Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-18 / 33. szám
Érdekességek a mézelöméh világából A kutatók feltételezései alapján a mézelöméh a kaparódarázsból fejlődött. A kaparódarázsnak, mely még ma is léteílk, az életmódja nagyon egyszerű. Öreget kapar magának • földben s azután légyre, pókra, hernyóra vagy más rovarokra megy vadászni. Zsákmányát megbénítja, majd az üregbe helyezi, rátojja petéjét, s azután az üreget betakarja. A petéből kikelő álca az áldozat testéből táplálkozik, majd bábbá alakul, hogy darázzsá fejlődhessen. Ebből a rovarból a környezet befolyása révén, valamint a mutációk és adaptációk következtében több millió éven át mézelőméh fejlődött. Cikkünknek az a célja, hogy dióhéjban rámutassunk arFa, hogy milyen tökéletességre tett szert az egyszerű életet élő kaparódarázsból családi életet élő mézelöméh. Ezt azükségesnek tartjuk azért is, bogy elméletileg megismertessük olvasóinkkal a mézelöméh •létmódját és hogy az ismereteket hasznosíthatják a gyakorlatban is. A mézelöméh [továbbiakban csak méh) családi életet él, s a család több ezer munkásméhből, egy anyából és az év bizonyos szakaszában több száz heréből tevődik össze. Az anya és a méhcsalád többi tagjai közt szoros — egyes irányokban még ma is ismeretlen — kapcsolatok vannak. Közismert tény, hogy az angal Butler által felfedezett anyatermék döntő hatással van a család összetartozására.. Ennek az anyagnak még az a tulajdonsága is megvan, hogy a munkásméh tökéletlenül kifejlett nemiszerve nem aktivizálódik és petefészkük nyugalmi állapotban marad. Nem építenek anyabölcsőket és nem is igyekeznek anyát nevelni. Mikor az anya már elöregedik és nem képes elegendő anyaterméket termelni, — melyet a méhek testéről lenyalnak, s egymásnak továbbítják — vagy már a család tagjai annyira elszaporodtak, hogy a termelt anyatermék nem elégíti ki kellőképpen a munkások szükségletét, a családban rendellenességek keletkeznek. A munkásméhek petefészke kezd aktivizálódni és anyabölcsőket építenek s azokat az anya bepetézi, s ez a családot rajzásra készteti. Ml kényszeríti az anyát az anyabölcsőkezdések bepetézésére? Ez a mai napig ismeretlen Köztudomású, hogy a munkásméhek dajkakorukban az anyabölcsőben fejlődő álcát bőven ellátják a garat és rágótövi mirigyekben képződő anyapempő vei — ebben a munkában az egyik dajkaméh a másikat kö veti. Sosem fordul elő. hogy tolvaj-méh vagy torkoskodók anyapempőt lopjanak az ét' álcával ellátott anyabölcsőből. Viszont ha valamilyen okbői megrongálódik, vagy ha a méhész az anyapempő termelésnél eltávolítja az álcát, az anyabölcsőből, azonnal odatódulnak a munkásméhek, hogy a pempő utolsó maradványait is kiaknázzák. Mi az az ösztön, amely a méheket arra készteti, hogy ilyen magatartással viselkednek az anyapempővel szemben? Ezt még nem tudjuk, csak feltételezhetjük. A családtól különvált méhek anya nélkül hamarosan tönkremennek még akkor is, ha a kaptárban megvan a szükséges meleg és táplálék is bőven áll rendelkezésükre. Ez tetemesen megnehezíti a kutatásokat, a méh életében, mert az anyától elválasztott méhcsoport bizonyos mértékben hasonlít a test szervezetétől eltávolított testrészhez. A testtel valő összeköttetés megszakítása következtében nem lehet az elválasztott testrészben figyelni az életfolyamatokat, mert a testrész már elhalásnak indult. Az anyjuktól elválasztott méheknél a helyzet, ha nem is teljesen azonos, de hasonló. A méh takarékossága, legyen az a táplálék fogyasztásánál, a hőtermelés folyamatánál, az anyaggal való gazdálkodásnál stb., szinte bámulatos. Nem fogyaszt többet, mint amennyi az adott körülmények között fenntartására okvetlenül szükséges. Emellett elsősorban azt fogyasztja, amit a legelőről vagy a méhész által beadott anyagból — ami a család szempontjából egyenlő a hordással — jön a családba. Csak ennek a forrásnak hiányában nyúl a család a hajlékában felhalmozott készletekhez. Bizonyos mértékben a rablásra való hajlam felébredését hordástalan időben ezzel is magyarázhatjuk. A méheknek a meleggel való viszony kialakulása csodálatos, melynek hatása a családdal — elsősorban a fiasítás sikeres fejlődésével — áll kapcsolatban. A méh csápja ostorának öt külső ízén olyan érzékeny szervek vannak, amelyekkel a méh még egynegyed fokú hőkülönbséget is képes érzékelni, így aztán a fiasítás környezetében igyekeznek állandóan fenntartani a 33,2 és 36 C fok közötti hőmérsékletet. Amint észreveszik, hogy a hőmérséklet az említett határhoz közeledne, a család népe bekapcsolódik a hőmérséklet normalizálásába. Viszont ha az a veszély fenyegetne, hogy a fiasítás környezetében a hőmérséklet az említett határ alá süllyedhetne, akkor azonnal intézkednek, hogy a hőmérséklet emelkedjen a szorosabbra való összetömörüléssel és igyekeznek több hajtóanyag felvételével nagyobb meleget termelni. Azonban ha a nyári melegben az a veszély fenyegeti őket, hogy a hőmérséklet eléri a felső határt — az idősebb repülőméhek azonnal elhagyják a léputcákat. A lépek szélein, majd a kijárőnyílásnál szárnyuk gyors lebegtetésével szellőztetik a hajlékukat (kaptárt); kifelé hajtják a túlságosan felmelegedett levegőt. A méhek ennél az eljárásnál is bizonyos szabályokhoz tartják magukat. A röpdeszkán sorbaállva, szárnyaik lebegtetésével hajtják ki a meleg, esetleg párássá vált levegőt. Ha a sorból egy méhet eltávolítanánk, a mögötte szellőző méhek között átmenetileg zavar keletkezne. Megszakadna a szellőztetés következtében létesült légáramlat. Ezt a méhek azonnal észreveszik és az eltávolított méh mögött levő méh egy pillanat alatt előrelép, s utána a következő és újra helyreállítják a szükséges légáramlatot. Viszont, ha a szellőztetés még így sem kielégítő, és a fiasítás környezetében levő meleg még mindig fokozódna, azonnal több repülőméh kezd vizet hordani a hajlékba, s azt mesterséges módon elterelik a sejt falainak a szélére. A víz a szellőztetés következtében párává válik, s ezáltal csökken a hőmérséklet. Az idén igen érdekes jelenetnek voltam szemtanúja. Igen erős család kaptárjára feltettem immár két mézkamrát, és megfigyeltem, hogy annak ellenére a kijárónyílás felett sok méh fürtöt alkot és ott tétlenül lóg. (Meleg volt.) A méhek kezdték a léputcákat kiüríteni, hogy a meleg ne növekedjék a kelleténél magasabbra. Inkább megfigyelés, mint kezelés céljából, feltettem a második mézkamrára a harmadikat. Azután bámulatba ejtett, hogy a méhek a fürtből egymás után — néha kettesével és hármasával is — kezdik elhagyni a fürtöt, s azután nemsokára, mikor a harmadik mézűrbe mehettek, két óra múlva — noha a külső meleg nem apadt — a fürtnek már nyoma sem volt. A méhek elhelyezkedhettek a harmadik mézkamrában. Kérem a méhésztársakat:, hogy ezen a dolgon kicsit gondolkozzanak, mert a méh soha semmit sem tesz feleslegesen. Mikor a zárt fiasítás érik, 3 sejtekben a fejlődésben levő méhek közelednek kifejlődésük felé. Ilyenkor figyeljük jól meg a sejtek fedelét. Azt vesszük észre, hogy nemrég még a sejtek fedele számottevő réteg viaszt tartalmazott és most, közvetlenül a méhek kikelése előtt eltűnt a viasz, és a sejt fedele csak szövedékből képződik, mely bőven átengedi a levegőt, melyre a majdnem kifejlődött méhnek nagyobb mértékben van szüksége. Hova lett a viasz? Figyeljük meg jól azon sejtek falainak a végső szélét, amelyek a fiasítás terjedelmének közvetlen közelében vannak. (Ez különösen á tavaszi fejlődésnél jól megfigyelhető.) A sejtfalak alapos megfigyelés alapján sokkal vastagabbak, mint más helyeken levő sejtek. Mi az oka ennek? A méhek eltávolították a kikelő méhek sejtfedeleiről a viaszt, s azt készenlétbe helyezték, hogy felhasználhassák azon sejteknél, amelyekbe nemsokára pete kerül, ebből álca, s azután fedelezésre szoruló, kiegyenesedett álca, s utána báb fejlődik. így állapíthatja meg a méhész. mely sejtekből kelnek kí nemsokára a fejlett méhek és melyik sejtekben jelenik meg kis idő múlva nyílt fiasítás. Ilyen tökéletességre tett szert a kaparódarázsból fejlődött rovar. E cikkben nem lehet még sok más érdekességgel foglalkozni, ezért külön cikkben tárgyalunk majd az anya fejlődésével, párzásával és életével. SVANCER L. Mi határozza meg a pete nemét ? A kérdés igen egyszerűnek látszik, pedig nagyon bonyolult. Sok olvasónk, méhésztársunk máris megadja a választ, hogy miután az anya herékkel párosodott, vagyis megtermékenyült, a munkássejtekbe megtermékenyített, a heresejtekbe pedig megtermékenyítetlen petéket rak. Napjainkig az volt a vélemény, hogy az anya ivarszerve különleges képességgel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy maga ossza el a megtermékenyített és meg nem termékenyített petéket. A méhek életében azonban még sok olyan titok van, amit eddig nem tudtunk megmagyarázni, bebizonyítani, vagyis csak feltételezzük. Ez a kérdés Is azok közé tarto- ZIR, amelyeket csak a feltételezések alapján ismertünk és már évtizedeken át a megállapításainkat biztosra vettük. Most újból azzal kell válaszolni, hogy még nem tudjuk és nincs tisztázva, amíg a kutatóink a kísérletek alapján, egységes véleményt nem adnak a feleletre váró kérdésre. Egyes megfigyelések ugyan kétségbe vonták az erre vonatkozó megállapítások helyességét, de egész mostanáig a fenti elképzelést általában helyesnek tartották és abban a meggyőződésben éltünk, hogy a méhek szaporodása megoldott probléma. Ennek ellenére mégis bizonyítékokat kerestek a régi tétel helytállóságának alátámasztására. Azzal kapcsolatban, hogy miről ismeri fel az anya a sejteket, kísérleteket végeztek és bebizonyították, hogy az anya első lábaival megméri a sejteket és a peterakást ehhez igazítja. Koeniger szerint amikor az anya első lábszárát megvastagították és a kísérleti családnak egy heresejtet tartalmazó lépet adtak be, a heresejtes lépekben kizárólag munkásbábokat találtak. De amikor leszedte lábukról a vastagítást, viszszaállt a régi helyzet és az anyák ismét kizárólag herepetéket raktak a heresejtekbe. Ezek szerint, amikor az anya petézés előtt megvizsgálja a sejteket, lábai segítségével ismeri fel a here, illetve munkásméhsejt méreteit, és ennek alapján osztja szét a megtermékenyített vagy meg nem termékenyített petéket. Koeniger kísérlete a régi ismereteinket megerősíti. Az utóbbi időben egyes neves kutatók az ellenkezőjét állítják. Hogy voltaképpen nem az anya spermatozoid réteggel bevont egyetlen fajta petét rak minden sejtbe és az anyát kisérő méhek a munkássejtekbe rakott peték csúcsáról lerágják a petekaput elzáró ragadós anyagot s a spermatozoidok így behatolnak a petébe és megtermékenyítik. Amikor heresejtekbe petéz az anya, nem kisérik a méhek, nem nyalják le a ragadós bevonatot, a spermatozoidák elpusztulnak és a pete termékenyítetlen marad. A kutatók megemlítik, hogy azokból a munkásméhsejtekbe rakott petékből, amelyeket közvetlenül lerakásuk után kiszedtek a sejtekből és keltetőben neveltek, kizárólag herék keltek, mert a méheknek nem maradt idejük arra, hogy lenyalják a ragadós anyagot a petekapuról és így a spermatozoidák nem termékenyíthették meg a petét. P. Reginaid arra a következtetésre jutott, hogy a normális petéző anya vékony spermatozoida réteggel bevont petéket rak és a munkásméhek akadályozzák meg szükség szerint az egyes peték megtermékenyítését. Francois már évtizedekkel előbb hasonló következtetésre jutott és megállapította, hogy az anya teljesen egyforma petéket rak, és nem 6 határozza meg, hogy a pete egyesül-e a spermatozoidával vagy sem. Mindezek a megfigyelések elszigeltek maradtak. Hachinoka a pennsylvániai (USA) egyetem keretében működő Országos Agronómiái Intézet japán származású neves kutatója, új elemekkel próbálja a kérdést tisztázni. Sok ezer kísérlettel tudományosan bebizonyította P. Reginaid szerint véglegesen, hogy a lerakott petéket vékony spermaréteg vonja be, vagyis a petézés pillanatában még egyik sincs megtermékenyítve, de a megtermékenyítést éppen ellenkezőleg állítja mint Reginaid. A két kutató Reginaid és Hachinoke, egyetértettek ugyan abban, hogy az anya egyforma petéket rak le, tehát nem határozza meg a pete nemét, de a megtermékenyítés folyamatában a megállapításaik ellentétesek. Hachinoke szerint a megtermékenyítés csak 60—70 perccel a peterakás után figyelhető meg. Ha a munkásméhek a peterakás után 70 percig nem kerülnek érintkezésbe a petékkel, azokból függetlenül attól, hogy munkásméh vagy heresejtekbe rakták őket, munkásméhek kelnek ki. Vagyis ha 70 percig a méhek nem lépnek közbe, minden pete megtermékenyül. Milyen petéből lesz here? Általában a heresejtekbe került petéből, de heréket nevelhetnek a méhek a munkásméhsejtekben is. Mi történik azokkal a petékkel, amelyekből herék kelnek? A peterakás után a méheknek 60 perc áll rendelkezésükre, hogy megakadályozzák a pete megtermékenyülését. Hogyan érik el ezt? Lenyalják a spermát a petéről mielőtt még a petekapun át a petébe hatolhatna? Valamilyen váladékkal megvédik a petekaput, hogy azon ne hatolhasson be a spermatozoid? Vagy ez a váladék megöli magát a spermát? Ezekre a kérdésekre egyelőre még nincs válasz. Hachinoke megállapításánál a fentieken kívül még más problémák is felmerülnek. így például mi a magyarázata annak, hogy egyes fiatal anyák Hasisában néhány here is előfordul? Egyesek azon a véleményen vannak, hogy ezek a családban átmenetileg megtűrt petéző munkásméhek (álanyák) ivadékai. Reginaid szerint ez a jelenség a magukat árván érző méheknek tulajdonítható, melyek az anya nászrepüléséhez szükséges heréket vélik ezzel biztosítani. Ezért megakadályozzák néhány pete mogtermékenyülését. Amint látjuk, három elmélet létezik, melyek mindegyike mást állít, sőt állításaik ellentétesek egymással. !gy aztán a kérdés újra a kutatók figyelmének előterébe került. A régi felfogás szerint az anya a petézés pillanatában határozza meg, hogy a pete nőnemű vagy hímnemű legyen-e. A második elmélet szerint az anya semmiféle befolyást sem gyakorol á peték nemére, hanem azt á mánkásméhek a közbelépésükkel döntik el. A harmadik elmélet csak annyiban hasonlít a másodikhoz, hogy tagadja az anya szerepét a megtermékenyítés eldöntésénél, de éppen a megtermékenyítéssel kapcsolatban az ellenkezőjét vallja á második elmélettel szemben, vagyis a pete nem a munkásméh közbelépésével történik, hanem önmagától Jön létre, csak a heresejtekben levő peték megtermékenyítését akadályozzák meg, vagyis ha a méhek nem lépnek közbe, a pete megtermékenyül nőneművé. A1 fentiekkel kapcsolatban Hachfnoke következtetésére feltehetjük a kérdést: Mi értelme van annak, hogy az anya lábaival „méri“ a sejteket, holott úgyis csak egyféle petét rak és á megtermékenyítés nem tőle, hanem a munkásméhektől függ?’ A méhek szaporodásával kapcsolatban rengeteg kérdés és probléma merül fel újabban és a kutatók szenvedéllyel foglalkoznak megoldásukkal, ezéri reméljük, hogy a méhek szaporodásával kapcsolatos problémák a közeljövőben véglegesed megoldódnak. ANTAL ZOLTÁN Krokodil, vagy méhkaptár ? Sokféle méhkaptárt láttam már életemben, de olyan különlegeset, mint a múlt év nyarán megrendezett, nagyarányú szekszárdi mezőgazdasági kiállításon tűnt a szemembe, még soha. Gőzölt bükkfából készítette Len hard lőzsef és családja, az 1Я00-ав évek élőjén. Különben gazdája számos kisállatvásáron, illetőleg mezőgazdasági kiállításon mutatta be ezt a méhkaptárt, amely oagy érdeklődést váltott ki: 1920-ban a szófiai, 1932-ben a zágrábi 1989-ben a pécsi kisállatvásár népes közönsége szemlélte meg. s 1972-ben pedig a szekszárdi kiállításon aratott sikert. Kép és szöveg: nki HIRDETÉS Ausztriából importált KRAJNAI TROJSZEK törzsből származó, gondosan nevelt méhanyákat adok el. Petézési és szállítási kezességgel, szeptember végéig. Csomagolás miatt legalább kettő rendelhető. ANTAL ZOLTÄN, reg. chovateľ plem. vCel. matiek Šafárikovo, Králik C. 155, okres Rim. Sobota
