Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-18 / 33. szám

ГО^!НЙ!!}Ш!1!ШШШ8Ш!Ш1!!Ш!И!1ШШР!!!1ШП!!!!!1Ж11Н!!}ЙШ11!!Н1!!Н!й!1НШН!!й{й1!!11Ш1Ш!Ш!!!!11!1111!ШШН11(11Ш11!Н111((1!11ШЖ!П111!!Н1Н!Ш1{111Н1Н!!!!111111!11Нг111Н11!!11Ш1НПГ

A vándorlás növeli a méhészet jövedelmét

A vegetáció kibontakozása és a családok felerősödése az ország északi részein tetemesen késik. Ezáltal komplikálódik a vándorlás a bűvös északi területekről délre, eltekintve a technika szervezési követelményeitől. Amíg az ország északi részein általában évente 140— 180 fagyos nap van, addig Dél- Szlovákiában csak 100—120. Észak-Szlovákiában általában véve az utolsó fagyos nap is három héttel későbbre esik, mint délen. Ezáltal a méhcsaládok fejlődése északon, a déli vidékkel összehasonlítva késik.

Az északi vidékről a méhészek csak a negyvenes években kezdtek vándorolni (Lehotský 1943). Eleinte csak a közelben lévő hegyi völgyekbe és körülbelül tíz éve kezdtek egyes méhészek északról is akáchordásra vándorolni. Erről tájékoztatnak bennünket a hatvanas években megjelent cikkek a szaklapokban (Križan 1966). Jelentéseik azonban nem foglalkoznak konkrét adatokkal sem a méhcsaládok kondícióját, sem az elért mézeredményeket illetően. Eleinte a vándorlások nem voltak eredményesek. A pergetés gyakran csalódásokkal végződött az akácültetéseken. A méhcsaládok, melyek északon későn kezdik a Hasítást, akáchordásra legtöbb esetben még nem voltak képesek. Ebből az okból elhatároztuk magunkat, ezzel a specifikus problémával behatóan foglalkozni.

A SZÜKSÉGES FELSZERELÉS ES MÓDSZEREK

A kísérleteket a Liptovský Hrádok-i Kutatóintézetben végeztük. A méheskert a hegyekben volt az Alacsony Tátrában 740 méter tengerszint felett. Az akáchordás problémáját azokon a családokon tanulmányoztuk, amelyekkel akáehordásra vándoroltunk a síkra (210 m). A családok krajnai fajú méhek voltak. A méheskertek karakterisztikáját klimatikus szempontból az 1. sz. táblázat szemlélteti. Mindkét méheskertben ugyanúgy lettek a családok kezelve, Szlovák normalizált „B“ tipusú kaptárakban. Ez a kaptártipus Szlovákiában van leginkább elterjedve. Költőtérből és mézkamrából áll, szilárd fenékkel. Belső keretméret 400 X 250 mm, egyenlő a költőtérben és a mézkamrában. A hegyi vidéken tartott méhcsaládok (740 méter a tengerszint felett) két csoportban voltak:

a) egyanyás családok, melyeket hagyományos módon kezeltünk,

b) segédanyával kezelt családok.

A segédanyával ellátott családok kezelését a használatban lévő kaptár követelményeihez módosítottuk. A mézkamrákban 100X7 mm kijárónyílásokat készítettünk, melyeket röpdeszka felhajtásával lehetett bezárni. A segédanyás családokat az így elkészített mézkamrákba helyezzük.

A segédanyás családokat a hegyvidéki hordás befejezése után, július végén készítjük. A mézkamrába előzőleg 2—3 fiasításos keretet akasztunk. Körülbelül nyolc nap múlva elválasztjuk a költőteret a mézkamrától szilárd lappal (pl. plasztikus műanyaggal), és hozzáadjuk a kis pároztató kaptárt az anyával és az egész néppel együtt.

A mézkamra kijárényílásának kinyitása után a méhek egy része visszatér a költőtérbe. Így létesül a költőtérben fiatal mellekből álló új család. Annak ellenére, hogy a mézkamrában lévő új család gyenge (0,40— 0,90 kg méh), nagyon jól telel még a zord téli éghajlatban is. Ez annak tulajdonítható, hogy alulról, a költőtérből az alapcsalád által melengetve lesz. Tavasszal is jól fejlődik az alulról áramló meleg következte ben.

Május hó második harmada

elején lényegesen erősebbek voltak a segédanyás családok (56,4—77,9 százalékkal), mint az ellenőrző egyanyás családok. A fiasítás terjedelme is nagyobb volt, 63,9—131,2 százalékkal, sőt még többel is. Két héttel a hordás előtt egyesítjük a kétanyás családokat. A silányabb anyával fészkes böngészett rajt készítünk vagy elpusztítjuk a silányabb anyát.

Közvetlenül az akáchordás előtt áthelyeztük a hegyi vidékről a családokat az alacsonyvidéki akácra 210 m. A mézhozamokat három méhcsoportban kísértük figyelemmel:

a) helybeli egyanyás méhcsaládokat akácvidéken (Horná Strechová 210 m),

b) egyanyás méhcsaládokat hegyi vidékről (Nižný Chmelienec).

EREDMÉNYEK

Kétévi kísérletezések folyamán a segédanyás családok jól beváltak a korai akáchordásban. Az első évben jobb eredményi mutattak ki, mint a helybeli családok (36,06 százalékkal). A következő évben valamivel alacsonyabb volt a mézhozam a segédanyás családoknál, mint a helybelieknél (9,5 százalék).

A visszatérés után Is megtartották ezek a méhcsaládok a hegyi méheskertben az előnyt a málnahordásban. Érdekes, hogy az egyanyás családok, amelyek kihasználták délen az akáchordást, a mézhozamot illetően előnyben voltak a helybeli egyanyás családokkal szemben (7,5—28,9 százalék), amelyekkel nem vándoroltunk akácra. Ez jobb kondíciójuknak tulajdonítható, mely kondíciót a melegebb éghajlatban kiadós hordás alkalmával nyertek.

Az egész évi mézhozamok

Z sr TÁBLÁZsr

összehasonlításánál határozott különbségeket észlelhetünk, mind a három csoport között (2—3 táblázat). Különösen nagy a különbség (157,2—173,4 százalék) a segédanya csoportnál, mellyel akáchordásra vándoroltunk és azon méhcsaládcsoport között, mely a hagyományos médon lett kezelve az állandó méheskertben. (Nem vándorolt.) Az egyanyás családcsoport, mely hagyományos módon lett kezelve, és amellyel hegyi vidékről akácra vándoroltunk, nem teljesítették várakozásainkat és gyengébb mézhozammal jártak, de mindazonáltal jobb mézhozammal bírtak, mint az a családcsoport, mellyel nem vándoroltunk. Mindkét évben statisztikailag megállapítható különbség volt az egyanyás nem vándorolt, tehát helyben telelt családcsoport és vándorolt, szintén egyanyás csoport között. Ez a különbség várható is volt, mert az akácvirágzás idején Szlovákia hegyi vidékein még nem voltak érettek az akáchordásra. Ezt eredményezi a hegyi és síksági vegetációs különbözet, mely 2—3 hetet tesz ki.

Az akáchordás alkalmával tapasztalhattuk, hogy némely egyanyás, a hegyi vidékről vándoroltatott család is szép mézhozammal járt. Kutattuk az okokat és arra törekedtünk, hogy kondíciós paramétereket állapíthassunk meg az akácra való vándorlásra. Régebbi tanulmányban (Kepeűa 1968) megállapítottuk a koreláciős függőséget az erdei cseresznye virágzásának kezdete idején lévő fiasításmennyíség egyrészt és a család ereje között akácvirágzás kezdetének idejében másrészt. Ennek alapján döntőnek

(Folytatás az 5. oldalon)

Ы. ТЛКМЛТ

A «ji'fiťstarisl LamlUr'nMója,

ftivrT

ratfosVj

<tií)

texí?

i/lxy-.yiia«

h •*££*

i.Ő

dl

го-зо

1C0-1ÍÔ

«л-»’

no

6 0-70

«ом

bas- —rH

«ГЛ- 25----------------------——-í , e r*c/

•frll

'jue* (

M

J

t z...

%

W ť&iue i U »*«.«*, м

«

11**1 (ом)

4

j uv1

ioô

ijy ипуол f< - U>lltloroNo'(

n

9

«t

■140

SejctUMiytA“. Csuŕiwio/ť'

:o

ó «

itl

t S*.7А61Л2ЛТ O&H tntíltolbWo*

i ssJ*l.

• er****}•,s-л X?..,

■ »f.k

H *u{intc - elti Uti&if&e

t k * j j* .x *

X i 3.<X n

X t 3 •é M

•h .

7. «?r«iv.r/ TnmJtňU

j/"f i'(O'/) v

•4

1 ôjeiy ,, t;?'*! Г

Uttf»Ffup ^

Méíc&otôJ f

/tipe*$éhil tne*c Ц)

csoportok

n

KÍ3 4Ä

•v

%

d, M" 'Klné.í

H

?чо

2Í,^

100.»

t t vôn.lcrtli i-Лил

3f

»Piscvj

»>»

i»."

ill*

f., zqUo-fát tffáJÚ

•

«.«-•ЗОЛ

V*

25.«

m,1“

J c*>frl uJ..! ,

■ aiOfKtA „

Ш C iC.btW s ŕ Jjm*

/ bulintXi-cfcÁ eHelt/ť-.f e

x гi4x n

X ' 3-4X n

Xt 34’iŕ

/ t.U с 5>г,- c ft kii x ft r. m .. ”,

— — ——------——*MíV.'d) 61

l i.iit . i MU./, >

(Folytatás a 4. oldalról)

tekintjük a fiasítás mennyiségét az erdei cseresznye kivirágzásának idejében a kondíció elkészültségére vonatkozólag az akáchordásra. Ezt az ismeretet igyekeztünk érvényesíteni a vándorlásnál a hegyekből a síkságra, a következő kísérleteket igyekeztünk létesíteni:

Abban az időben, amikor a síkságon az erdei cseresznye kivirágzott, a hegyi méheskortünkben elosztottuk családjainkat három csoportba (740 m a tengerszint felett).

1. Gyenge családok 35 dm* fiasítással,

2. középerős családok 35—55 dm2 fiasítással,

3. erős családokat 55 dm* Hasításon felül.

A következő három évi megfigyelések alapján megállapítottuk, hogy az akáchordásban a legjobb mézhozamot (13,60—3 (0,61) kg a 3. legerősebb csoportnál értük el. A legkisebb mézhozamot az 1. számú leggyengébb csoport eredményezte (5,17—3 (0,54 kg), 4. táblázat). Az 1., 3. csoportok közötti különbözetek statisztikailag kimutathatók.

Az akácról az állandó hegyi méhesekbe visszatérve azt állapítottuk meg, hogy a második középerős csoport erdei mézhozama gyakran felülmúlja a 3. legerősebb csoport mézhozamát. Statisztikai értékelés által nem lehetett különbséget megállapítani a 2. középerős és a harmadik legerősebb csoport mézhozamában a málnából. A legyengébb 1. csoport málnahozama ugyan tetemesen emelkedett (123,2 százalékkal), azonban az akáchordáshoz viszonyítva legalacsonyabbak maradlak. A különbözet a középerős és a legerősebb csoport mézhozamaihoz viszonyítva statisztikailag kimutatható [5. táblázat).

KÖVETKEZTETÉS

A kísérletek eredményei megmutatták, hogy intenzív módon való méhészkedés egybekötve vándorlással kifizetődik Szlovákia hegyi vidékein. Az akáchordás kihasználása által az ország déli részein lényegesen nagyobb hozamokat lehet elérni a Hasítást későn kezdő családokkal. Ajánlatos csak olyan családokkal vándorolni, amelyeknél a fiasítás területe legalább 45 d m2-t tesz ki az erdei cseresznye kivirágzásának idején a vándorlásra kiszemelt helyen. Nem gazdaságos akácra vándorolni gyenge családokkal. Ing. Ladislav Kepeha CSc., Méhészeti Kutatóintézet, Liptovský Hrádok

Fordította: Svanc2er

TISZTELT OLVASD!

Ezt a cikket a múlt (7.) számban is közöltük.

Sajnálattal tudatjuk olvasóinkkal, hogy technikai okokból a sorok felcserélődtek s ezért az írás teljesen értelmetlen volt.

Kérjük kedves olvasóink szives elnézését.

Szerkesztőség

Érdemes-e méhészkedői és vándorolni ?

Két témát szeretnék vitatni. Egyik, hogy egyáltalán érdemes e méhészkedői — s ha igen — kevés vagy nagyobb számú családdal méhészkedjünk? Szükséges-e a méhek vándoroltatása, vagy kielégítheti-e igényeinket, termelési eredményeinket az „álló“ méhészkedés? A téma régi időktől vitatott s e körül különbözőek a vélemények és legtöbbször az elfogultság marad az irányadó s emiatt kerülnek eladásra költségesen berendezett méhészetek, vagy keresik hirdetés útján az eladó méhészeteket s az ügyes méhészkedni kivánók felkutatják a zsebnek és kaptárformának legjobban megfelelő állományt, és azt megvásárolják.

Mindenesetre méhészkedői érdemes. Köztudomású, hogy a méz nemcsak mint élelmiszer, de mint egészségünket védő, szervezetünket erősítő szer is. Sokan azért tartanak méheket, hogy a konyhához szükséges mézmennyiséget beszerezzék, egyszerű méhészeti szaktudással tartanak 3—6 családot, amit könnyen kezelgetnek. Ezek a kisállományú méhészetek aránylag több átlagtermést érnek el, mert fenntartójuk — különösen ha pénzes — ellátja kicsi állományát a szűkös hordáskor bőségesen élelempótlóval. Kis számú méhcsalád ilyen terhei nem súlyosak. Az a méhcsalád, amely tavasztól-őszig mindent időben és maradék nélkül megkap, gátló körülmény mellett Is rekordtermést adhat. De ahol ellenkezője a helyzet в a méhész anyagilag is gyöngébben áll, ott a méhállomány tartásával bajok vannak és közel sem éri el azt az átlagtermést, amit elér a kislétszámú méhcsaládtartő. Ezárt nem lehet irányadónak venni annak a méhésznek az adatszolgáltatásait, aki kislétsxámű méhcsaládjait jól tartja, sem annak, aki a mérlegre legerősebb, legjobb tulajdonságú méhcsaládját helyezi.

Az elmondottak szerint a kevés méhcsaláddal méhészkedő, saját háztartásának mézellátására tart méheket. Sok esetben ezt annak a tudatában teszi, hogy a vásárolt méz nem megbízható — ha nem is ért hozzá, amit leginkább a megikrásodott méz körüli „szakértelem“ mutat — vagy mert valamikor apja-nagyapja, esetleg ű is méhészkedőit s most elérte a nyugdíjas kort, hogy legyen egy kis elfoglaltsága. Dicsérendő, ha a kisméhész a szakcsoport tagsága közé beáll, sajtót olvas a méhészetről és segíti a nem eléggé gyakorlottakat. A termelt méz elszedése. a pergetés, akár kicsi — akár nagy méhészetnél valóságos családi ünnep, s lia akad egy kis szabadon épített, szőzsejtes „csemegeméz“, még nagyobb az öröm.

Nagyobb méhészetet — 20 családtól kezdődően — már azért tart a méhész, mert állományától jövedelmet remél: A befektetett pénzéért, munkájáért haszonra számít. Kisméhész ritkán vándorol, esetleg társul nagyobb vándorméhészhez. A kevés méhcsalád a faluban, a város szélein is megtalálja a szükséges nektárt, virágport. Nagyobb méhészetet azonban már vándoroltatni kívánatos, mert az otthonmaradás veszélyeztetheti a jövedelmet. Már nem egyszer előfordult, hogy az alföldi akácok, az úgynevezett első mézelő terület hozott valamit, esetleg jól is jövedelmezett s mire elérkezett az otthoni, a második akác — szokás szerint — megérkezik a hetes eső, ami teljesen megsemmisíti az otthoni, jónak Ígérkező méhlegelőt. Ebben az esetben a vándorlás sikeresnek minősül. Egyik méhésztársam kedélyesen, de jól illusztrálta a vándorlás szükségességét. Szerinte kell vándoroloi még akkor is, ha csak 3—4 nap eltérés van a két akác között (észak-déli). Ha eleget tettünk az első akácra való vándorlásnak, s az rosszul sikerült — nem bánthat a lelkiismeret azért, mert jót akartunk. Sajnos, olyan eset is előfordul, hogy a déli és az északi virágzást is elsepri a szél, eső, hideg. Erről sem tehetünk. Ilyenkor azt mondjuk — „majd iöv«'*«

Sok méhészeti szakkünyvben, cikkben olvashattuk, hogy a vándorlás kockázatos és veszélyes. Ez minden vállalkozásra vonatkozhat. Kockázaton kívül közlekedési baleset is érheti a szállítmányt. Veszéllyel járhatnak 1 különböző vidékekről összesereglett méhészetekben előtorduló betegségek. A méhésznek , a vándorlás nagyon terhes nehéz fizikai munkával is jár. Az alkalmi munkások bére elég magas. A dolgozók rendszerint az éjjeli munkákért nagyobb bért kívánnak. De - amikor elérkezik a tavasz — a méhek zümmögése, a kikelet, a virágillat stb. újra elfeledteti a méhésszel a nehézségeket, összegyűjti pénzét és ismét vándorútra kel. Üjabb kisérletnek, sikertelenségnek nézhet elébe. Es ha sikerül? Nincs boldogabb, mint ő. A vándortanyán változatos az élet. Ott az öregedő méhész is megfiatalodik. Elfelejt minden bajt. Az erdők virágairól fülébe érkező méhzúgás a világ legszebb hangszerének muzsikáját túlszárnyalja szépségében.

A vándorméhészet hasznát, vagyis mérlegét általában öt év összehasonlításéval lehet felmérni. Ha öt éven keresztül nem zár hiánnyal, nem mond le a vándorlásról. Tehát, amint látjuk, méhészkedni bármilyen formában is érdemes, de a következőkben a vándorlás szükségességét, vagy szükségtelenségét kívánom megvilágítani.

Az ország északi részének egyik jó helyén méhészkedem, ahol főleg a tavaszi fejlődés feltételei jól biztosítottak. Hiba az, hogy akácosok kiterjedése az állandóan itt tartott ntéhállománynak elegendő, de a vándorok letelepedésére már nem. A község melletti fekete homokon korán nyílik az akácos, a mázolási ideje is megfelel. Emiatt sokszor gondolkodóba esem, hogy menjek-s vándorolni, vagy maradjak? Környékünk hegyein, dombjain még zöld az akácfürt, amikor a lapos fekvésű fekete homokon már fehérük. Messzi vidékről érkeznek északi akácot kereső méhészek és csodálják az itteni korai virágzást. Volt rá eset, hogy ■ közelebbről ide vándorolt méhészetek miatt délebbre kényszerültem vándorolni, azonos időben nyíló akácra. Itt hagytam в tanyámat s ugyanilyen idős virágra mentem délre. Vándorlás előtt az alföldi rónákon terep(Folytatás a 6. oldalon I