, mint a múmiát, és így megakadályozzák annak romlását. Ezt megfigyeltem egy halálfejű lepkével és egy dm2 nagyságú fiasításnál, amit a méhek takaratlanul hagytak és utólag bevonták propolisszal. —Ez csak akkor következik be, ha még nincs nagy hideg és a méhek elhagyták a méhcsomét. Ha a méhészek nem is írnak a propoliszról bővebben, annál inkább Írnak a méhészeti szaklapok. Hogy komolyan kell venni a propolisz jelentőségét, ml sem bizonyltja jobban, mint az, hogy a legutóbb Moszkvában megrendezett nemzetközi méhészkongresszus is sokat foglalkozott a propolisz hasznosságával. De még inkább kiemeli a jelentőségét az, hogy 1972. november 9-én volt egy nemzetközi méhészkongresszus Bratislavában, kizárólag a propoliszról, ahol nemzetközi neves méhésztudósok és orvosok is résztvettek. Erről könyvet adnak ki. Annak ellenére, hogy a propolisz hasznosságáról már annyit írtak, termeléséről viszont még sehol sem olvastam. Amennyiben sikerült már körülbelül hat kilogrammot gyűjtenem, melyből egy kilónyit kísérleti célokra Is adtam, szeretném a gyűjtéssel szerzett tapasztalataimat a következőkben közzétenni. Gyűjtsünk minél többet ezen hasznos anyagból, amit eddig figyelembe sem vettünk, mert a kezünket bepiszkolta s azt csak nehezen lehetett lemosni. (Pedig a Solsapun könnyen segít rajta, és bármelyik drogériában kapható.] HOGYAN TERMELEM A PROPOLISZT? Nálam a keretek között lécecskék vannak elhelyezve, mivel a méhek minden repedést rendszeresen betapasztanak, így a kerelek és a lécecskék között a hézagot minden alkalommal betömik propolisszal. Azt annyiszor megismétlik, ahányszor a méhész széjjelszedi a családot. Ez aztán idővel úgy rárakódik a keretekre, hogy a méhész kénytelen a felgyülemlett propoliszt letisztítani a keretről és a lécecskékről. Ezt egy ideig a letakarítás után eldobtam, mivel azonban egyre több cikk jelent meg a propoliszról, felfigyeltem erre és hozzáfogtam gyűjteni. Vannak méhészek, akik a keretek között nem használnak lécecskéket és azok Is akarnak propoliszt termelni. Azoknak ajánlom, hogy igelittel takarják le a kereteket és ahol az igelit érintkezik a keretekkel, ott a méhek azt propolisszal összeragasztják. Ugyanis a családokat évente többször át kell vizsgálni és az igelitet mindig föl kell venni. Amikor újra ráterltjük a keretekre, azt a méhek szintén leragasztják, és ezáltal tekintélyes mennyiség gyülemlik össze, amit ősszel — amikor az igelitet úgyis el kell távolítani a keretekről (ha nem akarjuk, hogy a lépek tavaszra penészesek legyenek), az igelitről lekaparunk. Lekaparás előtt az igelitet hidegre tesszük, mert úgy könnyebben lehet tisztítani. Ha melegben akarjuk lekaparni, akkor nagy része széjjel kenődik. Az új kereteket lecsiszoljuk üvegpapfrral, hogy minél kevesebb forgács kerüljön az összegyűjtött anyagba. Öszszel, amikor a mézelőbői összeszedem a kereteket, a fészkeket leszűkítem, ekkor tisztítom le a keretekről a propoliszt is. Az így nyert anyagot labdaszerűen összenyomkodom és úgy elraktározom Bármeddig tárolható, minden károsodás nélkül. A Szovjetunióban és a Német Szövetségi Köztársaságban rendszeresen fölvásárolják, sőt Magyarországon is öszeszedik. Ennyit a termelésről, s ha valaki többet tud erről, írja meg lapunknak, hogy abból is többet tanuljunk. Most pedig szeretném Ismertetni olvasóinkkal, hogy mi minden készíthető a propoliszból: házilag is készíthető belőle orvosság és egyéb célokra is felhasználható. Először az Odborné prekladyből idézek egy kijevi orvos szerint leírt propoliszos recepteket: A propolisz összetétele: 55 százalék növényi mézga és balzsam, 10 százalék éter olaj (Ilié olaj), 30 százalék viasz. Gazdag vitaminokban és erős baktériumölő hatása van. Forráspontja 65—70 fok. Összetétele változó a vegetáció alakulása és a gyűjtő méhek fajtája szerint. A propoliszból a rómaiak már 1. e. készítettek sebkenőcsöt és már a középkorban lakkkészítésre használták. Szeszes oldatban bőrbajok és sebek gyógyítására alkalmas. Készítéséhez apró darabokra kell összetörni a 100 gramm tiszta szeszhez 50 gramm propoliszt keverünk, azt többször összerázzuk, amíg a propolisz föl nem oldódik s azután hagyjuk leülepedni, majd gézen átszűrjük. A sérült testrész a bekenés után éget, majd egy perc múlva szürkészöld hártya Keletkezik rajta. Ä kivonatot 1:1 arányban vízzel lehet hígítani, s az Így keletkezett emulziót eredményesen lehet nátha ellen használni. Pár cseppet cseppentünk, vagy vattára téve tesszük az orrlyukba. Ezt naponta kétszer megismételjük a gyógyulásig. A föloldott propolisz átszürés után visszamaradt sűrűjéből szintén készíthetünk nagyon jé „kenőcsöt" a következőképpen: 100 gramm vajhoz vagy vazelinhoz keverünk 15 gramm sűrű vlszszamaradt anyagot. Ettől hamar beforrad a seb és gyorsan gyógyul. Lakkot pedig a következőképpen készítünk: 1 rész propolisz, V6 rész viasz és 2 rész lenolaj. Ezen keveréket felolvasztjuk és meleg állapotban kenjük a fára. Ha jól lecsurgatjuk, száradás után gyapjúronggyal fényesre dörzsöjük. Az ilyen lakk nagyon tartós és a meleg víz sem árt neki. Kiváló minőségű lakk készítéséhez 100 gramm propoliszt oldunk 200 gramm denaturált szeszben s azt langyorsra fölmelegftjük, hozzádunk 30 gramm terpentint, ezt Jó elkeverjük és melegen használjuk. Oltéviasz készítése: 50 gramm gyanta, 20 gramm propolisz, 30 gramm viasz, 10 gramm terpentin. Ezen keveréket föl kell olvasztani és jól elkeverni, hogy egynemű legyen. A Včelár 1973 áprilisi számában M. Krajňák ezt Irta: Kipróbáltam a propolisz gyógyító hatását, úgy, hogy 100 gramm tiszta szeszbe körülbelül 20 gramm fagyasztott állapotban porrátört propoliszt adtam. Bár a propolisz nem fog teljesen feloldódni, ez nem von le semmit gyógyhatásúból. Ezen keveréket úgy használom, mint a Jódtinktúrát sebeknél vagy horzsolásoknál. Torokfájásnál inhalálok. Ügy gyógyít, ha 2 dl forrásban lévő vízbe öntök ezen oldatból egy keveset és a kipárolgását belélegzem — nagyon kellemes erdei illata van. (Ezen belégžést magam Is kipróbáltam és sikerrel.) A lábpenészt úgy gyógyítja, hogy vagy hatszor kell a lábat belemártani az olyan meleg vízbe, amelybe propolisz oldatot öntünk. Az ekcémát is eltünteti. Előfordul azonban, hogy csak részben segít, vagy nem használ. Egy Ismerősöm, ahányszor a foga fáj, minden alkalommal eljön hozzám propoliszt kérni, hogy a lyukas fogába tegye, öttói elmúlik a fájdalom. Az alulírt méhésztárs kéri azokat, akik kripróbálták az említett oldatot, írják meg tapasztalataikat szaklapunk hasábjain. KOVÄCS LAJOS, méhész A méhszurok vagy ragasztó gyanta... (propolisz)